Afrikai Tejtövis: Kevés vizet igényel

A túlöntözés akkor következik be, amikor a növények túl sok vizet kapnak, ami megfosztja a gyökereket az oxigéntől és gyökérrothadást okoz. Ez a környezeti stressz a szobanövények pusztulásának egyik leggyakoribb oka, mivel a vízzel telített talaj megakadályozza a gyökereket a légzésben és a megfelelő működésben.

Az alulöntözés vagy aszálystressz egy fiziológiai rendellenesség, amely akkor következik be, amikor a növény transzspiráció útján elveszített vízmennyisége meghaladja azt, amit a gyökerek a talajból fel tudnak venni. Ez sejtszintű kiszáradáshoz és különböző látható tünetekhez vezet, amelyek veszélyeztethetik a növény egészségét és termékenységét.

A koronarothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növény koronáját (tövét) – azt a részt, ahol a szár találkozik a talajjal – támadja meg. Különböző gombás kórokozók okozzák, köztük a Phytophthora, a Fusarium és a Rhizoctonia. A betegség vízzel telített talajviszonyok között virágzik, és ha nem kezelik időben, gyorsan elpusztíthatja az egész növényt.

A gombaszúnyogok kis, szürkéstől feketéig terjedő, szúnyogszerű rovarok (3–4 mm hosszúak), amelyek általánosan előfordulnak szobanövényeken. A kifejlett egyedek főként kellemetlenséget okoznak, de lárváik a növények gyökerein és a talaj szerves anyagain táplálkoznak, és komoly kárt okozhatnak fiatal vagy sérülékeny növényekben. A lárvák áttetsző fehér színűek, jellegzetes fekete fejjel rendelkeznek, és erős fertőzés esetén nyálkacsíkokat hagyhatnak a talaj felszínén.

A levéltetvek kis, puha testű, körte alakú rovarok (1,5–3 mm hosszúak), amelyek a növények tápanyagban gazdag nedvét szívják. Gyorsan szaporodnak, és rövid időn belül meggyengíthetik a növényeket, torzult növekedést okozva, valamint növényi vírusokat terjesztve. A levéltetvek különböző színűek lehetnek: zöld, fekete, piros, sárga, barna és szürke. Mézharmatot választanak ki, amely egy ragacsos anyag, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A tripszek apró, szivar alakú rovarok (kb. 1 mm hosszúak), amelyek a növények nedvét szívják, illetve a gyümölcsöket, virágokat és leveleket kaparják. Több mint 6000 fajjal és rendkívül gyors szaporodással (az életciklus akár 14 napig is rövidülhet) gyorsan elszaporodhatnak a növényeken, és vírusokat – például a paradicsom bronzfoltosság vírusát – terjeszthetnek.

A gyökérkötés, más néven edénykötés, egy gyakori környezeti állapot, amely akkor következik be, amikor a növény gyökerei kinőnek a cserépből. A gyökerek olyan sűrűn tömörödnek össze, hogy körbetekerednek a gyökérgolyó körül, és nem tudnak megfelelően terjeszkedni. Ez korlátozza a növény víz- és tápanyagfelvételét, ami visszamaradt növekedéshez és romló egészséghez vezet. A betegségekkel ellentétben a gyökérkötés nem fertőző, és teljes mértékben megelőzhető megfelelő edénykezeléssel és rendszeres átültetéssel.

A napégés vagy napszúrás egy környezeti állapot, amely akkor következik be, amikor a növények tűréshatárukat meghaladó intenzív, közvetlen napfénynek vannak kitéve. Ez a levelek klorofilljának lebomlását okozza, ami kifakult, kiszáradt és károsodott lombozatot eredményez. A károsodás gyorsan bekövetkezhet, néha csupán néhány órás expozíció után.

A fagykár, más néven fagyási sérülés akkor következik be, amikor a növények fagyás alatti vagy ahhoz közeli hőmérsékletnek vannak kitéve. Ez a környezeti stressz sejtszintű károsodást okozhat, mivel jégkristályok képződnek a növényi szövetekben, megrepesztve a sejteket és megzavarva a növény normális működését. Hűtési sérülés is bekövetkezhet érzékeny fajoknál 0–13°C közötti hőmérsékleten, tényleges fagyás nélkül is.

A gyenge légáramlás egy környezeti stresszállapot, amely akkor alakul ki, amikor a növények lombjuk és száruk körül nem kap elegendő levegőmozgást. A pangó levegő olyan mikroklímát hoz létre, amely elősegíti a nedvesség felhalmozódását, csökkenti a rendelkezésre álló CO2 szintjét, és gyengíti a növények védelmét a gombás betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ez különösen gyakori sűrűn elhelyezett beltéri növényeknél, illetve korlátozott szellőzésű sarokba helyezett növényeknél.

Gombaszerű szervezetek (oomycéták) által okozott betegség, amelyek a talajban élnek és évekig életképesek maradnak. A növények gyökerét, szárát és koronáját érinti, különösen súlyos vízzel telített vagy rosszul lecsapoló talajban. Ez a második leggyakoribb gyökérrothadást okozó kórokozó fák és cserjék esetében.

A Pythium gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amelyet különböző Pythium fajok okoznak, köztük a P. aphanidermatum, a P. ultimum és a P. irregulare. Ezek a vizes penészek gyakorlatilag minden termesztett talajban jelen vannak, és nedves körülmények között támadják meg a növények gyökereit, gyors nedves rothadást okozva, amely a szárba is beterjedhet. A betegség kialakulását elősegíti a rossz vízelvezető képesség, a túlöntözés, valamint a fajtól függően bizonyos hőmérsékletek.

A lisztharmat egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző gombafajok okoznak, köztük az Erysiphe, Podosphaera, Oïdium és Leveillula. Világszerte több mint 10 000 növényfajt érint. A betegség meleg, száraz éghajlaton, magas páratartalom mellett virágzik, és jellegzetes fehér, lisztes bevonatként jelenik meg a növények felszínén.

A peronoszpóra egy gombaszabású betegség, amelyet oomyceták (vízi penészek) okoznak, és hűvös, nedves körülmények között virágzik. Növények széles körét érinti, sárgulást és levél alatti fehér-szürke pelyhes növedéket okoz, ami kezelés nélkül lombhulláshoz és csökkent terméshez vezet.

A levélfoltosság egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző kórokozók okoznak, köztük az Alternaria, Ascochyta, Colletotrichum, Septoria és Venturia fajok. Elsősorban a leveleket érinti, elszíneződött foltokat okozva, amelyek kezelés nélkül korai lombhulláshoz vezethetnek.

A rozsda egy elterjedt gombabetegség, amelyet a Pucciniales rendbe tartozó gombák okoznak, és a növények széles körét érinti. A betegség nevét a leveleken megjelenő jellegzetes narancssárga, sárga vagy vörösesbarna pustulákról kapta, amelyek a fémrozsdára emlékeztetnek. Ez az obligát gombaparazita csak élő növényeken képes fennmaradni, és jelentős gazdasági károkat okozhat a mezőgazdasági kultúrákban.

A szürkepenészt a Botrytis cinerea gomba okozza, amely egy elterjedt nekrotróf kórokozó, több mint 1400 növényfajt érintve. Hűvös, párás körülmények között virágzik, és legyengült vagy öregedő növényi szöveteket támad meg, lágy rothadást és jellegzetes szürke, bolyhos növedéket okozva.

A szürkepenészt a Botrytis cinerea gomba okozza, és az egyik leggyakoribb gombás betegség a növények körében. Több mint 200 növényfajt érint, köztük dísznövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket és szobanövényeket. A betegség hűvös, párás körülmények között, gyenge légáramlás esetén virágzik, szürkés foltokat és puha rothadt részeket okozva a fertőzött szöveteken.

Az antraknózis egy gombás betegség, amelyet a Colletotrichum nemzetségbe tartozó gombák okoznak, és számos növényt érint, köztük zöldségeket, gyümölcsöket és fákat. A betegség hűvös, nedves körülmények között virágzik, sötét, bemélyedt elváltozásokat okozva a leveleken, szárakon, virágzatokon és gyümölcsökön.

A fusarium-hervadás egy súlyos gombabetegség, amelyet a talajban élő Fusarium oxysporum gomba okoz. A gomba behatolva a gyökerekbe elzárja a növény vízszállító edényeit (xilém), progresszív hervadást és végül pusztulást okozva. A kórokozónak gazdanövény-specifikus formái léteznek, amelyek különböző növényfajokat támadnak meg.

A Verticillium-hervadás egy talajlakó gombás betegség, amelyet elsősorban a Verticillium dahliae és a V. albo-atrum gombák okoznak. Ezek a kórokozók megfertőzik a növény gyökereit, és az edényes szövetekben növekedve blokkolják a víz- és tápanyagszállítást, ami hervadáshoz és végső soron a növény pusztulásához vezet. A betegség több mint 350 növényfajt érint, köztük zöldségeket, gyümölcsöket, dísznövényeket és fákat. A gombák mikroszkleróciumnak nevezett rezisztens képletekként több mint 10 évig képesek túlélni a talajban.

Pusztító gombaszerű betegség, amelyet Phytophthora fajok okoznak (elsősorban P. capsici és P. infestans); ez utóbbi felelős az 1840-es évek írországi burgonyaéhínségéért. Meleg, nedves körülmények között a növény valamennyi részét – gyökereket, szárakat, leveleket és terméseket – megtámadja. A kórokozó valójában oomyceta (vízpenész), amely telített talajban fejlődik, és több mint 5 évig túlélhet a talajban.

A palántadőlés egy talajban élő gombás betegség, amely a magvakat és a fiatal palántákat érinti, a szár és a gyökérszövetek rothadását okozva a talajfelszínen és az alatt. Több gomba okozhatja, köztük a Pythium, Rhizoctonia, Fusarium és Phytophthora. A betegség hideg, nedves körülmények között, gyenge légáramlás esetén virágzik.

Az Alternaria levélfoltosság egy elterjedt gombás betegség, amelyet az Alternaria solani és az Alternaria alternata okoz, és számos növényt érint, köztük paradicsomot, burgonyát, keresztesvirágúakat és dísznövényeket. A betegség meleg, párás körülmények között virágzik, és kezelés nélkül jelentős terméskárt okozhat. A spórák növényi törmeléken telelnek át, és magokhoz is tapadhatnak, ami teljes felszámolásukat megnehezíti.

A cercospora levélfoltosság egy gyakori gombás betegség, amelyet Cercospora fajok okoznak, és számos növényfajt érint, különösen a céklát, a rózsákat és a leveles zöldségeket. A betegség meleg, párás körülmények között virágzik, és jelentős lombhullást okozhat, csökkentve a növény erejét és termését. Vízcsepp-fröccsenéssel, széllel és fertőzött eszközökkel terjed gyorsan.

A Septoria levélfoltosság a Septoria lycopersici gomba által okozott pusztító gombabetegség, amely különösen mérsékelten meleg, csapadékos időszakokban okoz súlyos károkat. A betegség az alsó leveleken kezdődik, majd felfelé terjed, kis kerek foltokat okozva, amelyek közepe sárgásbarna vagy szürke, széle sötétbarna. Kezelés nélkül a növény termésmennyisége drasztikusan csökkenhet, és teljes levélpusztulás következhet be.

A rákfene különböző gombák és baktériumok által okozott betegség, amely nekrotikus, bemélyedt területeket hoz létre az ágak, szárak és törzsek kérgén. A kórokozók sebesüléseken és természetes nyílásokon keresztül hatolnak be, különösen akkor, amikor a növények stressznek vannak kitéve. A rákfene fokozatosan meggyengítheti vagy elpusztíthatja az ágakat a víz- és tápanyagszállítás megzavarásával.

A déli hervadás egy pusztító, talajon keresztül terjedő gombabetegség, amelyet az Athelia rolfsii (korábban Sclerotium rolfsii) okoz, és több mint 500 növényfajt érint, köztük zöldségeket, dísznövényeket és gyümölcstermő növényeket. A gomba szkleróciumnak nevezett nyugvó képletekkel marad fenn a talajban, amelyek mustármaghoz hasonlítanak, és évekig életképesek maradhatnak.

A fehér penész (Sclerotinia sclerotiorum) egy pusztító gombás betegség, amely világszerte több mint 400 növényfajt érint. A gomba fekete, magszerű képleteket (szkleróciumokat) képez, amelyek 5 vagy több évig is életképesek maradhatnak a talajban. A betegség hűvös, nedves időjárás esetén (10–20°C) kedvez a fertőzésnek, különösen a virágzási időszakban.

A korompenész egy gombás betegség, amely a mézharmattal bevont felületeken alakul ki. A mézharmat egy ragacsos, édes anyag, amelyet a nedvszívó rovarok – például levéltetvek, pajzstetvek és fehérlegyek – választanak ki. Bár nem fertőzi meg közvetlenül a növényi szöveteket, csökkenti a fotoszintézis hatékonyságát azáltal, hogy elzárja a napfényt, és rontja a növény esztétikai megjelenését.

A bakteriális tűzelhalás súlyos növénybetegség, amelyet kórokozó baktériumok okoznak, amelyek sebzéseken vagy természetes nyílásokon keresztül jutnak be a növényekbe. Meleg, nedves körülmények között gyorsan terjed, és jelentős károkat okozhat a leveleken, szárakon és virágokon. A baktériumok vízcseppek szétfröccsenése, fertőzött eszközök és rovarok útján terjednek.

A bakteriális levélfoltosság egy növénybetegség, amelyet a Xanthomonas és Pseudomonas nemzetségbe tartozó baktériumok okoznak, és különböző dísz- és ehető növényeket érint. A baktériumok sebeken vagy természetes nyílásokon keresztül fertőzik meg a leveleket, jellegzetes elváltozásokat okozva, amelyek korai lombhulláshoz és a növény legyengüléséhez vezethetnek.

A bakteriális lágyrothadás egy pusztító növénybetegség, amelyet elsősorban a Pectobacterium (korábban Erwinia) és a Dickeya nemzetségekbe tartozó baktériumok okoznak. Ezek a baktériumok olyan enzimeket termelnek, amelyek lebontják a növényi sejtfalakat, gyors és kellemetlen szagú szövetbomlást okozva. Főként szaftikus szöveteket, például gumókat, terméseket, szárakat és hagymákat érint, és különösen meleg és párás körülmények között okoz súlyos károkat.

A bakteriális hervadás halálos vasculáris betegség, amelyet baktériumok (Erwinia tracheiphila, Ralstonia solanacearum, Xanthomonas spp.) okoznak, és a növények vízszállító szöveteibe fertőznek. A baktériumok elszaporodnak és blokkolják a víz és tápanyagok áramlását, ami gyors hervadást és a növény pusztulását okozza 1-2 héten belül.

Súlyos bakteriális betegség, amely csonthéjas gyümölcsöket és paradicsomot érint, és amelyet a Pseudomonas syringae vagy a Clavibacter michiganensis okoz. Mélyedt, nedvet szivárgó elváltozásokat hoz létre.

A koronagubacsosság egy bakteriális betegség, amelyet az Agrobacterium tumefaciens okoz, és több mint 140 növényfajt érint. A baktérium DNS-t juttat a növényi sejtekbe, amelyek ennek hatására kontrollálatlanul osztódnak, és nagy, daganatszerű kinövéseket (gubacsokat) képeznek, elsősorban a gyökereken, a szárakon és a talajfelszín közelében. Ezek a gubacsok akadályozzák a víz és a tápanyagok áramlását, súlyosan károsítják a növény egészségét, és akár a növény pusztulását is okozhatják.

A tűzelhalás az Erwinia amylovora baktérium által okozott rendkívül pusztító és fertőző bakteriális betegség. Elsősorban a Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozó növényeket érinti, köztük az alma-, körte- és birsalmafákat, valamint különféle dísznövényeket. Kedvező feltételek esetén a betegség egyetlen vegetációs szezonban képes tönkretenni egy egész gyümölcsöst, mivel a baktérium az új hajtásokban hozzávetőleg 28 cm/hét sebességgel terjed.

A mozaikvírus növényi vírusok egy csoportja, amely foltos, tarka mintázatot okoz a leveleken, és a növények széles körét képes fertőzni. A vírus jellegzetes sárga, fehér és zöld mozaikszerű mintázatot hoz létre, amelyet gyakran kísér elmaradó növekedés és torzult növényi részek. Ez a rendkívül fertőző betegség rovar vektorokon és szennyezett eszközökön keresztül gyorsan terjed.

A levélsodródás vírus egy súlyos vírusos betegség, amelyet begomovírusok okoznak, és amelyet fehérlegyek (Bemisia tabaci) terjesztenek. Különböző növényeket érint, köztük paradicsomot, paprikát és dísznövényeket, jelentős terméscsökkenést és növénypusztulást okozva. A fertőzött növények nem gyógyíthatók meg, a védekezés a megelőzésre és a vektorkontrollra összpontosít.

A gyűrűsfolt vírus egy vírusos betegség, amely különféle növényfajokat érint, és jellegzetes körkörös vagy gyűrű alakú klorótikus mintázatot okoz a leveleken és a terméseken. Elsősorban levéltetvek, fonálférgek vagy fertőzött eszközök útján terjed, a vírus nem gyógyítható, és a fertőzött növényeket gondosan kell kezelni a terjedés megakadályozása érdekében. A vírus legyengíti a növényeket, csökkenti a hozamot, és kertekben gyorsan terjedhet, ha nem megfelelően korlátozzák.

A paradicsom foltos hervadás vírus (TSWV) az egyik legpusztítóbb vírusos betegség, amely több mint 1 000 növényfajt érint 85 családból. Tripszek terjesztik, és a fertőzött növény nem gyógyítható meg. A vírus súlyos törpülést, levelek bronzosodását, nekrotikus foltokat és jelentős termésveszteséget okoz. A terjedés megakadályozásához elengedhetetlen a korai felismerés és a fertőzött növények eltávolítása.

A fehérlegyek kis, puhatestű, szárnyas rovarok, amelyek szorosan rokonok a levéltetvekkel és a pajzstetvekkel. Megjelenésük lepkére emlékeztet, körülbelül 1,6 mm hosszúak, háromszög alakúak és szürkésfehér színűek. Ezek a nedvszívó kártevők a növényi szöveteken táplálkoznak, sárgulást, satnya növekedést és hervadást okozva. Mézharmatot is kiválasztanak, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő. A fehérlegyek súlyos növényi vírusokat terjeszthetnek.

A széles atkák (Polyphagotarsonemus latus) mikroszkopikus kártevők, amelyek mindössze 0,25 mm-esek, így szabad szemmel szinte láthatatlanok. Ezek az ízeltlábúak a növekedési csúcsokon lévő merisztematikus szöveteken táplálkoznak, mérgező nyálat juttatva a növénybe, amely súlyosan károsítja az új hajtásokat. Meleg, páradús környezetet kedvelnek, és gyorsan szaporodnak – a nőstények 2-3 naponta raknak tojást. A kár a fertőzés megjelenése után hetekkel válik láthatóvá, ami rendkívül megnehezíti a korai felismerést.

A hernyók a lepkék és pillangók lárvaállapotai, amelyek mohón táplálkoznak a növények lombozatán, szárán, virágain és gyümölcsein. Gyakori fajok közé tartoznak a káposzta-araszoló, a paradicsom-szarvasbogárhernyó, a hadsereg-lepke hernyója és a földihernyók. Ezek a kártevők rövid idő alatt nagy mennyiségű növényi szövetet fogyasztanak el, és súlyos károkat okozhatnak. Méretük a kis (kb. 0,6 cm) és a nagy (kb. 12,5 cm) között változik, színük a zöldtől a barnáig terjedhet, és gyakran csíkos vagy foltos mintázatot mutatnak. A hernyók rendkívül mozgékonyak, és gyorsan terjedhetnek a kertben, így az egyik legpusztítóbb általános kártevővé válnak.

A levélaknászok különböző rovarok – legyek, lepkék, levéldarazsak és bogarak – lárváit jelölik, amelyek a levélfelszínek között járatokat vájnak, jellegzetes kígyózó nyomokat vagy foltszerű területeket hozva létre. Bár elsősorban esztétikai kárt okoznak, súlyos fertőzés esetén gyengíthetik a növényeket a fotoszintézis kapacitásának csökkentésével, és fogékonnyá tehetik őket másodlagos fertőzésekre.

A gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne fajok) mikroszkopikus méretű hengerférgek, amelyek parazitaként élnek a növények gyökerein, jellegzetes gubacsokat vagy csomókat okozva. Ezek a talajban élő kártevők a gazdaságilag legjelentősebb növénypatogének közé tartoznak világszerte, és dísznövények, valamint ehető növények széles körét érintik. A fonálférgek enzimeket juttatnak a gyökérsejtekbe, rendellenes duzzanatot okozva, és megzavarják a víz- és tápanyagfelvételt.

A meztelen csigák és házas csigák puhatestűek, amelyek növényi szövetekkel táplálkoznak, szabálytalan lyukakat okozva a leveleken és károsítva a fiatal palántákat. Éjszaka és nedves körülmények között a legaktívabbak, jellegzetes ezüstös nyálkacsíkot hagyva maguk után. Ezek a kártevők gyorsan elpusztíthatják a kerteket, különösen csapadékos évszakokban.

A nitrogénhiány akkor lép fel, amikor a növények nem jutnak elegendő nitrogénhez, amely egy nélkülözhetetlen makrotápanyag a klorofill-termeléshez és az általános növekedéshez. Ez a hiányállapot jellemzően sárgulással nyilvánul meg, először az idősebb lombon kezdődik, majd kezelés hiányában a fiatalabb hajtásokra is kiterjed.

A foszforhiány egy gyakori tápanyaghiányos probléma, amely akadályozza a növények egészséges fejlődését. A foszfor elengedhetetlen a gyökérfejlődéshez, a virágzáshoz, a termésképzéshez és az energiaanyagcseréhez. Hiánya esetén a növények lassult növekedést és lila vagy vöröses elszíneződést mutató leveleket fejlesztenek, különösen az idősebb leveleken.

A káliumhiány egy tápanyagzavar, amely befolyásolja a növény sztómazárás és -nyitás szabályozási képességét, jellegzetes levélszéli égési tüneteket okozva. A kálium mobil tápelem, ezért a tünetek először az idősebb, alsó leveleken jelennek meg.

A kalciumhiány egy gyakori növényi rendellenesség, amelyet a termesztőközegben lévő elégtelen biológiailag hozzáférhető kalcium, vagy – még gyakrabban – az alacsony párologtatási intenzitás okoz, amely megakadályozza a kalcium megfelelő szállítását az új hajtásokhoz. Megnyilvánulásai közé tartoznak a nekrotikus levélszélek, a fiatal levelek göndörödése, az elmaradott növekedés, illetve súlyos esetekben olyan állapotok, mint a virágvégi rothadás a terméseken. A rendellenesség elsősorban a gyorsan növekvő szöveteket érinti, ahol a kalciumigény a legnagyobb.

A magnéziumhiány egy tápanyaghiányos rendellenesség, amelyet intravénás (ér közötti) klorózis jellemez: a levélszövet az erek között sárgává válik, míg az erek zöldek maradnak. Ez a hiány először az idősebb leveleken jelentkezik, mivel a magnézium mozgékony tápanyag, amelyet a növény az új hajtások támogatására helyez át. A magnézium elengedhetetlen a klorofill termeléséhez és a fotoszintézishez, ezért e hiány komolyan veszélyezteti a növény egészségét.

A vashiány, közismert nevén vasklorózis, egy tápanyaghiányos rendellenesség, amelyben a növények nem tudnak elegendő vasat felvenni a talajból. Bár a vas általában bőségesen megtalálható a talajban, különböző talajállapotok korlátozhatják a növényi felvételt, ami jellegzetes levélsárgulást okoz, miközben az erek zöldek maradnak.

A kénhiány egy tápanyaghiányos állapot, amely akkor lép fel, amikor a növények nem jutnak elegendő kénhez a normális növekedéshez és fejlődéshez. A nitrogénhiánnyal ellentétben, amely először az idősebb leveleken jelentkezik, a kénhiány elsősorban a fiatalabb leveleken nyilvánul meg, mivel a kén nem mobilis a növényen belül. A kén elengedhetetlen a fehérjeszintézishez, az enzimek működéséhez és a klorofill képződéséhez. Ez a hiányállapot gyakoribb homokos talajokban, alacsony szervestartalmú talajokban, valamint nagy csapadékú területeken, ahol a kén kimosódhat.

A mangánhiány egy táplálkozási rendellenesség, amely az érbölcső közötti klorózist okoz a fiatalabb leveleken, jellegzetes sakktáblaszerű mintázatot hozva létre. A magnéziumhiánnyal ellentétben, amely először az idősebb leveleket érinti, a mangánhiány a növény csúcsán lévő új hajtásokon jelenik meg. Leggyakrabban rosszul lecsapoló talajokon, magas szerves anyag tartalmú körülmények között, valamint 6,5 feletti pH-jú talajokon fordul elő.

A cinkhiány egy gyakori tápanyaghiányos rendellenesség, amely befolyásolja a növények növekedését és fejlődését. A cink egy nélkülözhetetlen mikroelem, amely szükséges az enzimek működéséhez, a klorofill képződéséhez és a fehérjeszintézishez. Megfelelő cinkellátás nélkül a növények jellegzetes tüneteket mutatnak, beleértve az érközi klorózist, az elnyomorodott növekedést és a deformált leveleket.

A bórhiány egy tápanyaghiányos állapot, amely a növény növekedését és fejlődését érinti, különösen a növekedési pontokon. A bór elengedhetetlen a sejtfalképzéshez, a reproduktív fejlődéshez és a szénhidrát-transzporthoz. Bár a növény egészsége szempontjából kritikus, a bórnak szűk a határa a hiány és a toxicitás között, ezért gondos kezelést igényel.

A hőstressz akkor lép fel, amikor a növények túlzottan magas hőmérsékletnek vannak kitéve, jellemzően 29–32°C felett, ami élettani károkat okoz és veszélyezteti az alapvető folyamatokat, mint a fotoszintézis és a párologtatás.

Az alacsony páratartalom okozta stressz akkor lép fel, amikor a beltéri levegő túlságosan kiszárad, és a növények gyorsabban veszítenek nedvességet, mint amennyit a gyökereiken keresztül fel tudnak venni. Ez különösen gyakori a téli fűtési időszakban, radiátorok és fűtőnyílások közelében, illetve légkondicionált terekben. A trópusi növények különösen érzékenyek az alacsony páratartalom okozta károkra.

A fényhiány-stressz, más néven etioláció, akkor következik be, amikor a növények nem kapnak elegendő fényt a megfelelő növekedéshez és fejlődéshez. Ez rendellenes növekedési mintázathoz vezet, amelyet megnyúlt szárak, sápadt levelek és az általános szerkezet gyengülése jellemez, miközben a növény a rendelkezésre álló fényforrások felé próbál nyúlni.

A vegyszeres égés (fitotoxicitás) akkor következik be, amikor a növényeket peszticidek, herbicidek, műtrágyák vagy egyéb vegyszerek helytelen alkalmazása vagy nem rendeltetésszerű használata károsítja. A magas hőmérséklet, a páratartalom és a növényi stressz növeli a sérülékenységet. A betegségekkel ellentétben a vegyszeres károsodás nem fertőző, de ha nem kezelik időben, súlyosan megkárosíthatja vagy elpusztíthatja a növényeket.

Az ödéma (más írásmóddal oedema) egy nem fertőző fiziológiai rendellenesség, amelyet a vízfelvétel és a párologtatás közötti egyensúlyhiány okoz. Amikor a gyökerek gyorsabban veszik fel a vizet, mint amennyit a levelek a párologtatás révén leadni képesek, a levélszövet sejtjei megduzzadnak és felrepednek, jellegzetes szemölcsszerű hólyagokat képezve. Ez tisztán esztétikai probléma, és nem veszélyezteti a növény egészségét.

A levélcsúcs-nekrózis, más néven csúcségés, egy nem fertőző, környezeti eredetű állapot, amelyben a levelek csúcsa és széle megbarnul, kiszárad és töredezetté válik. Ez különböző stressztényezők hatására alakul ki, amelyek akadályozzák a növényt abban, hogy egészséges szövetet tartson fenn a levélvégeken.

A trágyaégés olyan állapot, amelyet a növények túlzott mértékű trágyázása okoz. A műtrágya sótartalma kiszívja a nedvességet a növényi szövetekből, ami levelek megperzselődéséhez, gyökérkárosodáshoz és általános növényi stresszhez vezet. Ez a környezeti eredetű állapot nem fertőző, és megfelelő kezeléssel visszafordítható.

A talaj pH-egyensúlyának felborulása akkor következik be, amikor a talaj túlságosan savanyúvá (alacsony pH < 6,0) vagy túlságosan lúgossá (magas pH > 7,5) válik, megakadályozva a növényeket az esszenciális tápanyagok felvételében. A legtöbb növény számára az ideális pH-tartomány 6,5–7,5. Ha a pH kívül esik ezen a tartományon, a tápanyagok kémiailag megkötődnek a talajban, hiánytüneteket okozva még akkor is, ha a tápanyagok jelen vannak.

A sófelhalmozódás (más néven sóakkumuláció vagy műtrágyasó-lerakódás) egy környezeti állapot, amelyben ásványi sók halmozódnak fel a talajban az idő múlásával, mérgező környezetet teremtve a növény gyökerei számára. A legszembetűnőbb jele a fehér vagy sárgás, kérges réteg a talaj felszínén vagy a cserép szélei körül.

Az átültetési sokk egy stresszreakció, amely akkor következik be, amikor a növényeket hirtelen egyik környezetből a másikba helyezik át. Ez a környezeti állapot az újratelepítés, a bel- és kültéri helyek közötti mozgatás, illetve az iskolai cserepekből kertbe való átültetés során érinti a növényeket. Az átültetés közbeni gyökérkárosodás az elsődleges ok, és szinte lehetetlen teljesen elkerülni valamilyen fokú stresszt.