Szilva: Ehető növény

A bakteriális levélfoltosság egy növénybetegség, amelyet a Xanthomonas és Pseudomonas nemzetségbe tartozó baktériumok okoznak, és különböző dísz- és ehető növényeket érint. A baktériumok sebeken vagy természetes nyílásokon keresztül fertőzik meg a leveleket, jellegzetes elváltozásokat okozva, amelyek korai lombhulláshoz és a növény legyengüléséhez vezethetnek.

A gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növények gyökérrendszerét érinti, rothadást és pusztulást okozva. Elsősorban túlöntözés, rossz vízelvezető-képesség, vagy talajban élő gombák (Pythium, Phytophthora, Rhizoctonia, Fusarium) okozzák. A betegség vízzel telített, oxigénhiányos körülmények között virágzik, ahol a gyökerek fogékonnyá válnak a gombás fertőzésre.

A levélfoltosság egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző kórokozók okoznak, köztük az Alternaria, Ascochyta, Colletotrichum, Septoria és Venturia fajok. Elsősorban a leveleket érinti, elszíneződött foltokat okozva, amelyek kezelés nélkül korai lombhulláshoz vezethetnek.

A rákfene különböző gombák és baktériumok által okozott betegség, amely nekrotikus, bemélyedt területeket hoz létre az ágak, szárak és törzsek kérgén. A kórokozók sebesüléseken és természetes nyílásokon keresztül hatolnak be, különösen akkor, amikor a növények stressznek vannak kitéve. A rákfene fokozatosan meggyengítheti vagy elpusztíthatja az ágakat a víz- és tápanyagszállítás megzavarásával.

A koronagubacsosság egy bakteriális betegség, amelyet az Agrobacterium tumefaciens okoz, és több mint 140 növényfajt érint. A baktérium DNS-t juttat a növényi sejtekbe, amelyek ennek hatására kontrollálatlanul osztódnak, és nagy, daganatszerű kinövéseket (gubacsokat) képeznek, elsősorban a gyökereken, a szárakon és a talajfelszín közelében. Ezek a gubacsok akadályozzák a víz és a tápanyagok áramlását, súlyosan károsítják a növény egészségét, és akár a növény pusztulását is okozhatják.

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A hernyók a lepkék és pillangók lárvaállapotai, amelyek mohón táplálkoznak a növények lombozatán, szárán, virágain és gyümölcsein. Gyakori fajok közé tartoznak a káposzta-araszoló, a paradicsom-szarvasbogárhernyó, a hadsereg-lepke hernyója és a földihernyók. Ezek a kártevők rövid idő alatt nagy mennyiségű növényi szövetet fogyasztanak el, és súlyos károkat okozhatnak. Méretük a kis (kb. 0,6 cm) és a nagy (kb. 12,5 cm) között változik, színük a zöldtől a barnáig terjedhet, és gyakran csíkos vagy foltos mintázatot mutatnak. A hernyók rendkívül mozgékonyak, és gyorsan terjedhetnek a kertben, így az egyik legpusztítóbb általános kártevővé válnak.

A tűzelhalás az Erwinia amylovora baktérium által okozott rendkívül pusztító és fertőző bakteriális betegség. Elsősorban a Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozó növényeket érinti, köztük az alma-, körte- és birsalmafákat, valamint különféle dísznövényeket. Kedvező feltételek esetén a betegség egyetlen vegetációs szezonban képes tönkretenni egy egész gyümölcsöst, mivel a baktérium az új hajtásokban hozzávetőleg 28 cm/hét sebességgel terjed.

A levélsodródás vírus egy súlyos vírusos betegség, amelyet begomovírusok okoznak, és amelyet fehérlegyek (Bemisia tabaci) terjesztenek. Különböző növényeket érint, köztük paradicsomot, paprikát és dísznövényeket, jelentős terméscsökkenést és növénypusztulást okozva. A fertőzött növények nem gyógyíthatók meg, a védekezés a megelőzésre és a vektorkontrollra összpontosít.