Kávénövény: Ehető növény

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A nitrogénhiány akkor lép fel, amikor a növények nem jutnak elegendő nitrogénhez, amely egy nélkülözhetetlen makrotápanyag a klorofill-termeléshez és az általános növekedéshez. Ez a hiányállapot jellemzően sárgulással nyilvánul meg, először az idősebb lombon kezdődik, majd kezelés hiányában a fiatalabb hajtásokra is kiterjed.

Gombaszerű szervezetek (oomycéták) által okozott betegség, amelyek a talajban élnek és évekig életképesek maradnak. A növények gyökerét, szárát és koronáját érinti, különösen súlyos vízzel telített vagy rosszul lecsapoló talajban. Ez a második leggyakoribb gyökérrothadást okozó kórokozó fák és cserjék esetében.

A levélaknászok különböző rovarok – legyek, lepkék, levéldarazsak és bogarak – lárváit jelölik, amelyek a levélfelszínek között járatokat vájnak, jellegzetes kígyózó nyomokat vagy foltszerű területeket hozva létre. Bár elsősorban esztétikai kárt okoznak, súlyos fertőzés esetén gyengíthetik a növényeket a fotoszintézis kapacitásának csökkentésével, és fogékonnyá tehetik őket másodlagos fertőzésekre.

A levélfoltosság egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző kórokozók okoznak, köztük az Alternaria, Ascochyta, Colletotrichum, Septoria és Venturia fajok. Elsősorban a leveleket érinti, elszíneződött foltokat okozva, amelyek kezelés nélkül korai lombhulláshoz vezethetnek.

Az antraknózis egy gombás betegség, amelyet a Colletotrichum nemzetségbe tartozó gombák okoznak, és számos növényt érint, köztük zöldségeket, gyümölcsöket és fákat. A betegség hűvös, nedves körülmények között virágzik, sötét, bemélyedt elváltozásokat okozva a leveleken, szárakon, virágzatokon és gyümölcsökön.

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.

A fehérlegyek kis, puhatestű, szárnyas rovarok, amelyek szorosan rokonok a levéltetvekkel és a pajzstetvekkel. Megjelenésük lepkére emlékeztet, körülbelül 1,6 mm hosszúak, háromszög alakúak és szürkésfehér színűek. Ezek a nedvszívó kártevők a növényi szöveteken táplálkoznak, sárgulást, satnya növekedést és hervadást okozva. Mézharmatot is kiválasztanak, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő. A fehérlegyek súlyos növényi vírusokat terjeszthetnek.

A levéltetvek kis, puha testű, körte alakú rovarok (1,5–3 mm hosszúak), amelyek a növények tápanyagban gazdag nedvét szívják. Gyorsan szaporodnak, és rövid időn belül meggyengíthetik a növényeket, torzult növekedést okozva, valamint növényi vírusokat terjesztve. A levéltetvek különböző színűek lehetnek: zöld, fekete, piros, sárga, barna és szürke. Mézharmatot választanak ki, amely egy ragacsos anyag, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A túlöntözés akkor következik be, amikor a növények túl sok vizet kapnak, ami megfosztja a gyökereket az oxigéntől és gyökérrothadást okoz. Ez a környezeti stressz a szobanövények pusztulásának egyik leggyakoribb oka, mivel a vízzel telített talaj megakadályozza a gyökereket a légzésben és a megfelelő működésben.

Az alacsony páratartalom okozta stressz akkor lép fel, amikor a beltéri levegő túlságosan kiszárad, és a növények gyorsabban veszítenek nedvességet, mint amennyit a gyökereiken keresztül fel tudnak venni. Ez különösen gyakori a téli fűtési időszakban, radiátorok és fűtőnyílások közelében, illetve légkondicionált terekben. A trópusi növények különösen érzékenyek az alacsony páratartalom okozta károkra.

A fagykár, más néven fagyási sérülés akkor következik be, amikor a növények fagyás alatti vagy ahhoz közeli hőmérsékletnek vannak kitéve. Ez a környezeti stressz sejtszintű károsodást okozhat, mivel jégkristályok képződnek a növényi szövetekben, megrepesztve a sejteket és megzavarva a növény normális működését. Hűtési sérülés is bekövetkezhet érzékeny fajoknál 0–13°C közötti hőmérsékleten, tényleges fagyás nélkül is.

A fusarium-hervadás egy súlyos gombabetegség, amelyet a talajban élő Fusarium oxysporum gomba okoz. A gomba behatolva a gyökerekbe elzárja a növény vízszállító edényeit (xilém), progresszív hervadást és végül pusztulást okozva. A kórokozónak gazdanövény-specifikus formái léteznek, amelyek különböző növényfajokat támadnak meg.

A korompenész egy gombás betegség, amely a mézharmattal bevont felületeken alakul ki. A mézharmat egy ragacsos, édes anyag, amelyet a nedvszívó rovarok – például levéltetvek, pajzstetvek és fehérlegyek – választanak ki. Bár nem fertőzi meg közvetlenül a növényi szöveteket, csökkenti a fotoszintézis hatékonyságát azáltal, hogy elzárja a napfényt, és rontja a növény esztétikai megjelenését.