Kínai kel: Ehető növény

A levéltetvek kis, puha testű, körte alakú rovarok (1,5–3 mm hosszúak), amelyek a növények tápanyagban gazdag nedvét szívják. Gyorsan szaporodnak, és rövid időn belül meggyengíthetik a növényeket, torzult növekedést okozva, valamint növényi vírusokat terjesztve. A levéltetvek különböző színűek lehetnek: zöld, fekete, piros, sárga, barna és szürke. Mézharmatot választanak ki, amely egy ragacsos anyag, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A fehérlegyek kis, puhatestű, szárnyas rovarok, amelyek szorosan rokonok a levéltetvekkel és a pajzstetvekkel. Megjelenésük lepkére emlékeztet, körülbelül 1,6 mm hosszúak, háromszög alakúak és szürkésfehér színűek. Ezek a nedvszívó kártevők a növényi szöveteken táplálkoznak, sárgulást, satnya növekedést és hervadást okozva. Mézharmatot is kiválasztanak, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő. A fehérlegyek súlyos növényi vírusokat terjeszthetnek.

A hernyók a lepkék és pillangók lárvaállapotai, amelyek mohón táplálkoznak a növények lombozatán, szárán, virágain és gyümölcsein. Gyakori fajok közé tartoznak a káposzta-araszoló, a paradicsom-szarvasbogárhernyó, a hadsereg-lepke hernyója és a földihernyók. Ezek a kártevők rövid idő alatt nagy mennyiségű növényi szövetet fogyasztanak el, és súlyos károkat okozhatnak. Méretük a kis (kb. 0,6 cm) és a nagy (kb. 12,5 cm) között változik, színük a zöldtől a barnáig terjedhet, és gyakran csíkos vagy foltos mintázatot mutatnak. A hernyók rendkívül mozgékonyak, és gyorsan terjedhetnek a kertben, így az egyik legpusztítóbb általános kártevővé válnak.

A meztelen csigák és házas csigák puhatestűek, amelyek növényi szövetekkel táplálkoznak, szabálytalan lyukakat okozva a leveleken és károsítva a fiatal palántákat. Éjszaka és nedves körülmények között a legaktívabbak, jellegzetes ezüstös nyálkacsíkot hagyva maguk után. Ezek a kártevők gyorsan elpusztíthatják a kerteket, különösen csapadékos évszakokban.

A bórhiány egy tápanyaghiányos állapot, amely a növény növekedését és fejlődését érinti, különösen a növekedési pontokon. A bór elengedhetetlen a sejtfalképzéshez, a reproduktív fejlődéshez és a szénhidrát-transzporthoz. Bár a növény egészsége szempontjából kritikus, a bórnak szűk a határa a hiány és a toxicitás között, ezért gondos kezelést igényel.

A kalciumhiány egy gyakori növényi rendellenesség, amelyet a termesztőközegben lévő elégtelen biológiailag hozzáférhető kalcium, vagy – még gyakrabban – az alacsony párologtatási intenzitás okoz, amely megakadályozza a kalcium megfelelő szállítását az új hajtásokhoz. Megnyilvánulásai közé tartoznak a nekrotikus levélszélek, a fiatal levelek göndörödése, az elmaradott növekedés, illetve súlyos esetekben olyan állapotok, mint a virágvégi rothadás a terméseken. A rendellenesség elsősorban a gyorsan növekvő szöveteket érinti, ahol a kalciumigény a legnagyobb.

A foszforhiány egy gyakori tápanyaghiányos probléma, amely akadályozza a növények egészséges fejlődését. A foszfor elengedhetetlen a gyökérfejlődéshez, a virágzáshoz, a termésképzéshez és az energiaanyagcseréhez. Hiánya esetén a növények lassult növekedést és lila vagy vöröses elszíneződést mutató leveleket fejlesztenek, különösen az idősebb leveleken.

A káliumhiány egy tápanyagzavar, amely befolyásolja a növény sztómazárás és -nyitás szabályozási képességét, jellegzetes levélszéli égési tüneteket okozva. A kálium mobil tápelem, ezért a tünetek először az idősebb, alsó leveleken jelennek meg.

A gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növények gyökérrendszerét érinti, rothadást és pusztulást okozva. Elsősorban túlöntözés, rossz vízelvezető-képesség, vagy talajban élő gombák (Pythium, Phytophthora, Rhizoctonia, Fusarium) okozzák. A betegség vízzel telített, oxigénhiányos körülmények között virágzik, ahol a gyökerek fogékonnyá válnak a gombás fertőzésre.