2332 Könnyű Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 51. oldal
2332 könnyű könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
2332 Könnyű gondozás könnyű szinttel
1801–1836 megjelenítve a 2332-ból
Sokvirágú kankalin
Primula x polyantha
A Primula x polyantha, közismert nevén sokvirágú kankalin, egy bájos európai hibrid, amely a Primula veris (tavaszi kankalin) és a Primula vulgaris (közönséges kankalin) keresztezéséből jött létre. Tavasszal élénk színű virágcsomókat hoz, így kedvelt növénye a kerti szegélyeknek, ládavirágoknak és hűvös beltéri dekorációknak. Évszázadok óta termesztik, és rendkívül széles színskálára nemesítették, beleértve a pirosat, narancsot, rózsaszínt, fehéret, krémszínűt, sárgát és lilát.
Görögdinnye-begónia
Procris repens
A görögdinnye-begónia (Procris repens, korábban Pellionia repens vagy Elatostema repens néven osztályozták) a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó kistermetű, lágyszárú kúszónövény, amely Dél-Kína és Délkelet-Ázsia trópusi erdőiben őshonos. A talaj mentén kúszik, magassága körülbelül 15 cm, de akár 60 cm szélességben is elterülhet vöröses, cikkcakkos száraival. Aszimmetrikus, hullámos szélű levelei a görögdinnye héjára emlékeztetnek: szürkészöld és ezüstös árnyalatúak, szélük a bronztól a lilásbarnáig változik, ami a növény korával tovább sötétedik. Kedvelt szobanövény, különösen terráriumokban, ámpolnákban és függőkertekben.
Mézquite
Prosopis glandulosa
Az édes mézquite (Prosopis glandulosa) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északi részének száraz és félszáraz vidékein őshonos. Magassága 4 és 9 méter között mozog, koronája széles és szétterülő, törzse rövid, ágait pedig tüskék borítják. Tavasszal és nyáron sűrű, illatos, sárgászöld virágfürtöket hoz, melyeket nyár végén beérő hosszúkás, lapos hüvelyek követnek. Karógyökerének köszönhetően, amely képes több tíz méter mélyre hatolni a víz után kutatva, valamint a légköri nitrogén megkötésére való képessége révén rendkívül szárazságtűrő faj, és alapvető fontosságú a sivatagi ökoszisztémák számára.
Közönséges gyíkfű
Prunella vulgaris
A Prunella vulgaris, közismert nevén közönséges gyíkfű, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő gyógynövény, amely Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában őshonos. Lila, mályvaszínű, rózsaszín vagy fehér ajakos virágai késő tavasztól őszig nyílnak, vonzzák a méheket és a lepkéket. A növény sűrű, félig örökzöld szőnyeget alkot, és széles körben ismert gyógyászati és kulináris tulajdonságairól.
Cseresznyeszilva
Prunus cerasifera
A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera) egy lombhullató díszfa a rózsafélék (Roseaceae) családjából, amely Délnyugat-Ázsiából és a Balkánról származik. Látványos, kora tavaszi virágzásáról ismert, még a levelek megjelenése előtt, apró, fehér vagy halványrózsaszín, illatos virágok tömegét hozza. Számos népszerű fajtája feltűnő lila vagy bronz lombozattal rendelkezik, ami az egyik legdíszesebb tájképi fává teszi a mérsékelt égövi kertekben. Emellett apró, ehető szilvákat is terem, amelyeket befőttek és zselék készítésére használnak.
Kökényszilva
Prunus insititia
A kökényszilva (Prunus insititia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos kisméretű lombhullató fa vagy cserje. Kora tavasszal fehér virágokat hoz, gömbölyded terméseit pedig hagyományosan lekvárok, dzsemek és likőrök készítéséhez használják.
Cseresznyés babérmeggy
Prunus laurocerasus
A Prunus laurocerasus, közismert nevén cseresznyés babérmeggy, egy erőteljes növekedésű, nagy örökzöld cserje vagy kis fa. Sűrű növekedési szokása és fényes, bőrszerű sötétzöld levelei miatt széles körben kedvelt, ideális választás élősövényeknek. Kora tavasszal felálló fürtökben apró, illatos fehér virágokat hoz, amelyek beporzókat vonzanak, majd kis, cseresznyéhez hasonló termések fejlődnek, amelyek éretten feketék lesznek. Kivételesen fagytűrő, és jól elveli a jelentős városi légszennyezést és az erős árnyékot is.
Portugál babérmeggy
Prunus lusitanica
A portugál babérmeggy (Prunus lusitanica) egy örökzöld cserje vagy kis fa, amely az Ibériai-félszigeten és a Makarónéziai-szigeteken őshonos. Fényes sötétzöld lombozatával, hosszú fürtökben nyíló illatos fehér virágaival és sötétlila terméseivel nagyon kedvelt formális kertekben, sövényekben és topiary formákban. Ellenálló és alkalmazkodó, tűri a változatos talajokat, a félárnyékot és a tengerparti körülményeket.
Sajmeggy
Prunus mahaleb
A sajmeggy (Prunus mahaleb) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató fa vagy cserje, amely Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Magassága 2 és 10 méter között mozog, kérge szürkés, jól látható lenticellákkal. Apró, kerekded, fűrészes szélű levelei mellett tavasszal nyílnak fehér, illatos, fürtökbe rendeződő virágai. Termése apró csontár, amely éréskor megfeketedik; íze keserű, nyersen nem fogyasztható. Pörkölt és őrölt magjából készül azonban a mahlab, a Kelet-Mediterrán térségben pékárukhoz és édességekhez használt fűszer. Szívóssága, valamint a meszes és száraz talajokkal szembeni toleranciája miatt széles körben használják nemes cseresznyék és meggyek alanyaként.
Zelnice meggy
Prunus padus
A zelnice meggy (Prunus padus) egy gyors növekedésű lombhullató fa, amely Észak-Európában és Ázsiában őshonos, és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Akár 15 méter magasra is megnőhet, koronája kerekded, kérge sötét és jellegzetes illatú. Tavasszal hosszú fürtökben hozza illatos fehér virágait, melyeket apró, kesernyés fekete termések követnek, amiket a madarak nagyon kedvelnek.
Kései meggy
Prunus serotina
A kései meggy (Prunus serotina) egy Észak-Amerikában őshonos, nagy termetű, gyorsan növő lombhullató fa, amely illatos tavaszi virágairól, ehető sötét terméseiről és értékes keményfájáról ismert. Kanadától az Egyesült Államok déli részéig sokféle éghajlaton, teljes napsütésben fejlődik a legjobban.
Kökény
Prunus spinosa
A kökény (Prunus spinosa) egy sűrű, tövises lombhullató cserje, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Értékes kora tavaszi virágzása miatt, amikor apró fehér virágfelhők borítják be a még csupasz ágakat a levelek megjelenése előtt. Később sötétkék, fanyar termést hoz, amelyet a híres kökénylikőr (pacharán, sloe gin) készítéséhez használnak. Tövises növekedése és sarjadzási hajlama miatt hagyományos választás élő sövényekhez és vadvédelmi kertekhez.
mezei fátyolvirág
Psammophiliella muralis
A mezei fátyolvirág (Psammophiliella muralis), korábbi besorolása szerint Gypsophila muralis, a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó egynyári növény. A fajt már 1753-ban leírta Carl von Linné; a muralis („falon növő”) név a száraz, nyitott élőhelyek, például kavicsos utak, kőfalak és homokos talajok iránti kedvelésére utal. A növény sűrű, bokros csomót alkot vékony, elágazó száraiból és keskeny, szálas leveleiből, magassága általában 30-40 cm. Nyár közepétől őszig a bokrot apró, ötszirmú, rózsaszín – ritkábban fehér – virágok felhője borítja. A faj szinte teljesen mentes a komolyabb kártevőktől, de nedves, rossz vízelvezetésű talajban gyökérrothadás és szürkepenész támadhatja meg.
Fehéres imola
Psephellus dealbatus
A Psephellus dealbatus (fehéres imola) a Kaukázus hegyvidékeiről származó, rendkívül fagyálló évelő növény, amely az USDA 3–9b zónáig termeszthető. Jellegzetessége a mélyen szeldelt, szürkészöld levél, amelynek fonákja ezüstösen molyhos – ez télen is dekoratív megjelenést kölcsönöz a növénynek. Nyár elején látványos, rojtozott szirmú, rózsaszín-levendula árnyalatú virágokat hoz, amelyek kitűnő méh- és pillangócsalogató tulajdonsággal bírnak. A szegényes, jól áteresztő talajban a legjobb: gazdag, nedves talajon megdől, korona-rothadásra hajlamos.
Sárga keltike
Pseudofumaria lutea
A Pseudofumaria lutea, közismert nevén sárga keltike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, kompakt, bokros növekedésű évelő. Az olasz és svájci Alpok árnyékos mészkőhasadékaiból származik, de mára egész Európában és Észak-Amerikában meghonosodott régi falakon, járdaszegélyeken és sziklakertekben. Csipkés, kékeszöld lombozata sűrű csomókat alkot, melyeket rövid sarkantyús, aranysárga virágfürtök koronáznak meg, melyek késő tavasztól az első komolyabb fagyokig szinte folyamatosan nyílnak.
Nyílbambusz
Pseudosasa japonica
A nyílbambusz (Pseudosasa japonica) egy Japánból és Koreából származó mérsékelt övi bambuszfaj. Sűrű, elegáns, egyenes szárú telepeket alkot, amelyeket hosszú, fényes sötétzöld levelek borítanak, melyek hossza elérheti a 30 cm-t. A világ egyik leggyakrabban termesztett bambuszfaja a mérsékelt égövi kertekben.
Eperguava
Psidium cattleyanum
Az eperguava (Psidium cattleyanum) egy gyümölcsöző cserje vagy kis méretű fa, amely Brazíliából származik, és a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Kis, eperízű gyümölcsöket terem, amelyek lehetnek pirosak vagy sárgák. Ellenálló képességéről és alkalmazkodóképességéről ismert, trópusi és szubtrópusi éghajlaton virágzik, és mind ehető gyümölcsei, mind díszítőértéke miatt nagyra becsülik.
Guavafa
Psidium guajava
A guavafa (Psidium guajava) a Myrtaceae családba tartozó trópusi gyümölcsfa, amely Amerikából származik. Édes és aromás gyümölcseiért – amelyeket guávának neveznek – széles körben termesztik. A fa sima kéreggel, elliptikus levelekkel és finom fehér virágokkal rendelkezik. Erős és gyorsan növő növény, amely akár több méter magasságot is elérhet; értékes gyümölcstermelése és gyógyászati tulajdonságai miatt egyaránt.
Saspáfrány
Pteridium aquilinum
A Pteridium aquilinum, közismert nevén saspáfrány, a Föld legelterjedtebb növényei közé tartozik – minden kontinensen megtalálható, kivéve Antarktiszt. Ez a lombhullató páfrány nagy, háromszög alakú lombokat fejleszt, amelyek akár 120 cm magasságot is elérnek, és föld alatti rizómáin keresztül agresszívan terjeszkedik. Bár történelmileg gyógyászati és gyakorlati célokra is használták, rendszeres fogyasztása rákkeltő hatású, és mérgező a háziállatok számára.
Szárnyaspáfrány
Pteris
A Pteris a Pteridaceae családba tartozó, körülbelül 300 páfrányfajt számláló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi vidékein terjedt el. Közismert nevén szárnyaspáfrányként vagy szalagpáfrányként emlegetik; hosszú, íves leveleiről ismerhető fel, amelyek gyakran fehér vagy ezüstös mintázatúak. Jól alkalmazkodnak az árnyékos és párás környezethez, így rendkívül népszerű szobanövények. A levélkék szélén található spórákkal szaporodnak, virágot nem hoznak. Emberre, macskára és kutyára nézve nem mérgezőek.
Kínai fékezőpáfrány
Pteris vittata
A Pteris vittata, közismert nevén kínai fékezőpáfrány, egy ellenálló páfrány, amely Ázsia, Afrika és Európa trópusi és szubtrópusi régióiban őshonos. Elegánsan ívelt, keskeny levelkékkel rendelkező lombokat fejleszt, amelyek létraszerűen helyezkednek el a főér mentén. Ez a páfrány figyelemre méltó különlegességgel bír a növényvilágban: ez az első természetesen felfedezett arzén-hiperakumulátor, amely képes akár 22 630 mg arzént felvenni kilogrammonként a hajtás száraz tömegéből a szennyezett talajból – ez teszi ünnepelt eszközzé a fitoremedikációs projektekben szerte a világon.
MacArthur-pálma
Ptychosperma macarthurii
A MacArthur-pálma (Ptychosperma macarthurii) egy bokrosodó növekedésű, több vékony, gyűrűs törzzsel rendelkező pálmafaj, amely Észak-Ausztráliában és Új-Guineában őshonos. Sötétzöld, ívesen hajló, szárnyalt levelei sűrű és elegáns koronát alkotnak, emiatt kedvelt dísznövény trópusi kertekben és jól megvilágított beltéri helyiségekben egyaránt. Ellenálló, alacsony gondozási igényű faj, amely jól tolerálja a különböző talajtípusokat, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szemben is ellenálló, így népszerű választás a tájépítészetben és a belső terek dekorálásában.
Keskenylevelű tüdőfű
Pulmonaria longifolia
A Pulmonaria longifolia, közismert nevén keskenylevelű tüdőfű, egy alacsony növésű, félörökzöld erdei évelő, amely Franciaországban, Nagy-Britanniában, Portugáliában és Spanyolországban őshonos. Hosszú, keskeny, sötétzöld leveleit sűrűn ezüstfehér foltok tarkítják, amelyek már jóval a virágzási időszak előtt és után is tömött, texturált lombozatot alkotnak. Tavasszal a tölcsér alakú virágok sűrű fürtjei rózsaszín bimbókból nyílnak ki, majd mélykékre érnek, így minden száron kétszínű látványt nyújtanak. Lassan terjedő és árnyékkedvelő növény, amely kiválóan fejlődik a szegélyágyások és árnyékos rézsűk hűvös, nedves erdei körülményei között.
Pettyes tüdőfű
Pulmonaria saccharata
A Pulmonaria saccharata, közismert nevén pettyes tüdőfű, egy alacsony termetű, félörökzöld évelő növény, amely Franciaország és Olaszország erdőiből származik. Sötétzöld, lándzsás leveleit ezüstös foltok borítják, így virágzáson kívül is dekoratív talajtakarót alkot. Kora tavasszal a tölcsér alakú virágfürtök rózsaszínben nyílnak, majd mélykékre érnek, így ugyanazon a száron kétszínű hatást keltenek. Kúszó rizómáival lassan terjed, és a hűvös, párás árnyékot kedveli az erdei és árnyékos kertekben.
Puya
Puya
A Puya a broméliafélék mintegy 200-225 fajt magába foglaló nemzetsége, melyek az Andok hideg, száraz lejtőin őshonosak Chilében, Peruban, Bolíviában és Argentínában. A legtöbb broméliától eltérően a Puya fajok a talajban gyökereznek, nem epifitaként élnek, merev, tüskés, ezüstös-zöld levelű rozettákat alkotva. Sok faj monokarpikus: életük során egyszer hoznak látványos virágszárat, néha több méter magasat, mielőtt a rozetta elhal és sarjakat hagy maga után.
Ausztrál szépség
Pycnosorus globosus
A Craspedia (Pycnosorus globosus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Délkelet-Ausztrália (Új-Dél-Wales, Queensland, Dél-Ausztrália, Victoria) rétjeiről és időszakosan nedves területeiről származik. Jellegzetességei a gömb alakú, tömött, intenzív aranysárga virágzatok, amelyek hosszú, merev, akár 90-120 cm magas szárakon nyílnak az ezüstösszürke, örökzöld tőlevélrózsa felett. Friss és száraz virágcsokrok kedvelt alapanyaga; magról könnyen szaporodik, természetes élőhelyén különösen a bozóttüzek után regenerálódik gyorsan.
Narancsszínű hölgymál
Pylosella aurantiaca
A narancsszínű hölgymál (Pilosella aurantiaca, syn. Hieracium aurantiacum) az őszirózsafélék családjába tartozó alacsony, évelő lágyszárú, amely Közép-, Kelet- és Észak-Európa hegyi rétjeiről származik. Tőlevélrózsát alkotó, hosszúkás, enyhén szőrös, szürkészöld levelei vannak, tavasszal és nyáron pedig egy vagy több szőrös szárat növeszt, melyeken feltűnő, tűznarancs vagy téglavörös fészekvirágzatok nyílnak. A növény föld feletti indákkal (sztolónokkal) és kúszó gyöktörzzsel terjed, aminek köszönhetően gyorsan sűrű szőnyeget alkot – Észak-Amerikában és eredeti élőhelyén kívül több helyen agresszív inváziós fajként tartják számon, amely kiszorítja az őshonos vegetációt a réteken és legelőkön.
Közönséges tűztövis
Pyracantha coccinea
A Pyracantha coccinea (közönséges tűztövis) egy tövises, széles levelű, félörökzöld cserje, amely Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Késő tavasszal nyíló apró, fehér virágfürtjeiért, valamint télen is megmaradó, bőséges narancsvörös bogyóterméséért kedvelik, amely fontos táplálékot nyújt a madaraknak. Éles tövisei miatt sűrű, áthatolhatatlan bozótot alkot, így kiválóan alkalmas védősövénynek vagy biztonsági ültetésnek.
Lánginda
Pyrostegia venusta
A Pyrostegia venusta, közismert nevén Lánginda vagy Narancs Trombitainda, egy látványos brazil kúszónövény, amelyet télen és ősszel pompázó, kaszkádszerűen omló, élénk narancssárga, csöves virágai tesznek híressé. A Bignoniaceae család tagjaként a trópusi és szubtrópusi kertek egyik legdíszesebb futónövénye.
Callery körte
Pyrus calleryana
A Pyrus calleryana, közismert nevén Callery körte, egy Kínában és Vietnámban őshonos lombhullató fa. Kora tavaszi sűrű fehér virágzásáról és fényes zöld leveleiről ismert, amelyek ősszel ragyogó piros, narancssárga és lila árnyalatokba öltöznek. Bár gyors növekedése és szimmetrikus formája miatt kedvelt dísznövény, sok régióban egyre inkább invazív fajnak tekintik, mivel képes gyorsan terjedni és kiszorítani az őshonos növényzetet. Virágai jellegzetes, gyakran átható illatukról is híresek.
Fehér tölgy
Quercus alba
A Quercus alba, közismert nevén fehér tölgy, egy Észak-Amerika keleti részén őshonos, nagyméretű lombhullató fa. Kedvelt kerekded koronája, világosszürke, barázdált kérge és karéjos levelei miatt, amelyek ősszel mélyvörös árnyalatot öltenek. Évszázadokig élhet, magassága elérheti a 24-30 métert; a keményfás erdők meghatározó faja és tágas kertek kedvelt árnyékadó fája.
Skarlát tölgy
Quercus coccinea
A skarlát tölgy a keleti Egyesült Államok őshonos, fenséges lombhullató fája, amelyet látványos, skarlátpiros őszi lombozatáról ismernek. A Fagaceae családba tartozó fa akár 24 méter magasra is megnőhet, széles, gömbölyded koronával. Savanyú, homokos, jól vízvezető talajokon érzi magát a legjobban, és megtelepedés után rendkívül szárazságtűrővé válik.
Déli vörös tölgy
Quercus falcata
A déli vörös tölgy egy nagy, tekintélyes lombhullató fa, amely az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos. Jellegzetes leveleiről ismerhető fel, amelyek gyakran hosszú, keskeny végső karéjban végződnek, valamint sötét, barázdált kérgéről. Fontos szerepet tölt be a helyi ökoszisztémákban, élőhelyet és táplálékot biztosítva számos vadon élő állatfajnak.
Magyaltölgy
Quercus ilex
A magyaltölgy (Quercus ilex) egy sűrű, kerek koronájú mediterrán örökzöld fa, amelynek bőrszerű levelei felül sötétzöldek és fényesek, fonákukon pedig szürkés színűek. Rendkívül jól tűri a szárazságot és a hőséget, az ibériai fás legelők (montado) egyik legjellegzetesebb faja, amelyet árnyékáért és makkjáért egyaránt nagyra értékelnek.
Kocsányos tölgy
Quercus robur
A kocsányos tölgy (Quercus robur) a bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos, nagyméretű lombhullató fa. Magassága és lombkoronájának kiterjedése is meghaladhatja a 30 métert; széles, lekerekített koronával, vaskos törzzsel és mélyen barázdált kéreggel rendelkezik. Közönséges nevét a makkokat tartó hosszú szárakról (kocsányokról) kapta, ami megkülönbözteti közeli rokonától, a kocsánytalan tölgytől (Quercus petraea). Rendkívül hosszú életű fa, akár több évszázadig is elélhet, és létfontosságú ökológiai szerepet tölt be, rovarok, gombák és zuzmók százaianak nyújtva élőhelyet.
Szappanfakéreg
Quillaja saponaria
A quillay (Quillaja saponaria) egy örökzöld fa, amely Chile középső részén őshonos, kerek koronával és fényes zöld lombozattal rendelkezik, és elérheti a 15-20 méteres magasságot. Levelei váltakozóak, bőrneműek és szinte ép szélűek, tavasszal és nyáron csillag alakú, zöldesfehér virágokat hoz, amelyeket a méhek gyakran látogatnak. Száraz éghajlaton és szegény talajokon nő, elviseli a -12 °C körüli fagyokat, és nagyon ellenálló a szárazsággal szemben. Kérge szaponinokban gazdag, amelyeket évszázadok óta használnak természetes tisztítószerként, ma pedig kozmetikumokban, italokban és vakcina-adalékanyagokban.
Könnyű gondozású Könnyű gondozás
A 2332 könnyű könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.