2307 Könnyű Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 53. oldal
2307 könnyű könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
2307 Könnyű gondozás könnyű szinttel
1873–1908 megjelenítve a 2307-ból
Pompás kúpvirág
Rudbeckia fulgida
A Rudbeckia fulgida egy bokros növekedésű, lágyszárú évelő növény, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Kedvelt vidám, margarétaszerű virágaiért, amelyek aranysárga szirmaikkal egy sötétbarna-fekete központi kúpot vesznek körül. Nyár végétől őszig virágzik, szőrös, fogazott levelekből álló rendezett tőlevélrózsát alkot, és rizómákkal lassan terjedve természetes hatású foltokat képez a szegélyágyásokban, réteken és beporzóbarát kertekben. Az olyan népszerű fajtákat, mint a Goldsturm, hosszú virágzási idejük és a legkülönfélébb éghajlati viszonyok közötti megbízható teljesítményük miatt értékelik.
Fekete szemű Zsuzsanna
Rudbeckia hirta
A Rudbeckia hirta, közismert nevén Fekete szemű Zsuzsanna, egy észak-amerikai vadvirág, amelyet sötétbarna középső része körül elhelyezkedő élénk sárga-narancs szirmaiért kedvelnek. Nyártól őszig bőségesen virágzik, lepkéket, méheket és énekesmadarakat vonzva.
Mexikói petúnia
Ruellia
A Ruellia, közismert nevén mexikói petúnia, az akantuszfélék (Acanthaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú cserje, amely Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Felálló szárú, bokros növekedésű, hosszú, keskeny, sötétzöld levelekkel és tölcsér alakú virágokkal rendelkezik, amelyek bár csak egy napig nyílnak, tavasztól őszig folyamatosan megújulnak. Szívós növény, amely a megtelepedés után jól tűri a szárazságot; meleg éghajlatú területeken gyakran használják kertekben, ágyásokban és szegélynövényként.
Mexikói petúnia
Ruellia brittoniana
A Ruellia brittoniana (mexikói petúnia), más néven Ruellia simplex, egy Mexikóból származó, gyors növekedésű örökzöld évelő, amely petúniára emlékeztető levendulakék-lila virágairól ismert. Kora nyártól őszig folyamatosan virágzik. Kedveli a teljes napsütést, és kiválóan alkalmazkodik mind a nedves, mind a száraz körülményekhez; rizómákkal és önvetéssel egyaránt terjed. Erőteljes növekedése miatt Floridában és több más meleg éghajlatú régióban invazív fajként tartják számon, ezért a kertészeknek óvatosan kell telepíteniük, vagy steril fajtákat érdemes választaniuk.
Mexikói petúnia
Ruellia simplex
A Ruellia simplex, közismert nevén mexikói petúnia, egy erőteljes évelő lágyszárú növény, amely Mexikóból, a Karib-térségből és Dél-Amerikából származik. Jellemzői a hosszú, keskeny, sötétzöld levelek és a tölcsér alakú virágok, amelyek lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatokban nyílnak. Gyorsan növő és kevés gondozást igénylő növény, amely kiválóan alkalmas kertekbe, szegélyágyásokba és ültetőedényekbe, különösen meleg éghajlaton, ahol az év nagy részében virágozhat. Bár díszcserjének számít, fontos megjegyezni, hogy egyes régiókban invazívvá válhat.
Lórom
Rumex
A Rumex a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, körülbelül 200 egynyári, kétéves és évelő lágyszárú fajt számláló nemzetség, amelyet magyarul leginkább lóromként vagy sóskaként ismernek. Az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonos, de mára szinte az egész világon meghonosodott. A Rumex fajok rendezett tőlevélrózsát alkotnak hosszúkás vagy nyíl alakú levelekből, amelyeket a virágzási szezonban apró, zöldes virágokból álló magas szárak díszítenek, majd rozsdavörös magcsoportokká érnek. Számos fajt, különösen a mezei sóskát (Rumex acetosa) és a fodros lóromot (Rumex crispus) fanyar, citromos ízű ehető leveleikért, valamint a népi gyógyászatban használt gyökereikért termesztik, míg mások gyakori útszéli gyomnövények, amelyek főként a beporzók és a vadvilág számára értékesek.
Juhsóska
Rumex acetosella
A juhsóska (Rumex acetosella) a Polygonaceae család kis évelő vadgyógynövénye, amely Európa és Ázsia mérsékelt övi területein honos, és Észak-Amerikában széles körben meghonosodott. Nyíl alakú levelei jellegzetesen savanykás, fanyar ízűek, amit az oxálsav-tartalmuk okoz. Erős, ellenálló növény, amely szegény, savanyú talajokon is megél; ehető gyógynövényként és népi gyógyászatban egyaránt értékelik, bár kúszó rizómáin keresztül invazívvá válhat.
Vérsóska
Rumex sanguineus
A vérsóska (Rumex sanguineus) egy örökzöld évelő növény a Polygonaceae családból, amely Európában, Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Feltűnő levelei miatt kedvelik, melyek mély, vérvörös erezettel rendelkeznek a sötétzöld levélzeten, drámai díszítő hatást kölcsönözve kertekben és asztalokon. A növény kompakt, rozettás csomókat képez, és nedves, jó vízelvezetésű talajban, teljes napfényben vagy félárnyékban fejlődik a legjobban.
Bőrlevelű páfrány
Rumohra adiantiformis
A Rumohra adiantiformis, közismert nevén bőrlevelű páfrány, egy erőteljes, évelő faj, amelyet háromszögű, bőrszerű, mélyzöld lombozata miatt kedvelnek. Rendkívül népszerű a virágkötészeti iparban, mivel leveleinek vágás utáni tartóssága kivételes – az elkészített kompozíciókban akár több hétig frissek maradnak. A természetben egyaránt nő epifit növényként és erdei talajon.
Mészároségerfa (nemzetség)
Ruscus
A Ruscus az Asparagaceae családba tartozó alacsony növésű, örökzöld cserjék nemzetsége, amely Európában, a Mediterráneumban és Nyugat-Ázsiában honos. Meghatározó jellemzőjük a kladódium — lapított szár, amely levélre emlékeztet, és amelyen mind a virágok, mind a termések megjelennek. Az ősszel és télen megjelenő élénkpiros bogyók miatt kedvelt dísznövényként és vágott lombként tartják számon. Legismertebb fajaik közé tartozik az R. aculeatus (közönséges mészároségerfa) és az R. hypoglossum.
Lónyelvű csodabogyó
Ruscus hypoglossum
A Ruscus hypoglossum, közismert nevén lónyelvű csodabogyó, a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó kistermetű, örökzöld cserje, amely Dél-Európa és Kis-Ázsia erdeiben őshonos. A szúrós csodabogyóval (Ruscus aculeatus) ellentétben széles, fényes levélszerű szárképletei (kladódiumai) nem tövisesek, emiatt népszerű talajtakaró a kert árnyékos részein.
Petárdanövény
Russelia equisetiformis
A Russelia egy évelő cserje, amelyet karcsú, zöld, kaskádszerűen lelógó hajtásai tesznek különlegessé – ezek lófarokra vagy tűzijátékra emlékeztetnek. Csöves virágai jellemzően élénk vörös színűek, bőségesen nyílnak, és rendkívül vonzóak a kolibrik és a pillangók számára. Rendkívül sokoldalú növény: kiválóan alkalmazható csüngő kosarakban, támfalak mentén vagy lejtők talajtakarójaként.
Rojtos ruta
Ruta chalepensis
A Ruta chalepensis, közismert nevén rojtos ruta vagy aleppói ruta, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó örökzöld, aromás félcserje, amely a Földközi-tenger medencéjében, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten őshonos. 40–80 cm magasra nő, finoman szárnyalt, szürkészöld levelei erős, átható illatúak, nyáron pedig apró sárga virágfürtöket hoz. A növény furanokumarinokat, alkaloidokat és flavonoidokat tartalmaz, amelyek erős gyógyhatást, de jelentős toxicitást is kölcsönöznek neki. Bőrrel érintkezve, majd napfény hatására fototoxikus dermatitiszt okoz, nagy mennyiségben fogyasztva pedig súlyos szervkárosodást idézhet elő. Széles körben alkalmazzák a népi gyógyászatban, és mély kulturális jelentőséggel bír mint védelmező talizmán.
Ruta
Ruta graveolens
A ruta (Ruta graveolens) egy évelő cserje, amely erős illatáról és gyógyászati tulajdonságairól ismert. Finoman osztott, szürkészöld levelei és apró, krémszínű vagy sárgás virágai nyáron jelennek meg. Igénytelen növény, azonban mérgező tulajdonságai miatt fokozott figyelmet igényel.
Egynyári gyöngyperje
Sagina apetala
A Sagina apetala egy kis termetű, egynyári vagy kétnyári lágyszárú növény, amely alacsony, sűrű párnákat alkot. Gyakran megtalálható városi környezetben, járdák repedéseiben, falak tövében és tömörített homokos talajokon. Levelei keskenyek, lineárisak, virágai apróak, általában zöldes színűek és látható szirmok nélküliek – ez utóbbiból ered az 'apetala' faji neve. Rendkívül ellenálló és pionír növényfaj.
heverő zöldhúr
Sagina procumbens
A Sagina procumbens (heverő zöldhúr) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, évelő, heverő szárú lágyszárú növény, amely Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában, valamint Északnyugat-Afrikában őshonos. Sűrű, kopasz, mohaszerű szőnyeget alkot a csomópontokon legyökeresedő szárainak köszönhetően, így vegetatív úton gyorsan terjed. Levelei szálasak, 1-2 cm hosszúak. Apró, magányos virágai 4-5 csészelevéllel és 4-5 kicsi, fehér sziromlevéllel rendelkeznek (melyek néha hiányoznak), 4 szabad bibével. A növény rendkívül jól bírja a taposást, ezért gyakran előfordul gyepekben, járdalapok közötti résekben és nedves cserépföldben is.
Közönséges nyílfű
Sagittaria sagittifolia
A közönséges nyílfű (Sagittaria sagittifolia) a hídőrfélék családjába tartozó, évelő vízi és mocsári növény, amely Európa és Ázsia mocsaraiban, tavaiban és lassú folyású vizeiben él. Nevét a nyílhegy alakú levelekről kapta. A levelek a víz fölé emelkednek, a vízben pedig hosszú, szalagszerű levelek is fejlődnek. Nyáron magas virágszárat hoz, amelyen három fehér szirmú, bíbor közepű virágok nyílnak. Kerti tavak szélén és mocsaras területeken díszíti a vizet.
Törékeny fűz
Salix × fragilis
A Salix × fragilis, azaz a törékeny fűz egy gyorsan növő lombhullató fa, amely Eurázsiában őshonos, és gyakori folyók mentén, mocsarakban és nedves talajon. Körülbelül 15 méteres magasságot ér el; nevét gallyairól kapta, amelyek könnyen letörnek, és ahol földet érnek, ott készségesen meggyökeresednek.
kecskefűz
Salix caprea
A Salix caprea, közismert nevén kecskefűz vagy barkafűz, egy erőteljes lombhullató fa vagy nagy cserje, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Leginkább puha, selymes, ezüstszürke barkáiról ismert, amelyek kora tavasszal jelennek meg, majd sárgán megsárguló virágporral telnek meg, és létfontosságú korai nektárforrást biztosítanak a méhek és más beporzók számára. Levelei a legtöbb más fűzfajénál szélesebbek, fonáklap nemezszerűen szőrös.
Rózsaszín barkafűz
Salix chaenomeloides
A Salix chaenomeloides, más néven rózsaszín vagy japán barkafűz, egy lombhullató cserje vagy kis fa a fűzfafélék családjából, Japánból, Koreából és Kínából származik. Feltűnő, nagy barkái miatt termesztik, amelyek kezdetben ezüstös-rózsaszínűek, majd idővel sötétednek, feketévé válnak. A barkák késő télen és kora tavasszal jelennek meg a fényes, sötétvörös hajtásokon, még mielőtt a növény kizöldülne. A legismertebb kultivár a 'Mt. Aso', amelyet díszes ágai miatt kertekben és virágkötészetben is nagyra értékelnek.
Hamvas fűz
Salix cinerea
A Salix cinerea, közismert nevén hamvas fűz vagy rekettyefűz, egy gyorsan megtelepedő lombhullató cserje vagy kisebb fa, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Kiválóan fejlődik nedves, rossz vízelvezetésű talajokon, folyópartok, árkok és mocsarak mentén. Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt hozza jellegzetes, bolyhos, szürkés-sárga barkáit. Sűrű, pelyhes szürkészöld lombozata és a vízzel telített talajjal szembeni toleranciája értékes úttörő fajjá teszi a vizes élőhelyek helyreállításában, emellett a méhek számára kulcsfontosságú kora tavaszi nektárforrás.
Tealevelű fűz
Salix phylicifolia
A tealevelű fűz (Salix phylicifolia) egy szívós, lombhullató cserje, amely Észak-Európa boreális és hegyvidéki régióiban őshonos, beleértve Skóciát, Írországot és Fennoskandináviát. Patakpartokon, árkokban és nedves hegyi terepeken nő, általában bázisokban gazdag, nedves talajon, a tengerszinttől egészen 1000 méter feletti magasságig. A cserje 2,5–4 méter magasra nő, sűrű és szétterülő habitusú, fiatal ágai simák és vörösesek, levelei vékonyak, sötétzöldek és fényesek, fonákjuk szürkés, ami a tealevelekre emlékeztet – innen ered a népi neve. A legtöbb fűzhöz hasonlóan kétlaki, a hím- és nőivarú barkák külön növényeken találhatók; a sárga hím és a zöldes női barkák kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt jelennek meg a csupasz ágakon, fontos nektárforrást biztosítva a beporzók számára a szezon elején. Kérge szalicinben és más fenolos vegyületekben gazdag, amelyeket antibakteriális, vírusellenes és antioxidáns tulajdonságaik miatt tanulmányoznak, folytatva a fűzfakéreg fájdalom- és lázcsillapításra való népi gyógyászati felhasználásának hosszú hagyományát.
Csigolyafűz
Salix purpurea
A Salix purpurea, közismertebb nevén csigolyafűz vagy bíborfűz, egy gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Sűrű bozótost alkot vékony, bíbor árnyalatú hajtásaival és keskeny, szürkészöld leveleivel, amelyek a füzekre nem jellemző módon majdnem átellenesen állnak. Bíborvörös barkái kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt jelennek meg a csupasz ágakon, majd aranysárgává válnak a pollen kibocsátásakor. A kosárfonók régóta nagyra értékelik rugalmas, színes vesszői miatt, a modern tájépítészetben pedig patakpartok erózióvédelmére, valamint gyorsan növő, alacsony gondozási igényű díszsövényként vagy térelválasztóként alkalmazzák.
Kosárfonó fűz
Salix viminalis
A Salix viminalis, közismert nevén kosárfonó fűz vagy kenderfűz, egy gyors növekedésű lombhullató cserje vagy kis fa, amely Európában és Nyugat-/Közép-Ázsiában őshonos. Évszázadok óta nagyra értékelik hosszú, rugalmas és elágazásmentes vesszői miatt; ez a klasszikus faj, amelyet a kosárfonáshoz és a hagyományos fűzfa-kézművességhez használnak. Kiválóan fejlődik folyópartok és vizes élőhelyek mentén, átázott talajban, ahol keskeny, ezüstös levelekből álló sűrű csoportokat alkot. Kora tavasszal, még a levelek megjelenése előtt, puha, szürkés barkákat növeszt. Erőteljes növekedése és a drasztikus visszametszéssel szembeni toleranciája miatt népszerű biomassza-termelésre, folyóparti erózióvédelemre és élő kerti fűzfaépítmények kialakítására.
Eperföldicseresznye
Salpichroa origanifolia
A Salpichroa origanifolia, népszerű nevén „eperföldicseresznye” vagy „eperparadicsom”, egy évelő, rizómás növény a burgonyafélék (Solanaceae) családjából, Dél-Amerikából származik – Argentína, Uruguay, Brazília, Bolívia és Peru. Kúszó és erősen elágazó szárai akár 3 méter hosszúra is megnőhetnek; levelei elliptikusak vagy oválisak, virágai kicsik, harang alakúak, fehér vagy fehéreszöld színűek. Nyár végén 10–15 mm-es ovális bogyókat terem, amelyek zöldből fehérre vagy halványsárgára érnek, édes ízűek és ehetőek. A növény meghonosodott Európa, Kalifornia és Tasmania egyes régióiban, ahol invazív fajnak számít.
Homoki ballagófű
Salsola kali
A Salsola kali, közismert nevén homoki ballagófű vagy ördögszekér, az Amaranthaceae családba tartozó egyéves halofita növény. Gömbölyded, tüskés formát öltve nő Európa, Észak-Afrika és Ázsia tengerparti homokos strandjain, dűnéin és sós talajain, Észak-Amerikában pedig invazív gyomnövényként honosodott meg. Ősszel, amikor kiszárad, a növény leválik a gyökeréről, és a szél hajtja (úgynevezett "tumbleweed" jelenség), így szórva szét magvait.
Zsálya
Salvia
A Salvia a mentafélék (Lamiaceae) családjának egyik legnagyobb nemzetsége, amely több mint 900 fajt foglal magában; ezek a Mediterráneumtól Amerikán át Ázsiáig számos régióban őshonos növények. A nemzetség felöleli a fűszernövényeket, például az S. officinalis-t, a látványos dísznövényeket, mint az S. splendens (bíbor zsálya), valamint az ellenálló évelőket, mint az S. nemorosa (ligeti zsálya). Valamennyi faj illatos, jellemzően puha vagy bársonyos levelekkel és csöves virágokkal rendelkezik, amelyek különösen vonzzák a beporzókat.
Levendulalevelű zsálya
Salvia × lavandulacea
A levendulalevelű zsálya (Salvia × lavandulacea) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó aromás, évelő félcserje, amely közeli rokonságban áll a spanyol zsályával (Salvia lavandulifolia). Keskeny, szürkészöld, bársonyos levelei a rozmaringhoz hasonló illatot árasztanak, nyáron pedig kék-ibolyaszínű virágfüzéreket hoz. Kiváló szárazságtűrő és fénykedvelő növény, ideális mediterrán kertekbe, napos teraszokra és fűszerkertekbe.
Fehér zsálya
Salvia apiana
A Salvia apiana, közismert nevén fehér zsálya, egy aromás, örökzöld cserje, amely Dél-Kalifornia és Észak-Baja California part menti bozótosaiban őshonos. Ezüstfehér, nemezes leveleiből kerekded bokrot alkot, késő tavasszal pedig hosszú virágszárakat növeszt, melyeken halvány levendula-fehér virágok nyílnak. Kiválóan alkalmazkodott a szárazsághoz, a tápanyagban szegény, köves, jó vízelvezetésű talajt és a teljes napsütést kedveli; megtelepedése után alig igényel öntözést. Kerti díszértéke mellett Kalifornia egyik legjelentősebb kultúrnövénye, amelyet az őslakos népek – köztük a cahuilla, kumeyaay, chumash és luiseno törzsek – régóta gondoznak és szertartásaikhoz használnak.
Hamvas zsálya
Salvia farinacea
A Salvia farinacea, közismert nevén hamvas zsálya vagy lisztes zsálya, egy évelő növény, amely Texas déli-középső részének, Oklahomának és Mexikó északkeleti részének prérijeiről és rétjeiről származik. Késő tavasztól őszig hozza hosszú, elegáns füzérekben nyíló, élénkkék vagy ibolyaszínű virágait, így a beporzóbarát kertek egyik kedvence. A növényt a szarvasok elkerülik, a megtelepedés után jól tűri a szárazságot, és vonzza a méheket, pillangókat és kolibrikat.
Görög zsálya
Salvia fruticosa
A Salvia fruticosa, közismert nevén görög zsálya vagy háromkaréjú zsálya, egy aromás, örökzöld cserje, amely a Kelet-Mediterráneum sziklás lejtőin őshonos: Görögországban, Krétán, Törökországban, Cipruson és a Levantéban. Ezüstös, háromkaréjú levelei a kerti zsályánál lágyabb, gyantás illatot árasztanak, rózsaszíntől a liláig terjedő virágfüzérei pedig késő tavasztól nyárig vonzzák a méheket és pillangókat. Évszázadok óta termesztik konyhanövényként és hagyományos orvosságként; a szegényes, száraz és napos talajon fejlődik a legjobban, és rendkívül kevés gondozást igényel.
Ánizsillatú zsálya
Salvia guaranitica
A Salvia guaranitica, közismert nevén ánizsillatú zsálya vagy brazíliai zsálya, egy Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban és Argentínában őshonos, bokros növekedésű lágyszárú évelő, amely az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Friss mentazöld, tojásdad levelei szétmorzsolva enyhe ánizsillatot árasztanak, felálló szárain pedig a nyár közepétől őszig mélykék, cső alakú virágfüzérek nyílnak (a 'Black and Blue' fajta esetében sötét csészelevelekkel). A meleg éghajlatú kertekben a kolibrik és pillangók egyik nagy kedvence.
Azték zsálya
Salvia hispanica
A chia (Salvia hispanica) az árvacsalánfélék családjába tartozó egynyári gyógynövény, amely Közép- és Dél-Mexikóban őshonos. Az aztékok évszázadokon át termesztették, mára pedig világszerte ismertté vált rostban és omega-3 zsírsavakban gazdag magjai miatt. A növény felálló szárú, sötétzöld levelekkel rendelkezik, apró lila vagy fehér virágai pedig füzérekbe rendeződve nyílnak nyáron és ősszel.
Kis zsálya
Salvia microphylla
A Salvia microphylla, közismert nevén Kis zsálya vagy Aprólevélű zsálya, egy kompakt, évelő cserje, amely Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén honos. Bőségesen hoz csöves virágokat piros, rózsaszín, lila és fehér árnyalatokban, így igazi mágnesként vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat. Télálló, aszálytűrő és könnyen nevelhető növény, amely napos kertekben minimális gondozással is pompásan fejlődik.
Ligetzsálya
Salvia nemorosa
A Salvia nemorosa, közismert nevén ligetzsálya, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Sűrű, ibolyakék virágfüzéreket hoz, amelyek nagy díszítőértékkel bírnak, tavasztól nyárig virágoznak. Rendkívül szárazságtűrő és fagytűrő, az USDA 4–8-as keménységi zónákban tartható.
Kerti zsálya
Salvia officinalis
A Salvia officinalis, közismert nevén kerti zsálya vagy közönséges zsálya, a Földközi-tenger vidékéről származó évelő, aromás gyógynövény. Jellegzetes puha, szürkészöld, bársonyos levelei és élénk lilás-kék virágfüzérei nyáron nyílnak. Több mint 2000 éve alapvető növénye a konyháknak és a gyógyszertáraknak egyaránt; az ajakosok (Lamiaceae, mentafélék) családjába tartozik.
Könnyű gondozású Könnyű gondozás
A 2307 könnyű könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.