862 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 21. oldal

Orvosi szappanfű

Saponaria officinalis

Az orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, Európában és Kis-Ázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Nyáron finom rózsaszín és fehér virágokat hoz. Gyökerei szaponinokat tartalmaznak, amelyek vízzel érintkezve habzanak, ezért történelmileg természetes szappanként használták.

Kőtörőfű

Saxifraga

kúszó kőtörőfű

Saxifraga stolonifera

A Saxifraga stolonifera, közismert nevén eper-begónia, egy bájos évelő növény, amely hosszú, vékony, piros indák segítségével terjed, hasonlóan az eperindákhoz. Kerek, szőrös, sötétzöld levelei feltűnő ezüst erekkel és bordó fonákkal díszítettek. Tavasszal légies bugákban apró, fehér virágokat hajt. Neve ellenére sem begóniához, sem gérániumhoz nem tartozik – valójában a kőtörőfű-félék (Saxifragaceae) családjának tagja.

Gyászvirág

Scabiosa atropurpurea

A Scabiosa atropurpurea, közismert nevén gyászvirág, egy bájos évelő lágyszárú növény, amely gömbölyű virágfejeket hoz, melyekből a kiemelkedő porzók párnatüskére emlékeztetnek. Virágai nektárban gazdagok, ezért a beporzókert kedvelt növénye, amely vonzza a lepkéket és a méheket. Hosszú, vékony szára ideálissá teszi vágott virágos csokrok összeállításához, tövén pedig jellegzetes karéjos levelek díszlenek.

Galambszínű ördögszem

Scabiosa columbaria

A galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) egy kecses, évelő vadvirág a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjából, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Finoman szárnyalt leveleket növeszt, és júniustól októberig hozza lágy, párnaszerű, lila, kék ibolya vagy rózsaszín virágfejeit. Meszes, jó vízáteresztő talajon fejlődik a legjobban, és értékes nektárforrás a méhek, pillangók és zengőlegyek számára. Robusztus, szárazságtűrő növényként kiválóan alkalmas természetközeli kertekbe, sziklakertekbe, kavicságyásokba és vadvirágos rétekre.

Legyező Virág

Scaevola aemula

A Scaevola aemula, közismert nevén Legyező Virág vagy Tündér Legyező Virág, egy vidám ausztrál évelő növény, amelyet egyedi, legyező alakú virágai miatt kedvelnek. A virágok jellegzetes félkör-legyező formában rendeződnek el – ez a sajátos tulajdonság adta a növény köznevét. Tavasztól nyáron át bőségesen virágzik, rengeteg apró lila, kék vagy fehér virágot hozva, így kedvelt választás cserepekbe, csüngő kosarakba és kerti szegélyekbe egyaránt. Új-Dél-Wales és Victoria tengerparti területein őshonos; teli napsütést és jól átszellőzött talajt kedvel, és figyelemre méltóan ellenálló a szárazsággal, a hőséggel és a sós tengeri permet hatásával szemben.

Svéd berkenye

Scandosorbus intermedia

A Scandosorbus intermedia, közismert nevén svéd berkenye, egy közepes méretű lombhullató fa, amely Dél-Skandináviában, a balti államokban és Nagy-Britannia egyes részein őshonos. Városias utcai faként széles körben értékelik, mivel kivételesen jól tűri a légszennyezést, a szelet és a tengerparti kitettséget. Tavasszal fehér virágfürtöket hoz, amelyeket ősszel narancssvörös, díszes bogyók követnek, vonzva a madarakat.

Brazíliai páfrányfa

Schizolobium parahyba

A brazíliai páfrányfa (Schizolobium parahyba) Brazília atlanti-parti esőerdőiben őshonos fa, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Rendkívül gyors növekedéséről ismert, néhány év alatt hatalmas magasságokat ér el. Lombhullató, télen lehullatja leveleit, tavasszal pedig – az új levelek megjelenése előtt vagy alatt – bőségesen virágzik élénksárga virágaival.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera × buckleyi

A Schlumbergera × buckleyi, a valódi karácsonyi kaktusz, egy hibrid epifita kaktusz, amely az S. truncata és az S. russelliana keresztezéséből jött létre, és Brazília felhőerdeiben őshonos. A gyakoribb hálaadásnapi kaktusztól (S. truncata) eltérően sima, lekerekített szársegmensekkel rendelkezik, és megbízhatóan december végén virágzik, így az egyik legkedveltebb téli virágzású szobanövénnyé vált világszerte. Csöves, csüngő virágai rózsaszíntől és pirostól fehérig és lilásig terjedhetnek, és a növény megfelelő gondozással évtizedekig élhet.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera buckleyi

A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera buckleyi) egy trópusi epifita kaktusz, amely Délkelet-Brazília felhőerdeiben őshonos. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás körülmények között, erős szórt fényben érzi jól magát, és télen lenyűgöző, csöves virágokat hajt rózsaszín, piros, fehér, lila és korallpiros árnyalatokban. Világszerte az egyik legkedveltebb ünnepi szobanövény, amelyet karácsony körüli virágzásáért csodálnak.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera russelliana

A Schlumbergera russelliana, közismert nevén karácsonyi kaktusz, egy epifita kaktuszfaj, amely a brazíliai Atlanti-erdő területéről származik. Ez a faj az kerti karácsonyi kaktusz hibridek ősváltozata, amely télen rózsaszín, piros és lila árnyalatú, csöves virágokat hoz. Természetes élőhelyén fákon és sziklákon él, szűrt fényen és mérsékelt páratartalom mellett, a trópusi esőerdőkre jellemző körülmények között.

Hálaadás-kaktusz

Schlumbergera truncata

A hálaadás-kaktusz egy epifita pozsgás növény, amely Délkelet-Brazília párás Atlanti-erdejéből, különösen Rio de Janeiro állam hegyvidékéről származik. Lapos, csüngő szárán ősszel és télen látványos, csöves virágok nyílnak rózsaszín, piros, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban. Rendkívül kedvelt díszgrowény szépsége és könnyen kezelhető természete miatt.

Őszi oroszlánfog

Scorzoneroides autumnalis

Az őszi oroszlánfog (Scorzoneroides autumnalis) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, amely hasonlít a gyermekláncfűhöz, de elágazó szárral és több virágfejjel rendelkezik. A talaj felszínén keskeny, fogazott levelekből álló lapos rozettát alkot, és akár 50 cm magasra növő, vékony, fonalszerű virágszárakat növeszt. A világossárga virágfejek, amelyek akár 3,5 cm szélesek is lehetnek, és a külső szirmokon vörös csíkok láthatók, késő nyártól őszig virágoznak. Fontos nektárforrást jelentenek a méhek és pillangók számára, amikor a legtöbb más virág már elnyílt. Európában és Ázsiában elterjedt, réteken, útmenti sávokban és természetközeli gyepekben érzi jól magát.

Csukóka

Scutellaria

A Scutellaria az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, körülbelül 350 évelő lágyszárú fajt számláló változatos nemzetség, amely a világ mérsékelt és szubtrópusi vidékein egyaránt megtalálható. Négyszögletes szárukról, átellenes leveleikről és jellegzetes kétajkú virágaikról ismerhetők fel. Magyar nevüket a csészén található apró, pajzs alakú kinövésről kapták, amely egy miniatűr középkori sisakra emlékeztet. A fajok skálája az észak-amerikai erdők patakpartjain őshonos virginiai csukókától (S. lateriflora) a kelet-ázsiai gyógyászatban nagyra értékelt bajkáli csukókáig (S. baicalensis) terjed. Minden faj elegáns, cső alakú virágokat hoz, általában kék, lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatokban, ami vonzóvá teszi őket a beporzók és a kertészek számára.

Varjúháj (nemzetség)

Sedum

A Sedum egy hatalmas, több mint 600 szukkulens fajt magában foglaló nemzetség a Crassulaceae (kövirózsa-félék) családból. Fajai között megtalálhatók az alacsony, kúszó talajtakarók, mint a S. acre, az egyenes, tőlevélrózsás formák, mint a S. spectabile, és a kedvelt csüngő S. morganianum (szamárfarok). Rendkívül ellenálló, aszálytűrő és alkalmazkodóképes növény, az USDA 3–11 zónáiban egyaránt megél.

Arany Sedum

Sedum adolphi

A Sedum adolphi, közismert nevén Arany Sedum vagy Rézvörös Kőhúr, a Crassulaceae család évelő pozsgás növénye, amely Mexikóból származik. Húsos, sárgászöld levelei teljes napfénynek kitéve lenyűgöző narancssárga és rézvörös árnyalatokat öltenek, ezt a jelens��get napstressznek nevezik. Kis gondozást igénylő, aszálytűrő növény, amely meleg éghajlaton egyaránt jól érzi magát beltérben és kültérben.

Hengereslevelű varjúháj

Sedum allantoides

A Sedum allantoides a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, Mexikóból származó kompakt pozsgás növény. Húsos, hengeres leveleit finom, fehéres viaszréteg (hamvasság) borítja, ami kísérteties megjelenést kölcsönöz neki. Nyáron apró, csillag alakú, zöldesfehér virágokat hoz.

Burrito varjúháj

Sedum burrito

A Sedum burrito, gyakran Sedum morganianum 'Burrito' néven árusítva, egy kompakt, csüngő pozsgás növény, amelyet sűrű sorokban elhelyezkedő, telt, kékeszöld, gyöngyszerű levelei miatt kedvelnek, melyek lelógnak a függőcserepek szélén. Szülőfajával, a Sedum morganianummal ellentétben levelei rövidebbek, kerekebbek és kevésbé hajlamosak a lehullásra, így strapabíróbb szobanövény választás.

Mendoza-varjúháj

Sedum mendozae

A Mendoza-varjúháj (Sedum mendozae) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó kompakt pozsgás növény, amely a mexikói Veracruzból származik. Elegáns rozettákat alkot húsos, szürkés árnyalatú levelekkel, amelyek a napsütés hatására zöldes vagy rózsaszínes tónust kaphatnak. Tavasszal és nyáron fehér, csillag alakú virágokat hoz. A Graptopetalum mendozae szinonimája, és igen kedvelt pozsgás összeállításokban vagy teraszokon.

Szamárfarok

Sedum morganianum

A Sedum morganianum egy Mexikóból származó, kúszó-csüngő pozsgás növény, amely hosszú, gömbölyded, kékeszöld húsos levelekkel borított szárairól ismert, amelyek akár 60 cm hosszúra is megnőhetnek. Nyáron rózsaszín vagy piros virágok jelennek meg rajta. Csüngő kosarakba tökéletesen illik, azonban óvatosan kell bánni vele, mivel levelei könnyen leesnek.

Palmer-varjúháj

Sedum palmeri

A Sedum palmeri egy örökzöld, évelő pozsgásnövény, amely Mexikó Sierra Madre hegységének sziklás szirtjein honos. Kompakt rozettákat alkot, amelyek fakókék-zöld levelei csüngő szárakon nőnek, így kiváló választás csüngő kosarakhoz, sziklakertek­hez és cserépkertekhez. Tavasszal élénk sárga, csillag alakú virágokat hoz, amelyek vonzzák a beporzókat.

Fonatos varjúháj

Sedum sarmentosum

A Sedum sarmentosum egy gyorsan terjedő, kúszó pozsgás növény, amely Kínában, Koreában és Japánban őshonos. Sűrű szőnyeget alkot húsos, sárgászöld levelekből, és késő tavasszal nyár elejéig vidám, csillag alakú sárga virágokat hoz. Széles körben alkalmazzák talajborítóként sziklakertekben és lejtőkön.

Feltűnő varjúháj

Sedum spectabile

A Sedum spectabile, közismert nevén feltűnő varjúháj vagy jégvirág, Kínában és Koreában honos, télálló, szukkulens évelő növény. Késő nyártól ősszel csillag alakú, rózsaszíntől pirosig terjedő virágfürtöket hoz, amelyek a legdíszesebbé teszik az elérhető sedumok között. A húsos, kékeszöld levelek vizet raktároznak, így a növény könnyen elviseli az aszályos körülményeket. Különösen értékes pollinátor-vonzó képessége miatt: lepkéket, méheket és egyéb hasznos rovarokat csábít magához akkor is, amikor szinte semmi más nem virágzik.

Háromélű sárkánygyümölcs

Selenicereus triangularis

A Selenicereus triangularis, közismert nevén háromélű sárkánygyümölcs vagy kapaszkodó kaktusz, a Karib-térségből (Kuba, Haiti, Dominikai Köztársaság, Puerto Rico és a Szél felőli szigetek) származó kúszó kaktuszféle. Háromszögletű szárai akár a 10 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Nyáron és ősszel hatalmas, éjszaka nyíló fehér virágokat, valamint 2-5 cm-es, édes és vitaminokban gazdag ehető piros terméseket hoz.

Sárkánygyümölcs

Selenicereus undatus

A Selenicereus undatus, amelyet fehér pitajaként vagy sárkánygyümölcsként ismernek széles körben, egy gyorsan növő, epifita kaktusz, amely Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Jellemzője a háromszögű, pozsgás szár, amely fákra vagy támasztékokra kapaszkodik fel. Virágai látványosak, nagyok és fehérek, és csak éjszaka nyílnak ki – innen ered az „Az éjszaka királynője" elnevezés. A termés ovális alakú, élénk rózsaszín héjjal és zöld pikkelyekkel, belsejében édes, fehér húst rejt, amelyet apró, ehető fekete magok tarkítanak.

Tyúkanyó és csibéi

Sempervivum

A Sempervivum körülbelül 40 fajt magában foglaló, télálló, alpesi pozsgás növénynemzetség a Crassulaceae családban, amely Európa hegyvidékein és Ázsia egyes részein őshonos. Tömör, húsos rózsákat alkotnak, amelyek folyamatosan sarjakat („csibéket”) fejlesztenek az anyanövény („tyúkanyó”) körül, sűrű, terjedő párnákat hozva létre. Kivételesen fagytűrő növények: akár -34°C-ig is ellenállnak, és sziklás, tápanyagszegény talajban is megélnek.

Kaukázusi kövirózsa

Sempervivum caucasicum

A Sempervivum caucasicum egy rozettás, alpesi pozsgásnövény, amely a Kaukázus hegységből – Grúziából, Örményországból és Oroszországból – származik. Tömött, húsos, hegyes levelekből álló, szorosan zárt rozettákat alkot, és hajtásokkal terjeszkedve alacsony, szőnyegszerű borítást képez. Rendkívül fagyálló: akár -34 °C-os hideget is átvészel, és sziklás, jól áteresztő talajon, minimális gondozással virágzik.

Gömb kövirózsa

Sempervivum globiferum

A Sempervivum globiferum, közismert nevén gömb kövirózsa vagy gördülő tyúk és csibék, egy bájos alpesi pozsgás növény, amely Közép- és Kelet-Európa hegyvidékein őshonos. Szoros, gömb alakú rozettákat alkot húsos, zöld levelekből, amelyek stressz hatására gyakran vörösesre pirulnak. A legtöbb kövirózsával ellentétben hajtásai természetes módon leválnak és elgurulnak, hogy önállóan gyökerezzenek meg – innen ered a találó „gördülők" elnevezés. Monokarp növény: minden rozetta elvirágzás után elpusztul, de hamarosan számos sarjával pótlódik.

Kövi varjúháj

Sempervivum tectorum

A Sempervivum tectorum egy télálló, örökzöld pozsgás növény, amely vonzó rozettákat alkot húsos, kékeszöld, vöröses-lila hegyű levelekből. Európai hegyvidékek – köztük az Alpok és a Pireneusok – őshonos növénye, amelyet évszázadok óta termesztenek. A „Sempervivum" név latinul „örökké élőt" jelent, utalva arra, hogy a növény számos sarjat képes fejleszteni. A „tectorum" fajnév „tetőkön élőt" jelent, mivel a rómaiak hagyományosan tetőkre ültették, abban a hitben, hogy megvédi az épületeket a villámcsapástól.

Legyezőszirmú mályva

Sida sp

A legyezőszirmú mályva (Sida sp.) a Malvaceae (mályvafélék) családjába tartozó lágyszárú növények és félcserjék nemzetsége, amely több mint 170 fajt foglal magában. Ezek a fajok az Amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi régióiban honosak. A növények akár 2 méter magasra is megnőhetnek; száruk szőrös, nemezszerű, virágaik kis, ötszirmú képletek sárga, narancssárga vagy fehér árnyalatokban. Számos faja hosszú múltra tekint vissza a hagyományos gyógyászatban Brazíliában, Indiában és Afrikában.

Barna pókvirág

Siderasis fuscata

A Siderasis fuscata, közismert nevén barna pókvirág, egy évelő lágyszárú növény, amely Brazília trópusi esőerdeiben őshonos. Széles, bársonyos, sötétzöld levelei feltűnő lila fonákkal rendelkeznek, és kompakt rozettát alkotnak. A kis ibolya-lila virágok nyáron közvetlenül a lombozatból bújnak elő. Kiváló gyengéfény-tűrő szobanövény azok számára, akik egzotikus trópusi szépséget keresnek minimális gondozás mellett.

Habszegfű

Silene

A Silene (habszegfű) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának legnagyobb nemzetsége, amely körülbelül 500-900 egynyári, kétnyári és évelő lágyszárú fajt foglal magában. Az északi félteke mérsékelt égövi területeiről származnak, és finom, cső alakú, rózsaszín, piros, fehér vagy lila árnyalatú virágaikról ismertek, amelyek gyakran rojtos szirmokkal és felfújt csészével rendelkeznek. Számos faj vonzza a lepkéket, kolibriket és más beporzókat, így igen értékesek vadvirágos kertekben, réteken és sziklakertekben.

Szilfium

Silphium

A szilfium (Silphium) az észak-amerikai prérikről származó, robusztus, évelő növények nemzetsége, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. A nemzetség körülbelül 17–18 fajt számlál, köztük az ismert csészekórót (Silphium perfoliatum), az iránytűnövényt (Silphium laciniatum) és az ép levelű szilfiumot (Silphium integrifolium). Ezek a lenyűgöző évelők akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, nyáron és ősszel pedig élénksárga, napraforgóra emlékeztető virágfejeket hoznak. Az iránytűnövény levelei észak-déli irányba tájolódnak, hogy minimalizálják a vízveszteséget az intenzív déli napsütésben, míg a csészekóró párosával összenőtt levelei természetes „csészéket” alkotnak, amelyek összegyűjtik az esővizet a madarak és rovarok számára. A szilfium-fajok alapvető fontosságúak a prérik biodiverzitása szempontjából, és beporzók, madarak és rovarok széles körét vonzzák.

Keserűfa

Simarouba glauca

A keserűfa (Simarouba glauca) egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Florida déli részén őshonos, és a bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozik. Fényes, szárnyasan összetett levelei vannak, amelyek kezdetben vöröses-narancssárgák, majd mélyzöldre érnek. Apró, sárgás-krémfehér virágai fürtökben nyílnak késő téltől tavaszig, melyeket sötétlila, olajbogyó alakú csonthéjas termések követnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól tűri a különféle talajtípusokat, a szárazságot, a sós permetet és a kedvezőtlen körülményeket is, miután megtelepedett, így népszerű árnyékadó és utcai fa a meleg éghajlaton. Kérgét és leveleit régóta használják a népi gyógyászatban, különösen láz és vérhas kezelésére.

Argentin fehér fáklyakaktusz

Soehrensia candicans

Az argentin fehér fáklyakaktusz (Soehrensia candicans) egy oszlopos kaktusz, amely Észak-Argentínából származik, és látványos, nagy, fehér, illatos virágairól ismert, amelyek éjjel nyílnak. Szétterülő csomókat alkot, amelyek akár 3 m (10 láb) szélesek is lehetnek, az egyes szárak pedig elérik a 60 cm (24 hüvelyk) magasságot. Ellenálló, aszálytűrő és fagyálló egészen -6°C-ig (21°F), kiválóan megél sziklakertekben és xerofita kertekben.

Könnycsepp növény

Soleirolia soleirolii

A Soleirolia soleirolii, közismert nevén könnycsepp növény, egy alacsonyan növő, gyepes évelő, amely a nyugati mediterrán szigetekről, Korzikáról és Szardíniáról származik. Apró, kerekded levelekből sűrű szőnyeget alkot finom, szálszerű szárain, mohás megjelenést kölcsönözve magának. Tavasszal és nyáron apró fehér virágokat hoz. Talajfedőként, terrárium- és szobanövényként egyaránt kedvelt; magas páratartalomban és egyenletesen nedves talajon fejlődik a legjobban.