1424 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 25. oldal

Bazsalikom (nemzetség)

Ocimum

Az Ocimum az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó illatos lágyszárúak és cserjék nemzetsége, amely Ázsia, Afrika és Amerika trópusi és szubtrópusi területein őshonos. A legismertebb fajok közé tartozik az Ocimum basilicum (édes bazsalikom) és az Ocimum tenuiflorum (szent bazsalikom vagy tulsi). Illatos leveleit széles körben termesztik, amelyeket kulináris, gyógyászati és díszítési célokra egyaránt nagyra értékelnek.

Citrombazsalikom

Ocimum × citriodorum

A citrombazsalikom (Ocimum × citriodorum) az árvacsalánfélék családjába tartozó aromás, egynyári fűszernövény, amely a citrál vegyületnek köszönhető intenzív citrusos illatáról ismert. Az édes bazsalikom és az afrikai bazsalikom természetes hibridje, 20–60 cm magasra nő, keskeny, enyhén fűrészes levelekkel és apró, fehér virágfüzérekkel rendelkezik. Széles körben használják a délkelet-ázsiai, közel-keleti és mediterrán konyhákban, emellett aromás és enyhe gyógyhatásai miatt is kedvelt.

Amerikai bazsalikom

Ocimum americanum

Az amerikai bazsalikom (Ocimum americanum) egy egynyári fűszernövény, amely a trópusi Afrikában és Dél-Ázsiában őshonos, de mára a trópusokon, többek között Brazíliában is meghonosodott. Apró, enyhén szőrös levelei citrusos, lime-szerű illatot árasztanak. Ellenállóbb a betegségekkel szemben, mint a kerti bazsalikom, különösen a peronoszpórával szemben.

Bazsalikom

Ocimum basilicum

A bazsalikom (Ocimum basilicum) egy népszerű egynyári aromás fűszernövény, amely Indiából és Délkelet-Ázsiából származik. Világszerte széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és aromaterápiás célokra. Jellegzetes élénkzöld, ovális levelei és nyáron virágzó apró fehér vagy rózsaszín virágai vannak.

Görög bazsalikom

Ocimum basilicum var. minimum

A görög bazsalikom (Ocimum basilicum var. minimum) a közönséges bazsalikom egy kompakt, bokros növekedésű változata, amely az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Törpe vagy bokros bazsalikomként is ismert; sűrű, gömbölyded, akár 30 cm magas bokrot alkot, amelyet apró, ovális és rendkívül aromás levelek borítanak. Egynyári fűszernövény (melegebb éghajlaton rövid életű évelő), amelyet a mediterrán konyhában és dísznövényként is nagyra értékelnek teraszokon vagy ablakpárkányokon tartott kaspókban. Apró, fehértől a világosliláig terjedő virágai nyáron nyílnak, vonzzák a méheket és más beporzókat. Kompakt méretének és gyors növekedésének köszönhetően az egyik legnépszerűbb konyhai fűszernövény kis helyen vagy beltéren való termesztéshez.

Afrikai bazsalikom

Ocimum gratissimum

Az afrikai bazsalikom (Ocimum gratissimum) egy fás, bokros bazsalikomfaj, amely a trópusi Afrika és Ázsia őshonos növénye, és széles körben termesztik Brazíliában és Nyugat-Afrikában. A közönséges bazsalikommal ellentétben akár 3 méter magasságú nagy cserjévé nő, erősen aromás levelei eugenolban és timolban gazdagok – szegfűszegszerű illatot kölcsönözve neki. Nyugat-Afrikában kulináris fűszernövényként és gyógyászati növényként egyaránt nagyra értékelik, amelyet fertőzések, láz, cukorbetegség és gyulladások kezelésére használnak.

Szent bazsalikom

Ocimum tenuiflorum

A szent bazsalikom (Ocimum tenuiflorum), más néven Tulsi, egy illatos, szent fűszernövény, amely az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában őshonos. A hinduizmusban Lakshmi istennő megtestesüléseként tisztelik, és több mint 3000 éve alkalmazzák az ájurvédikus gyógyászatban. Ez az egyenes, bokros félcserje 30–60 cm magasra nő, illatos zöld vagy lila levelekkel, és nyáron kis lila-rózsaszín virágfürtöket hoz.

Ligetszépe

Oenothera

A ligetszépe (Oenothera) az Amerikából származó ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó, mintegy 145 vadvirágfajt számláló nemzetség. Fajuktól függően lehetnek egynyáriak, kétnyáriak vagy évelők; lándzsás levelekből álló tőlevélrózsát alkotnak, melyet négy szirmú, csésze alakú, sárga, rózsaszín vagy fehér virágok koronáznak meg. Sok faj virágai alkonyatkor vagy éjszaka nyílnak ki, és dél körül záródnak be – ez a tulajdonság adta népi elnevezésüket, valamint az alkonyathoz és a rejtett szépséghez fűződő szimbolikus jelentésüket.

Közönséges ligetszépe

Oenothera biennis

Az Oenothera biennis, közismert nevén közönséges ligetszépe, egy Észak-Amerikából származó kétéves növény. Élénk sárga virágairól ismert, amelyek alkonyatkor nyílnak ki gyorsan, és enyhe illatot árasztanak az éjjeli beporzók vonzása érdekében. Az első évben a növény alacsony, tőlevélrózsát alakít ki, a második évben pedig magas, virágzó szárat fejleszt. A gyógynövényiparban széles körben ismerik magjaiból sajtolt olajáról, amely gazdag gamma-linolénsavban.

Kétéves gaura

Oenothera gaura

Csókok

Oenothera suffulta

Az Oenothera suffulta, közismert nevén Csókok vagy Útszéli gaura, egy kis termetű egynyári vagy rövid életű évelő növény, amely dél-közép-Texasból, Oklahomából és Észak-Mexikóból származik. Finom, rózsaszín, fehér és piros virágai alkonyatkor nyílnak ki. Korábban Gaura suffulta néven volt ismert, az Onagraceae családba tartozik, és szegény, homokos talajokon fejlődik a legjobban, kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik.

Olajfa

Olea europaea

Az olajfa (Olea europaea) egy közepes méretű, örökzöld fa, amely a Mediterrán-vidékről, Ázsiából és Afrikából származik. Széles körben termesztik gyümölcséért, az olajbogyóért, valamint az abból sajtolt olívaolajért. Jellegzetes ezüstös-zöld levelei és csomós, szürke kérge van, amely az évek múlásával egyre érdesebb lesz. Az olajfa a béke, a hosszú élet és a jólét egyetemes jelképe.

Arbequina olajfa

Olea europaea 'Arbequina'

Az Arbequina olajfa (Olea europaea 'Arbequina') egy spanyol olajfa fajta, amely a katalóniai Arbeca régióból származik. Kompakt méretéről, öntermékenységéről és korai terméshozataláról ismert, ezek a tulajdonságok tették az egyik legnépszerűbb fajtává cserepes termesztésre, kis kertekbe és sövényekbe. Levelei örökzöldek, fonákjuk ezüstös, tavasszal apró, krémesfehér virágokat hoz, melyeket zöld olajbogyók követnek, amelyek lilás árnyalatúra érnek, és mind gourmet olívaolaj, mind befőtt készítésére használhatók.

Törpe olajfa

Olea europaea 'Montra'

A Little Ollie a mediterrán olajfa egy kompakt, terméketlen fajtája, amelyet kerek, sűrű formája és ezüstös-zöld, örökzöld lombozata miatt kedvelnek. A Monrovia által kifejlesztett steril szelekció megőrzi az olajfa klasszikus megjelenését, a lehulló olajbogyók okozta rendetlenség nélkül, ideális sövényekhez, konténeres növényekhez és topiary-hoz. Nagyon jól tűri a szárazságot, a hőséget és a sós szellőt, ha már meggyökeresedett, teljes napon, minimális gondozással jól növekszik.

Kígyószakáll

Ophiopogon

Az Ophiopogon az Asparagaceae családba tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, Kelet- és Délkelet-Ázsiából származik, az Ophiopogon japonicus a legelterjedtebb faj. Sűrű, vékony, lineáris és íves levelekből álló bokrokat képez, amelyek vastag fűre hasonlítanak, egységes sötétzöld szőnyeget hozva létre. Széles körben használják talajtakaróként árnyékos kertekben, ágyásszegélyekben és járókövek között, mivel jól tűri azokat a területeket, ahol a közönséges fű a napfény hiánya miatt nem él meg. Nyáron apró, diszkrét, fehér-világos lila virágokat hoz, amelyeket díszes kobaltkék bogyók követnek.

Fehér kígyószakáll

Ophiopogon jaburan

A fehér kígyószakáll (Ophiopogon jaburan) Japánból és Dél-Koreából származó évelő lágyszárú növény, amelyet gyakran használnak díszítő talajtakaróként árnyékos kertekben. Kompakt csomókat alkot hosszú, keskeny és íves, sötétzöld vagy fehér csíkos (tarka) levelekből. Nyáron apró fehér vagy lila virágokat hoz, melyeket dekoratív kékes-lila bogyók követnek. Ellenálló, alacsony gondozási igényű, és enyhe éghajlaton a félárnyékot és a teljes napsütést is jól tűri.

Fügekaktusz

Opuntia

Az Opuntia, közismert nevén fügekaktusz vagy medvetalpkaktusz, az Amerikában, különösen Mexikóban őshonos kaktuszok egyik nemzetsége. Lapos, lapátszerű hajtásai (kladódiumok), tüskéi és mutatós virágai a világ egyik legismertebb növényévé teszik. Ehető gyümölcsöket (kaktuszfüge) és hajtásokat (nopal) terem, amelyeket évezredek óta használnak a mexikói konyhában.

Édes kaktuszfüge

Opuntia dillenii

Az Opuntia dillenii, közismert nevén édes kaktuszfüge, egy erőteljes kaktuszfaj, amely a Karib-térség és az amerikai tengerpartok vidékéről származik. Ovális, tüskékkel borított lapjai tavasszal és nyáron élénk sárga virágokat hoznak, amelyeket ehető, vöröses-lila termések követnek. Kivételesen szárazságtűrő és hőálló, szegényes, homokos talajon is megél, minimális gondozást igényel.

Tüskés körte

Opuntia ficus-indica

Az Opuntia ficus-indica, közismert nevén tüskés körte vagy indiai füge, egy nagy, faszerű kaktusz, amely Mexikóból származik. Jellegzetessége a lapított szárszegmensekből álló, ún. kladódiumokból (párnákból) álló felépítés, amelyek apró, kampós szőrök (glochidák) csoportjait viselik. Tavasszal és nyáron feltűnő, sárga-narancsvörös virágokat hoz, amelyeket ehető termések – ún. tunák vagy tüskés körték – követnek. A világ egyik gazdaságilag legjelentősebb kaktuszfaja.

Törékeny fügekaktusz

Opuntia fragilis

Az Opuntia fragilis, vagy törékeny fügekaktusz, egy alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktuszfaj, amely Észak-Amerika nyugati részének prérijein és sziklás kibúvásain őshonos, Kanadától egészen Texasig. A kontinens leghidegtűrőbb kaktuszfajának tartják, amely akár a -30 °C alatti téli hőmérsékletet is túléli. Kis szártagjai (kladódiumai) a legkisebb érintésre is leválnak és könnyen gyökeret eresztenek ott, ahová hullanak – innen ered a „fragilis” (törékeny) név, és ez a növény természetes szaporodásának fő módja.

Heverő fügekaktusz

Opuntia humifusa

Az Opuntia humifusa, közismert nevén heverő fügekaktusz vagy ördögnyelv-fügekaktusz, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktusz. Lapos, glochidákkal (apró tüskékkel) teli szártagokat növeszt, késő tavasszal és kora nyáron pedig lenyűgöző, akár 10 cm átmérőjű sárga virágokat hoz. Késő nyáron ehető, vöröses terméseket érlel. A világ egyik leginkább fagytűrő kaktusza, akár a -12°C-os hőmérsékletet is elviseli.

Heverő fügekaktusz

Opuntia macrorhiza

Az Opuntia macrorhiza egy alacsony növésű, szőnyegalkotó medvetalpkaktusz, amely az Egyesült Államok középső és déli részén, valamint Észak-Mexikóban őshonos, Coloradótól és Utah-tól keletre Wisconsinig és Missouriig, délen pedig Texasig terjed. Az egyik leginkább télálló Opuntia faj, amely akár az USDA 3a zóna hidegét is túléli. Lapított, kékesszöld szártagjait (kladódiumait) csavarodott, gyakran visszahajló tüskék védik. Kora nyáron élénksárga, narancsvörös közepű virágokat hoz, melyeket húsos, ehető termések követnek.

Nyúlfüles kaktusz

Opuntia microdasys

Közép- és észak-mexikói őshonos kaktusz, amelyet jellegzetes, ovális lapátjai tesznek felismerhetővé. Ezeket fehér vagy sárga glochidák borítják, bársonyos megjelenést kölcsönözve a növénynek. Akár 60 cm magass��gú, sűrű bokrokat alkot, és mind beltéri, mind kültéri dísznövényként igen nagy becsben tartják.

Csüngő kaktuszkörtés opuntia

Opuntia monacantha

Az Opuntia monacantha, közismert nevén csüngő kaktuszkörtés opuntia, Dél-Amerikából (Brazíliából, Argentínából, Uruguayból és Paraguayból) származó kaktuszfaj. Lapos, élénkzöld lapátjai sárga virágokat és színes, ehető gyümölcsöket viselnek. Ez az ellenálló, szárazságtűrő faj teljes napsütésben és jól elvezető homokos talajban érzi magát a legjobban, kiváló választás alacsony gondozásigényű kertekbe és napos belső terekbe.

Fügekaktusz

Opuntia orbiculata

Az Opuntia orbiculata a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, Amerika száraz és félszáraz vidékein őshonos pozsgás növény. Bokros növekedésű, lapított, húsos szártagokból (úgynevezett „medvetalpakból”) áll, melyeket glochidiák — apró, horgas tüskék — borítanak, amelyek érintésre könnyen leválnak. Rusztikus megjelenésű, egymásra épülő szegmensekből fejlődő növény, amely késő tavasszal és kora nyáron hozza nagy, látványos virágait, melyeket ehető termések (tuna) követnek.

Vörösbarna fügekaktusz

Opuntia rufida

Az Opuntia rufida egy bokros termetű, sűrűn elágazó kaktusz, amely a texasi Big Bend vidékén található Chihuahuan-sivatagban és Észak-Mexikóban őshonos. Lapított, kékeszöld szártagjai (kladódiumai) tövis nélküliek, de sűrűn borítják vörösesbarna glochidiák (horgas szőrök), amelyek fahéjszínű megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Magyarul gyakran nevezik vak fügekaktusznak is, mivel a glochidiák a legelő állatok szemébe kerülve vakságot okozhatnak. Nyáron sárga virágokat hoz, amelyek később sárgabarack vagy vörös színűvé válnak, ezeket pedig vöröses, ehető termések követik.

Bársonyos fügekaktusz

Opuntia tomentosa

Az Opuntia tomentosa, közismert nevén bársonyos fügekaktusz, egy fásodó törzset növesztő, akár fa termetűvé is fejlődő kaktuszfaj, amely Mexikó központi részének félsivatagos felföldjeiről származik. Lapos szártagjait (úgynevezett kaktuszfüleit) finom, bársonyos szőrzet borítja, innen ered a 'tomentosa' (molyhos) elnevezés. A természetben 3-6 méteresre, esetenként akár 8 méter magasra is megnőhet. Tavasszal és nyáron sárga vagy narancssárga, néha vöröses árnyalatú virágokat hoz, melyeket édes, ehető, lilásvörös termések, úgynevezett 'tunák' követnek. Megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő; a teljes napsütést és a jó vízelvezetésű, homokos talajt kedveli. Dísznövényként, valamint ehető hajtásai és gyümölcse miatt egyaránt termesztik.

Tüskés körte kaktusz

Opuntia tuna

Az Opuntia tuna, közismert nevén tüskés körte kaktusz vagy karibi tüskés körte, egy erőteljes, oszlopos kaktusz, amely a Karib-térségből és a trópusi Amerikából származik. Lapított párnái (kladódjai) tüskékkel és glochidákkal fegyverzettek, tavasszal és nyáron feltűnő sárga-narancssárga virágokat hoz, amelyeket ehető, vöröses termések követnek.

Dögvirág

Orbea variegata

Az Orbea variegata, közismert nevén dögvirág vagy tengericsillag-növény, egy alacsonyan növő pozsgás növény, amely Dél-Afrika Fokföldi tartományából származik. Feltűnő, akár 8 cm átmérőjű, csillag alakú virágokat hoz, amelyek sárga vagy törtfehér színűek, sötét gesztenyebarna foltokkal, és döghöz hasonló szagot árasztanak a légybeporzók vonzása érdekében.

Andoki aggastyánkaktusz

Oreocereus celsianus

Lassan növő oszlopkaktusz, amely Bolívia, Peru és Argentína andoki régióiból származik, ahol 2900 és 3600 méter közötti magasságban honos. Felálló, az alapnál elágazó szárai – melyeket sűrű fehér gyapjú és hosszú, sárgás tüskék borítanak – a természetben akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, bár termesztésben ritkán haladják meg az 1 métert. A szárak tetejét borító fehér „szakáll” megvédi a növényt az intenzív napsugárzástól és a magaslati élőhelyére jellemző nagy hőingadozástól; ez a jellegzetesség kölcsönzi népi elnevezéseit is. Tavasszal cső alakú, rózsaszínes-lilás virágokat hoz, melyeket általában kolibrik poroznak be, ezeket pedig apró, gömbölyded termések követik.

Lágylevelű hegyirózsa

Orostachys malacophylla

Az Orostachys malacophylla a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó szívós, monokarpikus szukkulens növény (ugyanabba a családba tartozik, mint a varjúhájak és a sedumok). A növény húsos, kékesszöld vagy zöld levelekből álló, 4-15 cm átmérőjű, tömött rozettákat alkot, és indák (sztolók) segítségével terjedve sűrű szőnyeget képez. Ősszel az érett rozetták egy akár 20 cm magas, kúp alakú virágzatot növesztenek, amely fehér vagy zöldes virágokból áll, sárga porzókkal – ezt követően a virágzó rozetta elpusztul, de a számos sarj biztosítja a kolónia továbbélését. A faj rendkívül fagytűrő (USDA 3a-8b zóna), bírja az erős fagyokat is, és nem tekinthető mérgezőnek sem az emberekre, sem a háziállatokra nézve.

Deltalevélű kristályvirág

Oscularia deltoides

Az Oscularia deltoides az Aizoaceae családba tartozó talajtakaró pozsgás növény, amely Dél-Afrika Nyugati-Fokföld tartományának sziklás és száraz vidékeiről származik. Kúszó párnákat alkot kékeszöld, gyakran rózsaszínes árnyalatú, háromszögletű (deltoid) leveleiből, melyek szélét apró, áttetsző fogazat díszíti, mintha dér lepné be őket. Tavasszal és nyáron bőségesen hozza margarétaszerű, magenta-rózsaszín vagy levendula színű, enyhén illatos virágait, amelyek napközben nyílnak ki. Rendkívüli szárazságtűrése és könnyű gondozása miatt igen kedvelt talajtakaróként, sziklakertekben és cserépben egyaránt.

Illatos olajfa

Osmanthus fragrans

Az Osmanthus fragrans, közismert nevén illatos olajfa vagy tea olajfa, egy örökzöld cserje vagy kis fa, amely Kínában és Ázsia egyes részein őshonos. Rendkívül intenzív illatú, apró fehér vagy sárga virágairól híres, és az egyik legünnepeltebb dísznövény a kínai kultúrában. Virágait teák, borok és parfümök illatosítására használják, a növénynek pedig mély kulturális jelentősége van Kínában, ahol a Középőszi Fesztiválhoz kapcsolják.

Tarka levelű illatcserje 'Goshiki'

Osmanthus heterophyllus 'Goshiki'

Az Osmanthus heterophyllus 'Goshiki' az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Japánban és Tajvanon őshonos. A 'Goshiki' fajtanév (japánul szó szerint „öt szín”) a különleges, tarka lombozatra utal: a bőrszerű, fogazott, a magyaléhoz hasonló levelek kezdetben bronzos-rózsaszínes árnyalatúak, majd krémszínű, sárga és rózsaszín foltokkal tarkított zöldre érnek. Ősszel apró, fehér, diszkrét, de rendkívül illatos virágokat hoz, amelyek gyakran megbújnak a levelek között. Lassú növekedésű és kompakt alkatú növény, amely szoliterként, kötetlen sövényként vagy vegyes ágyásokban is kedvelt.

Cseppecskevirág

Osteospermum

Az Osteospermum, közismert nevén cseppecskevirág vagy afrikai margaréta, a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, Dél-Afrikában és a környező régiókban őshonos, mintegy 70 fajt számláló növénynemzetség. Bokrosodó, terülő félcserjeként vagy lágyszárú évelőként nevelik őket; bőségesen hozzák 5 cm-es virágaikat fehér, sárga, narancssárga, piros, korall, rózsaszín és lila színekben, gyakran feltűnő sötét vagy irizáló kék központi koronggal. Meleg éghajlaton (USDA 9-11 zónák) fagyérzékeny évelőként viselkednek, amelyek szinte egész évben virágoznak; hűvösebb vidékeken gyorsan növő egynyári növényként tartják őket, vagy beltérben teleltetik át. A megtelepedés utáni hőtűrése és szárazságtűrése miatt kedvelt; a cseppecskevirág népszerű szegélynövényként, ámpolnanövényként és talajtakaróként a napos, jó vízelvezetésű kerti ágyásokban.

Bokros százszorszép

Osteospermum moniliferum

A bokros százszorszép (Osteospermum moniliferum) egy gyorsan növő, örökzöld cserje az Asteraceae családból, amely Dél-Afrika partvidékén őshonos – a Fok-félszigettől KwaZulu-Natalon át Mozambikig és Zimbabwéig. A növény akár 2 méter magasra és ugyanolyan szélesre is megnő, kompakt, lekerekített növekedési formát alkotva sötétzöld, enyhén fogazott levelekkel. Jellegzetes sárga virágzatai, amelyek átmérője elérheti a 40 mm-t, elsősorban késő ősszel és télen virágoznak, és rendkívül vonzóak a méhek és más beporzók számára. Virágzás után bogyószerű termések fejlődnek, amelyek sötétbarna vagy fekete gömbökké érnek, és amelyeket a madarak nagyon kedvelnek. A növény félszukkulens jellege miatt rendkívül szárazságtűrő, és jól vízelvezető, homokos talajban, teljes napfényben fejlődik a legjobban. Könnyen termeszthető, gyorsan nő, és hosszú, 8–12 éves élettartammal rendelkezik.