1418 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 28. oldal

Lepkeorchidea

Phalaenopsis

A Phalaenopsis, közismert nevén lepkeorchidea, elegánsága és beltéri termeszthetősége miatt a világ egyik legnépszerűbb orchideája. Virágai akár három hónapig is nyílva maradnak, karcsú szárakon fejlődnek, és rendkívül széles szín- és mintaválasztékban pompáznak. Levelei szélesek, húsosak és mélyzöldek, víztározóként szolgálva a növény számára.

Hold Orchidea

Phalaenopsis amabilis

A Phalaenopsis amabilis egy lenyűgöző epifita orchidea, amely Délkelet-Ázsiából származik, és nagy, hófehér virágairól ismert, amelyek akár több hónapig is nyílhatnak. Indonézia nemzeti virága, és az egyik legnépszerűbb orchidea beltéri termesztésre, elegáns megjelenése és viszonylag egyszerű gondozási igényei miatt.

Lepkeorchidea

Phalaenopsis aphrodite

Szalagfű

Phalaris arundinacea

A szalagfű (Phalaris arundinacea 'Picta') egy erőteljes dísznövény évelő pázsitfű, amelyet feltűnő zöld-fehér csíkos lombozata miatt kedvelnek. Eurázsiában őshonos, nedves talajban, vízpartok mentén és részben árnyékos szegélyágyásokban érzi jól magát. Gyorsan terjedő rizómái kiválóan alkalmazhatók talajerózió elleni védelemre és tömegültetésekhez, azonban kertészeti körülmények között terjedésének korlátozása ajánlott az invazív megtelepedés megelőzése érdekében.

Kamcsatkai varjúháj

Phedimus kamtschaticus

A Phedimus kamtschaticus, közismert nevén kamcsatkai varjúháj, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó évelő, kúszó pozsgás növény. Oroszország távol-keleti sziklás vidékein, Észak-Kínában, Japánban és Koreában őshonos. Ez az ellenálló talajtakaró nyáron apró, aranysárga csillag alakú virágokat hoz a sűrű, fényes zöld húsos levelek felett, amelyek ősszel narancssárgás árnyalatot öltenek. Rendkívüli hidegtűrése – akár a -34°C-ot is elviseli – és hőtűrése miatt az egyik legsokoldalúbb talajtakaró növény a mérsékelt és hideg éghajlatú kertekben.

Kétsoros varjúháj

Phedimus spurius

A Phedimus spurius, közismert nevén kétsoros varjúháj vagy kaukázusi varjúháj, a Crassulaceae családba tartozó, télálló évelő szukkulens talajtakaró növény, amely a Kaukázus vidékéről származik. Korábban Sedum spurium néven volt besorolva; különlegesen értékes hideg- és szárazságtűrése, szőnyegszerűen terjedő növekedési formája, valamint nyáron nyíló, csillagszerű virágai miatt, amelyek rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak. Sziklakertekben, lejtőkön, szegélyágyásokban és pázsit helyettesítőként egyaránt kiváló.

Illattalan jezsámen

Philadelphus inodorus

A Philadelphus inodorus, közismert nevén illattalan jezsámen, az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos, a hortenziafélék családjába (Hydrangeaceae) tartozó lombhullató virágzó cserje. Sűrű, felfelé törő, többszárú bokrot alkot, amely 1,8–2,4 méter magasra és szélesre nő; levelei sötétzöldek, oválisak és finoman fogazottak, érett kérge pedig vékony, narancsbarna csíkokban válik le. Késő tavasszal bőségesen hozza csésze alakú, négy szirmú, körülbelül 2,5 cm átmérőjű fehér virágait. Sok rokonával ellentétben ennek a fajnak a virágai alig vagy egyáltalán nem illatosak, amit az 'inodorus' (szagtalan) fajnév is tükröz. Szívós, alkalmazkodóképes, gyorsan növő cserje, amely kiválóan alkalmas kötetlen sövényeknek, cserjeszegélyeknek és természetközeli beültetéseknek.

Keskenylevelű áltiszafa

Phillyrea angustifolia

A Phillyrea angustifolia egy örökzöld mediterrán cserje az olajfafélék (Oleaceae) családjából, amely keskeny, bőrnemű sötétzöld leveleiről és késő tavasszal nyíló, illatos, krémfehér virágfürtjeiről ismert. Az Ibériai-félszigeten és a Földközi-tenger medencéjében őshonos, a maki bozótosok jellegzetes növénye. Kertekben sövényként, formára nyírt dísznövényként és tengerparti telepítésekhez kedvelik szél- és szárazságtűrése miatt.

Széleslevelű áltiszafa

Phillyrea latifolia

A széleslevelű áltiszafa (Phillyrea latifolia) egy lassú növekedésű örökzöld cserje vagy kis fa, amely a Földközi-tenger medencéjében őshonos, ahol a maki bozótosok és a magyaltölgyesek aljnövényzetének szerves részét képezi. Az olajfafélék (Oleaceae) családjának tagja, bőrszerű, fényes sötétzöld levelekkel rendelkezik, tavasszal pedig apró, illatos, krémfehér virágokat hoz hónalji fürtökben. Ezeket ősszel érő, kékesfekete, olajbogyóra emlékeztető csonthéjas termések követik, amelyeket a madarak előszeretettel fogyasztanak. Megtelepedése után kiválóan tűri a szárazságot, jól fejlődik szegényes, köves vagy meszes talajokon, és elviseli az intenzív nyári hőséget is, így ellenálló választás szárazságtűrő kertekbe, sövénynek vagy formára nyírt növénynek a meleg-mérsékelt éghajlatú területeken.

Kék csillag páfrány

Phlebodium aureum

Egy lenyűgöző epifita páfrány, amelyet mélyen karéjos, kékeszöld vagy hamvas levelei tesznek felismerhető vé. Az amerikai trópusi területekről származik, kúszó rizómáiból nő ki, amelyeket sűrű, aranyszínű pikkelyek borítanak – innen ered az 'aureum' elnevezés. Sok más páfránytól eltérően levelei robusztusabb szerkezetűek és viaszos tapintásúak.

Réti komócsin

Phleum pratense

A réti komócsin (Phleum pratense), közismert nevén réti komócsin vagy egérfarkfű, a Poaceae családba tartozó évelő takarmányfű, amely Európában és a mérsékelt égövi Ázsiában őshonos, és ma már a mérsékelt égövi világ nagy részén meghonosodott. Akár 100-115 cm magas, felálló csomókat képez, lineáris levelekkel és egy nagyon felismerhető, zöldes-lilás, hengeres és tömör virágzattal (álkalász). Az egyik leggyakrabban termesztett takarmányfű a hűvös és hegyvidéki régiókban széna előállítására, valamint szarvasmarhák, lovak, juhok és kecskék legeltetésére.

Macskahere

Phlomis

A macskahere (Phlomis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó nemzetség, amely mintegy 100 örökzöld vagy lombhullató félcserjét és évelőt foglal magában, őshazája a Földközi-tenger vidéke és Délnyugat-Ázsia. A növények ráncos, gyapjas, szürkészöld levelekből álló halmokat alkotnak, amelyek fölé késő tavasztól nyárig felálló szárakon emeletes örvökben nyílnak a sárga vagy rózsaszín, sisakos virágok. Megtelepedése után kiválóan tűri a szárazságot, ezért kedvelt választás szárazságtűrő kertekbe (xeriscaping), vidéki stílusú kertekbe és beporzóbarát ágyásokba.

Foltos lángvirág

Phlox maculata

A foltos lángvirág (Phlox maculata) az Egyesült Államok keleti részén őshonos, a csatavirágfélék (Polemoniaceae) családjába tartozó, bokros növekedésű lágyszárú évelő. Jellegzetes, vöröses-lilás foltokkal tarkított szárai 60–90 cm magasra nőnek, és kora nyártól nyár közepéig sűrű, hengeres fürtökben hozzák illatos, rózsaszín, levendula, lila vagy fehér virágaikat. A bugás lángvirágnál (P. paniculata) lényegesen ellenállóbb a lisztharmattal szemben. Ez az őshonos vadvirág nedves réteken, erdőszéleken és patakpartokon érzi jól magát, vonzza a pillangókat, kolibriket és a szendereket.

moha flox

Phlox subulata

A Phlox subulata, közismert nevén moha flox, egy élénken növő, gyepszőnyeget alkotó örökzöld évelő növény. Tűszerű lombozatáról és arról a képességéről ismert, hogy kora tavasszal sűrű szőnyeget borít be csillag alakú virágokkal, amelyek gyakran teljesen eltakarják a leveleket. Kelet- és közép-Egyesült Államok területén őshonos, és nélkülözhetetlen eleme a sziklakerteknek, valamint virágos talajtakaróként is széles körben alkalmazzák.

Datolyapálma

Phoenix dactylifera

A Phoenix dactylifera, közismert nevén datolyapálma, egy fenséges pálmaféle, amely a Közel-Kelet és Észak-Afrika területéről származik. Magassága elérheti a 30 métert, és több mint 5000 éve termesztik tápláló gyümölcséért – a datolyáért – valamint kiemelkedő díszítőértékéért.

Hegyi törpefőnix

Phoenix loureiroi

A hegyi törpefőnix (Phoenix loureiroi) egy kistermetű, szívós pálmafaj, amely Dél-Ázsia dombvidékein és erdőiben őshonos, Pakisztántól és Indiától kezdve Burmán, Thaiföldön, Vietnamon és Kínán át egészen Tajvanig és a Fülöp-szigetekig. Magányos vagy csoportos növekedésű pálma, amely 1-4 méter magasra nő; törzsét rombusz alakú levélalapok borítják, merev, szárnyalt levelei pedig akár a 2 méteres hosszúságot is elérhetik. Apró sárga virágait kékesfekete, egymagvú termések követik. A vadonban a tengerszinttől egészen 1500 méteres magasságig megtalálható, jól tűri az időszakos aszályt és az áradásokat is, gyakran útszéleken vagy rizsföldek szélén telepszik meg. Dísznövényként lassú növekedése, kiváló szárazságtűrése, valamint a kártevőkkel és betegségekkel szembeni ellenállóképessége miatt kedvelt.

Új-zélandi len

Phormium

A Phormium az Új-Zélandon őshonos, örökzöld, csomókban növő évelők kis nemzetsége, amelyet látványos, kard alakú levelei és markáns megjelenése miatt termesztenek. A nemzetség két fő fajt foglal magában: a Phormium tenax-ot (új-zélandi len) és a kisebb termetű Phormium cookianum-ot (hegyi len), emellett több tucat díszváltozat létezik zöld, bronz, lila és tarka csíkos lombozattal. Szívós, szél- és sótűrő, megtelepedése után pedig nagyrészt ellenáll a kártevőknek, így a tengerparti kertek, vegyes ágyások és nagyméretű dézsák alapvető növénye.

Új-zélandi len

Phormium tenax

A Phormium tenax, közismert nevén új-zélandi len vagy harakeke, egy látványos, örökzöld évelő növény, amely Új-Zélandról és Norfolk-szigetről származik. Hosszú, kardszerű levelekből álló, impozáns töveket alkot, amelyek akár 3 méter magasságot is elérhetnek, így drámai látványelemet nyújtanak a kertben. A növény nyáron magas virágzati szárakat hajt, amelyeken sötétvörös, csöves virágok nyílnak, vonzva a nektárral táplálkozó madarakat. Rendkívül alkalmazkodóképes: elviseli a parti szeleket, az aszályt, és megtelepedés után a talajviszonyok széles skáláját.

Kínai korallberkenye

Photinia serratifolia

A Photinia serratifolia, közismert nevén kínai korallberkenye, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó örökzöld cserje vagy kis fa, amely Kínában, Tajvanon és Délkelet-Ázsia egyes részein őshonos. Gyors növekedése és látványos, vöröses-bronzos árnyalatú fiatal hajtásai miatt kedvelik, amelyek éles kontrasztot alkotnak a fényes, sötétzöld érett levelekkel. Tavasszal sűrű bugákban nyílnak apró, illatos fehér virágai, melyeket dekoratív piros bogyótermések követnek, vonzva a madarakat. Széles körben alkalmazzák sövényként, alakfának (topiárium) vagy dísznövényként mérsékelt égövi kertekben.

Nád

Phragmites australis

A közönséges nád (Phragmites australis) egy magas növésű, évelő mocsári fűféle, amely sűrű állományokban – úgynevezett nádasokban – nő állóvizek és lassan folyó vizek partján. Akár négy méteres magasságot is elérhet, és erőteljes föld alatti rizómái révén gyakran nagy területen terjed el. Jellegzetes, sötétlilától az ezüstszürkéig terjedő bugavirágzata késő nyáron és ősszel jelenik meg a keskeny, kékesszöld levelek felett, amelyek télen aranybarnára színeződnek. Világszerte elterjedt, ökológiailag jelentős élőhelyet biztosít a madarak és rovarok számára, de ha egyszer megtelepszik, rendkívül agresszíven terjeszkedhet.

törökcsomós békalencse

Phyla nodiflora

A Phyla nodiflora, közismert nevén törökcsomós békalencse vagy békalevél, egy erőteljes, alacsonyan növő évelő talajtakaró növény. Apró, fogazott szélű zöld levelei és egyedi, hengeres virágzatai jellemzik, amelyeket apró, fehértől lilás-rózsaszínig terjedő virágok öveznek. Fenntartható gyephelyettesítőként nagyra értékelik, mivel elbírja a taposást, és rendkívül vonzó a beporzók, például a lepkék és méhek számára.

Kőtörőfű

Phyllanthus amarus

Kisméretű, egynyári trópusi lágyszárú növény, amely gyorsan növekszik, és eléri a 30-60 cm-es magasságot. Afrika, Amerika, India és Délkelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Jellemzői az apró, váltakozó állású, elliptikus-hosszúkás levelek (5-10 mm), az apró, zöldessárga virágok és a kisméretű magvak. A növény szárazságtűrő, meleg és párás éghajlaton fejlődik a legjobban, érettségét 2-3 hónap alatt éri el.

Arany bambusz

Phyllostachys aurea

Az arany bambusz (Phyllostachys aurea) egy gyorsan növő, tövesedő bambuszfaj, amely Dél-Kínából származik. Szárainak kezdetben zöld színe teli napsütés hatására arany-sárga árnyalatot ölt, innen ered a növény közismert neve. Magassága elérheti a 9 métert, és széles körben alkalmazzák takaró sövényként, szélfogóként, valamint dísznövényként. Ennek ellenére számos régióban invazívnak minősítik, mivel talajon alatti rizómái agresszívan terjednek.

Kígyópáfrány

Phymatosorus scolopendria

A Phymatosorus scolopendria, népszerű nevén Kígyópáfrány, egy évelő, rizómás páfrány, amely Afrika, Ázsia és Óceánia trópusi régióiból származik. Bőrszerű, fényes zöld, mélyen karéjos levelei akár 90 cm magasra is megnőhetnek. Jellegzetes tulajdonsága a spóratartói (szaporító szervei), amelyek kerekded dudorokat képeznek a levelek felső felületén, apró szemölcsökhöz hasonlóan, ezért is nevezik „varangyos páfránynak”. Rendkívül sokoldalú, epifitaként fákon, talajtakaróként trópusi kertekben vagy szobanövényként is tartható megfelelő páratartalmú környezetben. Jól alkalmazkodik az árnyékos és félárnyékos körülményekhez, így ideális beltéri terekbe, világos fürdőszobákba és árnyékos kertekbe.

Tomatilló

Physalis ixocarpa

A Physalis ixocarpa, közismert nevén tomatilló, a Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozó egyéves növény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Jellegzetes papíros burkot viselő zöld terméseket hoz, amelyeket széles körben használnak a hagyományos mexikói konyhában: salszákhoz, molékhoz és szószokhoz.

Tomatillo

Physalis philadelphica

A tomatillo (Physalis philadelphica) egy Mexikóból származó egynyári lágyszárú növény, amelyet papíros burokba zárt kis, zöld terméseiért termesztenek. A mexikói konyha alapanyagaként a tomatillo nélkülözhetetlen az szószokban, zöld mártásokban és egytálételekben. A növény meleg éghajlaton, teli napsütésben és jól lecsapoló talajon erőteljesen fejlődik; gyakran a Physalis ixocarpa szinonimájaként is említik.

Közönséges hólyagvessző

Physocarpus opulifolius

A közönséges hólyagvessző (Physocarpus opulifolius) egy lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Legjellemzőbb tulajdonsága a különleges, vékony rétegekben leváló kérge, amelynek hámló felülete alatt vöröses és világosbarna belső kéreg tárul fel. Késő tavasszal krémfehér, enyhén rózsaszínű virágfürtöket hoz, és tájképi értéke kimagasló: fagyállósága, több évszakon át tartó díszítőhatása és alkalmazkodóképessége miatt a kerttervezők körében rendkívül népszerű.

Füzérajak

Physostegia virginiana

A füzérajak (Physostegia virginiana) egy szívós, rizómával terjedő évelő az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjából, amely Észak-Amerika nedves rétjeiről, patakpartjairól és prérijeiről származik. Négyszögletes szárain július és október között rózsaszín, fehér vagy lilás, sárkányfejre emlékeztető virágfüzérek nyílnak. Nevét onnan kapta, hogy egyes virágai kézzel elmozdítva egy ideig megtartják az új helyzetüket, mintha engedelmeskednének. Gyorsan terjedő, sűrű bokrokat képez, ezért kertben időnként tőosztással érdemes ritkítani.

Cukorsüvegfenyő

Picea glauca 'Conica'

A Picea glauca 'Conica', ismertebb nevén a cukorsüvegfenyő, egy lassú növekedésű örökzöld fenyőféle, amely a kanadai szürke luc (Picea glauca) természetes mutációja, és 1904-ben fedezték fel a kanadai Albertában. Ez a fajta a tökéletes, szimmetrikus kúp alakjáról ismert – évente mindössze 5–10 cm-t nő, így kiválóan alkalmas kis kertekbe, sziklakertekbe és dézsás tartásra. Rövid, puha, világoszöld tűlevelei sűrűn helyezkednek el az ágakon, elegáns, kompakt megjelenést kölcsönözve a növénynek. Rendkívül télálló (-40 °C-ig) és minimális gondozást igényel, de nagyon érzékeny a takácsatkákra, és nem kedveli a magas páratartalmat vagy a forró nyarakat.

Szürke luc

Picea laxa

A szürke luc (Picea glauca), más néven kanadai luc, egy fenséges örökzöld fenyőféle, amely Észak-Amerika északi vidékein őshonos – Alaszkától Új-Fundlandig és délen Montanáig. Sűrű, kúpos koronája, rövid, négyszögletes, szürkészöld tűlevelei (melyeknek jellegzetes illata van) és apró, vékony tobozai jellemzik. A világ egyik legellenállóbb fája – akár -50 °C-os fagyot is kibír, és túléli a zord északi teleket. Akár 25 méter magasra is megnőhet, bár természetes körülmények között lassabban fejlődik. Az északi erdők alapvető fafaja, számos madárnak és emlősnek nyújt menedéket. A törpe változatok, mint például a 'Conica', népszerű dísznövények kertekben és dézsákban egyaránt.

kaukázusi luc

Picea orientalis

A kaukázusi luc (Picea orientalis) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó örökzöld fenyő, amely eredetileg Északkelet-Törökországban és Grúzia kaukázusi régióiban őshonos. A fa sűrű, keskeny, piramis alakú koronát alkot, csüngő oldalágakkal és rövid, fényes, sötétzöld tűlevelekkel, amelyek szorosan simulnak a hajtásokhoz. Tavasszal feltűnő vöröseslila hímivarú tobozokat hoz, amelyek őszre barna magtobozokká érnek. Kertekben és parkokban sok évnyi növekedés után jellemzően 15-18 méteres magasságot és 4-7 méteres szélességet ér el, míg a vadon élő példányok ennél is magasabbra nőhetnek. Lassú, de egyenletes növekedéséről ismert, gyakran használják díszfaként, szélfogóként vagy szoliter növényként nagy kertekben és parkokban.

Ezüstfenyő

Picea pungens

Az ezüstfenyő (Picea pungens) egy nagy termetű, piramis alakú örökzöld fenyőféle, amely az Egyesült Államok nyugati részén, a Sziklás-hegységben őshonos. Merev, ezüstöskék tűlevelei sűrű, kefeszerű elrendezésben helyezkednek el, amiért igen kedvelt díszfa; a tájépítészetben elérheti a 15-23 méteres magasságot is. Colorado állam hivatalos fája, gyakran alkalmazzák szélfogóként, sövényként vagy élő karácsonyfaként.

Pilea

Pilea

A Pilea az Urticaceae (csalánfélék) családjába tartozó trópusi növények nemzetsége, amelynek őshazája Dél-Kína és Vietnám. Ide tartoznak olyan kedvelt szobanövények, mint a P. peperomioides (kínai pénzfa), a P. cadierei (alumíniumlevelű pilea) és a P. mollis (hold-völgy növény). Ezek a kompakt, gyorsan növő növények könnyen gondozhatók és kiválóan tenyésznek beltéren.

Alumínium növény

Pilea cadierei

A Pilea cadierei, közismert nevén alumínium növény, egy látványos, trópusi évelő, amely Vietnam erdeiben őshonos. Ovális, sötétzöld leveleiről ismerhető fel, amelyeket négy kiemelkedő, ezüstös folt díszít, ezáltal fémes csillogást kölcsönözve a növénynek; a csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik. Kompakt és gyorsan növő, beltérben kb. 30–40 cm magasságot ér el, és kiváló szobanövény kezdők számára.

Depressa Pilea

Pilea depressa

A Pilea depressa egy kis termetű, gyorsan növő, kúszó és csüngő növény az Urticaceae (csalánfélék) családból, Közép-Amerika és a Karibi-térség trópusi vidékeiről származik. Apró, kerek, fényes zöld levelei sűrű szőnyeget alkotnak, amelyek gyönyörűen omlanak le csüngő kosarakból, átlógnak a cserép peremén, vagy beterítik a terrárium alját. Az ember, a macska és a kutya számára egyaránt teljesen nem mérgező, ezért népszerű választás a kisállat-barát otthonokban.

Barátság növény

Pilea involucrata

A Pilea involucrata egy trópusi, örökzöld évelő növény, amely Közép- és Dél-Amerikában őshonos, és az Urticaceae (csalánfélék) családjába tartozik. Lenyűgöző, ovális, bársonyos levelei mélyen ráncolt vagy gyűrt textúrájúak, sötétzöld alapszínük bronz és réz árnyalatokkal díszített, fonákjuk vöröses-lila. Ez a kompakt növény 15-30 cm magasságot ér el, így teráriumokba, íróasztalra és világos beltéri terekbe egyaránt tökéletes.