Sztromante: Háziállat-biztonságos növény

A lisztes áltetvek kis, lágy testű rovarok, amelyeket fehér, viaszos, gyapjas anyag borít. Szobanövények és enyhe éghajlatú szabadföldi növények gyakori kártevői. Ezek a nedvszívó rovarok a növényi szövetekkel táplálkoznak, károsodást, visszamaradott növekedést okoznak, és kezelés nélkül a növény pusztulásához is vezethetnek. Ragacsos mézharmatot termelnek, amely korompenészt vonz.

A tripszek apró, szivar alakú rovarok (kb. 1 mm hosszúak), amelyek a növények nedvét szívják, illetve a gyümölcsöket, virágokat és leveleket kaparják. Több mint 6000 fajjal és rendkívül gyors szaporodással (az életciklus akár 14 napig is rövidülhet) gyorsan elszaporodhatnak a növényeken, és vírusokat – például a paradicsom bronzfoltosság vírusát – terjeszthetnek.

A bakteriális levélfoltosság egy növénybetegség, amelyet a Xanthomonas és Pseudomonas nemzetségbe tartozó baktériumok okoznak, és különböző dísz- és ehető növényeket érint. A baktériumok sebeken vagy természetes nyílásokon keresztül fertőzik meg a leveleket, jellegzetes elváltozásokat okozva, amelyek korai lombhulláshoz és a növény legyengüléséhez vezethetnek.

A túlöntözés akkor következik be, amikor a növények túl sok vizet kapnak, ami megfosztja a gyökereket az oxigéntől és gyökérrothadást okoz. Ez a környezeti stressz a szobanövények pusztulásának egyik leggyakoribb oka, mivel a vízzel telített talaj megakadályozza a gyökereket a légzésben és a megfelelő működésben.

Az alacsony páratartalom okozta stressz akkor lép fel, amikor a beltéri levegő túlságosan kiszárad, és a növények gyorsabban veszítenek nedvességet, mint amennyit a gyökereiken keresztül fel tudnak venni. Ez különösen gyakori a téli fűtési időszakban, radiátorok és fűtőnyílások közelében, illetve légkondicionált terekben. A trópusi növények különösen érzékenyek az alacsony páratartalom okozta károkra.

Tápanyaghiány akkor lép fel, amikor egy növény nem tud elegendő mennyiségben hozzáférni egy vagy több esszenciális ásványi elemhez az egészséges növekedéshez. A növényeknek 17 esszenciális tápanyagra van szükségük: makrotápanyagokra (N, P, K, Ca, Mg, S) és mikrotápanyagokra (Fe, Zn, Mn, Cu, B, Mo, Cl). Mindegyik egyedi szerepet tölt be az anyagcserében, a szerkezetben és a szaporodásban. A hiányok kimerült talajokból, a felvételt gátló helytelen pH-ból, a tápanyagokat kimosó helytelen öntözési gyakorlatból, gyökérkárosodásból vagy egyensúlytalan trágyázásból erednek. Annak megértése, hogy egy tápanyag mobilis vagy immobilis, meghatározza, hol jelennek meg először a tünetek: a mobilis tápanyagok (N, P, K, Mg) esetén a tünetek először az idősebb leveleken mutatkoznak, míg az immobilis tápanyagok (Ca, Fe, Zn, Cu, B) esetén először az új hajtásokon.