Tapadó vadszőlő: Talajtakaró növény

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A hernyók a lepkék és pillangók lárvaállapotai, amelyek mohón táplálkoznak a növények lombozatán, szárán, virágain és gyümölcsein. Gyakori fajok közé tartoznak a káposzta-araszoló, a paradicsom-szarvasbogárhernyó, a hadsereg-lepke hernyója és a földihernyók. Ezek a kártevők rövid idő alatt nagy mennyiségű növényi szövetet fogyasztanak el, és súlyos károkat okozhatnak. Méretük a kis (kb. 0,6 cm) és a nagy (kb. 12,5 cm) között változik, színük a zöldtől a barnáig terjedhet, és gyakran csíkos vagy foltos mintázatot mutatnak. A hernyók rendkívül mozgékonyak, és gyorsan terjedhetnek a kertben, így az egyik legpusztítóbb általános kártevővé válnak.