Japán juhar: Ehető növény

A koronarothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növény koronáját (tövét) – azt a részt, ahol a szár találkozik a talajjal – támadja meg. Különböző gombás kórokozók okozzák, köztük a Phytophthora, a Fusarium és a Rhizoctonia. A betegség vízzel telített talajviszonyok között virágzik, és ha nem kezelik időben, gyorsan elpusztíthatja az egész növényt.

A rákfene különböző gombák és baktériumok által okozott betegség, amely nekrotikus, bemélyedt területeket hoz létre az ágak, szárak és törzsek kérgén. A kórokozók sebesüléseken és természetes nyílásokon keresztül hatolnak be, különösen akkor, amikor a növények stressznek vannak kitéve. A rákfene fokozatosan meggyengítheti vagy elpusztíthatja az ágakat a víz- és tápanyagszállítás megzavarásával.

A lisztharmat egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző gombafajok okoznak, köztük az Erysiphe, Podosphaera, Oïdium és Leveillula. Világszerte több mint 10 000 növényfajt érint. A betegség meleg, száraz éghajlaton, magas páratartalom mellett virágzik, és jellegzetes fehér, lisztes bevonatként jelenik meg a növények felszínén.

A levéltetvek kis, puha testű, körte alakú rovarok (1,5–3 mm hosszúak), amelyek a növények tápanyagban gazdag nedvét szívják. Gyorsan szaporodnak, és rövid időn belül meggyengíthetik a növényeket, torzult növekedést okozva, valamint növényi vírusokat terjesztve. A levéltetvek különböző színűek lehetnek: zöld, fekete, piros, sárga, barna és szürke. Mézharmatot választanak ki, amely egy ragacsos anyag, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.

A hernyók a lepkék és pillangók lárvaállapotai, amelyek mohón táplálkoznak a növények lombozatán, szárán, virágain és gyümölcsein. Gyakori fajok közé tartoznak a káposzta-araszoló, a paradicsom-szarvasbogárhernyó, a hadsereg-lepke hernyója és a földihernyók. Ezek a kártevők rövid idő alatt nagy mennyiségű növényi szövetet fogyasztanak el, és súlyos károkat okozhatnak. Méretük a kis (kb. 0,6 cm) és a nagy (kb. 12,5 cm) között változik, színük a zöldtől a barnáig terjedhet, és gyakran csíkos vagy foltos mintázatot mutatnak. A hernyók rendkívül mozgékonyak, és gyorsan terjedhetnek a kertben, így az egyik legpusztítóbb általános kártevővé válnak.

A vashiány, közismert nevén vasklorózis, egy tápanyaghiányos rendellenesség, amelyben a növények nem tudnak elegendő vasat felvenni a talajból. Bár a vas általában bőségesen megtalálható a talajban, különböző talajállapotok korlátozhatják a növényi felvételt, ami jellegzetes levélsárgulást okoz, miközben az erek zöldek maradnak.