Cédrátcitrom: Aromás növény

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.

A gummózist olyan gombák okozzák, amelyek a növény tövét és a gyökereket támadják meg. A betegség hatására sötét, ragacsos, mézgához vagy ragasztóhoz hasonló váladék szivárog a törzsből. Kezelés nélkül a betegség gátolja a nedvkeringést, ami a növény gyors hervadásához és pusztulásához vezet.

A Greening a világ legveszélyesebb citrustermesztési betegsége. Egy levélbolha által terjesztett baktérium okozza, amely megtámadja a növény edénynyaláb-rendszerét, megakadályozva a tápanyagok keringését. A fertőzött növényre nincs gyógymód, a védekezés a beteg növények eltávolítására és a vektorrovar elleni küzdelemre összpontosít.

A gyümölcsrothadás egy gombás megbetegedés, amelyet különféle gombafajok, például a Botrytis vagy a Monilia okoznak. Gyorsan terjedő barna foltok formájában jelentkezik, amelyek lágyítják a szöveteket, és a gyümölcsöt gyakran szürke vagy fehér penészbevonattal borítják be. Terjedését a nedvesség és a szél segíti elő.

A gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növények gyökérrendszerét érinti, rothadást és pusztulást okozva. Elsősorban túlöntözés, rossz vízelvezető-képesség, vagy talajban élő gombák (Pythium, Phytophthora, Rhizoctonia, Fusarium) okozzák. A betegség vízzel telített, oxigénhiányos körülmények között virágzik, ahol a gyökerek fogékonnyá válnak a gombás fertőzésre.

A korompenész egy gombás betegség, amely a mézharmattal bevont felületeken alakul ki. A mézharmat egy ragacsos, édes anyag, amelyet a nedvszívó rovarok – például levéltetvek, pajzstetvek és fehérlegyek – választanak ki. Bár nem fertőzi meg közvetlenül a növényi szöveteket, csökkenti a fotoszintézis hatékonyságát azáltal, hogy elzárja a napfényt, és rontja a növény esztétikai megjelenését.

A fagykár, más néven fagyási sérülés akkor következik be, amikor a növények fagyás alatti vagy ahhoz közeli hőmérsékletnek vannak kitéve. Ez a környezeti stressz sejtszintű károsodást okozhat, mivel jégkristályok képződnek a növényi szövetekben, megrepesztve a sejteket és megzavarva a növény normális működését. Hűtési sérülés is bekövetkezhet érzékeny fajoknál 0–13°C közötti hőmérsékleten, tényleges fagyás nélkül is.