Euterpe-pálma: Ehető növény

A mangánhiány egy táplálkozási rendellenesség, amely az érbölcső közötti klorózist okoz a fiatalabb leveleken, jellegzetes sakktáblaszerű mintázatot hozva létre. A magnéziumhiánnyal ellentétben, amely először az idősebb leveleket érinti, a mangánhiány a növény csúcsán lévő új hajtásokon jelenik meg. Leggyakrabban rosszul lecsapoló talajokon, magas szerves anyag tartalmú körülmények között, valamint 6,5 feletti pH-jú talajokon fordul elő.

Az antraknózis egy gombás betegség, amelyet a Colletotrichum nemzetségbe tartozó gombák okoznak, és számos növényt érint, köztük zöldségeket, gyümölcsöket és fákat. A betegség hűvös, nedves körülmények között virágzik, sötét, bemélyedt elváltozásokat okozva a leveleken, szárakon, virágzatokon és gyümölcsökön.

A levélfoltosság egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző kórokozók okoznak, köztük az Alternaria, Ascochyta, Colletotrichum, Septoria és Venturia fajok. Elsősorban a leveleket érinti, elszíneződött foltokat okozva, amelyek kezelés nélkül korai lombhulláshoz vezethetnek.

A fuzárium egy talajlakó gombafaj, amely elsősorban a növények gyökereit és szállítószöveteit támadja meg. Apró sebeken vagy stresszelt gyökereken keresztül jut be a szervezetbe, terjedését a meleg és a pangó víz segíti. A gomba elzárja a nedvesség áramlását, ami gyakran csak a növény egyik oldalán jelentkező sárgulást, nedves talaj mellett is fellépő lankadást, satnya növekedést, a szár kettévágásakor pedig barna elszíneződést okoz a szövetekben. Gyakran érinti a paradicsomot, paprikát, padlizsánt, bazsalikomot, uborkát és cukkinit, de olyan dísznövényeket is, mint a szegfű vagy a ciklámen. Cserepes növényeknél gyökérrothadásként és a gyökérnyak elfeketedéseként jelentkezhet.

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A lisztes áltetvek kis, lágy testű rovarok, amelyeket fehér, viaszos, gyapjas anyag borít. Szobanövények és enyhe éghajlatú szabadföldi növények gyakori kártevői. Ezek a nedvszívó rovarok a növényi szövetekkel táplálkoznak, károsodást, visszamaradott növekedést okoznak, és kezelés nélkül a növény pusztulásához is vezethetnek. Ragacsos mézharmatot termelnek, amely korompenészt vonz.