Fehérszőrű fügekaktusz: Ehető növény

A bakteriális lágyrothadás egy pusztító növénybetegség, amelyet elsősorban a Pectobacterium (korábban Erwinia) és a Dickeya nemzetségekbe tartozó baktériumok okoznak. Ezek a baktériumok olyan enzimeket termelnek, amelyek lebontják a növényi sejtfalakat, gyors és kellemetlen szagú szövetbomlást okozva. Főként szaftikus szöveteket, például gumókat, terméseket, szárakat és hagymákat érint, és különösen meleg és párás körülmények között okoz súlyos károkat.

A fagykár, más néven fagyási sérülés akkor következik be, amikor a növények fagyás alatti vagy ahhoz közeli hőmérsékletnek vannak kitéve. Ez a környezeti stressz sejtszintű károsodást okozhat, mivel jégkristályok képződnek a növényi szövetekben, megrepesztve a sejteket és megzavarva a növény normális működését. Hűtési sérülés is bekövetkezhet érzékeny fajoknál 0–13°C közötti hőmérsékleten, tényleges fagyás nélkül is.

A napégés vagy napszúrás egy környezeti állapot, amely akkor következik be, amikor a növények tűréshatárukat meghaladó intenzív, közvetlen napfénynek vannak kitéve. Ez a levelek klorofilljának lebomlását okozza, ami kifakult, kiszáradt és károsodott lombozatot eredményez. A károsodás gyorsan bekövetkezhet, néha csupán néhány órás expozíció után.

A kaktuszok parásodása egy természetes öregedési folyamat, amely során a növény alapja megbarnul, megkeményedik és kéregszerűvé válik. Bár gyakran az egészséges, idősödő növény jele, kiválthatják környezeti stresszhatások is, mint például a nem megfelelő megvilágítás, fizikai sérülés vagy hirtelen hőmérséklet-változás. A rothadással ellentétben a parásodott területek érintésre kemények, nem terjednek gyorsan, és nincs szaguk.

A Sammons-féle Opuntia vírus (SOV) a fügekaktuszokat érintő gyakori fertőzés. A növény szártagjain világoszöld vagy sárga gyűrűket és hullámos mintázatokat okoz. Bár a növényt ritkán pusztítja el, a vírus örökre a növényi nedvekben marad. Elsősorban szennyezett vágóeszközökkel vagy rovarok, például levéltetvek útján terjed.

A takácsatkák apró ízeltlábúak (kevesebb mint 1,25 mm hosszúak), amelyek rokonságban állnak a pókokkal és kullancsokkal, és növényi nedvekkel táplálkoznak. Forró, száraz körülmények között szaporodnak el, és jelentős kárt okozhatnak dísz- és zöldségnövényekben. Súlyos fertőzés esetén a termésveszteség elérheti a 14%-ot vagy magasabbat, mivel ezek a kártevők megzavarják a növények létfontosságú folyamatait, köztük a fotoszintézist, a széndioxid-felvételt és a párologtatást.