Indiai galagonya: Teljes napfényt igénylő növény

A pajzstetvek apró, nedvszívó kártevők, amelyek barna, kagylószerű dudorokként jelennek meg a növény szárán és levelein. Több mint 25 fajuk ismert, amelyek páncélos (kemény) és páncél nélküli (lágy) pajzstetvekre oszthatók. A növényi szöveteket megszúrva nedvet szívnak, ami gyengíti a növényt, és kezelés nélkül sárguláshoz, visszamaradott növekedéshez, sőt pusztuláshoz is vezethet. Ezenkívül mézharmatot választanak ki, amely hangyákat vonz és korompenész kialakulását segíti elő.

A gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne fajok) mikroszkopikus méretű hengerférgek, amelyek parazitaként élnek a növények gyökerein, jellegzetes gubacsokat vagy csomókat okozva. Ezek a talajban élő kártevők a gazdaságilag legjelentősebb növénypatogének közé tartoznak világszerte, és dísznövények, valamint ehető növények széles körét érintik. A fonálférgek enzimeket juttatnak a gyökérsejtekbe, rendellenes duzzanatot okozva, és megzavarják a víz- és tápanyagfelvételt.

A Verticillium-hervadás egy talajlakó gombás betegség, amelyet elsősorban a Verticillium dahliae és a V. albo-atrum gombák okoznak. Ezek a kórokozók megfertőzik a növény gyökereit, és az edényes szövetekben növekedve blokkolják a víz- és tápanyagszállítást, ami hervadáshoz és végső soron a növény pusztulásához vezet. A betegség több mint 350 növényfajt érint, köztük zöldségeket, gyümölcsöket, dísznövényeket és fákat. A gombák mikroszkleróciumnak nevezett rezisztens képletekként több mint 10 évig képesek túlélni a talajban.

A gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növények gyökérrendszerét érinti, rothadást és pusztulást okozva. Elsősorban túlöntözés, rossz vízelvezető-képesség, vagy talajban élő gombák (Pythium, Phytophthora, Rhizoctonia, Fusarium) okozzák. A betegség vízzel telített, oxigénhiányos körülmények között virágzik, ahol a gyökerek fogékonnyá válnak a gombás fertőzésre.

A Diplocarpon levélfoltosodást okozó gombák csoportja, amelyek leginkább a rózsák feketefoltos betegségéről ismertek. Fröccsenő vízzel terjed, és hűvös, enyhe, nedves időjárásban virágzik a nedves leveleken. Jellemző tünetek: kerek, sötét foltok rojtos vagy tollas szélekkel a leveleken, majd elsárgulás és korai lombhullás; a szárokon lilás-fekete elváltozások alakulhatnak ki. Leggyakrabban a rózsákat érinti, de hasonló levélfoltok megjelenhetnek epren és almán/díszkajszin is. Az ismétlődő fertőzések legyengítik a növényeket, és csökkentik a virágzást és az életerőt.