2350 Könnyű Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 37. oldal
2350 könnyű könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
2350 Könnyű gondozás könnyű szinttel
1297–1332 megjelenítve a 2350-ból
Kék liriope
Liriope muscari
A Liriope muscari, közismert nevén kék liriope vagy majomfű, csomósan növő, örökzöld évelő növény, amely Kelet-Ázsiából származik. Ívelt, fűszerű sötétzöld lombozatot és nyár végén felfelé törő, szőlőjácinthoz hasonló ibolyáslila virágfürtöket fejleszt. Rendkívül alkalmazkodóképes: napfényes és árnyékos helyen egyaránt megterem, széles körben alkalmazzák talajtakaróként, szegélynövényként és gyephelyettesítőként.
Kerti lóbélia
Lobelia erinus
A Lobelia erinus egy kecses, lágyszárú növény, amelyet bőséges virágzása miatt kedvelnek széles körben – élénk kék, lila és fehér árnyalatokban pompázik. Dél-Afrikából származik, alacsony, dombszerű párnákat alkot vagy kaskádszerűen lóg alá, így tökéletes szegélyekhez, ablakládákhoz és csüngő kosarakhoz. Bár trópusi éghajlaton évelő növény, a hűvösebb vidékeken általában egyévesként termesztik, mivel érzékeny az extrém hőségre és a fagyra.
Húsvéti Liliom Kaktusz
Lobivia ancistrophora
A Lobivia ancistrophora egy kis gömb alakú kaktusz, amely Argentínában és Bolíviában őshonos, és a Cactaceae családba tartozik. Tömör csomókat alkot bordázott, sötétzöld gömbökből, amelyeket kampós középső tüskék díszítenek. Nyáron látványos, nagy, fehér, illatos virágokat hoz, amelyek éjjel nyílnak és kevesebb mint 24 óráig tartanak, az egész szezonban többször ismétlődve.
Pókkaktusz
Lobivia arachnacantha
A Lobivia arachnacantha a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó kisméretű, gömbölyded vagy rövid henger alakú kaktusz. Csoportképző növekedésű, idővel számos sarjat növeszt. Tavasszal és nyáron nagy, nappal nyíló tölcséres virágokat hoz, amelyek leggyakrabban sárga vagy narancssárga színűek, ritkábban fehérek, pirosak vagy lilák. A faj rendkívül virágzóképes, és kezdők számára is kiváló választás. Testében vizet raktároz, így a száraz időszakokat gond nélkül átvészeli.
Mézvirág
Lobularia maritima
A Földközi-tenger mellékéről származó, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó kistermetű, egynyári lágyszárú növény. Dísznövényként termesztik apró, aromás, fehér, rózsaszín, lila és levendula árnyalatú virágainak tömege miatt. Ideális szegélynövénynek, konténerekbe és talajtakarónak a kertekben. Tavasszal és nyáron bőségesen virágzik, édes, mézre és frissen vágott szénára emlékeztető illata vonzza a méheket és a pillangókat.
Nádképű csenkesz
Lolium arundinaceum
A nádképű csenkesz (Lolium arundinaceum) egy robusztus, hidegtűrő évelő fűféle, amely Európában őshonos, és világszerte elterjedt. Mély gyökérrendszeréről – akár 90 cm-re is lenyúlhat – ismert, az egyik leginkább hő- és szárazságtűrő hidegtűrő fűfajta. Sűrű csomókat képez, tavasszal és ősszel erőteljesen növekszik, sokféle talaj- és fényviszony között jól érzi magát, a teljes naptól a félárnyékig. Széles körben használják gyepekhez, legelőkhöz, erózióvédelemhez és sportpályákhoz.
Angol perje
Lolium perenne
Az angol perje (Lolium perenne) az egyik legelterjedtebb és legfontosabb évelő pázsitfű a világon. Poaceae (pázsitfűfélék) családjába tartozó, tőrösen növő, sűrű, fényes, sötétzöld levelű évelő fűféle, amely 10–80 cm magasságra nő. Kiemelkedő taposástűrése és kivételes regenerálódó képessége miatt széleskörűen alkalmazzák sportpályákon, repülőtereken, parkokban és otthoni gyepeken. Gyors csírázása (5–10 nap) és erős növekedési üteme révén az egyik legmegbízhatóbb gyepalkotó fű, egyúttal fontos takarmánynövény a mezőgazdaságban.
Krétai ördögszem
Lomelosia cretica
A krétai ördögszem (Lomelosia cretica, korábbi nevén Scabiosa cretica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, félig örökzöld évelő cserje, amely a Földközi-tenger keleti medencéjéből, elsősorban Kréta szigetéről származik. Ezüstösen szürkészöld, tojás-lándzsa alakú levelei fölött késő tavasztól nyár közepéig nyílnak jellegzetes, gombostűpárna formájú, levendulás-rózsaszín virágai, amelyeket fehéren molyhos szárak tartanak. Szárazságtűrő, napkedvelő faj, amely sziklakertekbe és mediterrán hangulatú, jól szellőző, meszes talajú ültetésekbe illik a legjobban.
Lonc
Lonicera
A lonc (Lonicera) a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjába tartozó, mintegy 200 fajt számláló növénynemzetség, amely az északi féltekén terjedt el. Kúszónövényeket és cserjéket foglal magában, amelyek lehetnek lombhullatók vagy félörökzöldek. Bőséges virágzásukról, illatos, tölcséres virágaikról és díszes bogyóterméseikről ismertek. Az olyan fajok, mint a búbos lonc (Lonicera periclymenum) és a japán lonc (L. japonica), az európai és ázsiai kertek kedvelt növényei, amelyek vonzzák a beporzókat és a madarakat.
Jázminos lonc
Lonicera caprifolium
A Lonicera caprifolium, ismertebb nevén jázminos lonc vagy olasz lonc, egy Európából származó, erőteljes növekedésű lombhullató kúszónövény. Rendkívül illatos, tölcsér alakú virágokat hoz krém, fehér és rózsaszín árnyalatokban, melyek illata különösen az esti órákban intenzív. Gyakran használják pergolák, kerítések és falak befuttatására, romantikus hangulatot teremtve, miközben vonzza a méheket és a pillangókat.
Japán lonc
Lonicera japonica
A Lonicera japonica, közismert nevén japán lonc, egy Kelet-Ázsiából származó, erőteljes növekedésű, csavarodó szárú fás szárú kúszónövény. Intenzív illatú, tölcséres virágai fehéren nyílnak, majd aranysárgára színeződnek, vonzzák a kolibriket és a lepkéket. Bár édes illata és díszítőértéke miatt kedvelt, gyors és agresszív növekedése miatt eredeti élőhelyén kívül számos régióban invazív fajként tartják számon.
Buxuslevelű lonc
Lonicera nitida
A Lonicera nitida, közismert nevén buxuslevelű lonc, egy gyorsan növő örökzöld cserje, amely Kínából származik. A kertészetben széles körben értékelik sűrű, apró levelű lombozata miatt, amely kivételesen jól reagál a nyírásra és az alakításra. Sövények, topiáriák, talajborítók és szegélyültetések céljára egyaránt gyakran alkalmazzák; tavasszal apró, illatos fehér virágokat hoz, amelyeket kékes-lila bogyók követnek.
Tatár lonc
Lonicera tatarica
A tatár lonc (Lonicera tatarica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Közép-Ázsiában és Szibéria déli részén őshonos. Általában 2-3 méter magasra és szélesre nő, kékeszöld, ovális levelekkel és illatos, tölcséres, rózsaszíntől a fehérig terjedő virágokkal rendelkezik, amelyek késő tavasszal nyílnak, majd nyáron kerek, narancsvörös bogyók követik őket. Sűrű növekedése és korai virágzása miatt gyakran használják díszsövényként, azonban Észak-Amerika északkeleti és közép-nyugati részén, valamint Kelet-Kanadában invazív fajként tartják számon: levelei korábban hajtanak ki és később hullanak le, mint az őshonos cserjéké, így beárnyékolják a tavaszi vadvirágokat és kiszorítják az aljnövényzetet. Bogyói, bár vonzzák a magokat terjesztő madarakat, nagy mennyiségben fogyasztva enyhén mérgezőek az emberek és a háziállatok számára.
Mexikói kerítéskaktusz
Lophocereus marginatus
A mexikói kerítéskaktusz (Lophocereus marginatus) egy Mexikóban őshonos, magas, oszlopos kaktusz, amelyet hagyományosan élő kerítésként alkalmaznak a vidéki területeken. Egyenes, tüskékkel borított szárai hatékony természetes akadályt alkotnak. Gyorsan növekszik, akár 6 métert is elérhet, és tavasszal, valamint nyáron apró, rózsaszínes-piros virágokat hoz.
Kínai rojtosvirág
Loropetalum chinense
A kínai rojtosvirág (Loropetalum chinense) a varázsmogyorófélék (Hamamelidaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Kínából, Japánból és Észak-Indiából származik. Dísznövényként nagyra értékelik látványos, szalagszerű vagy rojtos virágai miatt, amelyek fürtökben nyílnak a tél végén és a tavasz elején. Lombja a népszerű fajtáknál (például a var. rubrum esetében) közvetlen napfény hatására intenzív lila vagy bordó árnyalatot ölt. Közepes növekedésű és kompakt alkatú, általában sövényként, szoliter cserjeként vagy szegélynövényként használják mérsékelt és meleg éghajlatú kertekben.
Szarvaskerep
Lotus
A szarvaskerep (Lotus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, évelő vadvirág, amely mérsékelt övi Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Késő tavasztól nyár végéig élénk sárgás-narancssárga virágszőnyeget alkot, amely vonzza a poszméheket és a lepkéket. Kiváló szárazságtűrő, jól fejlődik sovány talajokon is, és gyökérszimbiontái révén képes megkötni a légköri nitrogént, így értékes növény a réthelyreállítás és az erózióvédelem szempontjából.
Mocsári szarvaskerep
Lotus pedunculatus
A mocsári szarvaskerep (Lotus pedunculatus) Európában őshonos, évelő lágyszárú pillangósvirágú növény, amely nedves réteken, árkokban és vízpartokon nő. A rokon fajoktól az üreges szára és a visszahajló csészelevelei különböztetik meg. Aranysárga virágai ernyős virágzatba tömörülnek. Nitrogénmegkötő növény, amelyet takarmányként és vizes élőhelyek dísznövényeként is értékelnek.
Vékony kerep
Lotus tenuis
A Lotus tenuis, közismert nevén vékony kerep, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó alacsony növésű, évelő hüvelyes növény, amely közeli rokonságban áll a szarvas kereppel. Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos, de mára világszerte meghonosodott. 30-45 cm magas, tömött, bokros csomókat alkot, vékony, kopasz levelekkel és élénksárga virágfürtökkel, amelyek az elnyílás során narancsvörösre színeződnek. Nitrogénmegkötő növényként természetes úton javítja a talaj termőképességét, ezért kedvelt választás beporzóbarát rétekhez, erózióvédelemre és alacsony igényű takarmánynövényként.
Ékszer orchidea
Ludisia discolor
A Ludisia discolor, közismert nevén az ékszer orchidea, egy talajon élő orchidea, amelyet elsősorban lenyűgöző, bársonyos lombozatáért – nem pedig virágaiért – kedvelnek. Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben őshonos növény levelei mélyzöldtől szinte feketéig terjedő árnyalatúak, csillogó arany, vörös vagy rózsaszín erekkel és burgundi színű fonákkal díszítve. A legtöbb orchideával ellentétben nem fákon, hanem talajban él, és kúszó rizómái révén sűrű, elegáns töveket alkot.
Nyolcosztatú tóalma
Ludwigia octovalvis
A Ludwigia octovalvis, közismert nevén nyolcosztatú tóalma, az Onagraceae (ligetszépefélék) családjába tartozó évelő növény, amely a világ trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Természetes módon folyópartokon, mocsarakban, rizsföldeken, árkokban és vizes élőhelyeken nő, magassága elérheti a 3 métert is. Felálló, elágazó szárai az alapjuknál fásodnak, míg lándzsás, fényes levelei elegáns megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Négy szirmú sárga virágai nagy számban jelennek meg az ágak mentén tavasztól nyárig, vonzva a beporzókat, például a méheket és más rovarokat. Az ázsiai, afrikai és amerikai közösségek széles körben alkalmazzák a népi gyógyászatban emésztőrendszeri panaszok, reuma, cukorbetegség és bőrproblémák kezelésére.
Szivacstök
Luffa aegyptiaca
A Luffa aegyptiaca, közismert nevén szivacstök vagy sima luffa, a Cucurbitaceae család erőteljes, egyéves kúszónövénye, amely Dél- és Délkelet-Ázsiából származik. A trópusokon széles körben termesztik, és különösen nagyra értékelik rostos, érett terméséért, amelyből szárítás után természetes szivacs válik, fürdéshez és tisztításhoz egyaránt. A növény feltűnő, élénksárga virágokat hoz, és megfelelő támasztékkal akár 9 méteres hosszúságot is elérhet.
Holdviola
Lunaria
A holdviola (Lunaria annua) egy kétéves növény a káposztafélék (Brassicaceae) családjából, amelyet világszerte termesztenek kertekben illatos rózsaszín, lila és fehér virágai, és főleg áttetsző, ezüstös maghüvelyei miatt, amelyek érmékre vagy teliholdra emlékeztetnek. Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származik, a növény az első évben levélrozettát képez, és csak a második évben virágzik, amikor eléri a 60-90 cm magasságot. Virágzás után a zöld hüvelyek beérnek és elveszítik külső rétegeiket, felfedve egy papírszerű, fényes belső válaszfalat, amelyet gyakran használnak száraz virágkötészetben.
Kerti holdviola
Lunaria annua
A kerti holdviola (Lunaria annua) a keresztesvirágúak családjába tartozó, parasztkertekben kedvelt kétéves növény. Tavasszal nyíló lila vagy fehér virágaiért, valamint később megjelenő papírszerű, áttetsző, érme alakú terméstokjaiért termesztik, amelyek a szárazvirág-kötészet kedvelt alapanyagai.
Erdei perjeszittyó
Luzula
A Luzula a Juncaceae családba tartozó, fűszerű évelők nemzetsége, közismert nevén erdei perjeszittyó. Sűrű, fényes zöld levelekből álló, finom, selymes szőrökkel borított szélű bokrokat alkotnak, melyeket tavasszal levegős, apró, barna és krémszínű virágokból álló bugák díszítenek. Árnyéktűrő és alacsony karbantartású növények, elsősorban talajtakaróként ültetik őket fás kertekben és árnyékos ágyásokban.
Goji bogyó
Lycium barbarum
A Lycium barbarum, közismert nevén goji vagy goji bogyó, egy Kínában őshonos lombhullató fás cserje, amelyet tápanyagokban gazdag pirosas-narancssárga gyümölcseiért és a hagyományos kínai orvoslásban való hosszú távú alkalmazása miatt értékelnek. Akár 3 méter magasra is megnövő, ívesen elhajló ágrendszerű cserje, amelyet gyümölcstermő növényként és díszes sövényként egyaránt termesztenek.
Európai vízi-pöfeteg
Lycopus europaeus
Az európai vízi-pöfeteg (Lycopus europaeus) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely egész Európában, a Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában elterjedt. Elsősorban vízpartokon, nádasokban és sásosokban nő, nedves vagy elárasztott, tápanyagban gazdag talajon. A 30–120 cm magas növény átellenes, mélyen karéjos leveleket növeszt, melyek formája a farkas lábnyomára emlékeztet – innen ered a magyar és a latin neve is (görögül „lykos” = farkas, „pous” = láb). Júliustól szeptemberig apró, fehér, lila pöttyös ajakos virágok jelennek meg a levélhónaljakban, melyek számos vadméhet, zengőlegyet és lepkét vonzanak. A növény föld alatti indákkal gyorsan terjeszkedik.
Vörös pókliliom
Lycoris radiata
A Lycoris radiata egy Kelet-Ázsiából származó hagymás évelő, amely kora ősszel hozza levéltelen szárait, tetejükön tüzes vörös, pókszerű virágokkal. A szalagszerű levelek csak a virágzás után jelennek meg, áttelelnek, majd kora nyáron eltűnnek, amikor a hagyma nyugalmi állapotba kerül. A növény minden része erősen mérgező a likorin alkaloidok miatt.
Varázsliliom
Lycoris squamigera
A Lycoris squamigera az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó télálló hagymás növény, amely meglepő virágzási ciklusáról ismert: keskeny, ezüstöszöld levelei kora tavasszal jelennek meg, fotoszintetizálnak, majd a nyár elejére teljesen visszaszáradnak, csupaszon hagyva a talajt. Később, szinte a semmiből, a nyár végén levéltelen virágszárak törnek elő, melyeken illatos, tölcsér alakú, rózsaszínes virágok nyílnak fürtökben. A növény minden része likorin alkaloidokat tartalmaz, ezért gyermekektől és háziállatoktól távol tartandó.
Lizinka
Lysimachia
A Lysimachia (lizinka) a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó virágos növények népes és változatos nemzetsége. A nemzetség mintegy 180 egynyári és évelő fajt foglal magában, amelyek az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonosak, legnagyobb fajgazdagságuk Kínában található. A fajok a felálló szárú évelőktől, mint a pettyes lizinka (Lysimachia punctata) és a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a kúszó növekedésűekig terjednek, mint a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia). Virágaik jellemzően öttagúak, sárga, fehér, rózsaszín vagy lila színben pompáznak. Számos faj kedveli a nedves, vizes élőhelyeket, így kiváló választást jelentenek kerti tavak partjára és esőkertekbe.
Kúszó Lizinka
Lysimachia nummularia
A Lysimachia nummularia, közismert nevén Kúszó Lizinka, egy erőteljes, alacsonyan növő évelő talajtakaró növény. Jellemzőek rá a kis, kerek, lime-zöldtől aranyszínűig terjedő, érmékre emlékeztető levelek, és nyáron élénk sárga, csészealakú virágokat fejleszt. Nagyon értékes a nedves területek gyors befedésére, valamint tartályokban gyönyörű csüngő növényként is alkalmazzák. Akváriumi körülmények között, víz alá merítve is nevelhető.
Arany kúszó pénzlevelű
Lysimachia nummularia 'Aurea'
A Lysimachia nummularia 'Aurea' az európai kúszó pénzlevelű aranylevelű kultivárja, amely sűrű, alacsony növekedésű szőnyeget alkot élénk sárgazöldtől aranysárgáig terjedő lombozattal. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként, lápkertekben, vízfelületek mentén és csüngő kosarakban.
Füzike (nemzetség)
Lythrum
A Lythrum a Lythraceae (füzikevirágúak) családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, amely vizes élőhelyeken, folyópartokon és mocsaras területeken fordul elő szerte a világon. A legismertebb faj, az L. salicaria (közönséges füzike) nyáron sűrű, rózsás-lila virágfüzéreket fejleszt, és Észak-Amerikában inváziós növénynek számít.
Réti füzény
Lythrum salicaria
A réti füzény Európában és Ázsiában őshonos mocsári évelő növény, amely nyáron nyíló, magas, mutatós bíborvörös virágfüzéreiről ismert. Nedves réteken, mocsarakban és tavak szélén erőteljesen növekszik. FIGYELEM: Észak-Amerika vizes élőhelyein rendkívül invazív fajnak számít, ahol sűrű monokultúrákat alkotva kiszorítja az őshonos növényzetet — emiatt az Egyesült Államok számos államában és Kanada tartományaiban tilos vagy korlátozott az ültetése és árusítása.
Macaranga
Macaranga tanarius
A Macaranga tanarius egy gyorsan növő úttörő fa, amely az Euphorbiaceae családba tartozik, és Délkelet-Ázsiából, Dél-Kínából, Ausztráliából és a csendes-óceáni szigetekről származik. Természetes élőhelyén 4-15 méter magasra nő, és nagy, pajzs alakú, kerekded, bársonyos tapintású leveleiről ismerhető fel, melyek levélnyele a levél fonákjának közepe felé, nem pedig a szélénél illeszkedik. Jellemzően másodlagos erdők, tisztások és bolygatott területek kolonizáló faja, innen ered a „napernyőfa” elnevezés. Zöldessárga virágokat hoz fürtökben, amelyek tüskés, háromrekeszes tokterméseket eredményeznek fekete magokkal.
Narancseper
Maclura pomifera
A narancseper (Maclura pomifera) egy közepes vagy nagy termetű lombhullató fa, amely az Egyesült Államok déli-középső síkságain (Oklahoma, Texas, Arkansas) őshonos. Ismert nagy, ráncos, zöldessárga terméseiről, amelyek a narancsra emlékeztetnek, de az ember számára élvezhetetlenek és nem ehetőek. Történelmileg tüskés sövényként használták a szögesdrót feltalálása előtt, rendkívül sűrű és tartós fáját pedig az észak-amerikai őslakosok nagyra értékelték íjkészítéshez.
Déli magnólia
Magnolia grandiflora
A Magnolia grandiflora, vagyis a déli magnólia vagy bikaöböl magnólia, egy fenséges örökzöld fa, amely az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos. Hatalmas, krémes fehér, illatos virágairól ismert, amelyek átmérője elérheti a 30 cm-t, valamint fényes, sötétzöld leveleiről, amelyek fonákja jellegzetesen rozsdabarna színű. Lenyűgöző termetével akár 24 méter magasságot is elérhet.
Könnyű gondozású Könnyű gondozás
A 2350 könnyű könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.