1559 Könnyű Kisállatbarát | 2026 útmutató - 38. oldal
1559 könnyű kisállatbarát keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
1559 Kisállatbarát könnyű szinttel
1333–1368 megjelenítve a 1559-ból
Szamárfarok
Sedum morganianum
A Sedum morganianum egy Mexikóból származó, kúszó-csüngő pozsgás növény, amely hosszú, gömbölyded, kékeszöld húsos levelekkel borított szárairól ismert, amelyek akár 60 cm hosszúra is megnőhetnek. Nyáron rózsaszín vagy piros virágok jelennek meg rajta. Csüngő kosarakba tökéletesen illik, azonban óvatosan kell bánni vele, mivel levelei könnyen leesnek.
Aranyos varjúháj
Sedum nussbaumerianum
A Sedum nussbaumerianum, közismert nevén Aranyos varjúháj, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó kúszó pozsgás növény, amely a mexikói Veracruz vulkanikus vidékeiről származik. Húsos, csepp alakú levelei laza rozettákat alkotnak, amelyek színe a halvány sárgászöldtől a vibráló réznarancsig változik intenzív napsütés hatására – innen ered népszerű elnevezése is. Ha szabadon hagyják nőni, vízesésszerűen omlik le a cserép szélén, vagy talajtakaróként terül el a sziklakertekben.
Deres varjúháj
Sedum pallidum
A Sedum pallidum egy apró, szőnyegalkotó varjúhájféle, amely Törökországban, a Balkánon és a Kaukázusban őshonos, ahol sziklás, napos talajon él. Rövid, kúszó szárait apró, pozsgás, tűszerű, kékesszürke vagy pisztácia-zöld levelek borítják, amelyek alig néhány centiméter magas, gumiszerű párnákat alkotnak; pár év alatt egyetlen növény akár 60 cm-nél nagyobb területet is beboríthat. Nyáron vékony, vörösesbarna szárak emelkednek a szőnyeg fölé, amelyeken apró, fehér, csillag alakú, néha rózsaszínes árnyalatú virágok nyílnak. Hideg időben a lombozat gyakran rózsaszínes tónust ölt. A kertekben leggyakrabban termesztett forma a var. bithynicum, amelyet Sedum bithynicum néven is árusítanak.
Palmer-varjúháj
Sedum palmeri
A Sedum palmeri egy örökzöld, évelő pozsgásnövény, amely Mexikó Sierra Madre hegységének sziklás szirtjein honos. Kompakt rozettákat alkot, amelyek fakókék-zöld levelei csüngő szárakon nőnek, így kiváló választás csüngő kosarakhoz, sziklakertekhez és cserépkertekhez. Tavasszal élénk sárga, csillag alakú virágokat hoz, amelyek vonzzák a beporzókat.
Fásli varjúháj
Sedum praealtum
A fásli varjúháj (Sedum praealtum) egy bokros pozsgás növény, amely Mexikóból származik, és akár 90 cm magasra is megnőhet. Spatulás, sárgászöld levelei erős napfénynek vagy alacsony hőmérsékletnek kitéve vöröses árnyalatot kapnak, és rozettákba rendeződnek az ágak végén. Télen és kora tavasszal nagy mennyiségben hoz apró sárga virágokat. Rendkívül ellenálló növény, ideális alacsony karbantartású kertekbe és kültéri cserepekbe.
Varjúháj
Sedum reflexum
A Sedum reflexum egy alacsony, talajtakaró évelő pozsgás növény, tűszerű, kékeszöld levelekkel, amelyek apró fenyőágakra emlékeztetnek. Nyáron íves szárakon csillag alakú sárga virágokat hoz. Ellenálló és szárazságtűrő talajtakaró, ideális sziklakertekbe, zöldtetőkre és cserepekbe.
Kövi varjúháj
Sedum rupestre
A kövi varjúháj egy alacsony termetű, szőnyegalkotó örökzöld pozsgás növény, amely Közép-, Nyugat- és Dél-Európában őshonos. Elterülő szárait sűrűn borítják a keskeny, henger alakú, kékesszürke vagy szürkészöld levelek, amelyek apró fenyőágakra emlékeztetnek. Nyáron a lombozat fölé emelkednek a virágszárak, amelyeken fürtökben nyílnak az apró, csillag alakú sárga virágok; ezek bimbós állapotban bókolnak, majd kinyílva felfelé fordulnak. A növény a szárai mentén legyökeresedve folyamatosan terjed, sűrű talajtakarást biztosítva. Jól bírja a szegényes, száraz talajt és a hosszan tartó aszályt is. Széles körben alkalmazzák sziklakertekben, zöldtetőkön, kavicskertekben, valamint edények és kőfalak beültetésére.
Fonatos varjúháj
Sedum sarmentosum
A Sedum sarmentosum egy gyorsan terjedő, kúszó pozsgás növény, amely Kínában, Koreában és Japánban őshonos. Sűrű szőnyeget alkot húsos, sárgászöld levelekből, és késő tavasszal nyár elejéig vidám, csillag alakú sárga virágokat hoz. Széles körben alkalmazzák talajborítóként sziklakertekben és lejtőkön.
hatsoros varjúháj
Sedum sexangulare
A Sedum sexangulare, közismert nevén hatsoros varjúháj, egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, szőnyegalkotó örökzöld pozsgás talajtakaró. Hengeres, sűrűn álló levelei minden száron hat jellegzetes sorban spiráloznak, innen ered a „sexangulare” (hatszögletű) elnevezés. A rokon borsos varjúhájjal (Sedum acre) ellentétben levelei nem csípősek. Júniustól augusztusig bőségesen hozza csillag alakú, élénksárga virágait, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat. Rendkívül fagytűrő és szárazságtűrő, sűrű, gyorsan terjedő, mohaszerű szőnyeget alkot, amelyet sziklakertekbe, zöldtetőkre és erózióvédelemre is szívesen ültetnek.
Feltűnő varjúháj
Sedum spectabile
A Sedum spectabile, közismert nevén feltűnő varjúháj vagy jégvirág, Kínában és Koreában honos, télálló, szukkulens évelő növény. Késő nyártól ősszel csillag alakú, rózsaszíntől pirosig terjedő virágfürtöket hoz, amelyek a legdíszesebbé teszik az elérhető sedumok között. A húsos, kékeszöld levelek vizet raktároznak, így a növény könnyen elviseli az aszályos körülményeket. Különösen értékes pollinátor-vonzó képessége miatt: lepkéket, méheket és egyéb hasznos rovarokat csábít magához akkor is, amikor szinte semmi más nem virágzik.
Kaukázusi varjúháj
Sedum spurium
A Sedum spurium (jelenleg elfogadott nevén Phedimus spurius), közismert nevén kaukázusi varjúháj, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, szőnyegalkotó évelő pozsgás növény. Őshazája a Kaukázus szubalpin sziklás vidékei (Grúzia, Észak-Irán és Északkelet-Törökország). Sűrű szőnyeget alkotó, kúszó szárai a talajjal érintkezve legyökeresednek. Húsos levelei keresztben átellenesen állnak, zöldek, vöröses szegéllyel, amely a hideg hónapokban mélyvörös vagy bordó árnyalatot ölt. Nyáron csillag alakú, a fehértől a kárminvörösig terjedő virágokat hoz. Rendkívül szívós és szárazságtűrő, ezért sziklakertek talajtakarójaként igen kedvelt.
Kínai varjúháj
Sedum tetractinum
A Sedum tetractinum egy Délkelet-Kínából származó, alacsony termetű, szőnyegalkotó pozsgás növény. Gyakran alkalmazzák talajtakaróként kerekded, húsos, kékeszöld levelei miatt, amelyek erős napsütés hatására rézvöröses-rózsaszínes árnyalatot öltenek. Nyáron apró, fehér vagy halványrózsaszín csillag alakú virágok jelennek meg a sűrű lombozat felett.
Jerikó rózsája
Selaginella lepidophylla
A Selaginella lepidophylla egy rendkívüli sivatagi növény a csipkeharasztfélék (Selaginellaceae) családjából, amely az Egyesült Államok és Mexikó határán elterülő Chihuahua-sivatagban őshonos. Ez egy kisméretű, páfrányszerű növény, körülbelül 5 cm magas, apró, pikkelyszerű levelekkel, amelyek spirálisan helyezkednek el a finom zöld szárakon. Legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a szélsőséges kiszáradástűrése – víztartalmának akár 95%-át is elveszítheti, és évekig nyugalmi állapotban maradhat, majd nedvesség hatására teljesen újjáéled. Szárazság idején szárai tömör, szürkésbarna gombóccá pöndörödnek; hidratáláskor a növény néhány órán belül kibontja leveleit, és visszanyeri buja zöld állapotát. Gyakran nevezik áljerikói rózsának, dinoszaurusznövénynek vagy kővirágnak is.
Éj királynője kaktusz
Selenicereus
A Selenicereus egy epifita és kúszó kaktuszfajta, amely Mexikóban, Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos. Lapos vagy szögletes szárai léggyökerek segítségével fákon és sziklákon kapaszkodnak, hatalmas, erősen illatos éjszakai virágokat hozva, amelyek egyetlen éjszakára nyílnak, majd hajnalban elhervadnak. A nemzetség több faja termi a pitaya vagy sárkánygyümölcs néven ismert gyümölcsöt.
Cikkcakk kaktusz
Selenicereus anthonyanus
A cikkcakk kaktusz (Selenicereus anthonyanus) egy epifita erdei kaktusz, amely a mexikói Chiapas trópusi erdőiből származik. Lapított és mélyen karéjos szárai halszálkára emlékeztető cikkcakkos mintát alkotnak, innen ered a halszálkakaktusz elnevezés is. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben a párás környezetet és a félárnyékot kedveli, nagyméretű, illatos virágai pedig mindössze egyetlen éjszakán át nyílnak.
Háromélű sárkánygyümölcs
Selenicereus triangularis
A Selenicereus triangularis, közismert nevén háromélű sárkánygyümölcs vagy kapaszkodó kaktusz, a Karib-térségből (Kuba, Haiti, Dominikai Köztársaság, Puerto Rico és a Szél felőli szigetek) származó kúszó kaktuszféle. Háromszögletű szárai akár a 10 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Nyáron és ősszel hatalmas, éjszaka nyíló fehér virágokat, valamint 2-5 cm-es, édes és vitaminokban gazdag ehető piros terméseket hoz.
Sárkánygyümölcs
Selenicereus undatus
A Selenicereus undatus, amelyet fehér pitajaként vagy sárkánygyümölcsként ismernek széles körben, egy gyorsan növő, epifita kaktusz, amely Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Jellemzője a háromszögű, pozsgás szár, amely fákra vagy támasztékokra kapaszkodik fel. Virágai látványosak, nagyok és fehérek, és csak éjszaka nyílnak ki – innen ered az „Az éjszaka királynője" elnevezés. A termés ovális alakú, élénk rózsaszín héjjal és zöld pikkelyekkel, belsejében édes, fehér húst rejt, amelyet apró, ehető fekete magok tarkítanak.
Tyúkanyó és csibéi
Sempervivum
A Sempervivum körülbelül 40 fajt magában foglaló, télálló, alpesi pozsgás növénynemzetség a Crassulaceae családban, amely Európa hegyvidékein és Ázsia egyes részein őshonos. Tömör, húsos rózsákat alkotnak, amelyek folyamatosan sarjakat („csibéket”) fejlesztenek az anyanövény („tyúkanyó”) körül, sűrű, terjedő párnákat hozva létre. Kivételesen fagytűrő növények: akár -34°C-ig is ellenállnak, és sziklás, tápanyagszegény talajban is megélnek.
Pókhálós kövirózsa
Sempervivum arachnoideum
A pókhálós kövirózsa (Sempervivum arachnoideum) egy kompakt alpesi pozsgás növény, amelynek rozettáit finom, pókhálóra emlékeztető fehér szálak borítják. Európa hegységeiből származik, rendkívül fagytűrő, és sarjakkal szaporodva sűrű szőnyeget alkot.
Mészkedvelő kövirózsa
Sempervivum calcareum
A Sempervivum calcareum egy alpesi eredetű, évelő pozsgás növény, amely rendkívül jól bírja a hideget. Húsos levelekből álló, tömött rozettákat alkot, amelyek csúcsai gyakran vöröses árnyalatúak. Dél-Európa mészköves vidékein őshonos, rendkívül szárazságtűrő, és a tápanyagban szegény, jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban. Intenzív színei kiemelik a sziklakertekben és a száraz tájakon. Kiváló választás kezdők számára.
Kaukázusi kövirózsa
Sempervivum caucasicum
A Sempervivum caucasicum egy rozettás, alpesi pozsgásnövény, amely a Kaukázus hegységből – Grúziából, Örményországból és Oroszországból – származik. Tömött, húsos, hegyes levelekből álló, szorosan zárt rozettákat alkot, és hajtásokkal terjeszkedve alacsony, szőnyegszerű borítást képez. Rendkívül fagyálló: akár -34 °C-os hideget is átvészel, és sziklás, jól áteresztő talajon, minimális gondozással virágzik.
Gömb kövirózsa
Sempervivum globiferum
A Sempervivum globiferum, közismert nevén gömb kövirózsa vagy gördülő tyúk és csibék, egy bájos alpesi pozsgás növény, amely Közép- és Kelet-Európa hegyvidékein őshonos. Szoros, gömb alakú rozettákat alkot húsos, zöld levelekből, amelyek stressz hatására gyakran vörösesre pirulnak. A legtöbb kövirózsával ellentétben hajtásai természetes módon leválnak és elgurulnak, hogy önállóan gyökerezzenek meg – innen ered a találó „gördülők" elnevezés. Monokarp növény: minden rozetta elvirágzás után elpusztul, de hamarosan számos sarjával pótlódik.
Orosz kövirózsa
Sempervivum ruthenicum
A Sempervivum ruthenicum, közismert nevén orosz kövirózsa, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó szívós, évelő pozsgás növény, amely Kelet-Európa és a Kaukázus sziklás hegységeiben és köves vidékein őshonos. Alacsony, tömött rozettákat alkot húsos, enyhén szőrös, világoszöld levelekből, melyek csúcsa rózsaszínes árnyalatú. Nyáron különleges, sárga virágszárakat növeszt. Rendkívül jól tűri a szárazságot és a hideget, minimális gondozás mellett is szépen fejlődik sziklakertekben, alpesi vályúkban és sekély cserepekben.
Kövi varjúháj
Sempervivum tectorum
A Sempervivum tectorum egy télálló, örökzöld pozsgás növény, amely vonzó rozettákat alkot húsos, kékeszöld, vöröses-lila hegyű levelekből. Európai hegyvidékek – köztük az Alpok és a Pireneusok – őshonos növénye, amelyet évszázadok óta termesztenek. A „Sempervivum" név latinul „örökké élőt" jelent, utalva arra, hogy a növény számos sarjat képes fejleszteni. A „tectorum" fajnév „tetőkön élőt" jelent, mivel a rómaiak hagyományosan tetőkre ültették, abban a hitben, hogy megvédi az épületeket a villámcsapástól.
Nyúlfarkfű
Sesleria caerulea
A kék nyúlfarkfű egy alacsony termetű, csomókban növő örökzöld díszfű, amely Európában őshonos, beleértve Nagy-Britannia és Írország mészköves gyepeit és sziklakibúvásait. Sűrű, rendezett bokrokat alkot keskeny, íves leveleiből, amelyek felszíne kékesszöld, fonákja pedig fényes sötétzöld, ami a növénynek jellegzetes kékes-szürke árnyalatot kölcsönöz. Tavasszal rövid, lilás virágzatok emelkednek a lombozat fölé, amelyek érésük során halvány homokszínűvé válnak. Ez a szívós, mészkedvelő fűféle kompakt növekedése, egész éves struktúrája, valamint a szegényes, köves és lúgos talajokkal szembeni toleranciája miatt kedvelt kerti növény.
Köles
Setaria italica
Éves gabonafű, nagyon régi termesztésű, Ázsiában háziasították a Setaria viridisből. Egyenes szárakat képez sűrű, hengeres, rókafarkú bugával; apró magjait emberi fogyasztásra, állatok és madarak takarmányozására használják.
Zöld muhar
Setaria viridis
A Setaria viridis, közismert nevén zöld muhar, egy gyors növekedésű, egynyári pázsitfűféle, amely Eurázsiában őshonos, de mára szinte az egész világon meghonosodott. Keskeny levelekből álló csomókat alkot, vékony, íves szárakkal, melyek végén hengeres, puha kalászok találhatók, melyek a róka farkára emlékeztetnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól fejlődik bolygatott talajokon, útmenti szegélyeken és nyílt területeken; a termesztett köles vad őseként tartják számon. Rövid életciklusa miatt modellnövényként is használják a bioenergetikai fűfélék C4-es fotoszintézisének tanulmányozásához.
Legyezőszirmú mályva
Sida sp
A legyezőszirmú mályva (Sida sp.) a Malvaceae (mályvafélék) családjába tartozó lágyszárú növények és félcserjék nemzetsége, amely több mint 170 fajt foglal magában. Ezek a fajok az Amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi régióiban honosak. A növények akár 2 méter magasra is megnőhetnek; száruk szőrös, nemezszerű, virágaik kis, ötszirmú képletek sárga, narancssárga vagy fehér árnyalatokban. Számos faja hosszú múltra tekint vissza a hagyományos gyógyászatban Brazíliában, Indiában és Afrikában.
Barna pókvirág
Siderasis fuscata
A Siderasis fuscata, közismert nevén barna pókvirág, egy évelő lágyszárú növény, amely Brazília trópusi esőerdeiben őshonos. Széles, bársonyos, sötétzöld levelei feltűnő lila fonákkal rendelkeznek, és kompakt rozettát alkotnak. A kis ibolya-lila virágok nyáron közvetlenül a lombozatból bújnak elő. Kiváló gyengéfény-tűrő szobanövény azok számára, akik egzotikus trópusi szépséget keresnek minimális gondozás mellett.
réti kocsord
Silaum silaus
A réti kocsord (Silaum silaus) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény, a Silaum nemzetség egyetlen faja. Európa-szerte elterjedt Nyugat-Szibériáig, Magyarországon is őshonos. Nedves, természetközeli réteken és legelőkön, agyagos, semleges vagy enyhén lúgos talajokon fordul elő. Szára akár 100 cm magasra is megnőhet, apró, sárgás virágai ernyős virágzatba tömörülnek, melyek júniustól augusztusig nyílnak. A növény összezúzott részei kellemetlen, kén-hidrogénre emlékeztető szagot árasztanak. Az idős, hagyományosan kezelt rétek indikátorfajának tekintik.
Habszegfű
Silene
A Silene (habszegfű) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának legnagyobb nemzetsége, amely körülbelül 500-900 egynyári, kétnyári és évelő lágyszárú fajt foglal magában. Az északi félteke mérsékelt égövi területeiről származnak, és finom, cső alakú, rózsaszín, piros, fehér vagy lila árnyalatú virágaikról ismertek, amelyek gyakran rojtos szirmokkal és felfújt csészével rendelkeznek. Számos faj vonzza a lepkéket, kolibriket és más beporzókat, így igen értékesek vadvirágos kertekben, réteken és sziklakertekben.
Szilfium
Silphium
A szilfium (Silphium) az észak-amerikai prérikről származó, robusztus, évelő növények nemzetsége, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. A nemzetség körülbelül 17–18 fajt számlál, köztük az ismert csészekórót (Silphium perfoliatum), az iránytűnövényt (Silphium laciniatum) és az ép levelű szilfiumot (Silphium integrifolium). Ezek a lenyűgöző évelők akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, nyáron és ősszel pedig élénksárga, napraforgóra emlékeztető virágfejeket hoznak. Az iránytűnövény levelei észak-déli irányba tájolódnak, hogy minimalizálják a vízveszteséget az intenzív déli napsütésben, míg a csészekóró párosával összenőtt levelei természetes „csészéket” alkotnak, amelyek összegyűjtik az esővizet a madarak és rovarok számára. A szilfium-fajok alapvető fontosságúak a prérik biodiverzitása szempontjából, és beporzók, madarak és rovarok széles körét vonzzák.
Keserűfa
Simarouba glauca
A keserűfa (Simarouba glauca) egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Florida déli részén őshonos, és a bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozik. Fényes, szárnyasan összetett levelei vannak, amelyek kezdetben vöröses-narancssárgák, majd mélyzöldre érnek. Apró, sárgás-krémfehér virágai fürtökben nyílnak késő téltől tavaszig, melyeket sötétlila, olajbogyó alakú csonthéjas termések követnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól tűri a különféle talajtípusokat, a szárazságot, a sós permetet és a kedvezőtlen körülményeket is, miután megtelepedett, így népszerű árnyékadó és utcai fa a meleg éghajlaton. Kérgét és leveleit régóta használják a népi gyógyászatban, különösen láz és vérhas kezelésére.
Orvosi zsombor
Sisymbrium
A Sisymbrium a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, mintegy 40 egy- és kétéves lágyszárú fajt számláló nemzetség, amelyet közismert nevén zsombor vagy énekesek füve néven ismernek. A legelterjedtebb faj, az orvosi zsombor (Sisymbrium officinale), egy szívós növény, amely bolygatott területeken, útmenti árkokban és sövények mentén fordul elő Európa-szerte, és számos más régióban is meghonosodott. Apró, négy szirmú sárga virágai és vékony becőtermései vannak. Történelmileg az „énekesek füve” becenevet kapta, mivel rekedtség enyhítésére, valamint az énekesek és szónokok hangjának védelmére használták.
Szárcsagyökér
Smilax aspera
A Smilax aspera, közismert nevén szárcsagyökér vagy szúrós szárcsagyökér, egy örökzöld, tüskés kúszónövény, amely a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos. Kacsai segítségével cserjékre, falakra és rácsokra kapaszkodik fel, hossza elérheti az 1-4 métert. Drótszerű, cikkcakkos szárai és bőrnemű, szív alakú levelei apró tüskékkel fegyverzettek. Szeptembertől novemberig apró, intenzív illatú, zöldesfehér virágfürtöket hoz, melyeket piros, majd éretten fekete bogyótermések követnek.
Argentin fehér fáklyakaktusz
Soehrensia candicans
Az argentin fehér fáklyakaktusz (Soehrensia candicans) egy oszlopos kaktusz, amely Észak-Argentínából származik, és látványos, nagy, fehér, illatos virágairól ismert, amelyek éjjel nyílnak. Szétterülő csomókat alkot, amelyek akár 3 m (10 láb) szélesek is lehetnek, az egyes szárak pedig elérik a 60 cm (24 hüvelyk) magasságot. Ellenálló, aszálytűrő és fagyálló egészen -6°C-ig (21°F), kiválóan megél sziklakertekben és xerofita kertekben.
Könnyű gondozású Kisállatbarát
A 1559 könnyű kisállatbarát válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a csökkentett gondozási igényekkel. Tökéletes kezdőknek, akik szeretik ezt a kategóriát.
Miért válasszon Könnyű Kisállatbarátt?
A kisállatbarát szépségének és a könnyű nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát a túlzott karbantartási gondok nélkül. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.