2343 Könnyű növények | 2026 útmutató - 26. oldal
2343 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2343 Könnyű növények
901–936 megjelenítve a 2343-ból
Hosszúlevelű fikusz
Ficus longifolia
A Ficus longifolia, amelyet a szobanövény-kereskedelemben széles körben hosszúlevelű fikusz (vagy Ficus Alii) néven árusítanak, az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó trópusi örökzöld fa. Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos, szinte kizárólag dísznövényként tartják. Karcsú, fényes, lándzsa alakú levelei miatt kedvelik, amelyek kecses, csüngő sziluettet kölcsönöznek neki, megkülönböztetve a szélesebb levelű fikuszféléktől. Más fikuszokhoz hasonlóan apró virágait egy zárt serlegvirágzatban (füge) hozza, így nem a látványos virágzás, hanem a lombozat jelenti a fő vonzerejét. Beltérben kis fává vagy font törzsű formává alakítható, cserépben tartva hosszú évek alatt elérheti a 3 méteres magasságot.
Natáli füge
Ficus natalensis
A natáli füge (Ficus natalensis) a Moraceae családba tartozó örökzöld fa, amely Kelet- és Dél-Afrikában őshonos, elterjedési területe Északkelet-Dél-Afrikától Ugandáig és Kenyáig terjed. A természetben 10-30 méter magasra is megnőhet, széles koronával és a fojtófügékre jellemző léggyökerekkel rendelkezik. Levelei elliptikusak, fényes zöldek és bőrneműek, termései apró, vöröses vagy sárgás fügék (szikóniumok). Erőteljes növekedése, gyorsan vastagodó törzse és a metszésre adott kiváló válasza miatt az egyik legnépszerűbb faj a bonsai-művészetben, de könnyen tartható szobanövényként is termesztik.
Pandzsábi füge
Ficus palmata
A Ficus palmata, közismert nevén pandzsábi füge vagy himalájai vadfüge, egy szívós lombhullató fügefaj, amely a Nyugat-Himalája száraz, sziklás lejtőin őshonos, Pakisztántól és Észak-Indiától Afganisztánig és az Arab-félszigetig. Termesztett rokonával, a Ficus caricával ellentétben ez a vadfüge kiválóan fejlődik tápanyagban szegény, jó vízelvezetésű talajban és teljes napsütésben. Apró, édes gyümölcseit a helyi közösségek frissen vagy szárítva fogyasztják.
Kúszó fikusz
Ficus pumila
A Ficus pumila egy erőteljes, gyorsan növő, örökzöld kúszónövény, amely Kelet-Ázsiából származik. Ismert arról, hogy léggyökerekkel képes falakhoz és felületekhez tapadni; ez a sokoldalú növény apró, szív alakú leveleket fejleszt, amelyek buja zöld szőnyeget alkotnak. Beltérben elegáns csüngő vagy kúszó szobanövényként tartható, kültéren pedig mérsékelt és trópusi éghajlaton kiváló talajtakaróként vagy falmászóként alkalmazható.
Rozsdáslevelű fikusz
Ficus rubiginosa
A Ficus rubiginosa egy Kelet-Ausztráliában őshonos örökzöld fikuszfaj. Fényes, ovális, sötétzöld levelei vannak, amelyek fonákját rozsdaszínű szőrök borítják, apró, kerek termései pedig sárgából pirosra érnek. A vadonban hatalmas, támasztógyökeres fává fejlődhet, míg szobanövényként vagy bonsaiként tartva kompakt marad és jól tolerálja a tartási hibákat.
Páfrányfa
Filicium decipiens
A Filicium decipiens, közismert nevén páfrányfa, kis-közepes méretű fa, amely Kelet-Afrikából és Dél-Ázsiából származik. Tájrendezésben széles körben kedvelik sűrű és elegáns lombozata miatt: páratlan szárnyalt levelei páfránylevélre emlékeztetnek. Lekerekített, szimmetrikus lombkoronával, fényes zöld levelekkel és jellegzetes szárnyas főérrel rendelkezik. Kiváló választás trópusi kertekbe, vagy mint látványnövény nagy cserepekben jól megvilágított belső terekbe.
rózsaszín sédkender
Fleischmannia incarnata
A rózsaszín sédkender az őszirózsafélék családjába tartozó őshonos évelő vadvirág, amely lazán elágazó, terülő bokrot alkot macskamentára emlékeztető, háromszögletű vagy szív alakú levelekkel. Nyár végétől őszig lapos ernyőkben hozza sugárvirágok nélküli, apró virágfejeit, melyek a lágy rózsaszíntől a lilás (néha fehéres) árnyalatokig pompáznak, vonzva a pillangókat, busalepkéket és a vadméheket. Az Egyesült Államok délkeleti és déli-középső részén, valamint Északkelet-Mexikóban őshonos; természetes élőhelyei a nedves erdők, ártéri erdők, bozótosok és patakpartok, ahol légies alkata lehetővé teszi, hogy kötetlenül a szomszédos növényekre támaszkodjon. Megtelepedése után jól tolerálja mind a közönséges kerti talajt, mind a magas kalciumtartalmú talajokat, amelyek sok mészkerülő cserje számára problémát okoznak.
Fehérbogyós bokor
Flueggea virosa
A Flueggea virosa, közismert nevén fehérbogyós bokor vagy egyszerűlevelű bokorgyom, a Phyllanthaceae családba tartozó fás szárú, többszárú cserje, amely Afrika és Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Gyorsan növekszik, 2-4 méter magas, sűrű bozótost alkotva, vékony ágai pedig tövisszerűnek tűnhetnek. Virágai aprók és krémes-zöldek, visszafogottak, de vonzzák a beporzókat; ezeket kerek, húsos fehér bogyók követik, amelyek éréskor megédesednek, és a madarak, valamint a helyi vadvilág kedvelt csemegéi. Ez a rendkívül szívós növény jól tűri a szárazságot és a hőséget, még a gyenge, köves talajon is megél, ami értékes választássá teszi alacsony fenntartási igényű tájépítészeti, sövénytelepítési és terület-helyreállítási projektekhez. A hagyományos afrikai orvoslásban gyökereit, kérgét és gyümölcseit széles körben használják kígyómarás, malária, hasmenés és gyulladások kezelésére.
Édeskömény
Foeniculum vulgare
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó aromás évelő növény. Finom, tollas, ánizs illatú lombozata akár 180 cm magasra is megnőhet. Nyáron sárga ernyősvirágzatot bont; széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és dísznövényként.
Forrásmoha
Fontinalis antipyretica
A forrásmoha (Fontinalis antipyretica) a forrásmohák családjába tartozó, egész évben zöld vízi mohafaj, amely kizárólag víz alá merülve él – patakokban, folyókban és tavakban Európa-szerte, Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában. Hosszú, elágazó, akár 60 cm-es hosszúságot is elérő telepeket alkot, merev, három sorba rendezett levelekkel. Gyökerek helyett rizoidokkal kapaszkodik a víz alatti kövekhez, ágakhoz és egyéb tereptárgyakhoz. Igénytelensége és dekoratív megjelenése miatt kedvelt növény a hidegvizes és mérsékelten temperált akváriumokban, ahol búvóhelyet nyújt a garnéláknak és az ivadékhalaknak. Az 'antipyretica' fajnév a moha középkori felhasználására utal, amikor kéménytüzek oltására használták.
Aranyvessző
Forsythia x intermedia
A Forsythia x intermedia (aranyvessző) egy gyors növekedésű, lombhullató dísznövény az olajfafélék (Oleaceae) családjából, amely a Forsythia viridissima és a Forsythia suspensa keresztezéséből született hibrid. Kora tavasszal, még a levelek kihajtása előtt, sűrű, aranysárga, harang alakú virágok borítják el vékony, ívelt ágait, ezért az egyik legkorábbi és leglátványosabb tavaszi jelzőnövény a kertekben. Felnőttkorában akár 2,5-3 méter magasra és 3-3,5 méter szélesre is megnőhet, gyakran szabadon álló díszcserjeként vagy sövényként ültetik.
Pézsmaszamóca
Fragaria moschata
A Fragaria moschata, közismert nevén pézsmaszamóca, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Közép-Európában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Indákkal lassan terjedő talajtakarást képez, apró, sötétvörös, rendkívül intenzív illatú gyümölcsöket terem, melyek íze a szamóca, a málna és az ananász különleges keverékére emlékeztet. A modern kerti szamócával ellentétben a legtöbb példány funkcionálisan kétlaki, így a bőséges terméshez hím- és nőivarú növények egymás mellé ültetése szükséges.
Erdei szamóca
Fragaria vesca
A Fragaria vesca, közismert nevén erdei szamóca vagy ligeti szamóca, egy finom évelő növény, amely Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Kis, rendkívül illatos, piros gyümölcsöket terem, amelyeket kivételes ízükért nagyra becsülnek – messze felülmúlva a termesztett fajtákat. Fehér, ötszirmú virágai és háromkaréjos levelei vonzó talajtakaróvá teszik kerti, réti és erdőszéli környezetben egyaránt.
Virginiai szamóca
Fragaria virginiana
A Fragaria virginiana, közismert nevén virginiai szamóca vagy vad szamóca, egy észak-amerikai őshonos évelő talajtakaró növény, amely a Rosaceae (rózsafélék) családba tartozik. Newfoundlandtól Georgiáig, valamint nyugat felé Oklahomáig elterjedt, és ez az egyik szülőfaja a modern termesztett szamócának (Fragaria × ananassa). Indák révén alacsony, kúszó telepeket alkot, amelyek tavasszal apró, de rendkívül aromás piros bogyókat és kecses, ötszirmú fehér virágokat hoznak. Teljes naptól részárnyékig jól érzi magát, és kiváló talajvédő, beporzókat támogató, valamint ehető tájkertészeti növénynek számít.
Eper
Fragaria x ananassa
Az eperszamóca (Fragaria x ananassa) egy évelő lágyszárú növény, amelyet világszerte ízletes piros gyümölcseiről ismernek. Élénk zöld, háromleveles levelei és finom fehér virágai díszítik, amelyekből a bogyós termések fejlődnek.
Törpe Frailea
Frailea pumila
A Frailea pumila egy apró kaktusz, amely Dél-Brazília, Uruguay és Argentína füves pusztáin honos. A Cactaceae családba tartozik, és átmérője ritkán haladja meg az 5 cm-t. Legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a kleisztogám virágzás: sárga virágai kinyílás nélkül fejlődnek, önbeporzást végeznek és magot érlelnek — egy csendes szaporodási csoda, amely a kiszámíthatatlan környezethez való alkalmazkodás eredménye.
Kőris (nemzetség)
Fraxinus
A Fraxinus az olajfa-félék (Oleaceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége. 45–65 fajt foglal magában, amelyek általában közepes vagy nagy méretű fák, többnyire lombhullató, bár néhány szubtrópusi faj örökzöld. Ismert fajok közé tartozik a közönséges kőris (F. excelsior), a fehér kőris (F. americana) és a zöld kőris (F. pennsylvanica). A kőrisfák fontos tájképi fák, amelyeket nagy lombkoronájuk, őszi színpompájuk és faanyaguk miatt értékelnek.
Fehér füstike
Fumaria capreolata
A Fumaria capreolata, közismert nevén fehér füstike vagy kúszó füstike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó egynyári lágyszárú növény. Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de meghonosodott Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Amerika egyes részein is. Finoman szeldelt, kékesszöld levelei és vékony, akár egy méter hosszúságot is elérő szárai kacsos levélnyelek segítségével kapaszkodnak fel falakra, sövényekre és alacsonyabb növényzetre. Tavasztól nyárig – enyhébb éghajlaton egészen őszig – hozza laza fürtökben nyíló, akár húsz csöves virágból álló virágzatát. A virágok fehérek vagy krémszínűek, csúcsuk sötétvörös, a beporzást követően pedig rózsaszínűvé válnak. Bár a hagyományos népi gyógyászatban értékesnek tartják, több régióban környezeti gyomként kezelik, mivel képes elfojtani az alacsony növésű őshonos növényeket.
Orvosi füstike
Fumaria officinalis
Az orvosi füstike egy 10–50 cm magasságot elérő, egyéves lágyszárú növény, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos, Magyarországon szántóföldeken, kertekben és parlagokon gyakori gyomnövény. Kékesszürkés-zöld, finoman szeldelt, kétszer szárnyasan összetett levelei és fürtökben nyíló, halvány rózsaszínes-lilás, sötét bíbor csúcsú, sarkantyús virágai jellemzik. Termése a hosszánál szélesebb, csonka csúcsú makkocska.
Mauritiusi kender
Furcraea foetida
A mauritiusi kender (Furcraea foetida) egy évelő szukkulens növény, amely a Karib-térségből és Közép-Amerika északi részéről származik, az Asparagaceae családba tartozik. Látványos, hosszú, kardszerű levelekből álló rozettájáról ismerhető fel, rendkívül ellenálló növény, amelyet trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztenek díszítő célból. Erős levélrostjait hagyományosan kötél, textília és kézműves anyagok gyártására használták.
Liotard-gagea
Gagea fragifera
A Gagea fragifera egy kis évelő hagymás növény, amely Európa és Ázsia alpi és szubalpesi régióiban honos. Jellegzetessége a hó olvadása után röviddel megjelenő, élénk sárga, csillag alakú virága. Levelei keskenyek és tőlevelesek, alkalmazkodva a magashegyi környezet rövid vegetációs idejéhez.
Kokárdavirág
Gaillardia aristata
A kokárdavirág egy ellenálló évelő növény, amely Észak-Amerika középső részének prérijeiről és dombvidékeiről származik. Alacsony bokrokat alkot szürkészöld, lándzsás levelekkel, amelyeket késő tavasztól őszig margarétaszerű virágok borítanak a sárga, piros, narancs és réz élénk kombinációiban. Megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő, teljes napsütésben, szegényes és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, ideális választás szárazságtűrő kertekbe, beporzóbarát kertekbe és rusztikus szegélyágyásokba.
Kokárdavirág
Gaillardia pulchella
A Gaillardia pulchella, közismert nevén kokárdavirág vagy tűzkerék, egy gyors növekedésű egynyári (néha rövid életű évelő) vadvirág, amely az Egyesült Államok középső és déli részén, valamint Mexikóban őshonos. Virágfejei a vörös, narancssárga és sárga koncentrikus gyűrűivel az amerikai őslakosok által szőtt takarókra emlékeztetnek. 30–60 cm magasságot ér el, nyártól az első fagyokig virágzik, vonzva a pillangókat és a beporzókat.
Takaróvirág
Gaillardia x grandiflora
A Gaillardia x grandiflora, közismert nevén takaróvirág, egy erőteljes hibrid évelő növény, amely Észak-Amerikában őshonos. Feltűnő, margarétaszerű virágai piros, narancssárga és sárga árnyalatokban késő tavasztól őszig nyílnak, így a napos kertek egyik legszínesebb és legkevesebb gondozást igénylő dísznövénye. Rendkívül jól tűri a hőséget, az aszályt és a szegény talajokat, ott is virágzik, ahol sok más növény küzd a megmaradásért.
Kenderkefű
Galeopsis
A kenderkefű (Galeopsis) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növénynemzetség. Európában és Ázsiában őshonos, Észak-Amerikában meghonosodott egyéves növények. Száruk négyszögletes, a csomók alatt gyakran megvastagodott és érdes szőrökkel borított. Leveleik átellenesek, fűrészes szélűek, a csalánéhoz hasonlóak (de nem csípnek). Nyártól őszig hozzák rózsaszín, lila, fehér vagy halványsárga (mint a G. speciosa esetében lila ajkú) ajakos virágaikat, melyek álörvökben állnak. Erdőszéleken, szántóföldek szélén és nedves talajokon nőnek; több fajuk gyakori gyomnövény.
Közönséges kenderkefű
Galeopsis bifida
A közönséges kenderkefű az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű egynyári vadvirág, amely Európában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos, de mára Kanadában, az Egyesült Államok északi részén és Alaszkában is széles körben elterjedt. Felálló szárú, serteszőrös gyógynövény, amely körülbelül egy méter magasra nő; négyszögletes szára a levélcsomópontok alatt érezhetően megduzzadt, levelei keresztben átellenesek, fűrészes szélűek és tojásdad alakúak. Nyár közepétől őszig hozza kicsi, kétajkú, cső alakú virágait, amelyek lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatúak, és sűrűn csoportosulnak a szárvégeken – a kicsípett alsó ajak különbözteti meg közeli rokonától, a tarka kenderkefűtől (Galeopsis speciosa). Valódi pionír növény, amely kiválóan érzi magát bolygatott talajon, útmentéken, szántóföldek szélén és nedves parlagon, növényenként több ezer hosszú életű magot termelve. A tibeti és burját népi gyógyászatban régóta használják, jelenleg antioxidáns fenolos vegyületeit tanulmányozzák, bár toxicitásáról ellentmondásosak a jelentések.
Kicsiny gombvirág
Galinsoga parviflora
A Galinsoga parviflora az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egynyári növény, amely Dél- és Közép-Amerikából származik, de mára világszerte elterjedt gyomnövényként kertekben, szántóföldeken és bolygatott talajokon. Magassága 30 és 75 cm között mozog, levelei átellenesek és fűrészes szélűek, apró virágai pedig 3-8 fehér sziromból és egy központi sárga korongból állnak. Rendkívül gyors növekedésű: életciklusát alig 50 nap alatt befejezi, és növényenként több ezer magot termel. Bár gyomnövénynek tekintik, teljes mértékben ehető, és számos kultúrában kulináris és gyógynövényként használják, különösen Kolumbiában (az ajiaco leves alapvető fűszere).
Fehér galaj
Galium album
A fehér galaj egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, kúszó szárú, évelő vadvirág, amely a kávéval azonos családba (Rubiaceae - buzérfélék) tartozik. Szétterülő szőnyeget alkotó, négyszögletes száraikon örvökben elhelyezkedő, keskeny, fényes levelek találhatók. Nyár elején apró, mézillatú, fehér virágokból álló, légies fürtök borítják. Gyakori réteken, sövények mentén és meszes gyepeken; vadvirágos kertekben hosszú virágzási ideje és a beporzó rovarok számára nyújtott értéke miatt kedvelik.
Ragadós galaj
Galium aparine
A Galium aparine, közismert nevén ragadós galaj, egy kúszó, egynyári lágyszárú növény. Könnyen felismerhető örvös leveleiről és szárairól, amelyeket apró, horgos serteszőrök (trichomák) borítanak, lehetővé téve, hogy felületekhez, állatokhoz és ruhákhoz 'tapadjon'. Apró, csillag alakú fehér vagy zöldes virágokat hoz, amelyeket kis, bogáncsszerű termések követnek, amelyek szintén bundához és szövetekhez tapadnak a magok terjesztése érdekében.
Közönséges galaj
Galium mollugo
A közönséges galaj egy Európában őshonos, szétterülő évelő növény, amely sövények mentén, erdőszéleken és füves, meszes lejtőkön fordul elő. Négyszögletes szárai a környező növényzetre támaszkodva kapaszkodnak, keskeny levelekből álló örvöket és apró, csillag alakú fehér virágokból álló, légies fürtöket hoznak késő tavasztól nyár végéig.
Mexikói aranyzápor
Galphimia glauca
A Galphimia glauca, közismert nevén mexikói aranyzápor vagy thryallis, egy kompakt, örökzöld cserje, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Tavasztól őszig rengeteg kis, élénksárga, csillag alakú virágot hoz, amelyek lenyűgöző látványt nyújtanak, és vonzzák a kolibrikat valamint a lepkéket. A Galphimia gracilis-tól eltérően ennek a fajnak kerekebb levelei vannak, jellegzetes kékeszöld fonákkal. Értékes díszcserjének számít a kertekben, és hagyományos mexikói gyógyászatban is alkalmazzák.
Thryallis
Galphimia gracilis
A Thryallis egy évelő, rendkívül bőven virágzó cserje, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Élénk sárga virágai terminális fürtökben nyílnak, és olyan beporzókat vonzanak, mint a méhek és a pillangók. Rendkívül ellenálló és gyorsan növő növény, amely ideális sövénynek vagy díszcserjének napos kertekben.
szürke gyopárka
Gamochaeta coarctata
A Gamochaeta coarctata egy egynyári vagy kétéves téli lágyszárú növény, amely Dél-Amerikában (Kolumbiától Uruguayig) őshonos, és Eurázsia, Ausztrália, valamint Észak-Amerika egyes részein honosodott meg. Alacsony termetű (15-50 cm), fekvő vagy felemelkedő szárát sűrű fehér szőrzet borítja. Tőlevelei tőlevélrózsát alkotnak, lapát vagy lándzsás alakúak. Virágai sűrű füzérben helyezkednek el, hengeres fészekvirágzatokkal, amelyek kevés sárga csöves virágot tartalmaznak, nyelves virágai nincsenek.
Gaszteraloé
Gasteraloe
Az xGasteraloe egy nemzetségközi hibrid nemzetség (nothogenus), amely a Gasteria és az Aloe (leggyakrabban a sávos aloé – Gonialoe variegata vagy a szálkás aloé – Aristaloe aristata) keresztezéséből jött létre. Az eredmény egy szár nélküli vagy rövid szárú pozsgás, amely vastag, nyelv alakú levelekből álló tömött rozettákat alkot. A levelek általában pettyesek vagy mintásak, szélükön apró fogazattal. Egyesíti a Gasteria lassú, sarjadó növekedését az Aloe életerejével. Tavasszal és nyáron hosszú virágszárakat növeszt, melyeken csöves narancssárga, piros vagy rózsaszín virágok nyílnak, vonzva a beporzókat.
Gasztéria (nemzetség)
Gasteria
A Gasteria kompakt dél-afrikai pozsgás növények nemzetsége, amelyek rendkívül tűrik a szárazságot és a félárnyékot. Vastag, húsos leveleik szimmetrikus rózsákat vagy legyező szerű elrendezéseket alkotnak, amelyeket gyakran foltos vagy márványos mintázat díszít.
Bütykös gasteria
Gasteria batesiana
A Gasteria batesiana, közismert nevén bütykös gasteria, egy kisméretű, lassú növekedésű szukkulens, amely Dél-Afrika északi részén, KwaZulu-Natal, Szváziföld és Mpumalanga forró, sziklás völgyeiben őshonos. Vastag, sötétzöld leveleit keresztirányú sávokba rendeződött, kiemelkedő fehér szemölcsök borítják, ami a növénynek jellegzetes, rücskös textúrát kölcsönöz. Szár nélküli rozettái az alapnál fejlődő sarjakkal fokozatosan kis csoportokat alkotnak. Tavasszal íves szárakon halványrózsaszín, világoszöld végű cső alakú virágokat hoz, amelyek vonzzák a nektármadarakat.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.