2343 Könnyű növények | 2026 útmutató - 37. oldal
2343 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2343 Könnyű növények
1297–1332 megjelenítve a 2343-ból
Nádképű csenkesz
Lolium arundinaceum
A nádképű csenkesz (Lolium arundinaceum) egy robusztus, hidegtűrő évelő fűféle, amely Európában őshonos, és világszerte elterjedt. Mély gyökérrendszeréről – akár 90 cm-re is lenyúlhat – ismert, az egyik leginkább hő- és szárazságtűrő hidegtűrő fűfajta. Sűrű csomókat képez, tavasszal és ősszel erőteljesen növekszik, sokféle talaj- és fényviszony között jól érzi magát, a teljes naptól a félárnyékig. Széles körben használják gyepekhez, legelőkhöz, erózióvédelemhez és sportpályákhoz.
Angol perje
Lolium perenne
Az angol perje (Lolium perenne) az egyik legelterjedtebb és legfontosabb évelő pázsitfű a világon. Poaceae (pázsitfűfélék) családjába tartozó, tőrösen növő, sűrű, fényes, sötétzöld levelű évelő fűféle, amely 10–80 cm magasságra nő. Kiemelkedő taposástűrése és kivételes regenerálódó képessége miatt széleskörűen alkalmazzák sportpályákon, repülőtereken, parkokban és otthoni gyepeken. Gyors csírázása (5–10 nap) és erős növekedési üteme révén az egyik legmegbízhatóbb gyepalkotó fű, egyúttal fontos takarmánynövény a mezőgazdaságban.
Krétai ördögszem
Lomelosia cretica
A krétai ördögszem (Lomelosia cretica, korábbi nevén Scabiosa cretica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, félig örökzöld évelő cserje, amely a Földközi-tenger keleti medencéjéből, elsősorban Kréta szigetéről származik. Ezüstösen szürkészöld, tojás-lándzsa alakú levelei fölött késő tavasztól nyár közepéig nyílnak jellegzetes, gombostűpárna formájú, levendulás-rózsaszín virágai, amelyeket fehéren molyhos szárak tartanak. Szárazságtűrő, napkedvelő faj, amely sziklakertekbe és mediterrán hangulatú, jól szellőző, meszes talajú ültetésekbe illik a legjobban.
Lonc
Lonicera
A lonc (Lonicera) a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjába tartozó, mintegy 200 fajt számláló növénynemzetség, amely az északi féltekén terjedt el. Kúszónövényeket és cserjéket foglal magában, amelyek lehetnek lombhullatók vagy félörökzöldek. Bőséges virágzásukról, illatos, tölcséres virágaikról és díszes bogyóterméseikről ismertek. Az olyan fajok, mint a búbos lonc (Lonicera periclymenum) és a japán lonc (L. japonica), az európai és ázsiai kertek kedvelt növényei, amelyek vonzzák a beporzókat és a madarakat.
Jázminos lonc
Lonicera caprifolium
A Lonicera caprifolium, ismertebb nevén jázminos lonc vagy olasz lonc, egy Európából származó, erőteljes növekedésű lombhullató kúszónövény. Rendkívül illatos, tölcsér alakú virágokat hoz krém, fehér és rózsaszín árnyalatokban, melyek illata különösen az esti órákban intenzív. Gyakran használják pergolák, kerítések és falak befuttatására, romantikus hangulatot teremtve, miközben vonzza a méheket és a pillangókat.
Japán lonc
Lonicera japonica
A Lonicera japonica, közismert nevén japán lonc, egy Kelet-Ázsiából származó, erőteljes növekedésű, csavarodó szárú fás szárú kúszónövény. Intenzív illatú, tölcséres virágai fehéren nyílnak, majd aranysárgára színeződnek, vonzzák a kolibriket és a lepkéket. Bár édes illata és díszítőértéke miatt kedvelt, gyors és agresszív növekedése miatt eredeti élőhelyén kívül számos régióban invazív fajként tartják számon.
Buxuslevelű lonc
Lonicera nitida
A Lonicera nitida, közismert nevén buxuslevelű lonc, egy gyorsan növő örökzöld cserje, amely Kínából származik. A kertészetben széles körben értékelik sűrű, apró levelű lombozata miatt, amely kivételesen jól reagál a nyírásra és az alakításra. Sövények, topiáriák, talajborítók és szegélyültetések céljára egyaránt gyakran alkalmazzák; tavasszal apró, illatos fehér virágokat hoz, amelyeket kékes-lila bogyók követnek.
Tatár lonc
Lonicera tatarica
A tatár lonc (Lonicera tatarica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Közép-Ázsiában és Szibéria déli részén őshonos. Általában 2-3 méter magasra és szélesre nő, kékeszöld, ovális levelekkel és illatos, tölcséres, rózsaszíntől a fehérig terjedő virágokkal rendelkezik, amelyek késő tavasszal nyílnak, majd nyáron kerek, narancsvörös bogyók követik őket. Sűrű növekedése és korai virágzása miatt gyakran használják díszsövényként, azonban Észak-Amerika északkeleti és közép-nyugati részén, valamint Kelet-Kanadában invazív fajként tartják számon: levelei korábban hajtanak ki és később hullanak le, mint az őshonos cserjéké, így beárnyékolják a tavaszi vadvirágokat és kiszorítják az aljnövényzetet. Bogyói, bár vonzzák a magokat terjesztő madarakat, nagy mennyiségben fogyasztva enyhén mérgezőek az emberek és a háziállatok számára.
Mexikói kerítéskaktusz
Lophocereus marginatus
A mexikói kerítéskaktusz (Lophocereus marginatus) egy Mexikóban őshonos, magas, oszlopos kaktusz, amelyet hagyományosan élő kerítésként alkalmaznak a vidéki területeken. Egyenes, tüskékkel borított szárai hatékony természetes akadályt alkotnak. Gyorsan növekszik, akár 6 métert is elérhet, és tavasszal, valamint nyáron apró, rózsaszínes-piros virágokat hoz.
Kínai rojtosvirág
Loropetalum chinense
A kínai rojtosvirág (Loropetalum chinense) a varázsmogyorófélék (Hamamelidaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Kínából, Japánból és Észak-Indiából származik. Dísznövényként nagyra értékelik látványos, szalagszerű vagy rojtos virágai miatt, amelyek fürtökben nyílnak a tél végén és a tavasz elején. Lombja a népszerű fajtáknál (például a var. rubrum esetében) közvetlen napfény hatására intenzív lila vagy bordó árnyalatot ölt. Közepes növekedésű és kompakt alkatú, általában sövényként, szoliter cserjeként vagy szegélynövényként használják mérsékelt és meleg éghajlatú kertekben.
Szarvaskerep
Lotus
A szarvaskerep (Lotus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, évelő vadvirág, amely mérsékelt övi Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Késő tavasztól nyár végéig élénk sárgás-narancssárga virágszőnyeget alkot, amely vonzza a poszméheket és a lepkéket. Kiváló szárazságtűrő, jól fejlődik sovány talajokon is, és gyökérszimbiontái révén képes megkötni a légköri nitrogént, így értékes növény a réthelyreállítás és az erózióvédelem szempontjából.
Mocsári szarvaskerep
Lotus pedunculatus
A mocsári szarvaskerep (Lotus pedunculatus) Európában őshonos, évelő lágyszárú pillangósvirágú növény, amely nedves réteken, árkokban és vízpartokon nő. A rokon fajoktól az üreges szára és a visszahajló csészelevelei különböztetik meg. Aranysárga virágai ernyős virágzatba tömörülnek. Nitrogénmegkötő növény, amelyet takarmányként és vizes élőhelyek dísznövényeként is értékelnek.
Vékony kerep
Lotus tenuis
A Lotus tenuis, közismert nevén vékony kerep, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó alacsony növésű, évelő hüvelyes növény, amely közeli rokonságban áll a szarvas kereppel. Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos, de mára világszerte meghonosodott. 30-45 cm magas, tömött, bokros csomókat alkot, vékony, kopasz levelekkel és élénksárga virágfürtökkel, amelyek az elnyílás során narancsvörösre színeződnek. Nitrogénmegkötő növényként természetes úton javítja a talaj termőképességét, ezért kedvelt választás beporzóbarát rétekhez, erózióvédelemre és alacsony igényű takarmánynövényként.
Ékszer orchidea
Ludisia discolor
A Ludisia discolor, közismert nevén az ékszer orchidea, egy talajon élő orchidea, amelyet elsősorban lenyűgöző, bársonyos lombozatáért – nem pedig virágaiért – kedvelnek. Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben őshonos növény levelei mélyzöldtől szinte feketéig terjedő árnyalatúak, csillogó arany, vörös vagy rózsaszín erekkel és burgundi színű fonákkal díszítve. A legtöbb orchideával ellentétben nem fákon, hanem talajban él, és kúszó rizómái révén sűrű, elegáns töveket alkot.
Nyolcosztatú tóalma
Ludwigia octovalvis
A Ludwigia octovalvis, közismert nevén nyolcosztatú tóalma, az Onagraceae (ligetszépefélék) családjába tartozó évelő növény, amely a világ trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos. Természetes módon folyópartokon, mocsarakban, rizsföldeken, árkokban és vizes élőhelyeken nő, magassága elérheti a 3 métert is. Felálló, elágazó szárai az alapjuknál fásodnak, míg lándzsás, fényes levelei elegáns megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Négy szirmú sárga virágai nagy számban jelennek meg az ágak mentén tavasztól nyárig, vonzva a beporzókat, például a méheket és más rovarokat. Az ázsiai, afrikai és amerikai közösségek széles körben alkalmazzák a népi gyógyászatban emésztőrendszeri panaszok, reuma, cukorbetegség és bőrproblémák kezelésére.
Szivacstök
Luffa aegyptiaca
A Luffa aegyptiaca, közismert nevén szivacstök vagy sima luffa, a Cucurbitaceae család erőteljes, egyéves kúszónövénye, amely Dél- és Délkelet-Ázsiából származik. A trópusokon széles körben termesztik, és különösen nagyra értékelik rostos, érett terméséért, amelyből szárítás után természetes szivacs válik, fürdéshez és tisztításhoz egyaránt. A növény feltűnő, élénksárga virágokat hoz, és megfelelő támasztékkal akár 9 méteres hosszúságot is elérhet.
Holdviola
Lunaria
A holdviola (Lunaria annua) egy kétéves növény a káposztafélék (Brassicaceae) családjából, amelyet világszerte termesztenek kertekben illatos rózsaszín, lila és fehér virágai, és főleg áttetsző, ezüstös maghüvelyei miatt, amelyek érmékre vagy teliholdra emlékeztetnek. Délkelet-Európából és Nyugat-Ázsiából származik, a növény az első évben levélrozettát képez, és csak a második évben virágzik, amikor eléri a 60-90 cm magasságot. Virágzás után a zöld hüvelyek beérnek és elveszítik külső rétegeiket, felfedve egy papírszerű, fényes belső válaszfalat, amelyet gyakran használnak száraz virágkötészetben.
Kerti holdviola
Lunaria annua
A kerti holdviola (Lunaria annua) a keresztesvirágúak családjába tartozó, parasztkertekben kedvelt kétéves növény. Tavasszal nyíló lila vagy fehér virágaiért, valamint később megjelenő papírszerű, áttetsző, érme alakú terméstokjaiért termesztik, amelyek a szárazvirág-kötészet kedvelt alapanyagai.
Erdei perjeszittyó
Luzula
A Luzula a Juncaceae családba tartozó, fűszerű évelők nemzetsége, közismert nevén erdei perjeszittyó. Sűrű, fényes zöld levelekből álló, finom, selymes szőrökkel borított szélű bokrokat alkotnak, melyeket tavasszal levegős, apró, barna és krémszínű virágokból álló bugák díszítenek. Árnyéktűrő és alacsony karbantartású növények, elsősorban talajtakaróként ültetik őket fás kertekben és árnyékos ágyásokban.
Goji bogyó
Lycium barbarum
A Lycium barbarum, közismert nevén goji vagy goji bogyó, egy Kínában őshonos lombhullató fás cserje, amelyet tápanyagokban gazdag pirosas-narancssárga gyümölcseiért és a hagyományos kínai orvoslásban való hosszú távú alkalmazása miatt értékelnek. Akár 3 méter magasra is megnövő, ívesen elhajló ágrendszerű cserje, amelyet gyümölcstermő növényként és díszes sövényként egyaránt termesztenek.
Európai vízi-pöfeteg
Lycopus europaeus
Az európai vízi-pöfeteg (Lycopus europaeus) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely egész Európában, a Kaukázusban és Nyugat-Ázsiában elterjedt. Elsősorban vízpartokon, nádasokban és sásosokban nő, nedves vagy elárasztott, tápanyagban gazdag talajon. A 30–120 cm magas növény átellenes, mélyen karéjos leveleket növeszt, melyek formája a farkas lábnyomára emlékeztet – innen ered a magyar és a latin neve is (görögül „lykos” = farkas, „pous” = láb). Júliustól szeptemberig apró, fehér, lila pöttyös ajakos virágok jelennek meg a levélhónaljakban, melyek számos vadméhet, zengőlegyet és lepkét vonzanak. A növény föld alatti indákkal gyorsan terjeszkedik.
Vörös pókliliom
Lycoris radiata
A Lycoris radiata egy Kelet-Ázsiából származó hagymás évelő, amely kora ősszel hozza levéltelen szárait, tetejükön tüzes vörös, pókszerű virágokkal. A szalagszerű levelek csak a virágzás után jelennek meg, áttelelnek, majd kora nyáron eltűnnek, amikor a hagyma nyugalmi állapotba kerül. A növény minden része erősen mérgező a likorin alkaloidok miatt.
Varázsliliom
Lycoris squamigera
A Lycoris squamigera az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó télálló hagymás növény, amely meglepő virágzási ciklusáról ismert: keskeny, ezüstöszöld levelei kora tavasszal jelennek meg, fotoszintetizálnak, majd a nyár elejére teljesen visszaszáradnak, csupaszon hagyva a talajt. Később, szinte a semmiből, a nyár végén levéltelen virágszárak törnek elő, melyeken illatos, tölcsér alakú, rózsaszínes virágok nyílnak fürtökben. A növény minden része likorin alkaloidokat tartalmaz, ezért gyermekektől és háziállatoktól távol tartandó.
Lizinka
Lysimachia
A Lysimachia (lizinka) a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó virágos növények népes és változatos nemzetsége. A nemzetség mintegy 180 egynyári és évelő fajt foglal magában, amelyek az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonosak, legnagyobb fajgazdagságuk Kínában található. A fajok a felálló szárú évelőktől, mint a pettyes lizinka (Lysimachia punctata) és a közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), a kúszó növekedésűekig terjednek, mint a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia). Virágaik jellemzően öttagúak, sárga, fehér, rózsaszín vagy lila színben pompáznak. Számos faj kedveli a nedves, vizes élőhelyeket, így kiváló választást jelentenek kerti tavak partjára és esőkertekbe.
Kúszó Lizinka
Lysimachia nummularia
A Lysimachia nummularia, közismert nevén Kúszó Lizinka, egy erőteljes, alacsonyan növő évelő talajtakaró növény. Jellemzőek rá a kis, kerek, lime-zöldtől aranyszínűig terjedő, érmékre emlékeztető levelek, és nyáron élénk sárga, csészealakú virágokat fejleszt. Nagyon értékes a nedves területek gyors befedésére, valamint tartályokban gyönyörű csüngő növényként is alkalmazzák. Akváriumi körülmények között, víz alá merítve is nevelhető.
Arany kúszó pénzlevelű
Lysimachia nummularia 'Aurea'
A Lysimachia nummularia 'Aurea' az európai kúszó pénzlevelű aranylevelű kultivárja, amely sűrű, alacsony növekedésű szőnyeget alkot élénk sárgazöldtől aranysárgáig terjedő lombozattal. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként, lápkertekben, vízfelületek mentén és csüngő kosarakban.
Füzike (nemzetség)
Lythrum
A Lythrum a Lythraceae (füzikevirágúak) családjába tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, amely vizes élőhelyeken, folyópartokon és mocsaras területeken fordul elő szerte a világon. A legismertebb faj, az L. salicaria (közönséges füzike) nyáron sűrű, rózsás-lila virágfüzéreket fejleszt, és Észak-Amerikában inváziós növénynek számít.
Réti füzény
Lythrum salicaria
A réti füzény Európában és Ázsiában őshonos mocsári évelő növény, amely nyáron nyíló, magas, mutatós bíborvörös virágfüzéreiről ismert. Nedves réteken, mocsarakban és tavak szélén erőteljesen növekszik. FIGYELEM: Észak-Amerika vizes élőhelyein rendkívül invazív fajnak számít, ahol sűrű monokultúrákat alkotva kiszorítja az őshonos növényzetet — emiatt az Egyesült Államok számos államában és Kanada tartományaiban tilos vagy korlátozott az ültetése és árusítása.
Macaranga
Macaranga tanarius
A Macaranga tanarius egy gyorsan növő úttörő fa, amely az Euphorbiaceae családba tartozik, és Délkelet-Ázsiából, Dél-Kínából, Ausztráliából és a csendes-óceáni szigetekről származik. Természetes élőhelyén 4-15 méter magasra nő, és nagy, pajzs alakú, kerekded, bársonyos tapintású leveleiről ismerhető fel, melyek levélnyele a levél fonákjának közepe felé, nem pedig a szélénél illeszkedik. Jellemzően másodlagos erdők, tisztások és bolygatott területek kolonizáló faja, innen ered a „napernyőfa” elnevezés. Zöldessárga virágokat hoz fürtökben, amelyek tüskés, háromrekeszes tokterméseket eredményeznek fekete magokkal.
Narancseper
Maclura pomifera
A narancseper (Maclura pomifera) egy közepes vagy nagy termetű lombhullató fa, amely az Egyesült Államok déli-középső síkságain (Oklahoma, Texas, Arkansas) őshonos. Ismert nagy, ráncos, zöldessárga terméseiről, amelyek a narancsra emlékeztetnek, de az ember számára élvezhetetlenek és nem ehetőek. Történelmileg tüskés sövényként használták a szögesdrót feltalálása előtt, rendkívül sűrű és tartós fáját pedig az észak-amerikai őslakosok nagyra értékelték íjkészítéshez.
Déli magnólia
Magnolia grandiflora
A Magnolia grandiflora, vagyis a déli magnólia vagy bikaöböl magnólia, egy fenséges örökzöld fa, amely az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos. Hatalmas, krémes fehér, illatos virágairól ismert, amelyek átmérője elérheti a 30 cm-t, valamint fényes, sötétzöld leveleiről, amelyek fonákja jellegzetesen rozsdabarna színű. Lenyűgöző termetével akár 24 méter magasságot is elérhet.
Tüskétlen mahónia 'Soft Caress'
Mahonia eurybracteata
A Mahonia eurybracteata 'Soft Caress' egy Kínából származó örökzöld díszcserje, amely puha, tüskétlen, keskeny leveleiről ismert. Levelei rozettákba rendeződnek, és megjelenésükben a páfrányokra emlékeztetnek. Késő nyártól kora tavaszig hozza citromsárga, édes illatú virágfürtjeit, melyeket később a madarak által kedvelt kék bogyók követnek. A cserje kompakt, felfelé törő növekedésű, ritkán haladja meg az egy méteres magasságot, így kiválóan alkalmas talajtakarónak vagy szoliter növénynek az árnyékos kertekbe.
Árnyékvirág
Maianthemum
A Maianthemum az Asparagaceae (spárgafélék) családjába (Nolinoideae alcsalád) tartozó, több mint 35 rizómás évelő fajt számláló nemzetség, amely Észak-Amerikában, Európában és Kelet-Ázsiában őshonos. Ez egy NEMZETSÉG-profil, amely több fajt is magában foglal – köztük az M. racemosum-ot (fürtös árnyékvirág, Észak-Amerika) és az M. bifolium-ot (kétlevelű árnyékvirág, Európa/Ázsia) – nem pedig egyetlen fajt. A növények lassan terjednek vastag, kúszó rizómáik segítségével, szív vagy lándzsa alakú levelekkel és apró, fehér, csillag alakú virágfürtökkel rendelkeznek, melyeket ősszel piros bogyók követnek.
Rézszínű jégnövény
Malephora crocea
A Malephora crocea egy alacsony növésű, örökzöld talajtakaró pozsgás a jégnövényfélék (Aizoaceae) családjából, mely Dél-Afrikából származik. Húsos, háromszög keresztmetszetű levelei szürkészöldtől vörösesig változó színűek, aszály idején rézvörösre színeződnek. Tavasztól őszig sárga, narancssárga vagy vörös, sokszirmú virágokat hoz, melyek csak napsütésben nyílnak ki teljesen. Fás, kúszó szárai gyökeret eresztenek, ahol talajt érnek, így sűrű, terjedő szőnyeget alkotva.
Barbadosi cseresznye
Malpighia glabra
A Malpighia glabra, közismert nevén barbadosi cseresznye vagy acerola, egy trópusi gyümölcscserje, amely a Karib-térségben, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos. Világszerte elismerik, mint az egyik leggazdagabb természetes C-vitamin-forrás: kis piros cseresznyéi édes-savanykás ízűek, és évente többször is beérnek. Egyaránt értékes dísznövényként és ehető gyümölcsként.
Vadalma
Malus sylvestris
A Malus sylvestris, közismert nevén vadalma, egy kis vagy közepes termetű lombhullató fa, amely Európában és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos. A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, és akár 10 méter magasra is megnőhet. Tavasszal mutatós fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz, melyeket apró, savanyú és fanyar gyümölcsök (2–4 cm) követnek; a nemesített alma őse. Nagy ökológiai értékkel bíró faj, több mint 90 rovarfajnak ad otthont, valamint táplálékot biztosít madaraknak és emlősöknek. Idősebb korára kérge rücskössé és repedezetté válik, sűrű, tövises ágrendszere pedig kiváló élőhelyet nyújt a vadvilág számára.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.