2343 Könnyű növények | 2026 útmutató - 42. oldal

Amerikai bazsalikom

Ocimum americanum

Az amerikai bazsalikom (Ocimum americanum) egy egynyári fűszernövény, amely a trópusi Afrikában és Dél-Ázsiában őshonos, de mára a trópusokon, többek között Brazíliában is meghonosodott. Apró, enyhén szőrös levelei citrusos, lime-szerű illatot árasztanak. Ellenállóbb a betegségekkel szemben, mint a kerti bazsalikom, különösen a peronoszpórával szemben.

Bazsalikom

Ocimum basilicum

A bazsalikom (Ocimum basilicum) egy népszerű egynyári aromás fűszernövény, amely Indiából és Délkelet-Ázsiából származik. Világszerte széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és aromaterápiás célokra. Jellegzetes élénkzöld, ovális levelei és nyáron virágzó apró fehér vagy rózsaszín virágai vannak.

Görög bazsalikom

Ocimum basilicum var. minimum

A görög bazsalikom (Ocimum basilicum var. minimum) a közönséges bazsalikom egy kompakt, bokros növekedésű változata, amely az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Törpe vagy bokros bazsalikomként is ismert; sűrű, gömbölyded, akár 30 cm magas bokrot alkot, amelyet apró, ovális és rendkívül aromás levelek borítanak. Egynyári fűszernövény (melegebb éghajlaton rövid életű évelő), amelyet a mediterrán konyhában és dísznövényként is nagyra értékelnek teraszokon vagy ablakpárkányokon tartott kaspókban. Apró, fehértől a világosliláig terjedő virágai nyáron nyílnak, vonzzák a méheket és más beporzókat. Kompakt méretének és gyors növekedésének köszönhetően az egyik legnépszerűbb konyhai fűszernövény kis helyen vagy beltéren való termesztéshez.

Afrikai bazsalikom

Ocimum gratissimum

Az afrikai bazsalikom (Ocimum gratissimum) egy fás, bokros bazsalikomfaj, amely a trópusi Afrika és Ázsia őshonos növénye, és széles körben termesztik Brazíliában és Nyugat-Afrikában. A közönséges bazsalikommal ellentétben akár 3 méter magasságú nagy cserjévé nő, erősen aromás levelei eugenolban és timolban gazdagok – szegfűszegszerű illatot kölcsönözve neki. Nyugat-Afrikában kulináris fűszernövényként és gyógyászati növényként egyaránt nagyra értékelik, amelyet fertőzések, láz, cukorbetegség és gyulladások kezelésére használnak.

Szent bazsalikom

Ocimum tenuiflorum

A szent bazsalikom (Ocimum tenuiflorum), más néven Tulsi, egy illatos, szent fűszernövény, amely az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában őshonos. A hinduizmusban Lakshmi istennő megtestesüléseként tisztelik, és több mint 3000 éve alkalmazzák az ájurvédikus gyógyászatban. Ez az egyenes, bokros félcserje 30–60 cm magasra nő, illatos zöld vagy lila levelekkel, és nyáron kis lila-rózsaszín virágfürtöket hoz.

Ligetszépe

Oenothera

A ligetszépe (Oenothera) az Amerikából származó ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó, mintegy 145 vadvirágfajt számláló nemzetség. Fajuktól függően lehetnek egynyáriak, kétnyáriak vagy évelők; lándzsás levelekből álló tőlevélrózsát alkotnak, melyet négy szirmú, csésze alakú, sárga, rózsaszín vagy fehér virágok koronáznak meg. Sok faj virágai alkonyatkor vagy éjszaka nyílnak ki, és dél körül záródnak be – ez a tulajdonság adta népi elnevezésüket, valamint az alkonyathoz és a rejtett szépséghez fűződő szimbolikus jelentésüket.

Közönséges ligetszépe

Oenothera biennis

Az Oenothera biennis, közismert nevén közönséges ligetszépe, egy Észak-Amerikából származó kétéves növény. Élénk sárga virágairól ismert, amelyek alkonyatkor nyílnak ki gyorsan, és enyhe illatot árasztanak az éjjeli beporzók vonzása érdekében. Az első évben a növény alacsony, tőlevélrózsát alakít ki, a második évben pedig magas, virágzó szárat fejleszt. A gyógynövényiparban széles körben ismerik magjaiból sajtolt olajáról, amely gazdag gamma-linolénsavban.

Kétéves gaura

Oenothera gaura

Csókok

Oenothera suffulta

Az Oenothera suffulta, közismert nevén Csókok vagy Útszéli gaura, egy kis termetű egynyári vagy rövid életű évelő növény, amely dél-közép-Texasból, Oklahomából és Észak-Mexikóból származik. Finom, rózsaszín, fehér és piros virágai alkonyatkor nyílnak ki. Korábban Gaura suffulta néven volt ismert, az Onagraceae családba tartozik, és szegény, homokos talajokon fejlődik a legjobban, kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik.

Olajfa

Olea europaea

Az olajfa (Olea europaea) egy közepes méretű, örökzöld fa, amely a Mediterrán-vidékről, Ázsiából és Afrikából származik. Széles körben termesztik gyümölcséért, az olajbogyóért, valamint az abból sajtolt olívaolajért. Jellegzetes ezüstös-zöld levelei és csomós, szürke kérge van, amely az évek múlásával egyre érdesebb lesz. Az olajfa a béke, a hosszú élet és a jólét egyetemes jelképe.

Arbequina olajfa

Olea europaea 'Arbequina'

Az Arbequina olajfa (Olea europaea 'Arbequina') egy spanyol olajfa fajta, amely a katalóniai Arbeca régióból származik. Kompakt méretéről, öntermékenységéről és korai terméshozataláról ismert, ezek a tulajdonságok tették az egyik legnépszerűbb fajtává cserepes termesztésre, kis kertekbe és sövényekbe. Levelei örökzöldek, fonákjuk ezüstös, tavasszal apró, krémesfehér virágokat hoz, melyeket zöld olajbogyók követnek, amelyek lilás árnyalatúra érnek, és mind gourmet olívaolaj, mind befőtt készítésére használhatók.

Törpe olajfa

Olea europaea 'Montra'

A Little Ollie a mediterrán olajfa egy kompakt, terméketlen fajtája, amelyet kerek, sűrű formája és ezüstös-zöld, örökzöld lombozata miatt kedvelnek. A Monrovia által kifejlesztett steril szelekció megőrzi az olajfa klasszikus megjelenését, a lehulló olajbogyók okozta rendetlenség nélkül, ideális sövényekhez, konténeres növényekhez és topiary-hoz. Nagyon jól tűri a szárazságot, a hőséget és a sós szellőt, ha már meggyökeresedett, teljes napon, minimális gondozással jól növekszik.

Kígyószakáll

Ophiopogon

Az Ophiopogon az Asparagaceae családba tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, Kelet- és Délkelet-Ázsiából származik, az Ophiopogon japonicus a legelterjedtebb faj. Sűrű, vékony, lineáris és íves levelekből álló bokrokat képez, amelyek vastag fűre hasonlítanak, egységes sötétzöld szőnyeget hozva létre. Széles körben használják talajtakaróként árnyékos kertekben, ágyásszegélyekben és járókövek között, mivel jól tűri azokat a területeket, ahol a közönséges fű a napfény hiánya miatt nem él meg. Nyáron apró, diszkrét, fehér-világos lila virágokat hoz, amelyeket díszes kobaltkék bogyók követnek.

Fehér kígyószakáll

Ophiopogon jaburan

A fehér kígyószakáll (Ophiopogon jaburan) Japánból és Dél-Koreából származó évelő lágyszárú növény, amelyet gyakran használnak díszítő talajtakaróként árnyékos kertekben. Kompakt csomókat alkot hosszú, keskeny és íves, sötétzöld vagy fehér csíkos (tarka) levelekből. Nyáron apró fehér vagy lila virágokat hoz, melyeket dekoratív kékes-lila bogyók követnek. Ellenálló, alacsony gondozási igényű, és enyhe éghajlaton a félárnyékot és a teljes napsütést is jól tűri.

Mondo fű

Ophiopogon japonicus

Az Ophiopogon japonicus, közismert nevén mondo fű vagy törpe liliomfű, egy örökzöld évelő talajtakaró növény, amely Japánból és Kelet-Ázsiából származik. Sűrű, alacsonyan növő, sötétzöld, fűszerű lombozatú párnákat alkot, és széles körben alkalmazzák árnyékos kertekben. Nyáron apró, fehér vagy halvány lila virágokat hoz, amelyeket díszítő, kobalt-kék bogyók követnek.

Fügekaktusz

Opuntia

Az Opuntia, közismert nevén fügekaktusz vagy medvetalpkaktusz, az Amerikában, különösen Mexikóban őshonos kaktuszok egyik nemzetsége. Lapos, lapátszerű hajtásai (kladódiumok), tüskéi és mutatós virágai a világ egyik legismertebb növényévé teszik. Ehető gyümölcsöket (kaktuszfüge) és hajtásokat (nopal) terem, amelyeket évezredek óta használnak a mexikói konyhában.

Édes kaktuszfüge

Opuntia dillenii

Az Opuntia dillenii, közismert nevén édes kaktuszfüge, egy erőteljes kaktuszfaj, amely a Karib-térség és az amerikai tengerpartok vidékéről származik. Ovális, tüskékkel borított lapjai tavasszal és nyáron élénk sárga virágokat hoznak, amelyeket ehető, vöröses-lila termések követnek. Kivételesen szárazságtűrő és hőálló, szegényes, homokos talajon is megél, minimális gondozást igényel.

Tüskés körte

Opuntia ficus-indica

Az Opuntia ficus-indica, közismert nevén tüskés körte vagy indiai füge, egy nagy, faszerű kaktusz, amely Mexikóból származik. Jellegzetessége a lapított szárszegmensekből álló, ún. kladódiumokból (párnákból) álló felépítés, amelyek apró, kampós szőrök (glochidák) csoportjait viselik. Tavasszal és nyáron feltűnő, sárga-narancsvörös virágokat hoz, amelyeket ehető termések – ún. tunák vagy tüskés körték – követnek. A világ egyik gazdaságilag legjelentősebb kaktuszfaja.

Törékeny fügekaktusz

Opuntia fragilis

Az Opuntia fragilis, vagy törékeny fügekaktusz, egy alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktuszfaj, amely Észak-Amerika nyugati részének prérijein és sziklás kibúvásain őshonos, Kanadától egészen Texasig. A kontinens leghidegtűrőbb kaktuszfajának tartják, amely akár a -30 °C alatti téli hőmérsékletet is túléli. Kis szártagjai (kladódiumai) a legkisebb érintésre is leválnak és könnyen gyökeret eresztenek ott, ahová hullanak – innen ered a „fragilis” (törékeny) név, és ez a növény természetes szaporodásának fő módja.

Heverő fügekaktusz

Opuntia humifusa

Az Opuntia humifusa, közismert nevén heverő fügekaktusz vagy ördögnyelv-fügekaktusz, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktusz. Lapos, glochidákkal (apró tüskékkel) teli szártagokat növeszt, késő tavasszal és kora nyáron pedig lenyűgöző, akár 10 cm átmérőjű sárga virágokat hoz. Késő nyáron ehető, vöröses terméseket érlel. A világ egyik leginkább fagytűrő kaktusza, akár a -12°C-os hőmérsékletet is elviseli.

Heverő fügekaktusz

Opuntia macrorhiza

Az Opuntia macrorhiza egy alacsony növésű, szőnyegalkotó medvetalpkaktusz, amely az Egyesült Államok középső és déli részén, valamint Észak-Mexikóban őshonos, Coloradótól és Utah-tól keletre Wisconsinig és Missouriig, délen pedig Texasig terjed. Az egyik leginkább télálló Opuntia faj, amely akár az USDA 3a zóna hidegét is túléli. Lapított, kékesszöld szártagjait (kladódiumait) csavarodott, gyakran visszahajló tüskék védik. Kora nyáron élénksárga, narancsvörös közepű virágokat hoz, melyeket húsos, ehető termések követnek.

Nyúlfüles kaktusz

Opuntia microdasys

Közép- és észak-mexikói őshonos kaktusz, amelyet jellegzetes, ovális lapátjai tesznek felismerhetővé. Ezeket fehér vagy sárga glochidák borítják, bársonyos megjelenést kölcsönözve a növénynek. Akár 60 cm magass��gú, sűrű bokrokat alkot, és mind beltéri, mind kültéri dísznövényként igen nagy becsben tartják.

Csüngő kaktuszkörtés opuntia

Opuntia monacantha

Az Opuntia monacantha, közismert nevén csüngő kaktuszkörtés opuntia, Dél-Amerikából (Brazíliából, Argentínából, Uruguayból és Paraguayból) származó kaktuszfaj. Lapos, élénkzöld lapátjai sárga virágokat és színes, ehető gyümölcsöket viselnek. Ez az ellenálló, szárazságtűrő faj teljes napsütésben és jól elvezető homokos talajban érzi magát a legjobban, kiváló választás alacsony gondozásigényű kertekbe és napos belső terekbe.

Fügekaktusz

Opuntia orbiculata

Az Opuntia orbiculata a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó, Amerika száraz és félszáraz vidékein őshonos pozsgás növény. Bokros növekedésű, lapított, húsos szártagokból (úgynevezett „medvetalpakból”) áll, melyeket glochidiák — apró, horgas tüskék — borítanak, amelyek érintésre könnyen leválnak. Rusztikus megjelenésű, egymásra épülő szegmensekből fejlődő növény, amely késő tavasszal és kora nyáron hozza nagy, látványos virágait, melyeket ehető termések (tuna) követnek.

Vörösbarna fügekaktusz

Opuntia rufida

Az Opuntia rufida egy bokros termetű, sűrűn elágazó kaktusz, amely a texasi Big Bend vidékén található Chihuahuan-sivatagban és Észak-Mexikóban őshonos. Lapított, kékeszöld szártagjai (kladódiumai) tövis nélküliek, de sűrűn borítják vörösesbarna glochidiák (horgas szőrök), amelyek fahéjszínű megjelenést kölcsönöznek a növénynek. Magyarul gyakran nevezik vak fügekaktusznak is, mivel a glochidiák a legelő állatok szemébe kerülve vakságot okozhatnak. Nyáron sárga virágokat hoz, amelyek később sárgabarack vagy vörös színűvé válnak, ezeket pedig vöröses, ehető termések követik.

Bársonyos fügekaktusz

Opuntia tomentosa

Az Opuntia tomentosa, közismert nevén bársonyos fügekaktusz, egy fásodó törzset növesztő, akár fa termetűvé is fejlődő kaktuszfaj, amely Mexikó központi részének félsivatagos felföldjeiről származik. Lapos szártagjait (úgynevezett kaktuszfüleit) finom, bársonyos szőrzet borítja, innen ered a 'tomentosa' (molyhos) elnevezés. A természetben 3-6 méteresre, esetenként akár 8 méter magasra is megnőhet. Tavasszal és nyáron sárga vagy narancssárga, néha vöröses árnyalatú virágokat hoz, melyeket édes, ehető, lilásvörös termések, úgynevezett 'tunák' követnek. Megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő; a teljes napsütést és a jó vízelvezetésű, homokos talajt kedveli. Dísznövényként, valamint ehető hajtásai és gyümölcse miatt egyaránt termesztik.

Tüskés körte kaktusz

Opuntia tuna

Az Opuntia tuna, közismert nevén tüskés körte kaktusz vagy karibi tüskés körte, egy erőteljes, oszlopos kaktusz, amely a Karib-térségből és a trópusi Amerikából származik. Lapított párnái (kladódjai) tüskékkel és glochidákkal fegyverzettek, tavasszal és nyáron feltűnő sárga-narancssárga virágokat hoz, amelyeket ehető, vöröses termések követnek.

Dögvirág

Orbea variegata

Az Orbea variegata, közismert nevén dögvirág vagy tengericsillag-növény, egy alacsonyan növő pozsgás növény, amely Dél-Afrika Fokföldi tartományából származik. Feltűnő, akár 8 cm átmérőjű, csillag alakú virágokat hoz, amelyek sárga vagy törtfehér színűek, sötét gesztenyebarna foltokkal, és döghöz hasonló szagot árasztanak a légybeporzók vonzása érdekében.

Andoki aggastyánkaktusz

Oreocereus celsianus

Lassan növő oszlopkaktusz, amely Bolívia, Peru és Argentína andoki régióiból származik, ahol 2900 és 3600 méter közötti magasságban honos. Felálló, az alapnál elágazó szárai – melyeket sűrű fehér gyapjú és hosszú, sárgás tüskék borítanak – a természetben akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, bár termesztésben ritkán haladják meg az 1 métert. A szárak tetejét borító fehér „szakáll” megvédi a növényt az intenzív napsugárzástól és a magaslati élőhelyére jellemző nagy hőingadozástól; ez a jellegzetesség kölcsönzi népi elnevezéseit is. Tavasszal cső alakú, rózsaszínes-lilás virágokat hoz, melyeket általában kolibrik poroznak be, ezeket pedig apró, gömbölyded termések követik.

Andoki aggastyánkaktusz

Oreocereus trollii

Az Oreocereus trollii egy gyapjas kaktuszfaj, amely Dél-Bolívia és Észak-Argentína andoki régióiból származik, ahol 2900 és 4300 méter közötti száraz hegyoldalakon él. Tőből elágazik, és alacsony, vastag szárú csoportokat alkot, melyek átmérője 6-10 cm. A fiatal szárak szinte gömb alakúak, idővel oszlopossá válnak, és a természetben elérhetik az 1 méteres magasságot, bár cserépben általában 50 cm alatt maradnak. Minden száron 15-25 alacsony, erősen bordázott rész található, melyet sűrű fehér gyapjú borít – ez valójában finom, szőrszerű, akár 7 cm hosszú sugártövisek tömege. Ebből a gyapjúból 3-5 robusztus, akár 5 cm-es központi tövis emelkedik ki, melyek sárga, narancssárga, vöröses vagy barna színűek, sötétebb heggyel. A gyapjú védi a növényt az intenzív magaslati napsütéstől és az éjszakai enyhe fagyoktól. A kifejlett példányok nyáron akár 4 cm-es, rózsaszíntől a kárminvörösig terjedő tölcséres virágokat hoznak, melyeket kerek termések követnek. Lassan nő, 5-10 évbe telik, mire eléri kifejlett méretét.

Oregánó

Origanum

Az Origanum az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó illatos mediterrán gyógynövények nemzetsége, amely kulináris és gyógyászati felhasználásáról széles körben ismert. Ez a bejegyzés a nemzetség leggyakoribb fajait foglalja magában, köztük az O. vulgare (közönséges oregánó), az O. majorana (édes majoránna) és az O. dictamnus (krétai ezüstfű) fajokat. Ezek ellenálló, szárazságtűrő, illatos növények, amelyek kiválóan alkalmasak fűszerkertekbe, ültetőládákba és napos szegélyágyásokba.

Majoránna

Origanum majorana

A kerti majoránna (Origanum majorana) az árvacsalánfélék családjába tartozó illatos mediterrán fűszernövény, amelyet több mint 4000 éve becsülnek konyhai és gyógyászati értékei miatt. Apró, ovális, szürkészöld, bársonyos levelekkel rendelkezik, nyáron pedig apró, fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz tömör, csomószerű fürtökben. Bár meleg éghajlaton (USDA 9–11 zónák) technikailag évelő, a mérsékelt égövön általában egynyári növényként termesztik. A kerti majoránna enyhébb és édesebb, mint közeli rokona, az oregánó; aromája meleg, enyhén virágos és fűszeres.

Oregánó

Origanum vulgare

Az oregánó (Origanum vulgare) egy illatos, évelő fűszernövény, amely a mediterrán térségből származik, és a Lamiaceae (ajakosvirágúak) családjába tartozik. Intenzíven aromás leveleiről ismert, és a világ egyik legszélesebb körben használt fűszernövénye, amely nélkülözhetetlen az olasz, görög és mexikói konyhában. Alacsony, bokros párnákat alkot, és nyáron apró rózsaszín, fehér vagy lila virágokat hoz.

Madártej

Ornithogalum

Az Ornithogalum a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó, körülbelül 200 hagymás növényfajt számláló nemzetség, amely Európában, a Földközi-tenger térségében, Nyugat-Ázsiában és különösen Dél-Afrikában őshonos. Minden hagyma egy csomó keskeny, szalagszerű levelet és szárat növeszt, melyek tetején csillag alakú virágokból álló fürtök vagy füzérek találhatók. Ezek általában fehérek, hátoldalukon zöld csíkkal, de egyes fajoknál narancssárgák vagy sárgák. A leggyakrabban termesztett fajok az O. umbellatum (ernyős sárma, egy télálló kerti hagyma), az O. thyrsoides (fáklyás sárma, tartós vágott virág), az O. dubium (narancsszínű sárma, cserepes növényként árulják) és az O. arabicum; az ezen az oldalon található gondozási útmutató mindegyikre érvényes.

Narancsszínű sárma

Ornithogalum dubium

Az Ornithogalum dubium, közismert nevén narancsszínű sárma, egy Dél-Afrikából származó hagymás évelő növény. Kedveltségét élénk narancssárga vagy sárga, csillag alakú virágzatának köszönheti, melyek a szalagszerű levelek felett nyílnak. A virágkötők és az ajándékozott cserepes növények kedvelt darabja; tél végétől tavaszig virágzik, majd nyáron nyugalmi állapotba kerül.

Betlehemi csillag

Ornithogalum umbellatum

A betlehemi csillag (Ornithogalum umbellatum) egy kis méretű, hagymás évelő növény, amely Európában, a Mediterráneumban és délnyugat-Ázsiában őshonos. Tavasszal ernyős virágzatban nyíló, csillag alakú fehér virágokat hoz, amelyek külső sziromlevelein zöld csíkok láthatók. A növény virágzás után nyáron nyugalmi állapotba vonul. FIGYELMEZTETÉS: Minden része, különösen a hagymák, szívglikozidok miatt rendkívül mérgező emberekre, macskákra és kutyákra nézve.