2287 Könnyű növények | 2026 útmutató - 54. oldal

Kőtörőfű

Saxifraga

kúszó kőtörőfű

Saxifraga stolonifera

A Saxifraga stolonifera, közismert nevén eper-begónia, egy bájos évelő növény, amely hosszú, vékony, piros indák segítségével terjed, hasonlóan az eperindákhoz. Kerek, szőrös, sötétzöld levelei feltűnő ezüst erekkel és bordó fonákkal díszítettek. Tavasszal légies bugákban apró, fehér virágokat hajt. Neve ellenére sem begóniához, sem gérániumhoz nem tartozik – valójában a kőtörőfű-félék (Saxifragaceae) családjának tagja.

Gyászvirág

Scabiosa atropurpurea

A Scabiosa atropurpurea, közismert nevén gyászvirág, egy bájos évelő lágyszárú növény, amely gömbölyű virágfejeket hoz, melyekből a kiemelkedő porzók párnatüskére emlékeztetnek. Virágai nektárban gazdagok, ezért a beporzókert kedvelt növénye, amely vonzza a lepkéket és a méheket. Hosszú, vékony szára ideálissá teszi vágott virágos csokrok összeállításához, tövén pedig jellegzetes karéjos levelek díszlenek.

Galambszínű ördögszem

Scabiosa columbaria

A galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) egy kecses, évelő vadvirág a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjából, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Finoman szárnyalt leveleket növeszt, és júniustól októberig hozza lágy, párnaszerű, lila, kék ibolya vagy rózsaszín virágfejeit. Meszes, jó vízáteresztő talajon fejlődik a legjobban, és értékes nektárforrás a méhek, pillangók és zengőlegyek számára. Robusztus, szárazságtűrő növényként kiválóan alkalmas természetközeli kertekbe, sziklakertekbe, kavicságyásokba és vadvirágos rétekre.

Legyezővirág

Scaevola

A Scaevola a Goodeniaceae családba tartozó nemzetség, amely Ausztrália száraz és félszáraz vidékein őshonos. A legszélesebb körben termesztett faj, a Scaevola aemula, egy csüngő, bokrosodó növény, amely népszerű függőkosarakban és konténerekben; kedveltségét különleges, legyező alakú kék vagy lila virágainak köszönheti, melyek szirmai csak az egyik oldalon helyezkednek el.

Legyező Virág

Scaevola aemula

A Scaevola aemula, közismert nevén Legyező Virág vagy Tündér Legyező Virág, egy vidám ausztrál évelő növény, amelyet egyedi, legyező alakú virágai miatt kedvelnek. A virágok jellegzetes félkör-legyező formában rendeződnek el – ez a sajátos tulajdonság adta a növény köznevét. Tavasztól nyáron át bőségesen virágzik, rengeteg apró lila, kék vagy fehér virágot hozva, így kedvelt választás cserepekbe, csüngő kosarakba és kerti szegélyekbe egyaránt. Új-Dél-Wales és Victoria tengerparti területein őshonos; teli napsütést és jól átszellőzött talajt kedvel, és figyelemre méltóan ellenálló a szárazsággal, a hőséggel és a sós tengeri permet hatásával szemben.

Svéd berkenye

Scandosorbus intermedia

A Scandosorbus intermedia, közismert nevén svéd berkenye, egy közepes méretű lombhullató fa, amely Dél-Skandináviában, a balti államokban és Nagy-Britannia egyes részein őshonos. Városias utcai faként széles körben értékelik, mivel kivételesen jól tűri a légszennyezést, a szelet és a tengerparti kitettséget. Tavasszal fehér virágfürtöket hoz, amelyeket ősszel narancssvörös, díszes bogyók követnek, vonzva a madarakat.

Sugárpálma

Schefflera

A Schefflera az Araliaceae (borostyánfélék) családjába tartozó, mintegy 600 örökzöld cserjét, fát és kúszónövényt magában foglaló nemzetség, amelyet világszerte szívós szobanövényként kedvelnek. A legszélesebb körben termesztett tagja, a Schefflera arboricola (sugárka), fényes, tenyeresen összetett leveleket növeszt, amelyek egy esernyő küllőihez hasonlóan helyezkednek el, innen ered a növény népszerű neve. Tajvanon és Hajnanon őshonos, és a fény- és páratartalom-viszonyok széles skálájával szembeni toleranciájának köszönhetően az egyik legnépszerűbb, kevés gondozást igénylő beltéri dísznövény lett.

Törpe Ernyőfa

Schefflera arboricola

A törpe ernyőfa (Schefflera arboricola) egy sokoldalú, látványos, örökzöld cserje, amely Tajvanról és a kínai Hainanról származik. Fényes, tenyeresen összetett leveleiről ismert, amelyek 7-9 levélkéből állnak, ernyőszerűen elrendezve. Ez az ellenálló növény a világ egyik legnépszerűbb szobanövényévé vált. Beltéren kis fa vagy cserje formájában is nevelhető, és nagy értéke, hogy eltűri a változó fényviszonyokat, és könnyű gondozni.

Perui borsfa

Schinus molle

A Schinus molle, Magyarországon leginkább „perui borsfa” vagy „rózsaborsfa” néven ismert, egy fenséges örökzöld fa, amely Peru és a dél-amerikai Andok száraz és félszáraz vidékeiről származik. Akár 15 méter magasra is megnőhet, széles, sűrű és csüngő lombozatot növesztve, amely a szomorúfűzhöz hasonló, összetéveszthetetlen megjelenést kölcsönöz neki. Levelei szárnyaltak, érintésre igen aromásak, számos lándzsás, élénkzöld levélkéből állnak. Tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz csüngő bugákban, melyeket ősszel bőséges, rózsaszínes-vöröses bogyófürtök — az úgynevezett rózsabors szemek — követnek, amelyek rendkívül dekoratívak és fűszerként is használatosak. Rendkívüli szárazságtűrésének, valamint a szegényes és köves talajokhoz való alkalmazkodóképességének köszönhetően széles körben alkalmazzák a mediterrán tájépítészetben, útszéli fásításra és parkokban. A kolumbusz előtti perui népek szentként tisztelték, vallási rituálékban és a népi gyógyászatban is alkalmazták.

Brazil borsfa

Schinus terebinthifolius

A brazil borsfa (Schinus terebinthifolius) Brazília őshonos fája, az Anacardiaceae családba tartozik, és rokonságban áll a mérges borostyánnal és a szömörcével. Leginkább élénkpiros, illatos bogyóinak fürtjeiről ismert, amelyeket kereskedelmi forgalomban rózsaszín borsként árusítanak, és világszerte ínyenc fűszerként használnak. Ez az örökzöld fa akár 10 méter magasságot is elérhet; meleg éghajlaton dísznövényként termesztik, bár az Egyesült Államok egyes területein invazív fajnak számít.

Pajzslevél

Schismatoglottis calyptrata

A Schismatoglottis calyptrata a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó, évelő, indás lágyszárú növény, amely Dél-Kínától és Délkelet-Ázsiától egészen Vanuatuig és a Csendes-óceáni térségig őshonos. Trópusi esőerdők aljnövényzetében, sziklákon és erdei talajon nő, magassága 15 és 60 cm között mozog. Szív vagy nyíl alakú levelei akár a 35 cm-t is elérhetik, és gyakran ezüstös mintázat díszíti őket. Virágzata egy buroklevélből áll, amely az alapjánál zöld, virágzáskor pedig krémszínű vagy halvány sárgászöld árnyalatúvá válik, elfedve az egyivarú virágokból álló torzsavirágzatot.

Brazíliai páfrányfa

Schizolobium parahyba

A brazíliai páfrányfa (Schizolobium parahyba) Brazília atlanti-parti esőerdőiben őshonos fa, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Rendkívül gyors növekedéséről ismert, néhány év alatt hatalmas magasságokat ér el. Lombhullató, télen lehullatja leveleit, tavasszal pedig – az új levelek megjelenése előtt vagy alatt – bőségesen virágzik élénksárga virágaival.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera

A Schlumbergera egy Brazília délkeleti részének nedves erdőiből származó epifita kaktusz, amely eredeti élőhelyén fák törzsén és sziklákon, félárnyékos helyeken él. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben lapos, szelvényezett szárai (kladódiumai) bár tárolnak némi vizet, a fejlődéshez párára és közvetett fényre van szükségük. Világszerte népszerű szobanövény, amely ősszel és télen hozza látványos, cső alakú virágait piros, rózsaszín, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera × buckleyi

A Schlumbergera × buckleyi, a valódi karácsonyi kaktusz, egy hibrid epifita kaktusz, amely az S. truncata és az S. russelliana keresztezéséből jött létre, és Brazília felhőerdeiben őshonos. A gyakoribb hálaadásnapi kaktusztól (S. truncata) eltérően sima, lekerekített szársegmensekkel rendelkezik, és megbízhatóan december végén virágzik, így az egyik legkedveltebb téli virágzású szobanövénnyé vált világszerte. Csöves, csüngő virágai rózsaszíntől és pirostól fehérig és lilásig terjedhetnek, és a növény megfelelő gondozással évtizedekig élhet.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera buckleyi

A karácsonyi kaktusz (Schlumbergera buckleyi) egy trópusi epifita kaktusz, amely Délkelet-Brazília felhőerdeiben őshonos. A sivatagi kaktuszoktól eltérően párás körülmények között, erős szórt fényben érzi jól magát, és télen lenyűgöző, csöves virágokat hajt rózsaszín, piros, fehér, lila és korallpiros árnyalatokban. Világszerte az egyik legkedveltebb ünnepi szobanövény, amelyet karácsony körüli virágzásáért csodálnak.

Karácsonyi kaktusz

Schlumbergera russelliana

A Schlumbergera russelliana, közismert nevén karácsonyi kaktusz, egy epifita kaktuszfaj, amely a brazíliai Atlanti-erdő területéről származik. Ez a faj az kerti karácsonyi kaktusz hibridek ősváltozata, amely télen rózsaszín, piros és lila árnyalatú, csöves virágokat hoz. Természetes élőhelyén fákon és sziklákon él, szűrt fényen és mérsékelt páratartalom mellett, a trópusi esőerdőkre jellemző körülmények között.

Hálaadás-kaktusz

Schlumbergera truncata

A hálaadás-kaktusz egy epifita pozsgás növény, amely Délkelet-Brazília párás Atlanti-erdejéből, különösen Rio de Janeiro állam hegyvidékéről származik. Lapos, csüngő szárán ősszel és télen látványos, csöves virágok nyílnak rózsaszín, piros, fehér, narancssárga és lila árnyalatokban. Rendkívül kedvelt díszgrowény szépsége és könnyen kezelhető természete miatt.

Perui csillagvirág

Scilla peruviana

A neve ellenére a Scilla peruviana nem Peruból származik: a Földközi-tenger nyugati térségében őshonos, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban és Észak-Afrikában található meg. Ez egy évelő hagymás növény, amely hosszú, sötétzöld, lándzsa alakú, félig örökzöld levelekből álló tőlevélrózsát alkot. Tavasszal és kora nyáron látványos, piramis alakú virágzatot (sűrű kúpos fürtöt) hoz, amely 50-100 apró, csillag alakú, mélykék-ibolya árnyalatú virágból áll (fehér változatai is léteznek). A virágzás után a hagyma nyáron egy rövid, száraz nyugalmi időszakba lép.

Szibériai csillagvirág

Scilla siberica

A szibériai csillagvirág (Scilla siberica) egy alacsony növésű, hagymás évelő a spárgafélék (Asparagaceae) családjából, amely kora tavasszal, gyakran még a hóolvadás után szinte azonnal virágzásba kezd. Nevével ellentétben nem Szibériából, hanem Dél-Oroszország, a Kaukázus és Törökország vidékéről származik. A 10-15 cm magas szárakon 2-5 bókoló, csillag alakú, élénkkék (ritkábban fehér) virág nyílik, amelyek néhány hét alatt sűrű, festői szőnyeget alkotnak fák és cserjék alatt. Igénytelen, fagytűrő növény, amely önmagvetéssel és a hagymák osztódásával is szaporodik, így néhány év alatt nagy, természetes foltokat képez. Fontos tudni, hogy hagymája és minden zöld része szívglikozidokat tartalmaz, ezért mérgező, bőrizgató hatású lehet - kisállatoktól és gyermekektől távol tartandó.

Ezüstös ledel

Scilla violacea

A Scilla violacea (Ledebouria socialis), vagy ezüstös ledel, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó örökzöld hagymás növény, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld tartományból származik. Húsos, lándzsa alakú levelei olívazöldtől ezüstszürkéig terjedő színűek, sötétzöld foltokkal márványozva, fonákjuk pedig jellegzetes lila színű. A kis hagymák, amelyek részben a talaj felett helyezkednek el, az évszakok során sűrű telepeket alkotva szaporodnak. Tavasszal és nyáron vékony rózsaszín szárakon apró, zöldesfehér virágokat hoz, lila porzókkal.

Szatén Pothos

Scindapsus pictus

A Scindapsus pictus, közismert nevén Szatén Pothos, egy lenyűgöző trópusi kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Szív alakú, matt zöld leveleit ezüstösszürke foltok és pettyezések díszítik, amelyek selymes, szaténszerű megjelenést kölcsönöznek neki. Ez az elegáns csüngő növény könnyen gondozható természetéről és arról ismert, hogy különféle beltéri körülmények között is jól érzi magát, ezért tökéletes választás függőkosarakba vagy támasztékra futtatva.

Ezüstös szobafutóka

Scindapsus pictus 'Argyraeus'

Az ezüstös szobafutóka (Scindapsus pictus 'Argyraeus') a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó kúszónövény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Különlegessége a sötétzöld, szív alakú levelei, amelyeket irizáló ezüstös foltok díszítenek. Az egyik legkönnyebben tartható szobanövény, mivel a legtöbb kontyvirágfélénél jobban tolerálja a kevés fényt és a rendszertelen öntözést.

Ezüstös szobafutóka 'Exotica'

Scindapsus pictus 'Exotica'

A Scindapsus pictus 'Exotica' az ezüstös szobafutóka egy termesztett változata, amely Délkelet-Ázsia trópusi esőerdőiből származik. Sötétzöld, szív alakú leveleit szabálytalan, csillogó ezüstös foltok borítják, amelyek sűrűbbek, mint az alapfajnál. Kúszó vagy csüngő növekedésű növény, amely ideális függőkosarakba vagy rácsokra futtatva; az egyik legellenállóbb és legkönnyebben tartható kontyvirágféle beltéri környezetben.

Szatén Pothos

Scindapsus pictus argyraeus

A Scindapsus pictus 'Argyraeus', amelyet közönségesen Szatén Pothos vagy Ezüst Pothos néven ismernek, egy lenyűgöző, kúszó-csüngő indás növény, amely Délkelet-Ázsiából származik. Szív alakú, sötétzöld leveleit ezüstfehér, szaténszerű mintázat díszíti, amely fényben csillog. A „pothos" elnevezés ellenére a Scindapsus nemzetségbe és az Araceae (kontyvirágfélék) családba tartozik. Beltéri növényként rendkívül népszerű, mivel igénytelen, és képes boldogulni mérsékelt, sőt gyenge fényviszonyok között is.

Törpe palka

Scirpus cernuus

A Scirpus cernuus (más néven Isolepis cernua), közismert nevén törpe palka, a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó kistermetű, sűrű csomókban növő sásféle. Sűrű, domború bokrot alkot hajszálvékony, zöld száraiból, amelyek 20-30 cm magasra nőnek és akár 50 cm szélességben is elterülhetnek. Minden szár enyhén bókol, a végükön pedig apró, ezüstfehér virágfejek ülnek, amelyek éréskor sárgásbarna vagy barna színűvé válnak, így az egész növény egy miniatűr optikai lámpára emlékeztet. A vadonban mocsaras talajon, tavak szélén, dűnék közötti mélyedésekben és más állandóan nedves vagy sós területeken él Ausztráliában, Eurázsiában, Afrikában és Amerikában. Emiatt kiválóan alkalmas konténeres növénynek, szobanövénynek vagy kerti tavak szegélynövényének, mivel soha nem szabad kiszáradnia.

Őszi oroszlánfog

Scorzoneroides autumnalis

Az őszi oroszlánfog (Scorzoneroides autumnalis) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény, amely hasonlít a gyermekláncfűhöz, de elágazó szárral és több virágfejjel rendelkezik. A talaj felszínén keskeny, fogazott levelekből álló lapos rozettát alkot, és akár 50 cm magasra növő, vékony, fonalszerű virágszárakat növeszt. A világossárga virágfejek, amelyek akár 3,5 cm szélesek is lehetnek, és a külső szirmokon vörös csíkok láthatók, késő nyártól őszig virágoznak. Fontos nektárforrást jelentenek a méhek és pillangók számára, amikor a legtöbb más virág már elnyílt. Európában és Ázsiában elterjedt, réteken, útmenti sávokban és természetközeli gyepekben érzi jól magát.

Vízi görvélyfű

Scrophularia auriculata

A vízi görvélyfű (Scrophularia auriculata) egy felálló szárú, bokrosodó évelő lágyszárú növény, amely Nyugat-Európa és Észak-Afrika nedves folyópartjain, tavak szélén és vizenyős rétjein őshonos. Akár az 1 méteres magasságot is elérheti; jellegzetessége a szárnyas, négyszögletes, zöldes-lila szára, valamint az ovális, ráncos, csipkés szélű levelei, amelyek a tövüknél gyakran fülesek – innen ered a faj tudományos neve is. Nyár elejétől kora őszig apró, gömbölyded, gesztenyebarna, kétajkú virágokat hoz, amelyek a lombozat felett elágazó bogernyőkben nyílnak. Mivel a tartósan nedves, sőt vízzel telített talajt kedveli, népszerű választás mocsári kertekbe, kerti tavak szegélyére és esőkertekbe, ahol egyúttal a görvélyfű-levéldarázs lárváinak tápnövényeként is szolgál.

Csukóka

Scutellaria

A Scutellaria az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, körülbelül 350 évelő lágyszárú fajt számláló változatos nemzetség, amely a világ mérsékelt és szubtrópusi vidékein egyaránt megtalálható. Négyszögletes szárukról, átellenes leveleikről és jellegzetes kétajkú virágaikról ismerhetők fel. Magyar nevüket a csészén található apró, pajzs alakú kinövésről kapták, amely egy miniatűr középkori sisakra emlékeztet. A fajok skálája az észak-amerikai erdők patakpartjain őshonos virginiai csukókától (S. lateriflora) a kelet-ázsiai gyógyászatban nagyra értékelt bajkáli csukókáig (S. baicalensis) terjed. Minden faj elegáns, cső alakú virágokat hoz, általában kék, lila, rózsaszín vagy fehér árnyalatokban, ami vonzóvá teszi őket a beporzók és a kertészek számára.

Letizia varjúháj-kövirózsa hibrid

Sedeveria 'Letizia'

A Sedeveria 'Letizia' a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó kompakt hibrid pozsgás növény, amelyet az Echeveria setosa és a Sedum cuspidatum keresztezésével hoztak létre, és 2006-ban Letizia Alleruzzóról neveztek el. Húsos, kanál alakú levelei apró rozettákat alkotnak a körülbelül 20 cm magasra növő, kúszó szárakon. Erős fényben vagy hűvös hőmérsékleten a levelek széle az üde zöldről élénk vöröses-rózsaszínre színeződik. Tavasszal vékony szárak emelkednek a lombozat fölé, amelyeken apró, rózsaszín végű fehér virágok nyílnak. Könnyen nevelhető beltéren, napos ablakpárkányon, vagy kültéren a 9a-11b USDA zónákban, feltéve, hogy védve van az erős fagyoktól.

Varjúháj (nemzetség)

Sedum

A Sedum egy hatalmas, több mint 600 szukkulens fajt magában foglaló nemzetség a Crassulaceae (kövirózsa-félék) családból. Fajai között megtalálhatók az alacsony, kúszó talajtakarók, mint a S. acre, az egyenes, tőlevélrózsás formák, mint a S. spectabile, és a kedvelt csüngő S. morganianum (szamárfarok). Rendkívül ellenálló, aszálytűrő és alkalmazkodóképes növény, az USDA 3–11 zónáiban egyaránt megél.

Borsos varjúháj

Sedum acre

A Sedum acre, közismert nevén borsos varjúháj, egy kúszó, évelő pozsgás növény a Crassulaceae családból, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos. Sűrű szőnyeget alkot apró, húsos, zöld levelekből, amelyek vizet tárolnak, és kora nyáron csillag alakú sárga virágokkal borul. Rendkívül szívós, ideális zöldtetőkre, sziklakertekbe és szegélyekbe.

Arany Sedum

Sedum adolphi

A Sedum adolphi, közismert nevén Arany Sedum vagy Rézvörös Kőhúr, a Crassulaceae család évelő pozsgás növénye, amely Mexikóból származik. Húsos, sárgászöld levelei teljes napfénynek kitéve lenyűgöző narancssárga és rézvörös árnyalatokat öltenek, ezt a jelens��get napstressznek nevezik. Kis gondozást igénylő, aszálytűrő növény, amely meleg éghajlaton egyaránt jól érzi magát beltérben és kültérben.

Arany Varjúháj

Sedum adolphii

A Sedum adolphii egy sokoldalú, évelő pozsgásnövény, amelyet húsos, lándzsás leveleiről ismernek, amelyek teljes napsütésnek kitéve élénk sárga-narancssárga színt öltenek. Mexikóban őshonos növény, sűrű rózsákat alkot, és ideális sziklakertekbe vagy csüngő kaspókba.

Fehér varjúháj

Sedum album

A Sedum album, közismert nevén fehér varjúháj, egy Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, kúszó növekedésű, évelő pozsgás növény. Sűrű szőnyeget alkot apró, húsos, zöld leveleiből, amelyek erős napsütésben vagy szárazság idején vöröses árnyalatot öltenek. Nyáron rengeteg apró, csillag alakú fehér virágot hoz. Széles körben alkalmazzák sziklakertekben, zöldtetőkön és talajtakaróként.

Hengereslevelű varjúháj

Sedum allantoides

A Sedum allantoides a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, Mexikóból származó kompakt pozsgás növény. Húsos, hengeres leveleit finom, fehéres viaszréteg (hamvasság) borítja, ami kísérteties megjelenést kölcsönöz neki. Nyáron apró, csillag alakú, zöldesfehér virágokat hoz.