Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3941 növény található
397–432 megjelenítve a 3941-ból
Madárfészek páfrány
Asplenium nidus
A madárfészek páfrány (Asplenium nidus) egy elegáns, trópusi epifita páfrány, amelyet élénkzöld, lándzsás leveleiből álló rozettája jellemez, amelyek egy középső, fészekszerű koronából bontakoznak ki. Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos, lassan növő növény, amely párás környezetben érzi jól magát, és kiváló szobanövény fürdőszobákba és árnyékos helyekre.
Hegyes fodorka
Asplenium onopteris
A hegyes fodorka (Asplenium onopteris) a fodorkafélék (Aspleniaceae) családjába tartozó örökzöld páfrányfaj, amely a Földközi-tenger medencéjében, Makaronéziában, valamint Nyugat- és Közép-Európa atlanti partvidékein őshonos; elszigetelt populációi Írországig és Lengyelországig is elnyúlnak. Árnyékos és nedves sziklafalakon, rézsűkön és erdei talajon nő, általában savas aljzaton, egészen 1900 méteres tengerszint feletti magasságig. Bőrszerű, sötétzöld és fényes levelei háromszögletű-tojásdad körvonalúak, 2-4-szeresen szárnyaltak, nyelük vörösesbarna vagy fekete. A növény magassága 10 és 50 cm között mozog.
Ébenfekete lépfű
Asplenium platyneuron
Az ébenfekete lépfű egy kis termetű, dimorf páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Jellegzetessége a fényes, ébenfekete rachis, amely gyönyörű kontrasztot alkot a sötétzöld levélzettel. Kétféle levéltípust fejleszt: rövidebb, vízszintesen terjedő steril leveleket és magasabb, felfelé álló fertilis leveleket. Alacsony igényű, őshonos páfrány, amely kiválóan alkalmas árnyas kertekbe és sziklás tájképekbe.
Gímpáfrány
Asplenium scolopendrium
Az Asplenium scolopendrium, közismert nevén gímpáfrány, egy elegáns, évelő páfrányfaj, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika nedves, árnyékos erdőiben és mészköves szikláin őshonos. A legtöbb páfránytól eltérően osztatlan, szíj alakú, élénkzöld leveleket növeszt, ami trópusi megjelenést kölcsönöz neki a mérsékelt övi kertekben.
Hajfürtpáfrány
Asplenium trichomanes
Az Asplenium trichomanes, közismert nevén hajfürtpáfrány, egy kis méretű, örökzöld páfrány az Aspleniaceae családból. Vékony, fényes fekete szárakon apró, kerekded, élénkzöld levélkékkel borított, rendezett rozettákat alkot. Az északi félteke sziklás, árnyékos élőhelyein és a trópusi hegyvidékeken őshonos, természetesen megtelepszik mészkőfalak, sziklakibúvások és kőfalazatok repedéseiben, így bájos, alacsony karbantartási igényű választás árnyékos kertekbe, terráriumokba és sziklakertbe.
Zöld lépfű páfrány
Asplenium viride
A zöld lépfű páfrány (Asplenium viride) egy kis méretű, sziklarepedsékekben élő páfrány, amely az északi mérsékelt övezet meszes hegyi szikláin honos Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. A hasonló hajszáleres lépfű páfránytól (Asplenium trichomanes) zöld színű nyele és tengelye különbözteti meg. Lassan növő, hidegtűrő, örökzöld páfrány, amely kiválóan alkalmas sziklakertekbe, teknőkbe és hűvös, párás beltéri környezetbe.
Ázsiai őszirózsa
Aster ageratoides
Az Aster ageratoides, azaz az ázsiai őszirózsa egy robusztus és szívós, Kelet-Ázsiából származó évelő növény, amely késői és bőséges virágzásáról ismert. Nyár végétől egészen késő őszig a növényt apró, csillag alakú, lila, kék, rózsaszín vagy fehér árnyalatú, sárga közepű virágok tömege borítja. Felálló szárú, sötétzöld, lándzsás levelei sűrű talajtakarást alkotnak, és leginkább a teljes napsütést vagy a félárnyékot kedveli. A kertészetben alacsony gondozási igénye miatt értékelik, de érzékeny a nedves, rossz vízelvezetésű talajra, amely gyökérrothadáshoz vezethet.
Csillagőszirózsa
Aster amellus
Az Aster amellus a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, kompakt, bokros növekedésű évelő növény, amely Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos. 30–60 cm magasra nő, és nyár végétől egészen őszig tömegesen hozza lila-ibolyaszínű, sárga közepű, margarétaszerű virágait. Vadon a napos, sziklás, mészkőben gazdag lejtőket és száraz réteket kedveli. A kertekben késői virágzása, rendezett, támasztékot nem igénylő alkata és a lisztharmattal szembeni jó ellenállóképessége miatt kedvelik, amely sok más őszirózsa-fajtát gyakran megtámad.
Csillagspórás gomba
Asterophora lycoperdoides
Az Asterophora lycoperdoides egy lenyűgöző mikoparazita gombafaj, amely kifejezetten a Russula (galambgomba) és Lactarius (tejelőgomba) nemzetségbe tartozó, bomlásnak indult gombák termőtestein élősködik. Jellemzője a kicsi, kezdetben félgömb alakú és fehéres kalap, amelyet hamarosan barna, porszerű klamidospóra-tömeg (ivartalan spórák) borít be. Ez egy nagyon specifikus ökológiai fülkét betöltő faj, amely alapvető fontosságú a mikológiai kutatások és az erdei biodiverzitás szempontjából.
Rózsaszín tollbuga
Astilbe × rosea
Az Astilbe × rosea a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó évelő hibrid, amelyet dekoratív, szeldelt levelei fölé magasodó, tollszerű, rózsaszín virágbugáiért termesztenek. Árnyékkedvelő kertek lakója, kompakt bokrokat alkot, és késő tavasztól nyárig virágzik, színt és textúrát víve az árnyékos ágyásokba és a kerti tavak partjára.
Japán tollbuga
Astilbe japonica
Az Astilbe japonica, közismert nevén japán tollbuga, egy kecses, rizómás, lágyszárú évelő növény, amely Japánból származik. Tollszerű, bugás virágzatokat hoz fehér és rózsaszín árnyalatokban, mélyen osztott, fényes sötétzöld lombozata fölött. Kedvelt árnyékkerti növény, amely nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődik a legjobban, és elegáns textúrát, valamint lágy színeket visz az erdei kertekbe, ágyásokba és árnyékos tájakra késő tavasztól kora nyárig.
Csűdfű
Astragalus
Az Astragalus a Fabaceae (pillangósvirágúak) család legnagyobb nemzetsége, közel 2900 fajjal, amelyek az északi féltekén, Közép-Ázsiában, Kínában és Észak-Amerikában élnek. A fajok legtöbbje évelő lágyszárú növény vagy cserje, összetett, páratlanul szárnyalt levelekkel és jellegzetes pillangós virágokkal. A gyógyászatilag legfontosabb faj az Astragalus membranaceus (Huang Qi), amelyet a hagyományos kínai gyógyászatban több mint 2000 éve alkalmaznak immunerősítőként és adaptogénként. A nemzetség egyes fajai azonban (ún. „lokófd" fajok) szvainsonint vagy szerves nitrovegyületeket tartalmaznak, amelyek mérgezők lehetnek állatokra és emberekre. A növény sárga, lila vagy fehér pillangós virágokat hoz tavasszal és nyáron, és közepes gondozást igényel.
Nagy völgycsillag
Astrantia major
A nagy völgycsillag (Astrantia major) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó, télálló évelő növény, amely Közép- és Kelet-Európa nyirkos lombhullató erdőiből és patakpartjairól származik. Apró, zöldesfehér virágait feltűnő, csillag alakú, fehér, rózsaszín, zöld vagy piros fellevelek veszik körül, amitől a virágzat egy kis csillagernyőre emlékeztet. A növény kompakt csomókat alkot 3-5 karéjos levelekkel, és júniustól szeptemberig virágzik, így a szegélyágyások és a vidéki stílusú kertek kedvelt kiegészítője.
Díszes csillagkaktusz
Astrophytum ornatum
A díszes csillagkaktusz (Astrophytum ornatum) egy lassú növekedésű, többnyire magányos szárú, oszlopos kaktusz Mexikóból, ahol sziklás talajon, tűző napon él. Teste körülbelül 12 cm átmérőjű, a természetben pedig akár egy méter magasra is megnőhet; 7-8 spirálisan futó bordája van, amelyeket fehéres-barnás tövisek és finom fehér pikkelyek borítanak. Körülbelül ötéves korától kezdve nagy, élénksárga, 7 cm-nél is nagyobb átmérőjű virágokat hoz, amelyek mindössze néhány napig nyílnak.
Kínai ibolya
Asystasia gangetica
Az Asystasia gangetica, közismert nevén kínai ibolya vagy koromandel, az Acanthaceae családba tartozó gyorsan növő évelő lágyszárú növény, amely Indiában és a trópusi Afrikában honos. Ez a terjeszkedő talajtakaró növény megfelelő támasszal akár 1 méter magasságot is elérhet, és egész évben finom harang alakú virágokat hoz fehér, orgonalila és lila színben. Trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztik díszértéke, erőteljes növekedése és nagy területek gyors befedésére való képessége miatt.
Hölgypáfrány
Athyrium
Az Athyrium a lombhullató páfrányok mintegy 180 faját tömörítő nemzetség, amely leginkább a hölgypáfrányról (A. filix-femina) és olyan díszváltozatokról ismert, mint a japán hölgypáfrány. Elegáns, finoman szabdalt, csipkeszerű levelekből álló bokrokat alkotnak, amelyek kúszó vagy felálló rizómából indulnak ki. Árnyékos aljnövényzeti környezetben, nedves, szerves anyagokban gazdag talajban fejlődnek a legjobban. Általában szívósak, jól bírják a hideget, és széles körben alkalmazzák őket árnyékkertben, szegélynövényként vagy kerti tavak partján.
Női páfrány
Athyrium filix-femina
A női páfrány (Athyrium filix-femina) egy lombhullató, bokrosodó erdei páfrány, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika hűvösebb régióiban őshonos. Finoman osztott, kétszeresen szárnyalt leveleket hoz, melyek lágy, csipkés textúrájúak, és egy központi koronából kifelé ívelnek, ezzel adva a növénynek kecses, nőies sziluettjét és közismert nevét. A levelek tavasszal halványzölden jelennek meg, nyáron mélyül a színük, és gyakran aranyra váltanak, mielőtt az első kemény fagyra elhalnak. A női páfrány lassan terjed rövid rizómákkal, fokozatosan laza telepeket alkotva árnyékos erdei kertekben, patakpartokon és más folyamatosan nedves, humuszban gazdag helyeken. Rendkívül alacsony karbantartási igényű, és nagyrészt mentes a súlyos kártevőktől vagy betegségektől, ha megkapja az árnyékos, egyenletesen nedves körülményeket, amelyekhez alkalmazkodott.
Japán hölgypáfrány
Athyrium niponicum
Az Athyrium niponicum, közismert nevén japán hölgypáfrány, Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató lágyszárú páfrány, amelyet az egyik leglátványosabb és legdekoratívabb árnyékkedvelő kerti növényként tartanak számon. Ívesen hajló, háromszög alakú levelei akár 50 cm hosszúra is megnőhetnek, és figyelemre méltó háromszínű mintázatot mutatnak: a lágy zöld levélkéken ezüstösszürke bevonat látható, amelyet a levelek teljes hosszában végigfutó, sötét bordó középér tesz hangsúlyossá. Az ezüstös árnyalat a tavasszal frissen kihajtó leveleken a legintenzívebb, majd a nyári hőség beköszöntével mélyebb zöldre szelídül. A növény kecses, váza alakú bokrot alkot, amely az elágazó földalatti rizómák révén lassan terjed, így idővel dús telepet hoz létre anélkül, hogy invazívvá válna. Szarvas- és nyúlrezisztens, a Perennial Plant Association az év évelő növényének választotta, ami megerősíti kivételes kertészeti értékét.
Laboda
Atriplex
Az Atriplex, közismert nevén laboda vagy sóbozót, egy ellenálló növénynemzetség, amely száraz és tengerparti területeken fordul elő. Számos fajt, például az Atriplex hortensist, spenóthoz hasonló levélzöldségként termesztik. Jellemzőjük a lisztes vagy korpás tapintású levél, amely gyakran ezüstös vagy lila árnyalatot mutat, valamint rendkívüli képességük, hogy sós talajban is megélnek, ahol más növények alig tudnak fennmaradni.
Terebélyes laboda
Atriplex patula
A Terebélyes laboda (Atriplex patula) az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egynyári növény, amely Európa és Észak-Amerika tengerparti vidékein, nyílt mezőin és parlagon hagyott területein őshonos. Só- és szárazságtűrő, homokos és lúgos talajokon gyorsan növekszik. Háromszögletű vagy lándzsás levelei ehetőek, hagyományosan a spenóthoz hasonló levélzöldségként használják. Rusztikus, könnyen termeszthető növény, amely mind etnobotanikai, mind ökológiai szempontból jelentős.
Dárdás laboda
Atriplex prostrata
Az Atriplex prostrata, közismert nevén dárdás laboda, az Amaranthaceae (disznóparéjfélék) családjába tartozó egyéves halofita (sótűrő) növény. Európában, Makaronéziában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos, de mára a világ mérsékelt övi régióiban mindenütt elterjedt, különösen sós mocsarakban, tengerpartokon és bolygatott szikes területeken. Szára a földön heverő vagy felemelkedő, akár 1 méter hosszú is lehet; dárdás (nyíl alakú) leveleit apró hólyagszőrök borítják, amelyek sót választanak ki, lehetővé téve a növény számára a sós talajon való fejlődést.
Babassu-pálma
Attalea
Az Attalea az Arecaceae családba tartozó nagy termetű neotrópusi pálmák nemzetsége, amely Brazíliában rendkívül elterjedt, legismertebb faja a babassu-pálma (Attalea speciosa). Robusztus, egytörzsű pálmák, koronájukat több méter hosszú, ívesen hajló szárnyalt levelek alkotják. Lelógó, elágazó virágzatukon apró krémfehér virágok nyílnak, melyekből gazdasági és élelmezési szempontból kiemelkedő jelentőségű olajos termésfürtök fejlődnek. Teljes napfényben, jó vízelvezetésű talajon nőnek erdőkben, szavannákon és trópusi legelőkön, néha sűrű babassu-erdőket alkotva.
Sziklai zsázsa
Aubretia deltoidea
Az Aubretia deltoidea, közismert nevén sziklai zsázsa, egy alacsony növésű, örökzöld évelő növény, amely Dél-Európában és Törökországban honos. Ez a párnaalakú talajtakaró tavasszal lenyűgöző szőnyeget borít lila, levendula, rózsaszín vagy fehér virágokból, amelyek szinte teljesen elfedik szürkészöld lombozatát. Jól érzi magát sziklás, jól lecsapolt talajban, és ideális növény sziklakertekbe, kőfalak réseibe és alpesi szegélyágyásokba.
Kerti pázsitviola
Aubrieta deltoidea
A kerti pázsitviola a keresztesvirágúak családjába tartozó, örökzöld, párnás növekedésű évelő, amely eredetileg Délkelet-Európából (többek között Görögországból, Bulgáriából és a Balkánról) származik. A növény sűrű, szürkészöld párnákat alkot apró, lapát vagy tojásdad alakú leveleiből, tavasszal és kora nyáron pedig elárasztják a számos ibolyakék, lila, rózsaszín vagy fehér, négyszirmú virágok. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként sziklakertekben, kőfalakon és rézsűkön, mivel a legtöbb évelőnél jobban bírja a szárazságot és a sovány talajt.
Japán babérlonc / Tarka babérlonc (nemzetség)
Aucuba
Az Aucuba a Garryaceae családba tartozó örökzöld cserjék nemzetsége, amelynek őshazája Kelet-Ázsia. Fényes, gyakran aranysárga foltos lombozatukért kedvelik őket; árnyékos kertekben és gyenge fényviszonyok között pompáznak igazán.
Tarka babérmeggy
Aucuba japonica
Az Aucuba japonica, közismert nevén tarka babérmeggy vagy japán babérmeggy, egy erőteljes örökzöld cserje, amely Japánban, Kínában és a Himalájában honos. Fényes, bőrszerű leveleiről ismert – a tarka változatoknál ezeket merész arany foltok vagy márványozás díszítik –, és virágzik a mély árnyékban is, ahol kevés más cserje boldogul. A nőivarú példányok ősszel feltűnő, élénkpiros bogyókat hoznak, amelyek egészen télig kitartanak, színfoltot adva a kertnek.
Szőrös fafülgomba
Auricularia cornea
Az Auricularia cornea, népszerű nevén szőrös fafülgomba, egy bazídiumos gomba, amely korhadó fatuskókon és rönkökön nő. Nedves állapotban kocsonyás állagú, kiszáradva pedig merevvé és szívóssá válik. Külső felületét apró, szürkés szőrök borítják, míg belső része sima és vörösesbarna színű.
Éva-tű kaktusz / Nádkaktusz (nemzetség)
Austrocylindropuntia
Az Austrocylindropuntia egy andoki oszlopos kaktusznemzetség, amely Dél-Amerikából, elsősorban Peruból, Bolíviából és Ecuadorból származik. A legismertebb fajok az A. subulata (Éva-tű) és az A. cylindrica (Nádkaktusz). Ezek erős, gyorsan növekvő növények, amelyek hengeres szárát éles tüskék borítják.
Éva-tű kaktusz
Austrocylindropuntia subulata
Az Austrocylindropuntia subulata, közismert nevén Éva-tű kaktusz, egy oszlopos kaktuszfaj, amely a perui Andokban őshonos. Sötétzöld, hengeres szárai természetes élőhelyén akár 4 méter magasságot is elérhetnek, és különlegessége a megmaradó, tűszerű levelei – ami a kaktuszok körében figyelemreméltó tulajdonság. Ez a robusztus, szárazságtűrő növény rendkívül dekoratív, és kiválóan érzi magát napos kertekben, valamint világos beltéri terekben.
Andok öregembere
Austrocylindropuntia vestita
Az Austrocylindropuntia vestita, közismert nevén az Andok öregembere vagy gyapjas korallkaktusz, egy karcsú, oszlopos kaktusz, amely Északnyugat-Argentína és Bolívia magashegyi sziklás füves területein honos. Szárát sűrű, hosszú fehér szőrzet borítja, amely jellegzetes gyapjas megjelenést kölcsönöz neki, és szigetelőként védi a hideg andoki éghajlattal szemben. Tavasszal és nyáron feltűnő, mélyvörös vagy ibolyaszínű virágokat fejleszt a szárcsúcsokon.
Zab
Avena sativa
A zab (Avena sativa) a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó egynyári gabonaféle, amely a Termékeny Félhold vadzabjaitól származik, és körülbelül 3000 évvel ezelőtt háziasították Európában. Felálló csomókban növő, lapos, élénkzöld leveleket alkot, és ha hagyják beérni, 60-120 cm magas (néha akár 1,8 m-es), üreges szárakat növeszt, melyek tetején laza, bókoló bugavirágzatban függő füzérkék találhatók, amik zöldről szalmasárgára érnek. Otthoni körülmények között háromféleképpen termesztik: kiskerti gabonaként vagy dísznövényként, talajjavító és takarónövényként (zöldtrágyaként), valamint leggyakrabban macskafűként, tálcába sűrűn vetve, amit 7-14 napos korában kínálnak fel a macskáknak.
Bilimbi
Averrhoa bilimbi
Az Averrhoa bilimbi, közismert nevén bilimbi vagy uborkafa, az madársóska-félék (Oxalidaceae) családjába tartozó trópusi, örökzöld gyümölcsfa. Közeli rokonával, a karambolával ellentétben termései hengeresek, rendkívül savanyúak, és fürtökben, közvetlenül a törzsön és a főágakon fejlődnek (törzsvirágzás). Levelei szárnyaltak, apró, illatos virágai pedig mélyvörös vagy lila színűek.
Karambola
Averrhoa carambola
A karambola (Averrhoa carambola) egy kisméretű trópusi gyümölcsfa, Délkelet-Ázsiából származik, és évszázadok óta termesztik sárga, csillag alakú gyümölcsei miatt, melyek szeletelve válnak láthatóvá. Kerekded, sűrű koronája van, középzöld összetett levelei érintésre vagy éjszaka összecsukódnak, és apró, rózsaszínes-lilás virágai fürtökben jelennek meg egész évben trópusi éghajlaton. Elég népszerű a brazil háztáji kertekben viszonylag gyors termőre fordulása és díszítő értéke miatt. A gyümölcs édes vagy enyhén savanyú, gyakran fogyasztják nyersen, gyümölcslevekben és édességekben.
szürke mangrove
Avicennia marina
Az Avicennia marina, közismert nevén szürke mangrove, egy sótűrő parti fa, amely az indo-csendes-óceáni térség árapályzónáiban őshonos, Kelet-Afrikától az Arab-öbölig, Dél- és Délkelet-Ázsián át egészen Ausztrálázsiáig. 3–14 méter magas cserjeként vagy faként nő, sima szürke kéreggel, bőrnemű levelekkel, amelyek felül fényes sötétzöldek, alul pedig ezüstszürkék (a kiválasztott sókristályoktól porosak), virágai pedig kicsik, fehértől a halványsárgáig terjedő színűek. Legjellegzetesebb vonása a ceruzaszerű légzőgyökerek (pneumatofórák) hálózata, amelyek kiemelkednek az iszapból, hogy oxigént vegyenek fel a vízzel telített, anaerob üledékben. Pionír fajként benépesíti az újonnan kialakult iszapos területeket, és elevenszülő (vivipár) szaporítóképleteket hoz létre, amelyek még az anyafán kicsíráznak, mielőtt leesnének és meggyökeresednének az aljzatban. Rendkívül jól tűri a sótartalmat, az árapály-elöntést és a hőséget, ezért a parti rehabilitáción, az akvakultúrán, valamint a speciális paludáriumokon vagy bonsaiként való nevelésen kívül ritkán termesztik.
Szentjánoskenyérfű
Axonopus compressus
A szentjánoskenyérfű (Axonopus compressus) egy évelő, sztolonokkal és rizómákkal terjedő fűféle, amely az amerikai trópusi és szubtrópusi régiókban őshonos. Széles, élénkzöld levelei sűrű és egységes szőnyeget alkotnak, ami az egyik leggyakrabban használt fajjá tette lakóparkok, parkok és szabadidős területek gyepesítésére Brazíliában. A talajhoz közel, 15-20 cm magasan nő, ha nem vágják, és virágzó szárakat hoz, amelyek elérhetik a 30-45 cm-t. Jól tűri az árnyékot, vastag szőnyegeket képez a fák lombkoronája alatt, és alkalmazkodik a szegényebb talajokhoz is, bár a termékeny, jó vízelvezetésű talajt kedveli.
Napkorona kaktusz
Aylostera heliosa
Az Aylostera heliosa (korábban Rebutia heliosa) egy kistermetű, csoportképző kaktusz, amely Bolívia magashegyi lejtőiről, Tarija környékéről származik. Kompakt, gömbölyded vagy hengeres szárait sűrű, fehér tövisek borítják, átmérőjük ritkán haladja meg a 2,5 cm-t. Erős napsütés hatására tavasszal látványos, narancssárga vagy rózsaszínes virágözönnel örvendezteti meg tulajdonosát.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.