Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3447 növény található
37–72 megjelenítve a 3447-ból
Rózsaszín cickafark
Achillea × roseoalba
Az Achillea × roseoalba egy szívós és szárazságtűrő hibrid évelő, amely lapos, rózsaszín és fehér virágzatairól, valamint aromás, finoman szeldelt, páfrányszerű lombozatáról ismert. Erőteljes növekedésű kerti növény, amely vonzza a beporzókat, például a méheket és a lepkéket; tápanyagban szegény, jó vízelvezetésű talajban, teljes napsütésben fejlődik a legjobban.
Ázsiai cickafark
Achillea asiatica
Az ázsiai cickafark (Achillea asiatica) egy télálló, rizómás évelő növény, amely Szibéria, Közép-Ázsia, Mongólia és Észak-Kína sztyeppéin és hegyvidékein őshonos. Alacsony szőnyeget alkot finoman szeldelt, páfrányszerű, szürkészöld lombozatával, melynek tetején fehér, halványrózsaszín és lila árnyalatú apró virágokból álló lapos sátorvirágzatok nyílnak. A közönséges cickafark (Achillea millefolium) közeli rokona; leveleit, virágait és gyökereit régóta gyűjtik a mongol és kínai népi gyógyászatban, a kertekben pedig szárazságtűrése és hosszú nyári virágzása miatt kedvelik.
Közönséges cickafark
Achillea millefolium
A közönséges cickafark (Achillea millefolium) egy évelő, rendkívül szívós lágyszárú növény, amely Magyarország-szerte vadon nő réteken, mezőkön, útmenti árokpartokon és száraz, nyílt területeken. A növény finoman szeldelt, páfrányszerű leveleiről, valamint kicsi, tömött sátorozó bugavirágzatáról ismert, melynek színe a fehértől a rózsaszínig változhat. A cickafark a magyar természetben és kertekben is jól ismert gyógynövény, amelynek hosszú története van mind orvosi, mind dísznövényként, egészen az antik korig visszanyúlóan — neve a görög hősre, Akhilleuszra utal, aki a legenda szerint katonái sebeinek gyógyítására használta a növényt.
Mesevirág
Achimenes grandiflora
Az Achimenes grandiflora a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó, Mexikó és Közép-Amerika hegyvidéki régióiból származó, rizómás évelő növény. Magyarul gyakran mesevirágnak nevezik, de angol nyelvterületen „melegvizes növényként” is ismert, mivel érzékeny a hideg öntözővízre. Nemzetségének legnagyobb virágú faja; bársonyos, mélyvöröses-lilától a kárminrózsaszínig terjedő virágai kontrasztos fehér torokkal rendelkeznek. A virágok sötétzöld, szőrös, fonákukon lilásvörös levelek felett nyílnak. Tavasszal apró, pikkelyes rizómákból több felálló, enyhén szőrös szár hajt ki, amelyek nyártól őszig bőségesen virágoznak, majd télen nyugalmi állapotba vonulnak.
Kék sisakvirág
Aconitum napellus
Az Aconitum napellus egy Nyugat- és Közép-Európában őshonos évelő lágyszárú növény, amely 90–150 cm magasra nő, felálló szárral és mélyen tenyeresen szeldelt levelekkel. Nyár közepétől végéig jellegzetes, sisak alakú, mélykék-ibolya vagy lila színű virágokat hoz magas végálló fürtökben. A növény minden része rendkívül erős alkaloidokat – elsősorban akonitint – tartalmaz, így Európa egyik legmérgezőbb növénye; kezelése során rendkívüli óvatosság szükséges.
Makauba-pálma
Acrocomia aculeata
A makauba-pálma (Acrocomia aculeata) Brazíliában és a trópusi Amerikában őshonos pálmafaj, amely széles körben elterjedt a Cerrado, az Atlanti-parti erdők és az átmeneti övezetek területén. Tüskés törzse akár 15 méter magasra is megnőhet, koronáját hosszú, szárnyalt és építészeti jellegű levelek alkotják. Bőségesen terem olajos gyümölcsöket, így a brazil flóra egyik legsokoldalúbb és gazdaságilag legígéretesebb pálmája. Jól tűri a szárazságot és a tüzet, alkalmazkodik a különböző talajtípusokhoz, és egyre népszerűbb mind a trópusi tájépítészetben, mind a fenntartható agráriparban.
Arany bőrpáfrány
Acrostichum aureum
Az Acrostichum aureum, közismert nevén arany bőrpáfrány vagy mangrove páfrány, a világ egyik legnagyobb trópusi páfránya. A pantropikus mangrovelápokon és parti vizes élőhelyeken őshonos, robusztus faj hosszú, bőrszerű lombozatot fejleszt, amely akár 3 méteres hosszúságot is elérhet. Tolerálja mind a sós, mind az édesvizes környezetet, így a Föld egyik legjobban alkalmazkodó páfrányfaja.
Óriás bőrpáfrány
Acrostichum danaeifolium
Az óriás bőrpáfrány (Acrostichum danaeifolium) Amerika egyik legnagyobb páfránya, amely a trópusi Amerika mangrove-mocsaraiban és tengerparti vizes élőhelyein őshonos. Akár 3,6 méter magasra is megnőhet, és tartósan nedves, sőt elárasztott talajon, magas páratartalom mellett virágzik.
Kamcsatkai poloskafű
Actaea simplex
Az Actaea simplex egy bokrosodó, rizómás lágyszárú évelő, amely Kamcsatkában, Szahalinon, Szibériában, Nyugat-Kínában, Mandzsúriában, Mongóliában, Koreában és Japánban őshonos. Sötétzöld, hármasan összetett, mélyen szeldelt levelekből álló halmokat képez, amelyekből nyár végén magas, drótszerű, íves szárak emelkednek ki. Ezek tetején illatos, fehér vagy krémszínű virágokból álló fürtvirágzatok nyílnak, jóval a lombozat felett. Akár 150 cm magasra is megnőhet; árnyékos és erdei kertek kedvelt növénye késői virágzása, felfelé törő, építészeti jellegű megjelenése és a nedves, humuszban gazdag talajjal szembeni toleranciája miatt.
Sárga húsú kivi
Actinidia chinensis
Az Actinidia chinensis egy Kínából származó, erőteljes növekedésű, lombhullató kúszónövény, amelyet ehető, sárga húsú és édes ízű gyümölcséért termesztenek. Kétlaki faj, így a terméshez hím- és nőivarú növényekre is szükség van, valamint erős támasztékot, például rácsot vagy pergolát igényel.
Majomkenyérfa
Adansonia
A majomkenyérfa (Adansonia) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó ikonikus fafajok nemzetsége, amelyek az afrikai szavannákon, Madagaszkáron és Ausztráliában őshonosak. Az „élet fájaként” is ismert növény hatalmas, üreges törzsében több ezer liter vizet tárol, így egész ökoszisztémákat tart életben a hosszan tartó aszályok idején. 8 faja létezik, melyeket a masszív, palack alakú törzs, a nyitott korona és az ujjasan összetett levelek jellemeznek. Egyes példányok több mint 1000 évig élnek, és élő természeti műemléknek számítanak.
Kékes adénia
Adenia glauca
Az Adenia glauca egy lenyűgöző caudiciform kúszónövény Dél-Afrikából, ahol vadon nő Botswana és Dél-Afrika északi tartományainak (Limpopo, Mpumalanga, Gauteng és North West) sziklás vagy homokos talajú bozótosaiban. A faj egy nagy, palack alakú, zöldesszürke caudexet (megvastagodott törzsbázist) fejleszt, amely akár 1 méter magasra és 40 cm átmérőjűre is megnőhet, és a növény víztározójaként szolgál a száraz időszakokban. A caudexből vékony, kúszó szárak indulnak ki, tenyeresen karéjos, kékeszöld levelekkel (a 'glauca' latinul 'kékeszöldet' jelent). A növény kétlaki, illatos sárga virágai késő nyártól télig nyílnak. Fontos: a levelek és a magvak cianogén glikozidokat tartalmaznak, a nedve pedig érintkezés és lenyelés esetén is mérgező – hagyományosan csak a megvastagodott caudexet/gyökeret tekintik nem mérgezőnek, amelyet a helyi lakosság történelmileg vészhelyzeti vízforrásként használt, de a növény egészét mérgezőként kell kezelni, és gyermekektől, háziállatoktól távol kell tartani.
Sivatagi rózsa (nemzetség)
Adenium
Az Adenium szukkulens cserjék és kis fák nemzetsége, amelyek Afrika és az Arab-félsziget száraz területein őshonos. Különlegességük a megduzzadt, víztároló kaudex (törzs alap) és a feltűnő, tölcsér alakú virágok rózsaszín, piros és fehér árnyalataiban. A legelterjedtebb termesztett faj az A. obesum.
Impala Liliom
Adenium multiflorum
Az Impala Liliom (Adenium multiflorum) egy látványos pozsgás cserje, amely Dél-Afrikából származik, és különösen közkedvelt a téli időszakban nyíló, fehér és kárminvörös kétszínű virágairól, amelyek csupasz ágakon jelennek meg. Vastag, tövénél megvastagodott alapszárat fejleszt, amelyet kaudexnek neveznek; ez vizet raktároz, és idővel drámai, bonsaihoz hasonló megjelenést kölcsönöz a növénynek.
Sivatagi rózsa
Adenium obesum
Az Adenium obesum, közismert nevén sivatagi rózsa, egy feltűnő, húsos szárú cserje, amely Kelet-Afrikából és az Arab-félszigetről származik. Vastag, duzzadt kaudexéről és élénk, trombitaszerű virágairól ismert, amelyek rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak. Kedvelt növény a bonsai-kedvelők és a dísznövény-gyűjtők körében. Egzotikus megjelenése ellenére kiválóan alkalmas beltéri termesztésre, fényes, napos helyen.
Vénuszhaj páfrány (nemzetség)
Adiantum
A vénuszhaj páfrány (Adiantum nemzetség) a termesztett páfrányok egyik legelegánsabb és legkönnyedebb képviselője, amelyet finom, legyező alakú levélkéi tesznek különlegessé, melyeket sötét, drótszerű nyelek tartanak. A közel 250 fajból, amelyek szerte a világon elterjedtek, beltéren a legnépszerűbbek az A. capillus-veneris (déli vénuszhaj páfrány) és az A. raddianum (delta vénuszhaj páfrány). Közismerten igényes növény — a magas páratartalom és az egyenletes talajnedvesség elengedhetetlen feltételek.
Vénuszfodorka
Adiantum aethiopicum
Az Adiantum aethiopicum, közismert nevén közönséges vagy bokros vénuszfodorka, egy kis örökzöld páfrány, amely trópusi és déli Afrikában, Madagaszkáron, Ausztráliában, Új-Zélandon és Új-Kaledóniában őshonos. Finom, legyező alakú levélkéi vékony, fényes, majdnem fekete szárakon helyezkednek el, amelyek gyönyörűen kontrasztálnak az élénkzöld lombozattal. Kúszó rizómákon keresztül terjed, sűrű kolóniákat alkotva árnyékos, nedves környezetben, akár védett kerti területeken, akár beltéri cserepekben.
Vénusz-hajpáfrány
Adiantum capillus-veneris
Az Adiantum capillus-veneris, közismert nevén a Vénusz-hajpáfrány, a termesztésben előforduló egyik legelőkelőbb és legfinomabb páfrány. Szerte a világon mérsékelt és trópusi régiókban őshonos növény, elegáns, legyező alakú levélkéit fekete, drótszerű szárakon viseli. Légies szépsége ellenére híressé vált igényességéről: megfelelő fejlődéséhez egyenletes talajnedvesség és magas páratartalom szükséges. Neve a latinból ered, jelentése „Vénusz haja”, ami a növény évszázados kapcsolatát tükrözi a szépséggel és a mitológiával.
Északi vénuszfodorka
Adiantum pedatum
Az Adiantum pedatum, vagy északi vénuszfodorka, egy lombhullató, bokros növekedésű páfrány, amely Észak-Amerika és mérsékelt égövi Kelet-Ázsia nedves lombhullató erdeiben őshonos. Fekete, drótszerű szárairól és finom, legyező alakú leveleiről ismert, amelyek nyitott kézként ívelnek kifelé. Minden télen visszahúzódik a rizómájába, és minden tavasszal újra kihajt.
Delta Vénuszhaj Páfrány
Adiantum raddianum
Az Adiantum raddianum egy törékeny és elegáns páfrány, amely Dél-Amerikából származik. Jellemzői a legyező alakú, háromszögű levélkékből álló lombozat és a fényes fekete szárak. Az egyik legnépszerűbb szobanövény, éteri és könnyed megjelenése frissességet visz minden térbe.
Törékeny vénuszfodorka
Adiantum tenerum
A törékeny vénuszfodorka (Adiantum tenerum) a Pteridaceae családba és az Adiantum nemzetségbe tartozó páfrányfaj. Florida, valamint Közép- és Dél-Amerika, illetve a Nyugat-indiai szigetek trópusi és szubtrópusi erdőiben őshonos, ahol árnyékos, nedves mészkőszirteken és barlangokban él. Világoszöld, legyező alakú levelei hullámosak és mélyen szeldeltek, melyek vékony, drótszerű, majdnem fekete szárakon ülnek. Mint minden páfrány, ez a növény sem hoz virágot vagy magot; a levelek fonákján található spórákkal szaporodik, de rizómáinak szétosztásával is szaporítható.
Karácsonyi pálma
Adonidia merrillii
Az Adonidia merrillii, közismert nevén karácsonyi pálma, egy elegáns és kompakt termetű faj, amely a Fülöp-szigetekről származik. Legjellemzőbb ismertetőjegye a sima, egyenes törzse, valamint – ami igazán különlegessé teszi – a télen élénkpirosra éredő, nagy bogyófürtjei, amelyek karácsonyi díszgömbökhöz hasonlítanak. A világ egyik legnépszerűbb díszpálmája trópusi kertekben és világos belső terekben egyaránt.
Tavaszi hérics
Adonis vernalis
A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Közép- és Kelet-Európa, valamint Nyugat-Ázsia meszes legelőin és sztyeppéin őshonos. Akár 40 cm magasra is megnőhet, finom, kaporszerű levelekkel és magányos, aranysárga, 6-8 cm átmérőjű virágokkal rendelkezik, amelyek kora tavasszal, április-májusban nyílnak. A növény minden része erős szívglikozidokat (cimarin, adonitoxin) tartalmaz, és lenyelve súlyosan mérgező.
Pézsmaboglár
Adoxa moschatellina
A pézsmaboglár (Adoxa moschatellina) az egyetlen faj az Adoxaceae család Adoxa nemzetségében. Alacsony növésű, 8–15 cm magas évelő növény, amely árnyas, nedves erdőkben, patakpartokon és sziklahasadékokban terem, gyakran égerfák vagy tölgyek alatt. Jellegzetessége az apró, zöldes-sárga virágokból álló kocka alakú virágzat, amely öt virágból áll: négy oldalsó és egy csúcsi virágból, innen ered a "kockagyöngy" népi elnevezés is. A virágok esténként enyhe pézsmaillatot árasztanak. Március és június között virágzik, majd nyárra visszahúzódik a talaj alá rejtett rizómáiba.
Liliputi kövirózsa
Adromischus
Az Adromischus egy bájos, kis csomósodó pozsgásnövény-nemzetség Dél-Afrikából, a Crassulaceae (varjúhájfélék) családjából. A körülbelül 28 ismert fajból álló csoport tagjait a gyűjtők különlegesen alakított, gyakran pettyes vagy márványozott vastag leveleikért kedvelik. Erős fényben tenyésznek a legjobban, és rendkívül szárazságtűrők, így ideális, kevés gondozást igénylő szobanövények. Tavasszal hosszú száron karcsú, csöves virágokat hoznak fehér, rózsaszín vagy piros színben.
Kavicslevél
Adromischus cooperi
Az Adromischus cooperi, közismert nevén kavicslevél, egy kompakt és lassú növekedésű szukkulens, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld tartományból származik. Húsos, hullámos szélű leveleit lila vagy vörösesbarna foltok díszítik, amelyek a lilemadár pettyes tojásaira emlékeztetnek. Fiatal korában szinte szártalan, az évek során azonban rövid, pozsgás törzset növeszt.
Ráncos levelű adromischus
Adromischus cristatus
Az Adromischus cristatus egy kompakt pozsgásnövény, amely Dél-Afrikából származik, és jellegzetes, háromszögletű, hullámos, ráncos szélű és érdes felületű leveleiről közkedvelt. A Crassulaceae család tagjaként népszerű dísznövény, amely különösen kezdők számára ajánlott.
Kavicsnövény
Adromischus maculatus
Dél-Afrikából, a Nyugat- és Kelet-Fokföld tartományokból származó kisméretű, évelő pozsgás növény, amely eredeti élőhelyén a Langeberg-hegység homokos lejtőin honos. Kis csoportokat alkotó, fordított tojásdad alakú levelei szürkészöldtől a bronzos árnyalatig terjednek, felületüket pedig a kalikó szövetre emlékeztető lila-barna foltok díszítik. Kiváló választás cserépbe és alacsony vízigényű szukkulens kertekbe.
Urnavirág
Aechmea
Az Aechmea körülbelül 250 epifita broméliát magában foglaló nemzetség, amely a trópusi és szubtrópusi Amerikából származik. Jellegzetes, tartály alakú rozettáik egy központi kupát alkotnak, amely vizet tárol – ez egy figyelemre méltó alkalmazkodás az erdei lombkorona életéhez. A legnépszerűbb szobanövény faj, az Aechmea fasciata (Ezüst váza vagy Urnavirág), hosszan tartó rózsaszín murvájáról és apró ibolya virágairól ismert.
Narancsos bromélia
Aechmea blanchetiana
Az Aechmea blanchetiana, közismert nevén narancsos bromélia, egy lenyűgöző trópusi bromélia, amely Brazília Atlanti-erdejének restinga partmenti erdeiben őshonos. Merev, lineáris levelei klasszikus váza alakú rozettát alkotnak, amelynek középső kupája akár egy liter vizet is képes megtartani. Teljes napsütésben a lombozat ragyogó narancssárga, piros és barackszín árnyalatokká alakul, ezáltal a trópusi és szubtrópusi tájképek egyik leglátványosabb broméliájává válik. Virágzás után az anyatő sarjakat fejleszt, amelyek biztosítják a növekedés folyamatosságát.
Bracteás lándzsarázsa
Aechmea bracteata
Az Aechmea bracteata egy Közép-Amerikában őshonos epifita bromélia, amely a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozik. Merev, tüskés levelekből álló rozettát alkot, amely központi víztározót („tölcsért”) képez a víz összegyűjtésére. Virágzata feltűnő, rózsaszín, narancssárga és zöld árnyalatú fellevelekkel (braktuszokkal) díszített.
Viaszos mályva bromélia
Aechmea bromeliifolia
Az Aechmea bromeliifolia, közismert nevén viaszos mályva bromélia, egy talajlakó bromélia, amely Dél- és Közép-Amerika trópusi régióiból származik. Feltűnő rozettát alkot merev, tüskés szélű levelekből, és mutatós virágzatot hoz létre színes murvalevelekkel. Az egyik legelterjedtebb Aechmea faj, amely galériaerdőkben, cerradóban és nyílt cserjésekben egyaránt megtalálható.
Farokbromélia
Aechmea caudata
Az Aechmea caudata egy Brazília Atlanti-erdejéből származó bromélia, amely Espírito Santótól Rio Grande do Sulig fordul elő epifita, sziklalakó és földi élőhelyeken. Tölcsér alakú rozettát alkot, amelynek hosszú, ívelt levelei elérik a 128 cm-t, szélük fogazott, csúcsuk hegyes. Az egyenes fürtös virágzat magasan a rozetta fölé emelkedik, sárgás virágokat hordoz narancsvörös csészelevelekkel – látványos trópusi megjelenést kölcsönözve a növénynek. Mint minden monokarpikus bromélia, életében egyszer virágzik (jellemzően nyáron), majd lassan visszahanyatlik, miközben sarjakat fejleszt.
Urna növény
Aechmea fasciata
Az Aechmea fasciata egy epifita bromélia, amely Brazília délkeleti részéről származik, és feltűnő ezüst csíkos leveleiről, valamint látványos rózsaszín virágzatáról ismert, amelyen apró kék-ibolya virágok nyílnak. A beltéri termesztésben az egyik legnépszerűbb bromélia, egzotikus szépsége és egyszerű gondozása miatt egyaránt kedvelt.
Korallbogyós bromélia
Aechmea fulgens
Az Aechmea fulgens, közismert nevén korallbogyós bromélia, egy epifita bromélia, amely Brazília északkeleti részéről, különösen Bahia és Pernambuco államokból származik. Elegáns rozettát alkot élénkzöld, viaszos, szélükön tüskés levelekből. Látványos virágzatát piros murvalevelek és számos lila virág díszíti, amelyeket hosszan tartós, piros, gömbölyű bogyók követnek, ezek a virágzás után még hónapokig megmaradnak a növényen. Mindez az egyik legdekoratívabb broméliává teszi mind beltéri termesztés, mind trópusi kertek számára.
Csupasztörzsű Bromélia
Aechmea nudicaulis
Az Aechmea nudicaulis, közismert nevén Csupasztörzsű Bromélia vagy Csupasztörzsű Élő Váza, egy lenyűgöző epifita és talajon élő bromélia, amely Brazília Atlanti-erdejéből származik, elterjedése a Karibi-térségre és Dél-Amerika északi részére is kiterjed. Merev, sötétzöld, szíj alakú, fogazott szélű levelekből álló rozettát alkot, amelyből egy feltűnő virágzat emelkedik ki: egy élénkpiros tüske kékes-lila hegyű, zöldessárga virágokat visel, nyár végétől őszig. A növényt építészeti szépsége, alacsony karbantartási igénye és ellenálló képessége miatt értékelik. A virágzás – amely egyszer fordul elő az anyanövény életében – után az anyatő sarjakat (pupákat) fejleszt, amelyek továbbviszik a kolóniát. Középső tartályában esővizet gyűjt, fontos mikroélőhelyet teremtve az élővilágnak szülőföldjének erdeiben.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.