Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3464 növény található
1009–1044 megjelenítve a 3464-ból
Kerek mandulapalka
Cyperus rotundus
A Cyperus rotundus, vagyis a kerek mandulapalka egy gyorsan terjedő, évelő sásféle, fényes, fűszerű levelekkel és háromszögletű szárakkal, melyek tetején vörösesbarna virágzat található. Föld alatti gumóláncokból fejlődik, ami a világ egyik legszívósabb gyomnövényévé teszi, ugyanakkor az aromás gumók a hagyományos orvoslás fontos alapanyagai.
Scarborough-liliom
Cyrtanthus elatus
A Cyrtanthus elatus, közismert nevén scarborough-liliom, az Amaryllidaceae családba tartozó évelő hagymás növény, amely a dél-afrikai Fokföld part menti hegyoldalain őshonos (Mossel Bay és Humansdorp között). Akár 65 cm magas, felálló virágszárakat növeszt, amelyeken legfeljebb kilenc tölcsér alakú, skarlátvörös, rózsaszín vagy ritkábban fehér árnyalatú virág nyílik késő tavasztól őszig. Közel 250 éve termesztik dísznövényként cserépben; népszerű nevét azután kapta, hogy a 19. században honosodott meg az angliai Scarborough tengerparti szikláin.
Japán magyal páfrány
Cyrtomium falcatum
A Cyrtomium falcatum egy elegáns, örökzöld páfrány, amely Kelet-Ázsiából származik, és fényes, sötétzöld, bőrszerű levélzetéről ismert, amely magyallevelekre emlékeztet. Sűrű, váza alakú töveket alkot, és az egyik legjobban alkalmazkodó és legszívósabb páfrány, amely mind beltérben, mind kültérben termeszthető. Sarló alakú levelei határozott, architektonikus megjelenést kölcsönöznek neki, amely kiemeli a többi páfrány közül.
Szivarkosbor
Cyrtopodium
A Cyrtopodium a talajlakó, epifita vagy sziklalakó orchideák egyik nemzetsége, amely az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, Florida déli részétől Argentínáig, jelentős jelenléttel Brazíliában. Nagy, orsó alakú és ráncos, szivarra vagy szarvra emlékeztető álgumóiról (pszeudobulba) ismert. A nemzetség magas virágszárakat növeszt, amelyeket tucatnyi barna foltos sárga virág borít. Redőzött levelei a virágzás előtt lehullanak, életciklusát az erőteljes növekedési szakasz és az azt követő nyugalmi időszak jellemzi.
Seprűzanót
Cytisus scoparius
A seprűzanót (Cytisus scoparius) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, 50–250 cm magasra növő, lombhullató cserje. Zöld színű, ötélű, vékony vesszői télen is asszimilálnak, apró, hamar lehulló levelei közül a felsők osztatlanok, az alsók hármas összetettek. Május–júniusban jelennek meg élénk, aranysárga, pillangó alakú virágai, amelyek sűrű, illatos virágzatot alkotnak a vesszőkön. A virágokból fejlődő, lapított hüvelytermés éréskor feketére színeződik. Nyugat- és Közép-Európa őshonos növénye, amely száraz, homokos, savanyú talajú, napos termőhelyeken – domboldalakon, homokdűnéken – érzi otthon magát; Magyarországon elsősorban a nyugati országrész savanyú talajain fordul elő. Igénytelensége és gyors növekedése miatt sok helyen betelepült, invazívvá vált.
Kahikatea
Dacrycarpus dacrydioides
A kahikatea (Dacrycarpus dacrydioides) Új-Zéland legmagasabb őshonos fája és a világ egyik legősibb tűlevelű vonala, amely egészen a Gondwana-erdőkig vezethető vissza. Ez a lassan növő, örökzöld kőtiszafaféle természetes módon mocsári erdőkben és ártéri teraszokon dominál; karcsú, kúpos koronát növeszt magas, gyakran támasztógyökeres törzsén, amely a vadonban meghaladhatja az 50 métert is. A virágos növényekkel ellentétben nem valódi virágokkal, hanem apró tobozokkal szaporodik; a nőivarú toboz húsos, lédús, piros magköpennyé (koroi) érik, amely történelmileg a maorik becses táplálékforrása volt. Termesztésben lenyűgöző szoliterfa vagy védősáv nagy, állandóan nedves kertekben, parkokban és vizes élőhelyek helyreállításánál, de nem alkalmas kis kertekbe, cserépbe vagy száraz talajba.
Csomós ebír
Dactylis glomerata
A csomós ebír (Dactylis glomerata) egy évelő, bokros növekedésű pázsitfűféle, amely Európában, Észak-Afrikában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos, mára azonban világszerte elterjedt. Az egyik legfontosabb takarmányfű, amelyet legelőkön és szénakészítéshez használnak; nagyra értékelik, mert a legtöbb legelőfűvel ellentétben jól tűri a szárazságot és a félárnyékot is.
Foltos ujjaskosbor
Dactylorhiza maculata
A Dactylorhiza maculata, a foltos ujjaskosbor, egy Európa-szerte honos, gumós évelő terrestris orchidea. Láp- és hegyvidéki réteken, nedves kaszálókon, lápokban és mocsarakban él, sűrű virágzatán halvány rózsaszíntől mélylilás árnyalatokig változó virágokat hoz, amelyek ajkán jellegzetes sötét mintázat látható. Levelei feltűnően foltozottak.
Dália
Dahlia
A dália (Dahlia) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos, lágyszárú, gumós évelő növények nemzetsége. Több mint 42 fajával és több ezer fajtájával a dáliák híresek buja virágaikról, amelyek a színek, méretek és formák széles skáláján mozognak, a kis pomponoktól a hatalmas, „tányér” méretű virágokig. Nyártól őszig virágoznak, így a kertek elengedhetetlen díszei világszerte.
Vérvörös dália
Dahlia coccinea
A Dahlia coccinea, közismert nevén vérvörös dália, egy Mexikó és Közép-Amerika hegyvidéki régióiból származó gumós évelő növény. Egyszerű, vibráló vörös, narancssárga és sárga árnyalatú, arany közepű virágai miatt kedvelik. Ez a faj a modern dália hibridek egyik vadon élő őse, és a mexikói botanikai örökség egyik kiemelkedő szimbóluma.
Dália
Dahlia hortensis
A kerti dália egy élénk virágzatú, gumós évelő növény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Kedveltségét látványos, sokszirmú virágainak köszönheti, amelyek szinte minden színben előfordulnak, a valódi kék kivételével. Föld alatti gumókból fejlődik, dús zöld (néha sötét mahagóni árnyalatú) lombozatot növeszt, és bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást nyár végétől őszig, egészen az első komolyabb fagyokig.
Fa dália
Dahlia imperialis
A Dahlia imperialis, közismert nevén fa dália vagy harang dália, egy hatalmas termetű évelő növény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Magassága meghaladhatja a 6 métert; üreges, bambuszszerű szárral, nagy páratollasan összetett levelekkel, valamint halvány rózsaszín, lila vagy fehér, sárga közepű, lefelé hajló harang alakú virágokkal rendelkezik. Ősszel és télen virágzik, így igazi látványosság akkor, amikor a legtöbb kerti növény már téli nyugalomban van.
Kerti dália
Dahlia pinnata
A Dahlia pinnata, közismert nevén a kerti dália, Mexikóban őshonos gumós, lágyszárú évelő növény, amely az ország nemzeti virága. Az Asteraceae családba tartozó növényt rendkívül változatos színű – vörös, rózsaszín, narancssárga, sárga, fehér, lila és levendulakék – nagy, látványos virágai teszik híressé. A dáliák a nyár közepétől az első őszi fagyokig virágzanak, így az egyik legbecsesebb dísznövénnyé váltak a világ kertjeiben.
Fekvő perje
Danthonia decumbens
A Danthonia decumbens, közismert nevén fekvő perje, egy alacsony növésű, évelő fűféle, amely az európai fenyéreken és savanyú gyepeken őshonos. Sűrű, tömött csomókat alkot keskeny, élénkzöld levelekből, jellegzetes heverő (elfekvő) szárral, melynek végei felfelé hajlanak. Nyáron apró, ezüstös-zöldtől a lilásig terjedő füzérkéket növeszt, amelyek közül sok még zárt állapotban önbeporzó. A tápanyagszegény, savanyú talajok specialistája, és az ősi, zavartalan gyepterületek indikátornövényének tekintik.
Babérboroszlán
Daphne
A babérboroszlán (Daphne) a boroszlánfélék (Thymelaeaceae) családjába tartozó, 70-95 örökzöld, félörökzöld és lombhullató cserjefajt magában foglaló nemzetség, mely Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Intenzíven illatos virágai miatt kedvelt, melyek általában késő télen vagy kora tavasszal nyílnak. A babérboroszlán egy kompakt, lassan növő cserje, nagyon népszerű sziklakertekben és vegyes ágyásokban. A növény minden része erősen mérgező lenyelés esetén, ezért gyermekektől és háziállatoktól távol kell tartani.
Téli boroszlán
Daphne odora
A téli boroszlán egy kompakt, lassan növő örökzöld cserje, amelyet intenzíven illatos, vöröseslila virágai (belül fehérek) miatt kedvelnek, melyeket sűrű, végálló fürtökben hoz késő télen és kora tavasszal. Kínából és Japánból származik, fényes, bőrszerű sötétzöld levelei vannak, és körülbelül 1,2 méter magas és széles, lekerekített bokrot alkot. Klasszikus védett kerti és udvari cserje, amelyet inkább illatáért, mint megjelenéséért értékelnek, de a növény minden része mérgező, ha elfogyasztják.
Cserjés pimpó
Dasiphora fruticosa
A cserjés pimpó (Dasiphora fruticosa, szin. Potentilla fruticosa) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely az északi félteke hideg és szubarktikus vidékein őshonos, ahol gyakran magashegyi környezetben is megtalálható. Körülbelül 0,5–1,2 m magasságúra nő, apró, szárnyasan összetett levelei szürkészöld vagy sötétzöld színűek. Tavasztól az első fagyokig virágzik apró, csésze alakú virágaival. Rendkívül ellenálló a faggyal és a szárazsággal szemben, így a kertek és parkok egyik legigénytelenebb dísznövénye.
Tüskés csattanó maszlag
Datura ferox
A Datura ferox, közismert nevén tüskés csattanó maszlag vagy hosszútüskés maszlag, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű egynyári gyomnövény, amely Amerikából származik, de mára agresszív gyomként honosodott meg a világ meleg vidékein. Könnyen felismerhető tölcsér alakú, sárgásfehér virágairól és tüskés, tojásdad alakú magtokjáról, amelyet 40-60 darab, akár 1,5 cm hosszú, vaskos tüske borít – innen ered latin neve, a „ferox” (vad, vadul szúrós). FIGYELEM: A NÖVÉNY MINDEN RÉSZE SÚLYOSAN MÉRGEZŐ. A Datura ferox rendkívül magas koncentrációban tartalmaz tropán alkaloidokat, különösen szkopolamint, valamint hioszciamint és atropint. Már kis mennyiségű levél, mag vagy virág elfogyasztása is hallucinációkat, delíriumot, gyors szívverést, görcsrohamokat, kómát és halált okozhat embereknél, macskáknál, kutyáknál és haszonállatoknál egyaránt. Ezt a fajt soha nem szabad olyan helyen termeszteni, ahol gyermekek vagy háziállatok hozzáférhetnek, és semmilyen részét nem szabad elfogyasztani, főzetként elkészíteni vagy elszívni.
Maszlagos redőszirom
Datura stramonium
A maszlagos redőszirom (Datura stramonium) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, erőteljes növekedésű egyéves lágyszárú növény, amely az Amerikákból származik, és mára minden lakott kontinensen meghonosodott. Nagy, tölcsér alakú, fehér vagy halvány lila virágokat hoz, amelyek alkonyatkor nyílnak ki és erős illatot árasztanak; ezeket jellegzetes, tüskés, tojás alakú terméstokokok követik. Látványos díszítőértéke ellenére a növény minden része rendkívül mérgező — tropán-alkaloidokat (atropint, szkopolamint, hioszciamazint) tartalmaz, amelyek delíriumot, hallucinációkat és halált okozhatnak. Termesztése szigorú óvatosságot igényel, és soha nem kerülhet gyermekek vagy háziállatok által hozzáférhető helyre.
Vadrépa
Daucus
A Daucus a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége, amely leginkább a termesztett sárgarépa őseként ismert vadrépáról (Daucus carota) nevezetes. Európa, Észak-Afrika és Ázsia mérsékelt égövi vidékein őshonos; a vadrépa finom, csipkeszerű fehér ernyősvirágzatot és vékony, világos karógyökeret növeszt. Réteken, útmenti területeken és bolygatott talajon virul, és Észak-Amerika, valamint Ausztrália nagy részén is meghonosodott.
Sárgarépa
Daucus carota
A Daucus carota, közismert nevén sárgarépa, kétéves lágyszárú növény. Vad formáját gyakran fehér madárcsipkének nevezik, a termesztett alfaj azonban a világ egyik legfontosabb gyökérzöldségeinek egyike. Finoman tagolt, páfrányszerű lombozata van, és nagy, húsos főgyökeret fejleszt, amely jellemzően narancssárga, bár léteznek lila, sárga és fehér változatok is. Második évében ernyő alakú, apró fehér virágokból álló virágzatot hoz.
Kerti sárgarépa
Daucus carota subsp. sativus
A kerti sárgarépa (Daucus carota subsp. sativus) a világ egyik legelterjedtebben termesztett gyökérzöldsége, amely a vad eurázsiai sárgarépától származik. Az Apiaceae (ernyősök) családba tartozó növényt édes, tápanyagban gazdag karógyökere miatt becsülik, amely béta-karotinban különösen bővelkedik. Kétéves, de általában egyévesként termesztett növény: második évében tollas lombozatot és fehér ernyős virágzatot fejleszt.
Nyúlláb-páfrány
Davallia canariensis
A Davallia canariensis, közismert nevén nyúlláb-páfrány vagy szarvasláb-páfrány, egy lenyűgöző epifita páfrány, amely a Kanári-szigetekről és az Ibériai-félszigetről származik. Legjellegzetesebb ismertető jegye a vastag, szőrös rizóma, amelyet vörösesbarna pikkelyek borítanak, és kúszik le a cserép széléről, egy nyúl bolyhos lábára emlékeztetve. A finoman tagolt, háromszög alakú levelek dús, kaskádszerű látványt nyújtanak, így kivételes választás csüngő kosarakba és dekoratív kompozíciókba.
Nyúlláb páfrány
Davallia fejeensis
A Nyúlláb páfrány egy varázslatos, epifita páfrány Fidzsi-szigetekről, amelyet finom, csipkés levelei és jellegzetes, szőrös rizómái tesznek kedveltté. Ezek a puha, barnás pikkelyekkel borított rizómák nyúl lábára emlékeztetnek, innen ered a növény bájos neve. A cserépből kicsúszó, kúszó rizómák különleges látványt nyújtanak. Élénk, szórt fényben és egyenletes páratartalomban érzi magát legjobban, ezért kiváló választás csüngő kosarakba vagy emelt tartókba, ahol rizómái szabadon kúszhatnak.
Fehér nyúlláb páfrány
Davallia griffithiana
A Davallia griffithiana egy epifita páfrány, amely Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos. Legjellemzőbb tulajdonsága a hosszú, kúszó, fehér szőrös rizómája, amely nyúllábszerű megjelenést kölcsönöz a növénynek. A finom, apróra szabdalt, élénkzöld lombozat dús, lecsüngő látványt nyújt, amely tökéletesen illik csüngő kosarakba. Nem mérgező, és párás, meleg beltéri környezetben kiváló szobanövényként tartható.
Teknőskaktusz
Deamia testudo
A Deamia testudo, közismert nevén teknőskaktusz, egy epifita kúszókaktusz, amely Közép-Amerika és Dél-Amerika északi részének trópusi erdőiben őshonos, Mexikótól Kolumbiáig és Venezueláig. Léggyökerei segítségével fatörzsekre és sziklákra kapaszkodva nő; szögletes, lapított szárai a teknőspáncélra emlékeztetnek. Nyáron és kora ősszel nagy, fehér, illatos, éjszaka nyíló virágokat hoz, melyeket tüskés, gömbölyű termések követnek.
Fokföldi borostyán
Delairea odorata
A Delairea odorata (szinonimája: Senecio mikanioides), közismert nevén fokföldi borostyán vagy német borostyán, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő kúszónövény, amely Dél-Afrika nedves hegyvidéki régióiból származik. Hajlékony, csavarodó szárai vannak, amelyek támasztékra kapaszkodnak vagy talajtakaróként kúsznak, levelei fényesek, enyhén húsosak, 5-7 hegyes karéjjal. Ősszel és télen apró, sárga, édeskés illatú virágzatot hoz. Rendkívül gyors növekedésű faj, amely sok enyhe éghajlatú régióban invazívnak számít, mivel megfojtja az őshonos vegetációt. A növény minden része mérgező pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek veszélyesek az emberekre, a háziállatokra és a haszonállatokra egyaránt.
Királyi Poinciana
Delonix regia
A Királyi Poinciana a világ egyik legszebb fájának számít. Madagaszkár őshonosa, és hatalmas, esernyő alakú lombkoronájával, valamint vörös és narancssárga árnyalatú buja virágzásával azonnal magára vonja a figyelmet. Levelei finoman szárnyaltak, ami könnyű, áttetsző megjelenést kölcsönöz a fának még virágzáson kívül is.
Bíborvörös délvirág
Delosperma cooperi
A Delosperma cooperi, közismertebb nevén a bíborvörös délvirág, egy Dél-Afrika száraz vidékeiről származó, alacsony termetű, talajtakaró pozsgás növény. Húsos, hengeres leveleit apró, csillogó mirigyszőrök borítják, amelyek jégkristályokra emlékeztetnek. Nyár elejétől őszig a lombozatot szinte teljesen beborítja a látványos, magentaszínű, margarétaszerű virágok tömege. Rendkívül szárazságtűrő és fagytűrő (USDA 6a zónáig), ezért sziklakertek, rézsűk és szárazságtűrő kertek kedvelt talajtakarója.
Sün-juhfüge
Delosperma echinatum
A Delosperma echinatum, közismert nevén uborkás növény, egy egyedülálló, Dél-Afrikából származó szukkulens cserjécske. Jellegzetessége a kis, hordó alakú, zöld leveleken megjelenő puha, fehér, szőrszerű tüskék, amelyek egy sünre vagy uborkára emlékeztetnek. A melegebb hónapokban finom, margarétaszerű virágokat hoz sárga vagy fehér árnyalatokban.
Kerti szarkaláb
Delphinium ajacis
A kerti szarkaláb (Delphinium ajacis, szin. Consolida ajacis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger térségéből és Eurázsiából származó egynyári virágos növény. Akár 130 cm-es magasságot is elérhet, karcsú, felálló szárakat és mélyen szeldelt leveleket növeszt. Nyáron sűrű fürtvirágzatot alkot, melynek virágai a kék, lila, rózsaszín és fehér árnyalataiban pompáznak. Klasszikus kerti növény, amely alkalmas virágágyásokba, szegélynövénynek és vágott virágnak is. FIGYELEM: A növény minden része mérgező — diterpén alkaloidokat tartalmaz, köztük a rendkívül toxikus metillikakonitint, amely veszélyes az emberekre, macskákra és kutyákra egyaránt.
Krizantém
Dendranthema grandiflorum
A krizantém (Dendranthema grandiflorum, szinonimája Chrysanthemum morifolium) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Kínából származik, ahol már több mint kétezer éve termesztik. A világ egyik legnépszerűbb dísznövénye, amelyet sűrű és színes, ősszel nyíló virágaiért kedvelnek. Brazíliában és Portugáliában erősen kötődik a halottak napjához és a kegyelethez, ezért gyakori a temetőkben; az ázsiai kultúrában viszont a hosszú életet és a nemességet jelképezi.
Dendrobium orchidea (nemzetség)
Dendrobium
A Dendrobium az egyik legnagyobb orchideanemzetség, több mint 1 800 fajt foglal magában, amelyek a trópusi és szubtrópusi Ázsiában, Óceániában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos növények. Ezek az epifita növények fákon élnek, és különböző éghajlatokhoz alkalmazkodtak – a párás trópusi erdőktől a hűvös hegyvidéki területekig. Lenyűgöző, rendkívül változatos színű virágokat hoznak, és dísznövényként széles körben termesztik őket.
Honohono orchidea
Dendrobium anosmum
A Dendrobium anosmum, közismert nevén honohono orchidea vagy sanggumay, egy csüngő, epifita orchidea, amely a Fülöp-szigetekről, Új-Guineából, Thaiföldről és Srí Lankáról származik. Hosszú, nádszerű, lombhullató pszeudogumókat fejleszt, amelyeket tavasszal bőségesen nyíló, illatos, rózsaszín, fehér és levendulás-lila virágok díszítenek. Az „anosmum” (szagtalan) elnevezés félrevezető, mivel a legtöbb példány kellemes, édeskés illatot áraszt.
Csuklyás orchidea
Dendrobium aphyllum
A Dendrobium aphyllum, közismert nevén csuklyás orchidea, egy lombhullató epifita orchidea, amely Délkelet-Ázsia őshonos növénye, Indiától Vietnámig terjedő területen. Elegáns, csüngő hajtásokat fejleszt, amelyek a téli nyugalmi időszak alatt elveszítik leveleiket, majd tavasszal illatos, halvány lilásrózsaszín és fehér virágokkal borulnak be. Drámai évszakos ciklusa miatt különösen kedvelt példány a közbenső és meleg körülményeket biztosító orchideatermesztők körében.
Cooktown-orchidea
Dendrobium bigibbum
A Cooktown-orchidea (Dendrobium bigibbum) egy lenyűgöző epifita orchidea, amely Északkeleti-Ausztrália trópusi esőerdeiben őshonos, különösen a Cape York-félszigeten. Queensland állam hivatalos virágos jelképe, és íves fürtjeiről ismert, amelyeken orgonalila, mályvaszínű, lila és fehér, pillangó alakú virágok nyílnak. Népszerű választás orchideakedvelők és trópusi kertek számára szerte a világon.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.