Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4091 növény található
1477–1512 megjelenítve a 4091-ból
Büdöskefű
Erigeron
Az Erigeron az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozó nagy virágos növénynemzetség, amelyet magyarul büdöskefűként ismernek. A legnépszerűbb dísznövény fajok közé tartozik az E. karvinskianus (mexikói büdöskefű) és az E. speciosus (mutatós büdöskefű), amelyeket bőséges, százszorszépre emlékeztető fehér, rózsaszín és lila virágaikért kedvelnek, mivel hónapokon át virágoznak. Ezek az ellenálló évelők sziklakertek, falak, szegélyek és ültetők számára egyaránt kiválóak.
Egynyári seprence
Erigeron annuus
Az Erigeron annuus, közismert nevén egynyári seprence, egy Észak-Amerikában őshonos vadvirág, amely Európában és Ázsiában is széles körben elterjedt. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik, bőségesen hoz apró, margarétaszerű virágokat, melyek fehér vagy halványlila szirmai élénksárga központi korongot vesznek körül. Bolygatott talajokon, réteken, útmenti területeken és erdőszéleken nő, magassága elérheti a 150 cm-t. Gyors növekedésű egynyári vagy kétéves növény, amely könnyen elszórja magvait és naturalizálódik. Történelmileg a népi gyógyászatban és természetes rovarriasztóként is értékelték, emellett fontos nektárforrás a beporzók számára.
Lenlevelű bolhaűző
Erigeron bonariensis
Az Erigeron bonariensis, közismert nevén lenlevelű bolhaűző, Dél-Amerikából származó egyéves lágyszárú növény. Széles körben ismert szívóssága és zavart területeken való megtelepedési képessége miatt; herbicidrezisztenciájából adódóan az egyik legjelentősebb invazív gyomnövénynek számít a szántóföldeken. Keskeny, szőrös levelei és apró virágzatai vannak, amelyek több ezer széllel terjesztett magot produkálnak.
Kanadai betyárkóró
Erigeron canadensis
Az Erigeron canadensis, közismert nevén kanadai betyárkóró, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egyéves növény, amely Észak- és Közép-Amerikából származik. Világszerte elterjedt, bolygatott területeken, útmentén, szántóföldeken és városi környezetben egyaránt előfordul. Felálló szára akár 1,5 méter magasra is megnőhet, levelei keskenyek, virágzata pedig apró fehér és sárga virágokból álló végálló buga. Az egyik első olyan gyomnövény, amely ellenállóképességet mutatott a glifozát alapú gyomirtó szerekkel szemben, ami kiemelt jelentőségűvé teszi a modern mezőgazdaságban.
Mexikói bolhaűző
Erigeron karvinskianus
Az Erigeron karvinskianus, közismert nevén mexikói bolhaűző, egy bőven virágzó, alacsony növésű évelő, amely kis, százszorszépszerű virágok szőnyegét hozza létre. A virágok különlegességük a színváltó tulajdonságukban rejlik: fehéren nyílnak, majd rózsaszínűvé érik, végül halványlilává változnak. Nagyon értékes, mert képes megtelepedni kőfalakban, lépcsőkön és burkolólapok résein, romantikus, természetes hatást teremtve sziklakertekben és vidékies stílusú kertekben.
Szumátrai betyárkóró
Erigeron sumatrensis
A szumátrai betyárkóró (Erigeron sumatrensis) egy gyors növekedésű, egynyári lágyszárú növény, amely Dél-Amerikában őshonos, de mára a világ trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi régióiban széles körben elterjedt. Az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik, apró, krémfehér virágai elágazó virágzatot alkotnak, magassága pedig elérheti a 2 métert. Könnyen megtelepszik bolygatott élőhelyeken — útmentén, parlagon hagyott területeken, városi övezetekben —, és számos országban invazív gyomként tartják számon. Illóolaja farmakológiai szempontból jelentős antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik.
Japán naspolya
Eriobotrya japonica
Az Eriobotrya japonica, közismert nevén japán naspolya, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó kis vagy közepes termetű örökzöld gyümölcsfa. Kína dél-középső részének hűvös felföldjeiről származik, de Japánban már évszázadok óta termesztik, ahol biwa néven ismerik. Sűrű, kerekded lombkoronáját nagy, bőrnemű, sötétzöld levelek alkotják. Illatos, fehér virágfürtjei ősszel és télen nyílnak, melyeket tavasszal érő sárgásnarancs színű, körte alakú gyümölcsfürtök követnek. A japán naspolyát díszfaként és édes-fanyar gyümölcséért egyaránt kedvelik, utóbbit frissen fogyasztják, vagy lekvárok, szirupok és desszertek készítéséhez használják.
Japán szellőrózsa
Eriocapitella hupehensis
A japán szellőrózsa (Eriocapitella hupehensis) egy évelő növény a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjából, eredetileg Közép-Kína hegyvidéki területeiről származik. 80-120 cm magas, felálló, elágazó virágszárakat fejleszt, és júliustól októberig gyönyörű, kecses, csésze alakú virágokkal örvendeztet meg rózsaszín, fehér és lila árnyalatokban. Sötétzöld, háromkaréjú tőlevelei sűrű bokrokat alkotnak. Mivel azon kevés évelők közé tartozik, amelyek késő nyáron és ősszel bőségesen virágoznak, elengedhetetlen látványelem a természetközeli kertekben.
Rózsaszín viaszvirág
Eriostemon australasius
Az Eriostemon australasius, a rózsaszín viaszvirág, egy felálló, meglehetősen merev örökzöld cserje a citrusfélék családjából (Rutaceae), amely Kelet-Ausztráliában őshonos: főként Új-Dél-Wales partvidékén, a Conjola-tótól északra a Queenslandi Fraser-szigetig, belső populációkkal a fennsíkokon. Heath-ben, cserjésekben és száraz szklerofill erdőkben nő, általában homokkő és homokos talajokon. Gyakran 1 m alatti, de elérheti a 2 m magasságot és az 1 m szélességet. A keskeny, szürkés-sötétzöld levelek, 3-7 cm hosszúak, olajmirigyekkel pettyezettek. Késő téltől tavaszig viaszos, ötszirmú csillagvirágokat hoz, akár 4 cm átmérőjűeket, halványtól közepesen rózsaszínig, sötétebb csíkokkal, néha fehérrel, a szárak végei közelében. A vadonban valószínűleg magról regenerálódik tűz után.
Chilei kaktusz
Eriosyce
Az Eriosyce egy lassú növekedésű kaktusznemzetség, amely Chile nyugati partvidékéről és Peru egyes részeiről származik, ahol a tengerszinttől egészen 4000 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható. Ezek a kaktuszok jellemzően gömbölyded vagy oszlopos alakúak, sűrű töviseik színe a fehértől a sárgán és a vörösön át egészen a feketéig terjed. A nemzetség egyes képviselői gyapjas areolákkal rendelkeznek. Az Eriosyce fajok népszerű gyűjtői kaktuszok dekoratív töviseik és a szár csúcsán nyíló feltűnő virágaik miatt.
Rózsaszín kaktusz
Eriosyce subgibbosa
Az Eriosyce subgibbosa egy gömbölyded vagy oszlopos növekedésű kaktusz, amely Chile középső partvidékén őshonos, Biobío és Atacama régiók között. A tengerpart közeli sziklás kibúvásokon él, magányos szára akár 90 cm hosszú és 25 cm átmérőjű is lehet, amely az idő előrehaladtával gyakran elfekszik. Rózsaszíntől a kárminvörösig terjedő, világosabb közepű virágai tél végén és tavasszal nyílnak.
Gólyaorr
Erodium
Az Erodium a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó mintegy 120 fajt számláló nemzetség. Európából, Észak-Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából, valamint néhány faj Amerikából származik. Vannak egynyári, évelő és kis félcserjék. A kerti fajták általában alacsony, 15-30 cm magas bokrokat alkotnak, tagolt levelekkel és öt sziromlevelű virágokkal, amelyek rózsaszín, magenta, fehér vagy lila színűek, gyakran sötétebb erezettel vagy foltokkal. Virágzás után a termés hegyesre nyúlik, mint egy gólya csőre.
Bürök-gémorr
Erodium cicutarium
A közönséges gémorr a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves gyógynövény, amely eredetileg Eurázsiából és Észak-Afrikából származik, de mára világszerte elterjedt. A talajon elterülő levélrózsából finoman szárnyalt, páfrányszerű levelek és 10-40 cm hosszú, fekvő vagy felemelkedő hajtások fejlődnek. Áprilistól szeptemberig nyílnak apró, rózsaszín vagy lila virágai, melyeket a névadó, csőrszerűen megnyúlt terméságazatok követnek. Ezek nedvesség hatására spirálisan megcsavarodnak, és aktívan a talajba fúrják a magvakat. Igénytelen úttörő növényként leginkább a száraz, homokos és köves helyeket kedveli, például útmentéken, parlagokon és szőlőültetvényekben.
Rukkola
Eruca sativa
A rukkola (Eruca sativa) a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egyéves leveles zöldség, amely a Földközi-tenger térségétől Nyugat-Ázsiáig őshonos. Zöld, szeldelt levelei csípős és enyhén kesernyés ízük miatt igen kedveltek a gasztronómiában, különösen saláták alapanyagaként. Gyors növekedésű növény, 40-50 nap alatt eléri a vágásérettséget, apró virágai fehérek vagy krémsárgák, lila erezettel.
Rukkola
Eruca vesicaria
A rukkola (Eruca vesicaria) egyéves, keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó lágyszárú növény, amely a mediterrán régióból és Nyugat-Ázsiából származik, és jellegzetes borsos, diós ízéről ismert. A növény tollas, mélyen szeldelt levelei gyorsan sűrű rozettát alkotnak, és a konyhában frissen és főzve is nagyra értékelik. Virágzáskor a szár magasra nő, és fehér vagy krémszínű virágokat hoz, amelyek szirmain jellegzetes lila erezet látható. A rukkola gyorsan növő kultúra, amely a teljes növekedési szezonban alkalmas folyamatos vetésre.
Kék iringó
Eryngium
Az iringó (Eryngium), közismert nevén kék iringó vagy tengerparti iringó, a zellerfélék családjába tartozó robusztus évelő nemzetség. Ezüstöskék, tüskés murvaleveleiről és bogáncsszerű virágzatairól ismert. Európa, Amerika és Ázsia egyes részeinek tengerparti szikláin, száraz mezőin és sziklás lejtőin őshonos. Az iringó az építészeti textúrát figyelemre méltó szívóssággal ötvözi, jól fejlődik szegényes talajon és sós levegőn is, ahol kevés más évelő marad életben.
Hosszú koriander
Eryngium foetidum
A hosszú koriander (Eryngium foetidum) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó aromás fűszernövény, amely Mexikóban, a Karib-térségben, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos, de a trópusokon világszerte termesztik. Alacsony rozettát alkot hosszú, lándzsa alakú, fűrészes és enyhén tüskés szélű levelekből. Illata a korianderre emlékeztet, de annál jóval intenzívebb. Hőségben és hosszú nappalokon kis, tüskés, halványzöld virágfejeket növeszt. Alapvető összetevője a karibi és latin-amerikai konyhának (például a Puerto Ricó-i sofritónak), valamint a délkelet-ázsiai ételeknek, ahol ngo gai néven ismerik.
Humboldt-iráng
Eryngium humboldtii
A Humboldt-iráng (Eryngium humboldtii) az zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény, amely Kolumbia és Északnyugat-Venezuela magashegyi páramo régióiban őshonos. 3400 és 3800 méter közötti tengerszint feletti magasságban, frailejones-mezőkön és alacsony cserjésekben nő; egyes helyeken, például a Bogotá-folyó forrásvidékén, rendkívül elterjedt. 20-30 cm-es rozettát alkot merev, barázdált, tüskés szélű levelekből, amelyek fonákja fehéres, illatuk pedig aromás. Virágzáskor egy körülbelül 40 cm-es szárat növeszt, amelyen apró, fehér vagy krémszínű virágfejek találhatók, sárgászöld fellevelekkel körülvéve. A népi gyógyászatban használják, de hatásairól nincsenek tudományos tanulmányok. Természetes élőhelyén kívül szinte egyáltalán nem termesztik.
Sárga viola
Erysimum
Az Erysimum, közismert nevén sárga viola, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, több mint 150 fajt számláló nemzetség. Ezek a dísznövények illatos, négyszirmú virágfürtöket hoznak sárga, narancssárga, piros, lila, rózsaszín és mályvaszín árnyalatokban. Különösen kedveltek az angolkertekben, szegélyágyásokban és sziklakertekben. A 'Bowles's Mauve' fajta az egyik legnépszerűbb évelő, amely szinte egész évben folyamatosan virágzik.
Sárga viola
Erysimum × cheiri
Az Erysimum × cheiri, közismert nevén sárga viola, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó illatos félcserje, amely Görögország égei-tengeri régiójában őshonos, de Európa-szerte elterjedt. Általában kétéves növényként termesztik; az első évben keskeny, lándzsás, szürkészöld levelekből álló kompakt rozettát alkot, majd a második év tavaszától kora nyárig bőségesen hozza négytagú virágait sárga, narancs, vörös, bordó és lila árnyalatokban. Virágai gazdag, édes, fűszeres illatot árasztanak, amely este intenzívebbé válik, így a sárga viola régóta kedvelt klasszikus a parasztkertekben. A növény a jó vízelvezetésű, enyhén lúgos talajt kedveli, és jól bírja a száraz, köves körülményeket – történelmileg régi falakon és falazatokon telepedett meg, innen ered angol neve (wallflower). Minden része tartalmaz kairantint, amely egy szívglikozid, ezért nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező.
Sárga bohócvirág
Erythranthe guttata
Az Erythranthe guttata (korábban Mimulus guttatus) egy gyors növekedésű egynyári vagy rövid életű évelő növény Észak-Amerika nyugati részéről, ahol patakok mentén, szivárgó vizeknél és nedves réteken él a tengerszinttől egészen a magashegységekig. Terülő szőnyeget alkot fogazott, ovális leveleiből, tavasztól nyárig pedig élénksárga, kétajkú tölcséres virágokat hoz, amelyek torka általában piros pöttyös. Poszméhek porozzák be, és könnyen elszórja saját magvait.
Kakassarkantyús korallfa
Erythrina crista-galli
A kakassarkantyús korallfa (Erythrina crista-galli) egy lombhullató virágzó fa, amely Dél-Amerikából – Brazíliából, Argentínából és Uruguayból – származik. A Fabaceae családba tartozó faj tavasszal és nyáron akár 60 cm hosszú, csüngő fürtökben pompázó, bíborvörös, bársonyos virágokat hoz. Argentína nemzeti fája, virága pedig egyszerre Argentína és Uruguay nemzeti virága.
Brazil koralfa
Erythrina speciosa
A brazil koralfa (Erythrina speciosa) Brazília Atlanti-erdejének őshonos fája, amelyet látványos skarlátpiros virágzásáról ismernek, amely télen, lombhullás után következik be. Rendkívül dekoratív faj, amelyet széles körben alkalmaznak városi zöldfelületeken és kertekben; csodálatos, csöves virágaival kolibriket vonz.
Indiai korallfa
Erythrina variegata
Az Erythrina variegata, közismert nevén az indiai korallfa vagy tigriskarom, a Fabaceae család egyik nagy trópusi fája. Trópusi Ázsiában és a Csendes-óceán térségében őshonos növény, amelyet lenyűgöző skarlátpiros virágfürtjeiről ünnepelnek, melyek az új levelek előtt vagy azokkal egyidejűleg nyílnak ki. Gyorsan növő fa, amely akár 27 méteres magasságot is elérhet; széles körben ültetik díszárnyékolóként, élő kerítésként és agroerdészeti rendszerekben egyaránt. A fa emellett jelentős szerepet tölt be a dél- és délkelet-ázsiai kultúrák hagyományos orvoslásában.
Kutyafogibolya
Erythronium
Az Erythronium, közismert nevén kutyafogibolya, egy körülbelül 30 fajból álló, tavaszi virágzású, évelő hagymás nemzetség, amely Észak-Amerika, Európa és Ázsia lombhullató erdeiben őshonos. A népi elnevezés a levelek foltos mintázatára utal, amely hasonlít a pisztráng bőrére, a növény pedig bókoló, liliomszerű virágokat hoz sárga, fehér, rózsaszín vagy levendulalila árnyalatokban, amelyek még azelőtt megjelennek, hogy a lombhullató fák lombkoronája tavasszal kifejlődne. A rövid, körülbelül kéthetes virágzási időszak után a lombozat megsárgul és elszárad, a növény pedig az év hátralévő részét a talajban tölti nyugalmi állapotban, egy apró, fog alakú hagyma formájában – innen ered a kutyafogibolya név. Magról lassan fejlődik (az első virágzásig 4-7 év is eltelhet), de hosszú életű, és megtelepedése után sarjhagymákkal képes honosodni. Az Erythroniumot az aljnövényzet és az őshonos növények kedvelői nagyra értékelik rövid, de varázslatos kora tavaszi látványa miatt.
Kokacserje
Erythroxylum coca
Az Erythroxylum coca, közismert nevén koka, az Erythroxylaceae családba tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Amerika andoki lejtőiről (Peru, Bolívia, Ecuador és Kolumbia) származik. Magassága eléri a 2-3 métert, ágai egyenesek, levelei oválisak, vékonyak és élénkzöldek, a központi erezet két oldalán jellegzetes hosszanti vonalakkal. Apró, fehéres-sárgás virágokat hoz a levélhónaljakban, amelyekből piros csonthéjas termések érnek. Természetes módon szubtrópusi hegyi éghajlaton, 500 és 2000 méter közötti tengerszint feletti magasságban, magas páratartalom és bőséges csapadék mellett nő. Levelei alkaloidokat tartalmaznak, és évezredek óta mély kulturális és gyógyászati értékkel bírnak az andoki kultúrákban.
Eszkalónia
Escallonia
Az Escallonia egy Dél-Amerikából származó örökzöld cserjenemzetség, amelyet fényes, fűrészes szélű, sötétzöld leveleiért, valamint a nyártól őszig tartó, hosszú virágzású fehér, rózsaszín vagy piros csöves virágaiért termesztenek. A kerti változatok a kompakt, kb. 1 méteres bokroktól a 4 méteres vagy annál magasabb sövénycserjékig terjednek. Gyorsan nőnek, vonzzák a méheket, jól tűrik a szelet, a sós tengeri levegőt és a szárazságot, ezért klasszikus választásnak számítanak tengerparti sövényekhez.
Kaliforniai mák
Eschscholzia californica
Az Eschscholzia californica, közismert nevén a kaliforniai mák, az Egyesült Államok nyugati részén és Mexikóban őshonos egynyári vagy évelő vadvirág. Tavasztól nyárig élénk narancs, sárga, piros és fehér árnyalatú virágokat hoz. Kalifornia állam hivatalos virágaként kiváló szárazságtűrő képessége, alacsony gondozási igénye, valamint kertekben és természetközeli tájban nyújtott lenyűgöző látványhatása miatt közkedvelt.
Rókafarok-kaktusz
Espostoa guentheri
Az Espostoa guentheri (gyakran Vatricania guentheri néven is forgalmazzák) egy oszlopkaktusz, amely Bolívia keleti részén, a Río Grande völgyében őshonos. Itt a száraz erdők lejtőin él 800 és 1300 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Világoszöld oszlopokat alkot, amelyek akár 2-3 méter magasra is megnőhetnek, átmérőjük pedig körülbelül 10 cm. Mintegy 27 bordával és szalmasárga tüskékkel rendelkezik, az idősebb példányok a tövüktől elágaznak. Különlegessége az oldalsó cefálium: egy vörösesbarna gyapjúból és sörtékből álló sáv, amely akár 50 cm hosszú is lehet, a szár egyik oldalán nő, és ebből fejlődnek ki a virágok. A virágok tölcsér alakúak, sárgásfehérek, és kora nyáron nyílnak. Termése ehető, de íztelen. Ez a faj különbözik a Peruban honos Espostoa lanata-tól (gyapotkaktusz).
Őszapó-kaktusz
Espostoa lanata
Az Espostoa lanata, közismert nevén őszapó-kaktusz, egy oszlopos növekedésű kaktusz, amely az Andok lejtőin őshonos, Dél-Ecuador és Észak-Peru területén. Szárát sűrű, fehér gyapjas szőr borítja, amely éles tüskéket rejt, bolyhos és díszes megjelenést kölcsönözve a növénynek. Természetes élőhelyén magassága meghaladhatja a 7 métert, de cserépben nevelve sokkal kompaktabb marad és lassabban növekszik.
Fehér fejű kaktusz
Espostoopsis dybowskii
Az Espostoopsis dybowskii egy ritka, oszlopos termetű kaktuszfaj, amely kizárólag Brazília Bahia államának keleti és északi részén, a caatinga élőhelyen honos, 300–750 méteres tengerszint feletti magasságban. A növény gránit- és gneiszsziklákon, valamint kvarcitos sziklakibúvásokon nő, ahol helyenként sűrű, egyfajú állományokat (ligeteket) alkot. Álló, elágazás nélküli, hengeres szárai elérhetik a 2–4 méteres magasságot, körülbelül 8 cm átmérővel, 20–28 alacsony bordával. A szárakat sűrű, fehér szőrzet borítja, amely szinte teljesen elrejti a felszínt, innen erednek a portugál "cabeça-branca" (fehér fej) és "homem-velho" (öregember) népi elnevezések is. A tövisek 2–3 sárgás vagy barnás, tű alakú, 2–3 cm hosszú központi tövisből állnak, míg az oldaltövisek finomak és rövidek, a szőrzetben rejtve. Éjszaka nyíló, mintegy 4 cm hosszú, fehér, harang alakú virágai egy oldalsó cefáliumból (fehér gyapjas virágzóterületből) fakadnak, jellemzően nyáron. A faj Brazília endemikus növénye, és a Cactaceae család egyetlen Espostoopsis nemzetségének egyetlen ismert faja.
Fáklyagyömbér
Etlingera elatior
A fáklyagyömbér (Etlingera elatior) a Zingiberaceae család egy fenséges trópusi növénye, amely Délkelet-Ázsiából, különösen Indonéziából és Malajziából származik. Látványos, fáklya alakú virágzatáról ismert, amely vörös, rózsaszín és fehér árnyalatokban pompázik; a növény akár 6 méter magasságot is elérhet. Díszgrowénynek, a hagyományos délkelet-ázsiai konyhában és a népi gyógyászatban egyaránt nagyra értékelik.
Eukaliptusz
Eucalyptus
Az eukaliptusz rendkívül gyorsan növő fák és cserjék nemzetsége, amelyek elsősorban Ausztráliából származnak. Több mint 700 elismert fajával a világ egyik leggyakrabban ültetett növénye, amelyet jellegzetes mentolos illatáért, ezüstöskék leveleiért és dekoratív, szalagokban leváló kérgéért kedvelnek. Bár természetes körülmények között nagy termetű fa, egyes fajai dísznövényként cserépben is nevelhetők.
Hamvas eukaliptusz
Eucalyptus cinerea
Az Eucalyptus cinerea, közismert nevén hamvas eukaliptusz vagy ezüst eukaliptusz, egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Délkelet-Ausztráliában (Új-Dél-Wales, Victoria, ACT) őshonos, és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Kerekded, ezüstöskék fiatal levelei miatt a virágkötészetben igen kedvelt. Szabadföldbe ültetve magassága meghaladhatja a 15 métert, bár gyakran visszametszik és díszcserjeként nevelik dekoratív lombozatáért.
Szivárványos eukaliptusz
Eucalyptus deglupta
Az Eucalyptus deglupta, közismert nevén szivárványos eukaliptusz, egy lenyűgöző, gyorsan növő fa, amely a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Pápua Új-Guineából származik. Ez az egyetlen eukaliptuszfaj, amely természetes élőhelyén az északi féltekén honos. Világhírű látványos, sokszínű kérgéről, amely lehámlik, és alatta élénkzöld, kék, lila, narancssárga és gesztenyebarna rétegeket tár fel – ezzel a világ egyik legkülönlegesebb látványát nyújtó fája.
Golyós eukaliptusz
Eucalyptus globulus
Az Eucalyptus globulus, közismert nevén golyós eukaliptusz vagy kék eukaliptusz, egy gyors növekedésű, örökzöld fa, amely Tasmaniából és Ausztrália délkeleti részéről származik. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, és optimális körülmények között akár a 70 méteres magasságot is elérheti. A fiatal levelek kerekdedek, jellegzetes kékes-szürke viaszos bevonattal, míg a kifejlett levelek hosszúak, lándzsa alakúak és lecsüngők. Világszerte széles körben termesztik gyógyászati, aromás és faipari értéke miatt; illóolaja erős fertőtlenítő és köptető hatásáról híres. Lombja mérgező az emberek, macskák és kutyák számára, ha elfogyasztják.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.