Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3475 növény található
1873–1908 megjelenítve a 3475-ból
Francia levendula
Lavandula dentata
A Lavandula dentata, közismert nevén francia levendula vagy rojtos levendula, egy illatos, örökzöld cserje, amely a mediterrán térség honos növénye. Jellegzetes szürkezöld, fogas leveleiről, valamint magas, lila palackseprő-virágzatáról ismerhető fel, amelyet meddő murvalevelek koronáznak. Rendkívül szárazságtűrő, gyorsan növő és hosszú életű növény; telt napfényt és jó vízáteresztő képességű talajt igényel. Díszítő értéke, illata és gyógyászati tulajdonságai miatt egyaránt nagyra becsülik.
Széleslevelű levendula
Lavandula latifolia
A széleslevelű levendula egy sűrű, örökzöld mediterrán félcserje, amely Spanyolországban, Portugáliában és Franciaország déli részén őshonos. A közönséges levendulától eltérően levelei szélesebbek és szürkébbek, virágzatai pedig egyszerű füzérek hosszú, elágazó szárakon. Az összes levendulafaj közül ez adja a legerősebb, kámforban leggazdagabb illóolajat, és a lavandin egyik szülőfaja.
Levendula
Lavandula sp
A levendula (Lavandula sp.) a Lamiaceae családba tartozó, évelő, illatos cserje, amely a Mediterrán régióból származik. Jellegzetes illatáról és élénk lila virágairól ismert, széles körben termesztik díszítési, gyógyászati és illóolaj-előállítási célból. Forró, száraz éghajlaton érzi jól magát, és a világ egyik legkedveltebb aromás növénye.
Bóbitás levendula
Lavandula stoechas
A bóbitás levendula (Lavandula stoechas) egy mediterrán aromás cserje, amely a virágzat tetején található, feltűnő, lila, „nyuszifülre” emlékeztető felleveleiről ismert. Ezüstös, illatos lombozata a rozmaringra emlékeztet. Megtelepedése után kiválóan tűri a szárazságot, ideális választás napos kertekbe és kaspókba.
Angol levendula
Lavandula x intermedia
Az angol levendula (Lavandula x intermedia) a valódi levendula (L. angustifolia) és a széleslevelű levendula (L. latifolia) steril hibridje, amelyet a francia Provence-ban széles körben termesztenek illóolaj-előállítás céljából és kerti dísznövényként. Aromás, szürkészöld lombozatú cserjét alkot, hosszú, lila virágszárai nyár közepétől végéig vonzzák a méheket és a pillangókat.
Rózsamályva
Lavatera trimestris
A Lavatera trimestris, közismert nevén rózsamályva vagy egynyári mályva, egy gyorsan növő egynyári növény, amely a Mediterrán-térségből származik. Nyáron és ősszel fehér, rózsaszín és mélyrózsa árnyalatú, nagy, tányér alakú virágok bőségét hozza. Akár 90–120 cm magasra is megnő, és lenyűgöző dísze a parasztkerti ágyásoknak és szegélyeknek.
Henna
Lawsonia inermis
A henna (Lawsonia inermis) egy gyors növekedésű örökzöld cserje, amely Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában őshonos. Természetes élőhelyén akár 7 méter magasra is megnőhet, sűrű ágai az idősebb példányokon töviseket növesztenek. Apró, a rózsateához hasonló illatú virágai tavasszal és nyáron nyílnak fehér, krém és rózsaszín árnyalatokban. Világszerte a leveleiben található vöröses festékanyagról, a lavszonról ismert, amelyet évezredek óta használnak a bőr, a haj és a köröm díszítésére. Kozmetikai és kulturális értéke mellett a növény jól dokumentált gyógyhatásokkal is rendelkezik. Meleg éghajlaton, jó vízelvezetésű talajban és teljes napsütésben fejlődik a legjobban, és a megtelepedése után jól tűri a szárazságot.
Barna érdestinóru
Leccinum scabrum
A barna érdestinóru (Leccinum scabrum) egy széles körben elterjedt és kedvelt ehető gombafaj, amely a tinórufélék családjába tartozik. Kalapja szürkésbarna vagy sötétbarna, tapintása kissé ragadós, tönkje pedig jellegzetesen fehér, sötét pikkelyekkel borított. A gomba nyírfákkal él szimbiózisban, mikorrhizát alkotva velük.
Paradicsommogyoró
Lecythis pisonis
A Lecythis pisonis, közismert nevén paradicsommogyoró vagy majomfazék, a Lecythidaceae családba tartozó fenséges trópusi fa, amely a brazíliai Atlanti-erdő és az amazóniai esőerdő őshonos növénye. Különleges, urna alakú, fás terméseiről – az úgynevezett „majomfazekakról" – ismert, amelyekből a majmok kinyerik az ehető magokat. Az erdei körülmények között akár 40 méteres magasságot is elérő fa magjai a brazil dióhoz hasonlítanak, de lágyabb, krémesebb állaguk és enyhébb ízük van.
Ezüstös üstökliliom
Ledebouria
A Ledebouria az Asparagaceae (spárgafélék) családjába, azon belül a Scilloideae alcsaládba tartozó, mintegy 65 évelő hagymás növényfajt magában foglaló nemzetség. Elsősorban a szubszaharai Afrikában őshonosak, legnagyobb változatosságuk Dél-Afrikában található. Ezek a növények tőlevélrózsát alkotó, lándzsás, zöld leveleket növesztenek, amelyeket ezüstös vagy lilás foltok díszítenek, és a felszín közeli, csepp alakú hagymákból fejlődnek ki. A leggyakrabban dísznövényként termesztett faj a Ledebouria socialis (ezüstös üstökliliom), amelyet dekoratív lombozata és könnyű tarthatósága miatt kedvelnek.
Cooper-féle hamis scilla
Ledebouria cooperi
A Ledebouria cooperi egy bájos, lombhullató, hagymás évelő, amely Dél-Afrikából származik. Keskeny, lándzsás levelei jellegzetes lila foltokkal és csíkokkal díszítettek, olajzöld alapon, és akár 25 cm magasra is megnőnek. Tavasszal és nyáron elegáns, csüngő fürtökben apró, csillag alakú, rózsaszíntől lilásig terjedő virágokat hoz. Ez a kevés gondozást igénylő hagymás növény sűrű gyarmatokat alkot földalatti indái révén, és egyaránt kedvelt szobanövényként és kerti díszként.
Ezüstös üstökliliom
Ledebouria socialis
A Ledebouria socialis, közismert nevén ezüstös üstökliliom, egy bájos hagymás növény, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld tartományból származik. Lándzsa alakú levelei feltűnő ezüstös mintázatot mutatnak sötét foltokkal a lila fonákon, ami a leopárd bőréhez hasonlít. Könnycsepp alakú hagymái a talaj felszíne felett helyezkednek el, tavasszal és nyáron pedig elegáns virágszárakat növeszt apró, zöldes-rózsaszín virágokkal. Nagyon szívós és könnyen gondozható növény, ideális kezdők számára.
Mocsári molyűző
Ledum palustre
A mocsári molyűző (Ledum palustre, syn. Rhododendron tomentosum) az északi félteke tőzeglápjainak, mocsarainak és fenyveseinek jellegzetes, alacsony növésű örökzöld cserje. Bőrszerű, szélükön visszahajló levelei fonákján sűrű, rozsdabarna filcszőrzet található, ami jól elkülöníti a hasonló rododendronfajoktól. Késő tavasszal-kora nyáron apró, fehér virágai ernyős fürtökben nyílnak, erős, bódító illatot árasztva. A növény minden része mérgező diterpéneket (ledol) és grayanotoxinokat tartalmaz, ezért nagyobb mennyiségben fogyasztva súlyos mérgezést, szédülést, görcsöket és eszméletvesztést okozhat - hagyományos gyógynövényként csak rendkívül kis dózisban és külsőleg alkalmazták.
Bíborvörös leea
Leea guineensis
A Leea guineensis, közismert nevén bíborvörös leea vagy guineai leea, a szőlőfélék (Vitaceae) családjába tartozó buja trópusi cserje, amely Nyugat-Afrika és a trópusi Ázsia esőerdőiben őshonos. Kompakt, felálló növekedésű, termesztésben akár a 3 méteres magasságot is elérheti. Sűrű, fényes lombozata gyakran bronz, sötétzöld vagy mélybordó árnyalatú, különösen a 'Rubra' fajta esetében. Ideális körülmények között jellegzetes, ernyőszerű virágzatot hoz, apró vörös, narancssárga vagy sárga virágokkal, melyeket kerekded, lilából skarlátvörösre érő termések követnek. Aljnövényzeti növényként jól alkalmazkodott a félárnyékhoz vagy a teljes árnyékhoz, így kiváló választás tágas belső terekbe, árnyékos trópusi kertekbe vagy díszes dézsás növényként.
Közönséges békalencse
Lemna minor
A közönséges békalencse (Lemna minor) a világ legkisebb virágos növényei közé tartozik. Szabadon lebeg az álló vagy lassan áramló édesvizek felszínén, sűrű zöld szőnyeget alkotva. Kozmopolita elterjedésű növény, amely világszerte megtalálható tavakban, tócsákban és akváriumokban.
Közönséges oroszlánfog
Leontodon hispidus
A Leontodon hispidus, közismert nevén közönséges oroszlánfog, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európa és Ázsia rétjein és domboldalain őshonos. Júniustól szeptemberig látványos sárga virágokat hoz, amelyek alapvető táplálékforrást jelentenek a méhek, pillangók és más beporzók számára.
Sziklai oroszlánfog
Leontodon saxatilis
A Leontodon saxatilis, közismert nevén sziklai oroszlánfog, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó kistermetű, évelő lágyszárú növény. Tőlevélrózsát alkotó, karéjos, merev szőrökkel borított leveleiből vékony, levéltelen szárak emelkednek ki, melyek végén magányos, élénksárga, a gyermekláncfűhöz hasonló fészekvirágzatok nyílnak. Európában és Észak-Afrikában őshonos, nyílt füves élőhelyeken, tengerparti dűnéken, valamint homokos vagy meszes talajokon érzi jól magát; júniustól októberig virágzik.
Havasi gyopár
Leontopodium nivale
A havasi gyopár (Leontopodium nivale) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő alpesi növény, amely Európa magashegységeiben – az Alpokban, a Kárpátokban, a Pireneusokban, a Balkánon és az Appenninekben – őshonos, ahol mészkősziklákon és törmeléklejtőkön él 1800-3400 méteres tengerszint feletti magasságban. A 3-20 cm (termesztésben akár 40 cm) magas virágszárak apró sárga virágokat hordoznak, melyeket 5-6 ágú csillag alakban elhelyezkedő, fehér, sűrűn gyapjas fellevelek vesznek körül. Ez a szőrös bevonat védi a növényt a hidegtől, a szárazságtól és az intenzív magaslati ultraibolya sugárzástól. Romániában 1933 óta törvény által védett faj, természeti emlékké nyilvánították.
Ötkarélyú gyöngyajak
Leonurus quinquelobatus
A Leonurus quinquelobatus az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, évelő lágyszárú gyógynövény, amely Eurázsia nagy részén, Szahalintól egészen Közép-Európáig és Olaszországig megtalálható. Közeli rokona a közönséges szúrós gyöngyajaknak (Leonurus cardiaca), amellyel gyakran összetévesztik, ám öt karélyra tagolt, tenyeresen osztott levelei jellegzetesen megkülönböztetik. A növény akár 1-1,5 méter magasra is megnőhet, szárai szögletesek és molyhosak, június és augusztus között halványrózsaszín-lila virágai levélhónaljakban, örvökben nyílnak. Napos-félárnyékos, tápanyagban gazdag, jól átereszthető talajon fejlődik legszebben, és évtizedeken át egy helyen is megél. Hagyományosan "szívfűként" vagy "erősítő fűként" ismerik, mivel virágzó hajtásait már ősidők óta használják a szívdobogásérzés csillapítására és a női szervezet támogatására.
Kétlaki zsázsa
Lepidium didymum
A kétlaki zsázsa (Lepidium didymum, szin. Coronopus didymus) a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves gyógynövény. Dél-Amerikában (Brazília, Argentína, Bolívia, Chile, Paraguay, Peru, Uruguay és Venezuela) őshonos, de mára a világ szinte minden táján meghonosodott. Tőlevélrózsát alkot, amelyből erősen elágazó, heverő vagy felemelkedő, akár 40 cm hosszú szárak indulnak ki. Levelei szórt állásúak, szárnyasan szeldeltek, keskeny szeletekkel; az egész növény erős, jellegzetes illatot áraszt, ha megdörzsölik. Virágai aprók, fehérek vagy szirom nélküliek, fürtökbe tömörülnek, és a Lepidium nemzetségre jellemző kétlebenyű terméseket hoznak. Gyakori bolygatott területeken, útmentéken, kertekben, gyepekben és szántóföldeken, ahol erőteljes, gyors növekedésű gyomnövényként viselkedik.
Gesztenye-őzlábgomba
Lepiota castanea
A Lepiota castanea, közismert nevén gesztenye-őzlábgomba, az őzlábgombafélék (Agaricaceae) családjába tartozó kistermetű, szaprotróf gombafaj. Jellemzője a fehéres alapon koncentrikusan elhelyezkedő, apró, gesztenyebarna pikkelyekkel borított kalap. Bár megjelenése törékeny, ez a faj rendkívül veszélyes, mivel a gyilkos galócához (Amanita phalloides) hasonló amatoxinokat tartalmaz.
Lepismium cruciforme
Lepismium cruciforme
A Lepismium cruciforme, közismert nevén hurrikán kaktusz, egy feltűnő epifita kaktusz, amely Dél-Amerika esőerdeiben honos. A tipikus sivatagi kaktuszoktól eltérően fákon nő, és hosszú, szegmentált szárakat fejleszt, amelyek gyakran háromszögletesek vagy laposak. Erős fényben a lombozat gyönyörű vöröses-lila árnyalatot ölthet. Apró, finom virágokat fejleszt a szárak szélei mentén, amelyeket díszes, bogyószerű termések követnek.
Manuka
Leptospermum scoparium
A Leptospermum scoparium, közismert nevén Manuka vagy új-zélandi teafa, egy Új-Zélandon és Délkelet-Ausztráliában honos örökzöld cserje. Széles körben ismert finom, ötszirmú virágairól és apró, hegyes, erősen aromás leveleiről. Ez a növény a világhírű manukamézet termelő méhek elsődleges nektárforrása, amelyet egyedülálló antibakteriális tulajdonságai miatt értékelnek világszerte.
Piros harmatgomba
Leratiomyces ceres
A Leratiomyces ceres, közismert nevén 'Piros harmatgomba', egy feltűnő gombafaj, amely élénkvörös vagy téglavörös kalapjáról ismerhető fel. Gyakran bukkan fel faaprítékon, mulcson városi kertekben és parkokban. Bár látványos megjelenésű, mérgezőnek minősül, fogyasztása tilos.
Aranyos ezüstfa
Leucadendron laureolum
A Leucadendron laureolum, közismert nevén aranyos ezüstfa, egy szívós örökzöld cserje, amely a dél-afrikai délnyugati Fokföld fynbos életközösségében őshonos. Egyetlen fás száron fejlődve eléri az 1-2 méteres magasságot, élénk sárgászöld virágzatait pedig a téli hónapokban tündöklő levélszerű murvalevelek alkotják. A hím- és nőivarú növények megjelenése eltérő: a hímek tömöttek és aranyszínűek, míg a lazább, zöldebb nőivarú példányok fás, tűzálló magtokokká érnek. Ez az alkalmazkodás lehetővé teszi a növény számára, hogy túlélje az élőhelyén gyakori bozóttüzeket, majd a tárolt magvak elszórásával regenerálja a tájat.
Ólomfa
Leucaena leucocephala
A Leucaena leucocephala egy rendkívül gyorsan növő, pillangósvirágú fa, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Finom, tollas lombozatáról, fehér gömbölyű virágairól és hosszú hüvelyes terméseiről ismert. Értékes pionír faj a leromlott talajok helyreállítására, nitrogénmegkötő képességének köszönhetően, bár trópusi éghajlaton megfelelő kezelés nélkül invazívvá válhat.
Sástai margaréta
Leucanthemum
A Leucanthemum az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családba tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, amely Európában és Ázsiában őshonos. A legtöbbet termesztett fajok az L. × superbum (sástai margaréta) és az L. vulgare (ökörszem margaréta). Klasszikus fehér virágokat hoznak aranysárga középső részel, tavasztól nyár végéig virágoznak. Fagyálló, könnyen gondozható növények, amelyeket kertekben és vágott virágként egyaránt kedvelnek.
Óriás margaréta
Leucanthemum × superbum
Az óriás margaréta (Leucanthemum × superbum) egy népszerű hibrid lágyszárú évelő növény, amely különösen kedvelt a vidéki stílusú kertekben. Nagy, fehér szirmairól és sárga közepéről ismert. Luther Burbank kertész nemesítette; késő tavasztól kora őszig bőségesen virágzik, és viszonylag könnyen nevelhető.
Réti margitvirág
Leucanthemum ircutianum
A Leucanthemum ircutianum, közismert nevén réti margitvirág, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, Eurázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Klasszikus virágokat hoz fehér szirmokkal és aranysárga középpel, tavasztól őszig virágzik. Rusztikus, ellenálló növény, amely rendkívül vonzó a beporzók, például a méhek és pillangók számára.
Óriás margaréta
Leucanthemum maximum
A Leucanthemum maximum, közismert nevén óriás margaréta vagy nagy margaréta, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, a Pireneusokból származó évelő lágyszárú növény. Fehér, sugárirányú szirmaival és aranysárga közepével az egyik őse a népszerű kerti margarétáknak (Shasta-margaréta). Hosszú élettartama és egyszerű eleganciája miatt kedvelt kerti szegélynövény és vágott virág.
Ökörszem margaréta
Leucanthemum vulgare
A Leucanthemum vulgare, közismert nevén ökörszem margaréta, egy erős évelő vadvirág, amely Európában őshonos, és az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozik. Fehér sugárvirágokat fejleszt lapított sárga tányérvirággal a közepén, magassága 30–90 cm között változik. Tavasszal és nyáron virágzik, s kiváló méhek, lepkék és lebegőlegyek számára. Bár vadon virágos réteken és parasztkerti stílusú kertekben rendkívül szép, agresszívan terjedhet, és Észak-Amerika valamint Ausztrália egyes területein inváziós növénynek számít.
vörösödő őzlábgomba
Leucoagaricus americanus
A Leucoagaricus americanus, közismert nevén a vörösödő őzlábgomba, egy szaprobionta gombafaj, amelyre jellemző a vörösesbarna pikkelyekkel borított fehér kalap. Sérülés esetén vagy az öregedés során a húsa először sárgul, majd mélyvörösre színeződik. Jellemzően csoportosan nő faforgácson, mulcson vagy tuskók közelében. Bár megjelenése figyelemre méltó, fogyasztása nem ajánlott az esetleges gyomor- és bélrendszeri panaszok, valamint a mérgező fajokkal való hasonlósága miatt.
Virágcserép-ernyőgomba
Leucocoprinus birnbaumii
A Leucocoprinus birnbaumii egy szaprotróf gomba, amely gyakran megjelenik szobanövények cserepében és üvegházakban. Jellemzője az élénk sárga szín és fiatal korában a harang alakú kalap, amely idővel kiterül és lapos lesz. Nem károsítja a növényeket (mivel kizárólag a talajban lévő elhalt szerves anyagokkal táplálkozik), megjelenése azonban tápanyagban gazdag és nedves talajra utal.
Ezüstös texasi zsálya
Leucophyllum candidum
A Leucophyllum candidum egy kompakt, ezüstös levelű örökzöld cserje, amely Texas és Észak-Mexikó Chihuahua-sivatagának száraz, mészköves dombjairól származik. Sűrű, bársonyos lombozata és az esőzések után megjelenő levendulalila virágai miatt kedvelt; szívós és alacsony gondozási igényű választás szárazságtűrő kertekbe és sivatagi tájépítészethez.
Texasi zsálya
Leucophyllum frutescens
A texasi zsálya (Leucophyllum frutescens) egy lenyűgöző örökzöld cserje, amely Texas és észak-Mexikó száraz vidékein őshonos. Rendkívüli szárazságtűrő képességéről és ezüstösszürke lombozatáról ismert, ez az igénytelen növény nyáron és ősszel élénk lila, ibolyás vagy levendulaszínű virágokkal borítja be magát. Közönségesen „barométercserjeként" is emlegetik, mivel magas páratartalom és csökkenő légnyomás hatására nyílik ki – gyakran éppen eső előtt vagy után. A xeriszkapos kertek és vízgazdálkodásra orientált tájrendezés kedvelt alapnövénye.
Ezüstfonál cserje
Leucophyta brownii
Az ezüstfonál cserje (Leucophyta brownii) egy kompakt, sűrű, örökzöld cserje, amely Dél-Ausztrália part menti területeiről származik. Feltűnő ezüstös-szürkés színe miatt kedvelt, amelyet finoman szőrös, pikkelyes szárai és levelei adnak neki. A növény kerek, félgömb alakú párnákat képez, amelyek jellemzően 60–100 cm magasra és szélesre nőnek. Nyáron apró, kerek, sárgás-krémszínű virágfejeket hoz, amelyek vonzzák a beporzókat. Az ezüstfonál cserje ideális tengerparti kertekbe, sziklakertekbe és száraz, alacsony vízigényű kertekbe. Ellenálló a széllel, a tengeri sóval, a faggyal és a szárazsággal szemben.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.