Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4106 növény található
2305–2340 megjelenítve a 4106-ból
Füzérpáfrány
Lindsaea
A Lindsaea a Lindsaeaceae családba tartozó, nagyjából 180 kis és közepes termetű páfrányfajt számláló nemzetség, amelyeket magyarul füzérpáfrányként ismernek. Ázsia, Ausztrália, a Csendes-óceáni térség, Madagaszkár és Dél-Amerika nedves trópusi és szubtrópusi erdőiben őshonosak. Ezek a páfrányok alacsony, terülő csomókban nőnek, finoman szeldelt, bőrszerű levelekkel. Az olyan fajokat, mint a csavaros füzérpáfrány (Lindsaea linearis) és a csüngő füzérpáfrány (Lindsaea pendula), díszes szobanövényként és árnyékkerti példányként termesztik finom, örökzöld lombozatuk miatt.
Osztrák len
Linum austriacum
Az osztrák len (Linum austriacum) a len (Linaceae) családba tartozó évelő, lágyszárú vadvirág, mely Kelet-Közép-Európától Nyugat- és Közép-Ázsiáig honos. Száraz, meleg fűféle gyepekben és mészkőben gazdag, köves lejtőkön terem. A 30-60 cm magas, felálló, dúsan elágazó szárú növény azúrkék virágai május és július között - néha egészen szeptemberig - nyílnak, jellemzően csak délelőtt.
Lewis-len
Linum lewisii
A Lewis-len (Linum lewisii) Nyugat-Észak-Amerika őshonos vadvirága, amelyet égszínkék szirmairól ünnepelnek – reggel nyílnak, és délig le is hullanak. A Linaceae családba tartozó, télálló lágyszárú évelő száraz, nyílt tájakon érzi legjobban magát, és a vadvirágkertek, rétek, valamint xeriszájú kertek kedvelt növénye.
Házi len
Linum usitatissimum
A házi len (Linum usitatissimum) a lenfélék családjába tartozó egyéves lágyszárú növény, amely a Kaukázus és a Közel-Kelet régiójából származik. Már az ókor óta termesztik textilrostjai (vászon) és olajos magvai miatt. Karcsú, felálló szára akár a 90 cm-es magasságot is elérheti, levelei váltakozó állásúak, lándzsásak és kékeszöld színűek. Finom, ötszirmú, jellemzően égszínkék virágai tavasszal és nyáron, a reggeli órákban nyílnak ki. Lapos, barna vagy világossárga magvai gazdagok omega-3 zsírsavakban, élelmi rostokban és lignánokban, ami miatt díszértéke mellett rendkívül értékes élelmiszernövény is.
Fehér lippia
Lippia alba
A fehér lippia (Lippia alba) egy gyorsan növő, aromás, évelő cserje, amely az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos Argentínától Mexikó déli részéig, de mára a Karib-térségben, valamint Ázsia és Ausztrália egyes részein is meghonosodott. Kicsi, elliptikus, érdes tapintású, fűrészes szélű levelei szétmorzsolva kellemes citrusos-gyógynövényes illatot árasztanak. Apró, fehér vagy lila virágai sűrű fürtökben nyílnak tavasztól nyárig, vonzva a méheket és más beporzókat. Rendkívül alkalmazkodóképes és ellenálló növény, amely sokféle körülmény között megél, és dísznövényként, valamint hatékony gyógynövényként egyaránt értékes.
Keleti ámbrafa
Liquidambar orientalis
A keleti ámbrafa (Liquidambar orientalis) a Földközi-tenger keleti medencéjéből származó lombhullató fa, amely Délnyugat-Törökország ártéri területein és Rodosz szigetén alkot állományokat. A vadonban eléri a 30-35 méteres magasságot, kertekben azonban általában 4-10 méter magas marad, sűrű, gömbölyded koronával. Ötkaréjos levelei kisebbek és finomabban szeldeltek, mint az amerikai ámbrafáé, ősszel pedig sárga, narancs és vörös színekben pompáznak. Tavaszi virágai sárgászöldek és jelentéktelenek; termései hosszú kocsányon lógó, tüskés gömbök, amelyek télen is a fán maradnak. Kérge illatos gyantát (sztórax) termel, amelyet az ókor óta használnak az illatszeriparban és a gyógyászatban. A faj természetes élőhelyén veszélyeztetett.
Amerikai ambróziafa
Liquidambar styraciflua
Az amerikai ambróziafa (Liquidambar styraciflua) Észak-Amerika keleti részén őshonos, tekintélyes lombhullató fa. Látványos őszi lombozatáról ismert, amely vörös, narancssárga, sárga és lila árnyalatokban pompázik – ez az egyik legcsodálatosabb díszfa parkokban és kertekben. Magassága elérheti a 24 métert, és jellegzetes, tüskés termésgömböket – úgynevezett „gumilabdákat" – fejleszt.
tulipfa
Liriodendron tulipifera
A Liriodendron tulipifera, közismert nevén tulipfa vagy tulipán nyárfa, Észak-Amerika keleti részének egyik legnagyobb és legfelségesebb lombhullató fája. Jellemzője az egyedi, négylebenyes levél és a késő tavasszal megjelenő, nagy, tulipán alakú virág. A virágok zöldes-sárgák, tövükön élénk narancssárga sávval. Gyorsan növő keményfa, amely óriási magasságot érhet el, az erdőkben gyakran a lombkorona-szint meghatározó fája.
Kék liriope
Liriope muscari
A Liriope muscari, közismert nevén kék liriope vagy majomfű, csomósan növő, örökzöld évelő növény, amely Kelet-Ázsiából származik. Ívelt, fűszerű sötétzöld lombozatot és nyár végén felfelé törő, szőlőjácinthoz hasonló ibolyáslila virágfürtöket fejleszt. Rendkívül alkalmazkodóképes: napfényes és árnyékos helyen egyaránt megterem, széles körben alkalmazzák talajtakaróként, szegélynövényként és gyephelyettesítőként.
Kúszó gyepliliom
Liriope spicata
A Liriope spicata az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó, Kínában, Tajvanon és Vietnamban őshonos évelő, örökzöld növény. Keskeny, sötétzöld, ívesen hajló levelei 15–45 cm magas csomókat alkotnak, és föld alatti rizómáival terjedve sűrű, gyepszerű szőnyeget képez. Nyáron és kora ősszel apró, halvány levendulaszínű vagy majdnem fehér virágfüzéreket hoz, melyeket kékesfekete bogyók követnek. Finomabb felépítésű és sokkal invazívabb, mint a Liriope muscari: ahelyett, hogy egy helyben maradna, rizómáival benövi az ágyást, ezért kiváló talajtakaró árnyékos helyeken, rézsűkön és fák alatt. Az Egyesült Államok egyes részein invazív fajként tartják számon.
Préri-tárnics
Lisianthus russellianus
A liziantusz (Eustoma russellianum, szinonimája Eustoma grandiflorum) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok déli részének, Mexikónak és Dél-Amerika északi részének prérijein és nedves mezőin őshonos. Nagy, selymes, rózsára vagy tulipánra emlékeztető virágairól ismert; a világ egyik leggyakrabban termesztett vágott virága, amelyet eleganciája és kiváló vázaélettartama miatt előszeretettel használnak esküvői csokrokban és virágkompozíciókban. Felálló szárai több virágot is hordoznak lila, fehér, rózsaszín, levendula és kék árnyalatokban, a viaszos, szürkészöld lombozat felett.
Licsi
Litchi chinensis
A licsi (Litchi chinensis) egy Dél-Kínából származó, a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó szubtrópusi gyümölcsfa. Ízletes, rózsaszín héjú és áttetsző, édeskés húsú gyümölcseiről ismert, melyet világszerte termesztenek trópusi és szubtrópusi vidékeken. Az örökzöld fa lassú növekedésű, ideális körülmények között akár 12 méter magasra is megnőhet. Apró, fehér virágai tavasszal nyílnak, melyekből a jellegzetes, fürtökben lógó termések fejlődnek.
Kavicsnövény
Lithops pseudotruncatella
A Lithops pseudotruncatella a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó szukkulens, amely Namíbia és Dél-Afrika száraz, kavicsos területeiről származik. A növény az úgynevezett „élő kövek” csoportjába tartozik – két vastag, tövénél összeforrt levele a környező kavicsok színét és textúráját veszi fel, ami a növényevők elleni álcázás egy formája. Minden évben, a nyugalmi időszak után, egy pár régi levél elszárad, és „felszívja” őket a közöttük növekvő új levélpár – ezt a folyamatot vedlésnek nevezik. Ősszel a levelek között egyetlen, sárga vagy fehér színű, margarétaszerű virág jelenik meg. A növény nagyon lassan nő, mindössze 2-5 cm magasságot ér el, és idővel kisebb csoportokat alkot.
Élő kövek
Lithops sp
Az élő kövek (Lithops sp.) lenyűgöző pozsgás növények, amelyek Dél-Afrikából származnak, és rendkívüli képességükről híresek: tökéletesen utánozzák a sivatagi kavicsokat és köveket természetes élőhelyükön. Az Aizoaceae családba tartozó ezek a miniatűr csodák vastag, húsos levélpárokat fejlesztettek ki a vízraktározáshoz, ami lehetővé teszi a szélsőségesen száraz körülmények között való túlélést. Mindössze 3–5 cm magasra nőnek, és ősszel, illetve télen meglepően szép, százszorsza-szerű sárga, fehér vagy narancssárga virágokat hoznak.
Élő kövek
Lithops species
A Lithops, közismert nevén élő kövek, Dél-Afrikából származó lenyűgöző pozsgás növények, amelyek kövekre és kavicsokra emlékeztető megjelenést fejlesztettek ki az evolúció során. Ez a természetes álcázás védi őket a ragadozóktól sivatagi élőhelyükön. Minden egyed két összenőtt levélből áll, amelyek közepén egy résből bújnak elő a virágok.
Kőmag / Kölesszemű (nemzetség)
Lithospermum
A Lithospermum aszálytűrő évelő lágyszárú növények nemzetsége a Boraginaceae (érdesszőrű virágúak) családjában, széles körben elterjedt Észak-Amerika, Európa és Ázsia mérsékelt övezeteiben. A nemzetségnév a görög lithos (kő) és sperma (mag) szavakból ered, utalva a jellegzetesen kemény, fényes termésre. A növények jellemzően száraz prérieken, nyílt erdőkben és sziklás lejtőkön nőnek, minimális vízigénnyel.
Egypelyhes mocsárhúr
Littorella uniflora
A Littorella uniflora, közismert nevén egypelyhes mocsárhúr, egy kisméretű, évelő vízinövény, amely Északnyugat-Európa tápanyagszegény édesvízi tavainak partvidékén őshonos. Sűrű, fűszerű szőnyeget alkot homokos vagy kavicsos aljzaton, és az akvarisztikában népszerű az akváriumok előterében kialakított alacsony, tömött borítása miatt. Ez a kétlaki növény jelentéktelen fehér virágokat hoz, ha nyáron a vízen kívül (emerz módon) nevelik.
Kínai legyezőpálma
Livistona chinensis
A Livistona chinensis, közismert nevén kínai legyezőpálma vagy szökőkút-pálma, egy lassan növő, trópusi pálmafaj, amely Dél-Japánból, Tajvanról és Dél-Kínából származik. Jellegzetes, legyező alakú, elegánsan csüngő hegyű levelei vadon akár 15 méter magasságot is elérhetnek, ezért feltűnő díszítőnövénynek számít kertekben és tágas belterekben egyaránt.
Zsámolypálma
Livistona rotundifolia
A Livistona rotundifolia, közismert nevén zsámolypálma, egy elegáns, trópusi pálmaféle, amely Délkelet-Ázsia őshonos növénye. Jellemzője a nagy, fényes, kerekded, legyezőre emlékeztető levele, amely közkedvelt nevét is ihlette. Mérsékelten növekvő növény, természetes élőhelyén jelentős magasságot érhet el, cserépben tartva azonban mérete visszafogottabb marad. Díszítőértéke miatt rendkívül kedvelt: kiváló választás jól megvilágított belső terekbe és trópusi kertekbe egyaránt.
Lobélia
Lobelia
A lobélia (Lobelia) a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó, mintegy 400 fajt számláló növénynemzetség. Ide tartozik az apró termetű, egynyári dísznövényként termesztett törpe lobélia (Lobelia erinus), valamint a népi gyógyászatban történelmileg használt indián dohány (Lobelia inflata) is. A legtöbb kerti lobélia tömött bokrot vagy csüngő szőnyeget alkot, melyet tavasztól őszig apró, kétajkú virágok borítanak kék, lila, rózsaszín, fehér és piros árnyalatokban. A növény minden része tartalmazza a lobelin nevű alkaloidot, így emberre és háziállatokra nézve egyaránt mérgező.
Tavi lobélia
Lobelia dortmanna
A tavi lobélia egy kisméretű, örökzöld vízi évelő növény, amely Észak-Európa és Észak-Amerika hideg, tápanyagszegény tavainak őshonos lakója. A tófenéken merev, cső alakú levelekből álló, víz alatti rozettákat alkot, míg nyáron vékony virágszárai 10-30 cm-re emelkednek a felszín fölé, halványkék vagy fehér, kétajkú virágokkal. Szokatlan módon a szén-dioxid nagy részét az üledékből és nem a levegőből nyeri; ez az alkalmazkodás lehetővé teszi számára, hogy ott is viruljon, ahol szinte semmilyen más növény nem marad életben.
Kerti lóbélia
Lobelia erinus
A Lobelia erinus egy kecses, lágyszárú növény, amelyet bőséges virágzása miatt kedvelnek széles körben – élénk kék, lila és fehér árnyalatokban pompázik. Dél-Afrikából származik, alacsony, dombszerű párnákat alkot vagy kaskádszerűen lóg alá, így tökéletes szegélyekhez, ablakládákhoz és csüngő kosarakhoz. Bár trópusi éghajlaton évelő növény, a hűvösebb vidékeken általában egyévesként termesztik, mivel érzékeny az extrém hőségre és a fagyra.
Húsvéti Liliom Kaktusz
Lobivia ancistrophora
A Lobivia ancistrophora egy kis gömb alakú kaktusz, amely Argentínában és Bolíviában őshonos, és a Cactaceae családba tartozik. Tömör csomókat alkot bordázott, sötétzöld gömbökből, amelyeket kampós középső tüskék díszítenek. Nyáron látványos, nagy, fehér, illatos virágokat hoz, amelyek éjjel nyílnak és kevesebb mint 24 óráig tartanak, az egész szezonban többször ismétlődve.
Pókkaktusz
Lobivia arachnacantha
A Lobivia arachnacantha a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó kisméretű, gömbölyded vagy rövid henger alakú kaktusz. Csoportképző növekedésű, idővel számos sarjat növeszt. Tavasszal és nyáron nagy, nappal nyíló tölcséres virágokat hoz, amelyek leggyakrabban sárga vagy narancssárga színűek, ritkábban fehérek, pirosak vagy lilák. A faj rendkívül virágzóképes, és kezdők számára is kiváló választás. Testében vizet raktároz, így a száraz időszakokat gond nélkül átvészeli.
Mézvirág
Lobularia maritima
A Földközi-tenger mellékéről származó, a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó kistermetű, egynyári lágyszárú növény. Dísznövényként termesztik apró, aromás, fehér, rózsaszín, lila és levendula árnyalatú virágainak tömege miatt. Ideális szegélynövénynek, konténerekbe és talajtakarónak a kertekben. Tavasszal és nyáron bőségesen virágzik, édes, mézre és frissen vágott szénára emlékeztető illata vonzza a méheket és a pillangókat.
Perje
Lolium
A Lolium a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó nemzetség, amely csomós növekedésű fűféléket foglal magában. Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában őshonosak, de mára az egész világon elterjedtek és meghonosodtak. Leveleik keskenyek, sötétzöldek, fonákuk pedig fényes. Tavasszal lapos kalászvirágzatot növesztenek, amelyben a füzérkék élükkel fordulnak a szár felé, magasságuk pedig elérheti az 1 métert. A két leggyakrabban telepített faj az angolperje (Lolium perenne), amelyet széles körben alkalmaznak pázsitokhoz és sportpályákhoz, valamint az olaszperje (Lolium multiflorum), amelyet téli legeltetésre, szilázsnak és takarónövénynek termesztenek. Ide tartozik a szédítő vadóc (Lolium temulentum) is, amely a búzatáblák régi gyomnövénye. Fontos megjegyezni, hogy a perje nem azonos a rozzsal, amely egy gabonaféle.
Nádképű csenkesz
Lolium arundinaceum
A nádképű csenkesz (Lolium arundinaceum) egy robusztus, hidegtűrő évelő fűféle, amely Európában őshonos, és világszerte elterjedt. Mély gyökérrendszeréről – akár 90 cm-re is lenyúlhat – ismert, az egyik leginkább hő- és szárazságtűrő hidegtűrő fűfajta. Sűrű csomókat képez, tavasszal és ősszel erőteljesen növekszik, sokféle talaj- és fényviszony között jól érzi magát, a teljes naptól a félárnyékig. Széles körben használják gyepekhez, legelőkhöz, erózióvédelemhez és sportpályákhoz.
Angol perje
Lolium perenne
Az angol perje (Lolium perenne) az egyik legelterjedtebb és legfontosabb évelő pázsitfű a világon. Poaceae (pázsitfűfélék) családjába tartozó, tőrösen növő, sűrű, fényes, sötétzöld levelű évelő fűféle, amely 10–80 cm magasságra nő. Kiemelkedő taposástűrése és kivételes regenerálódó képessége miatt széleskörűen alkalmazzák sportpályákon, repülőtereken, parkokban és otthoni gyepeken. Gyors csírázása (5–10 nap) és erős növekedési üteme révén az egyik legmegbízhatóbb gyepalkotó fű, egyúttal fontos takarmánynövény a mezőgazdaságban.
Krétai ördögszem
Lomelosia cretica
A krétai ördögszem (Lomelosia cretica, korábbi nevén Scabiosa cretica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, félig örökzöld évelő cserje, amely a Földközi-tenger keleti medencéjéből, elsősorban Kréta szigetéről származik. Ezüstösen szürkészöld, tojás-lándzsa alakú levelei fölött késő tavasztól nyár közepéig nyílnak jellegzetes, gombostűpárna formájú, levendulás-rózsaszín virágai, amelyeket fehéren molyhos szárak tartanak. Szárazságtűrő, napkedvelő faj, amely sziklakertekbe és mediterrán hangulatú, jól szellőző, meszes talajú ültetésekbe illik a legjobban.
Lonc
Lonicera
A lonc (Lonicera) a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjába tartozó, mintegy 200 fajt számláló növénynemzetség, amely az északi féltekén terjedt el. Kúszónövényeket és cserjéket foglal magában, amelyek lehetnek lombhullatók vagy félörökzöldek. Bőséges virágzásukról, illatos, tölcséres virágaikról és díszes bogyóterméseikről ismertek. Az olyan fajok, mint a búbos lonc (Lonicera periclymenum) és a japán lonc (L. japonica), az európai és ázsiai kertek kedvelt növényei, amelyek vonzzák a beporzókat és a madarakat.
Jázminos lonc
Lonicera caprifolium
A Lonicera caprifolium, ismertebb nevén jázminos lonc vagy olasz lonc, egy Európából származó, erőteljes növekedésű lombhullató kúszónövény. Rendkívül illatos, tölcsér alakú virágokat hoz krém, fehér és rózsaszín árnyalatokban, melyek illata különösen az esti órákban intenzív. Gyakran használják pergolák, kerítések és falak befuttatására, romantikus hangulatot teremtve, miközben vonzza a méheket és a pillangókat.
Japán lonc
Lonicera japonica
A Lonicera japonica, közismert nevén japán lonc, egy Kelet-Ázsiából származó, erőteljes növekedésű, csavarodó szárú fás szárú kúszónövény. Intenzív illatú, tölcséres virágai fehéren nyílnak, majd aranysárgára színeződnek, vonzzák a kolibriket és a lepkéket. Bár édes illata és díszítőértéke miatt kedvelt, gyors és agresszív növekedése miatt eredeti élőhelyén kívül számos régióban invazív fajként tartják számon.
Morrow-lonc
Lonicera morrowii
A Lonicera morrowii a bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó cserjés lonc, amely Japánban, Koreában és Északkelet-Kínában őshonos. Sűrű, több törzsű bokorként nő, magassága és szélessége egyaránt 2-3,5 méter. Levelei oválisak, 4-6 cm hosszúak, szürkészöldek, fonákuk finoman szőrözött; tavasszal egy-két héttel a legtöbb más cserje előtt hajtanak ki. Májusban hozza illatos, csöves virágait, amelyek párban állnak, kezdetben fehérek, majd idővel megsárgulnak. Nyáron piros bogyótermések követik őket, szintén párosával, melyeket a madarak elfogyasztanak, így terjesztve a magvakat. Az idősebb szárak belül üregesek. Az Egyesült Államok északkeleti és közép-nyugati részén kivadult a kertekből, és súlyos invazív fajjá vált, sűrű bozótosokat alkotva erdőszéleken, útmenti területeken és elhagyott mezőkön.
Buxuslevelű lonc
Lonicera nitida
A Lonicera nitida, közismert nevén buxuslevelű lonc, egy gyorsan növő örökzöld cserje, amely Kínából származik. A kertészetben széles körben értékelik sűrű, apró levelű lombozata miatt, amely kivételesen jól reagál a nyírásra és az alakításra. Sövények, topiáriák, talajborítók és szegélyültetések céljára egyaránt gyakran alkalmazzák; tavasszal apró, illatos fehér virágokat hoz, amelyeket kékes-lila bogyók követnek.
Búbos lonc
Lonicera periclymenum
A Lonicera periclymenum, közismert nevén búbos lonc vagy közönséges lonc, egy Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, erőteljes növekedésű lombhullató kúszónövény. Híres az intenzíven illatos, tölcséres virágairól, amelyek a krémfehértől és rózsaszíntől az aranysárgáig változnak; késő tavasztól nyárig virágzik, vonzva a méheket, pillangókat és szendereket. Csavarodó szárai akár a 7 méteres hosszúságot is elérhetik, így ideális rácsok, kerítések és pergolák befuttatására. Ősszel apró piros bogyókat terem, amelyek vonzzák a madarakat, de az emberek és állatok számára enyhén mérgezőek.
Tatár lonc
Lonicera tatarica
A tatár lonc (Lonicera tatarica) a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Közép-Ázsiában és Szibéria déli részén őshonos. Általában 2-3 méter magasra és szélesre nő, kékeszöld, ovális levelekkel és illatos, tölcséres, rózsaszíntől a fehérig terjedő virágokkal rendelkezik, amelyek késő tavasszal nyílnak, majd nyáron kerek, narancsvörös bogyók követik őket. Sűrű növekedése és korai virágzása miatt gyakran használják díszsövényként, azonban Észak-Amerika északkeleti és közép-nyugati részén, valamint Kelet-Kanadában invazív fajként tartják számon: levelei korábban hajtanak ki és később hullanak le, mint az őshonos cserjéké, így beárnyékolják a tavaszi vadvirágokat és kiszorítják az aljnövényzetet. Bogyói, bár vonzzák a magokat terjesztő madarakat, nagy mennyiségben fogyasztva enyhén mérgezőek az emberek és a háziállatok számára.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.