Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3464 növény található
3025–3060 megjelenítve a 3464-ból
Pozsgafű
Senecio barbertonicus
A Senecio barbertonicus egy örökzöld pozsgás cserje, amely Dél-Afrika Barberton régiójában, valamint Eswatiniben, Mozambikban és Kelet-Zimbabwében őshonos, ahol sziklás lejtőkön nő, akár 1700 m tengerszint feletti magasságban. Húsos, világoszöld szárai sűrűn elhelyezkedő, hengeres, ujjra emlékeztető leveleket hordoznak, és a növény sűrű, domború bokrot alkot, amely elérheti a 2 m (ritkán 3 m) magasságot és szélességet. Télen apró, illatos, aranysárga százszorszép virágok fürtjeit hozza az ágak végén, amelyek vonzzák a méheket és a pillangókat.
Hamvaska
Senecio cineraria
A Senecio cineraria, közismert nevén hamvaska vagy ezüstlevél, egy kompakt, bokros növekedésű évelő, amelyet elsősorban bársonyos tapintású, ezüstfehér, mélyen szeldelt lombozatáért kedvelnek, nem pedig apró, sárga, fészkes virágaiért. A mediterrán tengerpartokról származik, kedveli a teljes napsütést és a szegényes, homokos talajt, így alacsony gondozási igényű alapnövénye a szegélyágyásoknak, konténereknek és a szárazságtűrő kerteknek. Nemezes levelei visszaverik a hőt, ellenállnak az őzek és nyulak rágásának, és egész szezonban gyönyörű kontrasztot alkotnak az élénkebb színű virágzó társnövényekkel.
Mexikói lángkúszó
Senecio confusus
A mexikói lángkúszó (Senecio confusus) egy erőteljes, gyorsan növő, örökzöld kúszónövény, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Különleges szépségét élénk narancsvörös, aranysárga középpel rendelkező, margarétaszerű virágai adják, amelyek meleg éghajlaton szinte egész évben nyílnak. Megfelelő támasz – például rácsos kerítés, léc vagy lugasív – mellett akár 3-4 méteres magasságot is elérhet. Kiváló vonzereje van a lepkék, méhek és kolibrik számára.
Viaszborostyán
Senecio macroglossus
A Senecio macroglossus, közismert nevén viaszborostyán vagy karácsonyi borostyán, egy Dél-Afrikában őshonos pozsgás kúszónövény. Háromszögletű, viaszos levelei a közönséges borostyánéra emlékeztetnek, de a növény valójában az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. Nyáron sárga, margarétaszerű virágokat hoz, levelei pedig érintésre enyhe citrusos illatot árasztanak.
Kifliaggatag
Senecio radicans
A kifliaggatag egy csüngő pozsgás növény, amelyet íves, kifli alakú leveleiért kedvelnek, melyek vízesésszerűen omlanak le a függőkosarak széléről. Dél-Afrikában őshonos, gyorsan növő, szárazságtűrő tagja az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának, és közeli rokona a borsókaaggatagnak. Kifejlett korában apró, fehér, fahéjas-vaníliás illatú virágokat hoz.
Gyöngyfüzér
Senecio rowleyanus
A gyöngyfüzér egy különleges, csüngő szárú pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Hosszú, vékony szárán apró, gömb alakú, gyöngyre emlékeztető levelek sorakoznak, amelyek zöld gyöngysort idéznek. Ezek az átalakult levelek víztárolásra fejlődtek, lehetővé téve, hogy a növény száraz körülmények között is jól boldoguljon. Az Asteraceae családba tartozik, és csüngő szobanövényként rendkívül népszerű.
Oxfordi aggófű
Senecio squalidus
Az oxfordi aggófű (Senecio squalidus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, élénksárga virágú lágyszárú növény, amely Szicília és Délkelet-Európa sziklás, vulkanikus vidékein őshonos. Rövid életű évelő vagy kétéves növény, amely látványos módon honosodott meg az Egyesült Királyságban, a 19. és 20. század folyamán Oxfordból kiindulva a vasútvonalak mentén terjedt el. Aranysárga, margarétaszerű virágai szinte egész évben – tavasztól őszig – nyílnak. A növény kedveli az elhanyagolt területeket, könnyen megtelepszik falakon, törmelékeken és bolygatott talajon. Bár megjelenése vonzó, a növény minden része pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, így lenyelve súlyosan mérgező az állatállományra, a háziállatokra és az emberekre nézve.
Enyves aggófű
Senecio viscosus
Az enyves aggófű (Senecio viscosus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, erős illatú, egynyári gyomnövény. Ragadós mirigyszőrök borítják, amelyek megkötik a port és a homokot, így a növény szürkés, ápolatlan megjelenésű. Apró, sárga, fészkes virágzatai vannak, jellegzetes nyelves virágokkal, amelyek kinyílás után erősen visszapöndörödnek. Jellemzően 70 cm magasságig nő meg bolygatott, homokos vagy kavicsos talajon, parlagon hagyott területeken, vasúti töltések mentén és útfélen. Mint minden aggófű faj, ez is mérgező pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, ezért óvatosan kezelendő, gyermekektől, háziállatoktól és legelő állatoktól távol tartandó.
Szenna / Kasszía (nemzetség)
Senna
A szenna a Fabaceae családba tartozó virágos növények nagy nemzetsége, amely mintegy 350 fajt foglal magában, és a trópusi, valamint szubtrópusi régiókban honos. Kiemelkedő dísznövény fajok közé tartozik a Senna alata (gyertyacserje) és a S. didymobotrya, amelyeket feltűnő sárga virágfürtjeik miatt kedvelnek. A magvak és levelek antrankinonokat tartalmaznak, amelyeknek hashajtó hatásuk van.
Karácsonyi Szenna
Senna bicapsularis
A Senna bicapsularis, közismert nevén Karácsonyi Szenna vagy Pillangócserje, a trópusi Amerika területéről származó gyorsan növő, félörökzöld cserje. A Fabaceae (pillangósvirágúak) családjába tartozik, és akár 3,5 méteres magasságot is elérhet. Legkiemelkedőbb tulajdonsága a dúsan arany-sárga virágzás ősszel és télen, amikor a legtöbb más növény nyugalmi állapotban van. Széles körben alkalmazzák tájépítésben, sövényként és népi gyógyászatban.
Óriás mamutfenyő
Sequoiadendron giganteum
Az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Sierra Nevadában, Kaliforniában őshonos örökzöld fenyőféle, amely a bolygó egyik legnagyobb és leghosszabb életű fájaként ismert. Kékeszöld pikkelylevelekkel és tűzálló, vöröses, rostos kéreggel rendelkezik.
Ezercsillagu fa
Serissa foetida
A Serissa foetida, más nevén az Ezercsillagu fa vagy Hóvirág-rózsa, egy kompakt, örökzöld cserje, amely Délkelet-Ázsia meleg, párás vidékeiről – köztük Indiáb��l, Kínából és Japánból – származik. Apró, csillag alakú fehér vagy rózsaszín virágairól ismert, amelyek szinte egész évben nyílnak, ezért az egyik legkedveltebb bonsai növénynek számít. Finom lombozata és idős példányainak csavarodott törzse különleges, ősi megjelenést kölcsönöz neki.
Hórózsa
Serissa japonica
A Serissa japonica, közismert nevén Hórózsa vagy Ezer csillag fája, egy kis méretű örökzöld vagy félig örökzöld cserje, amely Délkelet-Ázsiából származik. A bonsai kultúrában nagy becsben tartják finom, csillag alakú fehér vagy rózsaszín virágai, finoman elágazó szerkezete és érdes, szürke kérge miatt. Elegáns megjelenése ellenére kihívást jelentő növénynek számít, mivel érzékeny a környezeti változásokra.
Nyúlfarkfű
Sesleria caerulea
A kék nyúlfarkfű egy alacsony termetű, csomókban növő örökzöld díszfű, amely Európában őshonos, beleértve Nagy-Britannia és Írország mészköves gyepeit és sziklakibúvásait. Sűrű, rendezett bokrokat alkot keskeny, íves leveleiből, amelyek felszíne kékesszöld, fonákja pedig fényes sötétzöld, ami a növénynek jellegzetes kékes-szürke árnyalatot kölcsönöz. Tavasszal rövid, lilás virágzatok emelkednek a lombozat fölé, amelyek érésük során halvány homokszínűvé válnak. Ez a szívós, mészkedvelő fűféle kompakt növekedése, egész éves struktúrája, valamint a szegényes, köves és lúgos talajokkal szembeni toleranciája miatt kedvelt kerti növény.
Muhar
Setaria
A Setaria a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó egynyári és rövid életű évelő pázsitfüvek kiterjedt nemzetsége. Magyarul népiesen muharnak vagy rókafarkú fűnek is nevezik sűrű, borzas kalászai miatt, amelyek a róka bozontos farkára emlékeztetnek. A nemzetségbe olyan gyakori gyomnövények tartoznak, mint a zöld muhar (S. viridis) — amely útszéleken, szántóföldeken és bolygatott talajokon világszerte elterjedt a mérsékelt égövben —, valamint a fontos gabonaféle, az olasz köles (S. italica). Utóbbit mintegy 8000 évvel ezelőtt háziasították Kínában, a Sárga-folyó mentén, és Ázsiában, Afrikában, valamint Európa egyes részein ma is termesztik szemterméséért, szénaként vagy madáreleségként. Mivel ez a leírás nemzetség szintű, a termesztési útmutatók a Setaria fajok általános igényeit tükrözik, az olasz kölest véve alapul.
Zöld muhar
Setaria viridis
A Setaria viridis, közismert nevén zöld muhar, egy gyors növekedésű, egynyári pázsitfűféle, amely Eurázsiában őshonos, de mára szinte az egész világon meghonosodott. Keskeny levelekből álló csomókat alkot, vékony, íves szárakkal, melyek végén hengeres, puha kalászok találhatók, melyek a róka farkára emlékeztetnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól fejlődik bolygatott talajokon, útmenti szegélyeken és nyílt területeken; a termesztett köles vad őseként tartják számon. Rövid életciklusa miatt modellnövényként is használják a bioenergetikai fűfélék C4-es fotoszintézisének tanulmányozásához.
Szívlevelű selyemmályva
Sida cordifolia
A Sida cordifolia, közismert nevén szívlevelű selyemmályva vagy bala, a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó évelő félcserje, amely Indiában őshonos, de mára a trópusi és szubtrópusi területeken világszerte elterjedt. 50-200 cm magasra nő, fásodó szárú, elágazó növény, szív alakú, bársonyos, puha fehér szőrökkel borított levelekkel és apró sárga, néha narancssárga közepű virágokkal. Az ájurvédikus gyógyászatban „Bala” néven régóta nagyra értékelt növény, de útszéli és legelői gyomként is széles körben elterjedt, Afrika egyes részein, Ausztráliában, az Egyesült Államok déli részén és több csendes-óceáni szigeten pedig invazív fajként tartják számon.
Legyezőszirmú mályva
Sida sp
A legyezőszirmú mályva (Sida sp.) a Malvaceae (mályvafélék) családjába tartozó lágyszárú növények és félcserjék nemzetsége, amely több mint 170 fajt foglal magában. Ezek a fajok az Amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi régióiban honosak. A növények akár 2 méter magasra is megnőhetnek; száruk szőrös, nemezszerű, virágaik kis, ötszirmú képletek sárga, narancssárga vagy fehér árnyalatokban. Számos faja hosszú múltra tekint vissza a hagyományos gyógyászatban Brazíliában, Indiában és Afrikában.
Barna pókvirág
Siderasis fuscata
A Siderasis fuscata, közismert nevén barna pókvirág, egy évelő lágyszárú növény, amely Brazília trópusi esőerdeiben őshonos. Széles, bársonyos, sötétzöld levelei feltűnő lila fonákkal rendelkeznek, és kompakt rozettát alkotnak. A kis ibolya-lila virágok nyáron közvetlenül a lombozatból bújnak elő. Kiváló gyengéfény-tűrő szobanövény azok számára, akik egzotikus trópusi szépséget keresnek minimális gondozás mellett.
réti kocsord
Silaum silaus
A réti kocsord (Silaum silaus) az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozó évelő növény, a Silaum nemzetség egyetlen faja. Európa-szerte elterjedt Nyugat-Szibériáig, Magyarországon is őshonos. Nedves, természetközeli réteken és legelőkön, agyagos, semleges vagy enyhén lúgos talajokon fordul elő. Szára akár 100 cm magasra is megnőhet, apró, sárgás virágai ernyős virágzatba tömörülnek, melyek júniustól augusztusig nyílnak. A növény összezúzott részei kellemetlen, kén-hidrogénre emlékeztető szagot árasztanak. Az idős, hagyományosan kezelt rétek indikátorfajának tekintik.
Habszegfű
Silene
A Silene (habszegfű) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjának legnagyobb nemzetsége, amely körülbelül 500-900 egynyári, kétnyári és évelő lágyszárú fajt foglal magában. Az északi félteke mérsékelt égövi területeiről származnak, és finom, cső alakú, rózsaszín, piros, fehér vagy lila árnyalatú virágaikról ismertek, amelyek gyakran rojtos szirmokkal és felfújt csészével rendelkeznek. Számos faj vonzza a lepkéket, kolibriket és más beporzókat, így igen értékesek vadvirágos kertekben, réteken és sziklakertekben.
bársonyos kakukkszegfű
Silene coronaria
A bársonyos kakukkszegfű (Silene coronaria, szin. Lychnis coronaria) egy igénytelen, rövid életű évelő vagy kétéves növény a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjából, amely a mediterrán térségben és Délnyugat-Ázsiában őshonos. A növény az ezüstszürke, molyhos levelek és az élénk bíborvörös, rózsaszín, piros vagy fehér, körülbelül 2–3 cm átmérőjű virágok közötti feltűnő kontrasztról ismert. Az első évben bársonyos levelekből álló tőlevélrózsát alkot, a második évben pedig 60–90 cm magas, felálló, elágazó szárak fejlődnek belőle. Önvető képességének köszönhetően hosszú évekig megbízhatóan megmarad a kertben.
Szilfium
Silphium
A szilfium (Silphium) az észak-amerikai prérikről származó, robusztus, évelő növények nemzetsége, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. A nemzetség körülbelül 17–18 fajt számlál, köztük az ismert csészekórót (Silphium perfoliatum), az iránytűnövényt (Silphium laciniatum) és az ép levelű szilfiumot (Silphium integrifolium). Ezek a lenyűgöző évelők akár a 3 méteres magasságot is elérhetik, nyáron és ősszel pedig élénksárga, napraforgóra emlékeztető virágfejeket hoznak. Az iránytűnövény levelei észak-déli irányba tájolódnak, hogy minimalizálják a vízveszteséget az intenzív déli napsütésben, míg a csészekóró párosával összenőtt levelei természetes „csészéket” alkotnak, amelyek összegyűjtik az esővizet a madarak és rovarok számára. A szilfium-fajok alapvető fontosságúak a prérik biodiverzitása szempontjából, és beporzók, madarak és rovarok széles körét vonzzák.
Paradicsomfa
Simarouba amara
A Simarouba amara, közismert nevén paradicsomfa vagy keserűfa, egy fenséges trópusi örökzöld fa, amely Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben őshonos. Fényes, sötétzöld páros tollasán összetett leveleiről és egyenes törzséről ismerhető fel, amelyet sima, szürkéses kéreg borít. A fa apró, feltűnésmentes sárgás virágokat hoz, amelyekből ovális csonthéjasok fejlődnek; ezek éréskor pirosból fekete-lilává változnak. Őshazájában nagyra becsülik gyógyászati tulajdonságai miatt, különösen a kérge miatt, amely keserű kvaszinoidokat tartalmaz, amelyeket különféle betegségek kezelésére használnak.
Keserűfa
Simarouba glauca
A keserűfa (Simarouba glauca) egy gyorsan növő örökzöld fa, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Florida déli részén őshonos, és a bálványfafélék (Simaroubaceae) családjába tartozik. Fényes, szárnyasan összetett levelei vannak, amelyek kezdetben vöröses-narancssárgák, majd mélyzöldre érnek. Apró, sárgás-krémfehér virágai fürtökben nyílnak késő téltől tavaszig, melyeket sötétlila, olajbogyó alakú csonthéjas termések követnek. Rendkívül alkalmazkodóképes, jól tűri a különféle talajtípusokat, a szárazságot, a sós permetet és a kedvezőtlen körülményeket is, miután megtelepedett, így népszerű árnyékadó és utcai fa a meleg éghajlaton. Kérgét és leveleit régóta használják a népi gyógyászatban, különösen láz és vérhas kezelésére.
Jojoba
Simmondsia chinensis
A jojoba (Simmondsia chinensis) egy örökzöld, évelő cserje, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északnyugati részének sivatagi vidékein (Sonora-sivatag) őshonos. A Simmondsiaceae család egyetlen képviselője; sűrű, kerekded bokrot alkot, amely elérheti a 2–2,5 méteres magasságot. Vastag, bőrnemű, szürkészöld levelei segítenek minimalizálni a párologtatást. Kétlaki növény (külön hím- és nőivarú egyedekkel), melynek magvaiból egyedülálló folyékony viaszt nyernek ki. Ez az emberi faggyúhoz szerkezetileg igen hasonló anyag jojobaolaj néven vált ismertté a kozmetikai iparban. Rendkívül szárazságtűrő, kifejlett állapotban évi 250–800 mm csapadékkal is beéri, és jól tolerálja a szegényes, sós talajokat is.
Sinningia
Sinningia
A Sinningia a Gesneriaceae családba tartozó, Brazíliából származó gumós virágos növények nemzetsége. Lenyűgöző, harang alakú virágairól ismert, amelyek lila, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak; az egész világon kedvelt dísznövény. A legismertebb faj, az S. speciosa, virágkereskedői gloxínia néven közismert. A növények lombhullatók, télen nyugalmi állapotba vonulnak, és tavasszal gumóikból ismét kihajtanak.
Virágárus gloxínia
Sinningia speciosa
A Sinningia speciosa, közismert nevén virágárus gloxínia vagy brazil gloxínia, gumós évelő növény, amely Brazília sziklás lejtőin és erdeiben őshonos, a Gesneriaceae családba tartozik. Nagy, bársonyos, tölcsér alakú virágairól ismert, amelyek lila, ibolya, piros, fehér és rózsaszín árnyalatokban pompáznak. Tavasszal és nyáron virágzik, majd nyugalmi időszakba lép, mielőtt a következő szezonban újra kihajt.
Orvosi zsombor
Sisymbrium
A Sisymbrium a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó, mintegy 40 egy- és kétéves lágyszárú fajt számláló nemzetség, amelyet közismert nevén zsombor vagy énekesek füve néven ismernek. A legelterjedtebb faj, az orvosi zsombor (Sisymbrium officinale), egy szívós növény, amely bolygatott területeken, útmenti árkokban és sövények mentén fordul elő Európa-szerte, és számos más régióban is meghonosodott. Apró, négy szirmú sárga virágai és vékony becőtermései vannak. Történelmileg az „énekesek füve” becenevet kapta, mivel rekedtség enyhítésére, valamint az énekesek és szónokok hangjának védelmére használták.
Japán dérbabér
Skimmia japonica
A japán dérbabér (Skimmia japonica) a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó, kompakt, lassú növekedésű örökzöld cserje. Ez a Japánból származó díszcserje tavasszal nyíló illatos, krémfehértől a rózsaszínig terjedő virágaival, majd az egész ősszel és télen megmaradó élénkvörös bogyóival hívja fel magára a figyelmet. Levelei megdörzsölve aromás illatot árasztanak.
Szárcsagyökér
Smilax aspera
A Smilax aspera, közismert nevén szárcsagyökér vagy szúrós szárcsagyökér, egy örökzöld, tüskés kúszónövény, amely a Földközi-tenger medencéjében, Dél-Európában és Észak-Afrikában őshonos. Kacsai segítségével cserjékre, falakra és rácsokra kapaszkodik fel, hossza elérheti az 1-4 métert. Drótszerű, cikkcakkos szárai és bőrnemű, szív alakú levelei apró tüskékkel fegyverzettek. Szeptembertől novemberig apró, intenzív illatú, zöldesfehér virágfürtöket hoz, melyeket piros, majd éretten fekete bogyótermések követnek.
Macska-zöldtüske
Smilax glauca
A Smilax glauca, közismert nevén macska-zöldtüske vagy fűrészbokor, egy tüskés, lombhullató kúszó lián, amely Kelet-Észak-Amerika erdőinek és bozótosainak őshonos növénye. Jellegzetessége a tojásdad vagy szív alakú levél, amelynek fonáka kékes-fehér, viaszos bevonatot visel – innen ered a „glauca" faji elnevezés. A szárakat éles tüskék borítják. Tavasszal és kora nyáron apró, zöldessárga virágokat hoz, amelyeket sötét kékesfekete bogyók fürtjei követnek; ezek fontos táplálékforrást jelentenek a vadon élő állatok számára.
Díszes sobralia
Sobralia decora
A Sobralia decora egy közepes termetű, talajlakó vagy epifita orchidea, amelynek bambuszszerű szárai akár a 75 cm-es magasságot is elérhetik. Közép-Amerika (Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua) és Mexikó (Nayarit, Oaxaca, Veracruz) területein őshonos; alacsony fekvésű trópusi esőerdők nedves lejtőin és árnyékos szurdokaiban él 50 és 1700 méter közötti magasságban. Nagy méretű, illatos, rózsaszíntől a liláig terjedő színű virágokat hoz, amelyek ajka gyakran fehér csúcsú, torka pedig sárgás-barna. Minden virág csak egyetlen napig nyílik, de a növény heteken át folyamatosan hozza az új bimbókat.
Argentin fehér fáklyakaktusz
Soehrensia candicans
Az argentin fehér fáklyakaktusz (Soehrensia candicans) egy oszlopos kaktusz, amely Észak-Argentínából származik, és látványos, nagy, fehér, illatos virágairól ismert, amelyek éjjel nyílnak. Szétterülő csomókat alkot, amelyek akár 3 m (10 láb) szélesek is lehetnek, az egyes szárak pedig elérik a 60 cm (24 hüvelyk) magasságot. Ellenálló, aszálytűrő és fagyálló egészen -6°C-ig (21°F), kiválóan megél sziklakertekben és xerofita kertekben.
Arany fáklyakaktusz
Soehrensia spachiana
A Soehrensia spachiana, korábban Echinopsis spachiana néven ismert, egy oszlopos kaktusz, amely az alapjától elágazik, és akár 2 méteres magasságot is elérhet. Látványos, nagy fehér virágairól ismert, amelyek éjszaka nyílnak. Szára lime zöld, jól meghatározott bordákkal és arany-sárga tüskékkel, amelyek korral szürkévé válnak. A szárazságtűrő kertészetben (xeriscaping) igen nagyra becsült faj, keménysége és bokros növekedési szokása miatt.
Csucsorok
Solanum
A Solanum a Föld egyik legnagyobb és legváltozatosabb növénynemzetsége, amely 1500–2000 faj egynyári és évelő lágyszárút, cserjét, kúszónövényt és kis fát foglal magában a Solanaceae (burgonyafélék) családjában. Három, az emberiség számára kiemelkedő gazdasági jelentőségű kultúrnövényt is tartalmaz — a burgonyát (S. tuberosum), a paradicsomot (S. lycopersicum) és a padlizsánt (S. melongena) — számos dísznövény- és vadon élő faj mellett. A legtöbb zöld növényi rész mérgező alkaloidokat, például szolanint tartalmaz, ami rendkívüli kettősséget kölcsönöz e nemzetségnek: életfenntartó élelmiszer és potenciális veszély sokszor ugyanabban a növényben rejlik.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.