Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4075 növény található
3097–3132 megjelenítve a 4075-ból
alacsony perje
Poa supina
Az alacsony perje (Poa supina) egy alacsony növésű, évelő pázsitfűféle, amely Európa alpesi és szubalpesi vidékein őshonos. Jellegzetessége a sima, puha, élénkzöld levelek és a kúszó növekedés, amely az indák segítségével sűrű gyepet alkot. Egyike azon kevés fűféléknek, amelyek képesek fejlődni mély árnyékban is (akár 90%-os árnyékoltság mellett), így ideális választás olyan nehéz területekre, mint a sűrű fák alatti részek, gyalogutak és árnyékos sportpályák. Tavasszal jellegzetes lilás árnyalatú kalászokat hoz.
Pázsitfű
Poaceae
A Poaceae, azaz a perjefélék családja a világ egyik legelterjedtebb és fajokban leggazdagabb növénycsaládja, amely a legtöbb gyep, zöldfelület és sportpálya alapját képezi. A pázsitfüveket keskeny, hosszúkás levelek és sűrű, rostos gyökérzet jellemzi, amely az indákkal (rizómákkal és sztolonokkal) együtt összefüggő, strapabíró zöld szőnyeget alkot. A fajtól függően megkülönböztetünk hűvös évszaki füveket (pl. réti perje és angolperje), amelyek mérsékelt éghajlaton fejlődnek a legjobban, valamint meleg évszaki füveket (pl. csillagpázsit), amelyek a melegebb vidékeket kedvelik. A fű rendkívül szívós, jól bírja a nyírást és a taposást, így a kertek, parkok és közterületek központi eleme világszerte.
Ezüstös selyembokor
Podalyria sericea
Kisméretű, örökzöld cserje, amely körülbelül 1 m magasra és 1 m szélesre nő. Őshazája a dél-afrikai Fokváros környéki homokkő- és gránitkibúvások (Saldanha-öböltől a Fok-félszigetig). Leveleit hosszú, fényes szőrök borítják, amelyek selymes és ezüstös megjelenést kölcsönöznek neki. Ősztől télig (a déli féltekén májustól augusztusig) apró, fehér közepű rózsaszín virágokat hoz, amelyek a pillangósvirágúakra (Fabaceae) jellemzőek, majd ezeket felfújt, több magot tartalmazó hüvelyek követik. A „Sérülékeny” kategóriába sorolják az élőhelyvesztés, az invazív fajok terjedése és a gyakori tüzek miatt.
Tengeri tiszafa
Podocarpus costalis
A Podocarpus costalis, más néven tengeri tiszafa vagy arius, egy kis örökzöld tűlevelű, amely a Fülöp-szigetek és Tajvan (beleértve Lanyu-t, az Orchidea-szigetet is) tengerparti szikláin és mészkőkiugrásain őshonos. Sűrű, bokros faként nő, 1-5 méter magasra, keskeny, bőrszerű, sötétzöld tűszerű levelekkel és csomós, szürkésbarna törzzsel, amelyet az állandó tengeri szelek formálnak. Mivel tűlevelű, nem hoz valódi virágokat; ehelyett apró, húsos, ehető tobozterméseket terem. Sótűrő képessége és lassú, szoborszerű növekedése miatt az egyik legkeresettebb faj a bonsai és a tengerparti tájrendezés számára Kelet-Ázsiában, bár vadon élő populációi a túlzott gyűjtés miatt ma már veszélyeztetettek.
Breede-folyói kőtiszafa
Podocarpus elongatus
A Podocarpus elongatus, közismert nevén a Breede-folyói kőtiszafa, egy örökzöld tűlevelű, amely a dél-afrikai Nyugati-Fokföldön őshonos, ahol a Breede-folyó völgyében és a Cederberg-hegységben nő. Magasabb kőtiszafa rokonaival ellentétben jellemzően széles, több törzsű, lekerekített cserjét vagy kis fát alkot, megnyúlt szürkéskék tűszerű levelekkel, bár a védett, vízzel jól ellátott szurdokokban akár a 20 méteres magasságot is elérheti. Ez az egyetlen dél-afrikai kőtiszafa, amely képes újrahajtani a gyökereiből és a törzséből tűz- vagy árvízkár után, így kivételesen ellenálló a natív fynbos élőhelyén.
Valódi kőtiszafa
Podocarpus latifolius
A Podocarpus latifolius, vagyis a valódi kőtiszafa, a kőtiszafafélék (Podocarpaceae) családjába tartozó lassú növekedésű örökzöld fenyőféle, egyben Dél-Afrika nemzeti fája. Természetes élőhelye Dél- és Kelet-Afrika afromontán erdőségei, a Nyugati-fokföldtől KwaZulu-Natalon és Limpopón át egészen Szváziföldig és Lesothóig, a tengerszinttől 1800 méteres magasságig. Erdőkben akár a 20-35 méteres magasságot is elérheti, de nyílt terepen és kertekben jóval kisebb marad, sűrű, gömbölyded koronával. Szíj alakú levelei a kifejlett fákon 25-40 mm hosszúak (fiatal növényeken akár 100 mm-esek is lehetnek), sötétzöldek és bőrszerűek, míg a friss hajtások puhák és halványak, éles kontrasztot alkotva az idősebb lombozattal. A fák kétlakiak: a nőivarú példányok kerek, szürkéskék magvakat hoznak húsos magköpenyen, amely lilára érik, és kedvelt tápláléka a madaraknak és majmoknak.
Buddhista fenyő
Podocarpus macrophyllus
A Podocarpus macrophyllus egy elegáns, örökzöld tűlevelű fa, amely Japánból és Kínából származik. Jellegzetes keskenylevelű, bőrszerű, mélyzöld levelei lapított tűkre emlékeztetnek. Széles körben alkalmazzák kertészeti célokra sűrű sövények, zöld oszlopok vagy egyedi díszfa kialakítására, emellett a bonsai művészetben is kedvelt választás hajlíthatósága és fegyelmezett növekedése miatt.
Himalájai májusi alma
Podophyllum hexandrum
A himalájai májusi alma (Podophyllum hexandrum, szinonimája Sinopodophyllum hexandrum) a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely természetesen a Himalája hegységben, 2400-4500 m magasságban nő Kínában, Afganisztánban, Bhutánban, Indiában, Kasmírban, Nepálban és Pakisztánban. Tavasszal két mélyen hasogatott levél és egyetlen fehér vagy rózsaszín virág jelenik meg a növényen, amelyet egy piros, bogyószerű termés követ. A növény rendkívül mérgező – gyökerei és rizómái podofillotoxint tartalmaznak, amelyet rákellenes gyógyszerek (pl. etopozid) előállítására használnak –, ezért nagyon óvatosan kell kezelni, és távol kell tartani gyermekektől és háziállatoktól.
Rózsás trombitacserje
Podranea ricasoliana
A Podranea ricasoliana, közismert nevén rózsás trombitacserje vagy Port St. Johns-i trombitacserje, egy Dél-Afrikából származó, erőteljes növekedésű, fás szárú kúszónövény, amely a Bignoniaceae (trombitafaformák) családjába tartozik. Pompás, tölcsér alakú, mályvarózsaszín virágokat hoz ibolyaszínű erezettel, amelyek nyáron és ősszel bőségesen nyílnak. Gyorsan növekszik, akár az 5 méteres magasságot is elérheti, így ideális pergolák, falak és kerítések befuttatására trópusi virágfüggönnyel.
Törpe bambusz
Pogonatherum paniceum
A Pogonatherum paniceum, közismert nevén törpe bambusz, egy kompakt díszfű, amely Délkelet-Ázsiából és Kínából származik. Annak ellenére, hogy nem valódi bambusz, karcsú, íves szárainak és finom lombozatának köszönhetően feltűnően hasonlít rá. Gyorsan növő, kis gondozást igénylő szobanövény, amely élénk, szórt fényen és egyenletesen nedves talajon érzi jól magát, ideális választás azok számára, akik trópusi hangulatot szeretnének kis terekben.
Mikulásvirág
Poinsettia pulcherrima
A mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima) Mexikóból és Közép-Amerikából származó örökzöld cserje, amely a kutyatejfélék családjába tartozik. Hírnevét látványos színű – piros, rózsaszín, fehér vagy krémfehér – felleveleinek köszönheti, amelyek a rozetta közepén elhelyezkedő apró, sárga, ciátiumba tömörülő valódi virágokat veszik körül. A természetben több méter magasra is megnőhet, de cserépben nevelve kompakt bokor marad, amelyet jellemzően a karácsonyi ünnepek idején árusítanak. Mint minden kutyatejféle, ez a növény is fehéres tejnedvet termel, amely lenyelve vagy a bőrrel és szemmel érintkezve enyhén mérgező.
Chichipe kaktusz
Polaskia chichipe
A Polaskia chichipe egy fatermetű, elágazó oszlopkaktusz, amely a mexikói Puebla és Oaxaca államokban található Tehuacán-Cuicatlán-völgy endemikus faja. 1600 és 2300 méter közötti tengerszint feletti magasságban él a „chichipera” néven ismert tövises bozótosokban. Magassága eléri a 4-5 métert, törzse jól meghatározott, számos szürkészöld ága 9-12 kiemelkedő bordával rendelkezik, melyeket rövid, szürkés, sötét hegyű tüskék borítanak. Virágai kicsik (2-3 cm), fehérek vagy zöldessárgák, közepükön rózsaszín sávval; tavasszal és nyáron nyílnak, részben éjszaka. Termései, a chichitunák, gömbölyű, piros és édes bogyók, amelyek nyár közepén érnek; frissen fogyasztják őket, vagy kézműves lekvárok és fagylaltok alapanyagául szolgálnak. A faj hosszú háziasítási és termesztési múltra tekint vissza a völgy őslakos közösségeiben, ahol alapvető kulturális és élelmezési elemnek számít.
Kék létralevél
Polemonium caeruleum
A kék létralevél (Polemonium caeruleum) a létralevélfélék (Polemoniaceae) családjába tartozó elegáns évelő növény, mely vadon nő Európa és Ázsia mérsékelt övi nedves rétjein, bozótosaiban és erdőszélein. Sűrű bokrokat alkot, felálló szárai 45–60 cm magasságot érnek el. Levelei páratlanul szárnyaltak, világoszöldek, 7–27 levélkéből állnak, melyek létraszerűen helyezkednek el — erről kapta a növény a „Jákob lajtorjája” nevet. Április végétől június elejéig a növényt fürtös virágzatok borítják, melyek harang alakú, intenzív kék, néha fehér virágokból állnak, feltűnő sárga porzókkal. Fagytűrő (USDA 3–8 zóna), és kiválóan alkalmas árnyékos kertekbe, sziklakertekbe és falusi stílusú kertekbe. A növény nem mérgező az emberekre és a háziállatokra nézve.
Tubérózsa
Polianthes tuberosa
A tubérózsa (Polianthes tuberosa) egy Mexikóból származó évelő gumós növény, amelyet világszerte rendkívül intenzív, édes és bódító illatáért ünnepelnek. Virágzati szára akár 1 méter magasságot is elérhet, viaszos fehér, csöves virágokból álló fürtöket fejleszt, amelyek nyártól őszig nyílnak. A tubérózsa értékes díszvirág és vágott virág, amelyet széles körben használnak parfümériában és hagyományos szertartásokon.
Árbócfenyő
Polyalthia longifolia
Az árbócfenyő egy elegáns megjelenésű, oszlopos koronájú trópusi évelő, Dél-Indiából és Srí Lankáról származik. Hosszú, keskeny, hullámos szélű levelei bronz-réz árnyalatban fejlődnek ki, majd fényes sötétzöldre érnek, és függőlegesen lefelé omlanak az ágakon – innen ered a „szomorúfűz” megjelenés. Tavasszal néhány hétig apró, halványzöld, csillag alakú virágokat hoz, melyeket fürtökben érő termések követnek, amelyek zöldből sötétlilára érnek, és a madarak kedvelik. Gyakran összetévesztik az igazi Ashoka fával (Saraca asoca), ezért nevezik „hamis ashokának”.
Négylevelű sokmagvúfű
Polycarpon tetraphyllum
A Polycarpon tetraphyllum egy alacsony termetű, lágyszárú egynyári növény, amelynek elágazó, heverő szárai általában 15-20 cm magasságot érnek el. Levelei visszás-tojásdadok, fényesek, és álörvökben, négyesével helyezkednek el (innen ered a „tetraphyllum” – négylevelű elnevezés). Apró, fehér, néha rózsaszínes árnyalatú virágai a szárak végén tömött virágzatba tömörülnek, kerek magvai pedig parányiak (0,4-0,5 mm). Dél-Európából, a mediterrán térségből, Nagy-Britanniából, a Közel-Keletről és az indiai szubkontinenstől származik, de mára szinte minden kontinensen meghonosodott. Jellemzően tengerparti homokos talajokon, bolygatott területeken, járdák repedéseiben, kertekben és parlagon hagyott földeken nő, gyakran gyomnövényként viselkedik.
Pacsirtafű
Polygala
A Polygala a pacsirtafűfélék (Polygalaceae) családjának egy kiterjedt nemzetsége, amely több száz fajt foglal magában az alacsony termetű lágyszárúaktól a szubtrópusi örökzöld cserjékig. A legismertebb dísznövényfaj, a mirtuszlevelű pacsirtafű (Polygala myrtifolia), egy gyorsan növő cserje, amelyet bőséges, rózsaszínes-lila virágai miatt kedvelnek, míg más fajok, mint például a Polygala tenuifolia és a Polygala senega, hosszú múltra tekintenek vissza a népi gyógyászatban.
Édes Borsócserje
Polygala myrtifolia
A Polygala myrtifolia, közismert nevén Édes Borsócserje vagy Mirtuszlevelű Tejőr, egy örökzöld cserje, amely Dél-Afrikából származik. Szinte egész évben bőségesen terem pillangó alakú virágokat lila, mályvaszínű és rózsaszín árnyalatokban, ami az egyik legdíszesebb, kis gondozást igénylő cserjévé teszi kertek, teraszok és tengerparti tájak számára. A Polygalaceae családba tartozik, és gyorsan növő faj.
Salomonpecsét
Polygonatum
A Polygonatum, vagyis a salamonpecsét, az spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó, mintegy 63 fajt számláló, rizómás erdei évelő növények nemzetsége, mely az északi mérsékelt égövben őshonos, a legtöbb faj Ázsiában található. Tavasszal el nem ágazó szárak emelkednek ki a kúszó rizómából, és kecsesen meghajolva két sor ovális, párhuzamos erezetű levelet hordoznak. A levélhónaljakból apró, cső alakú, krémszínű-fehér, zöld hegyű virágok lógnak, gyakran enyhén illatosak, késő tavasszal és kora nyáron, melyeket késő nyáron kékesfekete (egyes fajoknál piros) bogyók követnek. A kertekben a leggyakoribbak a kerti salamonpecsét (P. x hybridum), a P. multiflorum, a P. odoratum, a P. biflorum és a tarka levelű fajták; méretük 20 cm-es törpéktől az 1-1,5 m magas bokrokig terjed. Lombja ősszel sárgára vált, majd télre visszahúzódik a földbe.
Sokvirágú salamonpecsét
Polygonatum multiflorum
A Polygonatum multiflorum egy rizómás, rendkívül télálló évelő növény, amely Európa és a mérsékelt övi Ázsia erdőségeiben őshonos. El nem ágazó, elegánsan ívelt, akár 90 cm magas szárain váltakozó állású, ovális levelek találhatók. Késő tavasszal a levelek alatt 2-6 darabból álló, csüngő, cső alakú, fehér, zöld végű virágfürtök nyílnak, melyeket kékesfekete kerek bogyók követnek. Árnyékos helyeken fokozatosan telepeket alkot.
Orvosi salamonpecsét
Polygonatum odoratum
A Polygonatum odoratum, közismert nevén orvosi vagy illatos salamonpecsét, egy rizómás erdei évelő növény, amely Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein őshonos, az Egyesült Királyságtól Oroszországon át Kínáig, Koreáig és Japánig. Nevét az íves szárain található szögletes élekről kapta. Ez az árnyékkedvelő évelő minden tavasszal elegáns sorokban lógó, harang alakú, krémfehér, zöld végű virágokat hoz a váltakozó állású, elliptikus levelek alatt. Ősszel a lombozat aranysárgára színeződik, mielőtt visszahúzódna a bütykös rizómába, amelyet kerek hegek díszítenek – ezek állítólag viaszpecsétekre hasonlítanak –, és amely a föld alatt vészeli át a telet. A rizóma a hagyományos kínai orvoslás jól ismert alapanyaga (Yu Zhu néven), míg az érett kék-fekete bogyók mérgezőek, és soha nem szabad elfogyasztani őket.
Madárkeserűfű
Polygonum arenastrum
A Polygonum arenastrum, közismert nevén madárkeserűfű vagy porcsinkeserűfű, a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, kúszó szárú egynyári növény. Eurázsiából származik, de mára világszerte elterjedt; tömörödött talajokon, utak mentén, járdák szélén és bolygatott területeken alkot sűrű telepeket. Apró fehér vagy rózsaszín virágai nyártól őszig nyílnak, vonzva a hasznos rovarokat.
Madárkeserűfű
Polygonum aviculare
A madárkeserűfű egy alacsony termetű, szőnyegszerűen elterülő egyéves gyomnövény, amely gyakran fordul elő tömörödött talajokon, járdarepedésekben és erősen kitaposott ösvényeken. Drótszerű, elágazó szárai vannak, apró kékesszöld lándzsás levelekkel. Nyártól őszig apró, fehér vagy rózsaszín szegélyű zöld virágokat hoz, melyeket kisméretű sötét magok követnek. Rendkívül szívós és alkalmazkodóképes, a világ egyik legelterjedtebb kozmopolita gyomnövénye, amely ott is megél, ahol kevés más növény maradna életben.
Rózsaszín Csomósfű
Polygonum capitatum
A Polygonum capitatum, közismert nevén Rózsaszín Csomósfű, egy alacsony termetű, félörökzöld talajtakaró növény, amely Nepál és Kína Himalája-vidékéről származik. Tavasztól az első fagyig bájos, rózsaszín gömböcskékre emlékeztető virágfejeket hoz, vonzó, sötétzöld, lándzsás levelei burgundi színű V-alakú mintázattal díszítettek. Ez az életerős, gyorsan terjedő növény teljes napfénytől félárnyékig jól érzi magát, és széles körben alkalmazzák kertekben talajtakaróként, csüngő kosarakban, valamint szegélynövényként.
Édesgyökerű páfrány
Polypodium
A Polypodium az északi félteke mérsékelt égövi területein őshonos, körülbelül 100 örökzöld páfrányfajt számláló nemzetség. Gyakran epifitonként élnek fatörzseken, vagy litofitonként sziklákon és falakon. Kúszó, pikkelyes rizómáikból bőrszerű, egyszeresen szárnyalt levelek fejlődnek; a nemzetség magyar neve is ezekre a „soklábú” gyöktörzsekre utal.
Közönséges édesgyökerű páfrány
Polypodium vulgare
A Polypodium vulgare, vagyis a közönséges édesgyökerű páfrány egy kistermetű örökzöld páfrányfaj, amely Európa és Észak-Afrika erdőiben, sziklás kibúvásain és régi kőfalain őshonos. Vízszintes, kúszó rizómája rögzíti a bőrszerű, mélyen szárnyalt leveleket, amelyek télen is zöldek maradnak, míg a levelek fonákján nyár közepétől őszig aranysárga spóratartó tokok (szóruszok) láthatók. Kiválóan tűri az árnyékot és a szárazabb időszakokat is; litofitaként sziklákon és falakon, vagy epifitaként mohás fatörzseken is megél, így a mérsékelt égövi kertek egyik legkönnyebben betelepíthető páfránya.
Arália (nemzetség)
Polyscias
A Polyscias trópusi cserjék és kis fák nemzetsége az Araliaceae családban, elsősorban a trópusi Ázsiában, a Csendes-óceáni szigeteken és Madagaszkáron őshonos. Széles körben termesztik szobanövényként elegáns díszlevelük miatt, és általában arália vagy ming arália néven ismerik őket.
Balfour-arália
Polyscias balfouriana
A Polyscias balfouriana az Araliaceae család egy elegáns, trópusi örökzöld cserjéje, amely Új-Kaledóniából és a Csendes-óceáni szigetekről származik. Fényes, kerekded, csipkézett szélű leveleiről ismert, amelyek tányérokra emlékeztetnek, így lenyűgöző szobanövény-példánnyá teszi. Lassú, egyenes növekedési szokásával és szürkén pettyes, csavarodó szárával a Balfour-arália kifinomult trópusi hangulatot kölcsönöz bármely belső térnek.
Páfrányleveles Arálja
Polyscias filicifolia
A Polyscias filicifolia, közismert nevén Páfrányleveles Arálja, a Csendes-óceáni szigetekről és Délkelet-Ázsiából származó trópusi szobanövény. Jellegzetesen finom, páfrányszerű lombozata megkülönbözteti a többi Arálja-fajtól, és kedvelt dísznövénnyé teszi beltéri trópusi kertekben. Lassan növő, örökzöld növény, amely meleg, párás környezetben érzi igazán jól magát.
Ming arália
Polyscias fruticosa
A ming arália (Polyscias fruticosa) az Araliaceae családba tartozó elegáns, trópusi örökzöld cserje, amelyet finoman tagolt, csipkés lombozata miatt nagyra értékelnek – megjelenése szinte bonszaira emlékeztet. Indiából és Délkelet-Ázsiából származó növény, amely beltérben akár 2,4 méterre is megnőhet, természetes élőhelyén pedig elérheti a 7,5 métert. Lassú növekedése és karcsú, felfelé törő formája különleges dísznövénnyé teszi.
Muskátli Arália
Polyscias guilfoylei
A Polyscias guilfoylei, közismert nevén Muskátli Arália vagy Vad Kávé, egy elegáns trópusi örökzöld cserje, amely a Csendes-óceáni szigetekről származik. Összetett levelei 7-9 levélkéből állnak, amelyek gazdag zöld vagy tarka, fehér és sárga szélű mintázatot mutatnak, csipkés, dekoratív megjelenést kölcsönözve a növénynek. Mind beltéri, mind trópusi kültéri dísznövényként klasszikus választásnak számít; ez a lassan növekvő növény egész éves, látványos lombozatával jutalmazza a türelmes kertészkedőket.
Pajzs-arália
Polyscias scutellaria
A pajzs-arália egy kompakt trópusi cserje, amely a Csendes-óceán délnyugati szigeteiről származik. Kedvelt fényes, kerekded, csésze alakú leveleiért, amelyek az ágak végein csoportosulnak. Beltérben meglehetősen kompakt marad és lassan növekszik, ezért népszerű választás strukturált dísznövényként vagy bonsaiként. Természetes élőhelyén több méter magasra is megnőhet az aljnövényzetben, de a cserépben tartott példányok könnyen kicsik tarthatók rendszeres metszéssel.
Dárdapáfrány
Polystichum
A Polystichum a Dryopteridaceae családba tartozó évelő páfrányok kozmopolita és népes nemzetsége, amelyeket fényes, szúrós szélű, a magyal leveleihez hasonló leveleik miatt gyakran dárdapáfrányként ismernek. A világszerte elterjedt közel 500 fajával a nemzetség jól alkalmazkodik az árnyékos környezethez, és ellenálló, alacsony gondozási igényű dísznövényként kedvelik mind a kertekben, mind cserépben.
Karácsonyi páfrány
Polystichum acrostichoides
A Polystichum acrostichoides, közismert nevén karácsonyi páfrány, egy erőteljes, örökzöld páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Bőrszerű, lándzsás levelei egész télen zöldek maradnak, ami különleges látványt nyújt az ünnepi időszakban. Árnyékos erdei környezetben érzi jól magát, és különösen értékes alacsony gondozási igénye és egész éves dekoratív megjelenése miatt.
Nyugati kardpáfrány
Polystichum munitum
A Polystichum munitum, közismert nevén a nyugati kardpáfrány, egy nagy méretű, örökzöld páfrány, amely Észak-Amerika csendes-óceáni északnyugati részének mérsékelt esőerdőiben őshonos. Fényes, sötétzöld levélzete egy sűrű középső tőkoronából ível szét, és akár 180 cm hosszúra is megnőhet. Ez az egyik legelterjedtebb és legellenállóbb páfrány a Csendes-óceán északnyugati erdeiben, amelyet árnyékos kertekben és természetközeli tájrendezésben egyaránt nagyra értékelnek.
Óriás szőrmoha
Polytrichum commune
Az óriás szőrmoha (Polytrichum commune) a szőrmohafélék (Polytrichaceae) családjába tartozó lombosmoha, Európa legnagyobb mohafaja. Egyenes, alig elágazó szárai 10–40 cm magasra nőnek, és sötétzöld, kékeszöld, sűrű, mély gyepet alkotnak. A 8–12 mm-es, keskeny lándzsás levelek spirálisan ülnek a száron: szárazon a szárhoz simulnak, nedvesen elállnak, szélük erősen fogazott. A levelek felszínén apró lemezek (lamellák) futnak, ezek segítenek a víz megtartásában. Kétlaki faj, a hajtásokon egy-egy négyélű, sárga vagy vörösesbarna spóratok fejlődik egy 12–20 cm-es nyélen, nyáron. A tokot fényes, aranysárga szőrökkel borított süveg fedi, innen kapta a nevét. Az Antarktisz kivételével minden kontinensen előfordul, 2000 m magasságig. Nedves, savanyú talajú fenyőerdőkben, lápokban, nedves fenyéreken és patakpartokon él. Magyarországon a középhegységek és a dunántúli dombság nedves, lápos helyein található, nem veszélyeztetett. A középkorban erős szárából kötelet fontak.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.