Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3447 növény található
3097–3132 megjelenítve a 3447-ból
Sivatagi mályva
Sphaeralcea ambigua
A sivatagi mályva (Sphaeralcea ambigua) a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó évelő, fásodó szárú növény, amely Észak-Amerika délnyugati sivatagaiban őshonos – Kaliforniától, Nevadától, Utah-tól és Arizonától egészen Északnyugat-Mexikóig. A Mojave-, a Sonora- és a Great Basin-sivatagokban él, 150 és 2500 méter közötti tengerszint feletti magasságban. A növény szürkészöld, háromkaréjos, nemezesen szőrös leveleket növeszt, csésze alakú, barack- vagy narancssárga virágai pedig az éghajlattól függően szinte egész évben nyílhatnak. Rendkívül szárazságtűrő fajként a hosszú aszályos időszakokat és a sovány, köves talajt is könnyedén elviseli.
Kúszó wedelia
Sphagneticola trilobata
A Sphagneticola trilobata, közismert nevén kúszó wedelia vagy sárga kúszómargaréta, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, Mexikóból, Közép-Amerikából és a Karib-térségből származó évelő talajtakaró növény. Akár 2 méter hosszúra is megnövő kúszó szárai minden szárcsomónál legyökeresednek. Húsos, háromkaréjú levelei és sárga, margarétaszerű virágai vannak, melyeket meleg éghajlaton egész évben hoz. Rendkívüli életereje és könnyű szaporodása miatt a világ számos trópusi és szubtrópusi régiójában invazív gyomnövényként honosodott meg – az IUCN listáján a 100 legveszélyesebb invazív faj egyike –, ahol sűrű szőnyeget alkotva kiszorítja az őshonos vegetációt. Termesztése csak óvatossággal, ideális esetben konténerben vagy ellenőrzött területen javasolt.
Spenót
Spinacia
A Spinacia a spenót botanikai nemzetsége, egy egynyári leveles zöldség az Amaranthaceae (korábban Chenopodiaceae) családból, Közép- és Délnyugat-Ázsiából származik. A termesztett faj, a Spinacia oleracea, az egyetlen széles körben termesztett faj a nemzetségben, és gyors növekedésével, puha, tápanyagban gazdag leveleivel, valamint hűvös éghajlathoz való alkalmazkodásával tűnik ki. A világ egyik legnépszerűbb leveles zöldsége, nyersen salátákban vagy főzve különféle ételekben fogyasztják.
Spenót
Spinacia oleracea
A spenót (Spinacia oleracea) az Amaranthaceae családba tartozó egynyári lágyszárú növény, amelyet tápláló, húsos, sötétzöld leveleiért termesztenek. Hűvös évszakban termő növény, kiemelkedő tápanyagtartalommal – különösen vasban, A-, C- és K-vitaminban, valamint folsavban gazdag.
Kerti gyöngyvessző
Spiraea × vanhouttei
A kerti gyöngyvessző (Spiraea × vanhouttei) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató díszcserje. Ez egy hibrid faj, amelyet a Spiraea trilobata és a Spiraea cantoniensis keresztezésével hoztak létre. A cserje váza alakúra nő, ágai pedig kecsesen visszahajlanak. Tavasszal a sűrű, fehér virágzatok úgy borítják be az ágakat, hogy az egész növény egy menyasszonyi fátyolra emlékeztet. A növény szívósságáról ismert: jól bírja a fagyot, a szárazságot és a tápanyagszegény talajt is. Kiválóan alkalmas sövénynek, csoportos beültetésre vagy szoliter növényként a kertekben.
Nyíllevelű gyöngyvessző
Spiraea betulifolia
A nyíllevelű gyöngyvessző (Spiraea betulifolia) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó kompakt, lombhullató cserje, amely Észak-Amerika nyugati részének és Kelet-Ázsia egyes területeinek hűvös, mérsékelt övi erdőiben őshonos. Sűrű, gömbölyded bokrot alkot, drótszerű ágait ovális, fűrészes szélű, a nyírfáéhoz hasonló zöld levelek borítják. Késő tavasztól nyárig bőségesen hozza apró fehér virágokból álló, lapos sátorvirágzatait (corymbus), amelyek vonzzák a méheket és a pillangókat. Ősszel a lombozat gazdag vörös, narancssárga és bordó színekben pompázik. Alacsony igényű és télálló növény, széles körben alkalmazzák szegélynövényként, csoportos beültetésre vagy kötetlen sövényként.
Rózsás gyöngyvessző
Spiraea billardii
A rózsás gyöngyvessző (Spiraea × billardii) a gyöngyvesszők hibrid faja, amely a vadon élő Spiraea douglasii és Spiraea salicifolia fajok keresztezéséből jött létre. Egyenesen növő, sűrűn elágazó lombhullató cserje, amely akár 2,5 méter magasra és majdnem ugyanolyan szélesre is megnőhet. Július-augusztusban bőséges, hosszúkás, rózsaszín virágfürtökkel virágzik, amelyek vonzzák a pillangókat és a méheket. A növény rendkívül télálló, és kiválóan alkalmas az északi kertekbe.
Douglas-gyöngyvessző
Spiraea douglasii
A Spiraea douglasii, közismert nevén Douglas-gyöngyvessző, egy lombhullató, sűrű bozótosokat alkotó cserje, amely Észak-Amerika nyugati partvidékén, Alaszkától Kaliforniáig őshonos. Egy-két méter magasra nő, szárai gyapjasak, kora nyáron pedig sötétrózsaszín virágokból álló, tömött, kúp alakú bugákat növeszt. Nedves patakpartokon, mocsarakban és vizes élőhelyeken érzi jól magát; ez a gyorsan növő őshonos cserje rizómákkal könnyen terjed, sűrű telepeket alkotva, így népszerű választás erózióvédelemre, esőkertekbe és vadvilági élőhelyek helyreállítására.
Japán gyöngyvessző
Spiraea japonica
A japán gyöngyvessző (Spiraea japonica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amely Kelet-Ázsiából, különösen Japánból, Kínából és Koreából származik. Sűrű, kerekded bokrot alkot, és nyáron bőséges rózsaszín vagy fehér virágfürtökkel virágzik. Ellenálló és könnyen gondozható faj, kiválóan alkalmas kerti ültetésekhez és sövényekhez.
Fűzlevelű gyöngyvessző
Spiraea salicifolia
A fűzlevelű gyöngyvessző (Spiraea salicifolia) egy felálló növekedésű, sűrű és gyorsan növő cserje a rózsafélék családjából, amely keskeny, fűzszerű leveleiről és rózsaszín vagy fehér, füzérszerű virágzatáról ismert. Bőségesen virágzik egész nyáron, és rendkívül télálló (USDA 4a–8b zónák), így kiválóan alkalmas északi körülmények közé. A növény hatékonyan terjed gyökérsarjakkal, sűrű bokrokat képez, ezért talajtakaróként és erózióvédelemre is használják nedves lejtőkön.
bojtos békalencse
Spirodela polyrhiza
A bojtos békalencse (Spirodela polyrhiza) egy apró, szabadon lebegő vízinövény a kontyvirágfélék családjából (Araceae, Lemnoideae alcsalád). Kerekded vagy tojásdad alakú levélkéi (úgynevezett frondok) mindössze 2–10 mm méretűek, felső oldaluk üde zöld, alsó oldaluk pedig vörösesbarna színű. A rokon békalencse-fajoktól eltérően minden levélkéből 7–21 vékony gyökér ered (a szokásos egy helyett), aminek köszönhetően könnyen lebeg az álló- vagy lassan folyó vizek felszínén, sűrű szőnyeget alkotva. Elsősorban vegetatív úton, az anyanövényből sarjadó új levélkékkel szaporodik, virágzása ritka. Ősszel úgynevezett turionokat – keményítőben gazdag áttelelő rügyeket – hoz létre, amelyek a fenékre süllyednek, ott telelnek át, majd tavasszal, 15 °C körüli vízhőmérsékletnél újra a felszínre emelkednek és kihajtanak. A világ egyik leggyorsabban növő virágos növénye, a természetben szinte az egész világon előfordul.
Sárga mombin
Spondias mombin
A sárga mombin (Spondias mombin) a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, gyors növekedésű trópusi fa, amely Trópusi-Amerikában, többek között az Antillákon, Közép-Amerikában és Dél-Amerikában őshonos. Akár 25 méter magasra is megnőhet, széles, szabálytalan koronával és lombhullató lombozattal rendelkezik. Kicsi, tojásdad alakú sárga gyümölcsei ehetőek, és a trópusi területeken széles körben használják gyümölcslevek, sörbetek és zselék készítéséhez.
Vörös mombin
Spondias purpurea
A vörös mombin (Spondias purpurea) az Anacardiaceae családba tartozó, gyorsan növő, lombhullató trópusi gyümölcsfa, amely Közép-Amerikában és Mexikóban őshonos. Magassága elérheti a 15 métert, és kisméretű, aromás, vörös vagy lila, édes-savanykás ízű gyümölcseiért nagyra becsülik. A fa a száraz évszakban elveszíti leveleit, és gyakran tavasszal, az új levelek hajtása előtt virágzik és terem. Megtelepedés után rendkívül jól tűri az aszályt, és Mezoamerika-szerte alapvető gyümölcsfának számít.
Préri-perje
Sporobolus
A Sporobolus a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó díszfűnemzetség, amely mintegy 150-200 fajt foglal magában a mérsékelt, trópusi és szubtrópusi régiókban. A legértékesebb dísznövényfaj a Sporobolus heterolepis (préri-perje), amely sűrű, ívesen hajló, fonalszerű levelekből álló csomókat alkot. Levelei nyáron élénkzöldek, majd ősszel aranysárga és narancssárga árnyalatúra színeződnek. Nyáron és ősszel légies, rózsaszínes-barnás bugavirágzatot hoz, amelynek jellegzetes illata van. Rendkívül szívós növény, jól tűri a szárazságot, a szegényes és az agyagos talajt is, így ideális választás prérikertekbe és naturalisztikus ágyásokba.
Nyuszifül
Stachys
A nyuszifül (Stachys byzantina) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, alacsony termetű, évelő lágyszárú növény, amely bársonyosan puha, ezüstös szőrrel borított leveleiről ismert. Törökországból, Örményországból és Iránból származik. Ez a szívós növény a napos, száraz szegélyágyásokban fejlődik a legjobban, és igen kedvelt a vidéki kertekben, a szenzoros kertekben, valamint az alacsony fenntartási igényű tájépítészetben. Tavasszal és nyáron apró, rózsaszínes-lila virágokból álló, felálló füzérvirágzatot növeszt, bár elsősorban különleges textúrájú lombozatáért termesztik.
Bárányül
Stachys byzantina
A Stachys byzantina egy évelő lágyszárú növény, amelyet sűrűn, selymes fehér szőrzettel borított leveleiről ismernek, amelyek bársonyos tapintást és egyedi ezüstös színt kölcsönöznek neki. A Közel-Keleten őshonos növény sűrű, alacsony gyepeket alkot, így kiváló talajtakaróként alkalmazható. Nyáron felálló szárakat hajt, amelyeken apró lila virágok nyílnak, bár elsősorban a bárányülre emlékeztető egzotikus lombozatáért termesztik.
Kék patkányfarkfű
Stachytarpheta cayennensis
A kék patkányfarkfű (Stachytarpheta cayennensis) az Amerikában őshonos, a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó trópusi félcserje. Hosszú virágfüzéreket növeszt apró, kékes-lila virágokkal, amelyek vonzzák a pillangókat, méheket és kolibriket. Gyors növekedésű, szívós növény, amelyet gyakran alkalmaznak trópusi kertekben, szegélynövényként, Brazíliában pedig népszerű gyógynövényként is ismert.
Zulu Óriás
Stapelia gigantea
A Stapelia gigantea, közismert nevén Zulu Óriás vagy Dögvirág, egy feltűnő, Dél-Afrikából származó pozsgás növény. Hatalmas, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek átmérője elérheti a 30 cm-t, jellegzetes vörösesbarna és krémszínű mintázattal. A virágok dögszerű szagot bocsátanak ki, hogy legyeket vonzzanak a beporzáshoz. Levél nélküli, bordázott pozsgás szárai sűrű csomókban nőnek, és erős napsütésben vörösesbíbor színt öltenek.
Tengericsillag-virág
Stapelia grandiflora
A Stapelia grandiflora, közismert nevén tengericsillag-virág vagy dögvirág, egy lenyűgöző pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Feltűnő, csillag alakú virágokat fejleszt, amelyek akár 25 cm átmérőjűek is lehetnek, és finom szőrökkel borítottak. A virágok dögszagot bocsátanak ki, hogy legyeket csaljanak oda beporzóként, ami rendkívül figyelemre méltó botanikai érdekességgé és a pozsgásgyűjtők körében keresett növénnyé teszi.
Csillagvirág
Stapelia hirsuta
A Stapelia hirsuta egy feltűnő dél-afrikai pozsgásnövény, amelyet bársonyos, négyélű hajtásai és rendkívüli, akár 15 cm átmérőjű, csillag alakú virágai tesznek különlegessé. A virágok sötétvöröstől bíborvörösig terjedő árnyalatúak, finom szőrökkel borítottak, és kellemetlen szagot árasztanak, hogy légy beporzókat vonzzanak magukhoz – ez egy lenyűgöző evolúciós alkalmazkodás. Dél-Afrika Fokföld tartományában őshonos, sziklás, száraz körülmények között virágzik, és kitűnő szobanövényt jelent a pozsgásnövény-kedvelők számára.
Közönséges tyúkhúr
Stellaria
A Stellaria a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, mintegy 120 alacsony növésű lágyszárú növény nemzetsége, amely leginkább legelterjedtebb képviselőjéről, a Stellaria media-ról, vagyis a közönséges tyúkhúrról ismert. Ez az elterülő, szőnyegalkotó egynyári növény zsenge, ovális leveleket és apró, csillag alakú fehér virágokat hoz (nemzetségneve a latin „stella”, azaz csillag szóból ered). A tyúkhúr a hűvös, nedves körülményeket kedveli, és a mérsékelt övi kertek egyik leggyorsabban növő növénye, amely gyakran a csírázást követő heteken belül virágzik és magot érlel. Szinte az egész világon meghonosodott; tápláló vadon termő ehető növényként és hagyományos bőrnyugtató gyógynövényként egyaránt értékelik, bár a kertészek gyakran gyomként kezelik.
Tyúkhúr
Stellaria media
A Stellaria media, közismert nevén tyúkhúr, egy alacsonyan növő, terjedő, egynyári (vagy télálló egynyári) növény, amely Európában őshonos, és mára világszerte elterjedt. Puha szőnyegeket alkot apró, ovális levelekből és apró, fehér csillag alakú virágokból, jól fejlődik hűvös, nedves, bolygatott talajban, például kerti ágyásokban, pázsitokon és üvegházakban. Mind kerti talajtakaróként, mind az egyik legnépszerűbb vadon termő ehető és gyógynövényként nagyra becsült tyúkhúr mérsékelt éghajlaton szinte egész évben nő és virágzik.
Agykaktusz
Stenocactus phyllacanthus
A Stenocactus phyllacanthus egy kicsi, magányos, gömbölyűtől rövid henger alakúig terjedő kaktusz, amely Mexikó középső és északi részének (Aguascalientes, Guanajuato, Hidalgo, Jalisco, Nuevo León, Querétaro, San Luis Potosí és Zacatecas) magashegyi bozótosaiban őshonos, jellemzően 1700 és 2800 méteres tengerszint feletti magasságban található. Ritkán haladja meg a 15 cm magasságot és a 10 cm átmérőt, a gyűjtők nagyra értékelik drámaian hullámos, papírvékony bordái miatt, amelyeket sűrű, finom tüskék koronáznak. Tavasszal és nyáron tölcsér alakú, sárgásfehér virágokat hoz barnásvörös torokkal a korona közelében. Lassan növő és igénytelen, az egyik legkönnyebben virágoztatható Stenocactus faj termesztésben.
Orgonasíp-kaktusz
Stenocereus
A Stenocereus az oszlopkaktuszok egy nemzetsége, amely nagy termetű, cserjés vagy fás szárú növényekből áll, és Mexikó, valamint az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban őshonos. A legismertebb faj, a Stenocereus thurberi (orgonasíp-kaktusz), vékony, egyenes szárakból álló csoportokat alkot, amelyek egy rövid törzsből indulnak ki, emlékeztetve egy orgona sípjaira. Bordázott és tüskés szárai akár 8 méter magasra és 3,5 méter szélesre is megnőhetnek, éjszaka nyíló fehér virágokat, majd tüskékkel borított, édes és ehető gyümölcsöket teremnek.
Szürke orgonakaktusz
Stenocereus griseus
A Stenocereus griseus, más néven szürke orgonakaktusz vagy pitaja, egy Mexikóban és a Karib-térségben őshonos, impozáns oszlopkaktusz. Akár 9 méter magasra is megnőhet, éjszaka nyíló fehér virágokkal és nagyra értékelt, ehető piros termésekkel rendelkezik. Szárazságtűrő faj, ideális száraz kertekbe és pozsgásgyűjteményekbe.
Szürke orgonakaktusz
Stenocereus pruinosus
Lassú vagy közepes növekedésű mexikói oszlopkaktusz, amelynek szürkészöld, elágazó szárait finom fehéres viaszréteg és sárga tüskék borítják, ami „szellemszerű” megjelenést kölcsönöz neki. Mexikó száraz vidékeiről származik, nyáron éjszaka nyíló, nagy, tölcsér alakú fehér virágokat hoz, melyeket édes, ehető és helyileg nagyra értékelt pitaya gyümölcsök követnek.
Szent Ágoston-fű
Stenotaphrum secundatum
A Szent Ágoston-fű (Stenotaphrum secundatum) egy gyorsan növő, melegkedvelő gyepfű, amely a Mexikói-öböl vidékéről származik, és széles körben alkalmazzák lakó- és kereskedelmi területek gyepesítésére trópusi és szubtrópusi éghajlaton. Sűrű, erőteljes gyepszőnyeget alkot, amely jól tűri a részárnyékot és a tengerparti sós levegőt.
Sztefánia
Stephania
A Stephania a Menispermaceae családba tartozó kaudexes kúszónövények nemzetsége, amely Délkelet- és Kelet-Ázsia trópusi erdőiben őshonos. A gyűjtők körében duzzadt, burgonyaszerű kaudexéért (fás, víztároló gumó) kedvelt, amely évtizedek alatt akár 30 centiméteresre is megnőhet. Minden növekedési időszakban vékony, csavarodó indák törnek elő a kaudexből, kerek, pajzs alakú leveleket bontva, mielőtt a hőmérséklet csökkenésével nyugalmi állapotba vonulnának. A téli pihenő alatt szinte érintetlenül hagyott növény energiáját a kaudex lassú vastagítására fordítja, így éppolyan szoborszerű dísze a lakásnak, mint amennyire szobanövény.
Stephania Erecta
Stephania erecta
A Stephania erecta egy lenyűgöző trópusi növény, amely Thaiföldről és Délkelet-Ázsiából származik. Különleges, burgonyaszerű, fás kaudexéről (gumójáról) elegáns, karcsú hajtások és pajzs alakú (peltát) levelek sarjadnak. A növény természetes nyugalmi cikluson megy keresztül: télen elveszíti leveleit, tavasszal pedig erőteljesen újra kihajt, így minden növénygyűjtő számára igazi különlegességet jelent.
Madagaszkári jázmin
Stephanotis floribunda
A Stephanotis floribunda (madagaszkári jázmin) a Apocynaceae család örökzöld kúszónövénye, amely Madagaszkár trópusi esőerdőiből származik. Csillagszerű, hófehér, viaszos virágait intenzív, édes illat jellemzi, amelyek tavasszal és nyáron jelennek meg. A növény erős indái tartószerkezet segítségével 4–6 méterre is felkúszhatnak. Menyasszonyi virágként világi hírnévre tett szert – Grace Kelly is ezzel díszítette esküvői csokrát. Beltéri termesztése kihívást jelent: érzékeny a hőmérséklet-ingadozásra, a közvetlen napfényre és az öntözési hibákra.
Trópusi gesztenye
Sterculia
A Sterkulia a Malvaceae családba tartozó trópusi és szubtrópusi fák nemzetsége, amely több mint 150 fajt foglal magában Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. Kiemelkedő fajok közé tartozik a Sterculia foetida (jávai olajfa) és az S. quadrifida, amelyeket fájukért, gyógyászati tulajdonságaikért és dísznövény-értékükért becsülnek. Egyes fajok ehető magokat hoznak, és évszázadok óta alkalmazzák őket a népi gyógyászatban.
Réteggombák
Stereum
A Stereum, közismert nevén réteggombák, a fát lebontó gombák egyik nemzetsége, amelyek lapos vagy konzolos termőtesteket képeznek az elhalt faanyagon. Jellemzőjük a sima alsó oldal, amelyen nincsenek pórusok vagy lemezek. Ezek a gombák döntő szerepet játszanak az erdei ökoszisztémában a lignin lebontásával, így juttatva vissza a tápanyagokat a talajba. Megjelenésüket gyakran barna, narancssárga vagy szürke árnyalatú, koncentrikus zónák teszik látványossá.
Őszi tőzike
Sternbergia lutea
A Sternbergia lutea egy kis, hagymás mediterrán növény az amarilliszfélék családjából, amelyet élénksárga, csésze alakú virágai miatt termesztenek, amelyek ősszel nyílnak, sötétzöld, szalagszerű levelekkel körülvéve. Edzett és gondozásmentes, idővel elvadul a napos, jól vízelvezető sziklakertekben és szegélyekben.
Argentin fogpiszkálókaktusz
Stetsonia coryne
A Stetsonia coryne egy nagy termetű, fatermetű oszlopkaktusz, amely Északnyugat-Argentína, Bolívia, Paraguay és Brazília magaslati, száraz vidékein őshonos. Természetes élőhelyén vastag törzset növeszt, melyet számos kékesszöld, nyolc-kilenc bordás ág koronáz. Ezeket merev fekete vagy sárgásbarna tüskék borítják, amelyek az idővel kifehérednek – innen ered a magyar neve is. A kifejlett példányokon éjszaka nagy, tölcsér alakú fehér virágok nyílnak, melyeket húsos, ehető termés követ.
Jázminpakóca
Stevia rebaudiana
A jázminpakóca vagy sztívia Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi vidékeiről származó évelő gyógynövény. Elsősorban leveleiért termesztik, amelyek szteviol-glikozidokat tartalmaznak – ezek az anyagok rendkívül édesek, ugyanakkor kalóriamentesek. A növény sűrű bokrot alkot finoman fűrészes levelekkel és apró, fehér virágokkal.
Pusztai árvalányhaj
Stipa pennata
A pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) az eurázsiai sztyeppék jellegzetes, csomókban növő évelő pázsitfűféléje, amely Mongóliától egészen a magyar Alföldig és a Kárpát-medence homoki, löszös pusztáiig honos. 60-90 cm magasra nő, keskeny, sudár leveleket hajt, május-augusztus között pedig a fajt híressé tevő, hosszú, ezüstösen selymes, tollszerűen bodros toklászfonalakat ereszt, amelyek a szélben jellegzetesen hullámzanak. Hazánkban egyre ritkább, védett élőhelyekhez kötődő faj, amely a Petőfi Sándor és Tompa Mihály korabeli nemzeti romantika óta a magyar puszta jelképe.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.