Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4106 növény található
3457–3492 megjelenítve a 4106-ból
Azték zsálya
Salvia hispanica
A chia (Salvia hispanica) az árvacsalánfélék családjába tartozó egynyári gyógynövény, amely Közép- és Dél-Mexikóban őshonos. Az aztékok évszázadokon át termesztették, mára pedig világszerte ismertté vált rostban és omega-3 zsírsavakban gazdag magjai miatt. A növény felálló szárú, sötétzöld levelekkel rendelkezik, apró lila vagy fehér virágai pedig füzérekbe rendeződve nyílnak nyáron és ősszel.
Kis zsálya
Salvia microphylla
A Salvia microphylla, közismert nevén Kis zsálya vagy Aprólevélű zsálya, egy kompakt, évelő cserje, amely Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén honos. Bőségesen hoz csöves virágokat piros, rózsaszín, lila és fehér árnyalatokban, így igazi mágnesként vonzza a kolibriket, méheket és pillangókat. Télálló, aszálytűrő és könnyen nevelhető növény, amely napos kertekben minimális gondozással is pompásan fejlődik.
Ligetzsálya
Salvia nemorosa
A Salvia nemorosa, közismert nevén ligetzsálya, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Sűrű, ibolyakék virágfüzéreket hoz, amelyek nagy díszítőértékkel bírnak, tavasztól nyárig virágoznak. Rendkívül szárazságtűrő és fagytűrő, az USDA 4–8-as keménységi zónákban tartható.
Kerti zsálya
Salvia officinalis
A Salvia officinalis, közismert nevén kerti zsálya vagy közönséges zsálya, a Földközi-tenger vidékéről származó évelő, aromás gyógynövény. Jellegzetes puha, szürkészöld, bársonyos levelei és élénk lilás-kék virágfüzérei nyáron nyílnak. Több mint 2000 éve alapvető növénye a konyháknak és a gyógyszertáraknak egyaránt; az ajakosok (Lamiaceae, mentafélék) családjába tartozik.
Rozmaring
Salvia rosmarinus
A Salvia rosmarinus, közismert nevén rozmaring, egy fás szárú, évelő gyógynövény, amelyet illatos, örökzöld, tűlevelű lombjáról, valamint fehér, rózsaszín, lila vagy kék virágairól lehet felismerni. A Mediterráneum őshonos növénye, a zsálya családjába (Lamiaceae) tartozik. Aromatikus lombozatáért és sokoldalú felhasználhatóságáért rendkívül nagyra értékelik.
Skarlát zsálya
Salvia splendens
A Salvia splendens, közismert nevén skarlát zsálya, Brazíliából származó, virágos dísznövény. Élénk, csöves virágzatáról ismert, amely a klasszikus skarlátpirostól a rózsaszínig, lilán, levendulán át a fehérig számos árnyalatban pompázik. Gyorsan növő és bőven virágzó faj, amely késő tavasztól az első fagyokig díszít, így a világ kertjeiben kedvelt alapnövénnyé vált.
Lebegő páfrány
Salvinia sp
A Salvinia sp. egy szabadon lebegő vízi páfrány, amely a trópusi Amerikákból származik. Jellemzője a vízfelszínen megjelenő apró, bársonyos levélpárok, valamint az elmerült, levélszerű képletek, amelyek közvetlenül a vízből veszik fel a tápanyagokat. Az egyik legkönnyebben nevelhető vízi növény, amely ideális körülmények között rendkívüli sebességgel szaporodik.
Esőfa
Samanea saman
A Samanea saman, közismert nevén esőfa vagy szamánfa, egy monumentális trópusi fa, amely Közép- és Dél-Amerikából származik, de mára a világ trópusi vidékein mindenütt meghonosodott. Magassága 15 és 30 méter közötti, ernyő alakú lombkoronája pedig akár a 30-40 méteres átmérőt is meghaladhatja, kivételes árnyékot nyújtva. Híres arról, hogy éjszaka vagy eső előtt összezárja leveleit, így hagyva, hogy a csapadék akadálytalanul elérje a talajt. Virágai pamacs alakúak, rózsaszínűek fehér porzókkal, melyek vonzzák a beporzókat; hüvelytermése pedig édes, ehető pépet tartalmaz.
Kanadai bodza
Sambucus canadensis
A Sambucus canadensis, vagyis a kanadai bodza, egy gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti és középső részein őshonos. 1,5–3,5 méter magas, több szárú, nyitott bokrot alkot, szárnyasan összetett levelekkel. Nyár elején nagy, lapos ernyőkben nyílnak illatos, krémfehér virágai, melyeket nyár végén apró, lilásfekete bogyótermések követnek.
Fekete bodza
Sambucus nigra
A Sambucus nigra, közismert nevén fekete bodza vagy európai bodza, gyorsan növő, lombhullató cserje vagy kis termetű fa, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Késő tavasszal nagy, lapos tetejű, illatos, krémfehér virágzatot hoz, amelyet nyár végén és ősszel fényes, sötétlila-fekete bogyókból álló, csüngő fürtök követnek. A növény kétféle felhasználásáról – ehető és gyógyászati célokra egyaránt – nevezetes: a bodzavirág-szörp és a bodzabogyó-szirup egész Európában kedvelt. Fontos megjegyzés: a növény összes zöld része (levelek, szárak, gyökerek, éretlen bogyók és nyers magok) cianogén glikozidok miatt mérgező; csak a teljesen megfőzött, érett bogyók és a friss virágok fogyaszthatók biztonságosan.
Cserjés Fehérerű
Sanchezia speciosa
A Sanchezia speciosa az Acanthaceae (medvefülfélék) családjába tartozó feltűnő trópusi cserje, amely Dél-Amerika trópusi vidékeiről származik. Legjellegzetesebb vonása a nagy, fényes, sötétzöld levél, amelyet élénk sárgás-arany erek díszítenek, lenyűgöző dísznövényi látványt teremtve. Kedvező körülmények között nyáron és ősszel csöves, sárgás-narancssárga virágokat fejleszt.
Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis
Az őszi vérfű a rózsafélék családjába tartozó lágyszárú évelő növény, amely Európa és Ázsia nedves rétjein és mérsékelt övi területein őshonos. Kékeszöld, szárnyasan összetett levelekből álló bokrot alkot, amely fölé hosszú virágszárak emelkednek, végükön apró, tojásdad alakú, bíborvörös vagy bordó kalászvirágzattal. Júniustól szeptemberig virágzik, és számos beporzót vonz, köztük a vérfű-hangyaboglárkát, amelynek szaporodása e növénytől függ. A hagyományos fitoterápiában évszázadok óta használják – a kínai orvoslásban Di Yu néven ismert –, elsősorban vérzéscsillapító és sebgyógyító tulajdonságai miatt kedvelik. Szívós és könnyen termeszthető növény, ideális választás természetközeli kertekbe, vadvirágos rétekre és üde talajú évelőágyásokba.
Hengerestörzsű anyósnyelv
Sansevieria bacularis
A Sansevieria bacularis egy Kongóból és Ruandából származó, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó évelő pozsgás növény. Jellemzői a vékony, hosszú és húsos hengeres levelek, amelyek sűrű csoportokat alkotnak, és akár a 100 cm-es magasságot is elérhetik. A levelek sötétzöld színűek, világoszöld vízszintes csíkokkal és minden levélen egy jellegzetes függőleges barázdával. A növény tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz magas virágzatokon. Kivételesen ellenálló és alacsony igényű növény, ideális kezdőknek és szobanövény-gyűjtőknek, akik megbízható példányt keresnek.
Afrikai Lándzsa
Sansevieria cylindrica
A Sansevieria cylindrica, tudományosan ma már Dracaena angolensis néven ismert, egy szukkulens növény, amely Angola területéről, Dél-Afrikából származik. Jellegzetes hengeres, húsos, zöld levelei fehér erekkel díszítettek, és tőrózsából legyező alakban nőnek ki. Minden egyes levél akár 1 méter hosszúra és 3 cm átmérőjűre is megnőhet. Levegőtisztító képességéről ismert, a NASA az egyik leghatékonyabb e célra alkalmas növényként tartja számon.
Anyósnyelv
Sansevieria guineensis
A Sansevieria guineensis, más néven guineai anyósnyelv vagy afrikai kender, egy ellenálló, rizómás pozsgás növény, amely Nyugat-Afrikából származik. Sűrű, merev, lándzsás, örökzöld levelekből álló bokrokat képez, amelyek közvetlenül egy kúszó föld alatti rizómából nőnek. Más anyósnyelv rokonaihoz hasonlóan vastag, rostos leveleiben tárolja a vizet, ami szárazságtűrővé, elhanyagolhatóvá és gyenge fényviszonyok között is jól tűrővé teszi. Természetes élőhelyén száraz, félárnyékos erdőkben nő, és generációk óta használják leveleit erős, selymes rost kinyerésére, amelyet íjhúrokhoz, zsinegekhez és szőnyegekhez használtak, innen ered angol népies neve.
Elefántagyar anyósnyelv
Sansevieria stuckyi
A Sansevieria stuckyi, amelyet gyakran elefántagyar növénynek is neveznek, egy Kelet- és Dél-Afrikából származó, lenyűgöző szukkulens. Merev, hengeres levelei agyarszerűen felfelé nőnek, és akár a 2,75 méteres magasságot is elérhetik. Alacsonyabb, legyező alakú rokonaitól eltérően ez a faj drámai, építészeti sziluettet alkot, így szoborszerű szobanövényként emelkedik ki környezetéből. Rendkívül szárazságtűrő, kevés gondozást igényel, és kifejezetten jól bírja az elhanyagolást, így ideális választás az elfoglalt növénytulajdonosok számára.
Kígyónövény
Sansevieria trifasciata
A kígyónövény egy feltűnő, dekoratív szobanövény, amely Nyugat-Afrikából származik. Magas, kardszerű leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes szürkészöld vízszintes csíkok díszítenek. A beltéri növények közül az egyik legellenállóbb és legkevesebb gondozást igénylő faj. A NASA kutatásai kiváló levegőtisztítóként azonosították: képes eltávolítani a formaldehidet, a xilolt és más mérgező anyagokat. Azon kevés növények egyike, amelyek éjszaka alakítják át a CO₂-t oxigénné, ezért hálószobába is ideális.
Ceyloni íjhúr kender
Sansevieria zeylanica
A Sansevieria zeylanica, amelyet Dracaena zeylanica névvel is elfogadnak, egy lassan növő, örökzöld szukkulens, amely Srí Lanka szárazabb vidékein őshonos. Merev, kardszerű levelein sötét- és halványzöld szabálytalan sávok váltakoznak, tömött, felfelé törő rozettákat alkotva. Történelmileg erős levélrostjaiért becsülték, amelyből íjhúrokat, kötelet és szövetet készítettek; ma már népszerű, kevés gondozást igénylő szobanövény. Gyakran összetévesztik az S. trifasciata fajjal – a valódi faj rozettánként 10–16 levelet fejleszt, és nem rendelkezik látható levélnyéllel.
Levendula pamut
Santolina chamaecyparissus
A Santolina chamaecyparissus, közismert nevén levendula pamut, egy kompakt, örökzöld, illatos cserje, amely a Mediterrán-medencéből származik. Sűrű, gömbölyded párnákat alkot ezüstösszürke, finoman tagolt lombozatából, amely érintésre kellemes gyógynövényes illatot áraszt. Nyáron vidám, élénksárga, gombszerű virágfejeket hajt vékony, felálló szárakon. Szárazságtűrése, szarvasokkal szembeni ellenállása és a szegény, száraz talajokon való boldogulása miatt a mediterrán, sziklakerti és xeriszkáp kertek nélkülözhetetlen növénye.
Heverő tömpevirág
Sanvitalia procumbens
Mexikóból és Guatemalából származó, alacsony, szőnyegalkotó egynyári növény, amelyet vidám sárgásnarancs, margarétaszerű, sötét lilásbarna közepű virágaiért kedvelnek. 30-50 cm szélességben terül el, de magassága 15 cm alatt marad, így kiváló talajtakarónak, sziklakertekbe, függőkosarakba és szegélynövénynek. Nyár közepétől az első fagyokig folyamatosan virágzik, szinte gondozásmentesen.
Orvosi szappanfű
Saponaria officinalis
Az orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, Európában és Kis-Ázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Nyáron finom rózsaszín és fehér virágokat hoz. Gyökerei szaponinokat tartalmaznak, amelyek vízzel érintkezve habzanak, ezért történelmileg természetes szappanként használták.
Pikkelyes galóca
Saproamanita vittadinii
A Saproamanita vittadinii, közismert nevén pikkelyes galóca, egy szaprotróf gombafaj, amelyet fehér, pikkelyes kalapja és tönkje jellemez. Sok más galócafajjal ellentétben, amelyek mikorrhiza kapcsolatot alakítanak ki fákkal, ez a faj a gyepek és rétek szerves anyagait bontja le. Kalapján feltűnő piramis alakú szemölcsök találhatók, tönkje pedig gyűrűs és visszahajló pikkelyekkel borított.
Narancsvirág orchidea
Sarcochilus falcatus
A Sarcochilus falcatus egy kis orchidea Kelet-Ausztráliából, Queenslandtől Új-Dél-Walesig és Victoria távoli keleti részéig található meg. Fák törzsén és ágain, néha sziklákon nő, szellős helyeken, nedves erdőkben vagy azok közelében, a tengerparttól körülbelül 1200 méteres magasságig. A szára mindössze 4-8 cm hosszú, és 3-8 vastag, sarló alakú, 6-16 cm hosszú levelet hordoz. Tél végétől tavaszig íves szárakat hoz, 3-12 illatos, fehér vagy krémszínű virággal, amelyek 2-3 cm átmérőjűek, ajkuk narancssárga, sárga és lila jegyekkel díszített. Közönséges neve az illatából és alakjából ered, amely a narancsvirágra emlékeztet.
Kereklevelű legyezőpálma
Saribus rotundifolius
A kereklevelű legyezőpálma (Saribus rotundifolius, korábban Livistona rotundifolia) Délkelet-Ázsiából (Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek) származik. Magányos, sima, barna törzse, melyet levélalapi gyűrűk díszítenek, a természetben akár a 24 méteres magasságot is elérheti, de cserépben tartva jóval kisebb marad. Közel kör alakú, legyezőszerű levelei a fiatal példányoknál körülbelül 1,5 méter szélesek. Tavasszal és nyáron apró sárga virágokat hoz, melyeket 1,5–2 cm-es kerek termések követnek; ezek éréskor pirosról feketére színeződnek. Az egyik leggyorsabb növekedésű pálmafajta, amely világos belső terekben és trópusi kertekben egyaránt kedvelt.
Észak-amerikai kancsóka
Sarracenia
A szarracéniák lenyűgöző húsevő növények, amelyek Észak-Amerikában őshoniak. Kancsó vagy trombita alakú módosult levelekkel rendelkeznek, amelyeket rovarok vonzására, elfogására és megemésztésére használnak. Színük az élénk zöldtől a mély vörösig terjedhet, és jellemzően kontrasztos erek irányítják a zsákmányt a csapdába.
Sárga kürtvirág
Sarracenia alata
Észak-Amerika délkeleti részén őshonos évelő húsevő növény, amelyet magas, karcsú, tölcsér alakú, halványsárga vagy fehér színű csapdák (kürtök) jellemeznek. A mocsaras, tápanyagszegény talajokat kedveli a mocsári fenyvesekben, ahol rovarok befogásával pótolja a szükséges tápanyagokat.
Sárga kürtvirág
Sarracenia flava
A Sarracenia flava, közismert nevén sárga kürtvirág, egy évelő húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének – Virginiától Floridáig és Alabamáig – mocsaraiban és nedves fenyő-szavannáin őshonos. Magas, karcsú, tölcsér alakú, sárgászöld árnyalatú csapdákat (tömlőket) növeszt, melyeket egy felálló, fedélszerű rész zár le; magassága elérheti a 90 cm-t. Tavasszal, az új tömlők megjelenése előtt, hosszú szárakon bókoló, látványos sárga virágokat hoz. Más kürtvirágfajokhoz hasonlóan rovarokat csalogat magához, ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a mocsaras, tápanyagszegény élőhelyéből hiányzó tápanyagokat.
Fehér kürtvirág
Sarracenia leucophylla
Látványos mocsári húsevő növény, amely az USA délkeleti részének Öböl-parti mocsaraiban és fenyősa-vannáiban őshonos. Magas, tölcsérszerű csapdái akár az egy métert is elérhetik, tetejükön hullámos szélű, fehér alapon vöröses-lila erezetű fedővel. Tavasszal, még a csapdák teljes kifejlődése előtt, hosszú szárakon bókoló, barnásvörös virágok jelennek meg. Mint minden kürtvirág, ez a faj is rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja az őshonos tőzeges talaj tápanyaghiányát.
Papagájcsőrű kancsóka
Sarracenia psittacina
A Sarracenia psittacina, közismert nevén papagájcsőrű kancsóka, egy lenyűgöző húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének Gulf-parti vidékein honos. Egyedi csapdái egy papagáj csőrére emlékeztetnek, és homárcserge-mechanizmust alkalmaznak – a zsákmány befelé mutató szőrök mentén téved be, és képtelen visszatalálni a kijárathoz. Ez az egyik legkisebb termetű Sarracenia faj, amelynek gondozása különleges figyelmet igényel: desztillált vizet és savas tőzegtalajt kell biztosítani számára.
Bíbor kürtvirág
Sarracenia purpurea
A Sarracenia purpurea, vagyis a bíbor kürtvirág, egy Észak-Amerika keleti részén honos, mocsarakban és tápanyagszegény vizes élőhelyeken élő évelő húsevő növény. Üreges, vízzel telt kancsó alakú leveleiből álló rozettája rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a szegényes talajból hiányzó tápanyagokat. A kancsók színe a zöldtől a mélyvörös-liláig terjed, tavasszal pedig egyetlen bókoló, vöröseslila virágot hoz.
Vörös kürtvirág
Sarracenia rubra
A Sarracenia rubra egy csomókban növő, évelő húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének – Florida, Alabama, Georgia és a Karolina-államok part menti síkságainak – savas, tápanyagszegény mocsaraiban és lápos vidékein őshonos. Keskeny, felfelé törő, általában 65 cm-nél alacsonyabb kürtjei nektárral és édes illattal csalogatják a rovarokat, majd lefelé mutató szőrök és csúszós, viaszos belső fal segítségével ejtik csapdába őket. Tavasszal a növény feltűnő, gesztenyebarna-vörös, esernyő alakú virágokat növeszt hosszú, csüngő szirmokkal, még mielőtt a nyári, magasabb kürtök megjelennének. Mivel olyan talajban fejlődött ki, amely túl szegényes a hagyományos növények számára, a nitrogén- és foszforigényét nem műtrágyából, hanem az elfogott rovarokból fedezi, a hosszú távú életben maradáshoz pedig valódi téli nyugalmi időszakra van szüksége.
Széleslevelű bambusz
Sasa palmata
A Sasa palmata egy terjedő tövű bambusz, amely Japánból, Koreából, Szahalinból és a Kuril-szigetekről származik, ahol nedves aljnövényzetben és vízfolyások mentén nő. Vékony, felálló szárai általában 1,5-2,5 méter magasra nőnek, és nagyon nagy, sötétzöld, 20-40 cm hosszú leveleket viselnek, amelyek legyezőszerűen helyezkednek el az ágak tetején. Télen a levelek széle és hegye kiszárad, szalmaszínűvé válik, ami tarka megjelenést kölcsönöz a lombozatnak. Ritkán virágzik, és főleg nagyon erőteljes rizómáival terjed: tömör, lapos takarót képez. 1889-ben vezették be Nagy-Britanniába, több európai országban is meghonosodott, és az EPPO riasztási listáján szerepel invazív jellege miatt.
Szasszafrász babérfa
Sassafras albidum
A Sassafras albidum Észak-Amerika keleti részén honos lombhullató fa, amely Dél-Ontariótól és Új-Angliától egészen Floridáig és Texasig megtalálható. Jellegzetes, háromkaréjos leveleiről ismerhető fel, amelyek ugyanazon az ágon három különböző formát ölthetnek (egész, egykaréjos kesztyűforma és háromkaréjos), valamint erősen aromás kérgéről és gyökereiről. Tavasszal apró, sárgászöld virágokat hoz, ősszel pedig lombja ragyogó narancssárga, vörös és lila színekre vált. A fajt súlyosan veszélyezteti a „laurel wilt” nevű halálos gombabetegség (okozója a Raffaelea lauricola), amelyet a behurcolt ázsiai Xyleborus glabratus szúfaj terjeszt.
Borsikafű
Satureja
A Satureja az árvacsalánfélék családjába tartozó aromás gyógynövények nemzetsége, amely közeli rokonságban áll a kakukkfűvel és a rozmaringgal. Őshonos Dél- és Délkelet-Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. A borsikafűfélék alacsony termetű lágyszárúak vagy kisebb félcserjék, 15-50 cm magasak, 1-3 cm hosszú, keskeny levelekkel és borsos ízzel. Nyáron apró fehér, rózsaszín vagy mályvaszínű virágokat hoznak, amelyeket a méhek kedvelnek. A két leggyakrabban termesztett faj a kerti borsikafű (S. hortensis), amely enyhébb ízű egynyári növény, és a hegyi borsfű (S. montana), amely erőteljesebb aromájú, fásodó szárú évelő.
Kerti borsikafű
Satureja hortensis
A kerti borsikafű (Satureja hortensis) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, egynyári, erősen illatos fűszernövény, amely a Földközi-tenger vidékéről származik. Elágazó, szőrös szárú, 30–45 cm magasra növő növény, keskeny, lándzsás levelekkel, nyáron megjelenő apró, fehér vagy halványlila, csöves virágokkal. Levelei borsra és kakukkfűre emlékeztető, csípős-fűszeres illatot árasztanak, ezért kedvelt fűszere a hüvelyes ételeknek és húsoknak.
Hegyi borsfű
Satureja montana
A hegyi borsfű (Satureja montana) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger hegyvidéki régióiból származó aromás, évelő félcserje. Alacsony és kompakt növekedésű, tövénél fásodó töveket alkot keskeny, bőrnemű, rendkívül aromás levelekkel. Nyáron apró fehér, lila vagy kékes virágokat hoz. Széles körben termesztik fűszer- és gyógynövényként, csípős, a kakukkfűre és a majoránnára emlékeztető íze miatt kedvelt.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.