Puszpáng-elhalás: Gombás betegség | Kezelési útmutató

A rozsdagombák (Pucciniales) olyan gombás megbetegedések, amelyek a leveleken, szárakon vagy terméseken rozsdaszínű, többnyire narancssárga vagy barna, porszerű spóratömeget tartalmazó pusztulákat (pöttyöket) képeznek. Jellemzőek az apró foltok, amelyek párnaszerű kiemelkedésekké vagy gyűrűkké alakulnak; a levelek elsárgulnak, besodródnak és idő előtt lehullanak. A gombák elsősorban nedves időben és sűrű lombozatban terjednek. Számos dísz- és haszonnövényt érintenek, gyakoriak például a rózsákon, mályvákon (mályvarózsa), körtén (körte-rozsda) és ribiszkén. Némely rozsdagombának két gazdanövényre van szüksége az életciklusához, például a körtére és bizonyos borókafajokra.

A Taphrina wiesneri a cseresznye és meggy (Prunus fajok, beleértve az édes, savanyú és díszcseresznyéket is) gombás betegsége. A gomba a rügyekben és a kéregben telel át, majd hűvös, nedves tavaszi időjárás esetén megfertőzi a fiatal leveleket és hajtásokat. A korai levelek megvastagodnak, ráncosodnak és pöndörödnek, gyakran vöröses vagy sárgás foltokkal, felületükön finom fehéres bevonattal. A súlyosan fertőzött levelek idő előtt lehullhatnak. A kis gallyakon sűrű, torz hajtáskötegek (boszorkányseprűk) alakulhatnak ki.

A lisztharmat egy gyakori gombás betegség, amelyet különböző gombafajok okoznak, köztük az Erysiphe, Podosphaera, Oïdium és Leveillula. Világszerte több mint 10 000 növényfajt érint. A betegség meleg, száraz éghajlaton, magas páratartalom mellett virágzik, és jellegzetes fehér, lisztes bevonatként jelenik meg a növények felszínén.

A gyökérrothadás egy súlyos gombás betegség, amely a növények gyökérrendszerét érinti, rothadást és pusztulást okozva. Elsősorban túlöntözés, rossz vízelvezető-képesség, vagy talajban élő gombák (Pythium, Phytophthora, Rhizoctonia, Fusarium) okozzák. A betegség vízzel telített, oxigénhiányos körülmények között virágzik, ahol a gyökerek fogékonnyá válnak a gombás fertőzésre.