Lisztes áltetvek: Kártevők elleni védekezés | Azonosítás és kezelés

A liszteskék (Aleyrodidae család) apró, nedvszívó rovarok, amelyek a meleg, állott levegőben szaporodnak leginkább. Gyakoriak a szobanövényeken, az üvegházi kultúrákban és a kerti növényeken, például paradicsomon, paprikán, uborkán, fukszián, hibiszkuszon, mikulásvirágon, citrusféléken és számos fűszernövényen. Gyakran látható, amint a növény megérintésekor apró fehér kifejlett egyedek rebbennek fel, a leveleken vagy a közeli felületeken ragacsos mézharmat jelenik meg, ezen pedig fekete korompenész telepszik meg, miközben a levelek sárgulnak, pöndörödnek vagy lehullanak. Ellenőrizze a levelek fonákját, ahol halvány, pajzstetűre emlékeztető lárvákat és apró, ív alakban lerakott petéket találhat. Az erős fertőzés gyengíti a növényeket és lassítja a növekedést.

A Phyllaphis a gyapjas levéltetvek egy neme, amelyek különösen a bükköt (Fagus) támadják, jellemzően a közönséges bükköt és a vérbükköt sövényekben vagy faként. Növényi nedveket szívogatnak a fiatal hajtásokból és a levelek fonákjáról tavasszal és kora nyáron. A fertőzés jelei a pöndörödő vagy összesodródott levelek, a ragacsos mézharmat, a korompenész és a telepek körüli fehér, vattaszerű bevonat. A növények általában túlélik a támadást, de az erős fertőzés gyengítheti a friss hajtásokat, a sövényt pedig ragacsossá és ápolatlanná teheti. A tetvek gyakran peteként telelnek át a rügyek közeli vékony gallyakon.

A földibolhák kisméretű, ugró rovarok, amelyek számos zöldségféle levelével táplálkoznak. Számos apró, kerek lyukat rágnak, ami jellegzetes „szitás” megjelenést kölcsönöz a leveleknek. Míg a kifejlett növények gyakran elviselik a kártételt, a fiatal palánták rendkívül érzékenyek, és súlyos fertőzés esetén visszamaradhatnak a fejlődésben vagy elpusztulhatnak.

A Prociphilus a gyapjas levéltetvek egy csoportja, amelyek a növények nedveinek szívogatásával táplálkoznak. Bolyhos, fehér, vattaszerű bevonatot képeznek a leveleken, hajtásokon vagy néha a gyökereken. A tünetek közé tartozik a ragacsos mézharmat, a mézharmaton megtelepedő korompenész, a levelek pöndörödése vagy torzulása, valamint a „gyapjúba” rejtett apró, lágy testű rovarok csoportjai. A hangyák gyakran aktívak körülöttük, mivel a mézharmattal táplálkoznak. Ezek a levéltetvek gyakran károsítják az égert és a juhart (gyapjas éger-levéltetű), valamint a kőrist (gyapjas kőris-levéltetű). A kifejlett fákat ritkán pusztítják el, de a fiatal növényeket meggyengíthetik, és kellemetlen, ragacsos szennyeződést okoznak.