2332 Könnyű növények | 2026 útmutató - 16. oldal
2332 könnyű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
2332 Könnyű növények
541–576 megjelenítve a 2332-ból
Káposzta-fa
Cordyline australis
A Cordyline australis, közismert nevén káposzta-fa vagy tī kōuka, egy ikonikus, pálmaszerű fa, amely Új-Zéland őshonos növénye. Trópusi megjelenése ellenére rendkívül fagytűrő szabadtéri példány, amely akár -7°C-os hidegeket is elvisel. Hosszú, kardszerű levelei látványos, építészeti hatású koronát alkotnak, az érett fák pedig vastag, rostos törzsöt fejlesztenek. Nyáron a kifejlett növények lenyűgöző, habos fürtökben nyíló apró, illatos fehér virágokat hoznak. Új-Zéland tájainak szeretett jelképeként világszerte széles körben alkalmazzák kertekben és utcai zöldfelületeken mint markáns, dekoratív növényt.
Menyecskeszem
Coreopsis grandiflora
A Coreopsis grandiflora, közismert nevén menyecskeszem vagy lánykaarc, egy Észak-Amerikában őshonos évelő növény, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. Sugárzó arany sárga virágai késő tavasztól nyárig nyílnak, vonzzák a beporzókat, például a méheket és a pillangókat. Rendkívül szívós, szárazságtűrő és könnyen termeszthető növény.
Préri koreopsz
Coreopsis tinctoria
A préri koreopsz (Coreopsis tinctoria) egy vidám, egynyári vadvirág, amely Észak-Amerikából származik. Tavasztól őszig tömegesen hozza élénk, margarétaszerű virágait sárga, piros, burgundi és arany színekben. A prérik és rétek jellegzetes növénye, amely teljes napsütésben, minimális gondozással is pompásan fejlődik, így kedvelt választás vadvirágos kertekben és beporzó élőhelyeken.
Keskenylevelű menyecskeszem
Coreopsis verticillata
A keskenylevelű menyecskeszem egy bokros növekedésű, szárazságtűrő évelő, amely finom, tűszerű, örvös elrendezésű lombozatáról és apró, csillag alakú, vajsárga virágainak bőségéről ismert. Az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos növény 60-90 cm magas és széles, sűrű csomókat alkot, és késő tavasztól őszig bőségesen virágzik. Alacsony igényű kerti alapnövény, kedvelt a szegélyágyásokban, sziklakertekben és beporzóbarát kertekben.
Koriander
Coriandrum sativum
A koriander (Coriandrum sativum) az Apiaceae családba tartozó, gyorsan növő egynyári fűszernövény, amely a Mediterráneumból és a Közel-Keletről származik. Friss leveleit (cilantroként ismert) és szárított magjait egyaránt széles körben használják a világ konyhái. A növény 30–60 cm magasra nő, tavasszal és nyáron apró fehér vagy rózsaszín virágokat hajt, majd magot érlel.
Házi berkenye
Cormus domestica
A házi berkenye (Cormus domestica, syn. Sorbus domestica) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó lombhullató gyümölcsfa, mely Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában őshonos, és Magyarországon is elterjedt. Akár 15 méter magasra is megnövő, rendkívül hosszú életű faj, amely évszázadokig is élhet, ám csak jóval idősebb korában, jellemzően 15-20 évesen kezd termést hozni. Májusban nyíló fehér virágai után almára vagy körtére emlékeztető, apró, sárgás-pirosas termést érlel, mely nyersen fanyar és csersavas, de kásásodás (bletting) után édes-savanykás ízű.
Fehér som
Cornus alba
A Cornus alba, közismert nevén fehér som vagy tatár som, egy Szibériában és Északkelet-Ázsiában őshonos lombhullató cserje. Különösen kedvelt feltűnő, élénkvörös vesszői miatt, amelyek a levelek lehullása után élénk téli színfoltot biztosítanak a kertben. Tavasszal apró, krémfehér virágokból álló, lapos ernyővirágzatot hoz, melyet fehér vagy kékes árnyalatú, madarakat vonzó bogyótermések követnek. Sötétzöld levelei ősszel gyönyörű vöröses-lilás árnyalatot öltenek, így ez a cserje valódi négyévszakos dísze a kertnek.
Húsos som
Cornus mas
A húsos som (Cornus mas) Európában és Ázsiában őshonos lombhullató cserje vagy kis fa. A somfélék (Cornaceae) családjába tartozik, és az egyik legkorábban virágzó növény tavasszal, apró aranysárga virágai még a levelek megjelenése előtt nyílnak. Fényes piros, ehető terméseit előszeretettel használják lekvárok, szörpök és likőrök készítéséhez. Hámló kérge és ősszel vörösesre színeződő lombozata minden évszakban díszítőértéket kölcsönöz neki.
Veresgyűrű som
Cornus sanguinea
A veresgyűrű som (Cornus sanguinea) egy európai lombhullató cserje, amelyet télen élénkvörös ágaiért és szívósságáért kedvelnek. Tavasszal és nyáron apró fehér virágokat hoz, melyeket sötét bogyók követnek, ovális levelei pedig ősszel vöröses-lilára színeződnek.
Fehér som
Cornus sericea
A fehér som egy gyors növekedésű, többtörzsű lombhullató cserje, amely Észak-Amerika nagy részén őshonos. Elsősorban télen díszítő, látványos vörös vesszői miatt kedvelt. Késő tavasszal apró, krémfehér virágzatot bont, melyet kékes árnyalatú fehér bogyók követnek; ezek nyár végére érnek be, táplálékot nyújtva a madaraknak és kisebb emlősöknek. Ősszel a lombozat narancssárga, vörös és lila árnyalatokat ölt, mielőtt lehullva láthatóvá tenné az élénk színű kérget. Föld alatti indákkal és gyökérsarjakkal terjed, sűrű telepeket alkotva, így ideális patakpartokra, esőkertekbe, valamint olyan nedves vagy vizenyős talajokra, ahol kevés más cserje marad meg.
Cikkcakkcserje
Corokia cotoneaster
A Corokia cotoneaster, népies nevén cikkcakkcserje vagy drótbokor, egy Új-Zélandon őshonos kis termetű örökzöld cserje. Különlegessége a szétágazó (divarikált) növekedési formája – vékony, egymásba fonódó ágak sűrű szövevénye –, apró, ezüstszürke, ovális levelei pedig fonákukon nemezesek, így a szélben ezüstösen csillognak. Tavasszal és nyáron csillag alakú sárga virágok nyílnak az ágak mentén, melyeket díszes piros, narancssárga vagy sárga bogyók követnek, melyek egészen télig megmaradnak. Lassú növekedésű és rendkívül ellenálló, jól tűri a tengerparti sós levegőt, a szelet, a szárazságot és a fagyot is, ezért gyakran használják sövénynek, sziklakertekbe, dézsás növénynek vagy bonsainak.
Kavicslevél
Corpuscularia lehmannii
A Corpuscularia lehmannii, közismert nevén kavicslevél, az Aizoaceae családba tartozó kompakt, évelő pozsgás növény, amely a dél-afrikai Nyugati-Fokföld régióból származik. Húsos, hengeres és a csúcsán enyhén áttetsző, szürkészöldtől a kékes árnyalatig terjedő levelekből álló kis csoportokat alkot, amelyek csoportosuló „ujjakra” vagy gombokra emlékeztetnek. Késő tavasszal és kora nyáron apró, sárga, margarétaszerű virágokat hoz, amelyek nappal, napfény hatására nyílnak ki. Lassú vagy mérsékelt növekedésű növény, rendkívül szárazságtűrő és alacsony igényű, ideális sziklakertekbe, sekély cserepekbe és pozsgás kompozíciókba.
Pampafű
Cortaderia selloana
A pampafű (Cortaderia selloana) egy nagy, dísznövényként termesztett évelő pázsitfű, amely Dél-Amerika pampáiról származik. Lenyűgöző töveket alkot hosszú, ívelt, borotvapenge-éles levelekkel, és nyártól őszig látványos, fehér, krémszínű vagy rózsaszín tollas bugákat fejleszt, amelyek akár 3 méter magasságot is elérhetnek.
Közönséges mogyoró
Corylus avellana
A közönséges mogyoró (Corylus avellana) egy lombhullató cserje vagy kis fa, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos, a Brit-szigetektől a Kaukázusig és Törökországig. Jellemzően 3–6 méter magasra nő, széles, több törzsű növekedési formával, sűrű bozótosokat és sövényeket alkotva. Levelei kerekek vagy tojásdadok, kétszeresen fűrészes szélűek és jellegzetesen érdes tapintásúak; ősszel aranysárgára színeződnek. A női virágok feltűnően diszkrétek – csak az élénkpiros bibék láthatók a zárt rügyekből –, míg a hím barkák hosszú, sárgászöld fürtökben lógnak, és a kora tavasz biztos jelei. A mogyoró az egyik legkorábbi tavaszi cserje az észak-európai tájban. Már januártól áprilisig virágzik, még mielőtt a levelek kihajtanának, és kizárólag szélbeporzású. Termései a jól ismert mogyoró, amelyek szeptember–októberben érnek, csésze alakú burokban. A diók gazdagok zsírban (akár 60%), fehérjében és E-vitaminban, és a kőkorszak óta fontos táplálékforrást jelentenek az emberek számára Európában. A mogyoró erdőszéleken, sövényekben, bozótosokban és patakok mentén nő, és kulcsfontosságú faj a biológiai sokféleség szempontjából: korai pollenje létfontosságú a méhek számára, és több mint 70 pillangó- és molyfaj lárváinak ad otthont. A cserje rendkívül ellenálló és alkalmazkodóképes; szinte minden talajtípusban megél, a homokostól az agyagosig, és a tengerszinttől a hegyekig. Természetesen terjed gyökérsarjakkal, és hatékonyan megfiatalítható sarjaztatással – ez egy hagyományos gazdálkodási forma, amely meghosszabbítja a cserje élettartamát és rugalmas, fonásra alkalmas vesszőket (mogyoróvesszőket) eredményez. Magyarországon a mogyoró jellegzetes eleme a tölgyeseknek és a bozótos erdőknek országszerte.
Török mogyoró
Corylus colurna
A Corylus colurna, vagy török mogyoró, egy nagy termetű, lombhullató fa, amely Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos. Szimmetrikus piramis alakjáról, valamint a városi körülményekkel, hőséggel, hideggel és szárazsággal szembeni kiváló tűrőképességéről ismert. Ehető mogyorókat terem, melyeket jellegzetes, szőrös burok vesz körül.
Lambert-mogyoró
Corylus maxima
A Corylus maxima, vagyis a lambert-mogyoró, egy erőteljes növekedésű lombhullató cserje vagy kis fa, amely a Balkán-félszigeten, Délkelet-Európa egyes részein és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Közeli rokona a közönséges mogyorónak (Corylus avellana), de megkülönbözteti attól ehető termése, melyet egy hosszú, cső alakú kupacs vesz körül, amely jóval túlnyúlik a héjon. Egyaránt termesztik bőséges terméséért, valamint – a bíborlevelű fajták, például a 'Purpurea' esetében – dísznövényként is. Késő télen megjelenő, feltűnő halványsárga hímivarú barkái a növekedési szezon első hírnökei közé tartoznak.
ezüstperje
Corynephorus canescens
Az ezüstperje a perjeformák (Poaceae) családjába tartozó, sűrű csomókban növő, évelő fűféle, amely általában 15–30 cm magasra nő. Keskeny, sörte alakú, szürkészöldtől az ezüstöskékig terjedő levelei vannak. Júniusban és júliusban finom, ezüstös, néha lilás árnyalatú bugavirágzatot hoz, melynek toklászai jellegzetes bunkós végűek (innen ered a magyar pálcikafű elnevezés is). Tipikus úttörő faj a futóhomokos területeken és a nyílt homoki gyepeken. Kiválóan tűri a szélsőséges szárazságot, a tápanyagszegény talajt és a nagy hőmérséklet-ingadozást, ezért kedvelt, igénytelen díszfű sziklakertekbe, kavicságyásokba és dézsákba.
Kerti pillangóvirág
Cosmos
A kerti pillangóvirág (Cosmos spp.) egy gyorsan növő, napkedvelő egynyári virág, amely Mexikóból és az Egyesült Államok délnyugati részéről származik. Légiessége, páfrányszerű lombozata és margarétaszerű virágai miatt kedvelt, melyek fehér, rózsaszín, lila, sárga és narancssárga árnyalatokban pompáznak. A nemzetség nagyjából 20-35 fajt foglal magában, de szinte az összes kerti termesztés a Cosmos bipinnatusra (rózsaszín, fehér és lila árnyalatok) és a Cosmos sulphureusra (sárga, narancssárga és piros árnyalatok) összpontosul. A pillangóvirág szegényes, jó vízelvezetésű talajban és teljes napfényben fejlődik a legjobban, nyártól őszig folyamatosan virágzik minimális gondozással.
Kerti koszosz
Cosmos bipinnatus
A Cosmos bipinnatus, közismert nevén kerti koszosz, Mexikóból származó, népszerű egynyári virágos növény. Különleges, csipkés, tollas leveleiről és nagy, margarétaszerű virágairól ismert, amelyek rózsaszín, fehér és lila árnyalatokban nyílnak. Ellenálló növény, amely napsütéses helyen érzi jól magát, és különösen kedvelt a beporzókertek számára, mivel vonzza a méheket és a lepkéket.
Sárga pillangóvirág
Cosmos sulphureus
A Cosmos sulphureus egy vibráló, egynyári lágyszárú növény, amely Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos. Széles körben kedvelt sugárzó sárga, narancssárga és skarlátvörös virágai miatt, amelyek élesen elütnek a finoman szeldelt, világoszöld lombozattól. Ez a faj rendkívül szívós, hőtűrő és szárazságtűrő, így népszerű választás az alacsony fenntartási igényű kertekbe, valamint a beporzók, például pillangók és méhek vonzására.
Spirális gyömbér
Costus spiralis
A Costus spiralis a Costaceae családba tartozó trópusi növény, őshazája Dél-Amerika. Jellegzetes spirálisan csavarodó szárai és csöves, piros vagy narancssárga virágai különböztetik meg. Trópusi kertekben népszerű, és gyógyászati célokra is alkalmazzák.
Piros kosztusz
Costus woodsonii
A Costus woodsonii, népszerű nevén piros kosztusz, egy rizómás, évelő lágyszárú növény, amely Közép-Amerika és Kolumbia nedves erdőiből és tengerparti vidékeiről származik. Spirális szárai fényes, egymást átfedő piros fellevelekben végződnek, amelyekből apró, tölcsér alakú piros és sárga virágok bújnak elő. Meleg és párás éghajlaton szinte folyamatosan virágzik. Trópusi kertekben és szobanövényként is kedvelt dísznövény; legjobban erős szórt fényben, egyenletesen nedves, jó vízelvezetésű és szerves anyagokban gazdag talajban fejlődik.
Füstfa
Cotinus coggygria
A Cotinus coggygria, közismert nevén füstfa vagy cserszömörce, az Anacardiaceae családba tartozó lombhullató díszcserje, amely Közép- és Dél-Európa, valamint Ázsia száraz hegyvidéki területein honos. Nevét jellegzetes, füstszerű virágzatáról kapta, amely nyár közepétől őszig díszíti a növényt ezüstös-rózsaszín, bozontszerű pamacsokkal. Levelei kerek-tojásdad alakúak, nyáron kék-zöldek, ősszel látványos sárgává, pirossá vagy lilává változnak. Magassága elérheti a 4–5 métert, hasonló szélességgel. Különösen kedveli a jól vízeresztő talajt és a teli napsütést, szárazságtűrő képessége miatt alacsony karbantartást igényel.
Madárbirs
Cotoneaster
A madárbirs (Cotoneaster) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó cserjenemzetség, amely Ázsia, Európa és Észak-Afrika mérsékelt égövi vidékeiről származik. Több mint 300 fajával a kisméretű talajtakaróktól az 5 méter magas felálló cserjékig terjed. Díszítőértéke miatt széles körben termesztik kertekben: tavasszal finom virágaival, ősszel színes lombjával, télen pedig dekoratív piros bogyóival díszít, amelyek vonzzák a madarakat és a beporzókat.
Fényeslevelű madárbirs
Cotoneaster acutifolius
A fényeslevelű madárbirs egy szívós, lombhullató cserje, amely Szibériában, Mongóliában és Kínában őshonos. Kedvelt sűrű, felfelé törő növekedése, fényes sötétzöld levelei és apró, rózsaszínes árnyalatú fehér virágai miatt, melyek késő tavasszal nyílnak. Sötétvörös vagy fekete bogyói télen is a bokron maradnak, táplálékot nyújtva a madaraknak és díszítőértéket adva a kertnek.
Tejfehér madárbirs
Cotoneaster coriaceus
A tejfehér madárbirs (Cotoneaster coriaceus, gyakran Cotoneaster lacteus szinonimanéven árusítva) egy erőteljes növekedésű örökzöld cserje, amely Kína Kujcsou, Szecsuan, Hszicang és Jünnan tartományaiból származik. Sűrű, íves ágrendszerű bokrot alkot, bőrszerű levelei felül fényes sötétzöldek, fonákukon pedig szürkésen nemezesek. 10-20 év alatt eléri a 2,5–4 méteres magasságot és szélességet. Apró fehér virágai fürtökben nyílnak késő tavasztól nyárig, melyeket tartós piros bogyók követnek; ezek télen is a bokron maradnak, táplálékot nyújtva a madaraknak. Szívóssága, valamint a szegényes talajjal, széllel és tengerparti kitettséggel szembeni ellenállóképessége miatt gyakran használják kötetlen sövényeknek, takarócserjének és madárbarát kertekbe.
Vízszintes madárbirs
Cotoneaster horizontalis
A Cotoneaster horizontalis egy alacsony növésű, lombhullató cserje, amely Nyugat-Kínából származik, és jellegzetes halcsont (heringcsont) elágazási mintázatáról ismert. Tavasszal apró, rózsaszín-fehér virágokat hoz, majd ősszel élénkpiros bogyók díszítik, amelyek vonzzák a madarakat. Sűrű, vízszintes növekedési szokása kiválóan alkalmassá teszi talajtakarásra, falra futtatásra és sziklakertbe való ültetésre.
Sárgaréz-gomb
Cotula
A Cotula egy alacsony növésű lágyszárú nemzetség, amelyet gyakran használnak talajtakaróként. Sűrű szőnyeget alkot finoman szeldelt, páfrányszerű leveleivel, és apró, sárga, gomb alakú virágokat hoz, amelyeknek nincsenek látható szirmai – innen ered a sárgaréz-gomb elnevezés. Kúszó száraival gyorsan terjed.
Medvetalp-pozsgás
Cotyledon ladismithiensis
A Cotyledon ladismithiensis, közismert nevén medvetalp-pozsgás, egy kompakt, bokros növekedésű szukkulens, amely a dél-afrikai Little Karoo régióból, Ladismith és Laingsburg környékéről származik. Húsos, bársonyos levelei vöröses, fogazott csúcsokban végződnek, amelyek egy medvebocs karmaira emlékeztetnek – innen ered népszerű elnevezése is. Lassú növekedésű növény, amelyet enyhe éghajlaton beltéri és kültéri dísznövényként egyaránt termesztenek. A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozik, amely közismert a bufadienolidokat (mérgező védelmi vegyületeket) tartalmazó fajairól.
Disznófül
Cotyledon orbiculata
A Cotyledon orbiculata, közismert nevén Disznófül, egy erőteljes pozsgás növény, amely Dél-Afrikából származik. Jellegzetes, kerek, ezüstösfehér, húsos levelei gyakran vörös szegéllyel díszítettek, és a késő nyári időszakban elegáns, narancsszínű vagy vörös, csöves harang alakú virágokat hoznak magas szárakon. A varjúhájfélék (Crassulaceae) családjának tagjaként széles körben termesztik dísznövényként kertekben és szobanövényként egyaránt.
Medvemancs
Cotyledon tomentosa
A Cotyledon tomentosa, közismert nevén medvemancs vagy medvefül pozsgás, egy Dél-Afrikában őshonos, kompakt termetű pozsgás növény a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjából. Azonnal felismerhető vastag, bársonyos zöld leveleiről, amelyek szélén jellegzetes vöröses, fogszerű nyúlványok találhatók, melyek egy medve mancsára emlékeztetnek – innen ered a magyar neve is. Ez a népszerű szobanövény egyedi megjelenése, könnyű gondozása és beltéri termesztésre való alkalmassága miatt kedvelt.
Okinawai spenót
Crassocephalum crepidioides
Az ebolo (Crassocephalum crepidioides) egy felálló, kissé pozsgás, kevéssé elágazó egynyári növény az Asteraceae családból, amely trópusi Afrikából származik, és ma már Ázsia és Amerika trópusi és szubtrópusi régióiban is elterjedt. Eléri az 1-1,2 m magasságot, váltakozó, elliptikus levelekkel, szabálytalanul fogazott élekkel, néha vöröses árnyalatokkal. Nyártól őszig virágzik narancsvörös-rózsaszín, lógó virágfejekkel, és a bóbitás magjai a széllel terjednek. Leveles zöldségként fogyasztják, de egyes területeken invazív gyomként viselkedik.
Rubin nyaklánc
Crassothonna capensis
A Crassothonna capensis, közismert nevén Rubin nyaklánc, egy gyorsan növekvő, kúszó pozsgás növény, amely a dél-afrikai Kelet-Fokföld félszáraz Karoo bozótos és sziklás síkságairól származik. Alacsonyan terül el a talajon, vékony, vöröseslila szárakkal, melyeken spirálisan elrendezett, ujjra emlékeztető, kékeszöld pozsgás levelek találhatók. Ezek erős napfényben vagy szárazság stressz hatására élénk rubinvörös vagy bordó árnyalatúra színeződnek. Kicsi, vidám, sárga százszorszépszerű virágok jelennek meg vékony, megnyúlt szárakon, és tavasztól őszig virágozhatnak. Jól érzi magát függőkosarakban, sziklakertben és szárazságtűrő (xeriscaping) elrendezésekben, sokoldalú és feltűnő dísznövénnyé téve.
Krasszula (nemzetség)
Crassula
A Crassula egy több mint 200 szukkulens fajt magában foglaló nagy nemzetség a Crassulaceae családban, amelynek tagjai főként Dél-Afrikából származnak. Ismert fajok közé tartozik a C. ovata (jádecsere), a C. perforata (gombfűzér) és a C. capitella (vörös pagoda). Lassan növekvő, szárazságtűrő növények, amelyek beltéri és meleg éghajlatú szabadtéri körülmények között egyaránt megállják a helyüket (9–11-es zónák).
Ezüst pozsgafa
Crassula arborescens
A Crassula arborescens, közismert nevén ezüst pozsgafa vagy ezüstös pozsga, egy Dél-Afrika Nyugati-Fokföld tartományából származó cserjés pozsgás növény. Kerekded, kékesszürke levelei vöröses szegéllyel egyedi és kifinomult megjelenést kölcsönöznek neki. Lassan növekszik, akár 120 cm-es magasságot is elérhet, és tavasszal, valamint télen apró, fehér vagy rózsaszín csillag alakú virágokat hoz. Rendkívül ellenálló növény, tökéletes kezdőknek és tapasztalt növénykedvelőknek egyaránt.
Tábortűz pozsga
Crassula capitella
A Crassula capitella, közismert nevén Tábortűz pozsga vagy Vörös lángok, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikában őshonos kúszó szukkulens. Sűrű rozettákat alkot húsos, propeller alakú leveleiből, amelyek az alapjuknál világoszöldek, de teljes napsütésben vagy hűvösebb hőmérsékleten élénk narancssárga, piros és skarlátvörös árnyalatokat öltenek. Ez a látványos színváltozás az egyik legdekoratívabb szukkulenssé teszi cserepes növényként és kerti szegélyekbe egyaránt. Nyáron apró, fehér, csillag alakú virágfürtöket hoz, amelyek vonzzák a méheket és a pillangókat.
Mik azok a Könnyű növények?
A Könnyű növények ideális kezdőknek vagy olyan embereknek, akiknek kevés idejük van a gondozásra. Ezek a fajok tolerálják az öntözési hibákat, a fényváltozásokat, és nem igényelnek állandó figyelmet. Tökéletes azoknak, akik most kezdenek növényekkel foglalkozni.
Tippek a Könnyű növények termesztéséhez
A könnyű növények sikeréhez emlékezzen: kevesebb több. Kerülje a túlöntözést, válasszon megfelelő megvilágítású helyet, és hagyja kiszáradni a talajt öntözések között. A legtöbb ilyen növény előnyben részesíti az időnkénti 'elfelejtettséget'.