634 Közepes Kisállatbarát | 2026 útmutató - 16. oldal
634 közepes kisállatbarát keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
634 Kisállatbarát közepes szinttel
541–576 megjelenítve a 634-ból
Borókabogyó
Rubus phoenicolasius
A Rubus phoenicolasius, közismert nevén borókabogyó, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó erőteljes, évelő cserje. Kelet-Ázsiából származik, és legjellemzőbb ismertetőjele a szárát sűrűn borító vöröses-lila mirigycsőrű szőrzet. A növény apró fehér virágokat fejleszt, amelyekből fényes, élénkpiros, ehető bogyók lesznek. A termés teljesen megérésig egy védő, szőrös csészelevélburokban rejtőzik. Édes-savanykás íze miatt igen nagyra értékelik, ugyanakkor gyors növekedése és sűrű bozótok kialakítására való képessége miatt Észak-Amerika számos területén invazív fajnak minősül.
Cukornád
Saccharum officinarum
A cukornád (Saccharum officinarum) egy Délkelet-Ázsiában és Új-Guineában őshonos, nagyméretű, évelő pázsitfűféle, amelyet évezredek óta termesztenek szacharózban gazdag, lédús száráért. Erőteljes bokrokat alkot egyenes, csomós és rostos száraival, amelyek magassága meghaladhatja a 4-6 métert, és hosszú, keskeny, éles levelek borítják. Ez a világ legfőbb cukorforrása és a bolygó egyik legfontosabb mezőgazdasági kultúrája, amelyet etanol, cachaça, nádcukor-tömbök és melasz előállítására is használnak. Csak a nappalok rövidülésekor virágzik, ezüstös, tollas virágzatot hozva.
Kínai édesfa
Sageretia theezans
A kínai édesfa (Sageretia theezans) a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Kínában őshonos. Az egyik legnépszerűbb szobai bonsaiként tartják számon, mivel apró, fényes levelei, tetszetős, pikkelyes, többszínű kérge és vöröses hajtásvégei rendkívül dekoratívak. Késő nyáron jelentéktelen, krémfehér virágfürtöket hoz, melyekből apró, ehető, kékesfekete csonthéjas termések fejlődnek. Eredeti élőhelyén 1-3 méter magasra nő, de bonsaiként a rendszeres metszésnek köszönhetően jóval kisebb marad.
Afrikai ibolya
Saintpaulia ionantha
Az afrikai ibolya egy kedvelt, kompakt szobanövény, amely Tanzánia és Kenya hegyifelhő-erdeiben őshonos. 1892-ben fedezte fel Walter von Saint Paul báró; bársonyos, sötétzöld levelei és finom virágai lila, kék, rózsaszín, fehér és piros árnyalatokban nyílnak. Megfelelő gondozás mellett ezek a bájos növények akár 50 évig is élhetnek, és szinte egész évben virágoznak.
Sziksófű
Salicornia
A sziksófű (Salicornia) egy sósvízi élőhelyekhez alkalmazkodott, egyéves, húsos szárú nemzetség az Amaranthaceae családban. Ízelt, leveletlen, pozsgás hajtásai zöld színűek, ősszel gyakran vörösre-narancsra váltanak. Tengerparti sós mocsarakban, szikes talajokon és sós tavak partján terem, ahol szinte semmilyen más növény nem él meg. Fiatal hajtásait "tengeri spárgaként" vagy "tengeri babként" is ismerik, és világszerte keresett, ropogós, sós ízű zöldségnek számít.
Barkás fűz
Salix discolor
A Salix discolor, közismert nevén barkás fűz, egy gyorsan növő, lombhullató cserje vagy kis fa, amely Észak-Amerikában őshonos. Selymes, gyöngyszürke barkáiról ismert, amelyek késő télen, a levelek megjelenése előtt bújnak elő, így az egyik első növény, amely a tavasz közeledtét jelzi. Nedves és vizes talajokon érzi jól magát, kiváló választás esőkertekhez, patakpartokhoz és élőhelyek kialakításához.
Tarka fűz
Salix integra
A Salix integra a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó lombhullató cserje, amelyet főként díszes lombozata miatt termesztenek, nem pedig feltűnésmentes sárga barkáiért. A széles körben ültetett 'Hakuro-nishiki' fajta (tarka fűz) vékony, lándzsa alakú leveleket hoz, amelyek kihajtáskor rózsaszín, krémszínű és zöld foltokkal tarkítottak, nyárra zöldre érnek, ősszel pedig arany színűvé válnak. Gyorsan növekszik, télálló, és sokféle talajhoz alkalmazkodik, beleértve a nedves vagy nehezebb talajokat is, ahol sok más dísznövény nehezen boldogul.
Japán fűz 'Hakuro Nishiki'
Salix integra 'Hakuro Nishiki'
A 'Hakuro Nishiki' japán fűz (Salix integra) egy lombhullató díszcserje a fűzfafélék családjából, amely különleges, rózsaszín, fehér és zöld árnyalatú tarka leveleiről ismert. Ezek a színek tavasszal és kora nyáron a legélénkebbek a friss hajtásokon. Tavasszal apró, díszítőértékkel nem bíró sárgászöld barkák jelennek meg rajta. Gyors növekedésű növény, amelyet gyakran alacsony cserjeként vagy törzsre oltott, gömb alakú faként nevelnek. Kertekben szoliterként vagy növénycsoportok részeként kedvelt, különösen vízpartok közelében, mivel jól tűri a nedves környezetet.
Sárga kürtvirág
Sarracenia alata
Észak-Amerika délkeleti részén őshonos évelő húsevő növény, amelyet magas, karcsú, tölcsér alakú, halványsárga vagy fehér színű csapdák (kürtök) jellemeznek. A mocsaras, tápanyagszegény talajokat kedveli a mocsári fenyvesekben, ahol rovarok befogásával pótolja a szükséges tápanyagokat.
Bíbor kürtvirág
Sarracenia purpurea
A Sarracenia purpurea, vagyis a bíbor kürtvirág, egy Észak-Amerika keleti részén honos, mocsarakban és tápanyagszegény vizes élőhelyeken élő évelő húsevő növény. Üreges, vízzel telt kancsó alakú leveleiből álló rozettája rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a szegényes talajból hiányzó tápanyagokat. A kancsók színe a zöldtől a mélyvörös-liláig terjed, tavasszal pedig egyetlen bókoló, vöröseslila virágot hoz.
Kanna
Sceletium tortuosum
A kanna (Sceletium tortuosum) egy kúszó, húsos levelű pozsgás növény Dél-Afrika félsivatagos, kvarcos talajú vidékeiről. Nevét (a görög "szkeletosz", vagyis csontváz szóból) onnan kapta, hogy elszáradt levelei a száron maradva csontváz-szerű, hálós mintázatot alkotnak. Apró, 20-30 mm átmérőjű, fehér, halványsárga vagy rózsaszín virágai tavasszal nyílnak. A kanna a khoiszan és szán népek évszázados hagyományában hangulatjavító, megnyugtató növényként ismert, amelyet rágva vagy erjesztve ("kougoed") fogyasztottak.
Zizegő arália
Schefflera elegantissima
A zizegő arália (Schefflera elegantissima, korábban Dizygotheca elegantissima vagy Plerandra elegantissima) az Araliaceae családba tartozó, Új-Kaledóniából származó látványos örökzöld cserje. Szobanövényként különösen kedvelt drámai megjelenésű, mélyen fűrészes szélű, fiatalon vöröses-bronzos levelei miatt, amelyek az idővel sötétzöldre, fényesre és bőrszerűre érnek. A fiatal növények keskeny, szinte csipkeszerű levélkékkel rendelkeznek, amelyek ernyőszerűen helyezkednek el, míg az idősebb példányok vastagabb leveleket és fás, fatermetű törzset növesztenek, amely beltérben a 1,8-2,5 méteres magasságot is elérheti. A többi Schefflera rokonához képest kissé kényesebb növény hírében áll: a huzatra, a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra és a rendszertelen öntözésre gyors levélhullással reagál, így a stabil helyet és a következetes gondozást hálálja meg.
Japán ernyőfenyő
Sciadopitys verticillata
A japán ernyőfenyő (Sciadopitys verticillata) a Sciadopityaceae család egyetlen élő faja - valóságos "élő kövület", hiszen legközelebbi rokonai csak fosszíliák formájában maradtak fenn. Japán endemikus növénye, a Sikoku, Kjúsú és a Kii-félsziget hegyvidéki erdeiben, jellemzően 700-1400 méteres tengerszint feletti magasságban, sziklás lejtőkön és folyóparti szurdokokban őshonos. Legjellegzetesebb tulajdonsága a hajtásvégeken ernyőszerű örvökben álló, lapított, 4-14 cm hosszú tűlevélszerű képlete (cladodium), amiről a magyar és a nemzetközi neve is származik. Rendkívül lassan növő, örökzöld fa: szülőföldjén évszázados példányai akár 30-40 méter magasra is megnőhetnek, kerti kultúrában viszont még évtizedek alatt is csak néhány méteresre hízik.
Feketegyökér
Scorzonera
A feketegyökér (Scorzonera) az őszirózsafélék családjába tartozó, évelő ehető gyökérzöldség, amely Dél-Európában és Közép-Ázsiában őshonos. Hosszú, jellegzetesen fekete héjú gyökereket növeszt, melyek fehér húsa finom, az osztrigához hasonló ízű. A termesztés második évében a gyermekláncfűhöz hasonló, ehető sárga virágokat hoz.
Csicsóka-tök
Sechium edule
A csicsóka-tök (Sechium edule) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Közép-Amerikából származó erőteljes növekedésű lágyszárú kúszónövény, amelynek indái megfelelő támasztékon (rácson, kerítésen vagy lugason) akár a 10-15 méteres hosszúságot is meghaladhatják. Világoszöld, sima vagy tüskés héjú termést, szív alakú leveleket és apró, zöldesfehér virágokat hoz. Gyors növekedésű, rendkívül termékeny növény, amely nyár és ősz között virágzik, és a telepítés után néhány hónappal már terem. A növény minden része ehető – a termés, a hajtások, a levelek, a magok és még a gumós gyökér is –, így sokoldalú konyhakerti zöldség és dekoratív dísznövény is egyben pergolákra vagy falakra.
Csipkeharaszt
Selaginella
A Selaginella a Selaginellaceae családba tartozó primitív edényes növények nemzetsége, amely több mint 700 fajt számlál világszerte – különösen a nedves trópusi és szubtrópusi régiókban. Évelő, kúszó vagy csüngő növények, dús és mélyzöld lombozattal. Egyes fajok, mint például a Selaginella lepidophylla (jerikói rózsa), rendkívüli képességgel rendelkeznek: a teljes kiszáradás után is képesek újraéledni.
Krauss-tüskésmoh
Selaginella kraussiana
A Selaginella kraussiana, közismert nevén Krauss-tüskésmoh vagy afrikai buzogánymoh, egy kezdetleges edényes növény, amely finom mohára emlékeztet. Afrikában őshonos, és élénkzöld, elágazó lombjával sűrű, kúszó szőnyeget alkot. Népszerű választás terráriumi növényként, beltéri kertekben, valamint árnyékos, nedves területek talajborítójaként, ahol más növények nehezen boldogulnak.
Martens-tüskésmoh
Selaginella martensii
A Selaginella martensii, közismert nevén Martens-tüskésmoh, egy lenyűgöző likofit, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Páfrányszerű megjelenése ellenére az erezetesnövények egy ősi vonalához tartozik – sem valódi moha, sem páfrány, hanem páfrányrokon vagy likofit. Tollas, egymást fedő, pikkelyszerű levelei dús, smaragdzöld szőnyeget alkotnak, egyes változatai feltűnő fehér csúcsú tarka mintázatot mutatnak. Erősen magas páratartalmú környezetben virágzik, ezért terráriumi növényként, paludáriumokban és nedvességdús beltéri terekben kedvelt.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus grandiflorus
A Selenicereus grandiflorus egy Mexikóban, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos kúszó, epifita kaktusz, amely hatalmas, intenzív illatú fehér virágairól ismert, amelyek évente csak egyetlen éjszakán át nyílnak. Hosszú, szétterülő, bordázott szárai léggyökerek segítségével kapaszkodnak fel a fákra és sziklákra. Egyetlen nyári estén, alkonyatkor a növény akár 30 cm széles, látványos virágot bont, amely reggelre elhervad.
Éjkirálynő-kaktusz
Selenicereus validus
Az éjkirálynő-kaktusz (Selenicereus validus) egy Mexikóból és Közép-Amerikából származó epifita kaktusz, amely hosszú, csüngő hajtásairól és látványos, fehér-sárga éjszakai virágairól ismert. A kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozik, természetes élőhelyén trópusi és szubtrópusi esőerdőkben él, fákon és sziklákon kapaszkodva.
Óriás mamutfenyő
Sequoiadendron giganteum
Az óriás mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) a Sierra Nevadában, Kaliforniában őshonos örökzöld fenyőféle, amely a bolygó egyik legnagyobb és leghosszabb életű fájaként ismert. Kékeszöld pikkelylevelekkel és tűzálló, vöröses, rostos kéreggel rendelkezik.
Sinningia
Sinningia
A Sinningia a Gesneriaceae családba tartozó, Brazíliából származó gumós virágos növények nemzetsége. Lenyűgöző, harang alakú virágairól ismert, amelyek lila, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak; az egész világon kedvelt dísznövény. A legismertebb faj, az S. speciosa, virágkereskedői gloxínia néven közismert. A növények lombhullatók, télen nyugalmi állapotba vonulnak, és tavasszal gumóikból ismét kihajtanak.
Virágárus gloxínia
Sinningia speciosa
A Sinningia speciosa, közismert nevén virágárus gloxínia vagy brazil gloxínia, gumós évelő növény, amely Brazília sziklás lejtőin és erdeiben őshonos, a Gesneriaceae családba tartozik. Nagy, bársonyos, tölcsér alakú virágairól ismert, amelyek lila, ibolya, piros, fehér és rózsaszín árnyalatokban pompáznak. Tavasszal és nyáron virágzik, majd nyugalmi időszakba lép, mielőtt a következő szezonban újra kihajt.
Macska-zöldtüske
Smilax glauca
A Smilax glauca, közismert nevén macska-zöldtüske vagy fűrészbokor, egy tüskés, lombhullató kúszó lián, amely Kelet-Észak-Amerika erdőinek és bozótosainak őshonos növénye. Jellegzetessége a tojásdad vagy szív alakú levél, amelynek fonáka kékes-fehér, viaszos bevonatot visel – innen ered a „glauca" faji elnevezés. A szárakat éles tüskék borítják. Tavasszal és kora nyáron apró, zöldessárga virágokat hoz, amelyeket sötét kékesfekete bogyók fürtjei követnek; ezek fontos táplálékforrást jelentenek a vadon élő állatok számára.
Díszes sobralia
Sobralia decora
A Sobralia decora egy közepes termetű, talajlakó vagy epifita orchidea, amelynek bambuszszerű szárai akár a 75 cm-es magasságot is elérhetik. Közép-Amerika (Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua) és Mexikó (Nayarit, Oaxaca, Veracruz) területein őshonos; alacsony fekvésű trópusi esőerdők nedves lejtőin és árnyékos szurdokaiban él 50 és 1700 méter közötti magasságban. Nagy méretű, illatos, rózsaszíntől a liláig terjedő színű virágokat hoz, amelyek ajka gyakran fehér csúcsú, torka pedig sárgás-barna. Minden virág csak egyetlen napig nyílik, de a növény heteken át folyamatosan hozza az új bimbókat.
Arany fáklyakaktusz
Soehrensia spachiana
A Soehrensia spachiana, korábban Echinopsis spachiana néven ismert, egy oszlopos kaktusz, amely az alapjától elágazik, és akár 2 méteres magasságot is elérhet. Látványos, nagy fehér virágairól ismert, amelyek éjszaka nyílnak. Szára lime zöld, jól meghatározott bordákkal és arany-sárga tüskékkel, amelyek korral szürkévé válnak. A szárazságtűrő kertészetben (xeriscaping) igen nagyra becsült faj, keménysége és bokros növekedési szokása miatt.
Fülöp-szigeteki földi orchidea
Spathoglottis plicata
A Spathoglottis plicata, közismert nevén a Fülöp-szigeteki földi orchidea, egy lenyűgöző, talajlakó orchideafaj, amely Délkelet-Ázsiában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos. A legtöbb orchideával ellentétben, amelyek fákon nőnek, ez a faj a talajban virágzik, dús töveket alkotva ráncos, szíj alakú levelekből, amelyek tetején magas virágzati szárak emelkednek, akár 40 élénk rózsaszíntől lilás virágot hordozva. Ez az egyik leghozzáférhetőbb és leghálásabb orchidea trópusi és szubtrópusi kertekben.
Karmos földi orchidea
Spathoglottis unguiculata
A Spathoglottis unguiculata, közismert nevén karmos földi orchidea, egy Délkelet-Ázsiában és a Csendes-óceán térségében honos, talajon élő orchidea. A legtöbb orchideával ellentétben, amelyek fákon nőnek, ez a faj a talajon virágzik, elegáns sárga és lila árnyalatú virágokat hozva. Jellegzetes, karomszerű ajkáról kapta nevét, és ez teszi egyedülállóvá a dísznövényként termesztett orchideák között.
tüzérgomba
Sphaerobolus stellatus
A Sphaerobolus stellatus, közismert nevén tüzérgomba vagy ágyúgolyógomba, egy egyedülálló gombafaj, amely robbanásszerű spóraszóró mechanizmusáról ismert. Apró, csillag alakú termőtesteket hoz létre, amelyek egyetlen sötét spóratömeget (peridiólumot) tartalmaznak. Amikor a belső nyomás felhalmozódik, a gomba erőteljesen kilövi a peridiólumot a fényforrások felé, amely gyakran megtapad olyan felületeken, mint a házfalak vagy az autók.
Csillagvirág
Stapelia hirsuta
A Stapelia hirsuta egy feltűnő dél-afrikai pozsgásnövény, amelyet bársonyos, négyélű hajtásai és rendkívüli, akár 15 cm átmérőjű, csillag alakú virágai tesznek különlegessé. A virágok sötétvöröstől bíborvörösig terjedő árnyalatúak, finom szőrökkel borítottak, és kellemetlen szagot árasztanak, hogy légy beporzókat vonzzanak magukhoz – ez egy lenyűgöző evolúciós alkalmazkodás. Dél-Afrika Fokföld tartományában őshonos, sziklás, száraz körülmények között virágzik, és kitűnő szobanövényt jelent a pozsgásnövény-kedvelők számára.
Szürke orgonakaktusz
Stenocereus griseus
A Stenocereus griseus, más néven szürke orgonakaktusz vagy pitaja, egy Mexikóban és a Karib-térségben őshonos, impozáns oszlopkaktusz. Akár 9 méter magasra is megnőhet, éjszaka nyíló fehér virágokkal és nagyra értékelt, ehető piros termésekkel rendelkezik. Szárazságtűrő faj, ideális száraz kertekbe és pozsgásgyűjteményekbe.
Stevia
Stevia rebaudiana
A Stevia rebaudiana egy évelő szubtrópusi gyógynövény az őszirózsafélék (Asteraceae) családjából, Paraguayból és Brazíliából származik. Körülbelül 60 cm magasra nő, apró, tojásdad vagy elliptikus levelei finoman fogazott szélűek, nyáron pedig apró, fehér, csöves virágokat hoz fürtös virágzatokban. A levelek szteviol-glikozidokat tartalmaznak – egy természetes édesítőszert, amely akár 300-szor édesebb a cukornál, emiatt a növényt világszerte termesztik a cukor alternatívájaként.
Fokföldi kankalin
Streptocarpus
A fokföldi kankalin (Streptocarpus) a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikából származó dísznövény-nemzetség. Kedvelt szobanövény, amely az év nagy részében élénk lila, mályva, fehér, rózsaszín, piros és kék árnyalatú, tölcséres virágokat hoz. Hosszúkás, bársonyos és enyhén ráncos levelei elegáns rozettát alkotnak. Könnyen nevelhető növény, amely hosszan tartó virágzással hálálja meg a gondoskodást beltéri környezetben.
Fokföldi kankalin
Streptocarpus rexii
A Streptocarpus rexii, közismert nevén fokföldi kankalin, egy lenyűgöző, szártalan lágyszárú növény, amely Dél-Afrika sziklás parti erdeiben és patakpartjain honos. Hosszú, szíj alakú levelekből álló rozettákat fejleszt, és tavasztól őszig finom, tölcsér alakú virágokat hoz fehér, kék, orgona és ibolya árnyalatokban. Szobanövényként fényes, közvetett fényen virágzik a legjobban.
Fokföldi ibolya
Streptocarpus sect. Saintpaulia
A fokföldi ibolya (Streptocarpus sect. Saintpaulia, korábban Saintpaulia nemzetség) egy kompakt, tőlevélrózsás évelő növény, amely a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozik, és Tanzánia, valamint Kenya tengerparti erdőiben és a Keleti-Ív hegységben őshonos. Bársonyos, sötétzöld levelei és szinte folyamatosan nyíló lila, rózsaszín, kék vagy fehér virágai miatt a világ egyik legnépszerűbb szobanövénye.
Perzsa pajzs
Strobilanthes dyeriana
A Strobilanthes dyeriana, közismert nevén Perzsa pajzs, egy lenyűgöző trópusi, örökzöld félcserje, amely Mianmarból származik. Különösen nagyra értékelik lándzsás leveleiért, amelyek ragyogó, irizáló lila fényt sugároznak ezüstös reflexekkel és sötétzöld erekkel. A levelek fonákja mélybordó színű. Bár télen apró ibolyaszínű virágokat is hozhat, elsősorban látványos lombozatáért termesztik, amely drámai hatást kölcsönöz bármely növénygyűjteménynek.
Közepes gondozású Kisállatbarát
A 634 közepes kisállatbarát válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a mérsékelt gondozási igényekkel. Ideális alapszintű tapasztalattal rendelkezőknek.
Miért válasszon Közepes Kisállatbarátt?
A kisállatbarát szépségének és a közepes nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát kiegyensúlyozott gondozási elkötelezettséggel. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.