1162 Közepes nehézségű növények | 2026 útmutató - 28. oldal
1162 közepes nehézségű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
1162 Közepes nehézségű növények
973–1008 megjelenítve a 1162-ból
Úszó májmoha
Riccia fluitans
Az úszó májmoha (Riccia fluitans) a Ricciaceae családba tartozó, kozmopolita elterjedésű vízi májmoha, amely Magyarországon is őshonos a lápos állóvizekben. Villásan elágazó, üde zöld, gyökér és valódi levél nélküli teleptestet alkot, amely a vízfelszín alatt sűrű, párnaszerű csomókban lebeg. Az akvarisztikában népszerű aljzatnövény, amelyet Takashi Amano tett közismertté: kőhöz vagy uszadékfához rögzítve buja, gyöngyöző (oxigénbuborékos) zöld szőnyeget képez. Szabadon úszva kiváló búvóhelyet nyújt az ivadékoknak és garnéláknak.
Rózsaszín akác
Robinia pseudoacacia
A Robinia pseudoacacia, közismert nevén fehér akác, a hüvelyesek családjába tartozó lombhullató fa. A rózsaszín virágú változatot különösen értékelik a kertészetben lenyűgöző tavaszi virágzása miatt. Rendkívül gyorsan növekvő fa, széles lombkoronával és gyakran tüskés ágakkal. Virágai csüngő fürtökben nyílnak, és igen intenzív, édes illatot árasztanak. Kivételesen ellenálló faj, amely képes nitrogént megkötni a talajban, bár nagy szaporodási képessége miatt egyes régiókban inváziós növénynek számít.
Gesztenyelevelű tollbuga
Rodgersia aesculifolia
A gesztenyelevelű tollbuga egy nagyméretű, bokrosodó évelő, kúszó rizómákkal, eredetileg Észak-Kína nedves erdeiből és patakpartjairól származik. Tenyeresen összetett levelei akár 40 cm hosszúak is lehetnek, mélyen karéjosak, 5–9 durván fogazott levélkével, amelyek a gesztenye leveleire emlékeztetnek, és fiatalon bronzos árnyalatúak, mielőtt a szezon előrehaladtával zöldre sötétednének. Nyáron a növény akár 60 cm magas, nagy, tollas virágzatokat hoz krémfehér vagy halványrózsaszín virágokkal, amelyek később zöldre váltanak. A fajt széles körben használják dísznövényként árnyékos évelőágyásokban, tavak és patakok mellett, és idővel nagy, impozáns állományokat képez.
Rózsa
Rosa
A rózsa a világ egyik legikonikusabb cserjéje, a Rosaceae (rózsafélék) családjába tartozik. Lenyűgöző szépsége és összetéveszthetetlen illata révén ismert; fás szárát általában tüskék védik. Az évszázados nemesítés eredményeként több ezer fajta létezik, a törpefajtáktól kezdve a futórózsákig.
Nice Day rózsa
Rosa 'CHEWNICEBELL'
A Rosa 'CHEWNICEBELL', kereskedelmi nevén 'Nice Day', egy modern teraszi kúszórózsa, amelyet a díjnyertes brit nemesítő, Chris Warner alkotott meg. Ismert kompakt, betegségellenálló és kevés permetezést igénylő kerti rózsáiról. Lazább fürtökben hozza apró, telt, illatos, lazac- és korallrózsaszín virágait, melyek átmérője elérheti az 5 cm-t. Nyáron és ősszel folyamatosan virágzik, fényes, sötétzöld lombozata előtt. Magassága kb. 1,5-2,5 m, szélessége 0,5-1 m. Kompakt kúszó jellege miatt kiválóan alkalmas oszlopokra, obeliszkekre, kerítésekre és nagyobb teraszi dézsákba kisebb kertekben is.
Hibrid tearózsa
Rosa × hybrida
A hibrid tearózsa (Rosa × hybrida) a világ legnépszerűbb kultivárcsoportja, amely évszázados keresztezési munkák eredményeként jött létre különböző Rosa fajokból. Nagy, középen csúcsosodó virágzatáról és széles színskálájáról ismert; kertekben, ültetőedényekben és vágott virágként egyaránt termesztik szerte a világon.
Tea Rózsa
Rosa × odorata
A tea rózsa (Rosa × odorata) egy elegáns, Kínából származó hibrid, amely a Rosa chinensis és a Rosa gigantea keresztezéséből jött létre. Nagyvárású, illatos virágairól ismert – amelyek fehér, rózsaszín, krémszínű és sárga árnyalatokban pompáznak –, és a legtöbb modern hibrid tea rózsa genetikai alapját képezi. Finom, teára emlékeztető illata és ismétlődő virágzási szokása révén a kertészet történetének egyik legmeghatározóbb rózsafajává vált.
Jegenyefenyő-levelű rózsa
Rosa abietina
A Rosa abietina, közismert nevén jegenyefenyő-levelű rózsa vagy fenyőrózsa, egy lombhullató cserje, amely az európai Alpok hegyvidéki területein őshonos: Svájcban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban és Németországban. Akár 2 méter magasra is megnő, és május-júliustól enyhe, fűszeres illatú, halvány rózsaszín virágokat hoz. Ezt a vadrózsát alpesi és természetesített kertekbe különösen nagyra értékelik.
Mezei rózsa
Rosa arvensis
A Rosa arvensis, közismert nevén mezei rózsa, egy erőteljes növekedésű, lombhullató cserje, amely Nyugat-, Közép- és Dél-Európában őshonos. Nyáron finom, fehér virágfürtöket hoz aranysárga porzókkal, melyeket apró, ovális, narancsvörös csipkebogyók követnek. Íves, tüskés szárai ideálissá teszik természetes sövények kialakítására és talajtakarásra.
Banks-rózsa
Rosa banksiae
A Banks-rózsa (Rosa banksiae) egy erőteljes növekedésű, szinte tüskementes kúszónövény, amely Kínából származik. Tavasszal apró, illatos, fehér vagy sárga virágzuhatagot hoz, amely képes egész falakat, pergolákat és kerítéseket beborítani. A Nyugaton termesztett egyik legrégebbi rózsafajta, amely ötvözi a történelmi bájt a figyelemre méltó szívóssággal, szárazságtűréssel és betegségellenállósággal.
Karolinai vadrózsa
Rosa carolina
A Rosa carolina, közismert nevén karolinai vadrózsa vagy legelőrózsa, Észak-Amerika keleti részén őshonos lombhullató cserje, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A 4–9-es USDA zónákban télálló, jellemzően 60 cm és 1,5 m közötti magasságúra nő, és föld alatti tarackokkal terjedve sűrű bozótosokat alkot. Késő tavasztól kora nyárig hozza ötszirmú, illatos, a közepestől a mélyrózsaszínig terjedő árnyalatú virágait. Elvirágzás után fényes piros vagy narancsvörös csipkebogyók fejlődnek rajta, amelyek ősszel és télen is megmaradnak, létfontosságú táplálékot nyújtva a madaraknak és a vadon élő állatoknak. A természetközeli kertekben, élőhely-helyreállításnál és erózióvédelemben is kedvelt karolinai vadrózsa erdőszéleken, útmenti területeken és nyílt mezőkön érzi jól magát, egyszerre nyújtva esztétikai élményt és ökológiai hasznot.
Kínai rózsa
Rosa chinensis
A kínai rózsa (Rosa chinensis) Kínában őshonos díszcserjefaj, amely a világ egyik legtörténelmileg jelentős rózsafaja. A 18. században hozta be az ismételt virágzás tulajdonságát a nyugati kertészetbe, és szinte az összes modern rózsafajta nélkülözhetetlen ősszülőjévé vált. Tavasszal, nyáron és ősszel elegáns, piros, rózsaszín, fehér, sárga és krémszínű virágokat hoz.
Ligetvadrózsa
Rosa dumalis
A Rosa dumalis, vagyis a ligetvadrózsa, egy Európában és Nyugat-Ázsia egyes részein őshonos lombhullató cserje, amely 1-2 méter magasra nő, ívesen hajló, tüskés szárral. Kékeszöld (hamvas) lombozata és illatos rózsaszín virágai tavasztól nyárig nyílnak, melyeket C-vitaminban gazdag, élénkvörös csipkebogyók követnek. Közeli rokona a gyepűrózsának (Rosa canina), természetes élőhelyén sövényekben, bozótosokban és erdőszéleken virul.
Perzsa sárga rózsa
Rosa foetida
A Rosa foetida, közismert nevén a Perzsa sárga rózsa vagy Osztrák csipkerózsa, egy tüskés, lombhullató cserje, amely Délnyugat-Ázsiában őshonos. Késő tavasszal és kora nyáron intenzíven aranysárga, egyszeres virágokat hoz, amelyek jellegzetes, pézsmaszerű illatukról kapták a latin „foetida" nevet. Történelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű, mivel valamennyi modern sárga rózsa ősének tekinthető.
Francia rózsa
Rosa gallica
A Rosa gallica, közismert nevén a francia rózsa vagy patika rózsa, a világ egyik legrégebben termesztett rózsája, amely Közép- és Dél-Európa őshonos növénye. Nyáron illatos, mélyrózsa színű, karmazsinvörös virágokat hoz, és évszázadok óta nagyra értékelik dísznövényi, gyógyászati és aromás tulajdonságai miatt. Számos modern rózsakultivár ősének tekintik.
Kordana rózsa
Rosa kordana
A Kordana rózsa egy cserépben nevelt miniatűr rózsafajta, amelyet a német Kordes faiskola nemesített kompakt mérete és folyamatos virágzása miatt. Apró, de telt virágai számos színben pompáznak, és az egyik legnépszerűbb ajándéknövényként, illetve szobanövényként tartják számon.
Emlékező rózsa
Rosa lucieae
A Rosa lucieae, közismert nevén emlékező rózsa vagy Wichura-rózsa, egy erőteljes, félig örökzöld, kúszó és futó rózsa, amely Kelet-Ázsiából származik. Hosszú, tüskés, kúszó hajtásai akár 6 méterre is megnőhetnek, sűrű szőnyeget alkotva kiváló talajfedőként vagy pergolák, falak befuttatására. Egyszeres fehér virágai feltűnő sárga porzókkal nyáron nyílnak, gazdag illattal töltve meg a kertet. A faj különösen ellenálló a betegségekkel és a lisztharmattal szemben, és számos kedvelt klasszikus kúszórózsa-fajta, például a Dorothy Perkins és a New Dawn szülőnövénye.
Sokvirágú rózsa
Rosa multiflora
A Rosa multiflora, közismert nevén sokvirágú rózsa vagy bébirózsa, egy erőteljes növekedésű, kúszó cserje, amely Kelet-Ázsiából (Japán, Korea és Kína) származik. Késő tavasszal és kora nyáron látványos, fehéres vagy halvány rózsaszín, illatos virágfürtöket hajt, amelyeket apró, piros csipkebogyók követnek, és a télen át is megmaradnak a növényen. Bár kertészeti szempontból vonzó faj, az Egyesült Államok nagy részén és számos más országban erősen invazív fajként tartják nyilván, mivel sűrű, áthatolhatatlan bozótosokat alkot, amelyek kiszorítják az őshonos növényzetet.
Ráncos rózsa
Rosa rugosa
A ráncos rózsa (Rosa rugosa) egy erős, tüskés cserje, amely Kelet-Ázsiából – Japánból, Kínából, Koreából és Oroszországból – származik. Kivételes ellenálló képességéről ismert a sós permet, a szél és a szélsőséges hideg ellen, ezért tengerparti kertekben és mérsékelt éghajlaton egyaránt remekül megél. Illatos virágai – amelyek rózsaszín, fehér és piros árnyalatokban pompáznak – késő tavassztól őszig nyílnak, majd nagy, narancsvörös, C-vitaminban gazdag csipkebogyók követik.
Örökzöld rózsa
Rosa sempervirens
A Rosa sempervirens, közismert nevén örökzöld rózsa, a mediterrán térségből származó kúszórózsa. Jellemzője, hogy enyhe éghajlaton egész évben megőrzi lombozatát, tavasszal és nyáron pedig bőségesen hoz fehér vagy krémszínű virágfürtöket. Erőteljes növekedésű és ellenálló növény, amelyet gyakran használnak falak, pergolák és kerítések befuttatására, rusztikus és természetes bájt kölcsönözve a kertnek.
Mirigyes rózsa
Rosa transmorrisonensis
A Rosa transmorrisonensis egy kúszó rózsa, amely Tajvanon és a Fülöp-szigeteken (Luzon) őshonos, szubtrópusi hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. A rokon fajoktól kopasz (sima) bibeszálai különböztetik meg.
Grandiflóra rózsa
Rosa x grandiflora
A Rosa x grandiflora, közismert nevén a grandiflóra rózsa, egy modern hibridosztály, amelyet az 1950-es években hoztak létre teahibrid és floribunda rózsák keresztezésével. Az eredmény egy erőteljes, magasra növő cserje, amely hosszú szárakon, csoportosan hozza nagy, elegáns virágait, ötvözve mindkét szülőfajta legjobb tulajdonságait. A grandiflóra rózsákat ismételt virágzásuk, figyelemre méltó magasságuk és széles színskálájuk miatt kedvelik, amely a tiszta fehértől a mélyvörösön, arany sárgán át az élénk kétszínű változatokig terjed.
Bíbor gyömbérkosbor
Roscoea purpurea
A bíbor gyömbérkosbor (Roscoea purpurea) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó lágyszárú, évelő növény, amely a Himalája magaslati területein – főként Nepálban és Észak-Indiában – alpesi réteken, sziklakiszögelléseken, teraszfalakon és erdőszéleken őshonos. Rövid, függőleges rizómájából kora nyáron széles, orchideára emlékeztető leveleket és egy húsos álszárat növeszt, amely 30-50 cm magasra is megnőhet. Nyártól kora őszig jelennek meg nagy, bíbor- vagy mályvaszínű virágai, amelyek háromtagú pártával és feltűnő ajakkal rendelkeznek, emlékeztetve a trópusi orchideákra – innen ered a „gyömbérkosbor” elnevezés is. Geofiton növényként télen teljesen visszahúzódik, és a hideg évszakot a föld alatt, rizómájában vészeli át.
Cerrado tölgy
Roupala montana
A Roupala montana, népszerű nevén cerrado tölgy, egy a Proteaceae családba tartozó fa vagy cserje, amely Mexikótól Dél-Brazíliáig, Bolíviáig, Paraguayig és Argentínáig őshonos. Jellemzően a Cerrado, galériaerdők, sziklás mezők és restingák területén található, általában 1-8 méter magasra nő, de kedvező körülmények között elérheti a 15-25 métert is. Sűrű, kerekded koronája, hengeres törzse és egyszerű vagy összetett levelei vannak, fiatal ágai sűrűn szőrösek. Apró, fehér-krémszínű vagy halványsárga virágai hosszúkás virágzatokban (fürtökben) csoportosulnak, amelyek főként nyár és ősz között jelennek meg. "Ochlo-fajnak" számít, nagy morfológiai variabilitással a populációk között. Nemes fája, amely az európai tölgyhöz hasonló, asztalosmunkában, építőiparban és faszéntermelésben használatos, míg kérgét a hagyományos orvoslásban hasznosítják.
Szeder
Rubus fruticosus
A Rubus fruticosus, közismert nevén szeder vagy tüskés szeder, Európa őshonos, erőteljes lombhullató cserjéje, amely mára szerte a világon meghonosodott. Ívelt, tüskés hajtásokat (florikánokat) fejleszt, amelyek fehér vagy halvány rózsaszín virágfürtöket hoznak késő tavasszal és kora nyáron, majd a jól ismert fényes fekete, édeskésen savanykás bogyókkal telik meg, amelyek kedvelt alapanyagai a lekvároknak, süteményeknek és a friss fogyasztásnak. Valódi kétéves hajtású növény: az első évi primokánok vegetatívan növekednek, míg a második évi florikánok termést hoznak, majd visszaszáradnak – ezért az éves metszés nélkülözhetetlen. A szeder az európai néphagyomány és a vidéki kertek egyik legismertebb, legbőkezűbb termést adó sövénynövénye.
Grabowski-szeder
Rubus grabowskii
A Grabowski-szeder egyike annak a nagyjából 330+ mikrofajnak, amelyek az európai vadszeder csoportot (Rubus fruticosus aggregátum) alkotják. Ez az apomiktikus (mag-klónképző) szederkomplexum Közép- és Észak-Európa sövényeiben, erdőszélein és parlagon hagyott területein fordul elő. Rokonaihoz hasonlóan ez is egy erőteljes növekedésű, tüskés, ívesen hajló cserje, kétéves vesszőkkel: az elsőéves vesszők vegetatív módon növekednek, majd a második évben virágoznak, teremnek és elhalnak, miközben új vesszők váltják fel őket. A botanikusok elvékonyodó tüskéi, a feltűnően hosszú végálló levélkenyéllel rendelkező levelei, széles, gyakran piramis alakú virágzata, valamint szőrös termőhegyű, fehér vagy halványrózsaszín virágai alapján különítik el a többi mikrofajtól. Késő nyáron érő fekete bogyói ehetőek, és az aggregátum összes szederfajához hasonlóan értékes a vadvilág számára mint táplálékforrás, fészkelőhely és nektárforrás a beporzók számára.
Borókabogyó
Rubus phoenicolasius
A Rubus phoenicolasius, közismert nevén borókabogyó, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó erőteljes, évelő cserje. Kelet-Ázsiából származik, és legjellemzőbb ismertetőjele a szárát sűrűn borító vöröses-lila mirigycsőrű szőrzet. A növény apró fehér virágokat fejleszt, amelyekből fényes, élénkpiros, ehető bogyók lesznek. A termés teljesen megérésig egy védő, szőrös csészelevélburokban rejtőzik. Édes-savanykás íze miatt igen nagyra értékelik, ugyanakkor gyors növekedése és sűrű bozótok kialakítására való képessége miatt Észak-Amerika számos területén invazív fajnak minősül.
Fodros lórom
Rumex crispus
A keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Levelei simák, jellegzetesen hullámos szélűek, hosszuk elérheti a 14-24 cm-t. Gyakori gyomnövény bolygatott talajokon, jól tűri a változatos éghajlati viszonyokat, ellenáll a hidegnek és a szárazságnak. Sűrű tőlevélrózsát alkot, és növényenként több ezer életképes magot terem.
Keskenylevelű ruta
Ruta angustifolia
A Ruta angustifolia, közismert nevén keskenylevelű ruta, a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó aromás, örökzöld félcserje, amely a mediterrán térségből származik, de mára Délkelet-Ázsia nagy részén is meghonosodott. Magassága 40 és 100 cm között mozog, vékony, fásodó szárral és erősen szabdalt, kékeszöld levelekkel rendelkezik, amelyek szétmorzsolva erős, átható illatot árasztanak. Apró, sárga, kellemetlen illatú virágai tavasztól nyárig nyílnak. A népi gyógyászatban régóta használják láz, görcsök és májproblémák kezelésére, azonban minden része mérgező lenyelve, nedve pedig a napfénnyel érintkezve súlyos bőrégési sérüléseket okozhat.
Cukornád
Saccharum officinarum
A cukornád (Saccharum officinarum) egy Délkelet-Ázsiában és Új-Guineában őshonos, nagyméretű, évelő pázsitfűféle, amelyet évezredek óta termesztenek szacharózban gazdag, lédús száráért. Erőteljes bokrokat alkot egyenes, csomós és rostos száraival, amelyek magassága meghaladhatja a 4-6 métert, és hosszú, keskeny, éles levelek borítják. Ez a világ legfőbb cukorforrása és a bolygó egyik legfontosabb mezőgazdasági kultúrája, amelyet etanol, cachaça, nádcukor-tömbök és melasz előállítására is használnak. Csak a nappalok rövidülésekor virágzik, ezüstös, tollas virágzatot hozva.
Kínai édesfa
Sageretia theezans
A kínai édesfa (Sageretia theezans) a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó örökzöld cserje, amely Dél-Kínában őshonos. Az egyik legnépszerűbb szobai bonsaiként tartják számon, mivel apró, fényes levelei, tetszetős, pikkelyes, többszínű kérge és vöröses hajtásvégei rendkívül dekoratívak. Késő nyáron jelentéktelen, krémfehér virágfürtöket hoz, melyekből apró, ehető, kékesfekete csonthéjas termések fejlődnek. Eredeti élőhelyén 1-3 méter magasra nő, de bonsaiként a rendszeres metszésnek köszönhetően jóval kisebb marad.
Afrikai ibolya
Saintpaulia ionantha
Az afrikai ibolya egy kedvelt, kompakt szobanövény, amely Tanzánia és Kenya hegyifelhő-erdeiben őshonos. 1892-ben fedezte fel Walter von Saint Paul báró; bársonyos, sötétzöld levelei és finom virágai lila, kék, rózsaszín, fehér és piros árnyalatokban nyílnak. Megfelelő gondozás mellett ezek a bájos növények akár 50 évig is élhetnek, és szinte egész évben virágoznak.
Sziksófű
Salicornia
A sziksófű (Salicornia) egy sósvízi élőhelyekhez alkalmazkodott, egyéves, húsos szárú nemzetség az Amaranthaceae családban. Ízelt, leveletlen, pozsgás hajtásai zöld színűek, ősszel gyakran vörösre-narancsra váltanak. Tengerparti sós mocsarakban, szikes talajokon és sós tavak partján terem, ahol szinte semmilyen más növény nem él meg. Fiatal hajtásait "tengeri spárgaként" vagy "tengeri babként" is ismerik, és világszerte keresett, ropogós, sós ízű zöldségnek számít.
Fűzfa
Salix
A fűz (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó lombhullató fák és cserjék nemzetsége, amely széles körben elterjedt az északi féltekén. Kecses megjelenéséről ismert – különösen a szomorúfűz (Salix babylonica) csüngő ágairól –, és az emberiség által használt egyik legősibb fafaj. Kérge szalicint tartalmaz, amely az aszpirin természetes előanyaga, így a fűzfa történelmileg hatalmas gyógyászati jelentőséggel bír. Elsősorban folyók, tavak és vizes élőhelyek mentén nő, rendkívül gyors növekedésű fa.
Fehér fűz
Salix alba
A fehér fűz (Salix alba) egy gyorsan növő, lombhullató fa, amely Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Akár 25 méter magasra is megnőhet, jellegzetes ezüstös-zöld, lándzsás levelekkel, különösen az alsó felületükön. Nedves talajban és vízfolyások közelében fejlődik a legjobban, ezért népszerű választás a parti tájrendezéshez és az erózióvédelemhez.
Szomorúfűz
Salix babylonica
A szomorúfűz (Salix babylonica) egy felséges fa, amely Észak-Kínából származik, és a világ szerte széles körben termesztik lenyűgöző, kaskádszerűen lelógó ágai miatt, amelyek a talajig érnek. Vízközeli helyeken virágzik igazán – folyók, tavak és tavacskák mellett –, ahol teljes pompájában kibontakozhat. Jellegzetes sziluettje a világ egyik legismertebb díszfájává teszi.
Mik azok a Közepes nehézségű növények?
A Közepes nehézségű növények kicsit több figyelmet és alapvető kertészeti ismereteket igényel. Ezek a növények rendszeres gondozással és némi termesztési tapasztalattal virágoznak. Ideális azoknak, akik már elsajátították az alapokat.
Tippek a Közepes nehézségű növények termesztéséhez
A közepes nehézségű növények egyensúlyt igényel a figyelem és a szabadság között. Tartson fenn rendszeres gondozási ütemtervet, figyelje a leveleket a problémák korai felismeréséhez, és igazítsa az öntözést az évszakhoz.