1295 Közepes nehézségű növények | 2026 útmutató - 36. oldal
1295 közepes nehézségű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
1295 Közepes nehézségű növények
1261–1295 megjelenítve a 1295-ból
Fagyöngy
Viscum
A Viscum a fagyöngy nemzetség, mintegy 112 félparazita cserjefajjal a szantálfafélék (Santalaceae) családjából, melyek Európában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában őshonosak. Fák és cserjék ágaihoz tapadva nőnek, vizet és ásványi anyagokat vonva el tőlük, de zöld leveleik vannak és fotoszintetizálnak. Kerekded, elágazó szárú csomókat alkotnak, apró sárgászöld virágokkal és fehér, sárga, narancssárga vagy piros bogyókkal, nagyon ragacsos péppel. A madarak megeszik a bogyókat és az ágakra kenik a magokat, ahol azok kicsíráznak. A legismertebb az európai fagyöngy (V. album), a karácsonyi dekoráció.
Szőlő
Vitis
A Vitis, közismert nevén szőlő, egy fás szárú, kapaszkodó növény, amely nagy történelmi és gazdasági jelentőséggel bír. Szárát vesszőnek nevezik, amelyek kaccsok segítségével kapaszkodnak a támasztékokhoz. Legfőképpen szőlőfürtjeiről ismert, amelyek a boripari termelés alapanyagát képezik, emellett frissen vagy szárítva is fogyasztják. Levelei nagyok, karéjosak és lombhulllatók, sűrű lombozatot biztosítva, amely ideálissá teszi pergolák befuttatására.
Rókaszőlő
Vitis labrusca
A Vitis labrusca, közismert nevén rókaszőlő vagy északi rókaszőlő, egy erőteljes, lombhullató kúszónövény, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Számos kedvelt amerikai szőlőfajta, különösen a Concord szőlő ősfaja, amelyet széles körben használnak gyümölcslevek, zselék és borok készítésére. Ez a gyorsan növő szőlő kacsokkal kapaszkodik, és 4,5–6 méter hosszúra is megnőhet, sötét kékesfekete szőlőfürtöket terem, jellegzetes „rókás”, pézsmás illattal. Nagy, háromkaréjos levelei ősszel vonzó árnyalatokra színeződnek, illatos zöldessárga virágai pedig tavasztól kora nyárig nyílnak. Egy szívós, alkalmazkodó növény, amely az USDA 5–8-as zónáiban is megél, teljes napfényben és jó vízelvezetésű agyagos talajban fejlődik a legjobban.
Muskotályszőlő
Vitis rotundifolia
A muskotályszőlő (Vitis rotundifolia, más néven Muscadinia rotundifolia) az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos fás szárú, lombhullató kúszónövény. Egyszerű kacsokkal kapaszkodik, levelei fényesek, majdnem kerekek, durván fogazottak, és ősszel aranysárgára színeződnek. Virágai aprók, zöldesfehérek, tavasszal rövid fürtökben nyílnak. Termése nagy, vastag héjú, bronzszínű vagy sötétlila bogyó, amely nyár végén és ősszel érik be. Sok példány csak nőivarú, ezért a terméshez egy hímnős fajtára (például 'Carlos', 'Noble' vagy 'Triumph') van szükség a közelben. Ellenáll a Pierce-betegségnek és a filoxérának, így kiválóan fejlődik a meleg, párás éghajlaton, ahol az európai szőlőfajták gyakran elpusztulnak.
Közönséges szőlő
Vitis vinifera
A közönséges szőlő (Vitis vinifera) az emberiség történetének egyik legrégebben termesztett növénye, amely a Mediterrán-medencéből és Nyugat-Ázsiából származik. Erőteljes, lombhullató kúszónövény, amely a borászatban, friss fogyasztásra és mazsola készítésére egyaránt használt fürtöket termi. Karéjos levelei díszítőek, és kellemes árnyékot nyújtanak lugasokon, valamint rácsozatokon.
Óriás vriézia
Vriesea gigantea
Az óriás vriézia (Vriesea gigantea) egy nagyméretű epifita bromélia, amely a brazíliai Atlanti-esőerdőből származik. Széles, szalagszerű leveleiről ismerhető fel, amelyek világoszöld és sárgászöld árnyalatú, hálószerű (rácsos) mintázattal rendelkeznek, ami hálóra vagy kígyóbőrre emlékeztet. Erős rozettát alkot, amely meghaladhatja a 70 cm szélességet, és érett korában egy magas virágszár emelkedik ki a növény közepéből. A természetben fák törzsén él, vizet és tápanyagokat elsősorban a rozetta közepéből (a „kehelyből” vagy „tartályból”) szív fel.
Vriesea incurvata
Vriesea incurvata
A Vriesea incurvata egy epifita bromélia, amely Brazília délkeleti és déli részének atlanti esőerdejében őshonos, ahol fák törzsén és ágain nő a párás erdőben. Sima, zöld levelekből álló rozettát alkot, amely vizet tart a közepén. A lapított virágzati szár vörös murvalevelekkel és sárga virágokkal rendelkezik, és nagyobb, valamint több virágot hordoz, mint közeli rokona, a Vriesea carinata.
Lángoló kard
Vriesea splendens
A Vriesea splendens, közismert nevén Lángoló kard, egy lenyűgöző trópusi bromélia, amely Trinidadról és Venezuelából származik. Drámai, kardszerű, vörös virágzati tüskét fejleszt, amely hónapokig is megmaradhat, így az egyik leglátványosabb szobanövénynek számít. Sötétzöld leveleit vízszintes lilás-barna csíkok díszítik, amelyek virágok nélkül is gyönyörű, architektonikus formát alkotnak.
Cambria orchidea
Vuylstekeara
A Vuylstekeara egy mesterségesen létrehozott orchidea-nothogenus (Cochlioda × Miltonia × Odontoglossum keresztezés), amelyet a kereskedelemben leggyakrabban "Cambria" néven, elsősorban a népszerű Vuylstekeara Cambria 'Plush' fajtán keresztül ismerünk. A hibrid a szülőfajok legjobb tulajdonságait egyesíti: tartós, színpompás virágzatot nyújt, és viszonylag könnyen tartható, ezért gyakran ajánlják kezdő orchideakedvelőknek is. Húsos pszeudobulbuszaiból szalagszerű levelek nőnek, virágai kontrasztos mintázatú szirmokkal, sárgától a bordóig sokféle színben jelennek meg.
Kék szakállbromélia
Wallisia cyanea
A Wallisia cyanea (korábban Tillandsia cyanea), közismert nevén kék szakállbromélia vagy „rózsaszín toll”, egy epifita broméliaféle, amely Ecuador trópusi erdőiből származik. Sűrű rozettát alkot keskeny, fűszerű levelekből, amelyből egy lapított, intenzív rózsaszín, tollra emlékeztető füzérvirágzat emelkedik ki. Ebből a füzérből több hónapon keresztül egymás után bújnak elő a rövid életű, liláskék virágok. Lassú növekedésű növény, amely nem igényel talajt, és elsősorban látványos, hosszan tartó virágzata miatt kedvelt.
Chaconia
Warszewiczia
A Warszewiczia az örökzöld trópusi fák és cserjék egyik nemzetsége a buzérfélék (Rubiaceae) családjában, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos. Legismertebb és legszélesebb körben termesztett faja a W. coccinea – ismertebb nevén chaconia vagy vad mikulásvirág –, amely Trinidad és Tobago nemzeti virága. A növényt feltűnő virágzataiért kedvelik: hosszú, felálló füzérek, amelyeken tucatnyi apró, jelentéktelen sárga virág található, mindegyik alatt egy-egy lángvörös, megnagyobbodott csészelevéllel (fellevéllel), amely a virágzat ragyogó színét adja. Nagy cserjeként vagy kis faként nő, termesztésben jellemzően 4-8 méter magas (vadon akár 12 méter is lehet), nagy, fényes, bőrnemű levelekkel.
Caracasi Wigandia
Wigandia urens
A Wigandia urens egy gyorsan növő, nagy cserje vagy kis fa, amely Mexikóból és Közép-, illetve Dél-Amerikából származik. Különlegességét óriási, texturált levelei adják, amelyek akár 30 cm hosszúra is megnőhetnek. Az egész növényt apró, szúrós, csípő szőrök borítják, amelyek súlyos kontakt dermatitiszt okoznak, ezért az egyik legveszélyesebb dísznövény kezelni. Nyáron lenyűgöző, sötétlila virágfürtöket fejleszt fehér torokkal, amelyek vonzzák a beporzókat. Teljes napon kint virágzik igazán, és a meggyökeresedés után rendkívül jól tűri a szárazságot.
Japán lilaakác
Wisteria floribunda
A japán lilaakác egy Japánból származó, erőteljes növekedésű fás szárú kúszónövény, amelyet tavasszal a pergolákról és rácsokról lecsüngő hosszú, illatos virágfürtjeiért kedvelnek. Szárai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak a támasztékra, az évek során pedig vaskos, csavarodott törzzsé fejlődnek.
Amerikai lilaakác
Wisteria macrostachya
A Wisteria macrostachya (gyakran Wisteria frutescens var. macrostachya néven említik) az USA déli és délkeleti részéről származó lombhullató fás szárú kúszónövény, amely nedves erdőkben, folyók és patakok partján őshonos. Az óramutató járásával ellentétes irányban csavarodik, és 6-9 méter magasra is megnőhet. Levelei páratlanul szárnyaltak. Késő tavasztól kora nyárig, a lombfakadás után nyílnak 15-30 cm hosszú, lecsüngő fürtvirágzatai, melyek kékeslila vagy mályvaszínűek (a 'Clara Mack' kultivár fehér); nyáron néha előfordul egy gyengébb másodvirágzás is. Elvirágzás után bársonyos hüvelytermések maradnak a növényen. Kevésbé agresszív növekedésű, mint az ázsiai lilaakácok, és az ültetés után hamarabb virágzik. Kiváló alternatívája a kínai és japán lilaakácnak, amelyek egyes helyeken invazívvá váltak.
Kínai lilaakác
Wisteria sinensis
A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) Kínából származó, erőteljes növekedésű, fás szárú lombhullató kúszónövény, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Széles körben ültetik pergolákra, lugasokra és falakra látványos, akár 30 cm hosszú, illatos fürtvirágzata miatt, amely a lila és a levendula különböző árnyalataiban pompázik, és tavasszal, a levelek megjelenése előtt nyílik. Gyors növekedésű és csavarodó szárú, metszés nélkül több méteresre is megnőhet, ezért elengedhetetlen a stabil támaszték biztosítása. A növény minden része, különösen a magok és a hüvelyek, mérgezőek az emberre, a kutyákra és a macskákra; lenyelésük hányingert, hányást és hasi fájdalmat okozhat.
Rókafarokpálma
Wodyetia
A rókafarokpálma (Wodyetia bifurcata) egy monotipikus pálmafaj, amely az ausztráliai Queensland északi részén, a Cape Melville-félszigeten őshonos. Népszerű nevét az íves, tollas leveleiről kapta, amelyek levélkéi a levélnyél körül minden irányban elhelyezkednek, így a róka farkához hasonló, bolyhos megjelenést kölcsönöznek neki. Magányos, szürke, gyűrűs törzsével akár 10 méter magasra is megnőhet. Világszerte széles körben termesztik dísznövényként trópusi és szubtrópusi éghajlaton, kertekben, parkokban és sugárutakon egyaránt kedvelt.
Rókafarkú pálma
Wodyetia bifurcata
A Wodyetia bifurcata, közismert nevén rókafarkú pálma, egy lenyűgöző, egyetlen törzsű pálmafa, amely az ausztráliai Queensland tartomány Cape Melville régiójának esőerdőiben és nyílt ligeteiben honos. Jellegzetes, ívelt frondjainak levelkéi minden irányba kiszállnak, akárcsak egy róka bozontos farka, ami a világ trópusi és szubtrópusi tájain az egyik legdíszesebb pálmává teszi.
Óriás elefántfül
Xanthosoma robustum
Az óriás elefántfül (Xanthosoma robustum) egy Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos trópusi kontyvirágféle, amely hatalmas, pajzs alakú, mély smaragdzöld leveleiről és feltűnő fehér erezetéről ismert. Ideális körülmények között akár 3,6 méter magasra is megnőhet, tekintélyes méretű bokrot alkotva a trópusi kertekben vagy nagyméretű dézsákban.
Szalmagyopár
Xerochrysum bracteatum
A Xerochrysum bracteatum, közismert nevén szalmagyopár vagy örökvirág százszorszép, egy vidám ausztrál vadvirág, amelyet papírszerű, hosszan tartó virágai tesznek kedveltté – sárga, narancssárga, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompázik. Virágai megszáradva is megőrzik alakjukat és színüket évekig, ezért kedvelt alapanyaga az örökvirág-kompozícióknak. Szárazságtűrő, napimádó növény, amely kerti szegélyekben és ládákban is szépen fejlődik minimális gondozás mellett.
Aranytinóru
Xerocomellus chrysenteron
A Xerocomellus chrysenteron, közismert nevén az aranytinóru, egy gyakori ehető gomba, amelyet bársonyos, barna kalap jellemez, amely éréskor megrepedezik, felfedve a vöröses bőralatti réteget. Pórusai sárgák, érintésre zöldeskékre színeződnek, tönkje pedig gyakran rubinvörös árnyalatú.
Sárga szilva
Ximenia americana
A Ximenia americana, közismert nevén sárga szilva vagy tengeri szilva, az Olacaceae családba tartozó félparazita (hemiparazita) cserje vagy kis fa, amely Amerika, Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos. Gyökerei a gazdanövényekhez kapcsolódnak, hogy vizet és kiegészítő tápanyagokat nyerjenek. Ágai tövisesek, levelei fényes zöldek és oválisak, virágai kicsik, fehérek és illatosak. Tojásdad alakú, sárga vagy narancssárga termése lédús, savanykás húsú és ehető. Rendkívüli szárazság- és hőtűrő képessége miatt nagyra értékelt, ideális választás száraz éghajlatra és szegényes talajokra. Megjegyzés: a magok és a levelek cianogén vegyületeket tartalmaznak, ezért nyersen nem fogyaszthatók.
Legyezővirág
Xiphidium caeruleum
A Haemodoraceae családba tartozó rizómás, évelő lágyszárú növény, amely Mexikó déli részétől és a Karib-térségtől Közép-Brazíliáig és Bolíviáig őshonos a trópusi erdőkben. Kompakt csomókban növő, legyezőszerűen elrendezett, fényes világoszöld, szálas levelei 30 cm és 1 m közötti magasságot érnek el. Tavasszal és nyáron finom, lefelé csüngő, cső alakú fehér virágokból álló bugavirágzatot hoz, melyet zöldből narancssárgává, vörössé, majd feketévé érő termések követnek. Árnyékos kertekben, szegélynövényként és cserépben dísznövényként termesztik, a népi gyógyászatban pedig hagyományosan vizelethajtóként és gyulladáscsökkentőként használják.
szarvasagancsgomba
Xylaria
A Xylaria, közismert nevén szarvasagancsgomba vagy gyertyabélgomba, a tömlősgombák egy neme. Jellemzői a kemény, szenes állagú, felálló termőtestek, amelyek gyakran az agancshoz hasonlóan ágaznak el. Kezdetben a csúcsokat fehér ivartalan spórák (konídiumok) borítják, ami „elfújt gyertya” megjelenést kölcsönöz nekik, mielőtt az érés során teljesen megfeketednének és ivaros spórákat termelnének.
Bunkóspálma
Zamia
A Zamia a cikászok egyik nemzetsége, amely nagyjából 80 fajt foglal magában. Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, az Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Dél-Amerikáig. Bár merev, szárnyalt levelei a pálmákra emlékeztetnek, a Zamia nem pálma és nem is páfrány, hanem egy ősi nyitvatermő – azoknak a növényeknek az élő rokona, amelyek már a dinoszauruszok előtt is léteztek. Részben a föld alatt elhelyezkedő törzsből (caudex) fejlődik, és virágok helyett tobozszerű szaporítószerveket növeszt.
Kartonpálma
Zamia furfuracea
A Zamia furfuracea, közismert nevén kartonpálma, nem valódi pálma, hanem egy cikász, amely Mexikó Veracruz államának tengerparti vidékéről származik. A cikászok a Föld egyik legősibb növénycsoportját alkotják, több mint 200 millió éve léteznek. Merev, bőrszerű, sötétzöld levelei egy középső törzsből sugároznak ki, lenyűgöző, architektúrális megjelenést kölcsönözve a növénynek, amely az egész világon kedvelt díszkertészeti növény.
Foltos kála
Zantedeschia albomaculata
A Zantedeschia albomaculata, közismert nevén foltos kála, egy gumós évelő növény, amely Dél-Afrikából (Dél-Afrika, Zimbabwe és Tanzánia) származik. Jellegzetes, fehér foltos, sötétzöld leveleiről és elegáns, halvány spathájáról ismerhető fel, amelynek torkát jellegzetes gesztenyebarna szín díszíti. Az Araceae családba tartozó dísznövény télen nyugalmi állapotba vonul, majd tavasszal feltűnő lombozattal tér vissza.
Arany kála
Zantedeschia elliottiana
Az arany kála (Zantedeschia elliottiana) egy évelő lágyszárú növény, amely Dél-Afrikából származik. Különlegesen szép, arany-sárga spathéiról ismert, amelyek fehér, áttetsző foltokkal díszített zöld levelek közül bújnak elő. A Zantedeschia nemzetség egyik legelőkelőbb, színes változata, amelyet széles körben alkalmaznak virágkötészetben és díszítőkertészetben. FIGYELMEZTETÉS: A növény minden része mérgező az ember, a macskák és a kutyák számára, mivel kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz.
Rózsaszín kála
Zantedeschia rehmannii
A Zantedeschia rehmannii, közismert nevén rózsaszín kála, egy rizómás évelő növény, amely Dél-Afrika tengerparti tartományaiban őshonos, és az Araceae (kontyvirágfélék) családjába tartozik. Elegáns, tölcsér alakú spathékat fejleszt rózsaszín, lila és fehér árnyalatokban, sárga torzsával. Kedvelt dísznövény mind cserepes, mind kerti változatban. FIGYELMEZTETÉS: oldhatatlan kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz – mérgező macskákra, kutyákra és emberekre egyaránt.
Kínai borsfa
Zanthoxylum beecheyanum
A Zanthoxylum beecheyanum, amelyet közönségesen kínai borsként vagy apró levelű szecsuáni borsként ismernek, egy lassan növő örökzöld cserje, amely Kelet-Ázsiából származik. A bonsai közösségben nagyra értékelik természetesen apró, fényes, szárnyas levelei és kompakt növekedési szokása miatt. A növény apró tüskéket visel ágain, és illatos lombozatot fejleszt, amely összetörve citrusos illatot áraszt. Érett korában apró zöldes virágokat hozhat, amelyeket kis vörösesbarna borsszem méretű termések követnek.
Kukorica
Zea
A Zea a pázsitfűfélék (Poaceae) családjába tartozó magas, egynyári fűfélék nemzetsége, amely leginkább a széles körben termesztett Zea mays (kukorica) fajról ismert. Ez a világszerte termesztett alapvető gabonanövény keményítőben gazdag szemei miatt jelentős.
Gyömbér
Zingiber
A Zingiber a valódi gyömbér botanikai nemzetsége a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjában, amely a trópusi Ázsiában őshonos. Több tucat rizómás évelő lágyszárú fajt foglal magában, amelyeket évezredek óta termesztenek aromás, ehető és gyógyhatású rizómáikért. A növények húsos föld alatti rizómából eredő keskeny, szálas levelekből álló csomókat alkotnak, és külön szárakon toboz alakú virágzatot hoznak. Ez egy általános, nemzetség szintű leírás, amely olyan tipikus fajokat képvisel, mint a Zingiber officinale (közönséges gyömbér).
Gyömbér
Zingiber officinale
A gyömbér (Zingiber officinale) a gyömbérfélék családjába tartozó trópusi rizómás növény, amelyet évezredek óta termesztenek aromás és csípős rizómájáért, amelyet a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban egyaránt használnak.
Méhkasgyömbér
Zingiber spectabile
A Zingiber spectabile, közismert nevén méhkasgyömbér, a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó rizómás növény, amely Délkelet-Ázsia szigetvilágában (Malajzia, Indonézia) őshonos. Felálló száraiból álló bokrai hosszú, keskeny levelekkel rendelkeznek, melyek magassága meghaladhatja a 2 métert. A talajból külön szárakon fejlődnek ki az akár 30 cm-es, antik méhkasra emlékeztető virágzatok. Kagylószerű fellevelei sárga vagy krémfehér színben nyílnak, majd narancssárgára és vörösre sötétednek; ezek között bújnak meg az apró, lila, sárga pettyes virágok. Nyártól őszig virágzik, és vágott virágként is igen kedvelt.
Zigopetalum orchidea (nemzetség)
Zygopetalum
A Zygopetalum illatos orchideák nemzetsége, amely Dél-Amerikából, különösen Brazíliából származik. Feltűnő virágaikról ismertek, amelyek burgundi, zöld és ibolya árnyalatokban pompáznak, bonyolultan mintázott ajakkal – a kevés olyan földi orchidea közé tartoznak, amelyek beltérben is jól díszlenek.
Foltos Zygopetalum
Zygopetalum maculatum
A Zygopetalum maculatum egy lenyűgöző brazil orchidea, amelyet kontrasztos virágszínei és intenzív, jácintot vagy borsot idéző illata tesz különlegessé. Ovális álgumói vannak, amelyekből hosszú, lándzsás levelek nőnek ki. Virágai zöld szirmokat és csészeleveleket mutatnak mély barna foltokkal, melyeket egy fehér ajak emel ki, élénk lila erekkel díszítve.
Mik azok a Közepes nehézségű növények?
A Közepes nehézségű növények kicsit több figyelmet és alapvető kertészeti ismereteket igényel. Ezek a növények rendszeres gondozással és némi termesztési tapasztalattal virágoznak. Ideális azoknak, akik már elsajátították az alapokat.
Tippek a Közepes nehézségű növények termesztéséhez
A közepes nehézségű növények egyensúlyt igényel a figyelem és a szabadság között. Tartson fenn rendszeres gondozási ütemtervet, figyelje a leveleket a problémák korai felismeréséhez, és igazítsa az öntözést az évszakhoz.