1163 Közepes Könnyű gondozás | 2026 útmutató - 18. oldal
1163 közepes könnyű gondozás keresése. Teljes útmutató a kertedhez.
1163 Könnyű gondozás közepes szinttel
613–648 megjelenítve a 1163-ból
Óriás nebáncsvirág
Impatiens sodenii
Az Impatiens sodenii, közismert nevén óriás nebáncsvirág vagy Soden-nebáncsvirág, egy Kenyából és Tanzániából származó évelő félcserje. Akár 2,5 méter magasra is megnőhet, levelei örvökben állnak, rózsaszín vagy fehér virágai pedig egész évben nyílnak. Trópusi és szubtrópusi kertek kedvelt dísznövénye, amely elnyerte a Brit Királyi Kertészeti Társaság (RHS) Garden Merit díját.
Törpe vízipálma
Isolepis cernua
Az Isolepis cernua a sásfélék (Cyperaceae) családjába tartozó kisméretű növény, amely számos kontinens mérsékelt égövi régiójában őshonos, beleértve Európa, Afrika, Amerika és Óceánia egyes részeit. Sűrű, finom csomókat alkot vékony, fonalszerű, sötétzöld levelekből, melyek végén apró, világosbarna vagy zöldes füzérkék találhatók – ezek emlékeztetnek a megvilágított optikai szálak végére, innen ered népszerű elnevezése is. Természetes élőhelyei a vizenyős talajok, tópartok, mocsarak és sós mocsári területek, ezért jól tolerálja, sőt igényli a folyamatosan nedves talajt.
Kínai Ixora
Ixora chinensis
Az Ixora chinensis, közismert nevén Kínai Ixora vagy Törpe Ixora, a Rubiaceae családba tartozó trópusi örökzöld cserje, amely Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos. Sűrű virágcsomókban nyíló, apró, élénk virágait piros, narancssárga, rózsaszín, sárga és fehér árnyalatokban hozza, és trópusi éghajlaton szinte egész évben virágzik. Széles körben alkalmazzák kertekben, sövényekként és díszágyásokban; hosszú virágzási ideje, valamint kompakt, sűrű növekedési formája miatt kedvelt növény.
Ixóra
Ixora coccinea
Az Ixora coccinea, közismert nevén ixóra vagy dzsungel muskátli, a buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó sűrű, elágazó örökzöld cserje. Dél-Indiában, Bangladesben és Srí Lankán őshonos, de évszázadok óta széles körben termesztik a világ trópusi és szubtrópusi vidékein. Kerti körülmények között a növény általában 1,2–1,8 méter (4–6 láb) magasságot ér el, bár ideális környezetben akár a 3,7 métert (12 láb) is meghaladhatja. Fényes, bőrnemű, hosszúkás levelei kezdetben bronzos árnyalatúak, majd mély sötétzöldre érnek, mutatós hátteret biztosítva a látványos virágzatnak. A növény apró, csöves, négyszirmú virágokból álló, látványos, gömbölyded ernyővirágzatokat (korimbuszokat) hoz, amelyek átmérője 5–12 cm. Míg a klasszikus forma ragyogó skarlátvörös virágokat bont, léteznek narancssárga, sárga, rózsaszín és fehér fajtái is. Fagymentes trópusi éghajlaton a virágzás szinte egész évben folyamatos, így az egyik legmegbízhatóbb és leghosszabb ideig virágzó trópusi cserje. A virágok enyhén illatosak, vonzzák a pillangókat, kolibriket és más beporzókat; a virágzást apró, sötétlila-fekete bogyószerű termések követik. Az Ixora coccinea a teljes napsütést és a folyamatosan nedves, jó vízelvezetésű, savanyú talajt (pH 5,0–5,5) kedveli — kifejezetten érzékeny a lúgos körülményekre, a talaj pH-értékének 6,0 fölé emelkedése esetén gyorsan vas- és mangánhiányos klorózis alakul ki nála. Fagyérzékeny, kültéren csak a USDA 10–11-es zónákban tartható meg, de hűvösebb éghajlaton beltérbe menekíthető dézsás növényként is nevelhető. Díszértékén túl az ixóra jelentős kulturális és gyógyászati jelentőséggel bír: a hindu vallási gyakorlatban Siva istennek szánt szent felajánlás, Suriname nemzeti virága, és az ájurvédikus orvoslásban is régóta alkalmazzák.
Jabuticaba
Jaboticaba
A jabuticaba egy lassú növekedésű, örökzöld brazil gyümölcsfa, amely különleges „törzsön virágzó” (caulifloria) tulajdonságáról ismert: fehér virágai és termései közvetlenül a törzsön és a vastagabb ágakon jelennek meg, nem pedig az ágak végein. Az Atlanti-parti esőerdőkben (főként Minas Gerais, São Paulo és Rio de Janeiro államokban) őshonos növény magról nevelve 8-10 év után fordul termőre, de az oltott vagy légbujtással nyert példányok jóval korábban, 3-5 év alatt teremnek. Gyümölcstermőként és dísznövényként is kedvelt, gyakran nevelik dézsában vagy bonsaiként.
Jázmin
Jasminum
A Jasminum az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó, mintegy 200 cserje- és kúszónövényfajt magában foglaló nemzetség, amely Ázsia, Afrika, Ausztrálázsia és Óceánia trópusi és meleg mérsékelt égövi vidékein őshonos. Intenzív illatú, csillag alakú, általában fehér vagy sárga virágaikért termesztik őket; a jázminok a kompakt örökzöld cserjéktől a több méter magasra felfutó, erőteljes kúszónövényekig terjednek. Népszerű kerti és szobanövényfajok közé tartozik a Jasminum officinale (közönséges jázmin), a Jasminum sambac (arab jázmin, amelyet a jázmintea illatosítására használnak) és a Jasminum polyanthum (gyorsan növő, télen virágzó kúszónövény). A legtöbb jázmin tavasszal és nyáron virágzik a legintenzívebben, parfümillattal töltve meg a kerteket és otthonokat, különösen az esti órákban. Mivel ez a leírás a teljes nemzetségre vonatkozik, az alábbi gondozási útmutató a gyakori termesztett fajok általános igényeit tükrözi; az egyes fajok télállósága, kifejlett mérete és növekedési formája eltérő lehet.
Azori jázmin
Jasminum azoricum
Az azori jázmin (Jasminum azoricum) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó örökzöld kúszócserje, amely fehér, bódító illatú, enyhén citromos aromájú virágairól ismert, melyek tavasztól őszig nyílnak. Alul fásodó szárú, felül félfás, csüngő növekedésű növény, amely támaszték mellett 2,5–6 méter magasságot is elérhet. Sötétzöld, fényes, hármasan összetett levelei egész évben díszítőértéket képviselnek.
Közönséges jázmin
Jasminum officinale
A Jasminum officinale, közismert nevén Közönséges jázmin vagy Valódi jázmin, egy erőteljes, félig örökzöld kúszónövény, amely Perzsiából és a Himalájából származik. Világszerte ünnepelt intenzíven édes, ikonikus illatáért, késő tavasztól őszig finom fehér virágfürtöket hoz, amelyek bimbóban rózsaszínes árnyalatúak. Egyetlen növény képes beillatosítani egy egész kertet.
Arab jázmin
Jasminum sambac
Az arab jázmin (Jasminum sambac) egy trópusi, örökzöld kúszó cserje, amely Dél- és Délkelet-Ázsiából, különösen Indiából származik. Rendkívül illatos, este nyíló fehér virágairól ismert, és Ázsia kulturálisan egyik legjelentősebb növénye. A Fülöp-szigetek nemzeti virága (szampagita), valamint Indonézia három nemzeti virágának egyike (melati putih). Széles körben termesztik dísznövényként, emellett jázminteák készítéséhez, parfümériában és a hagyományos gyógyászatban is nagyra értékelik.
Buddha-has növény
Jatropha podagrica
A Jatropha podagrica egy feltűnő, kaudexet képző pozsgásnövény, amely Közép-Amerikából és Mexikó déli részéből származik. Jellegzetes, megduzzadt, palack alakú szára vizet és tápanyagokat tárol, ami kivételes szárazságtűrő képességet biztosít számára. Szinte egész évben élénk narancspirosszínű virágokat hoz, amelyek sűrű ernyőkben nyílnak hosszú virágkocsányokon, feltűnő kontrasztot alkotva a nagy, mélyen karéjos levelekkel. FIGYELMEZTETÉS: a növény minden része erősen mérgező az emberekre, macskákra és kutyákra nézve.
Andá-açu
Joannesia princeps
A Joannesia princeps, közismert nevén andá-açu vagy cutieira, a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó nagyméretű lombhullató fa. Brazília keleti részén, az Atlanti-parti Esőerdőben (Mata Atlântica) őshonos, Bahia déli részétől Espírito Santo és Minas Gerais államokig. Magassága meghaladhatja a 20 métert, koronája széles, kérge szürkés, levelei váltakozó állásúak és tenyeresen összetettek, 3-5 tojásdad vagy elliptikus levélkével. Apró fehér vagy lilás virágait téltől kora tavaszig hozza, melyeket gömbölyded csonthéjas termések követnek; ezek magvai jelentős gyógyászati és ipari értékkel bírnak. Az élőhelyvesztés miatt a faj az IUCN vörös listáján a 'Sebezhető' kategóriában szerepel.
Fekete dió
Juglans nigra
A Juglans nigra, vagyis az amerikai fekete dió, egy hatalmas termetű, lombhullató fa, amely az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos. Sötét, erezett fája, ehető termése és impozáns lombkoronája miatt nagyra értékelik. A kifejlett példányok általában 20-30 méter magasra nőnek, széles, kerekded koronával rendelkeznek, és több mint egy évszázadig élhetnek. Szárnyasan összetett levelei 15-23 lándzsás levélkéből állnak, amelyek ősszel halványsárgára színeződnek, mielőtt korán lehullanának. Mélyen barázdált, sötétszürkétől a barnáig terjedő kérge robusztus és szoborszerű megjelenést kölcsönöz az idősebb fáknak. Tavasszal az új levelekkel együtt feltűnésmentes zöld barkák jelennek meg, melyeket ősszel érő, vastag héjú, kerek diók követnek; ezek intenzív barna foltot hagynak a kézen és a járdán. A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága az allelopátia: gyökerei, lehullott levelei és a dióhéj juglont bocsátanak ki. Ez a vegyület gátolja vagy elpusztítja a közelben lévő számos növényt – beleértve a paradicsomot, az azáleát és az áfonyát – a korona hatósugarán belül, ezért ajánlott konyhakertektől és díszkertektől távol ültetni. A juglon és a kéregben, illetve a fűrészporban található egyéb vegyületek irritálhatják a kutyákat, a lovak számára pedig kifejezetten mérgezőek, ha alomként használják. Ezen sajátosságai ellenére a fekete dió értékes fa a vadvilág számára, mivel táplálékot nyújt a mókusoknak és más emlősöknek, fája pedig Észak-Amerika egyik legkeresettebb alapanyaga.
Közönséges dió
Juglans regia
A közönséges dió (Juglans regia) a diófafélék családjába tartozó, akár 20–30 méter magasra növő, lombhullató fa. Eredetileg a Balkántól Közép-Ázsiáig honos, ma világszerte termesztik ízletes, olajban gazdag terméséért és értékes faanyagáért. Széles, terebélyes koronája és illatos, páratlanul szárnyalt levelei jellemzik. Tavasszal barkákban nyíló, jellegtelen zöldes virágai szél útján porzódnak.
Boróka
Juniperus
A boróka (Juniperus) a Cupressaceae családba tartozó örökzöld fenyők nemzetsége, amely széles körben elterjedt az északi féltekén. 50–70 fajt foglal magában, a talajtakaró cserjéktől a magas fákig. A borókák rendkívül népszerűek a bonsai-termesztésben, különösen a J. chinensis, a J. procumbens, a J. rigida és a J. squamata fajok.
Kínai boróka
Juniperus chinensis
A Juniperus chinensis, közismert nevén kínai boróka, egy örökzöld tűlevelű fa, amely Kínában, Mongóliában, Koreában és Japánban őshonos. A világ egyik legnépszerűbb bonsai faja, amelyet kivételes életereje, alakíthatósága és feltűnő lombozata miatt kedvelnek – leveleinek formája pikkelyszerű (felnőtt) vagy tűszerű (fiatal) lehet. Szabadban lenyűgöző magasságot is elérhet, és számos kultivárja ismert, köztük a Hetzii, a Blue Point, a Spartan, valamint a kedvelt törpe Procumbens Nana.
Feltámadási liliom
Kaempferia rotunda
A Kaempferia rotunda, közismert nevén feltámadási liliom vagy trópusi krókusz, a Zingiberaceae családba tartozó évelő lágyszárú növény, amely Délkelet-Ázsiában őshonos, beleértve Indiát és Mianmart. Lenyűgöző lila és fehér virágairól ismert, amelyek közvetlenül a talajból törnek elő tavasszal, még a levelek megjelenése előtt, varázslatos látványt nyújtva, amely valóban a feltámadást idézi. A széles díszlevelek zöld árnyalatú, dekoratív mintázatot mutatnak. Télen a növény teljesen dormáns állapotba kerül, visszahúzódik a rizómájába, hogy a következő évadban újra erőteljesen hajtson ki.
Hegyi babér
Kalmia
A Kalmia az észak-amerikai keleti partvidékről származó, örökzöld, széles levelű cserjék kis nemzetsége, melynek legismertebb képviselője az Appalache-hegység erdeiben honos hegyi babér (Kalmia latifolia). Késő tavasszal jelennek meg tányér alakú, fehér, rózsaszín vagy lila virágzatai, melyek porzói kis rugókként működnek a fényes, bőrnemű levelek felett. A növény minden része grayanotoxinokat tartalmaz, és lenyelve súlyosan mérgező.
Széleslevelű kalmia
Kalmia latifolia
A széleslevelű kalmia az Egyesült Államok keleti részén őshonos, sűrű, gömbölyded örökzöld cserje, amely késő tavasszal nyíló, lenyűgöző, csésze alakú virágzatairól ismert. Fényes, bőrszerű levelei egész évben díszítenek, míg a tányér alakú, rózsaszín, fehér vagy lila mintázatú virágok vonzzák a beporzókat. Szépsége ellenére a növény minden része erősen mérgező, ezért háziállatoktól és gyermekektől biztonságos távolságban érdemes csodálni.
Fáklyaliliom (nemzetség)
Kniphofia
A Kniphofia Afrikából őshonos évelő lágyszárú növények nemzetsége, amelyet jellegzetes, fáklya formájú virágzata tesz híressé – vörös, narancssárga és sárga árnyalatokban pompázva. A fáklyaliliom vagy tűzpálca nevet viselő növények a díszkertekben kiemelkedően értékesek szárazságtűrésük és látványos, késő szezonban nyíló virágaik miatt.
Bugás csörgőfa
Koelreuteria paniculata
A Koelreuteria paniculata, közismert nevén bugás csörgőfa, egy Kínából, Koreából és Japánból származó lombhullató díszfa. Nyáron nyíló dús, sárga bugavirágzatáról, valamint a virágzás után megmaradó, jellegzetes lámpás alakú terméstokjairól ismert, amelyek több évszakon át esztétikai élményt nyújtanak.
Bársonylevelű csengővirág
Kohleria amabilis
A Kohleria amabilis, közismert nevén bársonylevelű csengővirág, a csuporkafélék (Gesneriaceae) családjába tartozó rizómás évelő, amely Kolumbiában és Hondurasban őshonos. Ovális, bársonyos leveleit ezüstös mintázat díszíti, míg cső alakú, enyhén bókoló virágai kívül rózsaszínűek, belül pedig piros vagy lila pöttyösek; a virágzás tél végétől nyárig tart.
Szőrös kohléria
Kohleria eriantha
A Kohleria eriantha (ma gyakran a Kohleria hirsuta szinonimájaként kezelt) Dél-Amerika – főként Kolumbia és Ecuador – trópusi hegyi felhőerdeiben őshonos, rizómás (pikkelyes gyökértörzsű) évelő a Gesneriaceae családból, ugyanabból, mint az afrikai ibolya. Bársonyos, szőrös levelei és nyáron-ősszel nyíló, csöves, narancsvörös, sárgán pettyezett torkú virágai teszik kedvelt cserepes szobanövénnyé. Rizómája miatt a szárazságot jobban tűri, mint a tartósan vizes talajt.
Rózsaszín Kopsia
Kopsia fruticosa
A Kopsia fruticosa, közismert nevén Rózsaszín Kopsia vagy Cserje Vinka, az Apocynaceae család trópusi örökzöld cserjéje, őshonos Délkelet-Ázsiában (Malajziában, Indonéziában, Thaiföldön és a környező régiókban). Egész éves, halvány rózsaszín, feltűnő vörös középpontú virágzásáról ismert, s a trópusi és szubtrópusi kertek egyik legkedveltebb dísznövénye. Fényes, bőrszerű levelei és kompakt, felálló növekedési formája egyaránt alkalmassá teszik kerti ágyásokba, sövénynek és cserépben való termesztésre is.
Fekete vasfa
Krugiodendron ferreum
A fekete vasfa (Krugiodendron ferreum) Dél-Floridában, a Karib-térségben és Közép-Amerikában őshonos, a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó fafaj. Híres arról, hogy Amerika legsűrűbb fájával rendelkezik – sűrűsége eléri az 1,42 g/cm³-t, így olyan nehéz, hogy elmerül a vízben. Lassú növekedésű és rendkívül hosszú életű. Levelei átellenesek, bőrneműek, oválisak, kicsípett csúccsal, és két-három évig az ágakon maradnak. Virágai aprók, zöldesek és jelentéktelenek; termései sötétlila csonthéjas termések, melyeket a madarak és a vadon élő emlősök szívesen fogyasztanak. Mészköves sziklás területeken, száraz erdőkben és tengerparti ligeterdőkben él; jól tűri a szélsőséges szárazságot, a sós szelet és a hurrikánerejű széllökéseket.
Ízletes tőkegomba
Kuehneromyces mutabilis
Az ízletes tőkegomba (Kuehneromyces mutabilis) egy kiváló ehető gomba, amely csoportosan nő lombhullató fák tuskóin. Kalapja higrofán, azaz nedvesség hatására változtatja a színét: nedvesen sárgásbarna, szárazon a közepe világosabbá válik. Tönkje galléros, alatta apró, sötét pikkelyek találhatók, ami fontos határozóbélyeg a mérgező fenyő-tőkegombával való összehasonlításkor.
Havasi aranyeső
Laburnum alpinum
A Laburnum alpinum, közismert nevén havasi aranyeső vagy alpesi aranyeső, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó kis termetű lombhullató fa, amely Közép- és Dél-Európa hegyvidékein őshonos. Különlegessége a tavasszal nyíló, rendkívül hosszú, csüngő fürtökben lógó, illatos sárga virágzata. FIGYELEM: A növény minden része súlyosan mérgező a benne található citizin alkaloid miatt, különösen a magvak, amelyek súlyos mérgezést okozhatnak embereknél, kutyáknál, macskáknál és lovaknál.
Közönséges aranyeső
Laburnum anagyroides
A közönséges aranyeső (Laburnum anagyroides) Közép- és Dél-Európa (az Alpok, Olaszország, a Balkán) hegyvidéki területeinek őshonos, kis termetű lombhullató fája. Mérgező anyag-tartalmáról és lenyűgöző tavaszi virágzásáról egyaránt ismert: május–júniusban hosszú, lelógó fürtökben nyíló, illatos, aranysárga virágok borítják be. Minden része — gyökere, kérge, levele, virágja, magva, hüvelye — erősen mérgező; a citozin nevű alkaloidot tartalmaz, amely emberekre, macskákra, kutyákra, lovakra és kecskékre egyaránt halálos lehet. Felnőttekre nézve már 15–20 mag elfogyasztása is végzetes kimenetelű lehet. Rendkívüli dekorativitása ellenére gyerekektől és állatoktól biztonságos távolságban kell tartani.
Fokföldi jácint
Lachenalia
A Lachenalia egy körülbelül 130 fajt számláló, téli növekedésű hagymás nemzetség, amelynek szinte minden tagja a dél-afrikai Nyugat-Fokföld és Észak-Fokföld téli esőzésű vidékein őshonos, néhány faj pedig Namíbiában is megtalálható. A köznyelvben fokföldi jácintként ismert apró hagymás növények szalagszerű, gyakran foltos leveleket és sűrű, viaszos, cső alakú virágfüzéreket növesztenek élénksárga, narancssárga, piros, rózsaszín, zöld és lila árnyalatokban a tél végétől kora tavaszig. Ez a leírás a nemzetség szintű általános gondozást mutatja be, amely a legtöbb Lachenalia fajra és hibridre alkalmazható, mivel termesztési igényeik az egész nemzetségben meglehetősen egységesek.
Keserű saláta
Lactuca virosa
A Lactuca virosa, közismert nevén keserű saláta vagy mérges saláta, Közép- és Dél-Európában őshonos kétéves gyógynövény. Akár 2 méter magasra is megnőhet; az első évben tőlevélrózsát növeszt, a másodikban pedig magas virágszárat hajt. Megvágva tejfehér nedvet ereszt, amelyet történelmileg laktukáriumnak neveznek, és évszázadok óta használják enyhe nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként. Sárga virágai nyáron nyílnak, vonzzák a beporzókat. Neve ellenére nem tartalmaz valódi ópiátokat, de keserű vegyületeket – laktucint és laktukopikrint – termel, amelyek az idegrendszerre hatnak.
Laelia orchidea
Laelia
A Laelia az Orchidaceae családba tartozó epifita orchideák nemzetsége, amely Mexikóban, Közép-Amerikában és Brazília hegyvidéki fennsíkjain őshonos. A fajok megnyúlt pszeudobulbákat képeznek, amelyek vizet és tápanyagokat tárolnak, mindegyik egy-néhány bőrszerű levelet és egy felálló, mutatós rózsaszín, lila vagy fehér virágokkal teli virágszárat visel. A Cattleya-hoz közel álló Laelia orchideákat a termesztők szívósságuk és látványos virágzásuk miatt nagyra értékelik.
Rózsás laelia
Laelia rubescens
A Laelia rubescens egy Mexikóból és Közép-Amerikából származó epifita vagy litofita orchidea, amely trópusi száraz és lombhullató erdőkben él 100 és 1700 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Kompakt álgumókat és finom, fehér, rózsaszín vagy lila árnyalatú virágokat hoz, a mézajkán vöröses folttal; főként ősszel és télen virágzik.
Gyűszűfa
Lafoensia pacari
A gyűszűfa (Lafoensia pacari) a brazil cerrado (szavanna) őshonos fája, a Lythraceae (füzérvirágúak) családjába tartozik. Közepes vagy nagy méretű lombhullató fa, amely 5–18 méter magasra nő, törzsének átmérője 30–60 cm. Látványos tavaszi és nyári virágzása nagy, rojtos szélű fehér virágokat hoz, hosszú porzószálakkal. A hagyományos cerrado-gyógyászatban rendkívül nagyra becsült, emellett Brazília-szerte széles körben alkalmazzák városi zöldterületek kialakítására és folyóparti erdők visszatelepítésére.
Indián orgona
Lagerstroemia speciosa
Az indián orgona egy gyorsan növő, lombhullató virágzó fa, amely trópusi és szubtrópusi Ázsiában őshonos. Nagy, fodros rózsaszín, lila vagy levendula színű virágfürtjei miatt értékelik, amelyek nyáron és ősszel virágoznak. Akár 18 méter magasra is megnőhet, sima, hámló szürke kérge és fás magtokjai télen is megmaradnak. Leveleiből készül a banaba tea, egy hagyományos népi gyógymód.
Európai vörösfenyő
Larix decidua
Az európai vörösfenyő (Larix decidua) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó lombhullató tűlevelű fafaj, amely Közép-Európa hegyvidékeiről – az Alpokból és a Kárpátokból – származik. Azon kevés tűlevelűek egyike, amely télre lehullatja puha, világoszöld, csomókban elhelyezkedő tűleveleit, amelyek ősszel aranysárgára színeződnek. Akár a 30-45 méteres magasságot is elérheti, és a mérsékelt égöv egyik leggyorsabban növő tűlevelű fája, fiatal korában évente akár 60 cm-t is növekedhet. Pionír faj, rendkívül fagytűrő (USDA 2-6 zóna) és hosszú életű – Európában egyes példányok akár az 500 éves kort is megérik. A vörösfenyő fája rendkívül tartós, az építőiparban és az asztalosiparban is nagyra értékelik.
Japán vörösfenyő
Larix kaempferi
A japán vörösfenyő egy lombhullató fenyőféle, amely Japán középső részén, Honshu hegyeiben őshonos. A legtöbb fenyővel ellentétben minden ősszel lehullatja puha, világoszöld tűleveleit, amelyek előtte feltűnő aranysárga, majd narancsvörös színűre változnak. Piramis alakú fává fejlődik, amely a kerti termesztésben jelentős méretet érhet el, emellett népszerű bonsai alapanyag is.
Illatos bükköny
Lathyrus odoratus
Az illatos bükköny (Lathyrus odoratus) egy egynyári kúszónövény, amely a mediterrán térségből, különösen Szicíliából és Dél-Olaszországból származik. Intenzíven illatos virágairól ismert, amelyek rózsaszín, lila, fehér, piros és orgonaszínű árnyalatokban pompáznak; a vidékies kertek kedvelt klasszikusa és a vágott virágos kompozíciók egyik legkedveltebb növénye. Tavasztól a kora nyárig bőségesen virágzik, és a hűvösebb időjárást kedveli.
Közepes gondozású Könnyű gondozás
A 1163 közepes könnyű gondozás válogatásunk ötvözi e kategória jellemzőit a mérsékelt gondozási igényekkel. Ideális alapszintű tapasztalattal rendelkezőknek.
Miért válasszon Közepes Könnyű gondozást?
A könnyű gondozás szépségének és a közepes nehézségi szintnek az ötvözésével élvezheti ezt a kategóriát kiegyensúlyozott gondozási elkötelezettséggel. Minden növényt úgy választottak ki, hogy a kategória legjobb jellemzőit kínálja az Ön által keresett gondozási szinten.