1340 Közepes nehézségű növények | 2026 útmutató - 5. oldal
1340 közepes nehézségű növények felfedezése a kertedbe. Teljes gondozási útmutató.
1340 Közepes nehézségű növények
145–180 megjelenítve a 1340-ból
Baleári lépfű páfrány
Asplenium balearicum
Az Asplenium balearicum, közismert nevén baleári lépfű páfrány, egy kis termetű és elegáns páfrány, amely a Baleár-szigetek és a nyugati Mediterráneum endemikus faja. Természetes élőhelyén mészkősziklák repedéseiben és árnyékos lejtőkön nő, sötétzöld lombozatból álló sűrű töveket alkotva. Magas páratartalmat igénylő beltéri környezetbe kiválóan alkalmas, könnyen alkalmazkodó növény, amely mediterrán hangulatot visz minden térbe.
Norfolki asplénium
Asplenium dimorphum
A norfolki asplénium (Asplenium dimorphum) egy páfrány, amely a Csendes-óceán déli részén található Norfolk-sziget endemikus növénye. Sötétzöld, fényes és finoman csipkézett levelekből álló bokrot alkot, csipkés megjelenéssel. A dimorphum név a kétféle levélre utal: a szélesebb, steril levelekre és a keskenyebb, osztott, termékeny levelekre. Közeli rokona az Asplenium difforme-nak, amellyel a 'Parvati' nevű termesztett hibridet alkotta.
Egypettyes fodorka
Asplenium monanthes
Az Asplenium monanthes egy kisméretű örökzöld páfrány, amelynek felálló, egyszeresen szárnyalt levelei fényes, sötét vörösesbarna vagy feketés szárakon fejlődnek. Minden termékeny levélke egyetlen spóratoktartót (sorus) hordoz, amiről a faj a nevét is kapta. Amerika, Afrika és az atlanti szigetek trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, ahol általában árnyékos, párás erdőaljakon és nedves sziklafalakon él. Levelei jellemzően 15-30 cm hosszúak.
Madárfészek páfrány
Asplenium nidus
A madárfészek páfrány (Asplenium nidus) egy elegáns, trópusi epifita páfrány, amelyet élénkzöld, lándzsás leveleiből álló rozettája jellemez, amelyek egy középső, fészekszerű koronából bontakoznak ki. Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos, lassan növő növény, amely párás környezetben érzi jól magát, és kiváló szobanövény fürdőszobákba és árnyékos helyekre.
Hegyes fodorka
Asplenium onopteris
A hegyes fodorka (Asplenium onopteris) a fodorkafélék (Aspleniaceae) családjába tartozó örökzöld páfrányfaj, amely a Földközi-tenger medencéjében, Makaronéziában, valamint Nyugat- és Közép-Európa atlanti partvidékein őshonos; elszigetelt populációi Írországig és Lengyelországig is elnyúlnak. Árnyékos és nedves sziklafalakon, rézsűkön és erdei talajon nő, általában savas aljzaton, egészen 1900 méteres tengerszint feletti magasságig. Bőrszerű, sötétzöld és fényes levelei háromszögletű-tojásdad körvonalúak, 2-4-szeresen szárnyaltak, nyelük vörösesbarna vagy fekete. A növény magassága 10 és 50 cm között mozog.
Zöld lépfű páfrány
Asplenium viride
A zöld lépfű páfrány (Asplenium viride) egy kis méretű, sziklarepedsékekben élő páfrány, amely az északi mérsékelt övezet meszes hegyi szikláin honos Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. A hasonló hajszáleres lépfű páfránytól (Asplenium trichomanes) zöld színű nyele és tengelye különbözteti meg. Lassan növő, hidegtűrő, örökzöld páfrány, amely kiválóan alkalmas sziklakertekbe, teknőkbe és hűvös, párás beltéri környezetbe.
Rózsaszín tollbuga
Astilbe × rosea
Az Astilbe × rosea a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó évelő hibrid, amelyet dekoratív, szeldelt levelei fölé magasodó, tollszerű, rózsaszín virágbugáiért termesztenek. Árnyékkedvelő kertek lakója, kompakt bokrokat alkot, és késő tavasztól nyárig virágzik, színt és textúrát víve az árnyékos ágyásokba és a kerti tavak partjára.
Csűdfű
Astragalus
Az Astragalus a Fabaceae (pillangósvirágúak) család legnagyobb nemzetsége, közel 2900 fajjal, amelyek az északi féltekén, Közép-Ázsiában, Kínában és Észak-Amerikában élnek. A fajok legtöbbje évelő lágyszárú növény vagy cserje, összetett, páratlanul szárnyalt levelekkel és jellegzetes pillangós virágokkal. A gyógyászatilag legfontosabb faj az Astragalus membranaceus (Huang Qi), amelyet a hagyományos kínai gyógyászatban több mint 2000 éve alkalmaznak immunerősítőként és adaptogénként. A nemzetség egyes fajai azonban (ún. „lokófd" fajok) szvainsonint vagy szerves nitrovegyületeket tartalmaznak, amelyek mérgezők lehetnek állatokra és emberekre. A növény sárga, lila vagy fehér pillangós virágokat hoz tavasszal és nyáron, és közepes gondozást igényel.
Csillagkaktusz
Astrophytum asterias
A csillagkaktusz (Astrophytum asterias) egy kisméretű, tövis nélküli, korong alakúra lapult kaktusz: 2,5–6 cm magas és 5–15 cm átmérőjű, 7–10 bordával, melyeket barázdák választanak el, közepükön pedig gyapjas areolák (pelyhek) sora fut végig. Szürkészöld bőrét apró fehér pöttyök tarkítják. Tavasszal és kora nyáron sárga, piros közepű virágokat bont, amelyek gyakran nagyobbak magánál a növénynél; ezeket gyapjas, zöldes-rózsaszínes termés követi. Őshazája a Rio Grande-völgy alsó szakasza Texasban, valamint a mexikói Tamaulipas állam, ahol sziklás talajú bozótosokban él. A vadonban veszélyeztetett: az USA-ban a kihalástól fenyegetett fajok listáján szerepel, a CITES I. függelékében tartják nyilván, és az orvvadászat is sújtja, részben mert összetévesztik a peyote-tal. A kereskedelemben kapható példányok magról neveltek, a sűrűn pöttyözött fajták, mint például a 'Super Kabuto', rendkívül népszerűek.
Babassu-pálma
Attalea
Az Attalea az Arecaceae családba tartozó nagy termetű neotrópusi pálmák nemzetsége, amely Brazíliában rendkívül elterjedt, legismertebb faja a babassu-pálma (Attalea speciosa). Robusztus, egytörzsű pálmák, koronájukat több méter hosszú, ívesen hajló szárnyalt levelek alkotják. Lelógó, elágazó virágzatukon apró krémfehér virágok nyílnak, melyekből gazdasági és élelmezési szempontból kiemelkedő jelentőségű olajos termésfürtök fejlődnek. Teljes napfényben, jó vízelvezetésű talajon nőnek erdőkben, szavannákon és trópusi legelőkön, néha sűrű babassu-erdőket alkotva.
Szőrös fafülgomba
Auricularia cornea
Az Auricularia cornea, népszerű nevén szőrös fafülgomba, egy bazídiumos gomba, amely korhadó fatuskókon és rönkökön nő. Nedves állapotban kocsonyás állagú, kiszáradva pedig merevvé és szívóssá válik. Külső felületét apró, szürkés szőrök borítják, míg belső része sima és vörösesbarna színű.
Andok öregembere
Austrocylindropuntia vestita
Az Austrocylindropuntia vestita, közismert nevén az Andok öregembere vagy gyapjas korallkaktusz, egy karcsú, oszlopos kaktusz, amely Északnyugat-Argentína és Bolívia magashegyi sziklás füves területein honos. Szárát sűrű, hosszú fehér szőrzet borítja, amely jellegzetes gyapjas megjelenést kölcsönöz neki, és szigetelőként védi a hideg andoki éghajlattal szemben. Tavasszal és nyáron feltűnő, mélyvörös vagy ibolyaszínű virágokat fejleszt a szárcsúcsokon.
Karambola
Averrhoa carambola
A karambola (Averrhoa carambola) egy kisméretű trópusi gyümölcsfa, Délkelet-Ázsiából származik, és évszázadok óta termesztik sárga, csillag alakú gyümölcsei miatt, melyek szeletelve válnak láthatóvá. Kerekded, sűrű koronája van, középzöld összetett levelei érintésre vagy éjszaka összecsukódnak, és apró, rózsaszínes-lilás virágai fürtökben jelennek meg egész évben trópusi éghajlaton. Elég népszerű a brazil háztáji kertekben viszonylag gyors termőre fordulása és díszítő értéke miatt. A gyümölcs édes vagy enyhén savanyú, gyakran fogyasztják nyersen, gyümölcslevekben és édességekben.
Napkorona kaktusz
Aylostera heliosa
Az Aylostera heliosa (korábban Rebutia heliosa) egy kistermetű, csoportképző kaktusz, amely Bolívia magashegyi lejtőiről, Tarija környékéről származik. Kompakt, gömbölyded vagy hengeres szárait sűrű, fehér tövisek borítják, átmérőjük ritkán haladja meg a 2,5 cm-t. Erős napsütés hatására tavasszal látványos, narancssárga vagy rózsaszínes virágözönnel örvendezteti meg tulajdonosát.
Azálea
Azalea
Az azálea a Rhododendron nemzetségbe (Azalea szekció) és az Ericaceae (hangafélék) családjába tartozó díszcserje, amely bőséges és színes, főként tavasszal nyíló virágairól ismert. Levelei kicsik, elliptikusak és enyhén bársonyos tapintásúak, sűrű, kompakt bokrot alkotnak. Széles körben termesztik cserépben és kertekben egyaránt; népszerű ajándék anyák napjára, mivel a gondoskodást és a szeretetet szimbolizálja.
Illatos páviánvirág
Babiana fragrans
A Babiana fragrans (Jacq.) Steud., széles körben használt szinonimáján Babiana disticha, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó évelő hagymagumós geofita, amely a dél-afrikai Nyugati-Fokföld alacsonyan fekvő területein, a Fok-félszigettől Ceres környékéig őshonos. Fynbos és renosterveld vegetációban, homokkő, gránit vagy agyag alapú talajokon nő. Szőrös, redőzött, tőr alakú levelei ősszel hajtanak ki. Tél és tavasz között (a déli féltekén júliustól szeptemberig) 7-20 cm magas, elágazó szárakat növeszt, amelyeken erősen édes illatú, ibolyaszínű vagy halványkék, esetenként krémsárga virágok nyílnak, az alsó lepellevelek tövénél sötét jelzésekkel. A növény lombhullató, a száraz nyár folyamán visszahúzódik és nyugalmi állapotban lévő hagymagumóként pihen.
Ausztrál citrommirtusz
Backhousia citriodora
Az ausztrál citrommirtusz a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely Kelet-Ausztrália (Queensland, Mackay-től Brisbane-ig) szubtrópusi esőerdőiből származik. A természetben akár a 20 méteres magasságot is elérheti, termesztésben általában 3-5 méter magas marad. Fényes, lándzsás, 5-12 cm hosszú levelei szétmorzsolva intenzív citromillatot árasztanak – rendkívül magas, 90-98%-os citráltartalmukkal a világ egyik leggazdagabb természetes citrálforrásának számítanak. Nyártól őszig fürtös bugavirágzatban nyílnak apró, krémfehér virágai.
Bambusz
Bambusoideae
A bambusz a perjefélék (Poaceae) családjába és a bambuszformák (Bambusoideae) alcsaládjába tartozó fás szárú évelő növények gyűjtőneve. Üreges, nóduszokkal tagolt szárai föld alatti rizómákból fejlődnek ki, levelei örökzöldek. A kertekben két fő csoportjuk jelenik meg: a futóbambuszok (pl. Phyllostachys), amelyek hosszú rizómáikkal gyorsan terjednek és invazívvá válhatnak, valamint a csomós növekedésűek (pl. Fargesia és Bambusa), amelyek kompakt bokrokat alkotnak. Méretük a cserépben tartható 2 méteres fajtáktól a ligeteket alkotó, 10 méter feletti fajokig terjed. Virágzásuk ritka, évtizedenként egyszer fordul elő, és gyakran a növény legyengüléséhez vagy pusztulásához vezet. Figyelem: a vázában árult „szerencsebambusz” nem valódi bambusz, hanem a Dracaena sanderiana nevű sárkányfa.
Begónia (nemzetség)
Begonia
A begónia a virágos növények egyik legnagyobb nemzetsége, több mint 2000 fajjal, amelyek között rex, rizómás, nádszárú, gumós és semperflorens típusok egyaránt megtalálhatók. Díszes lombozatukért és színes virágaikért nagyra becsülik őket.
Rieger-begónia
Begonia × hiemalis
A Rieger-begónia (Begonia × hiemalis) egy látványos dísznövény-hibrid, amelyet a Begonia socotrana és a gumós begóniák keresztezésével hoztak létre. Ősszel és télen bőségesen virágzik, telt vagy egyszerű virágokat hozva rózsaszín, piros, fehér, narancssárga és sárga árnyalatokban. Kompakt, bokros habitusával a hideg évszak egyik legnépszerűbb beltéri virágzó növénye, amelyet gyakran ajándékoznak az ünnepi időszakban.
Bolíviai begónia
Begonia boliviensis
A bolíviai begónia a bolíviai Andokból származó gumós begónia, amelyet narancsvörös, tölcséres virágaiért kedvelnek, melyek vízesésszerűen omlanak alá a sötétzöld, fonákjukon vöröses levelek közül. Csüngő növekedése miatt gyakran ültetik függőkosarakba és balkonládákba.
Begonia brevirimosa
Begonia brevirimosa
A Begonia brevirimosa egy lenyűgöző rizómás faj, amely Pápua Új-Guinea trópusi esőerdőinek aljnövényzetéből származik. Hatalmas, elliptikus leveleiről ismert, melyeken irizáló sávok futnak a neonrózsaszíntől a sötét olívazöldig. Elsősorban dísznövényként termesztik, megfelelő fény és páratartalom mellett apró, rózsaszín virágfürtöket hoz a hajtásvégeken. Bokros növekedése és vibráló lombozata miatt kiváló választás párás terráriumokba, üvegházakba és világos beltéri helyiségekbe.
Korallbegónia
Begonia coccinea
A korallbegónia (Begonia coccinea) egy nádszárú begóniafajta, amely a brazíliai Atlanti-parti Esőerdőkből származik. Felálló bokrokban nő, fásodó és csomós száraival a miniatűr bambuszra emlékeztet, magassága elérheti az 1 métert. Levelei aszimmetrikusak, bőrneműek, felszínük szürkészöld, vöröses szegéllyel, fonákjuk pedig borvörös színű. Nyár elejétől ősz közepéig csüngő fürtökben hozza viaszos, korallvörös virágait, amiről népszerű nevét is kapta. Kedvelt dísznövény cserépben és árnyékos kertekben egyaránt, amelyet dekoratív lombozatáért és látványos virágzásáért is értékelnek.
Angyalszárny begónia
Begonia corallina
Az angyalszárny begónia (Begonia corallina) egy magas, felálló szárú, nádszerű begóniafajta, bambuszhoz hasonló ízelt szárral. Aszimmetrikus, szárny alakú levelei olajzöldek, néha ezüstös pöttyökkel díszítettek. Főként tavasszal és nyáron hozza lecsüngő, korallvörös, rózsaszín vagy piros virágfürtjeit. Klasszikus szobanövény, amelyet díszes lombozata és bőséges virágzása miatt egyaránt kedvelnek.
Télálló begónia
Begonia grandis
A Begonia grandis, közismert nevén télálló begónia, egy gumós évelő növény, amely Kínából és Japánból származik. A begóniák között kiemelkedik kivételes fagytűrő képességével: a gumója föld alatt védve marad, így képes átvészelni a fagyokat. Nyár közepétől kora őszig laza, csüngő fürtökben nyílnak halvány rózsaszín virágai, amelyek vonzzák a beporzókat, így különösen értékes díszítőnövénye az árnyékos kerteknek mérsékelt éghajlaton.
Csíkos begónia
Begonia listada
A Begonia listada egy begónia a Begoniaceae családból, Brazíliából származik (Rio Grande do Sulban jegyezték fel, de a pontos eredete bizonytalan). Kompakt, bokros növekedésű, 30-50 cm magas, felálló szárakkal. A levelei a legfeltűnőbbek: sötétzöldek, majdnem csokoládé színűek, széles limezöld csíkkal a főér mentén, finom szőrökkel a felületen és vöröses fonákkal. A „listada” jelentése csíkos. A virágok kicsik, fehérek, rózsaszín árnyalattal, és fokozatosan jelennek meg egész évben. Hideg éghajlaton szobanövényként tartják, és elnyerte a Royal Horticultural Society (Egyesült Királyság) kerti érdemrendjét.
Pöttyös begónia
Begonia maculata
A Begonia maculata egy Brazíliából származó trópusi növény, amelyet sötétzöld levelei tesznek híressé – ezeket ezüstfehér pöttyök díszítik, a levelek fonákja pedig feltűnő vörös színű. Az egyik legnépszerűbb begóniafajta beltéri termesztésre, elegáns és egzotikus hangulatot kölcsönözve bármely térnek.
Vaskeresztes begónia
Begonia masoniana
A Begonia masoniana, közismert nevén vaskeresztes begónia, egy feltűnő, rizómás begóniafajta, amely Dél-Kínából és Észak-Vietnámból származik. Legjellegzetesebb vonása a minden levél közepén megjelenő merész, sötétbarna, kereszt alakú mintázat, amely erősen emlékeztet a német vaskereszt szimbólumára. A levelek nagyok, ráncos felületűek, élénk chartreuse-zöld színűek. Bár elsősorban drámai lombozatáért termesztik, tavasszal és nyáron időnként apró, zöldesfehér virágokat is hoz.
Lótuszlevelű begónia
Begonia nelumbiifolia
A lótuszlevelű begónia (Begonia nelumbiifolia) egy rizómás begóniafaj, amely Mexikó déli részén, Közép-Amerikában és Kolumbiában őshonos, ahol 100–1700 méteres magasságban, párás trópusi erdőkben él. 1–1,5 méter magas bokrokat alkot, hatalmas, kerek, sima levelei a közepüknél kapcsolódnak a szárhoz, akár a lótusz vagy a tavirózsa levelei. Egyes példányok erezete vöröses. Késő téltől tavaszig hosszú szárakon hozza apró fehér vagy halványrózsaszín virágokból álló, légies fürtjeit. Mexikóban a fanyar levélnyeleket megfőzik és xocoyole néven fogyasztják, leveleit pedig a népi gyógyászatban duzzanatok és zúzódások kezelésére használják.
Szőlőlevelű begónia
Begonia reniformis
A Begonia reniformis egy cserjés begónia, amely Brazília középső és keleti részén őshonos, és Hawaiira is betelepítették. Vastag, szegmentált, puha-fás szárai vannak, amelyek meghaladhatják az 1,5 métert, és nagy, karéjos levelei, amelyek szőlőlevélre hasonlítanak, néhány szórványos szőrrel. Apró fehér virágok jelennek meg a levelek fölött tartott légies fürtökben, külön hím- és nőivarú virágokkal. Hosszú ideig Begonia vitifolia néven is ismerték, ma már szinonimaként kezelik.
Rex begónia
Begonia rex-cultorum
A rex begónia (Begonia rex-cultorum) egy termesztett hibridcsoport, amelyet rendkívüli díszlevelei miatt kedvelnek – ezüst, lila, piros, zöld és rózsaszín mintázataikkal lenyűgöző látványt nyújtanak. A Begonia rex és más fajok keresztezéséből származó növényt kizárólag szobanövényként termesztik, mivel stabil páratartalmat és hőmérsékletet igényel. FIGYELMEZTETÉS: kalcium-oxalát kristályokat tartalmaz, ezért macskák, kutyák és emberek számára mérgező, ha lenyelik.
Gumós begónia
Begonia x tuberhybrida
A Begonia x tuberhybrida egy évelő lágyszárú növény, amelyet dús és változatos virágai miatt kedvelnek; virágai lehetnek egyszerűek vagy teltvirágúak, rózsára vagy kaméliára emlékeztetnek. Húsos gumókból fejlődnek, és különösen alkalmasak árnyékos kerti területek vagy belterek felélénkítésére élénk színeikkel. Gumós növényként kötelező nyugalmi időszakon megy át a téli hónapokban, amikor a földfeletti rész elhal, és a gumót száraz helyen kell tárolni.
Beilschmiedia
Beilschmiedia
A Beilschmiedia a Lauraceae családba tartozó, körülbelül 268 örökzöld, trópusi és szubtrópusi fafajt magában foglaló nemzetség. Afrika, Ázsia, Óceánia, Közép-Amerika és Dél-Amerika esőerdeiben elterjedt fák lenyűgöző lombkoronájukról, sötét, bőrszerű levelükről és az erdei ökoszisztémában betöltött meghatározó szerepükről nevezetesek. Kiemelkedő fajok közé tartozik az Új-Zélandról ismert B. tawa és B. tarairi, valamint a brazíliai B. pendula (Pau de remo).
Aranykaktusz
Bergerocactus emoryi
A Bergerocactus emoryi a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartozó cserjés növekedésű kaktusz, amely Dél-Kalifornia és Északnyugat-Baja California partvidékein őshonos. Sűrű csoportokat alkotó, hengeres száraira 12-18 borda jellemző, melyeket aranysárga tüskék borítanak – ezek ellenfényben bársonyos csillogást kölcsönöznek a növénynek. Szárai általában nem haladják meg a 2 méteres hosszúságot. Tavasszal virágzik; nappal nyíló sárga virágainak szirmai vöröses hegyűek, termése pedig gömbölyded, vöröses és tüskés. Termesztésben ritka, dísznövényként nagyra értékelt faj.
Papírnyír
Betula papyrifera
A papírnyír egy gyorsan növő lombhullató fa, amely Észak-Amerika északi részein őshonos. Különlegessége a ragyogó fehér kérge, amely vékony, papírszerű rétegekben válik le, felfedve a meleg narancsbarna belső réteget. Élénkzöld, ovális levelei ősszel aranysárgára színeződnek, tavasszal pedig karcsú, barna barkavirágzatok jelennek meg rajta. Kifejlett korában a 15-21 méteres magasságot is elérheti, így a hideg éghajlatú kertek és természetközeli fásítások látványos központi eleme lehet.
Himalájai nyír
Betula utilis
A Betula utilis a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó faj, amely a Himalájában, Közép-Ázsiában és Kínában őshonos, ahol akár 4500 méteres tengerszint feletti magasságban is alkot erdőket fenyőkkel és rododendronokkal együtt. A természetben eléri a 20 méteres magasságot; kertekben általában 9 és 15 méter között marad, piramis alakú koronával. Híres a papírvékony, fehér kérgéről, amely rétegekben válik le, valamint ovális, fűrészes szélű leveleiről, amelyek ősszel lehullanak. Tavasszal csüngő barkavirágzatot növeszt. A legfehérebb kérgű formáját, a jacquemontii alfajt ültetik a leggyakrabban.
Mik azok a Közepes nehézségű növények?
A Közepes nehézségű növények kicsit több figyelmet és alapvető kertészeti ismereteket igényel. Ezek a növények rendszeres gondozással és némi termesztési tapasztalattal virágoznak. Ideális azoknak, akik már elsajátították az alapokat.
Tippek a Közepes nehézségű növények termesztéséhez
A közepes nehézségű növények egyensúlyt igényel a figyelem és a szabadság között. Tartson fenn rendszeres gondozási ütemtervet, figyelje a leveleket a problémák korai felismeréséhez, és igazítsa az öntözést az évszakhoz.