Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3464 növény található
325–360 megjelenítve a 3464-ból
Olasz kontyvirág
Arum italicum
Az olasz kontyvirág (Arum italicum) a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó gumós évelő növény, amely Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Különlegessége a nyíl alakú, sötétzöld, néha az erek mentén fehéren márványozott levelei, amelyek ősszel hajtanak ki és egész télen megmaradnak. Tavasszal zöldessárga buroklevéllel körülvett torzsavirágzatot fejleszt, amelyet nyáron látványos – de rendkívül mérgező – narancsvörös bogyótermések követnek. Árnyékkedvelő vagy félárnyékos helyet igényel, nedves, szerves anyagban gazdag talajban könnyen nevelhető, enyhe éghajlaton pedig invazívvá válhat.
Foltos kontyvirág
Arum maculatum
Az arumfélék családjába tartozó, árnyékkedvelő erdei évelő növény, amely Európa nagy részén, Törökország keleti részén és a Kaukázusban őshonos. Fényes, nyíl alakú levelei tél végén jelennek meg, gyakran sötétlila foltokkal tarkítva. Késő tavasszal egy halványzöld vagy lilás árnyalatú buroklevél (spatha) fejlődik, amely egy mélyvörös torzsavirágzatot (spadix) vesz körül. Nyár közepére a lombozat és a virág teljesen visszahúzódik, csupán egy csupasz szárat hagyva maga után, amelynek tetején élénk narancsvörös bogyófürtök díszelegnek egészen őszig. A növény minden része – a levelek, a szár, a gumó és a bogyók is – erősen mérgező; tűszerű kalcium-oxalát kristályokat és egyéb irritáló vegyületeket tartalmaznak, amelyek rágás vagy lenyelés esetén intenzív égő érzést okoznak a szájban és a torokban.
Tündérfürt
Aruncus dioicus
Az Aruncus dioicus, közismert nevén tündérfürt, egy látványos és kecses, árnyékkedvelő évelő növény, amely az északi félteke nedves erdőségeiben őshonos. Késő tavasztól kora nyárig drámai, krémfehér virágokból álló, tollszerű bugákat növeszt, amelyek a mélyen szeldelt, páfrányszerű lombozat fölé emelkednek. Kétlaki faj: a hímivarú növények mutatósabb, felfelé álló virágzatot viselnek, míg a nőivarúak lecsüngő fürtöket hoznak, amelyekből később tetszetős magfejek fejlődnek. Ez a hosszú életű, alacsony igényű évelő a félárnyékos vagy teljesen árnyékos helyeket, valamint a folyamatosan nedves, humuszban gazdag talajt kedveli, így kiváló választás erdei kertekbe, árnyékos szegélyekbe, patakpartokra és esőkertekbe.
Bambuszkosbor (nemzetség)
Arundina
Az Arundina a Orchidaceae család egyik szárazföldi orchidea nemzetsége, amely Trópusi és szubtrópusi Ázsiában honos. A legjellemzőbb faj, az A. graminifolia, vékony, bambuszra emlékeztető szárakat és fehér, rózsaszín, illetve lila árnyalatú, finom virágokat fejleszt. Ezek az orchideák a család legrobusztusabb és kezdőknek leginkább ajánlott képviselői közé tartoznak.
Bambuszorchidea
Arundina graminifolia
A bambuszorchidea (Arundina graminifolia) egy Délkelet-Ázsiából származó terrestrialis orchidea, amelyet karcsú, bambuszra emlékeztető szára jellemez, amely akár 2,5 méteres magasságot is elérhet. Egész évben gyönyörű, fehér, rózsaszín és lila árnyalatú virágokat hoz, ezért a trópusi és szubtrópusi kertek egyik leghálásabb orchideájának számít.
Bíbor selyemkóró
Asclepias curassavica
A bíbor selyemkóró (Asclepias curassavica) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, Dél-Amerika trópusi vidékein őshonos évelő lágyszárú növény. Feltűnő narancssárga és sárga virágairól ismert, és a pompás királylepke hernyóinak egyik legfontosabb tápnövénye. Teljes napsütésben gyorsan fejlődik és jól tűri a szárazságot, azonban a növény MINDEN része szívglikozidokat tartalmaz, így lenyelve mérgező.
Léggömbnövény
Asclepias physocarpa
Az Asclepias physocarpa, közismert nevén léggömbnövény vagy hattyúnövény, egy gyorsan növő, évelő cserje, amely Dél-Afrikából származik. Különlegesen felfúvódott, tüskés magtokjairól ismert, amelyek léggömbökre vagy hattyúfejekre emlékeztetnek, valamint apró, illatos fehér virágairól, amelyek nyáron nyílnak. A monarchlepke egyik nélkülözhetetlen tápnövénye, ezért a kertészek és természetvédők egyaránt kedvelik.
Közönséges selyemkóró
Asclepias syriaca
A közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca) Kelet-Észak-Amerika őshonos évelő vadvirága, amely elsősorban arról híres, hogy a monarchlepke elsődleges lárvatápnövénye. Nyáron illatos, rózsaszín-lila gömbölyded virágcsoportokat fejleszt, termése jellegzetes, nagy, selymes rostokkal teli toktermés. Szára és levelei tejfehér, szívglikozidokat tartalmazó latexet választanak ki, ezért lenyelve mérgező. A hazai beporzókertek egyik alapnövénye.
Pillangógaz
Asclepias tuberosa
Az Asclepias tuberosa, közismert nevén Pillangógaz, egy lenyűgöző észak-amerikai évelő növény, amelyet élénk narancssárga virágcsoportjai tesznek különlegessé – ezek késő tavasszal nyílnak és egész nyáron át pompáznak. Kulcsfontosságú tápnövény a monarchlepke hernyói számára, és nektárjával számtalan beporzót vonz. Ez az aszálytűrő, mélyen gyökerező vadvirág szegény, jól vízáteresztő talajokon érzi jól magát, és egyszer megtelepedve alig igényel gondozást.
Ascocenda orchidea
Ascocenda
Az Ascocenda egy orchidea nothogenusz, az Ascocentrum és a Vanda nemzetség keresztezéséből létrejött hibrid az Orchidaceae családon belül. Ötvözi az Ascocentrum kompakt növekedési formáját a Vanda élénk, nagy virágaival, így ékszerszerű virágokat hoz létre lila, rózsaszín, narancs és sárga árnyalatokban, felfelé nyúló virágzaton.
Pawpaw
Asimina triloba
A pawpaw (Asimina triloba) egy lombhullató fa az Annonaceae családból, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Ez az USA legnagyobb őshonos fája, amely ehető gyümölcsöt terem. A faj természetesen aljnövényzetként nő az erdőkben, és tavasszal, még a levelek megjelenése előtt feltűnő, kehely alakú, lila-barna virágokat hoz. A nagy, zöldessárga gyümölcsök krémes állagúak, ízük a banán, mangó és vanília keverékére emlékeztet.
Spárga
Asparagus
A Spárga nemzetség több mint 200 fajt foglal magában, amelyek Afrikában, Európában és Ázsiában honosak. A kör a fogyasztható kerti spárgától (A. officinalis) az olyan finom díszfajokig terjed, mint a spárgapáfrány (A. setaceus) és a Sprengeri páfrány (A. densiflorus). Tollszerű, tűalakú lombjukról (kladódokról) ismert növények egyaránt kedveltek virágkötészetben, csüngő kosarakban és elegáns szobanövényként.
Sprenger-spárga
Asparagus aethiopicus
A Sprenger-spárga (Asparagus aethiopicus) egy örökzöld évelő növény, amely Dél-Afrikából származik, és tollas, élénkzöld lombjáért kedvelik. Széles körben használják virágkötészetben, csüngő kosarakban és talajtakaróként; ez az ellenálló növény sokféle körülmény között megél, és könnyű termeszteni mind beltérben, mind kültérben.
Spárgatoll
Asparagus densiflorus
Az Asparagus densiflorus egy elegáns, tollas levelű szobanövény, amely Dél-Afrikából származik. Neve ellenére nem valódi páfrány, hanem a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozik. Jellemzői az ívesen hajló, drótszerű szárakon elhelyezkedő tűszerű kladódok, amelyek dús, kaskádszerű látványt nyújtanak – tökéletesek függőkosarakba és polcokra. Tavasszal és nyáron apró fehér vagy rózsaszín virágokat hoz, amelyeket dekoratív piros bogyók követnek.
Sarlótövis
Asparagus falcatus
Az Asparagus falcatus, közismert nevén Sarlótövis, egy erőteljes kúszó évelő növény, amely Dél-Afrikából, Srí Lankáról és a Himalájából származik. Sarló alakú kladódjai és íves, tüskés hajtásai feltűnő díszítőnövénnyé teszik mind beltéri, mind kültéri környezetben. Beltérben, megfelelő támasszal akár 240 cm magasságot is elérhet.
Ming Páfrány
Asparagus macowanii
Az Asparagus macowanii, közismert nevén Ming Páfrány vagy Lófarok Páfrány, egy évelő dísznövény, amely Dél-Afrikából származik. Könnyű, tűszerű, élénkzöld lombozata légies, elegáns megjelenést kölcsönöz neki, amely egyaránt alkalmas beltéri és kültéri környezetbe. Széles körben használják virágkötészetben és dekoratív szobanövényként.
Kerti spárga
Asparagus officinalis
A kerti spárga (Asparagus officinalis) egy évelő, lágyszárú növény, amely a Mediterrán-térségből és Kis-Ázsiából származik, és több mint 2000 éve termesztik értékes élelmiszernövényként. Tavasszal ehető hajtásokat hoz, nyáron pedig díszes, tollas páfrányszerű lombozatot fejleszt. FIGYELMEZTETÉS: Az érett piros bogyók mérgezőek emberekre, macskákra és kutyákra.
Csipkepáfrány
Asparagus setaceus
Az Asparagus setaceus egy elegáns, tollszerű kúszónövény, amely Dél-Afrikából származik. Neve ellenére nem valódi páfrány, hanem a Asparagaceae (spárgafélék) családjának tagja. Finom, tűszerű kladódjai lágy, felhőszerű megjelenést kölcsönöznek a növénynek, ami a világ egyik legnépszerűbb díszházi növényévé teszi. Virágkötészetben széles körben alkalmazzák elegáns, lágyan csüngő lombozata miatt.
Hagymafű
Asphodelus fistulosus
Az Asphodelus fistulosus egy karcsú, mediterrán évelő növény, amely a Mediterrán-medencéből és Délnyugat-Ázsiából származik. Tavasszal és nyáron üreges, kákára emlékeztető szárakat hajt, amelyeken csillag alakú, fehér vagy halványrózsaszín, rózsaszín erekkel díszített virágok nyílnak. Rendkívül jól tűri az aszályt, szegény, homokos, jól vízáteresztő talajokon és teljes napon érzi legjobban magát. Megjegyzés: az USA-ban szövetségi szinten káros gyomnak minősül, és több országban – köztük Ausztráliában és Új-Zélandon – inváziós fajnak számít.
Öntöttvas növény
Aspidistra elatior
Az öntöttvas növény Japán árnyékos erdei talaján őshonos, klasszikus, alacsony karbantartási igényű szobanövény. Sötétzöld, fényes leveleiről ismert, amelyek akár 60 cm hosszúra is megnőhetnek. Ez a rendkívül ellenálló növény nevét onnan kapta, hogy képes elviselje az elhanyagolást, a gyenge fényt és a változó hőmérsékletet. A viktoriánus korszak kedvelt szalonöveénye volt, és ma is kiváló választás kezdők vagy nehéz termesztési körülmények esetén.
Kukoricalevél
Aspidistra lurida
Az Aspidistra lurida, közismert nevén a kukoricalevél, egy lassú növekedésű, örökzöld évelő növény, amely Kelet-Ázsia erdőinek aljnövényzetéből származik. Felálló, bőrszerű, lándzsa alakú, sötétzöld levelei akár az 1 méteres magasságot is elérhetik. Rendkívüli szívósságáról híres: jól érzi magát mély árnyékban, elviseli a hőmérséklet-ingadozást, a rendszertelen öntözést és az alacsony páratartalmat is — olyan körülményeket, amelyek a legtöbb szobanövényt elpusztítanák. Az egyik legigénytelenebb és leghosszabb életű szobanövény, amely minimális gondozás mellett évtizedekig is elél.
Aspidosperma (nemzetség)
Aspidosperma
Az Aspidosperma az Apocynaceae családba tartozó trópusi és szubtrópusi fák nemzetsége, amely Dél-Amerikában, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos. Jelentős fajai közé tartozik a peroba-rosa (A. polyneuron), a fehér quebracho (A. quebracho-blanco) és az A. macrocarpon. Ezek a lassan növő, nagy koronájú fák rendkívül kemény és tartós fát produkálnak. A kérgük értékes gyógyhatású alkaloidokat tartalmaz, amelyeket a neotropikus térség hagyományos orvoslásában széles körben alkalmaznak.
Lépfű páfrány
Asplenium
Az Asplenium körülbelül 700 páfrányféléből álló nemzetség, amely a világ trópusi és szubtrópusi régióiban honos. A legkedveltebb beltéri faj az Asplenium nidus, a madárfészek páfrány, amelyet hosszú, fényes, élénkzöld, középső rozettából kiinduló levelei tesznek felismerhetővé. Az Asplenium természetes módon alkalmazkodott az erdők alacsony fényű talajfelszínéhez és a fatörzsekhez, így kiváló szobanövény korlátozott természetes fénnyel rendelkező helyiségekbe.
Japán madárfészekpáfrány
Asplenium antiquum
Az Asplenium antiquum, vagyis a japán madárfészekpáfrány, egy örökzöld epifita páfrány, amely Kelet-Ázsia szubtrópusi vidékein – Japánban, Tajvanon, Délkelet-Kínában és Dél-Koreában – őshonos. Természetes élőhelyén párás erdők fatörzsein, szikláin és szirtjein él. Fényes, osztatlan, ívesen hajló levelei egyetlen központi rozettából indulnak ki, amely egy madárfészekre emlékeztet, és kifejlett korában elérheti a 60-90 cm-es szélességet. Népszerű trópusi szobanövény, amelyet látványos, építészeti jellegű lombozatáért kedvelnek, ráadásul a háziállatokra nézve nem mérgező.
Madárfészekpáfrány
Asplenium australasicum
Az Asplenium australasicum, közismert nevén madárfészekpáfrány, egy Ausztrália trópusi esőerdőiben őshonos epifita páfrány. Széles, hullámos levelei rozettát alkotva nőnek, tál alakot formázva, amely a természetben felfogja a lehullott leveleket és az esővizet.
Baleári lépfű páfrány
Asplenium balearicum
Az Asplenium balearicum, közismert nevén baleári lépfű páfrány, egy kis termetű és elegáns páfrány, amely a Baleár-szigetek és a nyugati Mediterráneum endemikus faja. Természetes élőhelyén mészkősziklák repedéseiben és árnyékos lejtőkön nő, sötétzöld lombozatból álló sűrű töveket alkotva. Magas páratartalmat igénylő beltéri környezetbe kiválóan alkalmas, könnyen alkalmazkodó növény, amely mediterrán hangulatot visz minden térbe.
Tyúk és csibék páfrány
Asplenium bulbiferum
A Tyúk és csibék páfrány (Asplenium bulbiferum) egy elegáns, Új-Zélandról származó páfrány, melyet finoman osztott, élénkzöld levelei és egyedülálló képessége jellemez, hogy apró növénykéket (sarjhagymákat) hoz közvetlenül az érett leveleken. Ez a különleges tulajdonság adta neki a „tyúk és csibék” népszerű nevet, mivel a növénykék a tyúkanyó körüli csibékre hasonlítanak. Széles körben termesztik szobanövényként és árnyékos kertekben.
Madárfészek páfrány
Asplenium nidus
A madárfészek páfrány (Asplenium nidus) egy elegáns, trópusi epifita páfrány, amelyet élénkzöld, lándzsás leveleiből álló rozettája jellemez, amelyek egy középső, fészekszerű koronából bontakoznak ki. Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és a csendes-óceáni szigeteken őshonos, lassan növő növény, amely párás környezetben érzi jól magát, és kiváló szobanövény fürdőszobákba és árnyékos helyekre.
Hegyes fodorka
Asplenium onopteris
A hegyes fodorka (Asplenium onopteris) a fodorkafélék (Aspleniaceae) családjába tartozó örökzöld páfrányfaj, amely a Földközi-tenger medencéjében, Makaronéziában, valamint Nyugat- és Közép-Európa atlanti partvidékein őshonos; elszigetelt populációi Írországig és Lengyelországig is elnyúlnak. Árnyékos és nedves sziklafalakon, rézsűkön és erdei talajon nő, általában savas aljzaton, egészen 1900 méteres tengerszint feletti magasságig. Bőrszerű, sötétzöld és fényes levelei háromszögletű-tojásdad körvonalúak, 2-4-szeresen szárnyaltak, nyelük vörösesbarna vagy fekete. A növény magassága 10 és 50 cm között mozog.
Ébenfekete lépfű
Asplenium platyneuron
Az ébenfekete lépfű egy kis termetű, dimorf páfrány, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. Jellegzetessége a fényes, ébenfekete rachis, amely gyönyörű kontrasztot alkot a sötétzöld levélzettel. Kétféle levéltípust fejleszt: rövidebb, vízszintesen terjedő steril leveleket és magasabb, felfelé álló fertilis leveleket. Alacsony igényű, őshonos páfrány, amely kiválóan alkalmas árnyas kertekbe és sziklás tájképekbe.
Gímpáfrány
Asplenium scolopendrium
Az Asplenium scolopendrium, közismert nevén gímpáfrány, egy elegáns, évelő páfrányfaj, amely Európa, Ázsia és Észak-Amerika nedves, árnyékos erdőiben és mészköves szikláin őshonos. A legtöbb páfránytól eltérően osztatlan, szíj alakú, élénkzöld leveleket növeszt, ami trópusi megjelenést kölcsönöz neki a mérsékelt övi kertekben.
Hajfürtpáfrány
Asplenium trichomanes
Az Asplenium trichomanes, közismert nevén hajfürtpáfrány, egy kis méretű, örökzöld páfrány az Aspleniaceae családból. Vékony, fényes fekete szárakon apró, kerekded, élénkzöld levélkékkel borított, rendezett rozettákat alkot. Az északi félteke sziklás, árnyékos élőhelyein és a trópusi hegyvidékeken őshonos, természetesen megtelepszik mészkőfalak, sziklakibúvások és kőfalazatok repedéseiben, így bájos, alacsony karbantartási igényű választás árnyékos kertekbe, terráriumokba és sziklakertbe.
Zöld lépfű páfrány
Asplenium viride
A zöld lépfű páfrány (Asplenium viride) egy kis méretű, sziklarepedsékekben élő páfrány, amely az északi mérsékelt övezet meszes hegyi szikláin honos Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt. A hasonló hajszáleres lépfű páfránytól (Asplenium trichomanes) zöld színű nyele és tengelye különbözteti meg. Lassan növő, hidegtűrő, örökzöld páfrány, amely kiválóan alkalmas sziklakertekbe, teknőkbe és hűvös, párás beltéri környezetbe.
Ázsiai őszirózsa
Aster ageratoides
Az Aster ageratoides, azaz az ázsiai őszirózsa egy robusztus és szívós, Kelet-Ázsiából származó évelő növény, amely késői és bőséges virágzásáról ismert. Nyár végétől egészen késő őszig a növényt apró, csillag alakú, lila, kék, rózsaszín vagy fehér árnyalatú, sárga közepű virágok tömege borítja. Felálló szárú, sötétzöld, lándzsás levelei sűrű talajtakarást alkotnak, és leginkább a teljes napsütést vagy a félárnyékot kedveli. A kertészetben alacsony gondozási igénye miatt értékelik, de érzékeny a nedves, rossz vízelvezetésű talajra, amely gyökérrothadáshoz vezethet.
Csillagspórás gomba
Asterophora lycoperdoides
Az Asterophora lycoperdoides egy lenyűgöző mikoparazita gombafaj, amely kifejezetten a Russula (galambgomba) és Lactarius (tejelőgomba) nemzetségbe tartozó, bomlásnak indult gombák termőtestein élősködik. Jellemzője a kicsi, kezdetben félgömb alakú és fehéres kalap, amelyet hamarosan barna, porszerű klamidospóra-tömeg (ivartalan spórák) borít be. Ez egy nagyon specifikus ökológiai fülkét betöltő faj, amely alapvető fontosságú a mikológiai kutatások és az erdei biodiverzitás szempontjából.
Rózsaszín tollbuga
Astilbe × rosea
Az Astilbe × rosea a kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozó évelő hibrid, amelyet dekoratív, szeldelt levelei fölé magasodó, tollszerű, rózsaszín virágbugáiért termesztenek. Árnyékkedvelő kertek lakója, kompakt bokrokat alkot, és késő tavasztól nyárig virágzik, színt és textúrát víve az árnyékos ágyásokba és a kerti tavak partjára.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.