Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3951 növény található
3889–3924 megjelenítve a 3951-ból
Cambria orchidea
Vuylstekeara
A Vuylstekeara egy mesterségesen létrehozott orchidea-nothogenus (Cochlioda × Miltonia × Odontoglossum keresztezés), amelyet a kereskedelemben leggyakrabban "Cambria" néven, elsősorban a népszerű Vuylstekeara Cambria 'Plush' fajtán keresztül ismerünk. A hibrid a szülőfajok legjobb tulajdonságait egyesíti: tartós, színpompás virágzatot nyújt, és viszonylag könnyen tartható, ezért gyakran ajánlják kezdő orchideakedvelőknek is. Húsos pszeudobulbuszaiból szalagszerű levelek nőnek, virágai kontrasztos mintázatú szirmokkal, sárgától a bordóig sokféle színben jelennek meg.
Indás pimpó
Waldsteinia ternata
Az indás pimpó (Waldsteinia ternata) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, alacsony növésű, félörökzöld évelő talajtakaró növény. Közép-Európától Szibérián át Japánig őshonos. Hármasan összetett, sötétzöld levelei sűrű szőnyeget alkotnak, amely a teljes tenyészidőszak alatt hatékonyan fedi a talajt. Lombja a hó alatt is zöld marad, és tavasszal gyorsan regenerálódik. Májusban a növény sárga, a szamóca virágára emlékeztető virágokat bont. Az indás pimpó rendkívül igénytelen, és kiválóan alkalmas félárnyékos kertek talajtakarására.
Kék szakállbromélia
Wallisia cyanea
A Wallisia cyanea (korábban Tillandsia cyanea), közismert nevén kék szakállbromélia vagy „rózsaszín toll”, egy epifita broméliaféle, amely Ecuador trópusi erdőiből származik. Sűrű rozettát alkot keskeny, fűszerű levelekből, amelyből egy lapított, intenzív rózsaszín, tollra emlékeztető füzérvirágzat emelkedik ki. Ebből a füzérből több hónapon keresztül egymás után bújnak elő a rövid életű, liláskék virágok. Lassú növekedésű növény, amely nem igényel talajt, és elsősorban látványos, hosszan tartó virágzata miatt kedvelt.
Chaconia
Warszewiczia
A Warszewiczia az örökzöld trópusi fák és cserjék egyik nemzetsége a buzérfélék (Rubiaceae) családjában, amely Közép-Amerikában, a Karib-térségben és Dél-Amerika északi részén őshonos. Legismertebb és legszélesebb körben termesztett faja a W. coccinea – ismertebb nevén chaconia vagy vad mikulásvirág –, amely Trinidad és Tobago nemzeti virága. A növényt feltűnő virágzataiért kedvelik: hosszú, felálló füzérek, amelyeken tucatnyi apró, jelentéktelen sárga virág található, mindegyik alatt egy-egy lángvörös, megnagyobbodott csészelevéllel (fellevéllel), amely a virágzat ragyogó színét adja. Nagy cserjeként vagy kis faként nő, termesztésben jellemzően 4-8 méter magas (vadon akár 12 méter is lehet), nagy, fényes, bőrnemű levelekkel.
Kaliforniai Washington-pálma
Washingtonia filifera
A Washingtonia filifera, más néven kaliforniai legyezőpálma (vagy sivatagi legyezőpálma), egy hatalmas, magányos törzsű pálmafaj, amely az Egyesült Államok délnyugati részének sivatagi oázisaiban őshonos. Ez az egyetlen pálmafaj, amely az Egyesült Államok nyugati részén őshonos, és sűrű ligeteket alkot a Colorado- és a Mojave-sivatag természetes forrásai körül. A kifejlett pálmák vastag, rostos, szürkésbarna törzset növesztenek, melynek tetején nagy, legyező alakú (tenyeresen összetett) levelekből álló korona található. A levelek átmérője elérheti az 1,5-2 métert, szélükön pedig kunkorodó szálak találhatók, amiről a faj a „filifera” (fonalas) nevet kapta. Az idősebb, nem gondozott példányok törzsén gyakran megmaradnak az elszáradt levelek, amelyek szoknyaszerűen lógnak le, innen ered a „szoknyás pálma” becenév.
Mexikói legyezőpálma
Washingtonia robusta
A Washingtonia robusta, közismert nevén mexikói legyezőpálma vagy égseprő, egy gyorsan növő pálmafaj, amely Baja California és Sonora mexikói tartományokban őshonos. Karcsú, magasra nyúló törzséért és nagy, legyező alakú levélzetéért kedvelik; akár 30 méter magasságot is elérhet. Világszerte széles körben ültetik körútak mentén, parkokban és melegebb éghajlatú kertekben.
Rózsalonc
Weigela florida
A Weigela florida, közismert nevén rózsalonc, egy lombhullató virágzó cserje, amely Észak-Kínából és Koreából származik. Bőséges, trombita alakú, rózsaszín, piros és fehér árnyalatú virágairól ismert, amelyek késő tavasszal és kora nyáron nyílnak, így kedvelt választás kerti szegélyekhez és alapozó ültetésekhez. Íves ágai elegáns sziluettet alkotnak, a modern fajták pedig a mélybordótól a tarka krémszínűig terjedő levélszínek széles skáláját kínálják.
Parti rozmaring
Westringia fruticosa
A Westringia fruticosa, közismert nevén Parti rozmaring, egy igénytelen, örökzöld cserje, amely Délkelet-Ausztrália tengerparti területein őshonos. Neve és rozmaringra emlékeztető lombozata ellenére nem rokon a valódi rozmaringgal, hanem a mentafélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Szinte egész évben bőségesen terem apró, fehértől levendulaszínig terjedő virágokat, amelyek népszerű díszcserjévé teszik ausztrál és mediterrán stílusú kertekben.
Caracasi Wigandia
Wigandia urens
A Wigandia urens egy gyorsan növő, nagy cserje vagy kis fa, amely Mexikóból és Közép-, illetve Dél-Amerikából származik. Különlegességét óriási, texturált levelei adják, amelyek akár 30 cm hosszúra is megnőhetnek. Az egész növényt apró, szúrós, csípő szőrök borítják, amelyek súlyos kontakt dermatitiszt okoznak, ezért az egyik legveszélyesebb dísznövény kezelni. Nyáron lenyűgöző, sötétlila virágfürtöket fejleszt fehér torokkal, amelyek vonzzák a beporzókat. Teljes napon kint virágzik igazán, és a meggyökeresedés után rendkívül jól tűri a szárazságot.
Japán lilaakác
Wisteria floribunda
A japán lilaakác egy Japánból származó, erőteljes növekedésű fás szárú kúszónövény, amelyet tavasszal a pergolákról és rácsokról lecsüngő hosszú, illatos virágfürtjeiért kedvelnek. Szárai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak a támasztékra, az évek során pedig vaskos, csavarodott törzzsé fejlődnek.
Kínai lilaakác
Wisteria sinensis
A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) Kínából származó, erőteljes növekedésű, fás szárú lombhullató kúszónövény, amely a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. Széles körben ültetik pergolákra, lugasokra és falakra látványos, akár 30 cm hosszú, illatos fürtvirágzata miatt, amely a lila és a levendula különböző árnyalataiban pompázik, és tavasszal, a levelek megjelenése előtt nyílik. Gyors növekedésű és csavarodó szárú, metszés nélkül több méteresre is megnőhet, ezért elengedhetetlen a stabil támaszték biztosítása. A növény minden része, különösen a magok és a hüvelyek, mérgezőek az emberre, a kutyákra és a macskákra; lenyelésük hányingert, hányást és hasi fájdalmat okozhat.
Rókafarokpálma
Wodyetia
A rókafarokpálma (Wodyetia bifurcata) egy monotipikus pálmafaj, amely az ausztráliai Queensland északi részén, a Cape Melville-félszigeten őshonos. Népszerű nevét az íves, tollas leveleiről kapta, amelyek levélkéi a levélnyél körül minden irányban elhelyezkednek, így a róka farkához hasonló, bolyhos megjelenést kölcsönöznek neki. Magányos, szürke, gyűrűs törzsével akár 10 méter magasra is megnőhet. Világszerte széles körben termesztik dísznövényként trópusi és szubtrópusi éghajlaton, kertekben, parkokban és sugárutakon egyaránt kedvelt.
Rókafarkú pálma
Wodyetia bifurcata
A Wodyetia bifurcata, közismert nevén rókafarkú pálma, egy lenyűgöző, egyetlen törzsű pálmafa, amely az ausztráliai Queensland tartomány Cape Melville régiójának esőerdőiben és nyílt ligeteiben honos. Jellegzetes, ívelt frondjainak levelkéi minden irányba kiszállnak, akárcsak egy róka bozontos farka, ami a világ trópusi és szubtrópusi tájain az egyik legdíszesebb pálmává teszi.
Pachyveria 'Glauca'
x Pachyveria glauca
A x Pachyveria 'Glauca' (Kis ékszer) egy hibrid pozsgás növény a Crassulaceae családból, a Pachyphytum és Echeveria nemzetségek keresztezésének eredménye. Kompakt, tömör rozettát alkot vastag, húsos és hengeres levelekből, melyek poros szürkéskék színűek, és intenzív napfény hatására a hegyük vöröses és lilás árnyalatokat kap. Ez egy kizárólag kertészeti eredetű növény (nem fordul elő a természetben), nagyon népszerű sziklakertekben, sekély edénykompozíciókban és pozsgásgyűjteményekben, robusztussága és diszkrét szépsége miatt. Télen és kora tavasszal apró, rózsaszín és barack árnyalatú virágokat hozhat.
Bojtorján
Xanthium
A Xanthium az Asteraceae családba tartozó egynyári lágyszárú gyomok nemzetsége, amely Amerika és Kelet-Ázsia területéről származik. Leginkább tüskés, burokszerű terméséről ismert, amely rátapad a ruhára és az állatok szőrzetére, ezáltal elősegítve a magok terjesztését. A növények bolygatott talajokon, útszéleken és nyílt mezőkön nőnek, akár 120 cm magasságot is elérve.
Szúrós szerbtövis
Xanthium spinosum
A Xanthium spinosum, közismert nevén szúrós szerbtövis, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó, Dél-Amerikából származó invazív egynyári gyomnövény. Jellemzői a levelek tövében található hosszú, sárgás tövisek és a horgas tüskékkel borított termések, amelyek könnyen rátapadnak az állatok szőrére és a ruházatra. Számos mezőgazdasági kultúrában gyomnövénynek számít, emellett állatokra és emberekre nézve is erősen mérgező.
Közönséges szerbtövis
Xanthium strumarium
A Xanthium strumarium, közismert nevén közönséges szerbtövis, az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába tartozó egynyári lágyszárú gyomnövény. Kozmopolita inváziós faj, amely az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható; zavart talajokon, ártereken, út menti területeken és mezőgazdasági földeken virágzik. Leginkább kemény, tüskés terméseiről ismert, amelyek az állatok szőrére és a ruhákra tapadnak – ez a tulajdonsága ihlette a tépőzár feltalálását. A növény rendkívül mérgező, különösen csírázás és szikleveles fejlődési szakaszban, mivel karboxiatraktilozidet tartalmaz, egy diterpénoid glikozidot, amely a haszonállatokra nézve halálos, és az emberekre is veszélyes lehet.
orange wall lichen
Xanthoria parietina
A Xanthoria parietina, közismert nevén sárga falizuzmó, egy rendkívül ellenálló zuzmófaj, amely gyakran látható sziklákon, falakon és fák kérgén. Jellegzetes élénksárga vagy narancssárga színét a parietin nevű pigment adja, amely megvédi a sejteket az erős UV-sugárzástól. Ez a faj szimbiózisban él: egy gomba és egy alga alkotja a testét. Kiváló bioindikátor, mivel jól tűri a nitrogénben gazdag környezetet, de érzékeny a légszennyezettség bizonyos típusaira.
Óriás elefántfül
Xanthosoma robustum
Az óriás elefántfül (Xanthosoma robustum) egy Mexikóban és Közép-Amerikában őshonos trópusi kontyvirágféle, amely hatalmas, pajzs alakú, mély smaragdzöld leveleiről és feltűnő fehér erezetéről ismert. Ideális körülmények között akár 3,6 méter magasra is megnőhet, tekintélyes méretű bokrot alkotva a trópusi kertekben vagy nagyméretű dézsákban.
Nyílleveles elefántfül
Xanthosoma sagittifolium
A Xanthosoma sagittifolium, közismert nevén nyílleveles elefántfül, egy buja trópusi növény, amelyet nagy, szív- vagy nyíl alakú levelei jellemeznek. Közép- és Dél-Amerikából származik, és számos régióban termesztik mind dísznövényként, mind konyhai felhasználás céljából. Levelei lenyűgöző méretűre nőhetnek, dzsungel hangulatot kölcsönözve a kerteknek vagy a jól megvilágított belső tereknek.
Szalmagyopár
Xerochrysum bracteatum
A Xerochrysum bracteatum, közismert nevén szalmagyopár vagy örökvirág százszorszép, egy vidám ausztrál vadvirág, amelyet papírszerű, hosszan tartó virágai tesznek kedveltté – sárga, narancssárga, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompázik. Virágai megszáradva is megőrzik alakjukat és színüket évekig, ezért kedvelt alapanyaga az örökvirág-kompozícióknak. Szárazságtűrő, napimádó növény, amely kerti szegélyekben és ládákban is szépen fejlődik minimális gondozás mellett.
Aranytinóru
Xerocomellus chrysenteron
A Xerocomellus chrysenteron, közismert nevén az aranytinóru, egy gyakori ehető gomba, amelyet bársonyos, barna kalap jellemez, amely éréskor megrepedezik, felfedve a vöröses bőralatti réteget. Pórusai sárgák, érintésre zöldeskékre színeződnek, tönkje pedig gyakran rubinvörös árnyalatú.
Ezüstpénz-növény
Xerosicyos danguyi
Madagaszkárról származó kúszó szukkulens, amely a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozik. Húsos, kerek, szürkészöld levelei ezüstpénzekre emlékeztetnek, innen ered a népszerű elnevezése. Vékony, fásodó szárú kúszónövényként fejlődik, amely akár több méter hosszúra is megnőhet, így ideális függőkosarakba vagy világos beltéri helyiségekben rácsra futtatva.
Sárga szilva
Ximenia americana
A Ximenia americana, közismert nevén sárga szilva vagy tengeri szilva, az Olacaceae családba tartozó félparazita (hemiparazita) cserje vagy kis fa, amely Amerika, Afrika és Ázsia trópusi vidékein őshonos. Gyökerei a gazdanövényekhez kapcsolódnak, hogy vizet és kiegészítő tápanyagokat nyerjenek. Ágai tövisesek, levelei fényes zöldek és oválisak, virágai kicsik, fehérek és illatosak. Tojásdad alakú, sárga vagy narancssárga termése lédús, savanykás húsú és ehető. Rendkívüli szárazság- és hőtűrő képessége miatt nagyra értékelt, ideális választás száraz éghajlatra és szegényes talajokra. Megjegyzés: a magok és a levelek cianogén vegyületeket tartalmaznak, ezért nyersen nem fogyaszthatók.
Legyezővirág
Xiphidium caeruleum
A Haemodoraceae családba tartozó rizómás, évelő lágyszárú növény, amely Mexikó déli részétől és a Karib-térségtől Közép-Brazíliáig és Bolíviáig őshonos a trópusi erdőkben. Kompakt csomókban növő, legyezőszerűen elrendezett, fényes világoszöld, szálas levelei 30 cm és 1 m közötti magasságot érnek el. Tavasszal és nyáron finom, lefelé csüngő, cső alakú fehér virágokból álló bugavirágzatot hoz, melyet zöldből narancssárgává, vörössé, majd feketévé érő termések követnek. Árnyékos kertekben, szegélynövényként és cserépben dísznövényként termesztik, a népi gyógyászatban pedig hagyományosan vizelethajtóként és gyulladáscsökkentőként használják.
szarvasagancsgomba
Xylaria
A Xylaria, közismert nevén szarvasagancsgomba vagy gyertyabélgomba, a tömlősgombák egy neme. Jellemzői a kemény, szenes állagú, felálló termőtestek, amelyek gyakran az agancshoz hasonlóan ágaznak el. Kezdetben a csúcsokat fehér ivartalan spórák (konídiumok) borítják, ami „elfújt gyertya” megjelenést kölcsönöz nekik, mielőtt az érés során teljesen megfeketednének és ivaros spórákat termelnének.
Japán hölgymál
Youngia japonica
A japán hölgymál (Youngia japonica) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves lágyszárú növény, amely Kelet-Ázsiában (Japán, Korea és Kína) őshonos, de mára a világ számos trópusi és szubtrópusi régiójában, köztük Brazíliában is meghonosodott. Tőlevélrózsát alkotó levelei visszás-lándzsásak és karéjosak, melyek közül elágazó szárak emelkednek ki apró, sárga fészkes virágzatokkal. Szívós és gyors növekedésű növény, gyakran előfordul kertekben, ágyásokban, faiskolákban és járdák réseiben, emiatt több országban invazív fajként tartják számon. Fiatal levelei ehetőek, és a faj hagyományos szerepet tölt be az ázsiai népi gyógyászatban.
Jukka
Yucca
A jukka az Asparagaceae családba tartozó, kb. 40–50 évelő cserje- és fafajt magában foglaló nemzetség, amely az amerikai kontinens forró, száraz régióiban honos, beleértve Mexikót, az Egyesült Államok délnyugati területeit és a Karib-térséget. A jukka drámai, kardszerű leveleiről és magasba törő, fehér virágzatáról ismert – a világ egyik legikonikusabb sivatagi és kerti növénye. Népszerű beltéri fajok közé tartozik a Yucca elephantipes (tüskementes jukka) és a Y. gigantea; kültéren a Y. filamentosa és a Y. aloifolia díszlik kiválóan kerti környezetben.
Spanyol szuronyos jukka
Yucca aloifolia
A Yucca aloifolia, közismert nevén spanyol szuronyos jukka, feltűnő, örökzöld cserje vagy kis fa, amely az Egyesült Államok délkeleti részén, Mexikóban és a Karib-térségben őshonos. Merev, karszerű levelei borotvaéles hegyekkel rendelkeznek, és egy fás törzs tetején drámai rozettát alkotnak. Nyáron magas virágzatokat hajt, krémfehér, harang alakú virágokkal, amelyek megvonzzák a beporzókat. Markáns, architekturális megjelenése miatt népszerű választás xeriscape kertekben, tengerparti tájképekben és természetes biztonsági sövényként.
Tüskementes jukka
Yucca elephantipes
A tüskementes jukka (Yucca elephantipes) az Asparagaceae család feltűnő dísznövénye, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Vastag, elefántlábra emlékeztető törzsalapjáról ismert; rendkívül ellenálló és könnyen gondozható. Szabadban akár 10 méteres magasságot is elérhet, beltérben azonban általában 2–4 méterre nő.
Ádám tűje
Yucca filamentosa
A Yucca filamentosa, közismert nevén Ádám tűje, egy feltűnő, örökzöld évelő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részéről származik. Merész, építészeti hatású rozettákat alkot merev, kardszerű levelekből, amelyek szélét jellegzetes, göndör fehér fonalak díszítik. Késő tavasszal vagy kora nyáron látványos, magas bugavirágzatot hajt, amelyen krémes fehér, harang alakú virágok nyílnak, vonzva a beporzókat – köztük a jukkamolyokat és a kolibriket. Kivételesen szárazságtűrő és fagytűrő egészen a 4-es zónáig; telt napfényen és jól vízelvezetős talajon érzi magát a legjobban, így ideális xeriscaping-hez, tengerparti kertekhez és sziklakertekhez.
Hajló levelű jukka
Yucca flaccida
A Yucca flaccida, közismert nevén hajló levelű jukka vagy Ádám tűje, egy télálló, örökzöld cserje, amely az Egyesült Államok keleti részéről származik. Látványos tőrózsát alkot, melynek hosszú, kardszerű levelei jellegzetesen lecsüngenek vagy meghajlanak a hegyüknél – innen ered a közönséges neve. Nyáron magas, krémfehér virágzati szárakat hajt, amelyek szembetűnő díszítőnövénnyé teszik száraz kertekben és parkosított területeken.
Tüskétlen jukka
Yucca gigantea
A Yucca gigantea, közismert nevén tüskétlen jukka vagy óriás jukka, egy látványos, vastag törzsű fa, amely Közép-Amerikában (Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras) őshonos. A legtöbb jukkával ellentétben levelei puha, hajlékony hegyűek, így biztonságosabb a kezelése. Beltérben termesztve drámai, építészeti hatású díszelem lesz belőle: hosszú, ívelt zöld levelek rozettái koronázzák a vastag, szoborszerű törzseket. Meleg éghajlatú kültéri környezetben akár 9 métert vagy annál többet is elérhet, és nyáron magas bugákban terem krémes-fehér, harangszerű virágokat. Szárazságtűrése, alacsony gondozási igénye és merész trópusi esztétikája miatt rendkívül kedvelt növény.
Pompás pálmaliliom
Yucca gloriosa
A Yucca gloriosa, közismert nevén pompás pálmaliliom, az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos örökzöld cserje. Merev, kard alakú levelei impozáns tőlevélrózsát alkotnak, virágszára pedig akár az 5 méteres magasságot is elérheti, harang alakú fehér virágokkal. Rendkívül szívós növény, jól tűri a szárazságot, a hőséget, a szelet és a sós tengeri permetet is.
Bunkóspálma
Zamia
A Zamia a cikászok egyik nemzetsége, amely nagyjából 80 fajt foglal magában. Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, az Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Dél-Amerikáig. Bár merev, szárnyalt levelei a pálmákra emlékeztetnek, a Zamia nem pálma és nem is páfrány, hanem egy ősi nyitvatermő – azoknak a növényeknek az élő rokona, amelyek már a dinoszauruszok előtt is léteztek. Részben a föld alatt elhelyezkedő törzsből (caudex) fejlődik, és virágok helyett tobozszerű szaporítószerveket növeszt.
Kartonpálma
Zamia furfuracea
A Zamia furfuracea, közismert nevén kartonpálma, nem valódi pálma, hanem egy cikász, amely Mexikó Veracruz államának tengerparti vidékéről származik. A cikászok a Föld egyik legősibb növénycsoportját alkotják, több mint 200 millió éve léteznek. Merev, bőrszerű, sötétzöld levelei egy középső törzsből sugároznak ki, lenyűgöző, architektúrális megjelenést kölcsönözve a növénynek, amely az egész világon kedvelt díszkertészeti növény.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.