Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3464 növény található
505–540 megjelenítve a 3464-ból
Angyaltrombita
Brugmansia
A Brugmansia a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó trópusi cserje vagy kis fa, amely Dél-Amerika andoki lejtőiről származik. Híres lenyűgöző, csüngő tölcsér alakú virágairól, amelyek akár 50 cm hosszúak is lehetnek, és intenzív illatot árasztanak, különösen alkonyatkor. A növény minden része erősen mérgező a tropán-alkaloidok (szkopolamin, hioszciamin és atropin) miatt. Egyedülálló szépsége ellenére maximális óvatossággal kell nevelni, különösen gyermekek és háziállatok közelében.
Angyaltrombita
Brugmansia suaveolens
Az angyaltrombita (Brugmansia suaveolens) egy Brazíliából származó fás szárú cserje, amely akár 30 cm hosszúságot is elérő, csüngő, trombita alakú virágairól ismert. Fehér, rózsaszín vagy sárgás szirmai édes és intenzív illatot árasztanak, különösen éjszaka, amivel vonzzák a beporzó szendereket. Buja szépsége ellenére a növény minden része erősen mérgező tropán alkaloidokat tartalmaz, ezért kezelése rendkívüli óvatosságot igényel, különösen gyermekek és háziállatok közelében.
Tegnap-ma-és-holnap
Brunfelsia uniflora
A tegnap-ma-és-holnap egy Brazília atlanti erdőiből származó cserje, amely színváltó virágairól híres: a virágok élénk lila színben nyílnak, majd levendulává halványulnak, végül fehérré válnak, mielőtt elhervadnak. Ez a jellegzetesség adja a növény népszerű nevét. A látványos színjáték mellett virágai édes és intenzív illatot árasztanak, különösen éjszaka.
Kaukázusi nefelejcs
Brunnera macrophylla
A Brunnera macrophylla, közismert nevén kaukázusi nefelejcs, egy árnyékkedvelő lágyszárú évelő növény, amely a Kaukázus és Törökország erdőiben őshonos. Minden tavasszal apró, élénkkék virágfürtöket hoz a nagy, szív alakú levelek felett, így kedvelt választás erdei kertekbe és árnyékos szegélyágyásokba.
Lepkecsalogatóbokor
Buddleja davidii
A Buddleja davidii, közismert nevén lepkecsalogatóbokor vagy nyári orgona, egy gyorsan növő lombhullató cserje, amely Közép-Kínából származik. Nyártól őszig hosszú, íves bugavirágzatokat hoz, amelyek lila, fehér, rózsaszín és levendulakék árnyalatokban illatoznak, és mágnesként vonzzák a lepkéket, méheket és egyéb beporzókat. Erőteljes növekedése és látványos virágzása révén a világ egyik legnépszerűbb díszkertészeti cserjéjévé vált.
Madagaszkári nyáriorgona
Buddleja madagascariensis
A Buddleja madagascariensis, közismert nevén madagaszkári nyáriorgona vagy madagaszkári pillangócserje, egy Madagaszkáron őshonos, gyors növekedésű, kissé szétterülő habitusú örökzöld cserje. Kultúrnövényként általában 1,5–4 méter magasra nő (a vadonban ennél jóval nagyobbra is megnőhet), és hosszú, végálló bugavirágzatokat hoz. Illatos virágai intenzív sárga színben nyílnak ki, majd az idő előrehaladtával narancssárgára és halványrózsaszínre színeződnek; virágzása ősztől tavaszig tart. A levelek szürkés, molyhos fonákja ezüstös megjelenést kölcsönöz a növénynek, virágai pedig vonzzák a pillangókat, kolibriket és méheket. Őshonos területén kívül, például Hawaii egyes részein és más szubtrópusi régiókban invazív fajjá vált, ahol erőteljes növekedése elnyomhatja az őshonos vegetációt – ezért ültetése óvatosságot igényel, és ahol a helyi szabályozás előírja, kordában kell tartani.
Zsályalevelű nyáriorgona
Buddleja salviifolia
A Buddleja salviifolia, közismert nevén zsályalevelű nyáriorgona, egy gyors növekedésű, félig örökzöld cserje, amely Dél- és Kelet-Afrikából származik. Tavasszal keskeny bugákban nyíló, illatos, apró virágokat hoz, melyek fehér, krém vagy lila színűek, narancssárga középpel. Nagyra értékelik, mert vonzza a pillangókat, méheket és madarakat, így kiváló választás vadvédelmi kertekbe. Kemény fáját Afrikában hagyományosan lándzsák és horgászbotok készítésére használják.
Fürtös szerencsevirág
Bulbine frutescens
A Bulbine frutescens egy gyors növekedésű, Dél-Afrikából származó évelő pozsgás növény, amelyet gyakran használnak talajtakaróként és dísznövényként. Húsos, hengeres és megnyúlt, a hagymáéhoz hasonló levelei sűrű csomókat alkotnak, amelyekből tél végétől őszig apró, csillag alakú, sárga vagy narancssárga virágokkal teli szárak emelkednek ki. Rendkívül szívós, szárazságtűrő és gyakorlatilag kártevőmentes.
Halvány esernyő orchidea
Bulbophyllum longiflorum
A Halvány esernyő orchidea (Bulbophyllum longiflorum) egy széles körben elterjedt epifita vagy litofita orchidea, amely Afrika, Madagaszkár, a Mascarene-szigetek, a Seychelle-szigetek, Délkelet-Ázsia, Új-Guinea, Új-Kaledónia, Fidzsi-szigetek és Észak-Ausztrália esőerdeiben és hegyvidéki erdeiben őshonos. Kúszó rizómából nő, amelyen távol elhelyezkedő, sötétzöld pszeudobulbák találhatók, mindegyik tetején egyetlen húsos levéllel. Legfeltűnőbb jellemzője az esernyőszerű virágfürt: egy félkör alakú ernyő, apró, zöldes-krémszínűtől sárgásig terjedő, lila foltokkal tarkított virágokkal, amelyek egy íves száron emelkednek a lombozat fölé.
Büdös orchidea
Bulbophyllum phalaenopsis
A Bulbophyllum phalaenopsis a Bulbophyllum nemzetség egyik legnagyobb orchideája, amely Új-Guinea trópusi esőerdeiben őshonos. Hírhedt hatalmas leveleiről, amelyek meghaladhatják a 60 cm hosszúságot, valamint virágairól, amelyek erős, rothadó szagot bocsátanak ki – ez egy evolúciós stratégia a légy-beporzók vonzására. Szokatlan illata ellenére a komolyabb orchideagyűjtők körében rendkívül becsült növénynek számít.
Fekete gumigomba
Bulgaria inquinans
A Bulgaria inquinans, közismert nevén 'fekete gumigomba', egy aszkomicéta gomba, amely csoportosan nő frissen kivágott tölgy- és más keményfa rönkökön. Csésze vagy korong alakú termőteste van, fényes fekete színű és nedvesen zselészerű, szárazon bőrszerű textúrájú. Felső felülete sima, és fekete spórákat termel, amelyek érintésre megfesthetik a kezeket.
Mogyoróvajas gyümölcsfa
Bunchosia argentea
A Bunchosia argentea, közismert nevén mogyoróvajas gyümölcsfa, a Malpighiaceae családba tartozó kis trópusi fa vagy nagy cserje, amely Dél-Amerika trópusi erdeiben őshonos – többek között Venezuelában, Kolumbiában, Peruban, Brazíliában, Guyanában és Suriname-ban. Kis, ovális termései narancssárgáról mélyvörösre érnek, sűrű, édes húsuk rendkívüli mogyoróvajra emlékeztető ízzel és állaggal rendelkezik. Értékes dísznövényként és egyedi, ehető gyümölcséért egyaránt termesztik.
Kereklevelű buvákfű
Bupleurum
A Bupleurum a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó, körülbelül 180 fajt számláló nemzetség, amely a törékeny egynyári vadvirágoktól a fás szárú mediterrán cserjékig terjed. A legszélesebb körben termesztett tagjai a dísznövényként tartott kereklevelű buvákfű (Bupleurum rotundifolium), amelyet a virágkötők sárgászöld, csésze alakú fellevelei miatt kedvelnek, valamint a kelet-ázsiai gyógyhatású fajok, a B. falcatum és a B. chinense, amelyek szárított gyökere a hagyományos kínai orvoslásban 'chai hu' néven ismert. A növények kékeszöld, kerekded levelekből álló, légies bokrokat alkotnak, amelyeket nyártól őszig apró, sárgászöld virágokból álló ernyők díszítenek.
Kopálfa
Bursera
A Bursera a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó, mintegy 100 fajt számláló nemzetség, amely Amerika trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos Mexikótól Argentínáig. Jellemzője a vékony, papírszerű kéreg, amely csíkokban válik le, valamint az aromás gyanta (kopál), amelyet évszázadok óta használnak füstölőkhöz és tisztító rituálékhoz. Jellegzetes fajai közé tartozik a Bursera simaruba (chaca) és a Bursera graveolens (palo santo).
Pindó Pálma
Butia capitata
A Butia capitata, közismert nevén Pindó Pálma vagy Zselépálma, egy lassan növő tollas pálma, amely Dél-Brazíliából, Uruguayból és Argentínából származik. Különleges értékét elegáns, kékes-szürke, ívelt lombjai és ehető, narancssárga-sárga gyümölcsöket hozó fürtjei adják, melyekből zselét és bort készítenek.
Zselépálma
Butia odorata
A Butia odorata, közismert nevén zselépálma vagy pindo-pálma, egy ellenálló tollas pálma, amely dél-Brazília, Uruguay és Argentína füves pusztáinak őshonos növénye. A világ egyik legfagyállóbb pálmája, amely akár -12 °C hidegnek is ellenáll. Ívelt kékeszöld lombozata és ehető narancssárga-sárga terméseiből álló fürtjei miatt értékes díszfa és termőnövény a kertészetben.
Sárgahúsú tinóru
Butyriboletus appendiculatus
A Butyriboletus appendiculatus, közismert nevén sárgahúsú tinóru, egy kedvelt ehető gomba, amely lombhullató erdőkben, különösen tölgyek és bükkök alatt található meg. Jellemzője a bőrbarna kalap, az alsó oldalon található élénksárga csöves rész, amely érintésre enyhén kékül, valamint a tönkje, amely gyakran gyökerező vagy az alja felé elvékonyodó. Mikorrhiza-gomba, ami azt jelenti, hogy összetett kölcsönhatásban él a fák gyökereivel, ezért mesterséges termesztése szinte lehetetlen.
Puszpáng
Buxus
A puszpáng (Buxus) a puszpángfélék családjába tartozó örökzöld cserje, amelyet gyakran használnak formális kertekben sövénynek, szegélynek és topiáriumokhoz. Lassú növekedésű, apró és sűrű lombozatú, jól bírja az intenzív metszést, és évtizedekig megőrzi formáját.
Japán puszpáng
Buxus microphylla
A japán puszpáng (Buxus microphylla) egy lassú növekedésű, örökzöld cserje, amely Japánból és Koreából származik. Sűrű, kompakt, sötétzöld lombozata miatt széles körben kedvelt. Apró, fényes levelei az egyik legnépszerűbb növénnyé teszik a formára nyírt alakzatok (topiárium), formális sövények és szegélyek kialakításához klasszikus és modern kertekben egyaránt. Tavasszal apró, krémszínű vagy sárgászöld virágokat hoz, amelyek bár nem feltűnőek, enyhén illatosak.
Közönséges puszpáng
Buxus sempervirens
A Buxus sempervirens, közismert nevén közönséges puszpáng vagy bukszus, egy lassú növekedésű, örökzöld cserje vagy kis fa, amely Dél-Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Sűrű, fényes, sötétzöld lombozata miatt a formális kertek, sövények és a topiárium (alakfa-nyírás) egyik legkedveltebb növénye. Optimális körülmények között akár 5 méteres magasságot is elérhet, és kivételes élettartamáról ismert, egyes példányok évszázadokig élnek. Díszítőértéke ellenére a növény minden része mérgező az emberekre és az állatokra nézve.
Kaktusz
Cactaceae
A kaktuszfélék (Cactaceae) a pozsgás növények egy családja, amelyek kiválóan alkalmazkodtak a száraz környezethez. Megkülönböztető jegyük az areola (tövispárna), amelyből tövisek, ágak és virágok fejlődnek. A legtöbb faj megvastagodott, fotoszintetizáló szárral rendelkezik, amely vizet tárol, lehetővé téve a túlélést a szélsőséges szárazságban is.
Galambborsó
Cajanus cajan
A galambborsó (Cajanus cajan) egy gyors növekedésű, évelő pillangósvirágú cserje, amely Indiából vagy Afrikából származik, és több mint 3000 éve termesztik. Magassága 1 és 3 méter között mozog, hármasan összetett levelekkel és sárga – olykor vöröses csíkozású – virágokkal rendelkezik, melyekből 2-9 ehető magot tartalmazó hüvelyek fejlődnek. Mélyre hatoló gyökérzetének és nitrogénmegkötő képességének köszönhetően jól tűri a szegényes talajt és a száraz időszakokat, így a trópusi és szubtrópusi mezőgazdaság egyik kulcsfontosságú növénye.
Kis pókorchidea
Caladenia parva
A Caladenia parva egy kisméretű, Ausztrália délkeleti részén őshonos talajlakó orchidea, amely Victoria déli területein és Dél-Ausztrália legdélkeletibb részein fordul elő elszórtan. Évelő, lombhullató növény, egyetlen föld alatti gumóval és egyetlen, 3–10 cm hosszú, keskeny levéllel rendelkezik, amelynek tövén általában apró vörös foltok láthatók. Szeptember és november között (az ausztrál tavasz idején) egy vagy két zöldes, vörös csíkozású virágot hoz egy 5–15 cm-es száron, fehéres-zöld, sötétvörös, visszahajló csúcsú mézajakkal (labellum). Nyílt erdőkben, bozótosokban és tengerparti vegetációban nő, jól vízelvezető homokos-agyagos talajon.
Angyalszárnyak
Caladium bicolor
A Caladium bicolor egy trópusi gumós növény, amely Dél-Amerikából származik, és feltűnő, szív alakú leveleiről ismert, amelyek piros, rózsaszín, fehér és zöld színek lenyűgöző kombinációját mutatják. Ez a lombhullató évelő télen nyugalmi állapotba vonul, és az egyik legnépszerűbb díszlevelű növény, amelyet árnyékos kertek és beltéri terek színesítésére használnak.
Miniatűr káládium
Caladium humboldtii
A Caladium humboldtii, közismert nevén a miniatűr káládium, egy kompakt, trópusi aroid, amely Dél-Amerikából származik. Kis, zöld leveleit feltűnő fehér foltok és erek díszítik, ami terráriumi kultúrában, íróasztalokon és párás beltéri terekben különösen keresett dísznövénnyé teszi.
Fehéreres Kaládium
Caladium lindenii
A Caladium lindenii, közismert nevén fehéreres kaládium vagy Linden-kaládium, egy látványos trópusi lombdísznövény, amely Kolumbiából és Venezuelából származik. Az Araceae (kontyvirágfélék) családjának tagjaként elsősorban drámai, szív alakú leveleiről ismert, amelyeken feltűnő fehér erek futnak végig mélyzöld alapon. Ez a lombhullató faj télen nyugalmi állapotba kerül, majd tavasszal dús, dekoratív lombozattal tér vissza, így a szobanövény-kedvelők körében igazi különlegességnek számít.
Díszlevelű káládium
Caladium x hortulanum
A díszlevelű káládium (Caladium x hortulanum) egy trópusi lombozati növény, amelyet feltűnően vékony, papírszerű levelei tesznek különlegessé – ezek piros, rózsaszín, fehér és zöld színek kombinációját mutatják. Trópusi Dél- és Közép-Amerikából származik, és széles körben termesztik dísznövényként mind beltérben, mind árnyékos kerti ültetvényeken.
Nádtippan
Calamagrostis x acutiflora
A 'Karl Foerster' nádtippan egy évelő díszfű, amely sűrű, felálló bokrot alkot friss zöld levelekből. Júniustól augusztusig karcsú, sárgásbarna kalászok emelkednek a levelek fölé, amelyek egészen a tél végéig egyenesen állnak, struktúrát és mozgást kölcsönözve a téli kertnek. Ez a fajta a Calamagrostis arundinacea és a Calamagrostis epigejos steril hibridje, ezért nem hoz magot – nem terjed nemkívánatos módon a kertben. Jellegzetes, oszlopos növekedésével a modern évelőágyások egyik legnépszerűbb díszfüve.
Kálátéa / Imádkozó növény (nemzetség)
Calathea
A Calathea a Marantaceae családba tartozó trópusi lombozati növények nemzetsége, amely Dél-Amerika trópusi erdeiben őshonos. Feltűnően mintázott leveleiről ismert, amelyek zöld, lila és ezüst árnyalatokban pompáznak. Sok fajt 2012-ben átsoroltak a Goeppertia nemzetségbe, azonban a Calathea elnevezés máig széles körben használatos közönséges névként.
Sárga csörgődob
Calathea crotalifera
A Calathea crotalifera, közismert nevén sárga csörgődob, a nyílgyökérfélék (Marantaceae) családjába tartozó rizómás évelő növény, amely Közép-Amerika és Dél-Amerika északi részének párás trópusi erdőiben őshonos. Nagy, fényes zöld leveleiért és sárga, kalász alakú virágzatáért termesztik, amely a csörgőkígyó farkára emlékeztet.
Csörgőkígyó növény
Calathea lancifolia
A Calathea lancifolia, közismert nevén csörgőkígyó növény, egy trópusi növény, amely Brazília esőerdőiből származik. Megnyúlt levelei sötétzöld mintázatot mutatnak, világoszöld foltokkal, amelyek csörgőkígyó rajzolatára emlékeztetnek, fonákjuk vöröses-lila színű. A Marantaceae családba tartozik, és ismert a nyktinasztikus levélmozgásáról, amelynek során levelei éjszaka összecsukódnak, mint az imádkozó kezek.
Szivarvirág
Calathea lutea
A Calathea lutea, közismert nevén szivarvirág vagy kubai szivar-kalátea, egy nagy méretű neotropikus Marantaceae-faj, amely a trópusi Amerika területén őshonos. Ez az egyik legmagasabb növésű kalátea-fajta; széles, lapát alakú levelei akár 1 méter hosszúra is megnőhetnek, jellegzetes viaszos, pruinózus ezüstszürke fonákkal. Széles körben alkalmazzák trópusi díszkertészetben, egyes régiókban pedig hagyományosan szivarok tekercseléséhez is felhasználják leveleit.
Pávaszemű növény
Calathea makoyana
A Calathea makoyana egy Brazíliából származó trópusi növény, amely feltűnő levélmintázatáról ismert, amely pávatollakra emlékeztet. A Marantaceae családba tartozik, és „imádkozó növényként" is ismerik, mivel leveleit a nap folyamán mozgatja: nappal kinyitja őket a fény befogadására, éjszaka pedig becsukja.
Kerek levelű kálatea
Calathea orbifolia
A Calathea orbifolia egy Bolíviából származó trópusi növény, amelyet lenyűgöző, nagy, kerekded levelei tesznek különlegessé – ezeket ezüst és zöld csíkok díszítik. Az egyik legnépszerűbb kálatea fajta, ugyanakkor az egyik leigényesebb is gondozás szempontjából, különösen a környezeti páratartalom tekintetében.
Rózsaszín Festett Kálatea
Calathea roseopicta
A Calathea roseopicta egy évelő rizómás lágyszárú növény, amely Brazília és Dél-Amerika trópusi esőerdeiben őshonos. A Marantaceae családba tartozik, és ovális, sötétzöld leveleiről ismert, amelyeket rózsaszín és ezüstös-zöld mintázat, valamint lila fonák díszít. „Imádkozó növényként" is emlegetik, mivel levelei éjszaka összecsukódnak, akárcsak az imára kulcsolt kezek.
Bársonyos zebralevél
Calathea rufibarba
A Calathea rufibarba, ma már Goeppertia rufibarba néven ismert, egy dísznövény, amely a brazil Atlanti-esőerdőből származik. Hosszú, keskeny és hullámos leveleiről ismert. A „bársonyos zebralevél” elnevezés a levelek felső, fényes sötétzöld felülete és az alsó, bársonyos lila felülete közötti kontrasztból ered, valamint a levélnyéleket borító vöröses pihékből, amelyek a fajra jellemzőek.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.