Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4010 növény található
1117–1152 megjelenítve a 4010-ból
Ciklámen
Cyclamen
A ciklámen a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, mintegy 20 gumós évelő fajt számláló nemzetség, amely a Földközi-tenger medencéjében, valamint Európa egyes részein, Észak-Afrikában és Iránban őshonos. A legszélesebb körben termesztett szobanövény a szobaciklámen (Cyclamen persicum), amelyet felfelé álló, pillangószerű, fehér, rózsaszín, piros és ciklámenvörös virágaiért kedvelnek, melyek a szív alakú, gyakran ezüstösen márványozott levelek felett nyílnak. A ciklámen lapított gumóból fejlődik, és jellegzetes szezonális ciklust követ: aktív növekedés és virágzás a hűvös hónapokban (ősztől tavaszig), majd nyári nyugalmi időszak, amikor a lombozat megsárgul és elszárad.
Kereklevelű ciklámen
Cyclamen coum
A Cyclamen coum, közismert nevén kereklevelű ciklámen, a Fekete-tenger vidékén, Bulgáriától Észak-Törökországon át a Kaukázusig őshonos gumós évelő, amelynek elszigetelt populációi Libanonban és Izrael északi részén is megtalálhatóak. Lapított gumót növeszt, amely a nyári hőség idején nyugalmi állapotban marad, majd tél végén és kora tavasszal kerekded, szív alakú – gyakran ezüstösen márványozott – leveleket, valamint fehér, rózsaszín vagy mélymagenta színű, kagyló alakú virágokat hoz. Az egyik leghidegtűrőbb ciklámenfaj, amely lombhullató fák alatt könnyen meghonosodik és az évek során önvetéssel terjed.
Borostyánlevelű ciklámen
Cyclamen hederifolium
A Cyclamen hederifolium, közismert nevén borostyánlevelű ciklámen vagy őszi ciklámen, egy gumós, évelő lágyszárú növény, amely Európa mediterrán vidékein és Törökország déli részén őshonos, beleértve Olaszországot, Franciaországot, Görögországot és a Balkánt. A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozik, és az egyik leginkább télálló ciklámenfaj, amely mérsékelt éghajlatú kertekben könnyen meghonosodik. Tudományos neve, a hederifolium, a levelek borostyánhoz (Hedera) való hasonlóságára utal, amelyek díszes, ezüstös márványozott mintázatot mutatnak. Virágai a rózsaszíntől a bíborig terjednek, de fehérek is lehetnek; nyár végén és ősszel jelennek meg, a levelek kihajtása előtt vagy azzal egy időben, jellegzetes, hátrahajló szirmokkal, amelyek pillangóra emlékeztetnek. A virágzás után a növény dekoratív lombozatot fejleszt ősszel és télen, majd nyáron nyugalmi állapotba kerül, amikor a gumó a föld alatt pihen. Széles körben alkalmazzák talajtakaróként fák és cserjék alatt, ahol az évek során összefüggő szőnyeget alkotva honosodik meg.
Perzsa ciklámen
Cyclamen persicum
A Cyclamen persicum egy bájos, gumós évelő növény, amely a Mediterrán régióból származik, és elegáns, felfelé kunkorodó virágairól, valamint szív alakú, márványos leveleiről ismert. Télen virágzik bőségesen, amikor a legtöbb szobanövény nyugalmi állapotban van, élénk színt varázsolva a lakásokba. Virágai fehér, rózsaszín, piros és lila árnyalatokban nyílnak, gyakran kellemes illattal.
Európai ciklámen
Cyclamen purpurascens
Az európai ciklámen (Cyclamen purpurascens) a Primulaceae családba tartozó gumós évelő növény, amely Közép-Európa hegyvidéki erdeiben őshonos. Szív alakú, ezüstös mintázatú, tartós leveleiről, valamint nyártól őszig virágzó, rózsaszíntől mélyliláig terjedő árnyalatú illatos virágairól ismert. Ez az egyik leghidegtűrőbb ciklámenfaj.
Acsokcsa
Cyclanthera pedata
Az acsokcsa (Cyclanthera pedata) egy gyorsan növő, egynyári kúszónövény a tökfélék (Cucurbitaceae) családjából, eredetileg Peru andoki régióiból származik. Vékony, indás szárai körülbelül 4,5 méter hosszúra nőnek, tenyeresen osztott levelei 10–12 cm átmérőjűek. Apró, fehéres-zöldes virágai a levélhónaljakban nőnek. Világoszöld, enyhén görbült termései akár 20 cm-esre is megnőnek, sima vagy enyhén tüskés héjjal rendelkeznek; a fiatal terméseket nyersen fogyasztják, az érettebbeket töltik.
Cyclanthus bipartitus
Cyclanthus bipartitus
A Cyclanthus bipartitus, a panamakalap-félék (Cyclanthaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amelynek nincs látható szára. Eredeti élőhelye a trópusi esőerdők, Mexikó déli részétől Közép-Amerikán át egészen Venezueláig, a Guyanákig, Kolumbiáig, Ecuadorig, Peruig, Bolíviáig és Észak-Brazíliáig terjed. Jellemzően patakpartokon és az aljnövényzet mocsaras területein nő, sűrű csoportokat alkotva. Hosszú levelei (50-100 cm vagy több) az alapjuktól kezdve mélyen kettéosztottak, egy kettéhasított legyezőre vagy halfarokra emlékeztetnek – ezért pálmaszerű megjelenése ellenére nem valódi pálma. Torzsavirágzata korong alakban elrendezett, narancssárga virágokból áll, illata a fahéj és a vanília keverékére emlékeztet; az amazóniai őslakosok körében ezeket a virágokat testdíszként használják.
Sötét tőkegomba
Cyclocybe erebia
A sötét tőkegomba (Cyclocybe erebia), korábbi nevén Agrocybe erebia, egy szaprofita gombafaj, amely kulcsszerepet játszik a szerves anyagok lebontásában. Jellemzője a sötétbarna kalap, amely nedvesen gyakran nyálkás, száradáskor pedig ráncossá és halvánnyá válik. A tönkjén tartós, hártyás gyűrű található, lemezei pedig a spórák érésével szürkésből csokoládébarnára változnak. Gyakran megtalálható lombhullató erdők gazdag talaján vagy sok mulccsal borított kertekben.
Birsalma
Cydonia oblonga
A Cydonia oblonga, népszerű nevén birsalma vagy birs, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó kistermetű lombhullató fa vagy nagyobb cserje. Délnyugat-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről származik; tavasszal illatos, fehér-rózsaszín virágokat, ősszel pedig nagy, aranysárga és aromás gyümölcsöket terem. Az egyik legrégebben termesztett gyümölcs, a birset évezredek óta nagyra értékelik kulináris és gyógyászati tulajdonságai miatt.
Kaktuszfa
Cylindropuntia
A Cylindropuntia, vagyis a kaktuszfák nemzetsége körülbelül 35 kaktuszfajt foglal magában, amelyek az Egyesült Államok délnyugati részének, Mexikónak és Nyugat-Indiának a sivatagaiból származnak. Unokatestvéreikkel, a fügekaktuszokkal ellentétben a chollák hengeres, ízelt szárral rendelkeznek, horgas tüskéiket pedig papírszerű hüvely borítja. Egyes fajok szártagjai a legkisebb érintésre is leválnak, és a mellettük elhaladó állatokba kapaszkodva terjednek. Természetes élőhelyükön a cserjés vagy fatermetű formák elérik az 1-4 méteres magasságot; a legismertebbek az ugró cholla (C. fulgida) csüngő, zöld termésfüzéreivel, az ezüstös medvebocs kaktusz (C. bigelovii) és a télálló botkaktusz (C. imbricata). Késő tavasszal és nyáron nyitják meg kehely alakú virágaikat, amelyek rózsaszín, magenta, lila, sárga, narancssárga vagy zöld színben pompáznak.
Ugrócsolla
Cylindropuntia fulgida
Az ugrócsolla (Cylindropuntia fulgida, korábban Opuntia fulgida) egy fára emlékeztető kaktusz az arizonai és északnyugat-mexikói Sonorai-sivatagból. Rövid, alacsonyan elágazó törzse van, és 1,5-4 méter magasra nő. Az ágak halványzöld, hengeres ízületekből állnak, amelyeket mikroszkopikus horgokkal és ezüstös hüvelyekkel borított tüskék borítanak, ami bolyhos, fénylő megjelenést kölcsönöz a növénynek. A végízületek a legkisebb érintésre is letörnek, és a bőrhöz, ruhához vagy szőrhöz tapadnak, mintha ugrottak volna; így terjed a növény, mivel minden lehullott ízület gyökeret ereszthet. Rózsaszín vagy fehér, levendulával csíkozott virágok nyáron jelennek meg az ízületek és a régi termések hegyén. A zöld termések a növényen maradnak és újra virágoznak, évekig tartó függő láncokat alkotva.
Kötélkaktusz
Cylindropuntia imbricata
A kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) egy cserje- vagy fatermetű kaktusz, amely az Egyesült Államok délnyugati részének és Mexikó északi részének száraz füves pusztáin és magaslati sivatagaiban őshonos. Hengeres, tüskés szárait egymást átfedő dudorok borítják, ami a növénynek összefonódó láncszerű megjelenést kölcsönöz. Késő tavasszal és nyáron feltűnő magenta vagy lila virágokat hoz, melyeket tartós sárga termések követnek, amelyek egészen télig megmaradnak. Kaktuszhoz képest figyelemre méltóan fagytűrő, jóval fagypont alatti hőmérsékletet is elvisel, és minimális gondozás mellett is jól fejlődik szegényes, köves, jó vízelvezetésű talajban.
Cimbídium orchidea
Cymbidium
A Cymbidium nemzetség orchideái rendkívül kedveltek buja virágaikért és virágzataikért, amelyek akár tíz hétig is fennmaradnak. Sok trópusi orchideával ellentétben a cimbídiumok hűvösebb éghajlatot részesítenek előnyben, ezért hűvös éghajlatú orchideaként is ismerik őket. Jellemzőjük az ovális pszeudogumó és a hosszú, szíj alakú levelek, amelyek egész évben zöldek maradnak.
Indiai csónak-orchidea
Cymbidium aloifolium
A Cymbidium aloifolium, közismert nevén indiai csónak-orchidea vagy aloélevelű cimbidium, egy epifita orchidea, amely Ázsia trópusi és szubtrópusi erdeiben honos, beleértve Indiát, Kínát és Délkelet-Ázsiát. Merev, szíj alakú levelei az aloé lombozatára emlékeztetnek, és elegáns, íves virágzárakat hajt, amelyeken krémszínű, halvány sárga és gesztenyebarna csíkos virágok nyílnak.
Devon-cimbidium
Cymbidium devonianum
A Devon-cimbidium (Cymbidium devonianum) egy epifita orchidea, amely a Himalája előhegységéből, Nepálból, Északkelet-Indiából, Bhutánból és Mianmarból származik. Különleges csüngő virágzatáról ismert, amelyen 15–35 sárgászöld, lila-piros mintázatú virág nyílik, így a Cymbidium nemzetség egyik legjellegzetesebb faja.
Négyévszakos csónakorchidea
Cymbidium ensifolium
A Cymbidium ensifolium egy Ázsiából származó talajlakó orchidea, amely Dél-Kínától és Japántól kezdve Vietnamon, Laoszon, Kambodzsán át Szumátráig és Jáváig őshonos. Párás hegyvidéki erdőkben él a tengerszinttől egészen 1500 méteres magasságig, köd által nedvesen tartott talajon vagy mohás mészkövön. Kis álgumókból álló csoportokat alkot, keskeny, íves, kard alakú levelei akár a 60 cm-es hosszúságot is elérhetik. Nyáron és ősszel 20-35 cm-es, felálló virágszárakat növeszt, amelyeken akár 13 darab, egyenként 6 cm átmérőjű virág is nyílhat. A virágok halvány sárgászöldek, sötétvörös csíkokkal vagy pöttyökkel díszítettek, illatuk pedig intenzíven édes, a nárciszéhoz hasonló. Mivel évente többször is virágozhat, négyévszakos orchideaként is ismert. Kínában évszázadok óta termesztik mint az egyik klasszikus „lan” orchideát; számos színváltozata és tarka levelű formája létezik.
Cymbidium orchidea
Cymbidium hybridum
A Cymbidium hybridum a termesztett Cymbidium hibridek (Orchidaceae) hatalmas csoportjára utal, amelyeket több mint egy évszázadon át vad ázsiai és ausztrál fajokból nemesítettek. Ezek az örökzöld, talajlakó-epifita orchideák pszeudobulbákból álló csomókat alkotnak, hosszú, szalagszerű levelekkel, és késő téltől tavaszig erős, íves virágszárakat hoznak, amelyek tucatnyi vagy több, hosszan tartó, viaszos virágot viselnek. A modern hibridek a miniatűrtől a nagyvirágú típusokig terjednek, fehér, zöld, sárga, rózsaszín, piros, krémszínű és majdnem barna árnyalatokban, gyakran kontrasztos, foltos ajakkal. Szobanövényként, enyhe éghajlaton teraszra való példányként és vágott virágként is nagyra értékelik, a csónakorchideák hűvös éjszakákkal és erős fénnyel hónapokig tartó virágzással jutalmazzák a termesztőket.
Citromfű
Cymbopogon citratus
A citromfű (Cymbopogon citratus) egy trópusi, aromás pázsitfű, amely Trópusi Ázsiában őshonos, és intenzív citrusillatáért, valamint kiterjedt kulináris és gyógyászati felhasználásáért termesztik széleskörűen. Sűrű bokrokat alkot hosszú, karcsú levelekkel, amelyek akár 1,8 m magasságot is elérhetnek.
Citronella
Cymbopogon nardus
A Cymbopogon nardus, közismert nevén citronella, egy évelő, csomókban növő fűféle, hosszú, keskeny, aromás levelekkel és erős citrusos illattal. Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában őshonos, a trópusi és szubtrópusi régiókban széles körben termesztik illóolajáért, amely természetes rovarriasztóként igen kedvelt.
Jávai citronellafű
Cymbopogon winterianus
A jávai citronellafű (Cymbopogon winterianus) egy trópusi, évelő pázsitfű, amely Délkelet-Ázsiából, különösen az indonéziai Jáva szigetéről származik. Széles körben termesztik illóolajáért, amely gazdag citronellálban és geraniolban, és rovarriasztókban, kozmetikumokban, parfümériában és aromaterápiában egyaránt felhasználják. A növény sűrű, illatos levélcsomókat alkot, és kedvező körülmények között akár 2,5 méter magasságot is elérhet.
Folyondár-selyemkóró
Cynanchum laeve
A Cynanchum laeve (folyondár-selyemkóró) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, erőteljes növekedésű, csavarodó szárú évelő kúszónövény, amely Észak-Amerika középső és keleti részein őshonos. Átellenes, szív alakú levelekkel és mélyre hatoló, húsos karógyökérrel rendelkezik; bármilyen elérhető támasztékra felkapaszkodik, akár 3–6 méter magasra vagy még feljebb. Júniustól szeptemberig sűrű fürtökben hozza apró, illatos, krémfehér, csillag alakú virágait, amelyek vonzzák a méheket és a lepkéket, majd sima, csepp alakú magtokokat érlel. A pompás királylepke hernyójának tápnövénye, ezért a vadvilágbarát kertek kedvelt növénye, ugyanakkor a mezőgazdaságban agresszív gyomnak tekintik mély gyökérzete és a szél által terjedő, bőséges magtermése miatt.
Bermuda-fű
Cynodon dactylon
A Cynodon dactylon, közismert nevén Bermuda-fű, tarackbúza vagy ördögfű, egy évelő pázsitfűfaj, amely széles körben elterjedt a trópusi és szubtrópusi területeken. Képes sűrű és ellenálló gyepszőnyeget alkotni, ezért gyakran alkalmazzák kertekben, sportpályákon és takarmánynövényként. Földalatti rizómákkal és felszíni kúszóhajtásokkal (sztolon) egyaránt rendelkezik, amelyek nagy életerőt és regenerációs képességet biztosítanak számára.
Kék ebnyelvűfű
Cynoglossum creticum
A kék ebnyelvűfű (Cynoglossum creticum) a Boraginaceae családba tartozó két- vagy évelő lágyszárú növény, amely a mediterrán medence őshonosa, beleértve Kréta szigetét is. Jellegzetes halványkék vagy ibolyás virágokat hoz, sötétebb kék erekkel, amelyek tavasszal nyíló korai nyárig virágoznak. Száraz, köves talajokhoz és teljes napfényhez jól alkalmazkodott, ezért keresett növénye a vadvirágos és mediterrán stílusú kerteknek. FIGYELMEZTETÉS: pirrolizidinalkaloidokat tartalmaz – súlyosan mérgező emberekre, macskákra és kutyákra.
Vízipálma
Cyperus
A Cyperus a sásfélék (Cyperaceae) családjának egy nagy, körülbelül 700 fajt számláló nemzetsége, amely minden kontinens trópusi és mérsékelt övi régiójában elterjedt. Az olyan jól ismert termesztett fajokat, mint a Cyperus alternifolius (vízipálma), látványos, építészeti formájuk miatt kedvelik – egyenes szárai tetején sugárirányban elhelyezkedő levélüstökök találhatók, amelyek esernyőre vagy napernyőre emlékeztetnek. Természetes élőhelyükön mocsarakban, folyópartokon és tavak szélén fordulnak elő; ezek a félvízi növények a folyamatosan nedves vagy vízzel borított körülmények között fejlődnek a legjobban. Népszerűek dísznövényként, kerti tavak növényeként és vízi kertek ékköveiként.
Esernyő papirusz
Cyperus alternifolius
A Cyperus alternifolius, közismert nevén esernyő papirusz, egy félvízi évelő sásfajta, amely Madagaszkárról származik. A magas szárakat koronázó, sugár irányban szétterülő murvalevelek nyitott esernyőre emlékeztetnek, így ez a növény látványos, architektonikus díszelem vízikertekben, tópartok mentén és beltéri ültetőkben egyaránt. A Cyperaceae (sásfélék) családjába tartozik, és állandóan nedves vagy vízzel telített talajban érzi magát a legjobban.
Magas sásféle
Cyperus eragrostis
A Cyperus eragrostis, közismert nevén magas sásféle vagy halvány galangál, egy csomós évelő sás, amely szubtrópusi és trópusi Dél-Amerikából származik, mára azonban világszerte meghonosodott. Nedves élőhelyeken – vizes élőhelyeken, árokban, folyópartokon és tópartokon – virágzik, magassága 25–90 cm között változik. Ernyőszerű virágzata sárgás-zöldes-barnás füzérkéivel vonzó dísznövény vízikertek és esőkertek számára.
Földimandula
Cyperus esculentus
A földimandula (Cyperus esculentus) a palkafélék családjába tartozó, alacsony növésű évelő sásféle, amelyet világszerte termesztenek apró, édes, mogyoróízű föld alatti gumóiért – ezek alkotják a Spanyolországban népszerű horchata de chufa ital alapját. Ugyanez a növény sárga palkaként is ismert, amely a világ egyik legszívósabb mezőgazdasági gyomnövénye: ha nem korlátozzák, rizómái és gumói gyorsan terjednek, és rendkívül nehéz kiirtani a pázsitból vagy a szántóföldről. Tudatosan csak zárt ágyásban vagy nagy cserépben termesszük ehető terméséért, soha ne ültessük szabadföldbe olyan veteményesek közelében, amelyeket szeretnénk mentesen tartani a palkától.
Törpe papirusz
Cyperus haspan
A törpe papirusz (Cyperus haspan) egy kompakt, félig vízi sás, amely Afrika, Ázsia és Amerika pantropikus régióiból származik. Tavakban, vízikertekben, akváriumokban és lápos területeken egyaránt megterem; karcsú, egyenes szárakat hajt, amelyeket finom, esernyőszerű virágzatok koronáznak. Elegáns megjelenése és gyors növekedése révén népszerű választás vízkerti díszítésre.
Ernyőnövény
Cyperus involucratus
A Cyperus involucratus, közismert nevén ernyőnövény, egy elegáns félvízi sás, amely Madagaszkár szigetéről származik. Jellegzetes, sugarasan szétágazó murvalevelei kellemes ernyőszerű koronát alkotnak a magas, karcsú szárак tetején, így mind beltéri, mind kültéri környezetben feltűnő, építészeti hatású növénynek számít. Nedves körülmények között virágzik, és a kevés szobanövény egyike, amely valóban hasznát veszi az álló víznek – szinte lehetetlen túlöntözni.
Egyiptomi papirusz
Cyperus papyrus
A Cyperus papyrus, közismert nevén egyiptomi papirusz vagy papírnád, egy fenséges félvízi növény, amely természetes élőhelyén az északkeleti afrikai Nílus folyó partjain honos. Magas, háromszögű szára akár 5 méteres magasságot is elérhet, tetején laza, ernyőszerű, szálvékony sugárral díszített pompás virágzattal. Az emberi civilizáció egyik legtörténelmibb jelentőségű növénye – ebből készült a világ első papírja. Napjainkban vízikertekben, tavakban és nagy tartályokban termesztik.
Kerek mandulapalka
Cyperus rotundus
A Cyperus rotundus, vagyis a kerek mandulapalka egy gyorsan terjedő, évelő sásféle, fényes, fűszerű levelekkel és háromszögletű szárakkal, melyek tetején vörösesbarna virágzat található. Föld alatti gumóláncokból fejlődik, ami a világ egyik legszívósabb gyomnövényévé teszi, ugyanakkor az aromás gumók a hagyományos orvoslás fontos alapanyagai.
Scarborough-liliom
Cyrtanthus elatus
A Cyrtanthus elatus, közismert nevén scarborough-liliom, az Amaryllidaceae családba tartozó évelő hagymás növény, amely a dél-afrikai Fokföld part menti hegyoldalain őshonos (Mossel Bay és Humansdorp között). Akár 65 cm magas, felálló virágszárakat növeszt, amelyeken legfeljebb kilenc tölcsér alakú, skarlátvörös, rózsaszín vagy ritkábban fehér árnyalatú virág nyílik késő tavasztól őszig. Közel 250 éve termesztik dísznövényként cserépben; népszerű nevét azután kapta, hogy a 19. században honosodott meg az angliai Scarborough tengerparti szikláin.
Japán magyal páfrány
Cyrtomium falcatum
A Cyrtomium falcatum egy elegáns, örökzöld páfrány, amely Kelet-Ázsiából származik, és fényes, sötétzöld, bőrszerű levélzetéről ismert, amely magyallevelekre emlékeztet. Sűrű, váza alakú töveket alkot, és az egyik legjobban alkalmazkodó és legszívósabb páfrány, amely mind beltérben, mind kültérben termeszthető. Sarló alakú levelei határozott, architektonikus megjelenést kölcsönöznek neki, amely kiemeli a többi páfrány közül.
Szivarkosbor
Cyrtopodium
A Cyrtopodium a talajlakó, epifita vagy sziklalakó orchideák egyik nemzetsége, amely az amerikai kontinens trópusi és szubtrópusi vidékein őshonos, Florida déli részétől Argentínáig, jelentős jelenléttel Brazíliában. Nagy, orsó alakú és ráncos, szivarra vagy szarvra emlékeztető álgumóiról (pszeudobulba) ismert. A nemzetség magas virágszárakat növeszt, amelyeket tucatnyi barna foltos sárga virág borít. Redőzött levelei a virágzás előtt lehullanak, életciklusát az erőteljes növekedési szakasz és az azt követő nyugalmi időszak jellemzi.
Tüskés nyíllevél
Cyrtosperma johnstonii
A Cyrtosperma johnstonii egy lenyűgöző trópusi aroid, amely hatalmas, felfelé törő, nyíl alakú leveleiről ismert. A levelek erezete fiatal korban élénkvörös vagy rózsaszín, ami a növény érése során is megmaradhat, kontrasztot alkotva a sötétzöld felülettel. A szárakat (levélnyeleket) apró, tüskeszerű kinövések borítják, innen ered a magyar neve is. Eredetileg a Salamon-szigetek mocsaras vidékeiről származik.
Seprűzanót
Cytisus scoparius
A seprűzanót (Cytisus scoparius) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó, 50–250 cm magasra növő, lombhullató cserje. Zöld színű, ötélű, vékony vesszői télen is asszimilálnak, apró, hamar lehulló levelei közül a felsők osztatlanok, az alsók hármas összetettek. Május–júniusban jelennek meg élénk, aranysárga, pillangó alakú virágai, amelyek sűrű, illatos virágzatot alkotnak a vesszőkön. A virágokból fejlődő, lapított hüvelytermés éréskor feketére színeződik. Nyugat- és Közép-Európa őshonos növénye, amely száraz, homokos, savanyú talajú, napos termőhelyeken – domboldalakon, homokdűnéken – érzi otthon magát; Magyarországon elsősorban a nyugati országrész savanyú talajain fordul elő. Igénytelensége és gyors növekedése miatt sok helyen betelepült, invazívvá vált.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.