Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként3474 növény található
1297–1332 megjelenítve a 3474-ból
Szivárványos eukaliptusz
Eucalyptus deglupta
Az Eucalyptus deglupta, közismert nevén szivárványos eukaliptusz, egy lenyűgöző, gyorsan növő fa, amely a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Pápua Új-Guineából származik. Ez az egyetlen eukaliptuszfaj, amely természetes élőhelyén az északi féltekén honos. Világhírű látványos, sokszínű kérgéről, amely lehámlik, és alatta élénkzöld, kék, lila, narancssárga és gesztenyebarna rétegeket tár fel – ezzel a világ egyik legkülönlegesebb látványát nyújtó fája.
Golyós eukaliptusz
Eucalyptus globulus
Az Eucalyptus globulus, közismert nevén golyós eukaliptusz vagy kék eukaliptusz, egy gyors növekedésű, örökzöld fa, amely Tasmaniából és Ausztrália délkeleti részéről származik. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, és optimális körülmények között akár a 70 méteres magasságot is elérheti. A fiatal levelek kerekdedek, jellegzetes kékes-szürke viaszos bevonattal, míg a kifejlett levelek hosszúak, lándzsa alakúak és lecsüngők. Világszerte széles körben termesztik gyógyászati, aromás és faipari értéke miatt; illóolaja erős fertőtlenítő és köptető hatásáról híres. Lombja mérgező az emberek, macskák és kutyák számára, ha elfogyasztják.
Havasi eukaliptusz
Eucalyptus gunnii
Az Eucalyptus gunnii, közismert nevén havasi eukaliptusz vagy ezüst eukaliptusz, egy Ausztráliából, azon belül Tasmaniából származó, gyors növekedésű örökzöld fa. Kerekded, ezüstöskék fiatal levelei miatt igen kedvelt a virágkötészetben és a kertépítésben. Az egyik leghidegtűrőbb eukaliptuszfaj, akár a -18°C-ot is elviseli.
Ezüstös eukaliptusz
Eucalyptus pulverulenta
Az Eucalyptus pulverulenta, közismert nevén ezüstös eukaliptusz, egy örökzöld fa vagy cserje, amely Délkelet-Ausztrália fennsíkjairól származik. Kerekded, ezüstös, hamvas bevonatú leveleit textúrájuk és jellegzetes illatuk miatt gyakran használják virágkötészeti készítményekben.
Amazóniai liliom
Eucharis amazonica
Az amazóniai liliom az Amaryllidaceae családba tartozó évelő hagymás növény, amely Peruból és az Amazonas-medencéből származik. Illatos, fehér virágai a nárciszra emlékeztetnek, és fényes, széles zöld levelek felett magasodó szárakon nyílnak. Egzotikus szépsége és viszonylag egyszerű gondozása miatt szobanövényként rendkívül kedvelt.
Amazóniai liliom
Eucharis grandiflora
Az amazóniai liliom (Eucharis grandiflora) egy trópusi hagymás évelő, amely Kolumbia és Peru esőerdeiben őshonos, és az Amaryllidaceae családba tartozik. Lenyűgöző, tiszta fehér, illatos virágairól ismert, amelyek nárciszra emlékeztetnek, és elegáns fürtökben nyílnak magas, erős szárakon. Szobanövényként és trópusi kertekben egyaránt széles körben termesztik; ideális körülmények között évente 2-3-szor virágzik.
Ananászliliom
Eucomis bicolor
Az ananászliliom (Eucomis bicolor) a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikából származó hagymás növény. Széles, csíkos levelekből álló rozettát alkot, nyáron pedig sűrű virágzatot növeszt, amely csillag alakú, lilás szegélyű világoszöld virágokból áll, tetején pedig egy ananászra emlékeztető zöld levélüstök díszeleg. A faj 30–60 cm magasra nő, és júliustól szeptemberig virágzik. Magyarországon nem télálló, ezért a hagymákat száraz, fagymentes helyen kell átteleltetni.
Eugénia
Eugenia
Az Eugenia a Myrtaceae család egyik legnagyobb nemzetsége, amely több száz, az amerikai kontinensen őshonos trópusi és szubtrópusi fát és cserjét foglal magában. Örökzöld, fényes lombozat, látványos porzókkal rendelkező apró fehér virágok és nagyra értékelt ehető gyümölcsök jellemzik, mint például a pitanga (Eugenia uniflora) és a grumixama (Eugenia brasiliensis). Egyaránt termesztik kerti gyümölcsként és dísznövényként is; a metszést jól tűri, ezért sövénynek és topiáriumnak is kiváló.
Grumicsáma
Eugenia brasiliensis
A grumicsáma (Eugenia brasiliensis) Brazília Atlanti-erdejének őshonos gyümölcsfája, a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Kis, kerek bogyókat terem, amelyek lédús húsúak és édes-savanykás ízűek; fekete, piros és sárga változatban is ismert. Egyaránt értékes ehető gyümölcséért és díszítőértékéért, és fontos szerepet játszik az Atlanti-erdő helyreállításában.
Törpe Eugenia
Eugenia mattosii
Az Eugenia mattosii, közismert nevén Törpe Eugenia, egy örökzöld cserje, amely Brazíliából származik, és a Myrtaceae (mirtuszfélék) családjába tartozik. Sűrű, kompakt lombozatát apró, ovális, fényes levelek alkotják, amelyek fiatal korukban vöröses árnyalatot mutatnak, majd érettségükre sötétzöldre váltanak. Tavasszal és nyáron finom fehér virágokat hoz, amelyekből apró, gömbölyű, mélyvörös termések fejlődnek. Ezek a gyümölcsök ehetők, enyhén savanykás ízűek, és különösen vonzóak a madarak számára. Visszafogott növekedése és kis levelei miatt az egyik legkedveltebb faj a bonsai művészetben és kis terek tájrendezésében.
Ausztrál ecsetmirtusz
Eugenia myrtifolia
Örökzöld cserje bronzos, zöld és vörös lombozattal, amely tavasszal és nyáron finom fehér virágokat hoz, melyeket ehető, magenta-vörös termések követnek. Termesztésben 4-6 méter magasra nő. Kelet-Ausztrália nedves területein őshonos. Díszfaként, sövényként és topiáriumként is nagyra értékelik. Háziállatokra és emberekre nem mérgező.
Uvaia
Eugenia pyriformis
Az uvaia (Eugenia pyriformis) a Myrtaceae családba tartozó, gyümölcstermő fa, amely a brazíliai Atlanti-erdő őshonos növénye. Illatos, sárgásorancs termései gazdagok C-vitaminban és bioaktív vegyületekben. Ez a faj nagy ökológiai és gasztronómiai értékkel bír, és széles körben alkalmazzák erdőfelújítási projektekben és fenntartható tájrendezésben.
Surinami cseresznye
Eugenia uniflora
A surinami cseresznye (Eugenia uniflora) egy örökzöld, gyümölcsöző fa, amely Dél-Amerika Atlanti-erdejéből származik, és Brazíliában, Argentínában, Uruguayban és Paraguayban honos. Jellegzetes kis gyümölcseiről ismert – amelyek mélyen bordázottak, és érés során zöldből narancson át mélyvörösbe vagy szinte feketébe színeződnek –, édes-savanykás, gyantás ízükkel. A fa tavasszal és ősszel illatos fehér virágcsokrokat hoz, fényes levelei pedig összedörzsölve fűszeres-gyantás illatot árasztanak. Mind a gyümölcs, mind a levelek jelentős gyógyászati értékkel bírnak, amelyet a hagyományos és a modern tudomány egyaránt elismer.
Kínai Koronás Orchidea
Eulophia graminea
Az Eulophia graminea, közismert nevén Kínai Koronás Orchidea vagy Füzérlevelű Eulophia, egy talajlakó orchidea, amely Dél- és Délkelet-Ázsiában őshonos. Álgumóiból fűszerű leveleket hajt, és tavasszal magas virágzati szárakat emel, amelyeken apró, zöldes és barnáslila virágok nyílnak. Bár természetes élőhelyén elegáns növény, ez a faj Floridában inváziós fajjá vált, és porszerű magjain, valamint faforgácsos talajtakarón keresztül gyorsan terjed a legkülönfélébb ökoszisztémákban.
Foltos Eulophia
Eulophia maculata
Az Eulophia maculata, amelyet széles körben Oeceoclades maculata szinonimájával is ismernek, egy trópusi Afrikából – köztük Madagaszkárról és Mauritiusról – származó földi orchidea. A Foltos Eulophia vagy Barát Orchidea névvel is illetett faj a világ egyik legsikeresebbem naturalizálódott orchideája, amely mára a Neotropikumban, a Karib-térségben és Floridában is megtalálható. Avarlevelekben és sziklás cserjés lejtőkön nő, akár 1200 méteres tengerszint feletti magasságig, tarka, örökzöld leveleket és finom, fehértől rózsaszínig terjedő virágokat hozva nyár végén és ősszel.
Dugóhúzó kaktusz
Eulychnia castanea
A Chile északi és középső részének száraz partvidékéről, Los Molles és a Talinay-hegység közötti területről származó Eulychnia castanea egy lassú növekedésű oszlopkaktusz. Természetes élőhelyén, a tengerparti sivatagban több méter átmérőjű, elterülő telepeket alkot, és a bolygó egyik legszárazabb régiójában a tengeri ködből (camanchaca) nyeri a nedvességet. Szürkészöld szárai 6-8 bordával rendelkeznek, tüskéi a barnától a sárgásig változnak. Nyáron illatos fehér virágokat, majd zöldessárga, nyálkás húsú, enyhén savanykás ízű gyümölcsöket terem. A 'Varispiralis' fajta, amely csavart vagy tarajos szárral rendelkezik, rendkívül keresett a gyűjtők körében.
Csíkos kecskerágó
Euonymus
Az Euonymus egy változatos nemzetség, amely több mint 130 cserje-, kisfa- és kúszónövény-fajt foglal magában a Celastraceae családból, természetes élőhelyei Ázsia, Európa és Észak-Amerika mérsékelt övi területein találhatók. Ezek az igényes dísznövények egész éves dekorativitásukért kedveltek: az örökzöld fajok, mint az Euonymus japonicus, sűrű sövényt és élénk tarka lombozatot biztosítanak, a talajtakaró formák, mint az Euonymus fortunei, könnyen terjednek lejtőkön és szegélyágyásokban, míg a lombhullató Euonymus alatus (égő bokor) látványos bíborvörös őszi színpompával kápráztat el. Figyelem: valamennyi növényrész mérsékelten mérgező, ha lenyelik.
Szárnyas kecskerágó
Euonymus alatus
A szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus) egy Szibériában, Kínában, Japánban és Koreában őshonos lombhullató cserje, amely a szárán végigfutó parás „szárnyairól” és az ősszel ragyogó skarlátvörösre színeződő lombozatáról ismert. Kifejlett korában 4,5-6 méter magas és széles, gömbölyded, közepes textúrájú bokorrá fejlődik. Késő tavasszal jelentéktelen zöldessárga virágokat hoz, melyeket ősszel apró, pirosas-narancssárga, felpattanó magtokok követnek. Szívós, sokféle talajhoz alkalmazkodik és jól tűri a városi körülményeket, ami miatt népszerű dísznövény – bár az Egyesült Államok keleti és középső részein ma már invazív fajként tartják számon, így az ottani kertészeknek érdemes tájékozódniuk a helyi szabályozásokról ültetés előtt.
Télizöld kecskerágó
Euonymus fortunei
Az Euonymus fortunei, közismert nevén télizöld kecskerágó vagy Fortune-féle orsófa, egy örökzöld, fás szárú kúszónövény és talajtakaró, amely Kelet-Ázsiából (Kína, Korea és Japán) származik. Rendkívül alkalmazkodóképes: képes falakat és fákat akár 10 méter magasságig bemászni, vagy sűrű, alacsony talajtakaróként terjedni. Bőrszerű, fényes levelei egész évben zöldek maradnak, és számos népszerű tarka levelű kultivár is elérhető belőle. FIGYELMEZTETÉS: A növ��ny minden része mérgező emberek, macskák és kutyák számára — a lenyelése szív- és gyomor-bélrendszeri problémákat okozhat.
Japán kecskerágó
Euonymus japonicus
Az Euonymus japonicus, közismert nevén japán kecskerágó, egy örökzöld cserje, amely Japánban, Koreában és Kínában őshonos. Mérsékelt éghajlatú területeken szerte a világon széles körben termesztik díszcserjének és sövénynövénynek. Közepes növekedési ütemben fejlődik, magassága meghaladhatja a 4,5 métert; fényes, sötétzöld lombozata egész évben dekoratív. Különféle talajtípusokhoz jól alkalmazkodik, ellenáll az aszálynak, a szélnek, a sós permetnek és a városi légszennyezésnek, ezért népszerű választás formális kertekben, tengerparti tájakban és topiáry-alakításhoz.
Sédkender
Eupatorium
Az Eupatorium az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő lágyszárúak változatos nemzetsége. Olyan jól ismert fajokat foglal magában, mint az Európában és Ázsiában őshonos sédkender (Eupatorium cannabinum), valamint az Észak-Amerikában honos átnőttlevelű sédkender (Eupatorium perfoliatum). Ezek a robusztus növények sűrű, lapos tetejű ernyőkben hozzák apró, bolyhos, fehér, rózsaszín vagy mályvaszínű virágaikat, amelyek rendkívül vonzóak a pillangók, méhek és más beporzók számára. Jellemzően 1–1,5 méter magasra nőnek, a nedves, humuszban gazdag talajt kedvelik, és jól tűrik a vizes közeget, így ideálisak esőkertekbe, kerti tavak partjára és természetközeli ágyásokba. A nemzetség gazdag etnobotanikai múlttal rendelkezik: az átnőttlevelű sédkendert az amerikai őslakosok és a gyarmati orvosok széles körben alkalmazták láz és influenza kezelésére, míg a sédkender évszázadok óta szerepel az európai népi gyógyászatban.
Kutyatej
Euphorbia
Az Euphorbia (kutyatej) a Föld egyik legnagyobb és legváltozatosabb növénynemzetsége, amely több mint 2000 fajt foglal magában, és az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. A nemzetség rendkívül széles formagazdagságot mutat: a tüskés, kaktuszszerű pozsgásoktól – mint az Euphorbia trigona (afrikai tejfa) és az Euphorbia milii (krisztustövis) – egészen az ikonikus ünnepi növényig, az Euphorbia pulcherrimáig (mikulásvirág), sőt nagy cserjékig és fákig is terjed. Meglepően eltérő megjelenésük ellenére valamennyi Euphorbia-fajra jellemző egy közös vonás: a tejszerű, fehér latex-nedv, amely mérgező az emberekre, macskákra és kutyákra, érintés esetén bőr- és nyálkahártya-irritációt okoz. Afrikában, Amerikában és Eurázsiában őshonos fajok egyaránt alkalmazkodtak sivatagokhoz, trópusi erdőkhöz és mérsékelt övi rétekhez, így az Euphorbia-fajok az ökológiailag legsokrétűbb növények közé tartoznak.
Óriás krisztustövis
Euphorbia × lomii
Az Euphorbia × lomii egy hibrid krisztustövis, az Euphorbia milii és az Euphorbia lophogona keresztezése, amelyet vastag, tüskés szárai, nagy levelei és hatalmas, színes fellevelei miatt kedvelnek. Szoborszerű, szárazságtűrő pozsgás cserjeként fejlődik, amely a világos, napos helyeken érzi magát a legjobban, és a bőséges fényt szinte egész évben tartó virágzással hálálja meg.
Sivatagi Gyertya
Euphorbia abyssinica
Az Euphorbia abyssinica, közismert nevén Sivatagi Gyertya, egy feltűnő, oszlopos megjelenésű szukkulens fa, amely Etiópia és Eritrea száraz felföldjeinek honos növénye, 840–2400 méteres tengerszint feletti magasságban. Akár 9 méteres magasságot is elérhet, és külső megjelenése miatt gyakran kaktusznak nézik. A növény rendkívül mérgező, fehér tejnedvet termel, amely súlyos bőrirritációt okozhat, szembe kerülve pedig vaksághoz vezethet. Kiváló választás xerofita kertekbe és száraz élőkertekbe.
Afrikai tejcserje
Euphorbia bicompacta
Az Euphorbia bicompacta, közismert nevén afrikai tejcserje, egy bokros pozsgás növény, amely Kelet-Afrikából származik, természetes előfordulási területe Tanzánia, Ruanda és Kenya. Az Euphorbiaceae családba tartozó faj természetes élőhelyén akár 7 méter magasra is megnőhet, bár otthoni termesztésben ritkán haladja meg az 1-2 métert. Felálló, húsos, élénkzöld szárai geometrikus és elegáns megjelenést kölcsönöznek neki. A rubra változat (Euphorbia bicompacta var. rubra), amely Európában és az USA-ban nagyon népszerű szobanövény, vöröses árnyalatú szárakkal és levelekkel rendelkezik, ami még díszesebbé teszi. A növény által kiválasztott tejszerű nedv mérgező és maró hatású – kezeléskor mindig viseljen kesztyűt. Származási országában a nedvet hagyományosan gyógyászati célokra használják a szarvasmarhák kullancsainak ellenőrzésére.
Tobozos kutyatej
Euphorbia bupleurifolia
Az Euphorbia bupleurifolia, közismert nevén tobozos kutyatej, egy ritka kaudiciform pozsgás növény, amely Dél-Afrika Keleti-Fokföld tartományában őshonos. Felduzzadt, gumós szárát spirális levélheg-minták borítják, amelyek egy tobozra emlékeztetnek, ezért a gyűjtők körében különösen keresett példánynak számít. Lassan növekszik, és tavasszal apró sárgászöld virágokat hoz.
Kanári-szigeteki kutyatej
Euphorbia canariensis
Az Euphorbia canariensis, közismert nevén kanári-szigeteki kutyatej vagy kardón, a Kanári-szigetekre (Spanyolország) endemikus oszlopos pozsgás növény. A Makaronéziai régió egyik legikonikusabb növénye, amely az alacsonyabb fekvésű száraz területeken sűrű állományokat alkot, amelyeket kardónalnak neveznek. A növény akár 4 méter magasságra is megnő, jellegzetes gyertyatartó-szerű elágazásokkal. Vastag zöld szárán négy kiemelkedő borda fut végig, amelyeket vöröses tövisek párjai szegélyeznek. Tavasszal apró vöröses-zöld ciátiumokat (virágszerű képleteket) fejleszt. A növény minden része rendkívül mérgező, tejfehér latextartalmú nedvet tartalmaz, amely súlyos bőrirritációt okoz, szembe kerülve pedig vakságot idézhet elő.
Medúzafej
Euphorbia caput-medusae
A medúzafej (Euphorbia caput-medusae) egy feltűnő szukkulens, amely Dél-Afrika Nyugati-Fokföldéről származik. Rövid, tömzsi középső szárból számos kígyószerű ág sugárzik ki, amelyek szorosan emlékeztetnek a mitológiai Medúza kígyószerű hajfürtjeire. A Euphorbiaceae család tagjaként egyedi dísznövényként tartják számon sziklakertekben, edényekben és szukkulensgyűjteményekben szerte a világon.
Balkáni kutyatej
Euphorbia characias
Az Euphorbia characias, vagyis a balkáni kutyatej, egy robusztus, örökzöld félcserje, amely a Földközi-tenger medencéjének sziklás, napsütötte lejtőin őshonos. Sűrű csomókban növő, felálló szárait keskeny, kékeszöld levelek borítják, melyek tetején tél végén és kora tavasszal látványos, sárgászöld virágzatok jelennek meg. A növény minden része vágáskor tejfehér latexet választ ki, amely irritálja a bőrt és a szemet, ezért csak kesztyűben szabad hozzányúlni. A kertészek nagyra értékelik szárazságtűrése és építészeti megjelenése miatt; a megtelepedést követően minimális gondozás mellett is virul.
Karib-réz növény
Euphorbia cotinifolia
Az Euphorbia cotinifolia, közismert nevén Karib-réz növény vagy Trópusi füstbokor, egy feltűnő díszcserjés növény, amely Mexikóból és Közép-, illetve Dél-Amerikából származik. Mélyburgundi-vörös lombozatáért nagyra értékelt, az Euphorbiaceae családba tartozik, és kedvező körülmények között cserjeként akár 4,5 méteres, faként pedig 9 méteres magasságot is elérhet. A tejszerű fehér nedve erősen mérgező, kezelésekor védőkesztyű viselése szükséges. Trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztik feltűnő látványhatása miatt.
Tarka kutyatej
Euphorbia cyathophora
Az Euphorbia cyathophora, közismert nevén tarka kutyatej, az Euphorbiaceae családba tartozó lágyszárú növény, a hagyományos karácsonyi mikulásvirág közeli rokona. Felső levelei a tövüknél élénkvörös foltokat növesztenek, apró színes felleveleket utánozva, míg a valódi virágok kicsi, zöld, ciátiumnak nevezett képletek. Amerikában őshonos, rusztikus, gyors növekedésű és könnyen alkalmazkodó növény, amelyet gyakran használnak napos kertekben és szegélynövényként. A növény minden része vágáskor tejnedvet bocsát ki, amely mérgező, és irritálhatja a bőrt, valamint a szemet.
Dávid-kutyatej
Euphorbia davidii
A Dávid-kutyatej (Euphorbia davidii) az Euphorbiaceae család egyéves lágyszárú növénye, amely az Egyesült Államok déli-középső részén és Mexikóban őshonos, mára azonban meghonosodott Európában, Dél-Amerikában és Ausztráliában is. Teljes napsütésben és jól áteresztő talajban akár 61 cm magasra is megnő. Mint minden kutyatejféle, tejszerű fehér latexet termel, amely erősen mérgező, és súlyos irritációt okoz az emberek, macskák és kutyák bőrén, szemén és nyálkahártyáján.
Decary-féle euforbia
Euphorbia decaryi
Az Euphorbia decaryi egy ritka, kompakt kaudiform szukkulens, amely kizárólag Madagaszkáron honos. Az Euphorbiaceae családba tartozik, és megvastagodott alapot (kaudexet) fejleszt, amely vizet tárol; hullámos szárai és texturált szürkészöld levelei jellemzik. Rendkívül lassan növekszik, és a szukkulens- valamint madagaszkári növénygyűjtők körében világszerte nagy becsben tartják.
Medúzafej kutyatej
Euphorbia flanaganii
Az Euphorbia flanaganii, közismert nevén medúzafej kutyatej, egy Dél-Afrikából származó pozsgás növény az Euphorbiaceae családból. Alacsony rozettát alkot szürkészöld, hengeres „csápokból”, amelyek egy vastag központi szárból indulnak ki, emlékeztetve a görög mitológia Medúzájának kígyóhajára. Lassú növekedésű növény, amelyet elsősorban dísznövényként, cserépben termesztenek. Tél végétől tavaszig apró, sárga virágokat (ciátiumokat) hoz. Az egész növény mérgező és irritáló hatású tejnedvet (latexet) tartalmaz, ezért kezelése óvatosságot igényel.
Skarlát Tolldísz
Euphorbia fulgens
A Skarlát Tolldísz (Euphorbia fulgens) egy Mexikóból származó lombhullató cserje, amelyet elegánsan ívelt ágain megjelenő, apró skarlátpiros-narancssárga virágairól ismernek, amelyek télen nyílnak. Az Euphorbiaceae (kutyatejfélék) családjába tartozik, tejszerű fehér latexnedvet termel, amely bőrirritációt és szemirritációt okozhat. Dísznövényként széles körben termesztik, és vágott virágként is alkalmazzák.
Gerold-kutyatej
Euphorbia geroldii
Az Euphorbia geroldii, tövis nélküli Krisztus tövisként vagy Gerold-kutyatejként ismert, egy pozsgás cserje az Euphorbiaceae családból, amely Madagaszkár északkeleti részének száraz tengerparti erdeiben őshonos. Eltérően tüskés rokonától, az Euphorbia milii-től, az E. geroldii sima, tövis nélküli fás szárakkal rendelkezik, amelyeket fényes, sötétzöld, lándzsás levelek borítanak, vöröses széllel. Apró, feltűnő vörös murvalevelekből álló fürtök sárga középpel szinte egész évben megjelennek, így ez a szinte folyamatosan virágzó pozsgás népszerű és alacsony karbantartási igényű választás jól megvilágított beltéri környezetekbe és meleg éghajlatú kertekbe. A természetben a fajt kritikusan veszélyeztetettnek minősítik az élőhelyvesztés miatt, ami a példányok termesztését a természetvédelem szempontjából is relevánssá teszi.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.