Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4091 növény található
1585–1620 megjelenítve a 4091-ból
Sárga margaréta
Euryops pectinatus
A sárga margaréta (Euryops pectinatus) egy Dél-Afrikából származó örökzöld cserje, amely az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozik. Jellegzetessége a szürkészöld lombozat és az aranysárga, margarétaszerű virágok, amelyek enyhe éghajlaton szinte egész évben nyílnak. Magassága és szélessége 90 és 180 cm között alakul, gömbölyded, dús bokrot alkotva.
Lisziantusz
Eustoma grandiflorum
A lisziantusz (Eustoma grandiflorum) egy lenyűgöző virágos növény, amely Észak-Amerika déli Nagy-síkságáról, köztük az USA déli részéből és Mexikóból származik. Rózsaszerű virágai fehér, rózsaszín, lila, kék és kétszínű árnyalatokban pompáznak. A világ egyik legnemesebb vágottvirágaként tartják számon, amelyet menyasszonyi csokrokban és virágkötészeti kompozíciókban egyaránt előszeretettel alkalmaznak. Noha termesztése köztudomásúan nehéz, a végeredmény lenyűgöző látványt nyújt.
Prériegencián
Eustoma russellianum
Az Eustoma russellianum, közismert nevén liziantusz, egy lágyszárú növény, amely elegáns, rózsára vagy tulipánra emlékeztető virágairól híres. Az Egyesült Államok és Mexikó prérjeiről származik, és a virágkötészetben vágott virágként rendkívül kedvelt kifinomult szépsége és hosszú vázaélettartama miatt. Szirmai selymes tapintásúak, színei pedig a lágy pasztell árnyalatoktól a mélyliláig terjednek.
Juçara pálma
Euterpe edulis
Az Euterpe edulis, közismert nevén Juçara pálma, Brazília Atlanti-erdejének őshonos pálmafaja, amelyet az illegális pálmaszív-kitermelés kritikusan veszélyeztet. Antioxidánsokban gazdag terméseit az amazóniai açaí fenntartható alternatívájaként használják, a faj pedig kulcsszerepet játszik az erdők visszatelepítésében és több mint 30 madárfaj élőhelyének megőrzésében.
Euterpe-pálma
Euterpe oleracea
Az açaí-pálma egy csoportos növekedésű pálmafaj, amelynek több vékony és elegáns törzse akár a 15-25 méteres magasságot is elérheti. Az Amazonas-medence ártéri területein őshonos. Szárnyalt, íves levelei sűrű koronát alkotnak minden egyes törzs tetején. Fürtökben hozza több száz gömbölyű, éretten sötétlila vagy majdnem fekete termését, amelyekből az açaí gyümölcshús készül – az amazóniai konyha és gazdaság egyik legikonikusabb terméke.
Foltos sédkender
Eutrochium maculatum
A foltos sédkender (Eutrochium maculatum, szinonimája Eupatorium maculatum) Észak-Amerikából származó, az őszirózsafélék családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely természetes módon nedves réteken, patakpartokon és mocsaras területeken fordul elő. A növény egyenes, erős, gyakran lilásvörös foltokkal tarkított szárakat növeszt, melyek magassága elérheti a 210 cm-t. Nyár második felében és ősszel nagy, félgömb alakú, rózsaszínes-lila virágzatokat hoz, amelyek vonzzák a pillangókat és a méheket. Kertekben nedves ágyások, esőkertek és természetközeli beültetések háttérnövényeként használják.
Kék Ámulat
Evolvulus glomeratus
A Kék Ámulat (Evolvulus glomeratus) egy alacsonyan növő, terjedő évelő növény, amely Brazíliából származik, és a Convolvulaceae családba tartozik. Folyamatosan nyíló, ég kék virágokat hoz fehér középpel, amelyek minden reggel kinyílnak, és este vagy felhős napokon becsukódnak. Széles körben alkalmazzák talajborítóként, szegélynövényként és csüngő kosarakban.
Perzsa ibolya
Exacum affine
Az Exacum affine, közismert nevén perzsa ibolya, egy bájos, kompakt virágos növény, amely a jemeni Szokotora szigetéről származik. Az apró, illatos, kék-lila virágok sárga középső részükkel és a Gentianaceae családba való tartozásával különösen kedvelt dísznövény. Bár számos helyen egyéves szobanövényként termesztik, szubtrópusi természetes élőhelyén valójában rövid életű évelő. Fényes, kerekded levelei és édes illata kellemes beltéri kísérővé teszik tavasszal és nyáron.
gyöngycserje
Exochorda racemosa
Kínából és Koreából származó lombhullató díszcserje, a gyöngycserje rövid, de látványos tavaszi virágzásáért nagyra becsült: tömegével nyílnak a tiszta fehér, ötszirmú virágok a kerek bimbókból, amelyek gyöngysorokra emlékeztetnek az íves ágakon. 2,4-3 méter magasra nő, gyakran szélesebbre is, kecses, szökőkútszerű habitussal. Középzöld, ovális levelei nem mutatnak figyelemre méltó őszi színt. Miután megtelepedett, szárazság- és hőtűrő, alacsony karbantartási igényű, és nagyrészt mentes a súlyos kártevőktől vagy betegségektől, így megbízható alapcserje szegélyekhez, alapozó ültetésekhez és vegyes sövényekhez.
Hajdina
Fagopyrum esculentum
A hajdina rendkívül gyorsan növő, egynyári lágyszárú növény. Bár gabonaként használják, botanikailag álgabona, amely a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozik. Levelei szív alakúak, kis fehér vagy rózsaszín virágokból álló fürtöket hoz, amelyek nagyon vonzóak a méhek számára. Háromszögletű magjai rendkívül táplágyosak és gluténmentesek.
Amerikai bükk
Fagus grandifolia
Az amerikai bükk (Fagus grandifolia) egy lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos, Új-Skóciától és Ontariótól délre egészen Kelet-Texasig és Észak-Floridáig. Lassan növekszik, magassága eléri a 16–35 métert, koronája széles, törzsét sima, ezüstszürke kéreg borítja. A 6–12 cm-es levelek sötétzöldek és fogazottak; ősszel aranyszínű bronzbarnára színeződnek, és sok levél egészen télig az ágakon marad. Jellegtelen sárgászöld virágai tavasszal nyílnak, ősszel pedig tüskés kupacsban lévő apró, háromélű makkokat terem, amelyek értékes táplálékot jelentenek a madarak és emlősök számára. Elterjedési területének egyik leginkább árnyéktűrő fája, élettartama a 200–300 évet is elérheti.
Keleti bükk
Fagus orientalis
A Fagus orientalis, közismert nevén a keleti bükk, egy lenyűgöző méretű lombhullató fa, amely a Kaukázus vidékén, Észak-Törökországban és Észak-Iránban őshonos. Természetes élőhelyének egyik legimpozánsabb lombos fája, magassága elérheti a 25–40 métert, koronája széles, sűrű és lekerekített. Sima, ezüstszürke kérge, dús zöld lombozata és ragyogó őszi lombszíne miatt nagyra értékelt dísz- és erdészeti fa. Közeli rokona az európai bükknek (Fagus sylvatica), de jobban alkalmazkodott a melegebb, szárazabb éghajlathoz, és fiatal korában gyorsabban növekszik.
Európai bükk
Fagus sylvatica
Az európai bükk egy nagy termetű, hosszú életű lombhullató fa, amely Európában őshonos. Kedvelik sima, szürkés kérge, sűrű, fényes lombozata és látványos, ősszel aranybarna-vöröses színe miatt. Gyakran ültetik szoliterként parkokba vagy formára nyírt sövénynek, mivel jól bírja az erős metszést, és nyírott állapotban télen is megtartja elszáradt leveleit.
Szulákpohánka
Fallopia convolvulus
A szulákpohánka (Fallopia convolvulus, szin. Polygonum convolvulus) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves kúszónövény, amely Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Szív alakú levelekkel, valamint vékony, csavarodó szárral rendelkezik, amely más növényekre vagy támasztékokra kapaszkodik. Apró, zöldesfehér, néha rózsaszínes árnyalatú virágait késő tavasztól őszig hozza. Gyakori mezőgazdasági gyomnövény a művelt területeken és bolygatott talajokon, bár gyors növekedése miatt néha talajtakaróként is alkalmazzák.
Tsuwabuki
Farfugium japonicum
A Farfugium japonicum, más néven párducnövény vagy leopárdnövény, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény, amely Japán, Korea, Kína és Tajvan nedves tengerparti területeiről és patakpartjairól származik. Ez a félig örökzöld növény sűrű bokrot fejleszt nagy, kerek vagy vese alakú, bőrszerű levelekkel, amelyek hosszú, húsos levélnyélen nőnek ki a föld alatti rizómából. Az 'Aureomaculatum' fajtaváltozat leveleit feltűnő sárga foltok borítják, amelyek a leopárd bundájára emlékeztetnek, innen kapta a növény a nevét. Ősszel és télen magas virágszárakat fejleszt, amelyek fürtökben hozzák a sárga, margarétaszerű virágokat. Természetes élőhelyén árnyékban, vízfolyások mentén nő, kertekben pedig árnyékos részek dísznövényeként használják.
Esernyőbambusz
Fargesia murielae
A Fargesia murielae, más néven Muriel- vagy esernyőbambusz, egy bokrosodó bambuszfaj a kínai hegyvidéki erdőkből, amely nem képez indákat, így nem terjed agresszíven. Jellemzője a sűrűn álló, elegánsan lecsüngő szárak és a finom, világoszöld lombozat, amely egész évben zöld marad. Az egyik leginkább télálló bambuszfajként tartósan elviseli a -20 °C körüli hőmérsékletet, és rövid ideig még ennél is nagyobb hideget. Csak néhány évtizedenként virágzik egy ritka, közösségi esemény keretében (utoljára 1999-ben), és általában a lombozata, nem pedig a virágai miatt termesztik. Sűrű, nem invazív növekedésének köszönhetően nagyon népszerű sövényként, dézsás növényként vagy szoliterként kerti tavak mellé.
Szőrös epergyom
Fatoua villosa
A szőrös epergyom (Fatoua villosa) egy nyári egynyári növény az eperfafélék családjából, Kelet-Ázsiából származik, és ma már gyakori gyomnövény az Egyesült Államok déli és keleti részén. Kicsi eperfa csemetére hasonlít, szív alakú, fogazott, szőrös és enyhén ragacsos levelekkel, felálló, elágazó szárakon, amelyek néhány centimétertől több mint 1,2 méter magasra nőhetnek. Kedveli a nedves, árnyékos, bolygatott talajt, mint például a virágágyások, faiskolai konténerek, üvegházak és vizes élőhelyek szélei. Apró virágfürtök jelennek meg tavasztól őszig, és a csemeték körülbelül 12 napon belül virágozhatnak, miután elérték a kétleveles állapotot.
Japán Arália
Fatsia japonica
A Fatsia japonica egy örökzöld cserje, amely Japánból származik, és drámai megjelenésű, fényes, kézformájú leveleiről ismert. Levelei 7-11 karéjosak lehetnek, és akár 40 cm szélesre is megnőhetnek. Rendkívül kedvelt díszcserjéként számos beltéri térben és árnyékos kertben egyaránt megállja a helyét, és azon kevés trópusi megjelenésű lombozati növények egyike, amely mély árnyékban is jól virágzik.
Tigrisszáj
Faucaria bosscheana
A Faucaria bosscheana az Aizoaceae (kristályvirágfélék) családjába tartozó kompakt pozsgás növény, amely Dél-Afrika (Kelet-Fokföld) száraz vidékein őshonos. Alacsony rozettákat alkot vastag, háromszögletű, szürkészöld levelekből, melyek szélein puha, egymásba fonódó fogak találhatók, mint egy ragadozó állkapcsa – innen ered a magyar neve is. Ősszel és télen magányos, élénksárga, margarétaszerű virágokat hoz, amelyek nappal nyílnak ki. Lassú növekedésű növény, ideális sziklakertekbe, cserépbe vagy nagyon világos beltéri pozsgás-összeállításokba.
Feijoa
Feijoa sellowiana
A feijoa (Feijoa sellowiana, elfogadott szinonimája Acca sellowiana) egy örökzöld cserje vagy kis fa a mirtuszfélék családjából, amely Dél-Brazília, Uruguay, Paraguay és Argentína szubtrópusi fennsíkjairól származik. Levelei bőrszerűek, felül sötétzöldek és fényesek, alul ezüstösek és molyhosak, ami jellegzetes kétszínű hatást kölcsönöz a lombozatnak. Késő tavasszal-kora nyáron feltűnő virágokat hoz, fehér, lilás árnyalatú szirmokkal és hosszú, piros porzókkal, sárga pollennel: mind a szirmok, mind a gyümölcsök ehetőek. A gyümölcs, egy ovális, zöld bogyó aromás hússal, ízében az ananász és az eper keresztezésére emlékeztet. Ez egy szívós növény, amely a beültetés után jól tűri a szárazságot, a sós szelet és a rövid fagyokat, mediterrán éghajlaton gyakran használják dísz- és gyümölcstermő sövényként.
Kék felícia
Felicia amelloides
A Felicia amelloides egy évelő (néha kétéves) örökzöld növény az Asteraceae családból, Dél-Afrika déli partvidékéről származik, ahol homokdűnéken és sziklás lejtőkön nő. Egy 50-100 cm magas, kis bokros cserjét alkot, átellenes, ovális levelekkel, amelyek a rajtuk lévő szőrzet miatt érdes tapintásúak. Késő tavasztól őszig számos, margarétaszerű virágfejet hoz, körülbelül 3 cm széles, égszínkék nyelves virágokkal és élénksárga középpel.
Ablakos pozsgás
Fenestraria rhopalophylla
A Fenestraria rhopalophylla, közismert nevén ablakos pozsgás vagy bébiujjak, a kristályvirágfélék (Aizoaceae) családjába tartozó szukkulens növény, amely Namíbia és Dél-Afrika sivatagaiból származik. Hengeres, húsos levelei sűrű csoportokban nőnek, csúcsukon pedig áttetsző „ablakok” találhatók, amelyek átengedik a fényt a belső részekbe. Ez lehetővé teszi a fotoszintézist, miközben a levél nagy része a homokba temetve marad, védve a növényt a szélsőséges hőtől és a kiszáradástól. Nyáron és ősszel virágzik; apró, fehér vagy sárga, margarétaszerű virágokat hoz.
Loroco
Fernaldia pandurata
A loroco (Fernaldia pandurata) a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó örökzöld kúszónövény, amely Közép-Amerika trópusi vidékein, különösen El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban őshonos. Jellemzői a kerítésekre, pergolákra és közeli fákra felfutó, finoman szőrözött szárak, valamint az illatos, ehető, zöldesfehér virágbimbók, amelyek a salvadori konyha ikonikus összetevői, különösen a pupusas töltelékeként.
Hordókaktusz
Ferocactus
A Ferocactus a hordó alakú kaktuszok mintegy 30 faját magában foglaló nemzetség, amely az Egyesült Államok délnyugati sivatagaiban és Észak-Mexikóban őshonos, Kaliforniától és Arizonától Sonoráig és Alsó-Kaliforniáig (Baja California). A fiatal növények oszlopos formában indulnak, majd fokozatosan megduzzadnak a vastag, bordázott, hordószerű formává, amelyről a nemzetség a népszerű nevét kapta. A legtöbb faj magányos szárként nő, amelyet sűrű, gyakran horgas vagy élénk színű tövisek borítanak, bár néhány faj, mint például az F. robustus és az F. glaucescens, idővel csoportokat alkot. A termesztésben a hordókaktuszokat szoborszerű, alacsony igényű pozsgásként értékelik szárazságtűrő kertekben, sziklakertekben és napos ablakpárkányokon.
Emory-hordókaktusz
Ferocactus emoryi
A Ferocactus emoryi egy magas, hordó alakú kaktusz, amely az arizonai Sonora-sivatagban, Sonorában és Alsó-Kaliforniában őshonos. A fiatal növények gömb alakúak, majd az idő múlásával hengeressé válnak, végül erős, horgas tüskékkel fegyverzett hordó vagy oszlop formát öltenek. Nyár végén és kora ősszel harang alakú sárga, narancssárga vagy piros virágokat hoz a csúcsán lévő koszorúban.
Kék hordókaktusz
Ferocactus glaucescens
A kék hordókaktusz (Ferocactus glaucescens) egy Közép-Mexikóból származó, gömbölyded vagy hordó alakú kaktusz, amely feltűnő kékesszürke (deres) bőrszövetéről és sűrű, aranysárga sugártöviseiről ismert. A kifejlett példányok tömör, bordázott hordót alkotnak, amely elérheti a 60 cm-es magasságot és az 50 cm-es átmérőt, idővel pedig sarjakat nevelve kisebb telepekké fejlődnek. Késő tavasszal és nyáron tölcsér alakú, citromsárga virágokat hoz a csúcs közelében, melyeket apró, fehér bogyószerű termések követnek. Lassú növekedésű, alacsony igényű pozsgás, amely a tűző napon és jó vízelvezetésű talajban érzi magát a legjobban, így népszerű választás sziklakertekbe és dézsás növénynek.
Mexikói hordókaktusz
Ferocactus histrix
A Ferocactus histrix, közismert nevén mexikói hordókaktusz, egy gömbölyded, húsos szárú faj, amely Mexikó száraz vidékein honos. Jellemzője a kékes-zöld test, a jól látható bordák és az erőteljes, sárgás vagy vöröses sugárirányú tüskék. Az idő múlásával a növény tökéletes gömb alakjából enyhén oszlopos formává alakulhat. A korona tetején tölcsér alakú virágokat hoz, amelyek általában sárga árnyalatúak, majd húsos termések követik őket.
Ördögnyelv-kaktusz
Ferocactus latispinus
A Ferocactus latispinus egy magányos, gömbölyded vagy rövid hengeres kaktusz, amely Közép-Mexikóból származik. Különlegessége a széles, lapított, horgas középtövisei, melyek színe a vöröstől a sárgáig terjed. Lassan növekszik, magassága 30-100 cm, szélessége 40-45 cm, késő ősszel és kora télen tölcsér alakú, rózsaszín vagy lila (néha sárgás) virágokat hoz.
Lapos hordókaktusz
Ferocactus macrodiscus
A Ferocactus macrodiscus, közismert nevén biznaga de dulce, egy Mexikó középső és déli részén (San Luis Potosí, Querétaro, Guanajuato és Oaxaca) őshonos kaktuszfaj. Természetes élőhelyén, 2300–2600 méteres magasságban, száraz legelőkön és tölgyerdőkben fordul elő, ahol a szárazság idején gyakran félig a földbe süllyed. Más hordókaktuszokkal ellentétben teste lapított: magassága legfeljebb 10 cm, átmérője 30–45 cm (néha 60 cm). Kékeszöld testét 16–21 borda tagolja, melyeket sárgás vagy vöröses, ívelt tüskék díszítenek. Tavasztól nyárig fehér, lilásrózsaszín csíkos virágokból álló koszorút bont, melyet piros termések követnek. Már fiatalon, 8–12 cm-es átmérőnél virágzóképes. Nevét a húsából készített kristályosított édességről kapta.
Horgas tüskéskaktusz
Ferocactus wislizeni
A Ferocactus wislizeni, más néven horgas tüskéskaktusz, egy kaktuszfaj, amely a Sonora és Chihuahua sivatagokban őshonos, Dél-Arizonában, Új-Mexikóban, Nyugat-Texasban és Észak-Mexikóban, ahol sziklás gerinceken és nyílt lejtőkön nő. Gömb alakban indul, majd 1-2 méter (ritkán 3 méter) magas és akár 80 cm átmérőjű hordóvá fejlődik, 20-28 bordával és vastag tüskékkel, az alsó középső tüske horog alakban görbült. Nyáron sárga, narancssárga vagy piros virágok koronája nyílik a tetején, melyeket ehető, ananász alakú sárga termések követnek. Az érett példányok gyakran dél felé dőlnek, ezért iránytűkaktusznak is nevezik.
Nádképű csenkesz
Festuca arundinacea
A nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, évelő, bokros növekedésű fűféle, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos. Napjainkban a mérsékelt övben széles körben termesztik takarmánynövényként és alacsony karbantartási igényű pázsitként. Sűrű csomókat alkot sötétzöld, érintésre érdes leveleiből, és vágás nélkül akár az 1,5 méteres magasságot is elérheti. Mély gyökérzetének köszönhetően nagyra értékelik szárazságtűrése, hidegtűrése és taposásállósága miatt. Rendszertani megjegyzés: a közelmúltbeli molekuláris vizsgálatok a fajt a Schedonorus arundinaceus, majd legutóbb a Lolium arundinaceum szinonimák alá sorolták át, de az agronómiai és kertészeti szakirodalomban továbbra is a Festuca arundinacea név a legelterjedtebb.
Deres csenkesz
Festuca glauca
A deres csenkesz egy évelő díszfű, amely kompakt, gömbölyded csomókat alkot vékony, merev, feltűnő kékesszürke leveleiből. Európában őshonos, és színe, valamint textúrája miatti kontrasztja okán széles körben alkalmazzák alacsony gondozási igényű kertekben, szegélynövényként és sziklakertekben.
Juhcsenkesz
Festuca ovina
A Festuca ovina, közismert nevén juhcsenkesz, a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, sűrűn csomósodó, hűvös évszaki évelő fűféle. Európában és Ázsiában őshonos, Észak-Amerikában pedig meghonosodott. Alacsony növésű, rendezett csomókat alkot keskeny, drótszerű, kékesszöld vagy szürkészöld leveleiből. Nem rizómás és lassan terjed, így a kertben nem invazív, hanem megmarad takaros kis halmokban. Késő tavasztól kora nyárig vékony, kissé egyoldalú virágbugákat növeszt drótszerű szárakon. Finom textúrája, szárazságtűrése, valamint a szegényes, homokos vagy köves talajokon való megmaradása miatt kedvelt választás sziklakertekbe, szegélyekbe, rézsűkre és talajtakaróként is.
Vörös csenkesz
Festuca rubra
A vörös csenkesz (Festuca rubra) a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, hűvös évszaki évelő fűféle, amelyet széles körben alkalmaznak pázsitokhoz, rétekhez és árnyékos kerti területekhez. Finom, szálszerű, mélyzöld levelei sűrű csomókat alkotnak, amelyek rizómák segítségével lassan terjednek, puha és ellenálló gyepet hozva létre. Kedvelik árnyéktűrése, kifejlett állapotban mutatott szárazságtűrése és sok más gyepalkotó fűhöz képest alacsonyabb gondozási igénye miatt.
Fokföldi sás
Ficinia
A Ficinia a sásfélék (Cyperaceae család) egyik nemzetsége, amely körülbelül 70-90 örökzöld, évelő fajt foglal magában. Legtöbbjük a dél-afrikai Fokföldi flórabirodalomban őshonos, de néhány faj Új-Zélandon és Ausztráliában is megtalálható. A dísznövényként tartott fajták, különösen a Ficinia truncata 'Ice Crystal', kompakt, finom, fűszerű lombozatot alkotnak, és alacsony gondozási igényű növényként használják őket szegélyekbe, kaspókba és sziklakertekbe. Ez a leírás a nemzetség általános gondozási útmutatója; az egyes fajok mérete, színe és pontos élőhelye eltérő lehet.
Afganisztáni füge
Ficus afghanistanica
Az afganisztáni füge (Ficus afghanistanica) egy lombhullató fügefaj, amely Afganisztán és Közép-Ázsia száraz, hegyvidéki régióiban őshonos. Kis, ezüstös, karéjos levelei és vöröses kérge különbözteti meg a közönséges fügétől. Ellenálló és szárazságtűrő, apró, sötét és édes fügéket terem, dísznövényként cserépben, valamint meleg, száraz éghajlaton tájképi faként is termesztik.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.