Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4091 növény található
1657–1692 megjelenítve a 4091-ból
Hottentotta-kenyér
Fockea edulis
A Fockea edulis egy kaudexes szukkulens kúszónövény, amely Dél-Afrika és Namíbia száraz szavannáiról származik. A föld feletti részen vékony, csavarodó szárakat növeszt apró, bőrnemű levelekkel, amelyek sziklákra és bokrokra kapaszkodnak; a föld alatt (vagy részben a felszín felett) egy nagy, szürke és szemölcsös gumót (kaudexet) képez, amely évtizedek alatt akár a 60 cm-es átmérőt is meghaladhatja. A gumó adja a népies nevét, a „hottentotta-kenyeret”, utalva arra, hogy a dél-afrikai khoikhoi nép hagyományosan vészhelyzeti élelemként használta ezt a keményítőben gazdag gyökeret, gondos előkészítés után a keserű vegyületek eltávolítására. Lassú növekedésű és hosszú életű, a gyűjtők körében dísznövényként nagyra értékelt kaudexes faj.
Édeskömény
Foeniculum vulgare
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó aromás évelő növény. Finom, tollas, ánizs illatú lombozata akár 180 cm magasra is megnőhet. Nyáron sárga ernyősvirágzatot bont; széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és dísznövényként.
Forrásmoha
Fontinalis antipyretica
A forrásmoha (Fontinalis antipyretica) a forrásmohák családjába tartozó, egész évben zöld vízi mohafaj, amely kizárólag víz alá merülve él – patakokban, folyókban és tavakban Európa-szerte, Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában. Hosszú, elágazó, akár 60 cm-es hosszúságot is elérő telepeket alkot, merev, három sorba rendezett levelekkel. Gyökerek helyett rizoidokkal kapaszkodik a víz alatti kövekhez, ágakhoz és egyéb tereptárgyakhoz. Igénytelensége és dekoratív megjelenése miatt kedvelt növény a hidegvizes és mérsékelten temperált akváriumokban, ahol búvóhelyet nyújt a garnéláknak és az ivadékhalaknak. Az 'antipyretica' fajnév a moha középkori felhasználására utal, amikor kéménytüzek oltására használták.
Aranyvessző
Forsythia x intermedia
A Forsythia x intermedia (aranyvessző) egy gyors növekedésű, lombhullató dísznövény az olajfafélék (Oleaceae) családjából, amely a Forsythia viridissima és a Forsythia suspensa keresztezéséből született hibrid. Kora tavasszal, még a levelek kihajtása előtt, sűrű, aranysárga, harang alakú virágok borítják el vékony, ívelt ágait, ezért az egyik legkorábbi és leglátványosabb tavaszi jelzőnövény a kertekben. Felnőttkorában akár 2,5-3 méter magasra és 3-3,5 méter szélesre is megnőhet, gyakran szabadon álló díszcserjeként vagy sövényként ültetik.
Tengerparti eper
Fragaria chiloensis
A Fragaria chiloensis, közismert nevén tengerparti eper vagy parti eper, egy alacsonyan növő évelő növény, amely az amerikai kontinens csendes-óceáni partvidékén őshonos, Alaszkától Chiléig és Argentínáig. Ez az egyik szülőfaja a modern termesztett epernek (Fragaria × ananassa). A növény fehér vagy halvány piros, rendkívül illatos gyümölcsöket terem, és indái révén sűrű talajtakaró szőnyeget alkot. Sötétzöld, fényes, háromosztatú levelei ősszel vöröses árnyalatot ölthetnek, így díszértéke is jelentős.
Pézsmaszamóca
Fragaria moschata
A Fragaria moschata, közismert nevén pézsmaszamóca, a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Közép-Európában és Ázsia mérsékelt övi területein őshonos. Indákkal lassan terjedő talajtakarást képez, apró, sötétvörös, rendkívül intenzív illatú gyümölcsöket terem, melyek íze a szamóca, a málna és az ananász különleges keverékére emlékeztet. A modern kerti szamócával ellentétben a legtöbb példány funkcionálisan kétlaki, így a bőséges terméshez hím- és nőivarú növények egymás mellé ültetése szükséges.
Erdei szamóca
Fragaria vesca
A Fragaria vesca, közismert nevén erdei szamóca vagy ligeti szamóca, egy finom évelő növény, amely Eurázsiában és Észak-Amerikában honos. Kis, rendkívül illatos, piros gyümölcsöket terem, amelyeket kivételes ízükért nagyra becsülnek – messze felülmúlva a termesztett fajtákat. Fehér, ötszirmú virágai és háromkaréjos levelei vonzó talajtakaróvá teszik kerti, réti és erdőszéli környezetben egyaránt.
Virginiai szamóca
Fragaria virginiana
A Fragaria virginiana, közismert nevén virginiai szamóca vagy vad szamóca, egy észak-amerikai őshonos évelő talajtakaró növény, amely a Rosaceae (rózsafélék) családba tartozik. Newfoundlandtól Georgiáig, valamint nyugat felé Oklahomáig elterjedt, és ez az egyik szülőfaja a modern termesztett szamócának (Fragaria × ananassa). Indák révén alacsony, kúszó telepeket alkot, amelyek tavasszal apró, de rendkívül aromás piros bogyókat és kecses, ötszirmú fehér virágokat hoznak. Teljes naptól részárnyékig jól érzi magát, és kiváló talajvédő, beporzókat támogató, valamint ehető tájkertészeti növénynek számít.
Eper
Fragaria x ananassa
Az eperszamóca (Fragaria x ananassa) egy évelő lágyszárú növény, amelyet világszerte ízletes piros gyümölcseiről ismernek. Élénk zöld, háromleveles levelei és finom fehér virágai díszítik, amelyekből a bogyós termések fejlődnek.
Törpe Frailea
Frailea pumila
A Frailea pumila egy apró kaktusz, amely Dél-Brazília, Uruguay és Argentína füves pusztáin honos. A Cactaceae családba tartozik, és átmérője ritkán haladja meg az 5 cm-t. Legfigyelemreméltóbb tulajdonsága a kleisztogám virágzás: sárga virágai kinyílás nélkül fejlődnek, önbeporzást végeznek és magot érlelnek — egy csendes szaporodási csoda, amely a kiszámíthatatlan környezethez való alkalmazkodás eredménye.
Kutyabenge
Frangula
A Frangula a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, körülbelül 56 lombhullató vagy örökzöld cserje- és kis fafajból álló nemzetség, amelyeket általánosan kutyabengeként ismernek. Elterjedésük szinte kozmopolita: megtalálhatóak Európában, Amerikában és Ázsia nagy részein. A Frangula fajokat váltakozó állású, egyszerű levelek, tövis nélküli ágak, pikkely nélküli rügyek, apró, ötszirmú virágok és madarak által terjesztett, két-négy magvú bogyószerű termések jellemzik. A kérget és a bogyókat régóta használják a népi gyógyászatban természetes hashajtóként. Számos faj, különösen a Frangula alnus, Észak-Amerika egyes részein invazívnak számít.
Kőris (nemzetség)
Fraxinus
A Fraxinus az olajfa-félék (Oleaceae) családjába tartozó virágos növények nemzetsége. 45–65 fajt foglal magában, amelyek általában közepes vagy nagy méretű fák, többnyire lombhullató, bár néhány szubtrópusi faj örökzöld. Ismert fajok közé tartozik a közönséges kőris (F. excelsior), a fehér kőris (F. americana) és a zöld kőris (F. pennsylvanica). A kőrisfák fontos tájképi fák, amelyeket nagy lombkoronájuk, őszi színpompájuk és faanyaguk miatt értékelnek.
Fehér kőris
Fraxinus americana
Az amerikai kőris vagy fehér kőris (Fraxinus americana) egy nagy termetű, gyors növekedésű lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti és középső részein őshonos. Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik, szárnyasan összetett levelei 5-9 levélkéből állnak, amelyek ősszel sárgára vagy lilára színeződnek, és a fa elérheti a 18-24 méteres magasságot.
Keskenylevelű kőris
Fraxinus angustifolia
A Fraxinus angustifolia, közismert nevén keskenylevelű kőris, egy közepes vagy nagy termetű lombhullató fa, amely Dél-Európában, Északnyugat-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik, és 20-30 méter magasra is megnőhet. Levelei szárnyasan összetettek, jellegzetesen keskeny levélkékkel, amelyek ősszel sárgás és vöröses árnyalatokat öltenek. Tavasszal, a lombfakadás előtt virágzik, apró, lilás-zöldes virágokat hozva.
Magas kőris
Fraxinus excelsior
A magas kőris (Fraxinus excelsior) egy Európában őshonos, nagy termetű lombhullató fa, amely az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozik. Magassága elérheti a 18-24 métert, koronája kerekded, levelei páratlanul szárnyaltak. Apró, szirom nélküli virágai tavasszal, a lombfakadás előtt nyílnak. Mérsékelten gyors növekedésű faj, amelyet régóta értékelnek dísz- és árnyékadó faként, ám napjainkban súlyosan veszélyezteti a kőrispusztulás (melyet a Hymenoscyphus fraxineus gomba okoz) és a kőris-karcsúdíszbogár.
Virágos kőris
Fraxinus ornus
Közepes termetű lombhullató fa, amely Dél-Európában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Tavasszal nyíló, mutatós és illatos, krémfehér virágaiért, valamint a kérgéből kinyert édes nedv, a manna miatt kedvelik. Összetett levelei 5-9 levélkéből állnak, koronája gömbölyded, termesztésben általában a 9 méteres magasságot éri el.
Vörös kőris
Fraxinus pennsylvanica
A vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica) egy gyors növekedésű, lombhullató fa, amely Észak-Amerika keleti részén őshonos. A kontinens egyik legelterjedtebb kőris faja, az Atlanti-parttól a Nagy-síkságig mindenhol megél. Kiemelkedő alkalmazkodóképességéről ismert, jól bírja a nedves, száraz és tömörödött talajokat is, emiatt sokáig népszerű választás volt városi fásításhoz és kerti ültetéshez. Tavasszal, a levelek megjelenése előtt apró, zöldes-lila virágokat hoz, lombja pedig ősszel ragyogó aranysárgára színeződik. Sajnos a vörös kőrist jelenleg a kőrisrontó díszbogár fenyegeti, egy invazív faj, amely Észak-Amerika-szerte tizedeli a kőrisállományt.
Mexikói kőris
Fraxinus uhdei
A mexikói kőris (Fraxinus uhdei) az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó fa, amely Mexikó nyugati és déli hegyeiben, Guatemalában és Hondurasban őshonos, ahol nedves erdőkben, vulkanikus talajokon nő. Gyorsan növekszik, elérheti a 20 métert is, széles, kerek koronával. Levelei összetettek, 5-9 fogazott levélkével, télen rövid időre lehullanak, vagy szinte egész évben megmaradnak, a hideg intenzitásától függően. Virágai kicsik és zöldesek, feltűnő szirmok nélkül, különálló hím- és nőivarú fákon; termései szárnyas makkok, egyetlen maggal és szárnnyal. Széles körben ültetik utca- és árnyékfaként Mexikóban, az Egyesült Államok délnyugati részén és Kolumbiában (ahol urapánnak nevezik), és invazívvá vált Hawaiin.
Frézia
Freesia leichtlinii
A Freesia leichtlinii az nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó évelő hagymagumós növény, amely a dél-afrikai Fokföld tartományaiból származik. Íves virágszárakat növeszt, amelyeken rendkívül illatos, tölcsér alakú virágok nyílnak, jellemzően krém és sárga árnyalatokban, a torkuknál mintázattal, bár az 'alba' alfaj fehér virágú. Intenzív illata miatt széles körben termesztik dísznövényként cserépben és vágott virágként is.
Frézia
Freesia refracta
A Freesia refracta egy Dél-Afrikából (Fokföld) származó hagymás (gumós) évelő az írisz-félék (Iridaceae) családjából. Erősen illatos, tölcsér alakú virágai egyoldalú fürtökben nyílnak a vékony, ívelt szárakon, jellemzően krém-, fehér- és sárga színben, olykor lila árnyalattal a szirmok fonákján. Kard alakú, élénkzöld levelei a talaj közeléből törnek elő. Elsősorban vágott virágként, kerti dísznövényként és illatos cserepes növényként termesztik; télen-tavasszal virágzik, majd nyugalmi időszakba vonul.
Frézia
Freesia x hybrida
A frézia (Freesia x hybrida) egy hagymás növény, amely Dél-Afrikából származik, és világszerte ünneplik lenyűgöző, füzérszerű virágaiért és intenzíven édes, púderes illatáért. A hibrid fréziák sokféle színben nyílnak – fehér, sárga, rózsaszín, lila, piros és narancssárga – és kedvelt növényei a kerteknek, az esküvői díszítéseknek és a vágottvirág-összeállításoknak.
Freycinetia
Freycinetia
A Freycinetia a csavarpálmafélék (Pandanaceae) családjába tartozó, mintegy 300 fajt számláló fás szárú kúszónövények nemzetsége, mely Srí Lankától és Délkelet-Ázsiától Ausztráliáig, Új-Zélandig, Hawaiiig és a csendes-óceáni szigetekig terjed, nedves erdőkben, a tengerparttól a köderdőkig. A fák törzsén kapaszkodnak fel a nóduszokból kinövő léggyökerek segítségével, támasz nélkül pedig a földön terülnek el kusza tömegben. A hosszú, keskeny levelek, melyek spirálisan rendeződnek az ágak végén, egy miniatűr csavarpálmára emlékeztetnek, és finom tüskék vannak a szélükön. A növények hím- vagy nőivarúak, és a virágzatokat színes murvalevelek veszik körül: lazacszínűek a hawaii ʻieʻie (F. arborea) esetében, fehérek és ehetőek az új-zélandi kiekie (F. banksii) esetében, rózsaszínes-vörösek a termesztett fajoknál, mint az F. multiflora és az F. cumingiana. A kiekie az erdőben akár 30 méter hosszúra is megnőhet.
Koronás liliom
Fritillaria
A Fritillaria a Liliaceae család hagymás, tavasszal virágzó növényeinek nemzetsége, amely több mint 100, az északi félteke mérsékelt övezeteiben őshonos fajt foglal magában. A lefelé hajló, harangszerű virágaikról ismert növények lila, fehér, sárga, narancssárga és piros árnyalatokban pompáznak – gyakran jellegzetes kockás mintázattal –, és látványos díszei a tavaszi kerteknek.
Fukszia
Fuchsia
A fukszia, más néven hölgy fülbevalója, egy ikonikus dísznövény, amelyet csüngő virágai tesznek felismerhetővé, amelyek élénk és kontrasztos színekben pompáznak. Elsősorban Közép- és Dél-Amerikából származik, és mára a kertek és erkélyek egyik elegancia-szimbólumává vált. Virágai csöves alakúak, a csészelevelek szétnyílva belső szirmokat tárnak fel, amelyek gyakran lila, rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban díszlenek.
Standish-fuksia
Fuchsia × standishii
A Fuchsia × standishii egy történelmi, 19. századi hibrid, amely az F. lycioides és az F. magellanica keresztezéséből jött létre. Csüngő, csöves virágokat fejleszt piros, lila és rózsaszín árnyalatokban, amelyek tavasszal és nyáron bőségesen nyílnak. Klasszikus választás csüngő kosarakhoz és díszcserepekhöz.
Fukszia
Fuchsia hybrida
A kerti fukszia (Fuchsia hybrida) egy lombhullató díszcserje az Onagraceae családból, amelyet csüngő, cső alakú virágai miatt kedvelnek, amelyek rózsaszín, lila, piros és fehér árnyalatokban pompáznak, gyakran kétszínűek. Dél-amerikai fajokból nemesítették, folyamatosan virágzik tavasztól az első fagyokig, és a kolibrik kedvence. Széles körben termesztik függőkosarakban és félárnyékos ágyásokban.
Télálló fukszia
Fuchsia magellanica
A Fuchsia magellanica, közismert nevén télálló fukszia vagy kolibri fukszia, egy lombhullató cserje, amely Dél-Amerika déli részéről (Chile és Argentína) származik. Elegáns, csüngő virágokat hoz piros és lila árnyalatokban, amelyek kolibrikat és lepkéket vonzanak. Ez az egyik leghidegebb-tűrőbb fuksziafajta, amely jól bírja a fagypont alatti hőmérsékleteket.
Fukszia
Fuchsia regia
A Fuchsia regia egy Brazíliában őshonos fuksziafaj, amely főként a délkeleti és déli régiókban (Bahiától Rio Grande do Sul északi részéig) fordul elő. Az Atlanti-parti Esőerdő magaslati erdőiben, patakok közelében, hűvös és csapadékos éghajlaton nő. Lehet 1,5–5 méteres cserje, vagy fakúszóként is növekedhet. Ágai vékonyak, borvörösek és lecsüngők, lándzsa alakú levelei pedig vöröses levélnyéllel rendelkeznek. Virágai fülbevalóként függenek: a virágkehely és a csészelevelek pirosak, a szirmok pedig lilák. Vonzzák a kolibriket. Termése apró, sötétlila bogyó.
Loncsvirágú fukszia
Fuchsia triphylla
A loncsvirágú fukszia (Fuchsia triphylla) egy látványos dísznövény, amely a karibi Hispaniola szigetéről származik. Hosszú, csöves, narancsvörös virágait csüngő fürtökben hozza, amelyek ellenállhatatlanul vonzzák a kolibriket. A bronzos árnyalatú sötétzöld levelek elegáns hátteret adnak a tüzes virágoknak, így a növény különösen kedvelt függő kosarakban, cserepekben és árnyékos kerti szegélyágyásokban.
Fehér füstike
Fumaria capreolata
A Fumaria capreolata, közismert nevén fehér füstike vagy kúszó füstike, a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó egynyári lágyszárú növény. Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de meghonosodott Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Amerika egyes részein is. Finoman szeldelt, kékesszöld levelei és vékony, akár egy méter hosszúságot is elérő szárai kacsos levélnyelek segítségével kapaszkodnak fel falakra, sövényekre és alacsonyabb növényzetre. Tavasztól nyárig – enyhébb éghajlaton egészen őszig – hozza laza fürtökben nyíló, akár húsz csöves virágból álló virágzatát. A virágok fehérek vagy krémszínűek, csúcsuk sötétvörös, a beporzást követően pedig rózsaszínűvé válnak. Bár a hagyományos népi gyógyászatban értékesnek tartják, több régióban környezeti gyomként kezelik, mivel képes elfojtani az alacsony növésű őshonos növényeket.
Orvosi füstike
Fumaria officinalis
Az orvosi füstike egy 10–50 cm magasságot elérő, egyéves lágyszárú növény, amely Európában és Észak-Afrikában őshonos, Magyarországon szántóföldeken, kertekben és parlagokon gyakori gyomnövény. Kékesszürkés-zöld, finoman szeldelt, kétszer szárnyasan összetett levelei és fürtökben nyíló, halvány rózsaszínes-lilás, sötét bíbor csúcsú, sarkantyús virágai jellemzik. Termése a hosszánál szélesebb, csonka csúcsú makkocska.
Mauritiusi kender
Furcraea foetida
A mauritiusi kender (Furcraea foetida) egy évelő szukkulens növény, amely a Karib-térségből és Közép-Amerika északi részéről származik, az Asparagaceae családba tartozik. Látványos, hosszú, kardszerű levelekből álló rozettájáról ismerhető fel, rendkívül ellenálló növény, amelyet trópusi és szubtrópusi kertekben széles körben termesztenek díszítő célból. Erős levélrostjait hagyományosan kötél, textília és kézműves anyagok gyártására használták.
Liotard-gagea
Gagea fragifera
A Gagea fragifera egy kis évelő hagymás növény, amely Európa és Ázsia alpi és szubalpesi régióiban honos. Jellegzetessége a hó olvadása után röviddel megjelenő, élénk sárga, csillag alakú virága. Levelei keskenyek és tőlevelesek, alkalmazkodva a magashegyi környezet rövid vegetációs idejéhez.
Gaiadendron
Gaiadendron punctatum
A Gaiadendron punctatum, közismert nevén platero vagy mezei ibolya, a fakínfélék (Loranthaceae) családjába tartozó hemiparazita (félparazita) cserje vagy kis fa. Nicaragua és Bolívia közötti andoki erdőkben és páramo ökoszisztémákban őshonos, 1330 és 3950 méteres tengerszint feletti magasságban. Családjának legtöbb tagjával ellentétben, amelyek faágakon élősködnek, a platero általában a talajon nő, más növények gyökerein parazitálva, és akár a 10 méteres magasságot is elérheti. Levelei átellenesek, bőrneműek, lándzsás vagy visszás-tojásdad alakúak, a színükön sötétzöldek és fényesek, a sárgás fonákukon pedig jellegzetes fekete pontozás látható. Fürtvirágzata fehér vagy aranysárga csöves virágokból áll, termése pedig kb. 1 cm átmérőjű, narancssárga gömbölyded bogyó.
Kokárdavirág
Gaillardia aristata
A kokárdavirág egy ellenálló évelő növény, amely Észak-Amerika középső részének prérijeiről és dombvidékeiről származik. Alacsony bokrokat alkot szürkészöld, lándzsás levelekkel, amelyeket késő tavasztól őszig margarétaszerű virágok borítanak a sárga, piros, narancs és réz élénk kombinációiban. Megtelepedése után rendkívül szárazságtűrő, teljes napsütésben, szegényes és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, ideális választás szárazságtűrő kertekbe, beporzóbarát kertekbe és rusztikus szegélyágyásokba.
Kokárdavirág
Gaillardia pulchella
A Gaillardia pulchella, közismert nevén kokárdavirág vagy tűzkerék, egy gyors növekedésű egynyári (néha rövid életű évelő) vadvirág, amely az Egyesült Államok középső és déli részén, valamint Mexikóban őshonos. Virágfejei a vörös, narancssárga és sárga koncentrikus gyűrűivel az amerikai őslakosok által szőtt takarókra emlékeztetnek. 30–60 cm magasságot ér el, nyártól az első fagyokig virágzik, vonzva a pillangókat és a beporzókat.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.