Teljes növénykalauz
Fedezze fel a növényeket nehézség, évszak és egyéb szempontok szerint. Találja meg a tökéletes növényt.
Növények városonként
🗺️ Növények városonként4076 növény található
2557–2592 megjelenítve a 4076-ból
Mocsári nefelejcs
Myosotis scorpioides
A mocsári nefelejcs az érdeslevelűek családjába tartozó, Európában és Ázsiában őshonos, nedvességkedvelő évelő növény. Iszapos vízpartokon, mocsarakban és ártéri területeken nő, májustól szeptemberig virágzik apró, sárga közepű kék virágaival. Rendkívül fagytűrő (-20 °C-ig). A természetben könnyen terjed, mocsaras vidékeken helyenként invazívvá válhat.
Jaboticaba
Myrciaria cauliflora
A jaboticaba egy trópusi fa, amely a brazíliai atlanti-parti erdőkben őshonos, különösen Rio de Janeiro, Minas Gerais, Goiás és São Paulo államokban fordul elő. A mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik, közepes termetű fa, amely akár a 15 méteres magasságot is elérheti. Jellemzője a sima, tetszetős törzs, vöröses kéreggel, amely leválva krémszínű és szürke árnyalatokat tár fel. Levelei egyszerűek, átellenesek és lándzsásak, sűrű és jól strukturált megjelenést kölcsönözve a növénynek. Legmeghatározóbb jellemzője a különleges törzsvirágzás (kauliflória): a finom, bolyhos fehér virágok közvetlenül a törzsből és a nagyobb ágakból hajtanak ki, virágzáskor 'hóval borított fa' benyomását keltve. Termései apró, kerekded, sötétlila bogyók, puha, fehér és édeskés hússal, amelyek természetes módon a törzsön és az ágakon helyezkednek el. A fa örökzöld és rendkívül termékeny, ideális körülmények között évente akár hat-nyolc alkalommal is teremhet.
Brazil szőlőfa
Myrciaria jaboticaba
A brazil szőlőfa (Myrciaria jaboticaba) egy gyümölcstermő fa, amely Brazília Atlanti-erdőségének és Cerrado régiójának őshonos növénye. Különlegessége, hogy sötétlila gyümölcseit közvetlenül a törzsén és főágain hozza – ezt a jelenséget kauliflóriának nevezzük. Ez az egyik legelterjedtebb jaboticaba-fajta Brazíliában, édes, vékony héjú, lédús fehér húsú gyümölcseiről közismert.
Kínai viaszbogyó
Myrica rubra
A Myrica rubra (szin. Morella rubra) egy örökzöld gyümölcstermő fa, amely Kína középső és déli részén, Japánban, Koreában, Tajvanon és a Fülöp-szigeteken őshonos, ahol 100 és 1500 méter közötti hegyi erdőkben él. A természetben 10-20 méteres magasságot is elérhet, sima szürke kéreggel, gömbölyded koronával és bőrszerű, sötétzöld levelekkel rendelkezik, amelyek a felső felükön fogazottak. A faj kétlaki: a vöröses, jelentéktelen hím- és nőivarú virágok tavasszal külön egyedeken nyílnak. A nőivarú fák kora nyáron hozzák kerek, szemcsés felületű, a bíborvöröstől a liláig terjedő színű gyümölcseiket, amelyek édesek és erősen savanykásak, de a szedés után gyorsan romlanak. Kínában több mint 2000 éve termesztik, közel száz fajtája létezik. Gyökerei szimbióta baktériumok segítségével megkötik a nitrogént.
Csermelyciprus
Myricaria germanica
A csermelyciprus (Myricaria germanica) a tamariszkafélék (Tamaricaceae) családjának egyetlen Közép-Európában honos faja. Lombhullató, 60–250 cm magas cserje, vessző alakú, felálló ágakkal és apró, pikkelyszerű levelekkel. Június és augusztus között nyílik, halványrózsaszíntől fehérig terjedő, apró virágai sűrű füzérekben nyílnak. Tipikus pionír faj: hegyvidéki és szubalpin folyók kavicsos-homokos zátonyain telepszik meg, ahol az időszakos áradások és kiszáradás is jellemző. Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, védett faj, mára csak néhány, jórészt másodlagos (ember alkotta) élőhelyen fordul elő.
Brazíliai süllőhínár
Myriophyllum aquaticum
A Myriophyllum aquaticum, közismert nevén brazíliai süllőhínár, egy Dél-Amerika amazóniai medencéjéből származó, rizómás évelő vízinövény. Kúszó szárakat növeszt, amelyek a víz alatti iszapban gyökereznek, valamint a vízfelszín fölé 30-60 cm-re kiemelkedő hajtásokat, amelyeket élénk világoszöld, szárnyas levelek borítanak. Ezek a tollas levélörvök a papagáj tollazatára emlékeztetnek. Nyáron apró, szinte észrevehetetlen fehér vagy sárgás virágokat hoz a kiemelkedő levelek hónaljában. Bár tavakban és akváriumokban dísznövényként, valamint oxigenizáló és szűrő hatása miatt kedvelt, a faj jelenleg szerepel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékében (1143/2014/EU rendelet). Termesztése, értékesítése és természetbe való kijuttatása Magyarországon és az EU többi tagállamában tilos, mivel sűrű szőnyeget alkotva megfojtja a vízfolyásokat és kiszorítja az őshonos flórát.
Tehénszarv orchidea
Myrmecophila tibicinis
A Myrmecophila tibicinis egy nagy méretű epifita orchidea, amely Mexikótól Dél-Amerika északi részéig terjedő, szezonálisan száraz trópusi erdőkben honos. Üreges, hengeres álgumói – amelyek akár 45 cm magasra is nőnek – a vadonban hangyák által lakottak; ez a mutualista kapcsolat extra tápanyagokat biztosít a növény számára. Virágai látványosak: bíbor-magenta csészelevelek és sziromlevelek bronz-narancssárga csúcsokkal, nagy fehér ajak intenzív magenta erekkel, és élénk sárga középső szemölcskével. A virágszár meghaladhatja az 1,5 métert, és akár 15 virágot is hordozhat.
Mirtuszhanga
Myrsine
A Myrsine a kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, mintegy 280 örökzöld cserjét és kisebb fát számláló nemzetség, amely világszerte megtalálható a trópusi és szubtrópusi régiókban. Az Egyesült Államokban 'colicwood', Új-Zélandon 'matipo' vagy 'mapou', Hawaiin pedig 'kōlea' néven ismertek. Leveleik bőrszerűek és fényesek; apró fehér, krémfehér vagy zöldes virágaik csoportosan, közvetlenül az ágakon, gyakran a levelek alatt nyílnak. Termésük kisméretű, egyetlen magot tartalmazó bogyó, amely lila-fekete, fekete vagy kékes színű, és a madarak kedvelt tápláléka. A legtöbb faj kétlaki (külön hím- és nőivarú egyedekkel). Egyes fajokat, mint például a Myrsine africana-t (afrikai puszpáng) és a Myrsine australis-t (vörös matipo), díszcserjeként vagy sövényként termesztik.
Afrikai buxus
Myrsine africana
A Myrsine africana egy kompakt, örökzöld cserje, amely Afrikában, Ázsiában és a Mediterráneumban őshonos. Apró, fényes, fogazott levelei sűrű lombkoronát alkotnak, így kiválóan alkalmas sövényként, topiáriához és kerti szegélyekhez. Megtelepedés után rendkívül alkalmazkodóképes és szárazságtűrő.
Guianai mirtuszmályva
Myrsine guianensis
A guianai mirtuszmályva (Myrsine guianensis) egy örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely Florida déli részétől és az Antilláktól kezdve Brazíliáig és Észak-Argentínáig őshonos a tengerparti övezetekben, valamint a nedves és száraz erdőkben. Kolumbiában a tengerszinttől egészen 3300 méteres magasságig megtalálható. Levelei szórt állásúak, hosszúkás-elliptikusak, 7-20 cm hosszúak, a színükön fényes zöldek, a fonákukon pedig világosabbak. Törzse gyakran kandeláber-szerűen ágazik el, vöröses kéreggel és hosszú, rugalmas, szinte vízszintes ágakkal rendelkezik. Apró, zöldessárga, kevésbé feltűnő virágokat hoz, melyeket fényes feketére érő csonthéjas termések követnek, amelyeket a madarak nagyon kedvelnek. Rendkívül ellenálló faj, amely képes gyorsan növekedni még szegényes, erodált vagy rossz vízelvezetésű talajokon is.
Kék oszlopkaktusz
Myrtillocactus geometrizans
A Myrtillocactus geometrizans, népszerű nevén Kék oszlopkaktusz, egy impozáns oszlopos kaktusz, amely Közép- és Észak-Mexikóból származik. Elágazó szárai jellegzetes kékeszöld árnyalatúak, és akár 5 méter magasra is megnőhetnek. Széles körben termesztik dísznövényként, és ehető, áfonyához hasonló termései, Mexikóban „garambullos” néven ismertek, szintén értékesek. Geometrikus formája és egzotikus színe figyelemre méltó fókuszponttá teszi kertekben és száraz tájképekben.
Közönséges mirtusz
Myrtus
A mirtusz (Myrtus) a Földközi-tenger vidékéről származó aromás, örökzöld cserje, amelyet fényes, sötétzöld leveleiért, illatos, csillag alakú fehér virágaiért és sötét bogyóiért kedvelnek, utóbbiakat a konyhaművészetben és a népi gyógyászatban is hasznosítanak. Lassú vagy közepes növekedésű, a megtelepedést követően kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik. Teljes napsütésben és jó vízelvezetésű talajban fejlődik a legjobban, ezért gyakran használják sövénynek, dézsás növénynek vagy formára nyírt dísznövénynek (topiary).
Közönséges mirtusz
Myrtus communis
A mirtusz (Myrtus communis) egy örökzöld, aromás cserje, amely a Földközi-tenger vidékén őshonos, és a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozik. Apró, fényes, illóolajokban gazdag levelei szétmorzsolva intenzív illatot árasztanak. Késő tavasztól nyárig a növény finom, fehér virágokat hoz hosszú porzókkal, melyeket apró, sötétkék vagy lilásfekete bogyók követnek. Ezek a bogyók ehetőek, és évszázadok óta használják a konyhaművészetben, valamint olyan likőrök készítéséhez, mint a szardíniai mirto. Díszcserjeként, illatos sövényként vagy akár cserepes bonsaiként is termesztik. Szárazságtűrő, alacsony igényű növény, amelyhez a szerelemhez és a hűséghez kötődő erős történelmi szimbolika társul.
Mennyei bambusz / Szent bambusz (nemzetség)
Nandina
A Nandina egy kompakt, örökzöld cserje, amely Kelet-Ázsiából (Japánból, Kínából és a Himalájáról) származik, és a Berberidaceae (borbolya) családba tartozik. Neve ellenére – „Mennyei bambusz" – valójában nem igazi bambusz. Elegáns lombozatát a ragyogó piros újhajtások, a tavaszi fehér virágok, valamint az őszi és téli élénkpiros bogyók teszik különlegessé. Széles körben alkalmazzák díszkertészetben az USDA 6–11-es zónáiban.
Mennyei bambusz
Nandina domestica
A mennyei bambusz (Nandina domestica) egy Kínából és Japánból származó örökzöld cserje, amelyet díszlombozata tesz különlegessé: levelei tavasszal bronzvörösek, nyáron friss zöldek, ősszel és télen pedig élénk skarlát- és burgundivörös árnyalatot öltenek. Neve ellenére nem valódi bambusz, hanem a Berberidaceae (borbolyafélék) családjába tartozik. Késő tavasszal laza bugákban apró fehér virágok nyílnak rajta, majd télre megmaradó, ragyogó piros bogyók fürtjeit hozza, így az egész éven át látványos kertek igazi ékszere.
Nárcisz
Narcissus
A Narcissus az Amaryllidaceae családba tartozó, főként tavasszal virágzó, évelő hagymás növények nemzetsége. A nemzetség magában foglalja a nárciszokat, jónkillákat és a papírfehér nárciszokat, amelyek a fehértől a sárgán, narancson át a rózsaszínig széles virágforma- és színválasztékot kínálnak. Elsősorban Európában és Észak-Afrikában őshonos.
Ciklámennárciusz
Narcissus cyclamineus
A Narcissus cyclamineus egy miniatűr nárciszfaj, amely az Ibériai-félsziget őshonos növénye – különösen Északnyugat-Portugália és a spanyolországi Galícia nedves rétjein és patakpartjain él. Azonnal felismerhető teljesen hátrahajló lepelleveleiről – amelyek szinte párhuzamosan simulnak a szárhoz –, valamint hosszú, keskeny, élénksárga trombitájáról. Európa egyik legjellegzetesebb és jogilag védett vadnárcisza, amely tél végén és kora tavasszal nyílik. Hagymás évelőként a virágzás után nyári nyugalmi állapotba vonul.
Papírfehér nárcisz
Narcissus papyraceus
A Narcissus papyraceus, közismert nevén papírfehér nárcisz, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó évelő hagymás növény, amely a Földközi-tenger térségében (Dél-Portugáliától és Spanyolországtól Görögországig, valamint Marokkóban és Algériában) őshonos. Széles körben termesztik téli beltéri hajtatásra, mivel nincs szüksége hideghatásra a virágzáshoz; vékony szárain intenzív illatú, fehér virágfürtöket hoz.
Költő nárcisz
Narcissus poeticus
A költő nárcisz (Narcissus poeticus) egy évelő hagymás növény, amely Dél-Európa őshonosa, és tiszta fehér, intenzíven illatos virágairól ismert, amelyeket jellegzetes, piros szegélyű sárga korona díszít. Az egyik legrégebben termesztett nárciszfaj, amelyet az ókortól fogva kedvelnek, és az európai parfümgyártás alapköve maradt. Tavaszi virágzású növény, amely virágzás után nyáron visszahúzódik.
Vadsárga nárcisz
Narcissus pseudonarcissus
A Narcissus pseudonarcissus, közismert nevén vadsárga nárcisz, az amarilliszfélék családjába tartozó hagymás évelő növény, amely Nyugat-Európában, többek között Britanniában őshonos. Száranként egyetlen bókoló virágot hoz, amelynek halványsárga külső lepellevelei egy sötétebb sárga, tölcsér alakú mellékleplet (koronát) vesznek körül; virágzása tél végétől kora tavaszig tart. Szíj alakú, szürkészöld levelei a virág előtt jelennek meg, majd nyár elejére teljesen visszaszáradnak, amikor a hagyma nyugalmi állapotba kerül. A növény minden része, különösen a hagymája, mérgező alkaloidokat – legfőképpen likorint – tartalmaz, ezért fogyasztása emberre és háziállatokra nézve egyaránt veszélyes.
Téli nárcisz
Narcissus tazetta
A Narcissus tazetta, közismert nevén téli nárcisz vagy csokros nárcisz, egy hagymás évelő növény, amely a mediterrán régióból és Közép-Ázsia egyes részeiről származik. Az egyvirágú nárciszokkal ellentétben minden száron 4-8 apró, intenzíven illatos virágcsoport található, fehér szirmokkal és sekély sárga vagy fehér koronával. 45-75 cm magasra nő, és enyhe telű éghajlaton kerti hagymás növényként, valamint beltéri hagymás növényként is nagyra értékelik, amelyet a téli ünnepekre virágzásra lehet kényszeríteni talaj nélkül, egyszerűen vízbe és kavicsokba helyezve.
Mexikói árvalányhaj
Nassella tenuissima
A Nassella tenuissima, más néven mexikói árvalányhaj, egy finom textúrájú, díszes csomós fűféle, amely Mexikóban, Texasban és Argentínában őshonos. Puha, selymes, hajszálszerű levelei a legkisebb szellőre is hullámzanak és csillognak, színük pedig az élénkzöldről aranyszínűre vált, ahogy a magfejek nyáron beérnek. A xeriscaping (szárazságtűrő kertépítés) és a modern kerttervezés kedvelt növénye; szegényes, jó vízelvezetésű talajban és teljes napsütésben fejlődik a legjobban, és a megtelepedés után minimális gondozást igényel. Fontos megjegyezni, hogy könnyen elszórja a magvait, ezért Kalifornia és Ausztrália egyes részein invazív fajként tartják számon.
Vizitorma
Nasturtium officinale
A vizitorma (Nasturtium officinale) egy évelő vízi zöldség a Brassicaceae családból, Európában és Közép-Ázsiában őshonos, ahol patakok és tiszta, folyóvízű források partján nő vadon. Üreges, úszó szárai könnyen gyökeret eresztenek a csomóknál, ha átázott talajjal érintkeznek, sűrű, sötétzöld, kerekded levelekből álló bokrokat alkotva, melyek csípős és enyhén kesernyés ízűek. Ez az egyik legrégebben termesztett leveles zöldség: már Hippokratész is ajánlotta köptetőként az ókori Görögországban, és a görög katonák fogyasztották, mert úgy hitték, erősíti a testet és a lelket. Ma a világ egyik legtáplálóbb zöldségeként tartják számon, gazdag A-, C- és B-komplex vitaminokban, valamint vasban, folsavban és kalciumban.
Borsszőlő
Nekemias arborea
A borsszőlő (Nekemias arborea, korábban Ampelopsis arborea) a szőlőfélék családjába tartozó, erőteljes növekedésű lombhullató vagy félig örökzöld fás szárú kúszónövény, amely az Egyesült Államok délkeleti és déli-középső vidékein őshonos. Kacsokkal kapaszkodik fel fákra, cserjékre, kerítésekre és egyéb építményekre, elérve a 6-10 méteres hosszúságot, támaszték hiányában pedig informális talajtakaróként terül el. Kétszeresen szárnyasan összetett levelei kezdetben bíborvörösek, majd fényes sötétzöldre érnek, ősszel pedig sárgára vagy vörösre színeződnek. Apró, zöldesfehér virágzatai késő tavasztól nyárig nyílnak, melyekből látványos bogyótermések fejlődnek; ezek színe a zöldről vörösre, majd fényes kékfeketére vált, amit a madarak és kisebb emlősök szívesen fogyasztanak. Mivel magról és gyökérsarjakkal is gyorsan terjed, kultúrkörnyezetben gyakran gyomnak tekintik.
Amerikai lótusz
Nelumbo lutea
Az amerikai lótusz (Nelumbo lutea) egy évelő vízinövény, amely Észak-Amerikában, Mexikóban, Közép-Amerikában és a Karib-térségben őshonos, tavakban, mocsarakban és ártéri területeken nő. Gyökerei és rizómái az iszapba rögzülnek, kerek, 33–43 cm-es levelei pedig a víz fölé emelkednek az akár 1,5 métert is meghaladó levélnyeleken; a növény 0,8–1,8 méterrel magasodik a vízfelszín fölé. Nyáron nagy, 18–28 cm-es, krémfehértől a világossárgáig terjedő virágokat bont (a lutea latinul „sárgát” jelent); minden virág körülbelül három napig tart, reggel nyílik és délután záródik. Ezt követi a zuhanyrózsára emlékeztető fás termés, amely rendkívül tartós magvakat tartalmaz. A magvak és a rizómák ehetőek, az észak-amerikai őslakos népek fontos táplálékforrásai voltak. Hosszú rizómákkal terjed, és képes egy egész tavat benőni. Közeli rokona az indiai lótusznak (Nelumbo nucifera), amellyel hibrideket is alkothat.
Indiai lótusz
Nelumbo nucifera
Az indiai lótusz Ázsia ikonikus évelő vízinövénye, amelyet nagy méretű, illatos virágai (20-30 cm átmérőjűek) és a víz fölé emelkedő, kerek, vízlepergető levelei miatt termesztenek kerti tavakban. Az USDA 4-es zónáig télálló, amíg a rizómák a víz alatt nem fagynak meg; télen nyugalmi állapotba kerül (lombhullató), majd tavasszal erőteljesen kihajt. A buddhizmusban és a hinduizmusban szent növényként tisztelik, a mocsaras környezet ellenére is megőrzött tisztaságot és a virágzás képességét szimbolizálja.
Aranyhalvirág
Nematanthus gregarius
A Nematanthus gregarius, népszerű nevén aranyhalvirág, egy Brazília trópusi erdőiből származó epifita növény. Levelei kicsik, oválisak, pozsgás textúrájúak és fényes sötétzöld színűek. Közönséges neve a narancssárga, cső alakú virágairól ered, amelyek alsó részén egy kidudorodás található, így nagyon hasonlítanak egy kis aranyhalra. Csüngő növekedésű növény, ideális függőkosarakba.
Csüngő nematanthusz
Nematanthus wettsteinii
A csüngő nematanthusz (Nematanthus wettsteinii) a brazíliai Atlanti-parti Esőerdőkből származó epifita kúszónövény, amely a természetben fák törzsén él. Apró, húsos és fényes levelei, valamint felfújt, narancssárga cső alakú virágai miatt kedvelik, amelyek tátogó kis halakra emlékeztetnek – innen ered a népszerű neve is. Ideális választás függőkosarakba, ahol lecsüngő ágai érvényesülhetnek.
Cserjés nemézia
Nemesia fruticans
A cserjés nemézia (Nemesia fruticans) egy Dél-Afrikából származó évelő növény, amelyet hűvösebb évszakokban díszítő, bőséges és látványos virágaiért kedvelnek. Virágai széles színskálán mozognak: fehér, sárga, narancssárga, rózsaszín, piros, lila és kék árnyalatokban pompáznak. A görvélyfűfélék (Scrophulariaceae) családjába tartozik, növekedése kompakt és bokros, magassága 20 és 50 cm közötti. Ideális választás cserepekbe, függőkosarakba, kerti szegélyekbe és beporzóbarát kertekbe. Legintenzívebben tavasszal és ősszel virágzik, amikor a hőmérséklet hűvösebb; a forró nyári hónapokban a virágzás lelassulhat.
Tarka nemézia
Nemesia strumosa
A Nemesia strumosa, közismert nevén tarka nemézia, egy kompakt termetű, hűvösebb időszakot kedvelő egynyári virág, amely Dél-Afrika délnyugati Fokföld tartományaiból származik. A tátika rokona, tavasztól őszig tömegesen hozza apró, zacskó alakú, gyakran kétszínű virágait fehér, krém, sárga, narancs, rózsaszín, piros és lila árnyalatokban. Gyors növekedése és bokrosodó formája miatt népszerű választás szegélynövénynek, konténerekbe és függőkosarakba, bár a nyári hőség beköszöntével hajlamos visszahúzódni.
Sétáló írisz
Neomarica caerulea
A Neomarica caerulea, közismert nevén sétáló írisz vagy apostol növény, egy rizómás évelő növény, amely Brazíliából származik. Sűrű, felálló töveket alkot kardszerű, legyező alakú, sötétzöld levelekkel. Késő tavasztól nyár végéig az elágazó virágszárak lenyűgöző kék-lila, íriszre emlékeztető virágokat hoznak, amelyeket bonyolult fehér, sárga és fahéjszínű mintázat díszít – minden egyes virág csupán egyetlen napig nyílik, de heteken át hullámokban jelennek meg.
Brazíliai nőszirom
Neomarica candida
A brazíliai nőszirom az Iridaceae (nősziromfélék) családjába tartozó évelő, rizómás lágyszárú növény, amely Brazília partvidéki területein őshonos. Legyező alakban elrendeződő levelei sűrű csomókat alkotnak, megjelenése kis liliomra vagy orchideára emlékeztet. Tavasz és nyár között hozza finom virágait, amelyek fehér lepellevelekből állnak, tövükön barna csíkozással, valamint három visszahajló kék szirommal. Bár a virágok csak egy napig nyílnak, folyamatosan újulnak meg. Szívós növény, jól bírja a sós tengeri levegőt és a szelet; különlegessége, hogy a virágszárak végén fejlődő sarjnövények segítségével képes „vándorolni” a kertben.
Sétáló írisz
Neomarica gracilis
A Neomarica gracilis, közismert nevén sétáló írisz, a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó, Brazíliából származó évelő lágyszárú növény. Nevét különleges szaporodási módjáról kapta: a virágzás után a virágszárak végén kis sarjnövények fejlődnek, amelyek saját súlyuk alatt a földre hajolnak, majd ott legyökeresednek. Így a növény képes „elsétálni” és terjeszkedni az anyanövény körül. Kard alakú, legyezőszerűen elrendeződő levelei örökzöldek. Látványos virágai kívül fehérek, közepükön ibolya, kék és barna mintázattal díszítettek; tavasszal és nyáron egymás után nyílnak, bár egy-egy virág élettartama mindössze egy nap.
Neoregelia
Neoregelia
A Neoregelia a trópusi broméliák egy népes nemzetsége, amely Brazília esőerdőiből származik. Elsősorban látványos, színes levélrózsáiért termesztik, nem pedig a virágaiért. Széles, szalagszerű levelei a növény közepén egy szoros kelyhet („tartályt”) alkotnak. Amikor a növény virágzás közelébe ér, a legbelső levelek vörösre, rózsaszínre vagy lilára színeződnek („elpirulnak”), innen ered a nemzetség angol neve. Az apró, csőszerű fehér vagy kék virágok mélyen a kehelyben jelennek meg, és könnyen elkerülhetik a figyelmet. A legtöbb Neoregelia a vadonban epifita vagy fél-epifita életmódot folytat, de cserépben is jól alkalmazkodnak, így népszerű, alacsony igényű szobanövények és teraszdíszek a melegebb éghajlatokon.
Pirospozsgás bromélia
Neoregelia carolinae
A Neoregelia carolinae egy bromélia, amely a brazíliai Atlanti-erdő területéről származik, és fényes leveleiből álló lapos rozettájáért kedvelik. Virágzáskor a rozetta középső része élénkpirossá válik, innen ered a „Pirospozsgás bromélia" elnevezés. Apró kékeslila virágai a levelek által alkotott központi tartályból bújnak elő. Epifita növény, amely természetes körülmények között fatörzseken él, és a középső rozetttán keresztül veszi fel a vizet és a tápanyagokat.
Pirospozsgás bromélia
Neoregelia sp
A Neoregelia sp egy Brazíliából származó broméliasznemzetség, amelyet élénk díszlombozatáért és ellenálló képességéért széles körben termesztenek. A levelek jellegzetes rozettát alkotnak, amelynek középső csészéje vizet gyűjt össze, egyedi miniatűr ökoszisztémát teremtve. Virágzás előtt a rozetta közepe általában intenzív színűre vált – pirosra, rózsaszínre vagy lilára –, ami látványosan feltűnő növénnyé teszi.
Találja meg a tökéletes növényt
Növénykalauzunk segít megtalálni a tapasztalati szintjéhez és az évszakhoz ideális fajokat.
Böngéssz Nehézség, Évszak és Más Szerint
Használd az alábbi szűrőket, hogy leszűkítsd ezt a katalógust gondozási nehézség, évszak, környezet szerint, vagy keress közvetlenül név alapján. Minden szűrő egy, az adott termesztési feltételeidhez igazított listához vezet.