Teljes növénykalauz

Bazsalikom

Ocimum basilicum

A bazsalikom (Ocimum basilicum) egy népszerű egynyári aromás fűszernövény, amely Indiából és Délkelet-Ázsiából származik. Világszerte széles körben termesztik kulináris, gyógyászati és aromaterápiás célokra. Jellegzetes élénkzöld, ovális levelei és nyáron virágzó apró fehér vagy rózsaszín virágai vannak.

Görög bazsalikom

Ocimum basilicum var. minimum

A görög bazsalikom (Ocimum basilicum var. minimum) a közönséges bazsalikom egy kompakt, bokros növekedésű változata, amely az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozik. Törpe vagy bokros bazsalikomként is ismert; sűrű, gömbölyded, akár 30 cm magas bokrot alkot, amelyet apró, ovális és rendkívül aromás levelek borítanak. Egynyári fűszernövény (melegebb éghajlaton rövid életű évelő), amelyet a mediterrán konyhában és dísznövényként is nagyra értékelnek teraszokon vagy ablakpárkányokon tartott kaspókban. Apró, fehértől a világosliláig terjedő virágai nyáron nyílnak, vonzzák a méheket és más beporzókat. Kompakt méretének és gyors növekedésének köszönhetően az egyik legnépszerűbb konyhai fűszernövény kis helyen vagy beltéren való termesztéshez.

Afrikai bazsalikom

Ocimum gratissimum

Az afrikai bazsalikom (Ocimum gratissimum) egy fás, bokros bazsalikomfaj, amely a trópusi Afrika és Ázsia őshonos növénye, és széles körben termesztik Brazíliában és Nyugat-Afrikában. A közönséges bazsalikommal ellentétben akár 3 méter magasságú nagy cserjévé nő, erősen aromás levelei eugenolban és timolban gazdagok – szegfűszegszerű illatot kölcsönözve neki. Nyugat-Afrikában kulináris fűszernövényként és gyógyászati növényként egyaránt nagyra értékelik, amelyet fertőzések, láz, cukorbetegség és gyulladások kezelésére használnak.

Szent bazsalikom

Ocimum tenuiflorum

A szent bazsalikom (Ocimum tenuiflorum), más néven Tulsi, egy illatos, szent fűszernövény, amely az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában őshonos. A hinduizmusban Lakshmi istennő megtestesüléseként tisztelik, és több mint 3000 éve alkalmazzák az ájurvédikus gyógyászatban. Ez az egyenes, bokros félcserje 30–60 cm magasra nő, illatos zöld vagy lila levelekkel, és nyáron kis lila-rózsaszín virágfürtöket hoz.

Vörös fogfű

Odontites vernus

A vörös fogfű (Odontites vernus) a vajvirágfélék családjába tartozó, egyéves, félparazita réti növény. Szára felálló, elágazó és finoman szőrözött, levelei keskenyek és fogazottak. Apró, rózsaszínes-vöröses ajakos virágai júniustól szeptemberig nyílnak. A növény részben fűfélék gyökerein élősködik, tápanyagszegény réteken, legelőkön és szántóföldek szélén érzi jól magát.

Szerzetesorkidea

Oeceoclades maculata

Az Oeceoclades maculata, közismert nevén szerzetesorkidea vagy afrikai foltos orkidea, az Orchidaceae családba tartozó talajlakó orkidea, amely a trópusi Afrikában és Madagaszkáron őshonos. Kis, csoportos álgumókból fejlődik, melyek mindegyikén egyetlen, sötétzöld, halvány foltokkal tarkított levél található. Tavasszal karcsú virágszárakat növeszt, amelyeken apró fehér-rózsaszín virágok nyílnak. Rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően a 19. század óta széles körben meghonosodott a neotrópusi területeken – Brazíliától és a Karib-térségtől Floridáig –, és ma már az egyik legsikeresebb invazív orkideafajként tartják számon eredeti élőhelyén kívül.

Ligetszépe

Oenothera

A ligetszépe (Oenothera) az Amerikából származó ligetszépefélék (Onagraceae) családjába tartozó, mintegy 145 vadvirágfajt számláló nemzetség. Fajuktól függően lehetnek egynyáriak, kétnyáriak vagy évelők; lándzsás levelekből álló tőlevélrózsát alkotnak, melyet négy szirmú, csésze alakú, sárga, rózsaszín vagy fehér virágok koronáznak meg. Sok faj virágai alkonyatkor vagy éjszaka nyílnak ki, és dél körül záródnak be – ez a tulajdonság adta népi elnevezésüket, valamint az alkonyathoz és a rejtett szépséghez fűződő szimbolikus jelentésüket.

Közönséges ligetszépe

Oenothera biennis

Az Oenothera biennis, közismert nevén közönséges ligetszépe, egy Észak-Amerikából származó kétéves növény. Élénk sárga virágairól ismert, amelyek alkonyatkor nyílnak ki gyorsan, és enyhe illatot árasztanak az éjjeli beporzók vonzása érdekében. Az első évben a növény alacsony, tőlevélrózsát alakít ki, a második évben pedig magas, virágzó szárat fejleszt. A gyógynövényiparban széles körben ismerik magjaiból sajtolt olajáról, amely gazdag gamma-linolénsavban.

Kétéves gaura

Oenothera gaura

Csókok

Oenothera suffulta

Az Oenothera suffulta, közismert nevén Csókok vagy Útszéli gaura, egy kis termetű egynyári vagy rövid életű évelő növény, amely dél-közép-Texasból, Oklahomából és Észak-Mexikóból származik. Finom, rózsaszín, fehér és piros virágai alkonyatkor nyílnak ki. Korábban Gaura suffulta néven volt ismert, az Onagraceae családba tartozik, és szegény, homokos talajokon fejlődik a legjobban, kiváló szárazságtűrő képességgel rendelkezik.

Olajfa

Olea europaea

Az olajfa (Olea europaea) egy közepes méretű, örökzöld fa, amely a Mediterrán-vidékről, Ázsiából és Afrikából származik. Széles körben termesztik gyümölcséért, az olajbogyóért, valamint az abból sajtolt olívaolajért. Jellegzetes ezüstös-zöld levelei és csomós, szürke kérge van, amely az évek múlásával egyre érdesebb lesz. Az olajfa a béke, a hosszú élet és a jólét egyetemes jelképe.

Arbequina olajfa

Olea europaea 'Arbequina'

Az Arbequina olajfa (Olea europaea 'Arbequina') egy spanyol olajfa fajta, amely a katalóniai Arbeca régióból származik. Kompakt méretéről, öntermékenységéről és korai terméshozataláról ismert, ezek a tulajdonságok tették az egyik legnépszerűbb fajtává cserepes termesztésre, kis kertekbe és sövényekbe. Levelei örökzöldek, fonákjuk ezüstös, tavasszal apró, krémesfehér virágokat hoz, melyeket zöld olajbogyók követnek, amelyek lilás árnyalatúra érnek, és mind gourmet olívaolaj, mind befőtt készítésére használhatók.

Mission olajfa

Olea europaea 'Mission'

A Mission olajfa (Olea europaea 'Mission') egy Kaliforniából származó fajta, amely a 18. század végén, az El Camino Real menti spanyol missziók gyümölcsöseiben alakult ki. Az első fákat a San Diego de Alcalá misszióban ültették el, és mivel sokuk magról kelt, a fajta kezdetben nagy változatosságot mutatott. Örökzöld, kerek koronájú, lassú növekedésű fa, amely a kertekben 6–9 méter magasságot és körülbelül 7,5 méter szélességet ér el; az igen idős példányok a 12 métert is meghaladhatják, és több mint 300 évig élhetnek. Tavasszal illatos, krémfehér virágfürtöket hoz. Termései kicsik (kb. 4 g), nyár és ősz között zöldről feketére érnek, és alkalmasak mind étkezési olajbogyónak (zölden vagy feketén), mind olajnyerésre (kb. 22%-os olajtartalom). Ez Kalifornia leghidegtűrőbb kereskedelmi olajfája, és az egyetlen amerikai fajta a Nemzetközi Olívatanács világkatalógusában.

Törpe olajfa

Olea europaea 'Montra'

A Little Ollie a mediterrán olajfa egy kompakt, terméketlen fajtája, amelyet kerek, sűrű formája és ezüstös-zöld, örökzöld lombozata miatt kedvelnek. A Monrovia által kifejlesztett steril szelekció megőrzi az olajfa klasszikus megjelenését, a lehulló olajbogyók okozta rendetlenség nélkül, ideális sövényekhez, konténeres növényekhez és topiary-hoz. Nagyon jól tűri a szárazságot, a hőséget és a sós szellőt, ha már meggyökeresedett, teljes napon, minimális gondozással jól növekszik.

Tavaszi omfalodesz

Omphalodes verna

A tavaszi omfalodesz (Omphalodes verna) az érdeslevelűek családjába tartozó alacsony, évelő lágyszárú növény. Közép- és Délkelet-Európából származik, ahol árnyékos hegyi erdőkben, főként bükkösökben él az alföldektől egészen 1300 méteres magasságig. Kúszó száraival és gyöktörzseivel gyorsan képez sűrű, 15-30 cm magas szőnyeget. Levelei tojásdadok vagy szív alakúak, hegyes csúccsal, és enyhébb teleken zöldek maradnak. Márciustól májusig nyílnak apró, élénkkék, fehér közepű virágai, amelyek a nefelejcsre emlékeztetnek, de annál nagyobbak. Nemzetségneve a görög 'köldök' szóból ered, utalva a termés formájára.

Táncoló hölgy orchidea (nemzetség)

Oncidium

Az Oncidium az epifita neotropikus orchideák nagy nemzetsége, amely bőséges, sárga, pillangószerű virágairól ismert, amelyek kecsesen ringatóznak a szellőben. Közép-Amerikától Dél-Amerikáig honos, a nemzetség több száz fajt foglal magában, amelyeket díszítő célból széles körben termesztenek.

Magas Oncidium

Oncidium altissimum

Az Oncidium altissimum egy nagy méretű, epifita orchidea, amely a karibi szigetekről – Kubából, Hispaniólából, Puerto Ricóból és a Kis-Antilláktól – származik. Drámaian magas, elágazó virágzatot fejleszt, amely 150–180 cm hosszúra nőhet, és százával hozza az apró sárga és barna virágokat. Ez a fenséges faj tavasszal és ősszel virágzik, így látványos dísze lehet bármely orchideagyűjteménynek. Mint minden epifita, legjobban akkor fejlődik, ha gyökerei szabadon lélegezhetnek, jól áteresztő, kéregalapú közegben.

Bauer-féle táncoló hölgy orchidea

Oncidium baueri

Az Oncidium baueri egy epifita orchidea, amely Dél-Amerikából származik, és sárga-barna, táncoló hölgyre emlékeztető virágainak elegáns fürtjeiről ismert, amelyek finoman ringatóznak a szélben. Lindley írta le először 1833-ban, és azóta világszerte nagyra becsülik orchideagyűjteményekben megbízható virágzása és elegáns megjelenése miatt.

Táncoló Hölgy Orchidea

Oncidium Celtic Sun x Burgundian

Az Oncidium Celtic Sun x Burgundian egy lebilincselő, sympodialis orchidea hibrid, amelyet 'Táncoló Hölgy' megjelenéséről ismernek. Elágazó virágzatokat hajt, amelyeken számos kis virág nyílik, jellegzetes nagy, fodros labellummal, általában aranysárga árnyalatokban, bonyolult burgundi vagy vörösesbarna mintázattal. A növény pseudobulbuszokból fejlődik, amelyek vizet raktároznak, és hosszú, szíj alakú, örökzöld levelei vannak.

Táncoló hölgy orchidea

Oncidium flexuosum

Az Oncidium flexuosum, közismert nevén táncoló hölgy orchidea vagy aranyeső orchidea, egy epifita orchideafaj, amely Brazília keleti és déli részén, valamint Argentína északi részén, Paraguayban és Uruguayban őshonos. Kompakt csoportokat alkot ovális álgumókból, amelyekből keskeny, fényes levelek hajtanak. Ősz és tél között akár 1,5 méter hosszú, íves és elágazó virágszárakat növeszt, amelyeken tucatnyi apró, aranysárga virág nyílik, tövükön és mézajkukon vörösesbarna foltokkal. A szélben ringatózó virágok látványa adta a növény népszerű becenevét.

Táncoló hölgy orchidea

Oncidium leleui

Az Oncidium leleui egy Mexikóban őshonos epifita orchidea, amely Nayarit, Jalisco, Colima, Michoacán, Oaxaca és Guerrero államokban található meg, szezonálisan száraz trópusi erdőkben, 250 és 950 méter közötti tengerszint feletti magasságban. Hosszú, íves virágszárai meghaladhatják a két métert, és több mint 270 apró sárga és barna virágot hordoznak, amelyek kecses táncosokra emlékeztetnek. Lassú növekedésű, de rendkívüli szépségű faj.

Aranyzápor Orchidea

Oncidium sphacelatum

Az Oncidium sphacelatum, közismert nevén Aranyzápor Orchidea, egy nagy méretű epifita orchidea, amely Mexikóból és Közép-Amerikából származik. Látványos, ívelt virágszárakat hajt, amelyek akár 1,5 méter hosszúra is megnőnek, és rengeteg élénk sárga és barna virággal díszítettek. Erőteljes növekedésű faj, idővel lenyűgöző töveket alkot, és az egyik legkönnyebben termeszthető oncidiumnak tartják.

Aranyzápor Orchidea

Oncidium varicosum

Brazíliából származó epifita orchidea, amelyet hosszú, apró sárga virágokból álló fürtjei tesznek ismertté, amelyek arany kaszkádra emlékeztetnek. Jellemzőek rá a víz- és tápanyag-tárolásra szolgáló pszeudogumók, amelyek az orchideák tipikus sajátosságai. Brazília egyik legnépszerűbb orchideája buja virágzása és viszonylag egyszerű termeszthetősége miatt.

Sárgarépa-páfrány

Onychium japonicum

Az Onychium japonicum, közismert nevén sárgarépa-páfrány, egy bokros növekedésű, lombhullató páfrány, amely Közép- és Kelet-Kínában, Japánban, a Himalájában, a Fülöp-szigeteken és Vietnamban őshonos. Párás erdőkben, árnyékos partoldalakon és sziklás lejtőkön él. Drótszerű, fényes fekete szárai ívesen hajló, tollas leveleket hordoznak, amelyek két-háromszorosan szárnyaltak, finom, fonalszerű szegmensekre tagolódnak – ezek kísértetiesen hasonlítanak a sárgarépa lombjára, innen ered a neve is. Lassan fejlődik (gyakran 5-10 évbe telik, mire eléri a teljes méretét), rendezett, körülbelül 45 cm magas és széles csomókat alkot. Finom, csipkeszerű textúrája miatt kedvelt dísze az árnyékos kerteknek és kaspóknak.

Madagaszkári elefántfa

Operculicarya decaryi

Az Operculicarya decaryi egy lassú növekedésű, vastag törzsű szukkulens fa, amely Madagaszkár déli részének tüskés bozótosaiban őshonos. A bonsaikultúrában nagyra értékelik duzzadt kaudexe (törzse), parás kérge és bonyolult ágszerkezete miatt. Apró, páratlanul szárnyalt leveleket és télen kis, vörös virágfürtöket növeszt. Termesztésben díszes kaudiciform szobanövényként és trópusi bonsaiként egyaránt népszerű.

Hagymás kígyónyelv

Ophioglossum crotalophoroides

Az Ophioglossum crotalophoroides egy apró (2-10 cm magas), primitív páfrány, egyetlen tojásdad alakú meddő levéllel és gumós földalatti résszel (nem a szokásos hengeres rizómával). Hosszúkás termőkalászt növeszt, amely a csörgőkígyó farkára emlékeztet, innen ered a "crotalophoroides" név. Efemer növény, tavasszal jelenik meg (az északi féltekén márciustól júniusig spórázik), majd hamarosan el is tűnik. Az USA délkeleti részén, bolygatott gyepeken, nyílt mezőkön és homokos talajokon fordul elő. Az Ophioglossaceae család többi tagjához hasonlóan szorosan függ a talajban élő mikorrhiza gombáktól a csírázáshoz és a fejlődéshez, ami miatt természetes élőhelyén kívül szinte lehetetlen termeszteni.

Kígyószakáll

Ophiopogon

Az Ophiopogon az Asparagaceae családba tartozó évelő lágyszárú növények nemzetsége, Kelet- és Délkelet-Ázsiából származik, az Ophiopogon japonicus a legelterjedtebb faj. Sűrű, vékony, lineáris és íves levelekből álló bokrokat képez, amelyek vastag fűre hasonlítanak, egységes sötétzöld szőnyeget hozva létre. Széles körben használják talajtakaróként árnyékos kertekben, ágyásszegélyekben és járókövek között, mivel jól tűri azokat a területeket, ahol a közönséges fű a napfény hiánya miatt nem él meg. Nyáron apró, diszkrét, fehér-világos lila virágokat hoz, amelyeket díszes kobaltkék bogyók követnek.

Fehér kígyószakáll

Ophiopogon jaburan

A fehér kígyószakáll (Ophiopogon jaburan) Japánból és Dél-Koreából származó évelő lágyszárú növény, amelyet gyakran használnak díszítő talajtakaróként árnyékos kertekben. Kompakt csomókat alkot hosszú, keskeny és íves, sötétzöld vagy fehér csíkos (tarka) levelekből. Nyáron apró fehér vagy lila virágokat hoz, melyeket dekoratív kékes-lila bogyók követnek. Ellenálló, alacsony gondozási igényű, és enyhe éghajlaton a félárnyékot és a teljes napsütést is jól tűri.

Mondo fű

Ophiopogon japonicus

Az Ophiopogon japonicus, közismert nevén mondo fű vagy törpe liliomfű, egy örökzöld évelő talajtakaró növény, amely Japánból és Kelet-Ázsiából származik. Sűrű, alacsonyan növő, sötétzöld, fűszerű lombozatú párnákat alkot, és széles körben alkalmazzák árnyékos kertekben. Nyáron apró, fehér vagy halvány lila virágokat hoz, amelyeket díszítő, kobalt-kék bogyók követnek.

Légyбангó

Ophrys insectifera

Az Ophrys insectifera, közismert nevén légybangó, egy európai terresztris faj, amely különleges beporzási stratégiájáról ismert. Virágai vizuálisan és kémiailag utánozzák bizonyos darázs- és légyfajok nőstényeit, rászedve a hímeket az álpárzás elvégzésére, ami biztosítja a pollentranszfert. Kis termetű növény, tőlevélrózsával és karcsú virágzattal.

Fügekaktusz

Opuntia

Az Opuntia, közismert nevén fügekaktusz vagy medvetalpkaktusz, az Amerikában, különösen Mexikóban őshonos kaktuszok egyik nemzetsége. Lapos, lapátszerű hajtásai (kladódiumok), tüskéi és mutatós virágai a világ egyik legismertebb növényévé teszik. Ehető gyümölcsöket (kaktuszfüge) és hajtásokat (nopal) terem, amelyeket évezredek óta használnak a mexikói konyhában.

Édes kaktuszfüge

Opuntia dillenii

Az Opuntia dillenii, közismert nevén édes kaktuszfüge, egy erőteljes kaktuszfaj, amely a Karib-térség és az amerikai tengerpartok vidékéről származik. Ovális, tüskékkel borított lapjai tavasszal és nyáron élénk sárga virágokat hoznak, amelyeket ehető, vöröses-lila termések követnek. Kivételesen szárazságtűrő és hőálló, szegényes, homokos talajon is megél, minimális gondozást igényel.

Tüskés körte

Opuntia ficus-indica

Az Opuntia ficus-indica, közismert nevén tüskés körte vagy indiai füge, egy nagy, faszerű kaktusz, amely Mexikóból származik. Jellegzetessége a lapított szárszegmensekből álló, ún. kladódiumokból (párnákból) álló felépítés, amelyek apró, kampós szőrök (glochidák) csoportjait viselik. Tavasszal és nyáron feltűnő, sárga-narancsvörös virágokat hoz, amelyeket ehető termések – ún. tunák vagy tüskés körték – követnek. A világ egyik gazdaságilag legjelentősebb kaktuszfaja.

Törékeny fügekaktusz

Opuntia fragilis

Az Opuntia fragilis, vagy törékeny fügekaktusz, egy alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktuszfaj, amely Észak-Amerika nyugati részének prérijein és sziklás kibúvásain őshonos, Kanadától egészen Texasig. A kontinens leghidegtűrőbb kaktuszfajának tartják, amely akár a -30 °C alatti téli hőmérsékletet is túléli. Kis szártagjai (kladódiumai) a legkisebb érintésre is leválnak és könnyen gyökeret eresztenek ott, ahová hullanak – innen ered a „fragilis” (törékeny) név, és ez a növény természetes szaporodásának fő módja.

Lila fügekaktusz

Opuntia gosseliniana

Az Opuntia gosseliniana a Sonora-sivatagban őshonos cserjés medvetalpkaktusz, amely Arizona déli részétől (Pima megye) Sonora, Chihuahua és Baja California államokig terjed. Természetes élőhelyén sivatagi bozótosokban és füves pusztákon nő 700 és 1600 méter közötti magasságban. Kerek, lapos szártagjai (medvetalpai) kékeszöldek, de hideg vagy szárazság hatására látványos ibolyaszínűre vagy sötétlilára színeződnek. Hosszú, fehértől a barnáig terjedő tüskéi főként a széleken jelennek meg, az idősebb példányok pedig rövid törzset növesztenek. Élénksárga virágai tavasszal (április-május) nyílnak, melyeket tüske nélküli lila termések követnek. Általában 1-1,2 méter magasra és szélesre nő.

Heverő fügekaktusz

Opuntia humifusa

Az Opuntia humifusa, közismert nevén heverő fügekaktusz vagy ördögnyelv-fügekaktusz, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, alacsony termetű, kúszó növekedésű kaktusz. Lapos, glochidákkal (apró tüskékkel) teli szártagokat növeszt, késő tavasszal és kora nyáron pedig lenyűgöző, akár 10 cm átmérőjű sárga virágokat hoz. Késő nyáron ehető, vöröses terméseket érlel. A világ egyik leginkább fagytűrő kaktusza, akár a -12°C-os hőmérsékletet is elviseli.