Teljes növénykalauz

Lapulevelű keserűfű

Persicaria lapathifolia

A lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia) a keserűfűfélék családjába tartozó, gyors növekedésű egynyári növény, amely világszerte elterjedt a nedves, bolygatott talajokon. Akár 1,5 méteres magasságot is elérhet; lándzsás leveleit gyakran sötét folt díszíti. Tavasztól őszig nyílnak apró rózsaszín, fehér vagy zöldes virágai, melyek sűrű, bókoló füzérekbe tömörülnek. Gyakori gyomnövény vizes élőhelyeken és szántóföldeken, ökológiai értéke jelentős, mivel magvai fontos táplálékforrást biztosítanak a madarak számára.

Baracklevelű keserűfű

Persicaria maculosa

A baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves lágyszárú növény, amely Eurázsiában őshonos, de mára Észak-Amerikában és máshol is meghonosodott. Szára felálló vagy elterülő, vöröses és ízelt, levelei keskeny lándzsa alakúak, közepükön általában sötét folt látható. Nyártól őszig sűrű, felálló füzérekben hozza apró, rózsaszíntől a mélyliláig terjedő virágait. Kedveli a nedves, bolygatott talajokat, például árkokat, vízpartokat, parlagon hagyott területeket és szántóföldek szélét, ahol gyakori gyomnövényként viselkedik.

Vajdafürt

Petasites hybridus

A vajdafürt (Petasites hybridus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény, amely hatalmas, szív alakú leveleiről ismert, melyek akár egy méter szélesre is megnőhetnek. A növény kora tavasszal virágzik, gyakran még a levelek kihajtása előtt, rózsaszín-lila virágzatokkal, amelyek a csupasz talajból bújnak elő. A vajdafürt erőteljesen terjed kúszó gyöktörzsek (rizómák) segítségével, sűrű állományokat alkotva patakok, folyók mentén és nedves erdőszéleken Európa nagy részén. A neve egy régi hiedelemre utal, miszerint a levelek és a gyökér gyógyíthatta a pestist, valamint arra, hogy a nagy leveleket történelmileg vajat és egyéb árukat csomagoltak be.

Amerikai alkörmös

Petiveria alliacea

A Guiné (Petiveria alliacea) egy 20-100 cm magas trópusi örökzöld félcserje, amelynek aromás gyökerei és levelei szétmorzsolva erős fokhagymaillatot árasztanak. Apró, fehér virágai finom füzérekben nyílnak, főként novembertől márciusig. Ez a szívós növény jól alkalmazkodott a brazil trópusi és szubtrópusi éghajlathoz, és évszázadok óta szerves része az afro-brazil hagyományok gyógyászati és spirituális eszköztárának.

Koszorúfürt

Petrea volubilis

A koszorúfürt (Petrea volubilis) egy erőteljes növekedésű fás szárú kúszónövény, amely Brazíliában és Amerika más trópusi vidékein őshonos, és a vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozik. Megfelelő támasztékon, például pergolákon vagy kerítéseken akár 5 méter magasra is felfuthat. Levelei bőrszerűek, érintésre érdesek és fűrészes szélűek, a hidegebb időszakokban részlegesen lehullhatnak. Virágzása főként télen és tavasszal történik, amikor csillag alakú, lila vagy kékeslila virágokból álló fürtöket (bugákat) alkot; létezik fehér virágú változata is (Alba). A kertépítészetben előszeretettel alkalmazzák rácsokra és pergolákra futtatva látványos díszítőértéke miatt.

Varjúháj

Petrosedum

A Petrosedum a Sedum nemzetségből elkülönített, télálló, szőnyegalkotó varjúhájak nemzetsége, amelybe olyan népszerű fajok tartoznak, mint a kövi varjúháj (P. rupestre). Ezek az örökzöld pozsgások alacsony, terülő szőnyeget alkotnak tűszerű, a kékeszöldtől az aranysárgáig terjedő lombozatukkal, nyáron pedig rövid szárakon hozzák élénksárga, csillag alakú virágaikat.

Sziklai varjúháj

Petrosedum forsterianum

A Petrosedum forsterianum, közismert nevén sziklai varjúháj, párnás, örökzöld pozsgás növény, amely az atlanti-európai sziklás szirteken és partmenti kőzetfelszíneken honos. Sűrű, kékeszöld lombozatú párnákat alkot, nyáron pedig élénk sárga, csillag alakú virágokat hoz.

Kék kövirózsa

Petrosedum rupestre

A Petrosedum rupestre, korábbi nevén Sedum rupestre, egy Európában őshonos, kúszó, évelő pozsgás növény. Levelei hengeresek, hegyesek, és kékes-zöld vagy szürkés árnyalatúak, apró fenyőágakra emlékeztetnek. Nyáron a növény felálló szárakat fejleszt, amelyeken csillag alakú, sárga virágokból álló tömött fürtök nyílnak, amelyek rendkívül vonzóak a beporzók számára.

Halvány kőhúr

Petrosedum sediforme

A Petrosedum sediforme (syn. Sedum sediforme) a Crassulaceae családba tartozó mediterrán évelő szukkulens. Tömör rozettákból álló sűrű párnákat alkot, húsos kékeszöld vagy szürkészöld levelekkel, és késő tavasszal, nyáron halványsárga vagy krémszínű virágokat hoz. Rendkívül szárazságtűrő; kőkertekben, kőfalakban és xerofita ültetvényeken egyaránt megállja a helyét, az USDA 7–10-es zónájában.

Petrezselyem

Petroselinum crispum

A petrezselyem (Petroselinum crispum) az Apiaceae családba tartozó kétéves illatos fűszernövény, amely Dél-Európa mediterrán vidékéről származik. A világ egyik legelterjedtebb konyhai fűszernövénye, frissen vagy szárítva termesztik, és világszerte ételek ízesítésére használják. Élénk zöld levelei gazdagok C- és K-vitaminban, valamint antioxidánsokban, ami mind gasztronómiai, mind népi gyógyászati szempontból értékessé teszi.

Petúnia

Petunia × atkinsiana

A Petunia × atkinsiana a világ egyik legnépszerűbb kerti virága, amelyet tölcsér alakú virágai és élénk színei miatt kedvelnek. Ez a hibrid rendkívül sokoldalú: egyaránt jól alkalmazkodik virágágyásokban, szegélyültetvényekben és csüngő kosarakban. Kora tavasztól az őszi első fagyokig bőségesen virágzik, folyamatos látványt nyújtva.

Fehér petúnia

Petunia axillaris

A fehér petúnia (Petunia axillaris) egy felálló szárú, egyéves lágyszárú növény vagy félcserje, amely Dél-Brazília, Argentína és Uruguay mérsékelt övi és szubtrópusi legelőin őshonos. Körülbelül 60 cm magasra nő, ragadós, mirigyes szárral és átellenes, elliptikus vagy tojásdad levelekkel rendelkezik. 3–7 cm hosszú, trombita alakú fehér virágai az egyetlen teljesen fehér virágok a Petunia nemzetségben, és alkonyatkor intenzív illatot árasztanak, hogy magukhoz csalogassák az éjszakai szendermolyokat (Manduca sexta), amelyek a fő beporzóik. A Petunia integrifolia mellett ez a faj a legtöbb ma világszerte termesztett kerti petúnia őse.

Vadpetúnia

Petunia integrifolia

A Petunia integrifolia, közismert nevén vadpetúnia, Argentínában, Brazíliában, Paraguayban és Uruguayban őshonos faj. A Solanaceae (burgonyafélék) családjába tartozik, és jellegzetes ibolyás-lila virágokat hoz, amelyek ép szirmaikkal különböztethetők meg a termesztett hibridektől. Hibrid rokonainál kompaktabb és igénytelenebb növény, amely jól alkalmazkodott a szubtrópusi dél-amerikai éghajlathoz.

Petúnia

Petunia x hybrida

A petúnia (Petunia x hybrida) a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó hibrid lágyszárú növény, amely a Dél-Amerikában őshonos Petunia axillaris és Petunia integrifolia keresztezéséből jött létre. Világszerte egynyári növényként termesztik, az egyik legnépszerűbb kerti virág ágyásokba, függőkosarakba és balkonládákba, köszönhetően bőséges és folyamatos virágzásának kora tavasztól az első fagyokig. Tölcsér alakú virágai rendkívül változatos színekben pompáznak – a tiszta fehértől a mélyliláig, beleértve a rózsaszín, piros, sárga és kétszínű kombinációkat is. Levelei tojásdadok, zöldek, enyhén ragadósak és aromás tapintásúak a rajtuk lévő apró mirigyszőrök miatt. Gyors növekedésű növény, ideális azok számára, akik azonnali színt szeretnének a kertbe, de a vitalitás és a virághozam fenntartásához teljes napsütést és rendszeres öntözést igényel.

Boldo

Peumus boldus

A Peumus boldus, közismert nevén boldo, egy örökzöld fa, amely Chile középső régióinak őshonos növénye. Levelei bőrszerűek, szürkészöldek, és illóolajok, valamint a boldin nevű alkaloid jelenléte miatt rendkívül erős, jellegzetes aromájuk van. Lassan növő növény, amely természetes élőhelyén nagy méreteket érhet el, de házi körülmények között vagy cserépben robusztus cserjeként marad meg.

Bolíviai vesszőkaktusz

Pfeiffera boliviana

A Pfeiffera boliviana (szinonim nevén Lepismium bolivianum) egy epifita kaktuszfaj, amely Bolívia és Északnyugat-Argentína hegyi köderdeiből származik. A természetben fák ágain és más növényeken függeszkedve él, anélkül, hogy parazita lenne. A faj lapos, szalagszerű, hullámos szélű zöld hajtásokkal rendelkezik, amelyek akár egy méter hosszúra is megnőhetnek, így kiváló ámpolnanövény. Tavasszal és nyáron apró, tölcsér vagy rózsa alakú, fehér vagy halványrózsaszín virágokat hoz, amelyek gyakran magányosan fejlődnek a hajtások areoláin. A sivatagi kaktuszokkal ellentétben ez a faj a párásabb, árnyékosabb erdei klímához alkalmazkodott, így a szűrt fényt és a rendszeresebb öntözést kedveli.

Csipkés Phacelia

Phacelia tanacetifolia

A Phacelia tanacetifolia, közismert nevén Csipkés Phacelia vagy Hegedűnyak, egy gyorsan növő egyéves lágyszárú növény, amely az Egyesült Államok délnyugati részén őshonos. Tömegesen hozza létre finom, páfrányszerű lombozatát, valamint élénk kékeslila virágokból álló göndör fürtjeit, amelyek kivételesen vonzzák a méheket, a zengőlegyeket és más beporzókat. Regeneratív mezőgazdaságban széles körben alkalmazzák zöldtrágyaként és talajtakaró növényként, mivel gazdagítja a talajt, visszaszorítja a gyomokat, és támogatja a hasznos rovarállományokat.

Kap-szalmagyopár

Phaenocoma prolifera

A Phaenocoma prolifera egy örökzöld cserje az Asteraceae családból, Dél-Afrika Nyugat-Fokföld tartományának fynbos régiójából származik. Gyakran eléri az egy métert vagy többet, és szívesen vesz fel karácsonyfa alakot, apró, kerekded levelei sűrűn borítják a szárakat. Virágfejeit, amelyek az ágak tetején helyezkednek el, merev, száraz, papírszerű, rózsaszín-bíbor színű murvalevelek veszik körül, amelyek nem hervadnak el. A virágzás tavasszal tetőzik, de a virágok az év nagy részében dekoratívak maradnak. Levágva és szárazon tartva évekig megőrzik szépségüket, innen ered a halhatatlan elnevezés. Ez a szívós sziklakerti növény a teljes napfényt és a homokos, szegény, nagyon jó vízelvezetésű talajokat kedveli.

Lepkeorchidea

Phalaenopsis

A Phalaenopsis, közismert nevén lepkeorchidea, elegánsága és beltéri termeszthetősége miatt a világ egyik legnépszerűbb orchideája. Virágai akár három hónapig is nyílva maradnak, karcsú szárakon fejlődnek, és rendkívül széles szín- és mintaválasztékban pompáznak. Levelei szélesek, húsosak és mélyzöldek, víztározóként szolgálva a növény számára.

Hold Orchidea

Phalaenopsis amabilis

A Phalaenopsis amabilis egy lenyűgöző epifita orchidea, amely Délkelet-Ázsiából származik, és nagy, hófehér virágairól ismert, amelyek akár több hónapig is nyílhatnak. Indonézia nemzeti virága, és az egyik legnépszerűbb orchidea beltéri termesztésre, elegáns megjelenése és viszonylag egyszerű gondozási igényei miatt.

Lepkeorchidea

Phalaenopsis aphrodite

Schiller-lepkeorchidea

Phalaenopsis schilleriana

A Phalaenopsis schilleriana a Fülöp-szigeteken őshonos epifita lepkeorchidea, amelyet éppúgy kedvelnek mutatós lombozatáért, mint virágaiért. Bőrszerű leveleit felül váltakozó ezüstszürke és sötétzöld sávok díszítik, fonákjuk pedig lilás árnyalatú, így egész évben dekoratívak. Késő téltől tavaszig ívelt, gyakran elágazó szárakon tucatnyi illatos, rózsaszín virágot hoz, pettyezett mézajakkal. A hűvösebb őszi éjszakák segítik a virágszár fejlődésének beindulását.

Phalaenopsis Hibrid Orchidea

Phalaenopsis x hybridus

A Phalaenopsis hibrid orchidea (Phalaenopsis x hybridus) a világ egyik legnépszerűbb virágzó szobanövénye, amelyet elegáns, ívelt virágszárain nyíló nagy, lapos virágai tesznek különlegessé – ezek lenyűgöző színválasztékban pompáznak: fehérben, rózsaszínben, lilában, sárgában és pirosban. Délkelet-Ázsia trópusi erdeinek szülötte, ez az epifita orchidea megfelelő gondozás mellett jól érzi magát otthon, és több hónapig nyíló virágokat hoz. Több tucat vad Phalaenopsis fajból nemesített hibridcsoportként ezeket az orchideákat a hosszabb virágzási idő, az élénk színek és az otthoni környezethez való alkalmazkodóképesség érdekében fejlesztették ki.

Kanárifű (nemzetség)

Phalaris

A Phalaris a Poaceae családba tartozó fűnemzetség, amely körülbelül 20 egynyári és évelő pázsitfűfajt foglal magában. Ide tartozik a közismert kanárifű (P. canariensis) és a nádas kanárifű (P. arundinacea), amelyeket széles körben termesztenek díszítő- és takarmánynövényként. Ezek a hűvös évszakban fejlődő pázsitfüvek mérsékelt éghajlaton virágoznak, és kiváló fagyállóssággal rendelkeznek.

Szalagfű

Phalaris arundinacea

A szalagfű (Phalaris arundinacea 'Picta') egy erőteljes dísznövény évelő pázsitfű, amelyet feltűnő zöld-fehér csíkos lombozata miatt kedvelnek. Eurázsiában őshonos, nedves talajban, vízpartok mentén és részben árnyékos szegélyágyásokban érzi jól magát. Gyorsan terjedő rizómái kiválóan alkalmazhatók talajerózió elleni védelemre és tömegültetésekhez, azonban kertészeti körülmények között terjedésének korlátozása ajánlott az invazív megtelepedés megelőzése érdekében.

common stinkhorn

Phallus impudicus

Az erdei szömörcsög egy látványos és különös gomba, amely leginkább átható, dögszagáról ismert. Fejlődése a 'boszorkánytojás' fázissal kezdődik, amelyből rendkívül gyorsan, akár órák alatt emelkedik ki a porózus, fehér tönk. A süvegét sötétzöld, nyálkás gleba borítja, amely a spórákat tartalmazza, és a szaga vonzza a legyeket a terjesztéshez.

Skarlát futóbab

Phaseolus coccineus

A skarlát futóbab (Phaseolus coccineus) egy erőteljes, egynyári kúszónövény, amely Közép-Amerikából származik, és élénk skarlátpiros virágairól, valamint ehető hüvelyeiről ismert. Gyorsan növekszik, akár 3,5 méteres magasságot is elérhet, és vibráló virágzásával kolibrikat és méheket vonz az egész nyáron át, egészen az őszig.

Közönséges bab

Phaseolus vulgaris

A közönséges bab (Phaseolus vulgaris) a Fabaceae családba tartozó egynyári növény, amely Közép- és Dél-Amerikából származik. A világon az egyik legelterjedtebben termesztett és fogyasztott hüvelyes növény. Ehető hüvelyeket és magokat terem, amelyek gazdagok fehérjében, rostokban és esszenciális ásványi anyagokban. Két fő növekedési típusa létezik: bokros fajták és kúszó fajták.

Örökzöld varjúháj

Phedimus hybridus

A Phedimus hybridus (korábban Sedum hybridum), közismert nevén örökzöld varjúháj, egy alacsony növésű pozsgás talajtakaró, amely Kelet- és Közép-Szibériában, valamint Közép-Ázsiában őshonos, de mára Észak-Európa-szerte elterjedt. Elágazó, fás rizómái révén sűrű szőnyeget alkot; húsos levelei és csillag alakú, sárga virágzatai rövid szárakon jelennek meg késő tavasztól nyárig. Rendkívül fagytűrő és szárazságtűrő, a napos lejtők köves, jó vízelvezetésű talaját kedveli. Népszerű választás sziklakertekbe, zöldtetőkre és talajtakaró növényként.

Kamcsatkai varjúháj

Phedimus kamtschaticus

A Phedimus kamtschaticus, közismert nevén kamcsatkai varjúháj, a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó évelő, kúszó pozsgás növény. Oroszország távol-keleti sziklás vidékein, Észak-Kínában, Japánban és Koreában őshonos. Ez az ellenálló talajtakaró nyáron apró, aranysárga csillag alakú virágokat hoz a sűrű, fényes zöld húsos levelek felett, amelyek ősszel narancssárgás árnyalatot öltenek. Rendkívüli hidegtűrése – akár a -34°C-ot is elviseli – és hőtűrése miatt az egyik legsokoldalúbb talajtakaró növény a mérsékelt és hideg éghajlatú kertekben.

Kétsoros varjúháj

Phedimus spurius

A Phedimus spurius, közismert nevén kétsoros varjúháj vagy kaukázusi varjúháj, a Crassulaceae családba tartozó, télálló évelő szukkulens talajtakaró növény, amely a Kaukázus vidékéről származik. Korábban Sedum spurium néven volt besorolva; különlegesen értékes hideg- és szárazságtűrése, szőnyegszerűen terjedő növekedési formája, valamint nyáron nyíló, csillagszerű virágai miatt, amelyek rózsaszín, piros és fehér árnyalatokban pompáznak. Sziklakertekben, lejtőkön, szegélyágyásokban és pázsit helyettesítőként egyaránt kiváló.

Rozsdabarna rozsdástapló

Phellinidium ferrugineofuscum

A Phellinidium ferrugineofuscum egy fás szárú növények lebontására szakosodott taplógomba, amely főként a boreális és mérsékelt övi erdőkben fordul elő. Jellemzői a reszupinátus (aljzatra simuló) termőtestek, amelyek bársonyos textúrájúak és mély rozsdabarna színűek. Szaprofita faj, amely létfontosságú szerepet játszik a tápanyagok körforgásában a fenyőerdők ökoszisztémájában, szinte kizárólag kidőlt lucfenyő- és jegenyefenyő-törzseken nő.

Illattalan jezsámen

Philadelphus inodorus

A Philadelphus inodorus, közismert nevén illattalan jezsámen, az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos, a hortenziafélék családjába (Hydrangeaceae) tartozó lombhullató virágzó cserje. Sűrű, felfelé törő, többszárú bokrot alkot, amely 1,8–2,4 méter magasra és szélesre nő; levelei sötétzöldek, oválisak és finoman fogazottak, érett kérge pedig vékony, narancsbarna csíkokban válik le. Késő tavasszal bőségesen hozza csésze alakú, négy szirmú, körülbelül 2,5 cm átmérőjű fehér virágait. Sok rokonával ellentétben ennek a fajnak a virágai alig vagy egyáltalán nem illatosak, amit az 'inodorus' (szagtalan) fajnév is tükröz. Szívós, alkalmazkodóképes, gyorsan növő cserje, amely kiválóan alkalmas kötetlen sövényeknek, cserjeszegélyeknek és természetközeli beültetéseknek.

Lewis-jezsámen

Philadelphus lewisii

A Philadelphus lewisii egy lombhullató, többtörzsű cserje, amely az északnyugati csendes-óceáni partvidéken és Észak-Amerika hegyvidéki régióiban őshonos. Késő tavasztól nyárig bőségesen hozza illatos, fehér, négy szirmú, sárga közepű virágait, amelyek fürtökben állnak az íves ágakon. Helyileg 'Syringa' néven ismert, Idaho állam hivatalos virága, amelyet Meriwether Lewis felfedező gyűjtött be először a tudomány számára 1806-ban.

Keskenylevelű áltiszafa

Phillyrea angustifolia

A Phillyrea angustifolia egy örökzöld mediterrán cserje az olajfafélék (Oleaceae) családjából, amely keskeny, bőrnemű sötétzöld leveleiről és késő tavasszal nyíló, illatos, krémfehér virágfürtjeiről ismert. Az Ibériai-félszigeten és a Földközi-tenger medencéjében őshonos, a maki bozótosok jellegzetes növénye. Kertekben sövényként, formára nyírt dísznövényként és tengerparti telepítésekhez kedvelik szél- és szárazságtűrése miatt.

Széleslevelű áltiszafa

Phillyrea latifolia

A széleslevelű áltiszafa (Phillyrea latifolia) egy lassú növekedésű örökzöld cserje vagy kis fa, amely a Földközi-tenger medencéjében őshonos, ahol a maki bozótosok és a magyaltölgyesek aljnövényzetének szerves részét képezi. Az olajfafélék (Oleaceae) családjának tagja, bőrszerű, fényes sötétzöld levelekkel rendelkezik, tavasszal pedig apró, illatos, krémfehér virágokat hoz hónalji fürtökben. Ezeket ősszel érő, kékesfekete, olajbogyóra emlékeztető csonthéjas termések követik, amelyeket a madarak előszeretettel fogyasztanak. Megtelepedése után kiválóan tűri a szárazságot, jól fejlődik szegényes, köves vagy meszes talajokon, és elviseli az intenzív nyári hőséget is, így ellenálló választás szárazságtűrő kertekbe, sövénynek vagy formára nyírt növénynek a meleg-mérsékelt éghajlatú területeken.