Teljes növénykalauz

Ligetzsálya

Salvia nemorosa

A Salvia nemorosa, közismert nevén ligetzsálya, az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény, amely Európában és Nyugat-Ázsiában őshonos. Sűrű, ibolyakék virágfüzéreket hoz, amelyek nagy díszítőértékkel bírnak, tavasztól nyárig virágoznak. Rendkívül szárazságtűrő és fagytűrő, az USDA 4–8-as keménységi zónákban tartható.

Kerti zsálya

Salvia officinalis

A Salvia officinalis, közismert nevén kerti zsálya vagy közönséges zsálya, a Földközi-tenger vidékéről származó évelő, aromás gyógynövény. Jellegzetes puha, szürkészöld, bársonyos levelei és élénk lilás-kék virágfüzérei nyáron nyílnak. Több mint 2000 éve alapvető növénye a konyháknak és a gyógyszertáraknak egyaránt; az ajakosok (Lamiaceae, mentafélék) családjába tartozik.

Rozmaring

Salvia rosmarinus

A Salvia rosmarinus, közismert nevén rozmaring, egy fás szárú, évelő gyógynövény, amelyet illatos, örökzöld, tűlevelű lombjáról, valamint fehér, rózsaszín, lila vagy kék virágairól lehet felismerni. A Mediterráneum őshonos növénye, a zsálya családjába (Lamiaceae) tartozik. Aromatikus lombozatáért és sokoldalú felhasználhatóságáért rendkívül nagyra értékelik.

Skarlát zsálya

Salvia splendens

A Salvia splendens, közismert nevén skarlát zsálya, Brazíliából származó, virágos dísznövény. Élénk, csöves virágzatáról ismert, amely a klasszikus skarlátpirostól a rózsaszínig, lilán, levendulán át a fehérig számos árnyalatban pompázik. Gyorsan növő és bőven virágzó faj, amely késő tavasztól az első fagyokig díszít, így a világ kertjeiben kedvelt alapnövénnyé vált.

Lebegő páfrány

Salvinia sp

A Salvinia sp. egy szabadon lebegő vízi páfrány, amely a trópusi Amerikákból származik. Jellemzője a vízfelszínen megjelenő apró, bársonyos levélpárok, valamint az elmerült, levélszerű képletek, amelyek közvetlenül a vízből veszik fel a tápanyagokat. Az egyik legkönnyebben nevelhető vízi növény, amely ideális körülmények között rendkívüli sebességgel szaporodik.

Esőfa

Samanea saman

A Samanea saman, közismert nevén esőfa vagy szamánfa, egy monumentális trópusi fa, amely Közép- és Dél-Amerikából származik, de mára a világ trópusi vidékein mindenütt meghonosodott. Magassága 15 és 30 méter közötti, ernyő alakú lombkoronája pedig akár a 30-40 méteres átmérőt is meghaladhatja, kivételes árnyékot nyújtva. Híres arról, hogy éjszaka vagy eső előtt összezárja leveleit, így hagyva, hogy a csapadék akadálytalanul elérje a talajt. Virágai pamacs alakúak, rózsaszínűek fehér porzókkal, melyek vonzzák a beporzókat; hüvelytermése pedig édes, ehető pépet tartalmaz.

Kanadai bodza

Sambucus canadensis

A Sambucus canadensis, vagyis a kanadai bodza, egy gyors növekedésű lombhullató cserje, amely Észak-Amerika keleti és középső részein őshonos. 1,5–3,5 méter magas, több szárú, nyitott bokrot alkot, szárnyasan összetett levelekkel. Nyár elején nagy, lapos ernyőkben nyílnak illatos, krémfehér virágai, melyeket nyár végén apró, lilásfekete bogyótermések követnek.

Fekete bodza

Sambucus nigra

A Sambucus nigra, közismert nevén fekete bodza vagy európai bodza, gyorsan növő, lombhullató cserje vagy kis termetű fa, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Északnyugat-Afrikában őshonos. Késő tavasszal nagy, lapos tetejű, illatos, krémfehér virágzatot hoz, amelyet nyár végén és ősszel fényes, sötétlila-fekete bogyókból álló, csüngő fürtök követnek. A növény kétféle felhasználásáról – ehető és gyógyászati célokra egyaránt – nevezetes: a bodzavirág-szörp és a bodzabogyó-szirup egész Európában kedvelt. Fontos megjegyzés: a növény összes zöld része (levelek, szárak, gyökerek, éretlen bogyók és nyers magok) cianogén glikozidok miatt mérgező; csak a teljesen megfőzött, érett bogyók és a friss virágok fogyaszthatók biztonságosan.

Cserjés Fehérerű

Sanchezia speciosa

A Sanchezia speciosa az Acanthaceae (medvefülfélék) családjába tartozó feltűnő trópusi cserje, amely Dél-Amerika trópusi vidékeiről származik. Legjellegzetesebb vonása a nagy, fényes, sötétzöld levél, amelyet élénk sárgás-arany erek díszítenek, lenyűgöző dísznövényi látványt teremtve. Kedvező körülmények között nyáron és ősszel csöves, sárgás-narancssárga virágokat fejleszt.

Hengerestörzsű anyósnyelv

Sansevieria bacularis

A Sansevieria bacularis egy Kongóból és Ruandából származó, az Asparagaceae (spárgafélék) családjába tartozó évelő pozsgás növény. Jellemzői a vékony, hosszú és húsos hengeres levelek, amelyek sűrű csoportokat alkotnak, és akár a 100 cm-es magasságot is elérhetik. A levelek sötétzöld színűek, világoszöld vízszintes csíkokkal és minden levélen egy jellegzetes függőleges barázdával. A növény tavasszal és nyáron apró, fehér vagy krémszínű virágokat hoz magas virágzatokon. Kivételesen ellenálló és alacsony igényű növény, ideális kezdőknek és szobanövény-gyűjtőknek, akik megbízható példányt keresnek.

Afrikai Lándzsa

Sansevieria cylindrica

A Sansevieria cylindrica, tudományosan ma már Dracaena angolensis néven ismert, egy szukkulens növény, amely Angola területéről, Dél-Afrikából származik. Jellegzetes hengeres, húsos, zöld levelei fehér erekkel díszítettek, és tőrózsából legyező alakban nőnek ki. Minden egyes levél akár 1 méter hosszúra és 3 cm átmérőjűre is megnőhet. Levegőtisztító képességéről ismert, a NASA az egyik leghatékonyabb e célra alkalmas növényként tartja számon.

Elefántagyar anyósnyelv

Sansevieria stuckyi

A Sansevieria stuckyi, amelyet gyakran elefántagyar növénynek is neveznek, egy Kelet- és Dél-Afrikából származó, lenyűgöző szukkulens. Merev, hengeres levelei agyarszerűen felfelé nőnek, és akár a 2,75 méteres magasságot is elérhetik. Alacsonyabb, legyező alakú rokonaitól eltérően ez a faj drámai, építészeti sziluettet alkot, így szoborszerű szobanövényként emelkedik ki környezetéből. Rendkívül szárazságtűrő, kevés gondozást igényel, és kifejezetten jól bírja az elhanyagolást, így ideális választás az elfoglalt növénytulajdonosok számára.

Kígyónövény

Sansevieria trifasciata

A kígyónövény egy feltűnő, dekoratív szobanövény, amely Nyugat-Afrikából származik. Magas, kardszerű leveleiről ismert, amelyeket jellegzetes szürkészöld vízszintes csíkok díszítenek. A beltéri növények közül az egyik legellenállóbb és legkevesebb gondozást igénylő faj. A NASA kutatásai kiváló levegőtisztítóként azonosították: képes eltávolítani a formaldehidet, a xilolt és más mérgező anyagokat. Azon kevés növények egyike, amelyek éjszaka alakítják át a CO₂-t oxigénné, ezért hálószobába is ideális.

Ceyloni íjhúr kender

Sansevieria zeylanica

A Sansevieria zeylanica, amelyet Dracaena zeylanica névvel is elfogadnak, egy lassan növő, örökzöld szukkulens, amely Srí Lanka szárazabb vidékein őshonos. Merev, kardszerű levelein sötét- és halványzöld szabálytalan sávok váltakoznak, tömött, felfelé törő rozettákat alkotva. Történelmileg erős levélrostjaiért becsülték, amelyből íjhúrokat, kötelet és szövetet készítettek; ma már népszerű, kevés gondozást igénylő szobanövény. Gyakran összetévesztik az S. trifasciata fajjal – a valódi faj rozettánként 10–16 levelet fejleszt, és nem rendelkezik látható levélnyéllel.

Levendula pamut

Santolina chamaecyparissus

A Santolina chamaecyparissus, közismert nevén levendula pamut, egy kompakt, örökzöld, illatos cserje, amely a Mediterrán-medencéből származik. Sűrű, gömbölyded párnákat alkot ezüstösszürke, finoman tagolt lombozatából, amely érintésre kellemes gyógynövényes illatot áraszt. Nyáron vidám, élénksárga, gombszerű virágfejeket hajt vékony, felálló szárakon. Szárazságtűrése, szarvasokkal szembeni ellenállása és a szegény, száraz talajokon való boldogulása miatt a mediterrán, sziklakerti és xeriszkáp kertek nélkülözhetetlen növénye.

Heverő tömpevirág

Sanvitalia procumbens

Mexikóból és Guatemalából származó, alacsony, szőnyegalkotó egynyári növény, amelyet vidám sárgásnarancs, margarétaszerű, sötét lilásbarna közepű virágaiért kedvelnek. 30-50 cm szélességben terül el, de magassága 15 cm alatt marad, így kiváló talajtakarónak, sziklakertekbe, függőkosarakba és szegélynövénynek. Nyár közepétől az első fagyokig folyamatosan virágzik, szinte gondozásmentesen.

Orvosi szappanfű

Saponaria officinalis

Az orvosi szappanfű (Saponaria officinalis) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, Európában és Kis-Ázsiában őshonos évelő lágyszárú növény. Nyáron finom rózsaszín és fehér virágokat hoz. Gyökerei szaponinokat tartalmaznak, amelyek vízzel érintkezve habzanak, ezért történelmileg természetes szappanként használták.

Észak-amerikai kancsóka

Sarracenia

A szarracéniák lenyűgöző húsevő növények, amelyek Észak-Amerikában őshoniak. Kancsó vagy trombita alakú módosult levelekkel rendelkeznek, amelyeket rovarok vonzására, elfogására és megemésztésére használnak. Színük az élénk zöldtől a mély vörösig terjedhet, és jellemzően kontrasztos erek irányítják a zsákmányt a csapdába.

Sárga kürtvirág

Sarracenia flava

A Sarracenia flava, közismert nevén sárga kürtvirág, egy évelő húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének – Virginiától Floridáig és Alabamáig – mocsaraiban és nedves fenyő-szavannáin őshonos. Magas, karcsú, tölcsér alakú, sárgászöld árnyalatú csapdákat (tömlőket) növeszt, melyeket egy felálló, fedélszerű rész zár le; magassága elérheti a 90 cm-t. Tavasszal, az új tömlők megjelenése előtt, hosszú szárakon bókoló, látványos sárga virágokat hoz. Más kürtvirágfajokhoz hasonlóan rovarokat csalogat magához, ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a mocsaras, tápanyagszegény élőhelyéből hiányzó tápanyagokat.

Fehér kürtvirág

Sarracenia leucophylla

Látványos mocsári húsevő növény, amely az USA délkeleti részének Öböl-parti mocsaraiban és fenyősa-vannáiban őshonos. Magas, tölcsérszerű csapdái akár az egy métert is elérhetik, tetejükön hullámos szélű, fehér alapon vöröses-lila erezetű fedővel. Tavasszal, még a csapdák teljes kifejlődése előtt, hosszú szárakon bókoló, barnásvörös virágok jelennek meg. Mint minden kürtvirág, ez a faj is rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja az őshonos tőzeges talaj tápanyaghiányát.

Papagájcsőrű kancsóka

Sarracenia psittacina

A Sarracenia psittacina, közismert nevén papagájcsőrű kancsóka, egy lenyűgöző húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének Gulf-parti vidékein honos. Egyedi csapdái egy papagáj csőrére emlékeztetnek, és homárcserge-mechanizmust alkalmaznak – a zsákmány befelé mutató szőrök mentén téved be, és képtelen visszatalálni a kijárathoz. Ez az egyik legkisebb termetű Sarracenia faj, amelynek gondozása különleges figyelmet igényel: desztillált vizet és savas tőzegtalajt kell biztosítani számára.

Bíbor kürtvirág

Sarracenia purpurea

A Sarracenia purpurea, vagyis a bíbor kürtvirág, egy Észak-Amerika keleti részén honos, mocsarakban és tápanyagszegény vizes élőhelyeken élő évelő húsevő növény. Üreges, vízzel telt kancsó alakú leveleiből álló rozettája rovarokat ejt csapdába és emészt meg, hogy pótolja a szegényes talajból hiányzó tápanyagokat. A kancsók színe a zöldtől a mélyvörös-liláig terjed, tavasszal pedig egyetlen bókoló, vöröseslila virágot hoz.

Vörös kürtvirág

Sarracenia rubra

A Sarracenia rubra egy csomókban növő, évelő húsevő növény, amely az Egyesült Államok délkeleti részének – Florida, Alabama, Georgia és a Karolina-államok part menti síkságainak – savas, tápanyagszegény mocsaraiban és lápos vidékein őshonos. Keskeny, felfelé törő, általában 65 cm-nél alacsonyabb kürtjei nektárral és édes illattal csalogatják a rovarokat, majd lefelé mutató szőrök és csúszós, viaszos belső fal segítségével ejtik csapdába őket. Tavasszal a növény feltűnő, gesztenyebarna-vörös, esernyő alakú virágokat növeszt hosszú, csüngő szirmokkal, még mielőtt a nyári, magasabb kürtök megjelennének. Mivel olyan talajban fejlődött ki, amely túl szegényes a hagyományos növények számára, a nitrogén- és foszforigényét nem műtrágyából, hanem az elfogott rovarokból fedezi, a hosszú távú életben maradáshoz pedig valódi téli nyugalmi időszakra van szüksége.

Szasszafrász babérfa

Sassafras albidum

A Sassafras albidum Észak-Amerika keleti részén honos lombhullató fa, amely Dél-Ontariótól és Új-Angliától egészen Floridáig és Texasig megtalálható. Jellegzetes, háromkaréjos leveleiről ismerhető fel, amelyek ugyanazon az ágon három különböző formát ölthetnek (egész, egykaréjos kesztyűforma és háromkaréjos), valamint erősen aromás kérgéről és gyökereiről. Tavasszal apró, sárgászöld virágokat hoz, ősszel pedig lombja ragyogó narancssárga, vörös és lila színekre vált. A fajt súlyosan veszélyezteti a „laurel wilt” nevű halálos gombabetegség (okozója a Raffaelea lauricola), amelyet a behurcolt ázsiai Xyleborus glabratus szúfaj terjeszt.

Kerti borsikafű

Satureja hortensis

A kerti borsikafű (Satureja hortensis) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozó, egynyári, erősen illatos fűszernövény, amely a Földközi-tenger vidékéről származik. Elágazó, szőrös szárú, 30–45 cm magasra növő növény, keskeny, lándzsás levelekkel, nyáron megjelenő apró, fehér vagy halványlila, csöves virágokkal. Levelei borsra és kakukkfűre emlékeztető, csípős-fűszeres illatot árasztanak, ezért kedvelt fűszere a hüvelyes ételeknek és húsoknak.

Hegyi borsfű

Satureja montana

A hegyi borsfű (Satureja montana) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger hegyvidéki régióiból származó aromás, évelő félcserje. Alacsony és kompakt növekedésű, tövénél fásodó töveket alkot keskeny, bőrnemű, rendkívül aromás levelekkel. Nyáron apró fehér, lila vagy kékes virágokat hoz. Széles körben termesztik fűszer- és gyógynövényként, csípős, a kakukkfűre és a majoránnára emlékeztető íze miatt kedvelt.

Kőtörőfű

Saxifraga

kúszó kőtörőfű

Saxifraga stolonifera

A Saxifraga stolonifera, közismert nevén eper-begónia, egy bájos évelő növény, amely hosszú, vékony, piros indák segítségével terjed, hasonlóan az eperindákhoz. Kerek, szőrös, sötétzöld levelei feltűnő ezüst erekkel és bordó fonákkal díszítettek. Tavasszal légies bugákban apró, fehér virágokat hajt. Neve ellenére sem begóniához, sem gérániumhoz nem tartozik – valójában a kőtörőfű-félék (Saxifragaceae) családjának tagja.

Gyászvirág

Scabiosa atropurpurea

A Scabiosa atropurpurea, közismert nevén gyászvirág, egy bájos évelő lágyszárú növény, amely gömbölyű virágfejeket hoz, melyekből a kiemelkedő porzók párnatüskére emlékeztetnek. Virágai nektárban gazdagok, ezért a beporzókert kedvelt növénye, amely vonzza a lepkéket és a méheket. Hosszú, vékony szára ideálissá teszi vágott virágos csokrok összeállításához, tövén pedig jellegzetes karéjos levelek díszlenek.

Galambszínű ördögszem

Scabiosa columbaria

A galambszínű ördögszem (Scabiosa columbaria) egy kecses, évelő vadvirág a mácsonyavirágúak (Caprifoliaceae) családjából, amely Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. Finoman szárnyalt leveleket növeszt, és júniustól októberig hozza lágy, párnaszerű, lila, kék ibolya vagy rózsaszín virágfejeit. Meszes, jó vízáteresztő talajon fejlődik a legjobban, és értékes nektárforrás a méhek, pillangók és zengőlegyek számára. Robusztus, szárazságtűrő növényként kiválóan alkalmas természetközeli kertekbe, sziklakertekbe, kavicságyásokba és vadvirágos rétekre.

Vérvirág

Scadoxus

A Scadoxus a trópusi és dél-afrikai származású hagymás évelő növények egy kis nemzetsége. Feltűnő, gömb alakú virágzatairól ismert, amelyeket több száz apró, sárga portokos piros virág alkot, emlékeztetve egy tűzijáték robbanására vagy egy skarlátvörös festékbe mártott ecsetre. A megnyúlt levelek tőlevélrózsában fejlődnek a föld alatti hagymából, és több fajnál a virágok egy csupasz száron jelennek meg, mielőtt a lombozat kibújna. A növény a száraz évszakban nyugalmi állapotba kerül, visszahúzódik a hagymába, majd a következő évben új levelekkel és virágokkal hajt ki.

Vérliliom

Scadoxus multiflorus

A vérliliom (Scadoxus multiflorus) egy látványos hagymás növény, amely a szubszaharai Afrikából származik. Híres intenzív skarlátvörös, gömb alakú virágzatáról, amely akár 200 apró virágból is állhat, és átmérője elérheti a 20 cm-t. Rizómás hagymából fejlődik, széles és dekoratív leveleket növeszt. Télen nyugalmi állapotba kerül, mielőtt tavasszal és nyáron lenyűgöző virágpompát mutatna.

Legyezővirág

Scaevola

A Scaevola a Goodeniaceae családba tartozó nemzetség, amely Ausztrália száraz és félszáraz vidékein őshonos. A legszélesebb körben termesztett faj, a Scaevola aemula, egy csüngő, bokrosodó növény, amely népszerű függőkosarakban és konténerekben; kedveltségét különleges, legyező alakú kék vagy lila virágainak köszönheti, melyek szirmai csak az egyik oldalon helyezkednek el.

Legyező Virág

Scaevola aemula

A Scaevola aemula, közismert nevén Legyező Virág vagy Tündér Legyező Virág, egy vidám ausztrál évelő növény, amelyet egyedi, legyező alakú virágai miatt kedvelnek. A virágok jellegzetes félkör-legyező formában rendeződnek el – ez a sajátos tulajdonság adta a növény köznevét. Tavasztól nyáron át bőségesen virágzik, rengeteg apró lila, kék vagy fehér virágot hozva, így kedvelt választás cserepekbe, csüngő kosarakba és kerti szegélyekbe egyaránt. Új-Dél-Wales és Victoria tengerparti területein őshonos; teli napsütést és jól átszellőzött talajt kedvel, és figyelemre méltóan ellenálló a szárazsággal, a hőséggel és a sós tengeri permet hatásával szemben.

Svéd berkenye

Scandosorbus intermedia

A Scandosorbus intermedia, közismert nevén svéd berkenye, egy közepes méretű lombhullató fa, amely Dél-Skandináviában, a balti államokban és Nagy-Britannia egyes részein őshonos. Városias utcai faként széles körben értékelik, mivel kivételesen jól tűri a légszennyezést, a szelet és a tengerparti kitettséget. Tavasszal fehér virágfürtöket hoz, amelyeket ősszel narancssvörös, díszes bogyók követnek, vonzva a madarakat.

Kanna

Sceletium tortuosum

A kanna (Sceletium tortuosum) egy kúszó, húsos levelű pozsgás növény Dél-Afrika félsivatagos, kvarcos talajú vidékeiről. Nevét (a görög "szkeletosz", vagyis csontváz szóból) onnan kapta, hogy elszáradt levelei a száron maradva csontváz-szerű, hálós mintázatot alkotnak. Apró, 20-30 mm átmérőjű, fehér, halványsárga vagy rózsaszín virágai tavasszal nyílnak. A kanna a khoiszan és szán népek évszázados hagyományában hangulatjavító, megnyugtató növényként ismert, amelyet rágva vagy erjesztve ("kougoed") fogyasztottak.